2007. december 13.-ra voltam kiírva, de csak nem akart a baba kibújni. 18-án estétől kezdett fájdogálni a hasam. Mondtam apának, hogy mit érzek, szerintem ez már nagyon az lesz, amire várunk. Egész éjszaka fájdogáltam, de nem nagyon akartak rendszeressé válni a fájások, így tudtam köztük aludni. Aztán már hajnali 3 óra fele hirtelen 7-8 percesekké lettek a fájások, de én még mindig vártam, nem szóltam apának, lélegeztem, ahogy régen tanultuk, de egy óra múlva már 5 percesek lettek a fájásaim. Ekkor már tudtam, hogy nincs mire várni, indulni kell a kórházba. Telefonáltam anyukámnak, hogy jöjjön és vigyázzon a nagyobbik unokájára, mert nemsokára kétszeres nagymama lesz. Elmentem lefürödtem, felöltöztem és addigra meg is érkezett Mama. Beültünk Apával az autóba és irány a kórház.
Pár perc alatt odaértünk/hajnali 5 óra volt/. Felmentünk az emeletre, egy szülésznő fogadott, mondtuk, hogy szülni jöttünk. Szólt az ügyeletes orvosnak, aki megvizsgált és megállapította, hogy bő 3 ujjnyira nyitva vagyok. Mondták, hogy mehetünk a szülőszobára. Közben szóltak a választott orvosomnak, aki hamar meg is érkezett. A szülésznő bekísért, megmutatta, hol tudunk átöltözni. Azzal biztatott, hogy ügyes vagyok én, mindjárt meg is lesz a baba. Közben megérkezett egy másik szülésznő, aki végigkísérte a szülésemet. Nagyon meg voltam szeppenve, talán jobban, mint az első babánkkal. Átöltöztem a kórházi hálóingbe, és nagyon meglepődtem, hogy már beöntést sem kapok. Végigfutott a fejemben, hogy mi lesz, ha nyomok, de a szülésznő megnyugtatott, hogy semmi. Apa is átvedlett a szupi kis zöld rucijába és elfoglaltuk az egyik szülőszobát. Ekkor már fél 6 lehetett és elég sűrű fájásokkal küzdöttem. Megnézte a szülésznő a baba szívhangját, az orvos megvizsgálta hogyan tágulok, mindent rendben találtak, így ücsöröghettem egy műanyag székben.
Kaptam egy vizes törlőkendőt, azzal hűsítettem az arcomat, nagyon jól esett. Apa jó szokásához hűen elszórakoztatott, beszélgettünk mindenfélékről, ami részben jó volt, de néha nem tudtam rá figyelni. Teljesen ura voltam a helyzetnek, olyan érzésem volt, hogy most itt minden csak rajtam múlik, és nagyon erős vagyok. Aztán jött a neheze, a fájások szinte már egybe értek, nagyon fáradtnak éreztem magam, de próbáltam a légzéstechnikát alkalmazni és nekem az nagyon sokat segített. Az orvosom is biztatott, hogy már nem sok van hátra. Felfeküdtem a szülőágyra, megint szívhangot ellenőriztek és az orvos is megvizsgált, mondta, hogy jól halad a dolog. Aztán a szülésznő szétszedte a szülőágyat úgy, hogy félig ülő, félig álló helyzetbe kerüljek Már ekkor iszonyú erős fájásokat, éreztem, így visszafektettek az ágyra, mert megéreztem a tolófájásokat.
Mondták, hogy nyomhatok, szinte jól esett nyomni, de úgy emlékszem elsőre még nem sikerült a babának megszületnie. Apa eldicsekedett vele, hogy ő látta, mekkora fekete haja van a picinek. A második próbálkozásnál már megszületett a baba feje és rám szóltak, hogy cseréljek gyorsan levegőt, mert akkor egybe megszületik az egész baba. Közben az orvos javasolta, hogy ejt egy pici gátmetszést, csak azért, hogy ne repedjek. Sikerült, kicsúszott a mi üvöltő bébink. Ráfektették a hasamra, éreztem a combomon a meleg köldökzsinór pulzálását. Csak annyit tudtam mondani, hogy: BOLDOG VAGYOK.
Minden fájdalom a múlté lett, csak örömet éreztem. Láttam apa arcán a meghatódottságot, boldogan vágta el a köldökzsinórt. 7. 25-kor megszületett Lili, aki ügyesen szopizott. Utána engem összevarrtak és még egy ideig megfigyelés alatt voltam. Aztán a szülésznő segített átöltözni a saját hálóingembe, vért vett és bevitt egy kórterembe.
Lili sajnos besárgult, így bekerült a kék fény alá, de az magában kevésnek bizonyult, így infúzióra kötötték. Mondta a csecsemős nővér, hogy menjek be megnézni, de nagyon megviselt a dolog. Láttam a pici babámat kikötözve, tűvel a kis karjában, potyogtak a könnyeim az inkubátor előtt. Aztán hajnalban már hozták is a kisasszonyt szopizni. Karácsony előtt egy nappal Lilikének nőni kezdett a súlya, így hazamehettünk. Aznap volt a hetedik házassági évfordulónk.
Így kaptuk meg életünk legszebb karácsonyi ajándékát.
Vikimanka
Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!
