SZÜLŐSÉG

Bébinapló: Anya parázik apa nélkül

2008. január 28., hétfő 08:05

Villámcsapásként ért a hír, hogy a gyerekem apjának külföldre kell utaznia, és én itt maradok egyedül egy három hónapos gyerekkel. Abigél apukája régebben is gyakran járt külföldre, és soha semmi bajom nem volt az egyedülléttel, most azonban nem tudtam elképzelni, hogy kettesben maradunk a lányommal.


A nappalokkal nem volt gond, hiszen akkor többnyire ketten vagyunk, de arról elképzelésem sem volt, hogyan fogok egy estét - illetve többet, - és egy teljes éjszakát egyedül levezényelni.


Minél többet gondolkodtam ezen, annál inkább pánikba is estem. Mi lesz, ha Abigél pont most lesz beteg? Elkapja az influenzát, lázas lesz, és kúpot kéne a fenekébe dugni, vagy leesik az ágyról, vagy ráül a macska, vagy csak egyszerűen pont most fog egy egész éjszakát végigordítani. Ebbe az egészbe aztán olyan szépen beleéltem magam, hogy mire a gyerekem apja felült a repülőre, szinte biztos voltam benne, hogy szegény valami nagy katasztrófára fog hazaérni.

Az első magányos napunkon jól elvoltunk, de ahogy közeledett az este, egyre jobban kezdtem szorongani. Fogalmam sem volt például, hogy fogok egyedül fürdetni. Az hamar bizonyossá vált, hogy együtt fürdeni nem tudunk, - bár több forgatókönyvet is kitaláltam az együtt fürdésre, valamilyen okból végül mindet elvetettem. Aztán arra gondoltam, nem is fürdetek, féltem azonban, hogy Abigélt esetleg megzavarja, ha a fürdés kimarad, a nem alvástól meg még jobban féltem, mint a fürdéstől, így végül úgy döntöttem, a kiskádban fürdetek.

Mivel úgy gondoltam, hosszú idő, amíg Abigélt levetkőztetem, jó meleg vizet engedtem, nehogy kihűljön, mire bejutunk a fürdőbe, de olyan ideges voltam, hogy két perc alatt lekapkodtam róla mindent, ezért a víz még meleg volt. Valahogy fél kézzel lehűtöttem, és épp kezdtem örvendezni, milyen jól megy ez a fürdetősdi, amikor is ki kellett volna vennem a gyereket a vízből, és hirtelen rádöbbentem, fogalmam sincs hogy hogyan. Abigél a vízben volt, a törölköző meg a vécé tetején, és ahhoz hogy elérjem, el kellett volna engednem a gyereket. Néztem hol a törölközőre, hol Abigélre, ő is nézett rám türelmesen, de látszott rajta, hogy nem ilyen fürdéshez van szokva. Tudom, hogy mindenki halál bénának fog gondolni, de ezt a nehézséget nem sikerült áthidalnom, így végül kivettem a vizes gyereket úgy, ahogy volt a vállamra, és ráborítottam a törölközőt.



Miután a fürdés ilyen sikeresen megoldódott, áttértünk a fekteteésre, de azzal sem volt semmi különös, Abigél szopott, lefeküdt és aludt. Hamar kiderült, hogy ezzel a gyerekkkel semmi baj nincs, így keresnem kellett más félnivalót. Mivel éppen vihar volt, elkezdtem azon izgulni, és egy idő után biztosra vettem, hogy elviszi a házat a szél, de ha nem a házat, akkor kidőlnek a fák a kertben, vagy legalábbis betörik az ablak és elmegy az áram. De ha valami csoda folytán mindezen szörnyűségek mégsem történnek meg, akkor viszont hamarosan megjelenik valaki, aki kileste, hogy mi csak ketten vagyunk itthon, és betöri az ajtót, vagy átmászik a teraszon, de az is lehet, hogy bemászik a hátsó szobában a szellőző ablakon, - igaz ez esetben nem lehet nagyobb egy 110 centis, szuperhajlékony tornászlánynál, - de azért felkeltem éjjel és becsuktam azt az ablakot.

Ezután feküdtem nyitott szemmel a sötétben, és vártam, hogy Abigél felébredjen. El is határoztam, hogy majd ott felejtem magam mellett az ágyban, de persze nem ébredt, életében először fél hatig aludt – ennyit arról, hogy megérzik a feszültséget. Másnap aztán már sokkal olajozottabban mentek a dolgok. Rutinosan fürödtünk, kéznél volt a törölköző, elmúlt a vihar, kinyittottam a szellőző ablakot, és persze Abigél is felébredt éjjel. Ettől függetlenül én szorongtam tovább, ráadásul kiderült, milyen az, amikor tényleg nincs időm semmire.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.01.28 14:25:13Meni

    Nagynagy és Kicsinagy? Ez tetszik...gondolom van még a Kicsi...



    ...de mit fogsz csinálni a negyedikkel? Ő lesz a Kicsi-kicsi? :)

  • 2008.01.28 14:29:03mormi

    koszi Pandi!

    valoszinuleg, ahogy katakarika is irja, az anyai feltekenyseg a fo bunos ebben - nehez megallni, hogy az ember ne turemkedjen oda es probalja meg kisajatitani a gyereket minden es mindenki massal szemben..:)

  • 2008.01.28 14:41:47Pandi

    Mormi, igen, biztosan és ez persze tök normális is.:)



    De a döntés akkor is a tiéd, hogy hol húzod meg a határt, a között, ami még belefér, illetve ami már sok.



    Ha úgy érzed, hogy ezt a határt valaki átlépi, akkor ne emészd magad, ne idegeskedj, hanem szólj. Azért mégiscsak a te babád.:)

  • 2008.01.28 14:55:24kisbalas

    :) A "beleszólás" problémát én úgy próbálom megelőzni, hogy 1-2 probléma felmerültekor szépen megérdeklődöm anyósom, anyám véleményét, ami egyrészt azért jó, mert csak felneveltek már ketten 5 gyereket összesen, másrészt, ha nem is értek egyet velük, úgy vettem észre nekik is megnyugtató, hogy kíváncsi vagyok a tanácsikra és szólok, ha szükségem van rájuk. Így aztán feleslegesen nem nagyon kapom az osztást :) Mondjuk velük ezt meg lehet csinálni, mert olyan mind a kettő.

  • 2008.01.28 15:00:19Gesztenye

    mormi, én is mindig féltem attól, hogy megsértek valakit. De amikor egy évvel ezelőtt szültem, utána pár nappal, még a kórházban rájöttem, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben (császár után, csövekkel itt-ott, vérezve, hálóingben, esetleg szoptatás közben, stb.) nem vagyok hajlandó elviselni majdnem vadidegen családtagok nem éppen visszafogottan vizslató pillantásait. Nem vagyok én állatkerti látványosság, hogy sorban jöjjenek és bámészkodjanak!

    És erőt vettem magamon, és kijelentettem, hogy elég volt a látogatásból! Az én családomnak én mondtam meg, a férjem meg a saját famíliáját állította le. De ehhez muszáj felvenni a pléhpofát és a szemükbe mondani, különben egyesek nem értik meg.

    Mivel nem ez volt az egyetlen eset, mi vagyunk a család különcei, és nem is hívnak a kötelező jópofizásokra. Ezért van aki irigyel is. :))) Csak néhányukkal tartjuk a kapcsolatot. És ez így nekünk nagyon jó! És az, hogy a többiek mit mondanak a hátunk mögött, az marhára nem érdekel bennünket! :)

  • 2008.01.28 15:12:29Cyr

    Ez azért van, Meni, hogy ne legyen Középső. Az olyan Izé. :)

    Jelenlegi felállás: Nagynagy, Kicsinagy, Kicsikicsi. A későbbi felállás: Nagynagy, Kicsinagy, Nagykicsi, Kicsikicsi.

    Utána meg... azt hiszem: lőjenek.... :)))))

  • 2008.01.28 15:19:23mormi

    Na, ez nem is rossz otlet: elovezetem, milyen viselkedes zavar, amikor valaki mas ezt es azt csinalja, pont nem az, akivel epp beszelgetek, hatha veszi a lapot nyilt konfrontacio nelkul.



    Gesztenye, a korhazi latogatok nalam is kivertek a biztositekot. Szinte vadidegen rokonok ozonlottek be, nem szamitott, h epp aludni probaltam es vagy 1 oran at ott teblaboltak az agy mellett.

    Ennel mar csak az a jobb, amikor anyos szoptatas kozben mellem telepedik es 10 centirol argus szemekkel felugyeli az esemenyt. Masok veszik a lapot, ha atmegyek masik szobaba de o utanam jon, mert nyilvan neki lehet, o kivetel..

  • 2008.01.28 15:24:27Gesztenye

    Nekem az volt a legnagyobb segítség, hogy a párom mellettem állt, és az ő rokonságát ő rendezte az előre megbeszéltek szerint.

  • 2008.01.28 15:29:12cozumel

    A napirend az baromi jo, ha a gyerek kaphato ra. Ha nem kaphato, akkor bog. Nem 5 percig nyekereg, hanem bog, visit, torkaszakadtabol uvolt, lilara vorosodott fejjel tiltakozik. Kethetesen, kethonaposan, felevesen is akar. Innentol kezdve mindenki dontse el.



    A tapszertol a gyerek vagy vegigalussza az ejszakat, vagy nem. Altalaban, egy gyerek vagy vegigalussza az ejszakat, vagy nem. Kethonaposan, felevesen, ketevesen.

    Az enyemek ugy spec ket es feleves koruktol csak. Pedig szinte tisztan tapszeresek voltak.



    8 honaposak voltak az ikrek, mikor a ferjem elutazott egy hetre. Egyedul maradtam veluk, ott Mexikoban, ahol kb. 3 darab embert ismertem, oket is feluletesen. Dokinenink mobilszama megvolt, nekem ennyi kellett, a tobbi ment siman.

  • 2008.01.28 15:31:51kisbalas

    Mormi, szoptatás-felügyelés nálunk is volt, baromira zavart is. Aztán egyszer szépen megnyitottam etetés előtt a babás képeket a nagyszobai gépen és mondtam, hogy remek, most menjen ki mindenki babát nézegetni, én meg addig leteszem a gyerkőt. Volt egy kis tétovázás, de szépen, mosolyogva kituszkoltam őket a kisszobából. Vették a lapot, most már mennek maguktól, nem lett sértődés.

  • 2008.01.28 15:40:18Vierre_

    anya, anyós

    Engem az anyám baromira idegesített, de ugye a gyermeki szorongás, aztán egyszer amikor éjfélkor még nem akart menni és kiraktam, úgy megsértődött hogy egy évig felénk se nézett és én voltam a genya hogy nem látja az unokáját. Jelezem, egy lépést sem tett meg soha hogy lássa.

    Anyámon túltettem magam, harminc éves fejjel elelyeztem magamban, szomorú , nem szomorú de nem hiányzik, az anya is ember, nem csak egy misztikum és engem a vérkötelék nem bír rá sehogy a kötelező szeretre.

    Oké, ez szélsőséges példa belátom, de már a korházban is zavart hogy ott van, az én dolgom, az én életem, nem szerettem hogy beleszól.

    Ellenben sokat tanultam és mantrázom és nem felejtem hogy milyen anyának nem szabad lennem. Ezért hálás vagyok, lehet hogy ha nem így alakul akkor másképp állok hozzá a gyermekeimhez.

    Anyós. Napi szintü bekavarás. Neki még azt sem lehetett mondani hogy csőőő, mindenbe, öltöztetés, hit, létezés. Hova, meddig, miért , kivel.

    Uhhhh, hál istennek kiléptem abból a kapcsolatból, és most az anyósom nyolcvan kilóméterre van tőlem és amúgy is egy tündér :)))

    Tudom tényleg, látom hogy ez lehet hogy valakinek szomorú, vagy durva, vagy elképzelhetetlen, megértem, de engem ez a két dupla skorpió nő agyonnyomott.

    MOst már nem, de ehhez meg kellett olyan kő kemény dolgokat emésztenem, mint például a hagyomány és a klasszikus család fogalmának társadalmi kötelező berögzülése. Nem volt könnyű és több évig tartott, de a következtetést levontam: Sokat kaptam tőlük, mert az is az, ha látom és megélem hogy mik azok a hibák amibe nem szabad beleesnem.

    Ezért hálás vagyok.

  • 2008.01.28 15:51:03Atina

    Vierre_ én anyósom is skorpió, s egy zsarnok. Már mindekit elijesztett maga mellől.

    Amikor megtudta, hogy babánk lesz, az volt az első reakciója, hogy most akkor az ő fia még annyit sem fog felé nézni, mint eddig.

    Aztán közölte velem, hogy csakis fiút szülhetek, mert ez fiús család.

    Akkor mondtam neki, hogy vagy fiú, vagy lány lesz.

    Megtudtuk, hogy fiú lesz. Közöltük vele. Most meg az volt, hogy ő már beleélte magát, hogy kislány lesz.

    Hát sehogy sem tudok neki jót tenni ;-)))

  • 2008.01.28 15:53:01Atina

    Most, hogy tudjuk kisfiú lesz, a párom megkérdezte tőlem, hogy nekem is határozott elképzelésem van-e a leendő menyemmel kapcsolatban?

    Mondtam neki, ha valaha is bunkó leszek a lánnyal, akit idehoz, akkor csak annyit mondjon, hogy "Ne feledd anyámat", s mindjárt észhez térek :-))

  • 2008.01.28 15:54:28Atina

    Én amúgy bak vagyok, eléggé introvertált, de önálló. A szüleimmel jó a kapcsolatom, segítenek, de soha nem szólnak (szóltak) bele az életembe.

  • 2008.01.28 16:21:58Vierre_

    Hát én megkaptam mindkettőnél a dupla -skorpiót :) Érzem én hogy ebben volt okítási jelleg, de hát van aki ezt nem hiszi, tehát nem erre élezem ki a dolgokat, csak egy plusz kis apró eszencia még a sztorihoz. :) Én kikészültem mindkettőtől de megtanultam, ugyan úgy ahogy te fentebb írod, hogy: vetíts fiam , mozizz vissza ha te kölkeid hozzák az asszonyt mi az amit SOHA nem , ha beledeglesz is :DD

  • 2008.01.28 16:39:59Anura

    Egy apuka írását olvastam nemrég, aki szintén hasonló félelmekkel volt el, mint Mother Mary. :)

    Aztán a sok parája után odaírta, hogy pár hét-hónap után rájöttek a feleségével, hogy nem olyan könnyű azért eltenni egy kisgyereket láb alól..



    Kicsit morbidul hangzik, de megnyugató, ha tényleg nem olyan törékenyek. :)

  • 2008.01.28 16:57:43ani2

    Nincs gyerekem meg, de en biztos, hogy akkor is egyutt furodnek vele (ha addig azt szokta meg) ha parom nelkul vagyok otthon. Megoldanam: a kad melletti mosdokagyloba raknek torolkozot es bele a babat ra egy masik torolkozot (ne fazzon meg), addig mig be- illetve kimaszok en is a kadbol. :) Ha me'g pici a baba es nem ugrik ki a kagylobol, es eleg nyugodt is akkor kivitelezhetonek tunik szamomra.

  • 2008.01.28 17:03:09cozumel

    Ani2



    Gyakorlatilag SOHA nem lehetsz biztos afelol, hogy a gyerek nem ugrik ki onnan. Tehat, ha muszaj, akkor inkabb es mindig a kore (torolkozore, lepedore stb), de lenyeg, hogy le kell tenni a foldre a csecsemot.

    Hihetetlen koran is megfordultak mar babak, feljegyezte a tortenelem:-)

  • 2008.01.28 17:20:29Cica7

    Nálunk mindig akkor történik valami, amikor Apa elutazik, 2-3 napra és szinte minden hónapban.

    Most pénteken hívnak a nagy gyerekem iskolájából, hogy a nagy leesett valahonnan és viszi a mentő, mert valószínű, hogy eltört a lába.Én nem vagyok magamnál,lassan folyik a könnyem, a kicsi meg azonnal érzi, hogy baj van, ordít a lábamba kapaszkodva, én meg próbálom magam összeszedni, meg hívni mamát, hogy jöjjön, én meg dobálom magamra a ruhát.

    Még szerencse, hogy mama délutánra ment dolgozni dolgozni, különben nem tudom, hogy hogy csináltam volna végig a pénteket, órákig várakozás (függetlenül, hogy mentő vitte a gyereket) röntgen meg gipszelés.....

  • 2008.01.28 17:51:19Anura

    Szegény Cica7, akkor nektek kijut.. már előre félhetsz, amikor a férjed elutazik. :)

  • 2008.01.28 19:12:52Gesztenye

    Egy órája telefonált a férjem, hogy nem végez ma a munkával, és holnap reggel korán kell folytatnia. Úgyhogy mintegy 150 km-re az otthonától fog éjszakázni hirtelen. :( Megyek, előkészítem a szobát meg a fürdőt az egyedülfürdetéshez. :(

  • 2008.01.28 19:28:06ani2

    cozumel: Jo tudni. Koszi. Ezt megjegyzem. Bar eddig en nem lattam meg 2 honapost megfordulni, de lehet benne valami. Jobb felni ...

  • 2008.01.28 20:43:13cozumel

    Ani2



    Nehany honapja az ikresek.hu-n meselte egy csaj, hogy a kislanyai 6 hetesen megfordultak. O sem hitt a szemenek, ugyhogy szemfulesen le is filmezte.

    A ket baba ugy 1-2 nap kulonbseggel produkalta ugyanazt.

  • 2008.01.28 21:54:27vikimanka

    Cozumel!Most este fürdés után letettem hasra a pelenkázóra a gyereket/6 hetes/,hogy bekrémezzem a hátát és átlökte magát a hátára.Ha más mondja nekem ugyanezt nem biztos,hogy elhiszem.

  • 2008.01.28 22:03:46cozumel

    Vikimanka!



    En 2 hetes gyerekrol is olvastam mar, spec azt nem lattam a sajat szememmel, de szakkonyvben olvastam, talan nem vakitanak:-)



    A gyereknek meg gratulalok, ha 8 honaposan jarni fog, akkor ne lepodj meg. Inkabb vegyel futocipot:-)))

  • 2008.01.28 22:11:57subidubidu

    Emlékszem, én is tartottam az első kettesben töltött éjszakától. Na nem a legelsőtől ;-)



    Most meg azért nem szeretem, ha apa nincs itthon, mert a legkisebbnek volt már kruppja, meg más miatt is került már kórházba. És mit csinálok a másik kettővel, akik szintén még csak ovisok?

  • 2008.01.28 22:16:36verkaverka

    Az en gyerekem is megfordult tevedesbol 3 hetesen. Olyan ertelemben tevedesbol hogy utana hetekig megint nem. De egy ilyen boven eleg a bajhoz...

  • 2008.01.28 22:16:38vikimanka

    A nagy 11 hós volt mikor elindult,az sztem okés.Az apjuk állítólag 8 hónaposan indult el.Mesélték,hogy simán az asztal alatt állva közlekedett.

  • 2008.01.28 22:19:49Pöttön

    Mormi: én is örülök hogy azt látom, mást is zavar ez az "egyedül eljátszik a gyerek de azért én felvenném" dolog. Az én lányom 5 hónapos lesz 1 hét múlva, és nagyon sokszor elvan egyedül, én meg csak örülök neki, legalább csinálom a dolgomat. De amikor a nagyszülők itt vannak, mivel ritkán látják, egész nap fognák a gyereket. Az én szüleim már levágták hogy ha elvan egyedül ne vegyék fel, de anyós sajnos nem, és már olyan kellemetlen hogy mindig szólnom kell.... De én sem vagyok hajlandó hagyni hogy egész nap kézben legyen, mert aztán meg megszokja és én szívok vele amikor ők elmennek és én itthon maradok egyedül a babával. Plusz szerintem nekem is bejátszik egy kissé a féltékenység, el kell ismerni, skorpió vagyok :-)

  • 2008.01.28 22:23:39vikimanka

    Nálunk apa munkabeosztása miatt én fürdetek,bent a szobában.Beteszem a kicsit a kiságyba amíg beviszem a vizet a kiskádban.Már a nagyot is én fürdettem,így van tapasztalatom.Ha itthon van apa akkor ő hozza be a vizet,de akkor is én fürdetek.Én inkább azért nem szeretem ha nincs itthon,mert ha itthon van addig ő foglalkozik a naggyal,meg ha nehezebben alszik el a kicsi akkor besegít a dajkálásba.Volt,hogy éjfélig dajkálta,hogy én pihenjek utána ő ment aludni,mert tudja,hogy nekem kelni kell szoptatni.Nagyon nem bírom az éjszakázást,de már lassan belerázódok.

  • 2008.01.28 22:30:42verkaverka

    Potton, nalunk is alapertelmezes hogy ha elvan a gyerek egyedul akkor mi a hatterben maradunk, de a nagyszulok folyton hurcoltak meg szorakoztattak, es nem romlott el, tovabbra is eljatszik egyedul, most mar masfel eves mult, es egesz kicsi koratol voltak idok mikor elvolt magaban. Szo szerint hetente tobbszor voltak a nagyszulok tobb orat, tehat nem rovid idokrol beszelunk de nem artott meg, tudja hogy a nagypapa arra valo hogy folyamatosan bohockodjon, de az igazi elet mashogy nez ki.

  • 2008.01.28 22:42:49Pöttön

    Verkaverka, ez legalább biztató, én még csak pont ellenkező sztorikat hallottam, ill. tapasztaltam a környezetemben...

  • 2008.01.28 23:03:10Békanőci

    Abigél,vagány a hajad! :)



    Nálunk apa mindíg éjszakás,így esett,hogy kórház után kettő estét volt otthon,és utána manóval egyedül éjszakáztunk.A fürdésnél néha jelen volt,de megoldottuk nélküle is,igaz szorítottam már én is magamhoz a babám víztől csöpögő kis testét,mert elfelejtettem elővenni a törölközőt. :)

    Első időkben felkapcsoltam a mosogatónál a lámpát,szó szerint az a fény vezérelt az éjszakában.Emberem,mikor hajnalban/reggel hazaért,lekapcsolta,de amíg egyedül voltam otthon nagykorú,kellett a gyáva 18éven felülinek...



    Atina,Vierre_!Anyám skorpió,de tutti toleráns!Sosem szólt bele az életembe,inkább csak kérdez,és tiszteletben tartja a döntésemet és a véleményemet,bármiről legyen szó.

    Ja,ami fontos:mint anyós,fiaként szereti a férjemet.

    Anyósom már más kategória,szerencsénk,hogy messze lakik.



    Cozumel,Ani2,Vikimanka,Verkaverka!A lányunk 7 hetesen fordult először a hasáról a hátára,nem véletlenül. :)Pár nap múlva lesz 10 hós,most kezd mászni,ezt bebizonyítandó ma ott négykézlábazott a szekrényének a legalsó polcán(teljesen padlószinten),és elkezdett felállni,most fél órája hangosan kiabált a kiságy sarkában ácsorogva.Amióta ilyen sok tanulnivalója akadt,nem hajlandó elaludni,esténként órákig nyűglődik.

  • 2008.01.28 23:16:18kisbalas

    Pöttön, nálunk is nagyon szépen vágja a gyerek, hogy kiknek a jelenlétében éri meg nyávogni, hogy vegyék fel... Ha egyedül van itthon velem, akkor nem nyafog érte, de ha beteszi a lábát valamelyik nagyi, akkor nem ér mással foglalkozni :)))

  • 2008.01.28 23:19:51Békanőci

    Pöttön,Verkaverka!

    Mi is hagyjuk játszani a lányt,ha elvan egyedül.Ha összejön a retyerutyánk(úgy hetente),akkor értetlenkednek.Ha nem értenek a szép szóból,megkérem őket másképp,hogy ne nyúzzák a gyereket.Ilyenkor mindíg azt hiszik,hogy velem tolnak ki,mert "elkapatják" Zozót,aztán majd otthon állandóan foghatom.De ez másodlagos,mert látszik a gyereken,hogy mikor nyűgösödik be a sok macerától-na attól kezdve kíméletlenül leszerelem a rokonságot,így vagy úgy.

    Mindíg mi megyünk mamázni és dédizni(hűde nehéz leírni,hogy dédihez...két hete ment el a dédipapa... :(),így nincsenek kényelmetlen szituk a látogatók miatt.Eleinte volt egy-kettő anyósos,nézte volna,ahogy fejek.Nem akartam.

  • 2008.01.29 09:20:13Subbantósdi

    Nilüfer: véded a nagymamák érdekét, értem én, viszont a saját családi viszonyokat szerintem mindenki jobb, ha maga itéli meg. Amúgy azt jobban szeretem, ha mi megyünk, mintha mi várnánk vendégeket, szerintem ez alapvetően így van, hogy jobb máshol felállni és elmenni, ha úgy érzi az ember, hogy menni akar már, mint finoman jelezni, hogy már terhes a látogatás. És azért ez a legjobb családban is előfordul, hogy szeretünk valameddig együttlenni valakikkel, de nem biztos, hogy egy időben múlik el nálunk és náluk azt, hogy akkor most vége. Ráadásúl más, hogyha mi alig látjuk egymást a férjemmel, van házimunka, szeretnék pihenni, közös program, míg egy nagyszülő, akinek már semmi dolga, mert mondjuk nem dolgozik, ideje több a dolgai intézéséhez, mivel nem kell gyerekeznie, nyugdíjasok el szokták veszíteni az időérzéküket, akik már nem dolgoznak és hát ezért Nekik több idejük is van, de nem jut eszükbe, hogy nekünk viszont a gyerek mellett nincs annyi időnk magunkra, amennyit igényelnénk és ezért nagyon nem szívesen csippentünk le mások kedvéért.

    Amúgy nagyanyámhoz már régóta járogatok szombat délutánonként, ahogy anyám is, ez már hagyomány, nem így alakítottuk ki, a gyerek miatt, hanem már középiskolásként így oldottuk meg a látogatást.

    És hát nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a vérmérséklete és hogy mennyit szeret társaságban lenni, magában lenni, csak a férjével és a gyerekévek közösen lenni, ebben is van közöttünk különbség, én nem vagyok egy társasági alkat, voltam, de akkor sem estem túlzásba és az évekkel egyre kevésbé vágyom ilyenekre, azt hiszem, ez már így marad.

    Ezt azért olyan meg tudja érteni, aki hasonlóan áll a dolgokhoz, akit viszont a vendégségek, állandó társasági összejövetelek éltetnek, ezeket várja, olyantól nem is várok más reakciót.

  • 2008.01.29 09:31:04Subbantósdi

    Én már eleve megbeszéltem anno a férjemmel, hogy mikor kórházban lesz szülés miatt, akkor csak Őt szeretném látni aznap, senki mást, és látogató is míg bent vagyok, ha az tényleg 4+1nap, mindenki egyszer jöjjön max.

    Ezt be tudták tartani, és nekem így nagyon jó volt.

    Remélem, másodszorra is így lesz, mert nem vagyok kiváncsi minden nap ugyanazon arcokra, még a saját családoméra sem, egyszerűen nem kívánom, hogy ilyen helyen látogassanak, ahol valahogy nem is tudok úgy vendégül látni, nem vagyok igazán olyan állapotban, hogy szeretném, hogy még ők is ottlegyenek.

    Olyan vagyok, mint a sérült állat, elvonul inkább, nem kíván közönséget, ez van, van, aki ilyenkor fél órás audienciákat tart, mert imádja, hogyha bejön mindenki és vele foglalkozik, meg körülötte ugrál, mivel valahogy másképp nem tudja elviselni a dolgokat. Nekem meg ez a zavaró.

    Ez van.

  • 2008.01.29 09:34:31Atina

    Én is úgy vagyok, hogy kórházba egyszer jöjjenek be, s ha lehet, beszéljék meg, hogy egy időben, ne kelljen naponta 5x rángatni azt a szegény kis picúrkát.

    Az egyéb rokonok meg már tudják, hogy az első két hétben ne jöjjenek. A bővebb családban több baba született mostanában, s az első hetekben nem szoktuk akadékoskodni.

  • 2008.01.29 09:35:17Subbantósdi

    Én is azokhoz csatlakozom, akik azt mondják, hagyni kell a gyereket játszani magában, ezzel fejlődik, önállósodik, de ha csak időnként jön valaki, akkor nem gond, hogy az épp kiveszi a kezéből, nem hiszem, hogy ezzel akkorát tud rontani, amikor megy pl. nagyanyámhoz megyünk, ott már eleve várják játékok, úgyhogy ott hagyják, hogy játszon, főleg a színes könyveivel, mert ezek érdeklik igazán, nem a műanyag vagy plüss dolgok. :o)

  • 2008.01.29 09:35:28énisénis

    Az én anyósom nem egyszerű jelenség! Alapvetően bírom, de vannak összezörrenéseink, igen rendeszeresen és határozottan. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ő a párom anyja. Joga van részt vanni az életünkben, épp úgy mint az én -szintén nem egyszerű természetű- szüleimnek. Az apósom a kakukktojás, mert szuperzseniális fazon. Ha lesz gyerekünk, akkor ez halmozottan igaz. Szimplán vélemény, és igen, minden család és eset más: de minden gyereknek joga van a nagyszüleihez és minden nagyszülőnek elrendelt joga van az unokáival lenni! És a legfontosabb: a gyerekeink abból tanulják meg, hogy hogyan viselkedjenek majd az idősödő szüleikkel, ahogy azt tőlünk látták!!! Szóval egyszer majd a fagyi visszanyal!

  • 2008.01.29 09:38:27Subbantósdi

    A kórháznál az az ideális, ha nem kell tovább bent lenni a "kötelező időnél", mert pl. nem lép fel sárgaság vagy valami további vizsgálati kötelezettség, esetleg koraszülés miatt, stb.

    De ha ezek kizárva, egy látogatás úntig elég. Persze a férjem azért jöjjön be naponta, akár többször is, legalábbis először még így volt, munka előtt és este nézett be, most nem tudom, hogyan lesz, de egyszer azért naponta a lányommal biztos be fog nézni. A többieket meg majd időzítjük, hogy jöjjenek, szerintem az a lényeg, hogy ne egyszere, de mivel úgyis a folyósóra kell majd kimenni, mert az Uzsokiban állítólag nem lehet szobában látogatni, úgy sem lehet sokáig fogadni senkit, mert szék kevés és elég zajos, forgalmas az egész, szóval nem éppen vendéglátásra jó, mint egy szoba.

  • 2008.01.29 09:56:21Atina

    Nálunk a kismama folyosóra megy ki, az újszülöttet meg (szerencsére) csak ablakon keresztül nézhetik meg a látogatók. Ez magában foglalja, hogy nem időzhetnek a picivel túl sokat. Nekem lesz annyi protekcióm, hogy apuka bejöhet a szobába, ami rooming-in.

  • 2008.01.29 13:20:59katakarika

    Győrben a "négynapos" ünnepen (halottak napja)a szülészet olyan volt, mint valami középkori hetivásár.

    Az a legkevesebb, hogy a folyosó tele volt néppel, de a szobákban is hemzsegtek a rokonok, ismerősök.

    Ebben az a szép, hogy a babák rooming-in rendszerben vannak. Persze klassz volt, hogy apa, tesó, anyu, papi stb. bejöhetett a szobába, az azonban kevésbé, hogy jópáran ottfelejtették magukat a szobatársnál.

    Arról nem is beszélve, hogy milyen érzés kivonszolódni a klotyóra, ne adj Isten zuhanyozni menni úgy, hogy kerülgeted a látogatókat. Csúcs volt mikor egy fickót kizavartam a mosdóból.

    Egy dolgot azonban nem bántam, a szobatársamnak nem nagyon ment a szoptatás, rettenetesen el volt keseredve. Ha az anyukája vagy a férje nem lehetett volna mellette...nem is tudom, elég rossz állapotban volt.

  • 2008.01.29 13:52:04Subbantósdi

    katakarika: nálunk azért a látogatók voltak olyan normálisak, hogy nem mentek be a mi wc-nkbe, mert ilyen közös, háromágyas szobában voltam, ahol saját wc/zuhanyzó volt, vagy ha igen, akkor megkérdezték, hogy bemehetnek-e, mert tervezi-e valamelyik kismama, hogy most használná...azt hiszem, látogatói intelligenciától is függ ez, sajnos, a bunkókat nem lehet kikerülni.

    Nálunk az egyik lánynak jött be állandóan valakije, általában a férje a nagyobbik gyerekkel, de jöttek a szülők és anyósék is, nameg mivel a kórházban amúgy szülésznő is volt, szinte minden órában egy-egy kollegája, csecsemősnővér, sőt még dokik is látogatták, ezektől persze Ő el volt ájulva és kicsit mutatta is felénk, hogy Ő milyen nagy fej...meg hangosan hírdette, hogy már hány milit sikerült lefejnie, nekem meg ugye semmi tejem nem volt...kicsit nagyon bunkó lány volt, amúgy, remélem, nem minden szülésznő ilyen, állandóan becsmérlően beszélt a védőnőkről, de kivétel nélkül és és ráadásúl nekem is mondta állandóan, hogy majd segít kicseréltetni az ágyneműt alattam, mert első nap összevéreztem, de nem tett semmit, sőt úgy tett, mintha már el is felejtette volna...

    Szóval nem bántam, mikor hazament. A másik lány viszont aranyos volt, a férje járt be, meg időnként még szülők, de visszafogottak voltak és a lány is küszködött a szoptatással, Neki lett volna teje, de be is gyulladt a melle, tele lett csomóval, úgyhogy küszködött össze-vissza, épp ezért tudott engem is megérteni.

    Azért jó, hogy a szülészeti szülésznő nem érti meg, ha valakinek szoptatási baja van, nem?

  • 2008.01.29 13:57:16rozsdi

    Az elég gáz, ha a rooming-inbe bemennek a látogatók. Így hogy szoptattál?

  • 2008.01.29 14:03:24katakarika

    Mivel nem volt gond a szoptatással, lazára vettem és nem zavartattam magam. Valahogy a kórházakban a szégyenérzet nem úgy működik.

  • 2008.01.29 14:05:49másutt

    nalunk benn alhatott az apuka, harman voltunk egy szobaban, a baba, o es en, 4 napot.

    eletem legszebb 4 napja volt.

    asszem ketszer elment kaveert, egy parszor meg kajaert, 5-5 percre.

    latogatonk viszont nagyon keves volt, asszem osszesen 4 darab, kb 20-30 percre.

    az egeszi korhazi tartozkodast ugy eltem meg, mint egy hatalmas "team building"-et harmunknak.

    es asszem minden latogatonk elott szoptattam, meg Draga Parom kollegai elott is. Ok is ettek mar a jelenletemben! :D

  • 2008.01.29 14:26:00verkaverka

    azert az anyos nezni akarja a fejest az nekem eros. A szoptatast meg ertem, az o pici unokaja, na de a fejest? (nem mintha nalunk tarsasagi esemeny lenne a szoptatas)

  • 2008.01.30 16:58:25Moira

    nekem már a terhességem alatt is úgy dolgozott a párom, hogy reggel elment, és csak másnap reggel ért haza. A rokonok mindig kérdezték: nem félsz éjjel egyedül?

    Mondtam, hogy nem. MItől félnék. Amikor már túlhordtam ambabát, akkor a hugom aludt nálunk amikor a párom dolgozott. De erre nem én kértem, a párom aggódott nagyon.

    Hétfőn jöttünk haza a kórházból, a párom másnap ment Győrbe megvenni a kocsit, csütörtökön meg ment dolgozni.

    Most másik helyen van, este megy, hajnalban jön. Általában mielőtt elmegy segít megfürdetni a gyereket, ha nem akkor megoldom egyedül, vagy ha nagyon fáradt vagyok akkor kimarad a fürdés, és csak alaposan áttörlöm a picurt.

    Ha itthon van akkor vigyáz a picire amig én vásárolok, ügyintézek, főzök, de ha kell egyedül is megoldom. Ilyenkor van az, hogy este 11-kor mosogatok, meg porszívózok, és hajnali egykor meg főzök :-)))

  • 2008.02.07 21:25:39cipra

    Hello.Bátorításnak szánom saját történetemet.Azzal kezdeném,hogy soha nem akartam gyereket.Laza életre vágytam.Aztán a környezewtünkben hirtelen hárman is lebabáztak.Amikor először a kezembe vettem a barátnőm kisfiát,és ő hozzámbújt,és éreztem az illatát,a szuszogását,hirtelen elöntött a melegség,és az érzés,hogy gyermeket szeretnék.Mintha egy vírust kaptam volna el,és egyre erősebb volt az érzés.Eljutottam arra a pontra amikor is fizikai fájdalmat éreztem annyira szerettem volna már gyereket.Odáig jutottam,hogy pszihológus segítségét kellett igénybe vennem,ugyanis a párom akkor még nem döntötte el mit szeretne az élettől.Ott is hagytam.Három hónap kellett neki ahhoz,hogy magába szálljon,és végül is döntött.Azóta együtt vagyunk,van egy négy éves kisfiunk és egy öt hónapos kislányunk.Én pedig a világ legboldogabb anyukája vagyok.A férjem két éve dolgozik külföldön.Az első évben havonta két napra jött haza.Egy évig bírta és depressziós lett,de valami nagyon jó dolog történt velünk.Ezerszer erősebb lett köztünk a kötelék.Akkor jött rá mit is jelent a CSALÁD.Ezért hálás vagyok a sorsnak.A mostani állásában az a jó,hogy három hetet kinn van,és egyet velünk.Meddig bírjuk még?Amíg vissza nem adjuk az adósságainkat.Megmondom őszintén,hogy soha nem estem pánikba,pedig mindíg az az ember voltam aki helyett megoldották a problémákat.De vészhelyzet esetén egy anya szuperhőssé változik,és nem is kell gondolkodnia mit miért tesz.Megy minden magától.Mint egy hangya aki súlyának tízszeresét bírja el ha kell.Soha nem volt időm pánikolni.Nekem kell összetartanom a családom,mert náluk nincs fontosabb az egész világon.Nekem kell letöröljem a kisfiam arcáról a könnyeket,amikor Apa elmegy,és mégha meg is szakad a szívem,akkor is mosolyognom kell.És ezt most minden hasonló helyzetben kévő anyánok írom:minden nap beszélni kell Apáról.Nézegetni a képeket róla.Tudnia kell,hogy van Apa,csak most éppen messze van.Erősnek kell lenni.Arra gondolni,hogy még egy pár nap és már jön is haza.A mi feladatunk ébren tartani a gyerekekben az Apa mítoszt,sőt talán felerősíteni.Sok család bomlott szét azért mert egy idő után már nem beszélgettek Apáról,és egyszerűen láthatatlanná vált.Sokan elítélnek,mert azt látják,hogy mosolygok,teszem a dolgom.Azt hiszik,én örülök annak,hogy nincs itt,mert így ki tudja miket nem csinálok.Este pedig nincsenek velem,és nem látják,hogy amikor a gyerekek alszanak,én a párnába fúrom a fejem és sírok....mert azt is kell.Csak így tud kijönni a feszültség.Belőlem legalább is.Azután megsimogatom a gyerekeket,és arra gondolok:akkor is én vagyok a föld legboldogabb anyukája.

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta