SZÜLŐSÉG

Szerelemből kötünk házasságot?

2008. február 14., csütörtök 09:48

A világot a férfi és női erők közötti feszültség tartja mozgásban. Közvetlenül persze, mert csomó más dologra ráfogjuk rövid kis életünk során, hogy mi tartja bennünk a lelket, miért is élünk, mi az ami fontos. A legtöbb ilyen indok pótcselekvés, amely betölti az űrt.



No de mi lehet az a nagy titok, amit keresünk, kutatunk fáradhatatlanul? Miről szól a költészet, a zene, maga a művészet, de akár egy tavaszi délelőtt a parkban? Semmi másról, csak a szerelemről. S ha már így bátran előhívjuk, írjuk hát nagybetűvel: SZERELEM.


Ha éppen szerelmesek vagyunk, pontosan fel tudjuk idézni magunkban a tüneteit: Olyan a fejünk, mint egy bolondé, mindig és minden a kedveshez vezet, még egy összegyűrt papír is az utcán, Ő jut róla eszünkbe. Infantilissé válunk mások előtt, magunk előtt is, de szerelmünk tárgya előtt két értelmes mondatot sem tudunk kinyögni. Vörösödünk, égünk, hebegünk-habogunk, s minden másodlagos lesz csak. Erre vágyunk hát? A szerelem őrült kémiájára?

Egyrészt igen. Mert amíg nem kötünk ki végleg, addig várjuk a herceget a lovon, vagy a királylányt. Kompromisszumot pedig nem kötünk. Így jutunk el ahhoz a mindig is zavaros ponthoz, hogy valójában ki az, aki szerelmi házasságot kötött, s ki az, aki ezzel jól járt? Mert a bősz evolúciós elmélet magyarázói máris felteszik a kezüket, miszerint nem a szerelem az, ami hajt minket, hanem a nemiség, és ezzel együtt be is futottunk az utódnemzés fontos utcájába, ami lássuk be, kevésbé költői, sokkal inkább prózai, még ha fajunk szempontjából a legfontosabb is. Tehát aki nem is annyira az ösztöneire hallgatva köt házasságot, szeme előtt tartva a gyerekek felnevelésének a biztosítását is (uram bocsá’, esetleg a sajátját is), számító? Vagy mondjuk ki bátran, övé a jövő, a túlélés, a sebezhetetlen élet? Vagy gyáva csupán? S ha nem szerelemből mentünk férjhez, végül mindnet felrúgunk, mert soha nem leszünk boldogok? Nem rúghatjuk fel azonban a családunkat, a gyerekeink lét alapját pusztán csak azért, mert most éppen nem olyan lovon ülünk, mint amin akartunk.

A rengeteg kérdés viszont azt is mutatja, hogy alapvetően beszaladunk a málnásba. Miért is? Mert azt gondoljuk, legalább is a többség azt gondolja, hogy sok szerelem, amely nyomot hagy bennünk, örök veszélyforrás lehet, s ez fenyegetheti a fent lévő kapcsolatunkat. Ami régen jó volt, talán most is az lehet. De ki az a balga, aki elhiszi, hogy egy alak a múltból valamit bepótol, helyre tesz, s mi mindezt gyerekkel majd végigcsináljuk? Végigcsinálhatjuk? Vagy önmagunkra már csak úgy tekinthetünk, mint nők a turkálóból, használtan? Hány dobásunk van tulajdonképpen? A másik oldalról vizsgálva viszont megteheti bárki, hogy a másik emlékeit birtokolja, elvegye, s ezáltal az önmagát hazudtolja meg?

Pedig hát hol vagyunk már attól a sráctól, akinek elhittünk mindent és elég volt csak annyi, hogy ott van mellettünk! Nem voltak elvárásaink, örökös és elcsépelt szerepeink, vitáink. Hová tűnt az a megingathatatlan érzés, hogy csak Ő, soha, soha, senki! Megalkuvás nélkül. Mert akkor és ott tudtuk, hogy ennek az érzésnek van csak értelme, minden egyéb hazugság és félmegoldás. Hány év keményít meg minket végleg?

Ha bátrak és őszinték vagyunk, egy sem. Hiába érezzük azt, hogy belefásultunk, elrontottuk és ez az egész rendbehozhatatlan, mert nem magunkért felelünk már! Hiába fogjuk rá a saját kudarcunkra, hibánkra, a társadalomra, valahol megmarad bennünk az a kis szikra, amihez elég csak egy pici tűz és lobbanunk.

Lassan tavasz van. Futod a köreidet. Munka, iskola, óvoda, otthon. Olvasol magadban, szemüveget törölsz, lapozol. Mondod a verset: „…ma már nyugodtan ejtem a neved ki…”.De az elsők ott lehetnek minden sarkon, régi filmben, elszáradt virágban, megtalált, gyűrött levélben. Akiknek talán csak egy hibájuk van: nem lettek az utolsók.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.02.14 15:09:56andie

    Devi

    ""fu most szakitottak ennyi ev utan aztan hipphopp mashoz megy ferjhez na ez se fog mukodni"



    Erről jutott eszembe: unokatesóm hosszú évekig volt együtt egy pasival, majd hirtelen szakítás, új pasi, 3 hónap múlva a szíve alatt hordta a kis Marcellt, és MA megszületett Léna is! :-)

    Velem egyidős a lány. Kicsit irígylem, de örülök a boldogságának.

  • 2008.02.14 15:16:07mazsola84

    andie, mi úgy alapállapotban nem szoktunk hangosan veszekedni, sőt inkább szoktuk egymást csendben gyűlölni. Igen, az akkor tényleg gyűlölet, de 5 perc múlva már csak röhögünk vagy szexelünk :)

  • 2008.02.14 15:18:30Atina

    Nekem egyébként 20 éves koromig nem volt kapcsolatom. Az agyamra is ment a rokonság a "miért nincs még barátod"-dal, mert a körülöttem lévő lányoknak már 14 évesen "komoly" barátjuk volt.



    Hát az elmúlt 2 évben csak a szűk ismerettségi körömben (nem túlzás) 5 válás volt, s mindegyik a nagy tiniszerelem folyománya.

    Nem irigylem a 27 éves 2 gyerekes elvált barátnőmet, de emlékszem, milyen lesajnálóan nézett rám, amikor nekem 18 évesen még nem volt senkim, ő meg büszkén mondhatta ki a boldogító igent.

    Aztán, amikor elhatároztuk a párommal, hogy (én 28 évesen) 3 év együttélés után összeházasodunk, akkor jött azzal, hogy "Te is így fogsz járni", meg "Jól meggondoltad?".

    Most babát várunk, s fél éve felém sem néz, de már nem is bánom. Pedig soha egy rossz szót nem fűztem hozzá, sőt volt, hogy vigyáztam a gyerekekre.

    De talán már nem is kellene a barátnőmnek nevezni.

  • 2008.02.14 15:38:38mazsola84

    Atina nálam is volt ilyesmi. Nekem csak egy-két hónapos kapcsolataim voltak. Illetve volt egy hosszabb is, de nem volt különösebben komoly. A Barátnőmnek meg nagyon komoly kapcsolata volt 6 évig. Engem sajnált mindenki, hogy engem csak kihasználnak a férfiak, aztán tessék én úgy tűnik révbe értem, a barátnőm meg minden nap azon gondolkozik az x évvel fiatalabb pasija oldalán, hogy te jó ég minek ez nekem?! Ugyanis a nagyon komoly barátja egyik napról a másikra otthagyta.

  • 2008.02.14 15:42:47Atina

    Most néztem az iwiw-en mégegy volt osztálytársam elvált. 6.

  • 2008.02.14 15:53:45babybeluga

    Hali,

    Én, mint Vidámka. Azzal a különbséggel, hogy még nem vagyunk 20 éve együtt, csak 16 lesz idén nyáron. Vagyis most érkezem el oda, hogy annyi ideje a pasim, mint amennyit előtte éltem. És ebből 10 éve vagyunk házasok, napokon belül itt a második babánk. Nagyon sokan mondták, amikor 22 évesen összeházasodtunk (ja, és mindkettőnknek az első igazán komoly kapcsolata persze), hogy bődületes nagy hülyeséget csinálunk, néhány éven belül úgyis ránk tör, hogy nem éltünk eleget, és akkor jön majd a válás stb., de mi azóta is köszönjük jól vagyunk. Nyilván nem ég egy kapcsolat mindig ugyanolyan hőfokon, de még a leglaposabb napokon sem mondhatom azt, már elmúlt a szerelem. Ő nekem tényleg a másik felem. Szóval, egyáltalán nem bánom, hogy "nem edzett meg az élet", hogy ilyen fiatalon egymásra találtunk (szinte együtt nőttünk fel), és elképzelni sem tudom, hogy valaki más legyen mellettem. Szerencsére ezzel ő is így van.

    Mi még nem ünnepletük meg ezt a Bálintot, de ha majd a lánykánk lefekszik ma este...

  • 2008.02.14 15:55:15katjana

    szíven dobbant ez a téma, sajnos nem annyira vidámságból.

    én a magam nevében azt tudom mondani, hogy most, 30 éves korom körül kezdtem tudni tudatosan élni. és úgy tűnik, válunk. persze nem emiatt, rengeteg szörnyűség (milliós tartizásaok, uzsorások, heroinista testvér, zsroló apa - férjem részéről) történt az elmúlt 3 évben és sajnos ebbe az időszakba született bele a kisfiunk, így aztán terhesen össze is házasodtunk. nem volt jó élmény, a férjem teljesen maga alatt volt, aznap dobta be a törölközőt a cégtársa.

    elmúlt az egymásra figyelés, a kedvesség, alig volt szex, helyette pesig az egymás mellett létezés, feszültség, veszekedések, üvöltözés és sajnos némi tettlegesség.

    én 25 éves koromig többször voltam szerelmes, és voltak lelki tépázások szép számmal. mondhatni, egyik szerelemből a másikba éltem. aztán jött a férjem, aki annyira hihetetlenül nmormálisnak tűnt (az is volt) a többi, szélsőséges pasi égető emléke után, hogy ebbe szerettem bele.

    és most, 30 évesen kezdem megismerni magam. már tudom, hogy nugyan tényleg a legjobb ember, akit ismerek, de nagyon nem illünk össze.

    szomorú most így, de nem siratom magam, kicsit talán jobb is. azért fáj, ha a nagy dolgokra gondolok: válás előtt állunk, végleg szétmegyünk, a kisfiamnak is majd fel kell dolgoznia, és egyáltalán... egy pár voltunk, é smost már látom, hogy a lehetősége sincs meg, hogy együtt maradjunk. fáj. de most már tudom.

  • 2008.02.14 16:00:22Pussycat Doll

    Atina. Nekem is van egy barátnőm - inkább ex-barátnőm. Most válik másodjára, beköszöntött nála a szerelem a csetszobában, háromszor már találkoztak is a fiúval, aki külföldi. A barátnőm, aki novemberben még a legboldogabb házasságban élt és emiatt szégyellte magát előttünk, panaszkodó két barátnője előtt, most válik. Az új miatt. Két leányzóval kiköltözik. Bátor tett, de nem eleve elvetendő. Hátha. Nem tudom, mit keres, de ha ő tudja és most megtalálta, akkor örülök.



    Szerinte nekem kéne otthagynom a pasimat, mert szerinte szar az életem és most, hogy inkább változtatni szeretnék és tenni valamit a kapcsolatért, értünk, ahlyett, hogy költözni akarnék, agymosottnak gondol.



    Hát már nem is a barátnőm. Szerinte csak az észt osztom kéretlenül és hülyeségeket beszélek, ráadásul milyen alapon, amikor ilyen labilis vagyok. Szerintem viszont pont hogy ő a labilis és az a baja, hogy nálunk elmarad a dráma, pedig ha már náluk beköszöntött, nálunk is lehetne. Ami miatt én már nem tartom őt a barátnőmnek az viszont inkább az, hogy a végső levélváltásokból számomra teljesen kiderült, hogy sosem figyelt arra, amiket én írtam neki. Jó voltam arra, hogy kiönthesse nekem a szívét, azokból pedig, amiket én írtam neki (a mi barátságunk elektronikus alapú volt leginkább), megjegeyzte a negatívumokat, a páromról a sirámaimat, meg a többi írományomból is egy-két cafatot, és teljesen más kép állt rólam össze benne mostanra, mint amilyen a valóság.



    Ez a "szakítás" se volt jobb, mint egy férfi-női szakítás, mert 3 éven át az életem mindennapjainak szerves része volt ő a cseteléssel, de köszi szépen az ilyen "barátságot". Ha nem lehetek önmagam egy baráttal, vagy a párommal szemben, akkor az egész nem ér semmit. És sajna előbb-utóbb kilóg a lóláb.

  • 2008.02.14 16:01:43Atina

    babybeluga



    Jó ilyent hallani!!

  • 2008.02.14 16:03:41másutt

    Atina, nekem is volt egy ilyen baratnom. :)

    Amikor 30 evesen meg nem szultem, o meg mar kettot, lekezelo kiseloadast tartott arrol, hogy 'lekestem a dolgot'.

    En most (36) boldogan babazom egy stabil, boldog szerelmi kapcsolatban... o meg egyedul a gyerkocokkel, nem tul jol.

    Regota nem beszeltem vele...

  • 2008.02.14 16:05:33cseresznye

    katjana, kívánok neked boldog jövőt, igaz társat, és sok erőt, hitet a most következő időszakra!

  • 2008.02.14 16:07:13Atina

    Pussycat Doll: Ne bánkódj egy ilyen barát után. Azt neked kell tudni, hogy mi a jó, a többivel ne törődj.

    Az én u.n. barátnőm is egy energiavámpír volt.



    Most meg nem bír boldognak látni.

    Mottóm:

    "A világegyetem kilenc-tizede sötét anyag - Te csak a fényes részével légy kapcsolatban."

  • 2008.02.14 16:09:36Atina

    Én hülye, többször hazakísértem a gyerekeit az iskolából. Rájöttem, hogy mindig csak adok, de sohasem kapok.

    S engem furdalt a gyerekei miatt a lelkiismert, amikor a következő kérésre nemet mondtam.

  • 2008.02.14 16:14:47Pussycat Doll

    Atina: De ez annyira gáz. Engem nagyon megviselt. Azt hittem, kíváncsi arra, amit mondok. Mondjuk feltűnhetett volna, hogy többnyire az volt a válasza, hogy "igazad van". Csak így. De én a világos szóból értek, egyszerű emberlánya vagyok. Ha azzal jött volna, hogy ne osszam neki az észt, csak hallgassam meg, amit el akar panaszkodni nekem oszt maradjak csendben, akkor a 3 évet leredukálom egyre mert gyorsan kiderül, hogy nem egyformán gondolkozunk a barátságról.



    Ráadásul hol barát az, aki feszt azt susogja a másik fülébe, hogy "hagyd ott, hagyd ott, szar az életed, hagyd ott!"??? Egy idő után már hiába mondtam neki, hogy de én nem érzem szarul magam, nem a PÁROM miatt érzem magam szarul, hanem magam miatt - úgy gondolja, nem vagyok tisztában magammal.



    Nah, mindegy. Hát van ilyen. Barátban ekkorát még sosem csalódtam - ennek is el kellett egyszer jönnie. Furcsa, de ennek a sztorinak még csak tanulsága sincs számomra. Úgy értem, mostantól legyek bizalmatlan a barátaimmal? Vagy ne segítsek nekik, ha megkérnek valamire?



    Nagyon jó a mottód. Az enyém azelőtt is N(e) B(ízz) S(enkiben) volt és ez az eset sem épp az ellenkezőjét bizonyította... de nem akarok ilyen nega lenni! Úgyhogy lehet, hogy átveszem a tiedet :D

  • 2008.02.14 16:27:37cseresznye

    A jó barátság feltételei nagyon hasonlítanak a jó párkapcsolatéra, a legbiztosabb alap a közös értékrend, szerintem.

    Aztán vannak a közös élethelyzeten alapuló barátságok, amik a tábori szerelmekhez hasonlítanak. Az ilyesmi többnyire meglazul a megváltozott körülményekkel.



    Emellett úgy vettem észre, hogy az örök barátságok abban a korszakban kötődnek, amikor még süvölvény növénykék vagyunk, és a barát szeme kíséri a felnőtté válást.



    És tényleg vannak energiavámpírok!



    P. Doll, ne veszítsd el a bizalmadat, nem minden ember egyforma!

  • 2008.02.14 16:37:18cseresznye

    Hű, egy kicsit megmondós hangulata lett a hozzászólásomnak. Ne haragudjatok, nem úgy akartam!

  • 2008.02.14 16:40:28Pussycat Doll

    Köszönöm, jólesik tőletek amiket írtok. Nyilván levágjátok, nem olyan régi ez az eset és bizony elszomorít, ha az eszembe jut. Nem is értem magam, hogy nézhettem ennyire másnak ezt a leaányzót. Mentségemül szóljon, hogy akkoriban "kerültünk össze", amikor elváltam és amúgy is eléggé magam alatt és egyedül is voltam, gondolom örültem, hogy valaki megbökdösött időnként.



    Na, de fátylat a múltra. A közös értékrend fontos, jól írtad, Cserkó, és ha nincs, akkor a kapcsolat, legyen az házasság, párkapcsolat vagy szimpla barátság, sajna nem sok jóval kecsegtet. Vannak persze kivételek - ezt úgyis mindenki érzi, csak legfeljebb idő kell, míg elfogadja, elismeri legalább magának. (Én is láttam jeleket ezzel a lánnyal, nem volt egy film sem pl, ami mindkettőnknek tetszett volna, se a zenék nem nagyon klappoltak, a pasik sem, hogy csak a felszínt kapirgáljam... többször eszembe is jutott, hogy mi a fene!!! Ennyire más lenne az ízlésünk??? De úgy voltam vele, ez csak a felszín, kit érdekel... hát, jelentem: fontos a felszín is!)

  • 2008.02.14 16:41:20Pussycat Doll

    Ó, Cserkó, nekem nem gond, én úgyis olyan "észosztós" vagyok, engem nem zavar :D

  • 2008.02.14 16:49:35cseresznye

    Akkor jó.

    Az ész különben is olyan, mint a szeretet, minél többet osztasz, annál több marad neked :))))

  • 2008.02.14 18:06:33szoooszke

    nem "Infantilissé" válunk hanem infantilissá de mindegy is...

  • 2008.02.14 19:33:17katjana

    köszönöm, cseresznye, annyira jól estek a szavaid!...

  • 2008.02.14 20:02:19nafretiti

    Nekem ma van a 10. házassági évfordulóm (nk) és 33 vagyok. Nem első szerelem,de a lagigazibb. Nagyon boldog és büszke is vagyok a kapcsolatunkra. Viszont örülök, hogy nem 16 éves fejjel találkoztunk,mert akkor elherdáltuk volna egymást vszeg. Az tény, hogy szerencsénk volt, sajon a környezetemben nincs még egy ilyen példa :( Szurkolok mindenkinek,akár első van sokadik szerelem,de ha eljön Ő,értékelni tudni kell nagyon!

    Nincs fix recept,de az érzelmi intelligencia sokat segíthet és valóban,amíg saját magával nincs rendben az ember,addig nem is fog találni megfelelőt!

  • 2008.02.14 20:04:19nafretiti

    Basszus... még nem is vagyok 33 :O de boldog az annál inkább :)

  • 2008.02.14 20:07:19nafretiti

    Ja,és aki nem hisz abban, hogy van szerelem első látásra,annak üzenem,hogy DE LÉTEZIK! Nekünk ez így jött össze,immár 11 évvel ezelőtt!

  • 2008.02.14 20:54:27Moira

    Nekem is a mostani az IGAZI!

    Annó egy kétéves kapcsolatból jöttem el miatta. Nehéz időszak volt mindkettőnknek, ráadásul teherbe is estem. :-)

    Nekünk ez erősített a kapcsolatunkon.

    Voltak hullámvölgyek, néha egész komolyak is, de annyira szertjük egymást, hogy eddig mindig megoldottuk a problémáinkat.

    A tuti módszer: beszélni kell!

    Sajnos mi mindketten hajlamosak vagyunk sokáig rágódni a (vélt)sérelmeinken, ahelyett, hogy ott helyben megbeszélnénk, de ez szép lassan válozóban van, és azóta jobban ki is jövünk egymással. :-)

    Szóval hajrá mindenkinek!

  • 2008.02.15 08:08:14Atina

    Nálunk is eleinte az okozott feszültséget, hogy nem szóltunk a másiknak, "mert úgylátszik ő ilyen", aztán egy idő után egyszerre kitört a másikból minden. Úgy ömlesztve.

    Azóta mi is megtanultuk azonnal megbeszélni a dolgokat. Ja, és soha nem fekszünk le haraggal.

  • 2008.02.15 14:10:29summarygloss

    A házasság egy dolog, a szerelem egy másik. Azt kell tisztán látni, hogy a kettő nem ugyanarról szól.



    Fel lehet hördülni, hogy de. Aztán rá lehet jönni, hogy mégse. A házasság célja a közös élet, a szerelem meg öncélú. Csak azért van ennyire túlmisztifikálva, mert sokáig nem volt divat szerelemből házasodni: a szabad párválasztás 20. századi találmány.



    Szerencsés az a szerelem, ami házassággal végződik és szerencsés az a házasság, ami szerelemben kezdődik, szerelemben tart-tart-tart sokáig. Csak a kapcsolattal szembeni elvárásokat át kell rendezni magunkban, ha az ember házasságot köt, és így közös életet kezd építeni, mert onnantól nem a folyamatos turbékolás, hanem az építés a lényeg, a szerelem mélységes mély szeretetté lényegül át.

    Röviden: a szerelem vak, a házasság pedig előrelátás nélkül kudarcra van ítélve.

  • 2008.02.15 14:16:09summarygloss

    Lehetek szerelmes és körülzsonghatok valakit, mint a méh, ha az illető együtélésre, közös életre alkalmatlan. Ebben a dologban nekünk, nőknek, nagyon okosnak kell lennünk, nem engedhetjük meg magunknak a vak szerelem luxusát.

  • 2008.02.15 16:50:59Cica7

    summarygloss,

    Nekem tetszett, talán mert már nem az első szerelemtől ihletve írtad.

    Bölcs gondolatok.

  • 2008.02.15 21:10:44nafretiti

    Nem értek vele egyet, hogy a házasság előrelátás nélkül kudarcra van ítélve!

    22 éves fejjel nem sok előrelátással,de annál nagyobb szerelemmel házasodtunk meg és azóta eltelt 10 év. A szerelem átlényegült egy sokkal erősebb,mélyebb kapoccsá.De, hogy semmi tervezés és tudatosság nem volt az elején az is biztos. Szeretjök egymást, kiállunk egymásért,megebszéljük a problémákat is,voltak nehéz időszakok,de kitartottunk egymás mellett,mert minde2en tudjuk mit érónk egymásnak és mivel rengeteg "munka" (összecsiszolódás) van a kapcsolatban,ezentúl is, ha gond adódik harcolni fogunk egymásért és a kapcsolatért.

    Biztos sok múlik a nőkön is,de azért 2 ember kell hozzá és talán már írtam korábban,ha érzelmileg elég érett vki,akkor nem olyan ördöngősség egy hosszútávú kapcsolat. Az, hogy papírral vagy nélküle az mind1,nekünk megrendezte egy bizonyos kereskedelmi rádió 67 másik párral együtt.Nem bántuk meg!

  • 2008.02.15 21:11:25nafretiti

    javítás: szertjük :)

  • 2008.02.15 21:11:53nafretiti

    na, 3.ra talán... szeretjük

  • 2008.02.15 21:13:03nafretiti

    oops,tele van elütéssel :/ bocs!

  • 2008.02.15 23:32:05Vierre_

    Én nem hiszek a házasság intézményébe és mivel vallásos sem vagyok, így még az egyházi esküvő sem motivál.

    A volt kapcsolatom, amiből vannak a gyerekek, kilenc év, házasságmentes volt és négy-öt év után egy mocskos, szutykos, kilátástalanság.

    Kiléptem belőle és azt mondtam a férjemnek.

    VAgy elveszel, vagy szevasz. Hogy miért? Mert még egyszer nem fogom hallgatni, hogy ez mind az enyém, te egy senki vagy, bármikor kirakhatlak te egy senki vagy, ha nem úgy ugrálsz ahogy mondom, kipucollak innen.

    Nekem a létbiztonságom miatt kellett a papír.

    Megértette és elvett.

    Aki élt úgy évekig , hogy csicska szar senki volt és valóban nem volt lehetősége onnan kiugrani, mert mondjuk gyerek is van, de muter fater, nagynéni nincs aki a segge alá pakolna egy garzont , és nincs fix munkája mert pl gyesen van, az tudja csak milyen is az a világ.

    Nem kívánom senkinek.

    Én nem szerelemből házasodtam.

    Én szerelemből élek együtt a férjemmel, de a házasság nem szerelem miatt hanem hogy soha többet ne baszhasság az arcomba, hogy nekem nincsenek jogaim és még egy kurva kutyának is több van.



    Igen igen vágom az alternatívákat, anyaotthon, meg ezmegaz, jelzem albérlet esélytelen volt, ismerem a jogaimat és azóta megtudtam hogy akkor is voltak. De belémnevelték évekig hogy nincsenek, így amikor azt mondta nekem az ex , hogy másnap délig hagyd el a lakást, elhagytam.

    Az ember csak utólag okos, de az sem biztos hogy egy teljesen új kapcsolattal beleugrottam volna egy mocskolódó, undorító évekig húzódó szardobálós perbe.

    A mese vége jó és az a lényeg.



    Tehát számomra a házasság, mint intézmény amit egy tök vadidegen ember szentesít a polg.mesteri hivatalban nem a szerelem tetőfoka és annak nonpluszultrája és bizonyítéka, hanem egy szükséges papir ahhoz, hogy biztonságba érezzem magam.



    Szerintem a szerelem és a házasság egymástól teljesen független dolog.

  • 2008.02.16 13:28:45summarygloss

    Atina, ahoz a mottóhoz mit szólsz, hogy: "Hatalmas belső fény kell ahhoz, hogy a saját árnyékod át tudd lépni."



    Cica7, köszi aranyos vagy, és igen, nem első, hanem sokadik szerelemből lett házasság, ami nagyon jó döntésnek bizonyult.

  • 2008.02.16 18:39:294tissimo

    Érdekes, mennyire koncentrálva érnek el bizonyos témák... Pont most fejeztem be Csernustól A nő című könyvet, érdemes elolvasni, márakit nem irritál az ürge.

    Én is első szerelemből (

  • 2008.02.16 18:41:334tissimo

    És hol a komment második része? :P

    Még az volt benne, hogy én is első szerelemből (

  • 2008.02.16 18:42:394tissimo

    Király, a zárójel után megint elúszott... Most már sose tudjátok meg, mi van első szerelemből:)

  • 2008.02.17 20:08:54nafretiti

    Vierre,az írásodból nekem úgy tűnik a ti kapcsolatotok messze van a szeretettől is... Aki ilyesmiket vág a fejedhez,az nem szeret.

    Nálunk ilyesmi soha szóba sem került,hogy enyém vagy tiéd. Sztem csak rosszul választottál, én a helyedben nem kötöttem volna össza az életemet ilyen emberrel. De kinek mi.

    Sajnálom,hogy vannak akik egyes rossz tapasztalatokból ilyen következtetéseket vonnak le,mert ennyire nem bonyolult az egész,csak valóban megfelelő pár kell hozzá!

    Hajrá mindenkinek! Hinni kell!

  • 2008.02.17 20:26:19Vierre_

    nafretiti valamit benéztél :)

    Én azt az embert elhagytam.

    Aki a férjem, az a szerelmem. Ő soha még a közelébe sem került annak a filingnek amit leírtam.

    Ellenben nem szerelemből mentem férjhez.

    A naivitásnak is meg volt az ideje és egy kis gondolkodásnak is meg volt az ideje.

    Én nagy dolognak és nagyon nagy bátorságnak tartom hogy az ex filingből végül kiléptem.



    És ne hari , de nekem a HINNI kell felkiáltás blőd és demagóg a nembonyolult résszel együtt.



    Boldog ember vagyok, tudom ki vagyok, ismerem magam, a múltam és vállalom. Nem vagyok megkeseredve de ez a hinni kell... ó nem.



    MÁr a kell egy olyan szó, ami tőlem nagyon messze áll. MIért is kell? Mert ha nem akkor...?

    És miben? És ha hiszek és kiderül 10 év múlva hogy amiben hittem nem igaz? Akkor is hinni kell.

    A nem- hit nem mindig egyenlő a gondosszal a rösszal és a ridegséggel.

    A hit pedig nem mindig egyenlő a felszabadulással és a könnyű életérzéssel.



    Lehet hinni.



    De ne degradáljunk egy mondatba valamit amiről foggalmunk sincs.



    Lehet hinni, jó dolog a hit.

    Én is hiszek dolgokban. De énkérekelnézést , ahhoz, hogy az életem valóban harmóniában, boldogságban és őszinteségben, önáltatás nélkül múljon el, a hit kevés. Dolgozni kell rajta, és hinni hogy ahogy dolgozom, az elveim, az ideáim valóban jók - számunkra.

    A hit számomra kevés. A hit számomra nem erő

    CSak a hit, egymagában számomra légvár és inkább káros mint hasznos.



  • 2008.02.17 20:28:46vikimanka

    Nafretiti!Szerintem valamit félreértettél, mert számomra az derül ki, hogy az előző kapcsolata volt gáz, a mostani pedig már házasság és rendben van. Vierre javíts ki ha nem így van.

  • 2008.02.17 20:29:05vikimanka

    Oké.Jól olvastam.

  • 2008.02.18 11:51:38nafretiti

    Bocs,valóban félrenéztem... fárasztó utazáson voltam túl,vszínű ez zavart be :)

    A hinni kell felszólítást viszont te értelmezted félre. Találkoztam olyannal aki nagyon is konokan tagad ezt vagy azt és eleve kizár egy csomó lehetőséget az életéből ezzel a hozzáállással. Pl. azt is, hogy elég nyitott legyen megtalálni a megfelelő partnert. Utálom azt a kifejezést,hogy nem létezik ez vagy az,azért mert vkinek sorozatban nem jöttek össze a dolgai. Ez baromság!Nagyjából erre vonatkozott az ami írtam,jobban és hosszabban is ki lehetne fejteni,hogy talán érthetőbb legyen,de annyira azért már nem mennék bele..

  • 2008.02.18 12:58:09Devi

    A baratsagosdihoz -

    Az egyik legjobb baratnom egyszer azt mondta, hogy tojik ra, hogy miket meselek en a pasijaimrol! Inkabb csinaljunk valami kozos programot, aztan majd abbol ahogy a pasi viselkedik velem majd o eldonti, hogy neki szimpi lesz-e vagy sem. ;-)

    De meg neki sem hittem evekig a 7 eves szonyegalattkuszos kapcsolatomban, hogy ez nem jo, pedig o tenyleg kepes objektiv lenni es adott esetben orulni is az en boldogsagomnak. Mindenkinek csak ilyen baratot tudok kivanni! ;-)



    Es Pussycat: szerintem a bizalmatlansag nem az igazi megoldas - hiszen inkabb tapasztaljunk meg hegyeket es volgyeket mintsem, hogy egesz eletunkben csak unalmas siksagon baktassunk, nem? ;-)

    Bar ez az en velemenyem. :-)

  • 2008.02.19 07:21:42andie

    Kedves Porontyosok!

    Nemrég arról számoltam be, hogy micsoda nagy változások zajlanak le bennem, és azon vagyok, hogy a 7 éves kapcsolatom most már szuperül működjön, leszámolok a saját démonaimmal, és összekapom magam önbizalom terén.



    Nos, erre szükségem is lesz, mert nem "érjük meg" a 7. év végét lezáró évfordulót, ami most szombaton lenne, mert vége.

    1 éve tart a válság, és a pasi, akiről azt hittem, hogy gyerekeim apja lesz, közölte, hogy most szabadságra vágyik, nem tud és nem is akar hűséges lenni hozzám.

    Persze ő csak szünetet szeretne, de nálam ez a vég.

    Most még nagyon sokat fogok bőgni, de ha erre az egy mondatára gondolok, tudom, hogy ennek így kell lennie.

    A gyerekvállalás fényévnyire került tőlem, szóval asszem most tőletek is elköszönök, mert csak a szívemet fájdítanám.

    Köszönöm mindent, és kívánok mindenkinek további boldogságot, egészséget, sok mosolygós babát.

    Andie

  • 2008.02.19 08:39:23Popimami

    andie, andie, ha még visszanézel ma reggel, minden jót, sok sikert,

    a nagyon nagy mélyről felfele vezet az út, bizakodjál:)

    .."meg a nagyon rossz is elmúlik..."

  • 2008.02.19 08:39:48manci

    andie: nagyon sajnálom! Nehéz ilyen szituációban okosakat mondani, úgyhogy csak annyit: bármi történhet, lehet hogy az a fényév sokkal-sokkal rövidebb idő lesz, mint ahogy most gondolod.

  • 2008.02.19 08:54:10Devi

    andie - soha nem tudhatod mit hoz a holnap, konnyen lehet, hogy mancinak lesz igaza. Sajnos olyan, mint szunet szerintem sem letezik, viszont ha tudsz hinni abban, hogy semmi sem tortenik veletlenul, akkor elobb-utobb valoban megtalalod az igazi "tokos" andie-t, aki igazabol vagy! ;-)

    Nagyon szurkolok!!!

  • 2008.02.19 08:57:14Pandi

    Andie



    Én is nagyon sajnálom, a szakítás borzasztó fájdalmas, akár békés, akár nem (saját tapasztalatra alapozva).



    De.

    Hidd el, hogy ha már egyszer így kellett történnie, akkor most még mindig jobb, mint mondjuk két gyerkőccel a "tarsolyban".



    A másik dolog pedig az, hogy a közvetlen környezetemben (család, barátok) nagyon sok hasonló eset történt, tehát hosszú kapcsolat utáni szakítás, de közülük többen rövid időn belül új párra találtak és 1-2 év leforgása alatt már gyermeket is vállaltak. Egy barátnőm még "csak" az párját találta meg, de már a közös jövőt és a gyereke(ke)t tervezik.



    A harmadik dolog, amit bíztatásul tudok mondani, hogy unokahúgom szintén hosszú-hosszú kapcsolat után szakított (2szer is!!!) a párjával, de a végén mégiscsak rájöttek, hogy ők igenis összatartoznak és azóta már össze is házasodtak.



    Szóval hidd el, ha alaposan kisírtad magad és megtörlöd a szemed, akkor látni fogod, hogy azért nem távolodott el tőled semmi fényévekre.

    Fel a fejjel és néha-néha azért nézz be ide is!:))))

  • 2009.06.22 02:37:30li_taj_po

    Még nem vagyok házas, de ha valaha is megnősülök, csakis szeretetből szeretném tenni. Önzetlen, igaz szeretetből, amely szerelemként indult, és amelynek melege örökre megmarad. Tudom, hogy sokan választanak - úgymond - bölcsességből, főleg nők, akiknek "ketyeg az órája", csupán a biztonság, a társadalmi megfelelés és a gyerek kedvéért. De milyen az az étel, amelyben bár minden benne van, a só hiányzik belőle? Ehetetlen. Csakúgy mint a házasság, ahol -látszólag- minden megvan. Anyuka, apuka, gyerekek, kacsalábon forgó palota, kocsi, nyaraló... valami azonban mégis hiányzik... Két ember, egymást tisztelve, mégis idegenként, négy fal közt társas magányban, lélekben lassan elfonnyadva éli le az életet...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta