Még ha nem is ilyen tökéletes a harmónia, akkor is ki tudunk találni valamit, és ha a gyerekek nem akarják megenni az ebédet, akkor várniuk kell a következő étkezésig. De mindenki ismer legalább egy horrorisztikus történetet olyan gyerekekről, akik csak a mekis krumplit vagy a nagyi sütijét hajlandóak megenni, akkor is, ha szüleik inkább csirke falatkákat ennének kuszkusszal és spárgával. Vajon csak rosszul nevelték őket? Vagy valóban más az ízlésük, mint a szüleiknek?
A gyerekek és szüleik ízlésének összefüggéseit ugyancsak nehéz kutatni. Vajon a kettő korrelációja nem pusztán a szülői nevelést tükrözi, esetleg a társadalom hatását az egész családra?
Margherita Guidetti és Nicoletta Cavazza másképp közelítették meg a kérdést: 282 gyereket és a szüleiket kértek meg, hogy írják fel a három kedvenc és a három legutáltabb ételüket. Két pontot ért az azonos elem egy-egy válaszban, és egyet az azonos kategóriájú elem (például kelbimbó és káposzta). Majd minden szülőt összevetetek egy véletlenszerűen kiválasztott gyerekkel is.
A szülő-saját gyerek párok szignifikánsan hasonlóbb ízlésűek. Ezenkívül az derült ki, hogy minél idősebb a gyerek annál kevésbé jellemző, hogy épp azt utálja, amit a szülei szeretnek. A kutatásban azonban csak egy szülőt vizsgáltak, aki főz otthon. Ráadásul csak észak-olaszok vettek részt, ki tudja, máshol is hasonlóak lettek volna-e az eredmények.
Úgy tűnik, a gyerekek ízlése alkalmazkodhat a szülőkéhez – valóban megszerethetnek ételeket, amelyeket korábban elutasítottak. Ha most a négy évesünk csak paradicsomlevest eszik betűtésztával, ne keseredjünk el! Tíz év múlva talán minden közös ebéd harmonikus ebéd is lesz egyben.
Forrás: Dave Maunger: Kids who won't eat: Is there any hope for changing their preferences? in. Cognitive Daily