SZÜLŐSÉG

Az anyai stressz káros a magzatra

2008. február 6., szerda 12:25

Ha a kismama a terhesség korai szakaszában lelki traumán esik át - például elveszíti közeli hozzátartozóját - akkor nagyobb a veszélye annak, hogy gyermeke idegrendszere károsodik - állapították meg brit tudósok. Dániai statisztikák elemzéséből kiderítették, hogy a skizofrénia kockázata nagyobb akkor, ha a terhesség első három hónapjában az anya stresszen ment át. Erről kedden számolt be az Independent című brit napilap internetes oldala.

A kutatók csaknem 1,4 millió dán adatait vizsgálták. Ezek szerint 67 százalékkal volt nagyobb a hasadásos elmezavar kockázata azoknál, akiknek az édesanyjuk a terhesség korai szakaszában elveszítette házastársát, másik gyermekét, testvérét vagy valamelyik szülőjét.


A kutatás vezetője, Philip Baker manchesteri szülész-nőgyógyász professzor kijelentette: "Egyre jobban beigazolódik, hogy a magzati lét idején elszenvedett behatások hosszú távra meghatározzák az egészséget".

A tanulmány az Archives of Psychiatry című pszichiátriai szakfolyóiratban jelent meg.

(Független Hírügynökség)

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.02.06 20:51:00kovvacs

    starbuck, huhh,

    köszönöm a kiegészítést, megjegyeztem magamnak. Még soha nem hallottam ezelőtt a skizofréniát így említeni.

  • 2008.02.06 20:59:48kovvacs

    idonno,

    1 hét biztosan kevés lesz ahhoz, hogy rendbejöjj, valószínűleg kell néhány alkalom a változáshoz. Tud-e neked addig segíteni valaki? Vannak-e nagymamák, barátnők készenlétben, van-e olyan ember, aki segít háztartásban-gyerekvigyázásban?

    Sajnos az antidepresszánsok mellékhatásairól nem sokat tudok, próbálok kérdezni.

    Laikus magánvéleményem szerint jobb, ha néhány hétig még a padlón vagy gyógyszer nélkül, mint a vegyi behatás, DE mondom, próbálok utána járni. Tudom, hogy vannak olyan szintek, amikor már elviselhetetlen minden, ezért kérdezem, hogy van-e melletted valaki.

  • 2008.02.06 21:16:45Tori

    idonno,

    én a terhesség előtt évekig szedtem antidepresszánst, és amikor szóba került, hogy babát szeretnék, kérdeztem többeket, mi lesz a gyógyszerekkel. A válasz mindig ugyanaz volt: akkor leállunk, sz'rul fogom érezni magamat pár hónapig, amíg kimegy a szervezetemből a gyógyszer, aztán a terhességi hormonok antidepresszánsként (is) fognak működni, szülés után meg konzultálunk. Egyébként én is úgy kezdtem dokinál, hogy dumálni nem akart, csak gyógyszerezni, fél évig türelmes beteg voltam, aztán orvost váltottam. Egyik dilettáns a másikat váltotta, szépen elcs*szték az amúgy se fényes életemet, aztán szerencsés lettem, találtam egy jó szakembert, ő fél év alatt összekapott, és segített megtanulnom, hogyan tudom ÉN rendbetenni az életemet. Ha mondasz egy elérhetőséget, elküldöm a nevét, tel.számát.

  • 2008.02.06 21:25:53idonno

    kovvacs, köszi megint :) Mivel kicsit fedi a placenta a méhszájat, elvileg nem nagyon emelgethetem a fiam, így amikor csak lehet, kapok segítséget, de ez max 2 alkalom a héten, a többiben egyedül vagyok és mégcsak ki sem tudok mozdulni, nyilván ez is nagy baj most. 4 hetes terhesen jött ki ez, akkor durván tartott 3 hétig nagyon keményen, majd jobban lettem, de most másfél hete csak napról napra rosszabb (fizikai tünettel is jár, hasmenés, amire diétázom, ég a gyomrom, nem hízom, ördögi kör...). Ezért nem merek sokat várni, az elmúlt 1 hétben szinte folyamatosan bőgök esténként és halálfélelmem van, kifordulok magamból. Reggelre jobb, de nem tudok aludni, csak 2-3 órát egyben, utána fél órákat, max 1-1 órát, ez nagyon kevés hosszú távon.



    Tudod, kevés ember reagál így erre, mint Te. Általában nem értenek és csak azt mondogatják, hogy szedjem már össze magam, hiszen gyereket várok. Barátnők, család, így vélekedik. Nagyon szörnyű, hogy nem érti az emberek többsége, hogy ez egy betegség, nem csak arról van szó, hogy elhagytam magam és leszarom a világot. Senki sem kíváncsi arra, hogy mi történik velem, csak a fizikai problémáimat hallgatják meg, mert az emberek többsége számára csak azok a problémák. A férjem mellettem áll persze mindenhogyan, csakhát ő napi 20 órát dolgozik. Szóval jó lenne valami segítség... de nincs :(

    Bocsánat, hogy így ennyit írtam erről, de ha nem mondhatom el senkinek...

  • 2008.02.06 21:28:59idonno

    Tori, nagyon megköszönném, ha nem jön be ez a kismamás pszichológus, akkor elmegyek a tiédhez!! katakiss77@yahoo.com

  • 2008.02.06 21:29:37idonno

    Ja, még valami, Tori, a terhességet végül hogyan csináltad végig? Jobb lett vagy rosszabb vagy addigra már meggyógyultál?

  • 2008.02.06 21:36:07zolnaid

    idonno, a skizofrénia előfordulása normál esetben kábé 1%, na mond már ha stresszes terhesség esetén 1.7, sz.d le ezeket a statisztikákat ebből a szempontból.

  • 2008.02.06 21:51:10Anatómus

    Nyugi, ez nem egy vadiúj felfedezés, hanem már legalább 10 éve mondogatják. Tavaly írt a témából rektori pályázatot az egyik diákkörösöm, gyerekgyógyász akar lenni és ez érdekelte a legjobban. A prenatális stressz ártó hatása tényleg létezik, a placentán és a fejletlen vér-agy gáton átjuthatnak (TÖBBEK KÖZÖTT) az anyai stresszhormonok és azok tényleg okozhatnak agyi fejlődési/érési problémákat a prefrontális kéregben, de tessék már bízni abban, hogy egyrészt az idegrendszer nagyfokú plaszticitása ki tudja küszöbölni ezt a fejlődési malőrt, illetve megfelelően rossz környezetre is van szükség, hogy a kórkép rendesen meg is jelenhessen. Mindamellett a hiperaktivitásnak is volt már oka a prenatalis stressz, de más cikkekben táplálkozási és egyéb környezeti tényezőket tettek felelőssé. Szóval a lényeg, hogy nem szabad aggódni és nem kell orvosi szakirodalmat böngészni. Engem is letiltottak a kollégáim a fejlődéstankönyv ábráiról a terhességem alatt...

  • 2008.02.06 21:54:57starbuck

    idonno,



    ne aggódj! Tényleg ne foglalkozz a statisztikával! Valóban kb. 1% az előfordulási esély, és miért pont te lennél az, akinél ez bekövetkezik? Ne agyalj ezen! Antidepresszánsok, anxiolyticumok, antipszichoticumok szedése terhesség és szoptatás alatt kerülendő (nem pontosan ismert a hatásuk ugyanis ilyen esetekben), inkább abban az esetben javasolt, ha egyéb módszerrel nem uralható a baj.



    Sajnálom, hogy így érzed magad, s végtelenül dühít a "szedd már össze magad"-hozzáállás. Azt hiszem, hosszú folyamat lesz a gyógyulás, de bízz benne!



    Nagyon szorítok!

  • 2008.02.06 22:07:52idonno

    Igazatok van, az 1% az tényleg nem olyan durva. Az 1.7 sem... Tulajdonképpen nem is emiatt aggódom, hanem hogy végig tudom-e így csinálni a terhességet. A babámban jobban bízom, mint magamban...

    Ja, és azt nem is írtam, hogy inzulinos cukros vagyok, hát nem sokat segít a helyzetemen. Bár fejlődési rendellenesség kapcsán, ha jó értékeim vannak, akkor nem lehet több baj, mint egészséges terhességben, de azért ezt sosem foglalná írásba egyik orvos sem.

  • 2008.02.06 23:02:13hímzőkör

    írtam egy jó hosszút, de megijedtem a személyességétől.

    röviden csak annyit, hogy akkor én most az über veszélyeztetett csoportba tartozom....



    de bízom a kölkömben. megcsináljuk.

  • 2008.02.06 23:14:02idonno

    hímzőkör, neked is hasonló problémád van, mint nekem? Nem akarsz emailen sem beszélni róla? katakiss77@yahoo.com Én szívesen beszélnék mással, aki über veszélyeztetett...

  • 2008.02.06 23:16:31Tori

    idonno,

    mint kiderült, a depresszióm egyik fő oka, hogy egy olyan pasitól akarok teherbe esni, aki a háta közepére se kívánja a gyermekáldást. Elváltam, tünetmentes lettem. Nálatok ez nem tűnik problémának, hisz azt írod, melletted áll. Az én kedves uram anno azt mondta, szerinte nem is vagyok beteg, csak lusta vagyok házimunkát végezni, és erre kellemes kifogás a depresszió. No comment!



    A terhesség során én is a gyerekben bíztam elsősorban, nem magamban. És befelé figyelve sokat tanultam tőle. Ő még 100%-osan ösztönlény, bízhatsz benne!

  • 2008.02.06 23:18:50másik kismacska

    Off de: kovvacs

    József Atilla nem skizofrén volt, hanem borderline.

    A többszörös személyiségre pedig tényleg jó példa az Én és én meg az Irén, de a Fight club főszereplője már inkább skizofrén. A DIS-ben (disszociatív önazonosság zavar, vagy többszörös személyiség) szenvedők nem hallucinálnak, és nem hiszik azt az alszemélyiségükről, hogy az egy másik ember.

  • 2008.02.06 23:20:39idonno

    Tori, köszi :)

  • 2008.02.06 23:21:02Vierre_

    Nekem mind a két terhességem az apai oldalról horror volt. De a gyerekek meg akartak születni, néha csodálkoztam is, hogy hogy nem vetéltem el, de már akkor kemények voltak mint a bakakaki. Sztem ez az ő döntésük is volt. De tény, a nagyobb aki utána is tovább benne volt a szituban, még mielött elhagytam volna az apját, sztem instabil, problémás, de mivel a másik oldal erről nem vesz tudomást nehéz lépni, de rajta vagyok az ügyön.

    Nálam haláleset nem volt, de stressz az igen, végig, ezer fokon égve.

    A kicsin aki elég hamar kikerült a körből nem látok nyugtalanító jeleket de a nagy necces. majdmeglássuk mit sikerül....

  • 2008.02.06 23:25:14druantia

    Én nem tudom, hogy mi volt az, amin terhesen keresztülmentem (nem bírtam még dokihoz sem elmenni), de nagyon rossz volt. Iszonyat sok minden összejött: 12 év "meddőség" után váratlanul, a legrosszabbkor beeső terhesség, vetélés veszélye, szakítás apukával, fejlődési rendellenesség gyanúja, félévcsúszás az egyetemen, haldokló nagymama ápolása, stb.



    Nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy úgy-ahogy kimásszak a fekáliából. Már terhesen is tudtam mosolyogni, ahogy nőtt a hasam, egyre többet. Nekem is az a remény segített, hogy a gyerekem tudja a dolgát, és azért választott engem az anyukájának, mert tényleg én kellek neki valamiért (én valóban hiszek az ilyesmiben). Ha a fenti cikket olvasom, eléggé összeszorul az én torkom is, de ha ránézek a csodálatos gyerekemre, akkor úgy érzem, hogy mi nem lehetünk benne abban a kevésben, akinél baj lesz.



    Idonno, tudom, hogy az én akkori problémáim más jellegűek és könnyebben kezelhetőek, mint a tiéd, de én nagyon szorítok nektek, és szívből kívánom, hogy minden rendben legyen.

  • 2008.02.06 23:33:56druantia

    Azért így utólag annak ellenére, hogy az az időszak piszok kemény volt, elmondhatom, hogy rengeteget profitáltam is belőle. Életemben először nagyon erősnek kellett lennem, és nem magam miatt, hanem a gyerekemért. A gyerekem nélkül nem tudtam volna olyan gyors, kemény döntéseket meghozni, amikor kellett, és nem tudtam volna parkolópályára állítani az agyamat, amikor arra volt szükség :). Megtanultam várni, türelmesnek lenni magammal szemben is, és ha mondhatok nagy szavakat is, egyszerre tanultam meg az életet és a halált a maga helyére tenni.

  • 2008.02.06 23:45:26kovvacs

    másik kismacska,

    ott a pont: tényleg nem hiszik azt a másikról, hogy másik ember. De az előfordul, hogy nem tudnak róla. Hallucináció, hááát, sztem az kicsit olyan dolog, hogy kóbor tünetként minden zakkanásnál van, de tényleg nem ez a legfőbb jellemzője az mpd-did-nek.

    Azt nem is tudtam, hogy József Attila borderline volt, nekünk még skizofrénnak tanították a suliban - magyarból.

    Érdemes tudni.

  • 2008.02.06 23:59:48kovvacs

    idonno,

    az emberek többségének halvány gőze sincs a pszichés problémákról. Sokan élnek valami középkori félhomályban, és gondolják azt, hogy ez az "elhatározás kérdése" kategóriába esik. Jobb híján bocsásd meg nekik. Esetleg, ha volna kedved poénkodni, felvethetnéd, hogy ha látnak egy féllábú embert pl. egy kórházban, aki megkéri őket, hogy vagy kerítsenek neki egy tolószéket, vagy segítsenek neki eljutni A-ból B-be, szokták-e ajánlgatni, hogy az illető inkább szedje össze magát.



    Férjednek meg ajánlom ezt itt, ha egyetértesz vele, mutasd meg neki:

    www.bura.hu/article.jsp?id=10000083

    Neki is nehéz, és hülye egy helyzet, de neked kell segíteni abban, hogy ő segíteni tudjon.

  • 2008.02.07 00:32:33hímzőkör

    idonno,



    ne haragudj, de én lezártam már nagyon sok mindent, rengeteg munkával, gyógyszerrel, vérrel, és pokoli lelki fájdalmakkal, ezt a posztot pusztán azért olvasom kíváncsian, mert nagyon is jól ismerem az emberek hozzáállását a lelki típusú betegségekhez:



    a, aki gyenge, az pusztuljon (holott épp az a kökemény, aki ebből normálisan ki tud jönni)



    b, mindenki azt hiszi, hogy ő majd jól megmondja a frankót, hiszen a megoldás a szemed előtt van, HÁT NEM LÁTOD, TE BAROM??



    c, ugyanezek azt hiszik, hogy van fogalmuk arról, ami a beteg emberben lezajlik, holott FINGJUK sincs, de azért magabiztosan győzködnek baromságokról



    d, akik valaha voltak a sötét oldalon, és visszajöttek, azok olyan értéket kaptak, amit a többiek még csak elképzelni sem tudnak. a tudatalattinak ez a mélysége elképzelhetetlen az emberi fantáziának, ezt csak átélni lehet. ha valaha kijössz, rádöbbensz, hogy megérte átélni. sokkal többet tudsz az életről, mint azok, akik ezen nem mentek át. és minél mélyebben vagy, annál bölcsebb leszel.

    ha átéled a legpokolibb fájdalmat, utána már minek is félnél bármitől..? kezet fogni a halállal stigma az élettől. szabadabb vagy, mint a többiek. ha meg tudod csinálni. de nagyon mélyről nagyon kevesek tudják végigcsinálni, a legtöbb mélytengeri búvár sorsa a korai halál...

    viszont van valaki, aki nélkül én sem lennék itt. ő akkor az anyám volt, az apám, az oxigénmaszkom, a fény, az egyetlen ember, aki számított.

    valami ilyesmi. segíteni érdemben csak vele tudok. ha érdekel, szólj.

  • 2008.02.07 09:15:50starbuck

    idonno,



    tegnap este épp a lényegi javaslatomra nem volt időm.

    Én olyan szakemberhez fordulnék, aki egyben pszichoterapeuta is, és járatos a kognitív viselkedésterápiában. Ez az egyik legeredményesebb módszer a depresszió kezelésében. Nem rövid, mert heti 1-2 üléssel számolva is hónapokat vehet igénybe (ez nyilván egyéni is), viszont megtanulod felismerni, korrigálni a hibás gondolkodási mintákat, s új problémamegoldási formákat alakítasz ki. Épp az a jó, hogy részedről is aktív közreműködést, önállóságot igényel a terápia, ez pedig hosszú távon sokkal-sokkal kifizetődőbb, mint a gyógyszerek bekapkodása.



    Ha érdekel, a neten is találsz a módszerről tájékoztatókat.

  • 2008.02.07 09:25:08marcangoló

    Idonno, ha keresel még ezen a területen dolgozó szakembereket, akkor a HAWA munkacsoportot tudom még ajánlani. Sok helyen azt írják róluk, hgoy a szülésutáni problémákkal foglalkoznak, de nem kizárólag. (De tényleg csak akkor, ha a mostani módszer nem jön be, hagyj időt magadnak.)

  • 2008.02.07 09:26:18Alvomacko

    idonno: ha még jársz erre, milyen antidepresszánst akarnak felírni? Konkrétan.

  • 2008.02.07 09:29:05Alvomacko

    Nekem hirtelen az Egy csodálatos elme c. film jutott az eszembe. Nem tudom, hogy azt mennyire lehet tudományosnak nevezni, de végül is egy valós személy (akkor még élő!) esetét dolgozza fel. Paranoid skizofrén volt, ha jól emlékszem. És megtanulta felismerni a képzelt személyeket maga körül és képes volt uralni a képzelgéseit. Döbbenetes film, de szerintem sok embernek adhat erőt, hogy képes lehet legyőzni a saját, beteg képzeletét.

  • 2008.02.07 09:33:44Alvomacko

    Mondjuk ő mindig ugyanazokat a személyeket látta maga körül, tehát "könnyebb" dolga volt ezeket elűzni magától. Ezzel én sem azt akartam kifejezni, hogy egy depressziós ember kapja magát össze és gyógyuljon meg, de azonnal.

    Ez biztos nem így megy. És én is csak a partvonalról bekiabáló vagyok. Csak eszembe jutott a film...

  • 2008.02.07 09:59:29Subbantósdi

    idonno: sok sikert ahhoz, hogy kellő helyen megkapd a megfelelő segítséget, mindenképpen.

    Azért elgondolkodtató, hogy egy ilyen cikk végülis elvezetett a skizofréniához, azt gondoltam, hogy inkább a depresszió fog felmerülni, akár a terhességi, szülés utáni inkább.

    De sajnos lelki betegségek egyre csak vannak és nő a számuk. :o(

    És mindenképp kell tenni az ellen, hogy elhatalmasodjanak, mert rossz napok mindannyiunknak vannak, de hogy ez állandósuljon, az nem lehet állapot. Gyerek ide, gyerek oda, gyerektelenül ez éppolyan fontos. :O/

  • 2008.02.07 10:01:56Pandi

    Alvomacko, a filmmel kapcsolatban tökéletesen egyetértünk, nekem is rögtön ez jutott eszembe.



    Idonno, a problémáddal kapcsolatban csak maximális együttérzésemről tudlak biztosítani, mert nekem is voltak nagyon nehéz időszakaim és én is azt tanácsolnám, hogy feltétlenül kell a segítség, ha érzed, hogy baj van. S ha ezt a segítséget nem érzed megfelelőnek, akkor válts nyugodtan. Látod, a többiek milyen sok lehetőségről tudnak, próbálkozz, valamelyik biztosan pont a számodra megfelelő lesz.

  • 2008.02.07 11:27:49Tori

    Mackó, sajnos a film rossz példa, Hollywood NAGYON sokat torzított a sztorin, Nash többször volt kényszerkezelésen, a neje elvált tőle, és a pasinak született egy másik gyereke is, akivel semmilyen kapcsolata nem volt. Inkább az életrajzi könyvét olvasd el, az hitelesebb és nem kevésbé szívszorító, pedig semmit sem szépítettek rajta.

    en.wikipedia.org/wiki/John_Forbes_Nash

  • 2008.02.07 11:32:46sme

    Idonno: maximális együttérzés.



    Én is végigparáztam az első 3 hónapot, mert előtte volt egy vetélésem és nagyon féltem, hogy most mi lesz. Aztán letelt a 3 hónap, volt egy kis nyugi, majd a 20. héten begörcsöltem, bementem a kórházba és azt hittem már csak ketten jövünk haza a férjemmel, de aztán nem így lett. Na onnantól kezdve megint para egészen a 36. hétig.



    Én ittam egy tök jó kis nyugi teát, a gyerek is tök jót aludt tőle a pocakomban, de persze az segített a legjobban amikor megpróbáltam a fejemben helyre tenni a dolgokat.

    (na ezt most ne úgy vedd, hogy meg akarom mondani a frankót, csak leírtam, hogy nekem mi vált be)

  • 2008.02.07 11:39:48Alvomacko

    Tori: köszi, asszem teljesen igazad van. Csak én olyan naív mackó vagyok, aki reménykedett, hogy nincs sok torzítás a filmben, hiszen mág élt, amikor forgatták... Reméltem, hogy jóváhagyta vagy volt lehetősége korrigálni, ha nem lett volna valósághű.

    De csak bebelóg a bilibe a kezem, asszem...



    A kényszerkezelés a filmből is lejött, nem is azt gondolom, hogy magától tudta leküzdeni a kényszerképzeteit.



    De én tényleg nem értek hozzá, inkább visszavonulok még mielőtt valami kapitális baromságot írnék. Majd csak olvasgatlak titeket és tanulok.

  • 2008.02.07 11:51:29Tori

    Mackó, sokkal rendesebb embernek tüntették fel, mint amilyen a könyvből jött le, naná, hogy jóváhagyta! Az antiszemita kirohanásait pl teljesen kihagyták. A félrelépéseit is. Nem volt szent, de zseni. Egyébként még él, 79 éves.

  • 2008.02.07 12:40:13Alvomacko

    Valamiért úgy emlékeztem, hogy meghalt...



    Elfelejtettem hozzászólás előtt a magenta gombot megnyomni. :-D

  • 2008.02.07 12:51:13Tori

    Már nem egy aprófogú, az egyszer biztos. :D

  • 2008.02.07 13:30:14Pandi

    Tori, bár teljesen igazad van és nagyon sok életrajzi "ihletésű" filmre igaz még, de nekem ez a film akkor is nagyon tetszett és pont a film miatt vettem le a polcról például a lexikont, hogy utánanézzek akár a tudósnak, akár a betegségnek, mert nekem mindkettőre felhívta a figyelmemet.

    (Most még a Wikipediaban is.:))

  • 2008.02.07 13:55:58szanna

    Tori!

    Az iwiwen keresztül el küldenéd nekem is annak a szakembernek az elérhetőségét, aki segített neked?



    Előre is köszönöm.

  • 2008.02.07 14:16:22Tori

    elküldtem

  • 2008.02.07 14:21:37Tori

    Szanna, aszongya sikertelen kézbesítés. Nincs tele a postaládád?

  • 2008.02.07 14:38:52manci

    Asszem csajok, nekem is szülés előtti depresszióm van, bár kicsit szemétnek érzem magam, hogy itt nekiállok panaszkodni, mert azért korán sincsenek olyan súlyos problémáim, tüneteim, mint idonnónak.



    Csak annyi, hogy mindig fáradt vagyok (ami valszeg így a 34. hétbe lépve nem abnormális), nehezen viselem a nagylányom egyre növekvő akaratosságát, nem értem miért nem vagyok baromi boldog, amikor minden okom meg van rá. Szóval szarul érzem magam, és emiatt még iszonyú lelkiismeretfurdalásom is van. Szeretnék ebből kitörni és nem belesüppedni. Minden nap úgy kelek fel, hogy akkor most jól összeszedem magam. Hátha ma tényleg! :)

  • 2008.02.07 16:18:46marcangoló

    Manci, szerintem a Hawa pont neked való! :-)

  • 2008.02.07 16:38:49manci

    marcangoló: nagyon köszi, hogy törődsz a lelkivilágommal! :)))

    Megnézem őket magamnak!

  • 2008.02.07 17:00:01marcangoló

    Manci, csak jókat hallottam eddig róluk.

  • 2008.02.07 22:52:15idonno

    Kovvacs, nagyon jó a cikk, amit ajánlottál, továbbítom a férjemnek, de amúgy ő úgy viselkedik, ahogy le van írva :)



    Starbuck: ez a pszichológusnő azt mondta, hogy hipnoterápiával fogunk most indulni, ez pszichoterápia? :) Én úgy értettem, hogy ő foglalkozik pszichoterápiával is, csak nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, hogy ez a hipnoterápia a része-e vagy ez valami más.



    Alvomackó, nem tudom, hogy milyen antidepresszánst akarnak adni egyelőre, mert még nem mentem el a dokihoz, csak telefonon beszéltem vele, akkor mondta, hogy amint elmegyek hozzá, felírja, de azt nem tudom, mit... Van olyan, ami nagyon nem jó?

  • 2008.02.07 23:24:07szanna

    Tori!

    Tele volt. :( Elküldenéd mégegyszer?

  • 2008.02.07 23:58:00Tori

    szanna, elküldtem.

  • 2008.02.08 08:57:23Alvomacko

    idonno: van. Sajnos.

    Ha tudsz konkrétumot mégis, akkor utána tudok nézni.

    De ha lehetséges, próbáld meg elkerülni a gyógyszerszedést. Tudom, hogy ezt könnyű mondani...

  • 2008.02.08 10:28:40Anura

    Nem akarok kontárkodni, de épp tegnap fejtették ki nekem, hogy a vashiány okozhat fáradékonyságot, ingerültséget, minden kellemetlent.

    manci, nem lehet, hogy leesett a vasszinted? Így a harmadik harmadban engem is ezzel piszkálgatnak, fokozott felhasználás van belőle, utánpótlás meg nagyon kevés dologból. :/

  • 2008.02.08 13:14:48szanna

    Tori!

    Nagyon szépen köszönöm. :)

  • 2008.02.10 19:00:42manci

    Anura: bocs, hogy csak most reagálok, de elutaztunk a családdal kikapcsolódni a hétvégére, és ez amúgy határozottan jót tett :)

    A legutóbbi laborom szuper eredményeket hozott, akkor azt mondta a dokim, nem kell vas. Ha legközelebb megyek, rákérdezek.

  • 2008.02.11 12:04:14starbuck

    Idonno,



    a hipnoterápia pszichoterápiás forma. Depresszió esetén is segíthet.

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta