SZÜLŐSÉG

Az anyák a legjobb munkaerők

2008. január 24., csütörtök 09:25

Nem titok, hogy egy ideje visszamentem dolgozni. Kicsit ugyan féltem, hogy nehéz lesz-e összeegyeztetni az anyaságot a karrierrel, de szerencsére az élet megcáfolt. Nem tudom, mások miért nyávognak, szerintem piskóta az egész. Cikksorozatomat a reggeli elkészüléssel kezdem. Azt vázolom, hogyan legyünk kócos, büdös családanyából szexis, felkészült munkaerő percek alatt.

A tervezett indulás előtt egy bő órával kelek, hogy legyen időm mindenre. Csipás szemmel kávézom, tízezredszerre is megállapítom, hogy a reggeli műsorok nézhetetlenek, majd kikötök az Ally McBealnál, persze hang nélkül, nehogy a gyerek felébredjen. Sikerült előkészülnöm egy kiadós anyagcserére, felkelek, a mellékhelység felé veszem az irányt. „Mama” – hallom meg hirtelen. Gyrosan elhessegetem magamtól, biztos csak a tudatalatti elfojtott bűntudatom kiabál, és indulok tovább. „Mamaaaaaaaaaaaaa!” – mondja valaki ismét, egyre gyanúsabb, hogy ez Samu, bár az is felmerül, hogy a lehalkított tévé megbolondult, a szomszéd tacskó megtanult beszélni, vagy egy másik család hozzánk költözött, és egy másik gyerek hívja a másik mamáját.


Bemegyek Samuhoz, és megpróbálom egy kis narancslével lekenyerezni. „A mama mindjárt visszajön, egy perc az egész” „Nemmm.” válaszolja. Ezt csak az érti, akinek van gyereke, én sem hittem el soha, hogy annyi szülő a vécére se bír kimenni, de tényleg, ez egy valós dolog. Na jó, akkor gyorsan átpelenkázunk, és reggelizünk. Ez megvan tizenöt perc alatt, és talán még el tudok időben készülni. „Nemmm” mondja újra. Nemm pelenkázunk, csak reggelizünk. Na nem oda Buda, gondolom, és mintegy tízperces kergetőzésbe kezdünk, de jó, hogy ilyen nagy lakást vettünk, sosem érem utol. Egy kimerítő, üvöltözős pelenkázás után végre leül reggelizni, illetve dehogy, előbb kiválasztja, mit kér. „Jokujtot” hangzik el a parancs. Na jó, de melyiket, az összekevejőset, az epjeset, melyiket? Epjeset, keksszej (ez a müzlit jelenti). Ez mintegy öt percet vett igénybe, újabb öt, amíg belecsepegteti a vitamint. Persze nem türelmetlenkedem, ő az én kis boldogságom, a munka megvár, maximum kirúgnak, és? Majd nem megyünk nyaralni, meg nem veszünk új autót, meg új ruhát, meg új cipőt... na húzzunk bele kisfiam, eszelvagynem? Nemmm.

Jó, akkor mama elmegy fogat mosni. Neeeeeeeeeeeeeeeem, jeggejizüüünk! Sóhajtok, visszaülök. Közben végiggondolom az aznapi outfitemet, számbaveszem a teendőimet, kitalálok egy kampányt meg három szlogent, kár hogy nem arra, amire kell, hanem elektromos nyakörvre, sokkolóra. És máris a harmadik falatnál tartunk!

Öt perc múlva kellene a város másik végén lennem. Semmi baj, még sikerülhet! Samu elé teszek egy fakanalat meg egy fazekat, és két „húsleveskeverés” közben berohanok a fürdőszobába, rántok egyet a fogkefén. De mire bepattannék a zuhany alá, bejön. Samu kakilt! Hogyaza....! gondolom, De okos vagy hogy szóltál! mondom. Miért, miért nem maradhat soha a kaki a bébiszitterre? Kevesebbet fogok neki fizetni. Átpelenkázom. Már fáradtabb vagyok, mint este, amikor lefeküdtem. Bekenem a szemem szemkörnyékápolóval (as if...), másodszorra sikerül is nem a Neogranormonnal, és ekkor, végre felhangzik a kapucsengő. Katiiiiiiiiiiiiii! rohan ki a kicsinyem az ajtóba várni, én pedig a féltékenység legkisebb jele nélkül bezárom a fürdőszobaajtót, két perc alatt cicamosdok, felveszem a tegnapi nadrágomat egy felemás zoknival, egy színben nem passzoló felsővel, tízmásodperces sminket dobok fel (ilyet még a velvet se tud), hajam te jó isten, tornacipő, indulás. Már eleve félórás késéssel indulok, mire megérkezem, nincs pofám hatórás kismamaként negyed 11-kor átmenni mindenki előtt, megint a teraszon a hátsóajtón, csak ne látszódnának a lábnyomaim a hülye hóban...!

Jövő héten a Hogyan legyünk ellenállhatatlan szeretők egy átlagos hétköznap végén?, két hét múlva pedig a Hogyan készítsük fel kisgyerekes lakásunkat a Lakáskultúra fotózásra? című cikkel jelentkezem.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.01.24 20:26:44huhhh

    Starlark, kaffogásról és lecseszésről szó sincs, csak morgásról, az pedig nem a személyemnek szól, hanem annak, hogy már megint fel kell kelni, ezért nem is veszem ellenem irányuló támadásnak. :)) Én puszilok, ők meg álmosan morognak, így kerek a világ. :))

  • 2008.01.24 20:34:41Mille38

    Most meséljem el, hogy később se könnyebb? Hogy 6-kor felkelsz, gyorsan fürdesz, gimist felkelted, közben szendvicsét elkészíted (nem hajlandó bent enni, így egy kisebb büfé napi készletét alufóliázod), kelted a kicsiket, álmosak,- anya ringass meg - öltöztetsz, reggelit eléjük rakod, aztán rohan az óramutató, 3/4 8 a legeslegutolsó időpont, amikor még el lehet indulni az iskolába, három gyereket kell bepréselni a kocsiba, akik közül senki se találja a sapkáját, kesztyűjét, sálját, a 12 évesed peidg 7:40 előtt nem hajlandó felkelni. Se szép szóra, se ordításra, se sehogy. 7:50-kor Zrínyi kirohanását eljátsza, és akkor jössz rá, hgoy a reggeli fagyban még ablakot kaparsz. Szerencsére a suli 8:10-kor kezdődik, így alig 5 perc késéssel beérsz. Ezek után a munkahelyre eljutni nem is annyira nehéz, leszámítva, hogy azon az úton, amin tegnap könnyen beértél, ma van dugó. Ma a tegnapi dugó útvonalán kellene menni. Még le se veted a kabátod, már várnak rád toporogva, hogy kinek a milyen munkaeszköze robbant le éppen. stb stb. Mégis anya a legjobb munkaerő, nálunk az amerikai főnök direkte többgyerekes anyát keresett irodavezetőnek, mert hogy az bírja az iramot. Két és fél évig bírtam, 52 kilóval, 36-os nadrágban felmondtam. Másik okom volt, hogy nem voltak ruháik a gyerekeimnek és úgy éreztem, képtelen vagyok egy hétvége alatt mind a négynek beújítani a téli ruhatárát cipőstül, nadrágostul, kabátostul, alsóneműstül (ár is számít). És az iskolatáskát csak egyszer-kétszer felejtettük otthon :)))

  • 2008.01.24 20:55:59cseresznye

    Mindannyiótoknak őszinte elismerésem, és sok ismeretlen társatoknak!

    Ez most nem nyalás a részemről, csak erős kényszerem van, hogy valahogy reagáljak. Rettenetesen szorongok a munkás jövőtől. Nem mondom, hogy nem fogom kibírni, mert az nem itt kezdődik, de félek, hogy állandóan morcos meg ideges leszek.



    Első gyerekkel itthon egyetem után/mellett még nagyon nagy a szabadság, el vagyok kényeztetve. Nem is a lustaság lázad bennem a jövőre gondolva, hanem, hogy milyen kevés idő lesz egymásra. Ez a napi egy óra szabadfoglalkozás nagyon rosszul hangzik. Na és a férjem?



    Na nem akarok itt pont én siránkozni, csak késztetésem volt egy főhajtásra, és sok erőt jókedvet kívánok mindenkinek (meg magamnak is a jövőre). És persze olyan munkahelyet, amit valamennyire szeretni is lehet!

  • 2008.01.24 21:27:56peppermint

    Dexterke lelkecském, welcome back!

    :-)))))

  • 2008.01.24 22:16:22Cobold

    2008.01.24 11:30:16 andie

    Nem egészen úgy van az. A gyereknek valódi igénye kicsiként a folyamatos fizikai kontaktus, és csak évek alatt növi ki lassan. Ha nagyon erőlteted, akkor azzal árthatsz neki. (Nem feltétlen ártasz is, de árhatsz.) Régi megoldás erre a gyerek hordozása valami segédeszközzel, mint ez a hordozókról szóló post-okban benne is van :)

    Télleg a szülőnek kell azonban meghúzni, hogy hol a határ. Ha Hanna elviseli, hogy még a fürdőszobában sincs egyedül, akkor az náluk belefér. Nálunk a fürdőszoba ajtaja csukva van, és apa valami kettejük közös játékával lefoglalja.

  • 2008.01.24 22:41:46wish73

    a poszthoz képest kicsit off, de, ahogy olvasom a kommenteket, talán annyira mégsem: megmondaná nekem valaki, hogy 1, a reggeli ébredés miért nem függ az esti lefekvéstől, vagyis, ha 8-kor vannak ágyban, ugyanúgy nehezen kelnek, mintha fél10-kor.

    2, ha hétfőtől péntekig alig bírom őket kiimádkozni az ágyból 7-kor, akkor hétvégén miért pattan ki a szemük uebben az időpontban??

  • 2008.01.24 22:45:20Nori79

    Cica7: igen, így van, nincs gyerekem. Nem akartalak semmiképp megbántani, csak jelezni, hogy fordítva is átélhető a helyzet (azt közösítik ki, akinek nincs gyereke), én pl. pont ettől szenvedek az ismeretségi körömben. Nem konkrétan kiközösítést értek ezalatt, hanem azt, hogy mivel a témához nem tudok hozzászólni, így kirekedek a társalgásból. Ráadásul az is előfordul, hogy azt éreztetik az emberrel, hogy amíg nincs gyereke, ő maga is csak egy gyerek. Lehet, hogy így van, de azért nekem rosszul esik. De elhiszem, hogy fordítva is előfordulhat a dolog, és azt is, hogy Te nem beszéltél mindig erről.

  • 2008.01.24 22:46:00Cobold

    wish73,

    én emlékszem, tökmindegy, mikor fektettek anyámék, 10-ig nem aludtam. Ámde ennek megfelelően marha nehéz volt kelni reggel :) cserébe 3 éves kortól, tehát óvodától, sose aludtam délután (erre nem én, hanem az anyám is emlékszik, ugyanott volt óvónő).

    Momentán pici lányom is ilyen lesz, 10 hónapos, de nappal már csak 1x alszik 1 órácskát...

    Munkás, de beleszokunk az új világrendbe.

  • 2008.01.25 01:03:03Border

    Sziasztok,

    jó két hónapja voltam egy állásinterjún, ahol gyakorlatilag csak azzal foglalkoztak, hogy miképpen fogom megoldani a gyermekem oviba szoktatását. Ráadásul két nő volt az interjún, és olyan szakmában, ahol szakmailag elvárható lett volna a kompetencia alapú kiválasztás.

    Amúgy az CV-be születési dátumot sem írok. Szigorúan csak név és elérhetőségek, + végzettség és egyéb bla-bla. Viszont az interjún rákérdeztek, hogy mi ez a nagy foglalkoztatottsági lyuk a cv-ben. Erre mondtam azt, hogy gyermek. Innentől kezdve nem érdekelte őket semmi, csak amit már említettem.

    Másik kedvencem a gyakorlati idő kérdése. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem hiszik el a munkaadók, hogy egy ember attól, hogy valamit még ezidáig nem csinált, még képes arra, hogy pillanatok alatt megtanulja.

  • 2008.01.25 02:02:57cseresznye

    Jah, legyél fiatal, de egyszersmind tapasztalt. Valamennyi gyereked megszülted már, akik mind önellátók, és te még mindig 30 körül jársz. Ha mégsincs gyereked,akkor ígéretet teszel, hogy a következő tíz évben nem is lesz. Ha ez az idő letelt, már nem léptetnek elő, mert egy gyerektelen (frusztrált)picsát csak nem hozunk a nyakunkra...

  • 2008.01.25 07:04:29Katarina

    Border, csak egyetérteni tudok azzal, amit írtál! Több éves álláskeresés mondatja ezt velem. Én sem írom bele az önéletrajzomba azt, hogy két gyerekem van, sem azt, hogy még egyedül is nevelem őket. De valóban nehéz lenne megmagyarázni egy 5 éves lyukat a foglalkoztatásban. Több száz elküldött önéletrajzra jó ha 4-5 helyről válaszolnak, és onnan is csak azért, mert nem vették észre a gyerekeim létére utaló jeleket, de ahogy kiderül, hogy Ők vannak, már szóba sem jöhetek. Ahol most dolgozom, nem életem álma, rengeteg munka, szégyenteljesen alacsony fizetés - egészségügy -, és óriási visszalépés szakmailag is. De nincs más megoldás, ide is csak azért vettek fel, mert ezekkel a paraméterekkel nem verekedtek a jelentkezők az állásért. És itt ezért fogadják el - noha itt sem szó nélkül -, hogy a gyerekek időnként betegek, és olyankor nincs mese, én esek ki a munkából.

    Cseresznye, nagyon szimpatikus a hozzáállásod és az életfelfogásod, sajnos, tisztán látod a helyzetet.

  • 2008.01.25 07:53:31Yuki

    Kedves Anyatünde, sosem értettem, hogy ha leírom a véleményemet (ami szigorúan az én véleményem, tehát nem abszolút igazság, tehát magában hordja a tévedés esélyét is), azt miért veszi valaki a személye elleni támadásnak, és kezd el személyeskedni. Rosszul esett a b"ocs, de neked van saját gyereked" kérdés. Egyébként nincs, de ez nem jelenti azt, hogy csak idegen anyák ölében láttam eddig gyereket. Remélem, hogy egy pedagógus diploma, egy év tanítási gyakorlat egy integrált osztályban (gyerekek fele enyhe értelmi fogyatékos, súlyos mozgássérült, magatartásproblémás vagy részképesség-zavaros), fél és segédtanítóskodás egy autista ötéves mellett, valamint fél év bentlakásos bébiszitterkedés egy olyan gyerkőc mellett, akit a saját anyja kezelhetetlennek tart, feljogosít arra, hogy néha - bár laikusként - de hozzászóljak.



    Nem szeretném most soronként magyarázni, amit leírtam korábban. Egyedül az idő elbaszására vonatkozó megjegyzésemre térnék ki, mivel te is ezt nehezményezted. Egy konkrét helyzetben (dexterke 10-re jár dolgozni, a bébiszitter házhoz jön, de egy óra alatt a gyerektől nem tud soha elkészülni, és ez zavarja) javasoltam, hogy megoldás lehet, ha pl. korábban (még így sem kora hajnalban) kel fel. Erre volt valakinek válasza, hogy az nem megoldás, mert mindenki pontosan annyi időt b. el, amennyi a felkelés és az elkésés között eltelik. Ezzel a megjegyzéssel nem értettem egyet, szerintem ez TÖBBEK KÖZÖTT önfegyelem és szervezés kérdése is. Eszem ágában sincs olyan embert kritizálni, akinek szélsőséges esetben (több hónapos masszív kialvatlanság) néha kicsúsznak a kezéből a dolgok. De azt sem hiszem, hogy nem is lenne érdemes erőfeszítéseket tenni, mondván, hogy úgy sem sikerül.



    Végezetül: mindenki úgy szervezi az életét, ahogy akarja. Nekem nem fáj, ha másnak a mellbimbóját csavargatja a gyereke zuhanyzás közben. De itt is hozzászólt több (saját gyerekkel már rendelkező) szülő, aki határozottabban, több korlátot szabva neveli a gyerekét, és úgy tűnik, működik a dolog mellbimbó csavargatás nélkül is. Szerintem nem idealizmus, ha hozzám ez a nevelési mód áll közelebb, és kismamaként ezt tűzöm ki célul. Ez még nem jelenti azt, hogy lenéznék mást, aki nem így nevel.

  • 2008.01.25 08:13:32Yuki

    Igazatok van abban, hogy sajnos elég széles körben elterjedt a kismamák diszkriminációja a foglalkoztatásban. mivel jelenleg Hr szakmában dolgozom, napi szinten szembesülök azzal, hogy - bár tilos - kiköti a megbízónk, hogy csak fiú/csak lány jelöltet küldhetünk bizonyos pozíciókba, csak egy bizonyos kor alatt, vagy, mint esetetekben, a GYES-ről, GYED-ről visszatérők pályázatát kézbe sem veszik. (Azért szerencsére vannak kivételek :)



    Nem védeni akarom ezt a hozzáállást, de talán jó, ha a másik oldal szempontjait is látjátok. Budapesti viszonylatban, egy jó állás esetén egyetlen üres helyre akár 100-an is pályázhatnak. Nagy valószínűség szerint lesz ebben a létszámban olyan, aki megfelel minden elvárásnak, és még családja sincs, tehát simán nyomni fogja a napi x rendszeres túlórát, tehát ugyanazért a pénzért többet "termel".



    Nemrég hozzánk jelentkezett egy kismama, aki, bár minden más szempontból megfelelt, leszögezte, hogy legkésőbb 1/2 5-kor minden nap le kell lépnie, mert messze lakik, és a gyereket el kell hozni az oviból. A főnököm végül nem vette fel, mivel nálunk eleve 5-ig tart a munkaidő, de a gyakorlat az, hogy 7-8 előtt csak ritkán szabadulunk. Mivel nálunk azonos pozícióban mindenki azonos bért kap, és nagyon hangsúlyos a csapatmunka (csoportbónuszt kapunk, a csoport által elért teljesítmény után), nem lehet felvenni olyan embert, aki biztosan napi átlag 2 órával kevesebbet fog dolgozni ugyanannyi bérért (ez heti 10, havi 40 óra, vagyis kb. egy teljes heti munka különbség).



    Egyébként pont ezért gazdagítom majd én is az álláskeresők táborát: bár visszavárnak majd a munkába, nem vagyok hajlandó ennyit dolgozni család mellett, mert mások lesznek a prioritások.

  • 2008.01.25 08:20:03cseresznye

    "önfegyelem és szervezés kérdése" - igen, ez a notórius késők falába. Akit ismerek ebből a tipusból, mind tudja ezt, és jobbnál jobb terveket is kovácsol lelkesen, hogy lesz ezután minden másképp...de aztán minden másképp lesz.



  • 2008.01.25 08:28:33cseresznye

    Van, akivel előfordul, hogy "valahogy" elment tíz perc, amiről nem tud számot adni. Talán amíg a forró kávéscsészébe lehelt, élvezve a felcsapó párát, lement alfába. Van, akivel, ez "valahogy" sosem fordul elő. Ezt a különbséget marha nehéz kopenzálni.

    Ha jön egy igazi, nagy kényszer, akkor talán, de sosem olyan lazán, mint a másiknak.

  • 2008.01.25 08:34:49cseresznye

    Yuki, az a szomorú, hogy tk az általad vázolt esetben nem is csak a kismama van megszivatva, sőt, elsősorben nem ő, hanem azok, akiket reggeltől estig melóztatnak, mert megtehetik. Akinek nincs családja, annak sem kéne, hogy a 'lelke a vállalatot illese meg'.

    Szóval nem is a kismama kapna többet ha felvennék, hanem a többiek kapnak kevesebbet.

  • 2008.01.25 08:45:02begyszli

    Conodonta: valószínű, hogy nálunk is hasonló lesz a helyzet, bár óriási szerencsémre olyan munkahelyre megyek (remélem), ahol a munkaidő 8-tól 16-ig tart. Pénteken meg még addig se:) Remélem az első beszokós, zűrös időszakon túl, megtanulok minőségi időt tölteni a gyerekeimmel. A legnagyobbnak lesz a legnehezebb, mert Ő az, aki hazajön 5. óra után, neki önállóbbnak kell majd lennie. Az elsőském iskolaotthonos, egyszerre érünk majd haza. A kicsi meg bölcsiből 4-kor lesz elhozva, tehát alvás-uzsonna után nem sokkal. Szerintem ez nem is rossz.:) Csak összejöjjön!!!

  • 2008.01.25 08:47:44Katarina

    Yuki, nekem azzal van gondom, hogy szokszor a pályázók között a szelekció elve elsősorban az, hogy ki az, akinek van gyereke, és ki az, akinek nincs, és ha nekem van, akkor az, hogy egyébként a képzettségem, a gyakorlatom, a kvalitásaim már nem lényegesek, és akkor sem engem választanak, ha egyébként tökéletesen alkalmas lennék az adott pozíció betöltésére.

  • 2008.01.25 08:52:26Katarina

    Az előzőekben leírtakhoz még annyit: munkahelyemen a főnökeim tisztelnek és becsülik a munkámat és a tudásomat, főnököm, aki orvosprofesszor, nap mint nap kifejti a véleményét arról, hogy nem érti, mit keresek én itt (jelzem, nem sokat), mert szerinte túlságosan jó vagyok, és csak elvesztegetem a tehetségemet. Nem fényezni akarom magam, nem ezért írtam, de minden nap elmondom neki, hogy valakinek a képességei és a piacképessége két különböző dolog, és az én piacképességemet momentán egyetlen dolog befolyásolja, az, hogy kétgyermekes és egyedülálló anya vagyok.

  • 2008.01.25 08:59:34Yuki

    Katarina, szabad megkérdeznem, hogy mivel foglalkozol? kicsi az esélye, hogy tudok bármi megoldást javasolni, de azért dolgozunk olyan céggel, ahol nem diszkriminálják a kismamákat, sőt, úgy gondolják, hogy bár többet hiányoznak, mégis hosszabb időt töltenek majd a cégnél - és a munka-magánélet egyensúlyra is nagyon ügyelnek, tényleg munkavállaló-barát felfogásúak. hátha.

  • 2008.01.25 09:01:18Hicudzsi

    Egy barátnőm - nagyon jó referenciákkal, nagy munkatapasztalattal - jelentkezett egy állásra, az interjún nem kérdezték meg, akar-e gyereket hanem közölte a főnöke: - és ha bármelyik kollegina terhes akarna lenni, fizetem az abortuszát...

    (Hányinger...)



    Azt nem értem, ha máshol működik, otthon miért nem lehet megcsinálni mondjuk a megosztott munkaidőt. Egyik 7-re megy és háromkor elhúz,a másik 10-re és hatkor megy haza. A többiek túlórái helyett meg az a plusz hatórás ember dolgozik (mert tegyük fel egy posztot osztottunk ketté) Hosszútávon bejöhet, mert a túlórapénzt egy új állásba nyomják és nem stresszes dolgozókal lesznek körülvéve.



    Vagy a távmunka... sok olyan helyen dolgoztam ahol tök fölösleges volt az irodisták jórészének bent ülnie mióta feltalálták az internetet, az idejük nagyrészét a konyhában beszélgetéssel és kávézgatással töltötték. Mindenkinek jobb lenne szerintem ha nem kéne egy hatalmas irodát fenntartani, a kollegák nagyrésze otthonról dolgozna (teljesítménybérben pölö) és csak azok lenének bent akik mondjuk az ügyfelekkel foglalkoznak...





    Bár ezeket már sok-sok éve feltalálták előttem, csak nem értem még mindig, hogy miért divat a munkaerő (akár fiatal, akár egyedülálló, akár családos, akár idősebb) kiszipolyozása otthon és itt gondolok a hirtelen túlórákra este 7-ig pl...

  • 2008.01.25 09:02:30Katarina

    Yuki, adminisztratív területen dolgozom, egy másik oldalon már kértem Tőled elérhetőséget, válaszoltál is, amit ezúton is köszönök. Gyerekeim születése előtt egy pénzügyi tanácsadó cég elnökének voltam titkárságvezetője, 24-ből 48 órás munkával, közel 10 évig, és ez akkor így volt jó. Amikor gyerekeim lettek, nyilván nem vállalhattam ezt tovább. Jelenleg orvosírnok vagyok egy kórházi osztályon. Gondolom, a szakmai - és egzisztenciális - visszalépést már nem kell bővebben kifejtenem.

  • 2008.01.25 09:17:27Yuki

    Hicu, az ilyen cégre az a megoldásom, hogy menjen el az illető dolgozni, essen nyugodtan teherbe, és ha kirúgják, perelje a céget - egy ilyen munkaügyi pert nem lehet elveszíteni. Egyébként nem vagyok pereskedő alkat, de aki ennyire gennyláda, az fizessen.



    Távmunka: Magyarországon nagyon bizalmatlanok még az emberek. nálunk ÁLTALÁBAN(tudom, vannak kivételek) lazább a munkafegyelem, mint azokban a nyugati országokban, ahol a távmunka megszokottabb dolog. Sokan ódzkodnak is az újtól, nem mernek belevágni.



    A részmunkaidő meg... a munkáltatói terhek nálunk irreálisan magasak. Egy bruttó százezres fizura a munkáltató még pluszban kb. 40 ezret fizet különféle adók, járulékok, hozzájárulások címén, ezek egy része ráadásul fix összeg, tehát két négyórás után dupla összeget kell fizetni.



    ja, és a túlórát a legtöbb helyen nem fizetik :) nálunk kettős nyilvántartást vezetnek, az egyiken nézik, ki mennyit van bent, a másikat napi 8 órával akkor adják elő, ha munkaügyi ellenőrzés van. Férjemnél elvileg számolják a túlórát, de nem fizetik, hanem csúsztatható. De mikor, ha állandóan annyi munka van, hogy nem ér a végére? Tavalyról több heti túlórás "szabit" hozott át, plusz 15 nap rendeset, de nem tudja kivenni. Az ő cége inkább fizeti a büntetést emiatt, mert így is jobban megéri.



    Most megint nem azt akarom mondani, hogy jól van ez így, sőt, nagyon nincs jól, de szerintem ezek az okok állnak a dolog hátterében. Messze még a szép új világ :)

  • 2008.01.25 09:24:13Hicudzsi

    Yuki :( Értem sajnos... :(

  • 2008.01.25 09:28:44dexterke

    Yuki,

    Ki mondta, hogy 10-re járok dolgozni? :D

  • 2008.01.25 09:47:04gyj

    Yuki, ezt komolyan gondolod? milyen pert nem lehet elveszíteni? szerinted az lesz a felmondás indoka, hogy : tisztelt dolgozó, ezútn felmondunk, mert teherbe esett?!?!

  • 2008.01.25 09:47:19szövetszöcske

    Ez az egesz reszmunkaidos balhe Mo-on szerintem csak ott elkepzelheto, ahol elore kiszamithatoan van X mennyisegu munka, amit nem 1-2 adott ember tud elvegezni, hanem barki barki maset atveheti.

    Ha a munka mennyisege nem kiszamithato, es mindenkinek kulon terulete van, amivel masok csak nehezen birkoznak meg (es ez az altalanosabb a nem gyari melos munkakoroknel), nehez a reszmunkaidosokkel mit kezdeni. Foleg azert mert Mo. azert eleg csoro hely, nem fer bele ketszer annyi embert foglalkoztatni mint amennyi munka altalaban van, csak azert mert neha tobb lesz a melo, vagy valaki megbetegszik. Kovacs Janos 8 oraban dolgozo csaladfenntarto, ha megkerik hogy maradjon bent 2-3 hetig napi 10-12 orat, mert most par hetre tobb melo van mint szokott, szo nelkul bevallalja. Amennyiben ket 4 oraban dolgozo viszi ugyanezt a melot, vajon melyikuk az aki este 5-6 utan bent fog ulni, amikor valoszinuleg nekik kotott napirendjuk van, azert is nem fer bele a napi 8 ora? Raadasul Mo-on a munkaadoknak kifejezetten csapas ha valaki babat var (ilyenkor minden heten egy nap valamilyen vizsgalat, plussz altalaban az orvosok hosszu honapokra kiirnak), igy ha valakibol kinezik, hogy mondjuk ket gyerkoc kozotti par evnyi szunetre keresi a munkat, az bizony nem elony. Es a sok betegszabi sem, pont azert mert nincs rahagyas emberekben, mindenutt pont annyian dolgoznak amennyi minimum kell, ha valaki kiesik akar csak egy napra, akkor valaki biztosan sziv helyette.

  • 2008.01.25 09:55:55Yuki

    Dexterke, bocs, az tévesztett meg, hogy a cikk szerint negyed 11-re érsz be, gondoltam, csak negyed órát késtél :))

  • 2008.01.25 10:07:44MsDoki

    Igen, ez a baj, hogy a túlórapénzt nemcsak, hogy nem fizetik, de a túlórát meg sem becsülik. Az az elvárás, kimondatlanul is. Így aztán az a munkavállaló, aki nem tud a napi 8 óránál többet beválllalni, eleve vesztes pozícióból indul. Nahát részben ezért sincs nálunk részmunkaidős foglalkoztatás se. A részmunkaidősök munkáját szépen elvégzik a többiek éhbérét.

  • 2008.01.25 10:14:23Yuki

    Terhesség alatt bármilyen indokkal nagyon nehéz felmondani a munkavállalónak. Ha valakit érdekel a téma: www.mkfe.hu/dokumentumok/MT.pdf alatt megtalálja a Munka Törvénykönyvét, vagy ha lájtosabb formát keres, magyarázatokkal:

    www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=351



    Van persze néhány eset, amikor jogosnak tűnhet a munkaviszony megszüntetése:

    1. közös megegyezés - ez csak akkor közös, ha tényleg mindkét fél elfogadja és aláírja. Ilyen kifordult helyzetben egyszerűen nem írja alá a munkavállaló, így nem szűnik meg a munkaviszony.

    2. rendkívüli felmondás: ennek a lehetséges okait és indokait is szabályozza az Mt: "a) a munkaviszonyból származó LÉNYEGES kötelezettségét SZÁNDÉKOSAN vagy SÚLYOS gondatlansággal JELENTŐS mértékben megszegi, vagy b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ettől érvényesen eltérni nem lehet." vagyis elég komoly és nyomós érvet kell felhozni, és a bíróság túlnyomó többségben a munkavállaló javára ítél.



    Azért azt javaslom, hogy ha valaki ilyen helyzetbe kerül, mielőtt bármit lépne, konzultáljon munkajogban járatos egyénnel, és beszéljék át a konkrét szitut, de nagy valószínűséggel a gennyláda főnök nem tud majd kellő indokot felhozni és látszólag jog szerint megszüntetni a munkaviszont.

  • 2008.01.25 10:19:08Yuki

    Katarina, már emlékszem, bocsi, de a terhesség nem tesz jót a memóriának :) viszont nem küldtél életrajzot, így csak nagy általánosságban tudtam válaszolni, ami elég "nesze semmi, fogd meg jól".



    Apukám keres maga mellé asszisztenst, lehet, hogy a mostani munkádnál jobb lehetőséget tudna kínálni. És a mi irodánkban is keresünk recepciós-irodavezető-asszisztens-mindenest. Ha pesti vagy, küldj egy CV-t légyszi e-mailben, a konkrétumok ismeretében talán többet tudok seígteni. És azt is írd meg, mi az a fizu, aminél mindenképpen többet szeretnél keresni, nehogy egy még rosszabb valamit kínálgassak lelkesen :)

  • 2008.01.25 10:23:52martine

    akit terhessége, kisbabája, nagyobb gyereke, v. bmi más ún. védett tulajdonsága miatt vegzálnak a munkahelyén (vagy másutt), annak (és tájékozódásul mindenki másnak is :) ) ajánlom a www.egyenlobanasmod.hu oldalt!

  • 2008.01.25 10:26:53MsDoki

    Yuki, ez egyébként gyakori eset? Mármint a terhesség alatti felmondás. Én inkább azt figyeltem meg, hogy ilyenkor a munkáltatók szeretik maguk táppénzre "ösztönözni" a kismamákat, így kevesebb járulékot kell fizetniük, elkezdhetnek gondoskodni az utódról, miközben nem kell két fizut fizetniük. És - jobb esetben - csak akkor a rúgják ki a kismamát, ha az már visszajönne melózni és éppen lejár a védettségi időszak.

  • 2008.01.25 10:39:24Yuki

    Tessina, nem tudom, mennyire gyakori, néha hallok ilyen eseteket, volt pl. olyan ismerős, akivel aláírattak egy papírt belépéskor, hogy vállalja, hogy legalább 5 évig nem esik teherbe. Neki ajánlottuk, hogy nyugodtan írja alá, legalább van bizonyíték a kezében, ha perre kerül a sor (de a munkáltatónak tudnia kell, hogy mennyire tilosban jár, vagyis biztos nem fordul bírósághoz, vagy ha igen, elbukja.)



    Szerintem azért ezek szélsőséges és ritka példák. Gyakoribb az, hogy GYES, GYED alatt megszűnik a cég, vagy a hosszú kimaradás miatt a munkáltatónak muszáj pótolnia a kismamát. Ilyenkor visszaveszik, de vagy más munkakörbe, ami nem igazán megfelelő a számára, vagy visszaveszik, és a védettség leteltével azonnal elbocsátják, mert akkor már hivatkozhatnak arra, hogy nem tudnak számára munkát biztosítani. A korrektebb főnökök egyébként erről előre tájékoztatni szokták a kismamát, így van ideje a GYES-GYED lejárta előtt, otthonról állást keresni, és nem éri derült égből villámcsapásként a kirúgás.

  • 2008.01.25 10:49:50MsDoki

    Köszi!

  • 2008.01.25 11:54:02Katarina

    Yuki, nekem meg az nem jött le, hogy babát vársz, gratulálok, sok boldogságot és jó egészséget kívánok!

    Lehet, hogy a terhesség rontja a memóriát, de az egészen biztosan csak városi legenda, hogy a pelenkázástól és a pici babák körüli egyéb teendőktől leesik az ember IQ-ja:-) Tapasztalatom szerint ez nem igaz, mégis sok munkaadó gondolja azt, hogy aki néhány évig gyereket gondozott otthon, az nagy valószínűséggel bele is hülyült ebbe.

    CV-t küldök, a fizum pedig nem titok: nettó 58.000,- Ft/hó, napi 8 óra. Nem hiszem, hogy bárki alá tudna ígérni!

  • 2008.01.25 12:25:42Yuki

    Jaj, Katarina, bocsi, de nem gondoltam, hogy a "vagyonosodásodról" ország-világ előtt beszámolsz :) , gondoltam, majd privátban, e-mailben, de azért köszi az infót. Hát ezt tényleg nem nehéz űberelni, küldd a CV-t, aztán meglátjuk.



    Egyébként hogy lehet 8 órára ennyit fizetni, mikor a minimálbér teljes állásban jelenleg 65500 (február 1-től 69), és ha jól tudom, adómentes... banyek!!!

  • 2008.01.25 13:17:46Katarina

    Yuki, a fizum nem az én szégyenem, hanem a magyar államé, hiszen közalkalmazottként munkaadóm a magyar állam. Egyébként pedig senkinek ne legyenek illúziói: a közalkalmazotti bértábla alsóbb régióiban ennyi a munkabér, egyébként ennek több a bruttója, mint a minimálbér, így levonások is terhelik természetesen, ezért állhat elő az a helyzet, hogy nettóban ennyi. Ja: 20 éves szolgálati idővel és több mint 15 év konkrét munkaviszonnyal rendelkezem. 37 éves vagyok.

  • 2008.01.25 14:44:34nutika

    Gondoltam, irok egy pozitiv példát, hátha a munkakeresés előtt állóknak segit a tudat, hogy ilyen is van...

    Főiskola után másfél évig dolgoztam egy kft-nél, kevés fizuért, pocsék hangulatban (a főnök meg az egyik kollegina rendes volt, a másik kolléganő csinálta a fesztivált, pokollá téve a helyet). Gondoltam, kihúzom, szülni akartam menni, de nem jött össze a baba, igy amikor szembejött velem egy jó állásajánlat, dupla annyi fizetéssel, nem haboztam, felvételiztem, és fel is vettek. A volt főnököm nem akart elengedni, de keritettem egy munkajogász ismerőst, és végül gond nélkül el is mentem egy hónapos felmondással (a felét elég lett volna ledolgozni, de nem akartam nagyon mocsok lenni vele).

    Gyakorlatilag azonnal sikerült teherbe esnem, amint elkezdtem a munkát a másik helyen - mit tesz a jó munkahelyi légkör... :-)

    Nem vártam ki a három hónapot - nem tudok titkolózni, elmondtam bent még a 2. hónap előtt. Senki nem volt bunkó, a főnököm tök megértő volt. A nyolcadik hónap végéig dolgoztam, és összesen kétszer vagy háromszor egy-két órát hiányoztam (nem heti egy napot!). Visszamenni sajnos nem tudok, mert az iroda közben (jogutód nélkül) Pozsonyba költözött, de amig ottvoltam, megbecsülték a munkámat, és a főnököm az újévi üdvözletemre azt válaszolta, hogy visszasirja az időket, amikor én voltam az asszisztense.

    Úgyhogy azt hiszem, hogy ha szeptembertől vissza akarok menni dolgozni (bár szerintem még legalább egy évet megpróbálok valami köztes megoldással, itthoni munkával megoldani, mert a beteges első bölcsis év nem túl jó kezdet egy új munkahelyen), akkor nem az lesz az alapállásom, hogy "kétéves gyerekem van, bocs, hogy élek".

    (De azért inkább azt remélem, hogy addigra összejön a második poronty, és akkor az egész álláskeresős probléma csúszik még pár évet... :-))

  • 2008.01.25 15:13:51Anyatünde

    Yuki,



    Mellbimbócsavargatást én se hagyom. Képzeld, még szoptatás közben sem. (Nem is tudom, honnan szedted, vagy talán Dexterke írta? Én tuti nem.)

    Csak azért kérdeztem a saját gyereket (ezek szerint útban van :) ), mert nagyon gyakran a még gyerektelenek látják ilyen sarkosan a dolgokat, mint ahogy a te hozzászólásodból tűnt. A gyerekek előtt én is így voltam.

    Tényleg hülyeség volt megkérdezni, ne haragudj. És igen, tényleg kicsit elborult az agyamm bizonyos mondataidon. De már elmúlt. Asszem. :D





    Az idő el...vacakolásáról: Cseresznye is tök jól leírta, alkat kérdése is, hogy ki mennyire pikkpakk. Aki alapból nem az, az jobban megszenved vele, hogy értelmes idő alatt kész legyen, mondjuk az esti menet.

    Én alapból nem vagyok az, de mióta sulis a legnagyobb, este 8 körülre már a nagyok ágyban és mesélünk. (Ja és persze mind3 lecsutakolva, vacsoramaradványok elrakva meg ilyenek.) Akkor is, ha -elég gyakran - egyedül nyomom a témát. Ezen még egy félórát kéne javítani, hogy ideális legyen. Csak az én lassúevő gyerekeimmel nem nagyon tudom, hogy hogyan lehetne. És sztem legalább vacsoránál ne egyenek sürgetés közben.



    Csőváz!

  • 2008.01.25 15:18:18babó

    cseresznye 2008.01.25 02:02:57



    bocs, nem olvastam végig a többit csak erre reagálnék:



    ergo: legyen farkad. bammeg.



    ez úton is elnézéts minden rendes hapsitól és/vagy munkaadótól

  • 2008.01.25 16:04:46Border

    Yuki,

    szívesen küldenék egy CV-t, ha elfogadod és lenne időd segíteni. Hová küldhetném privát?

    Köszönöm!

  • 2008.01.25 16:40:24Cica7

    ocsibogyo: én sem akartalak megbántani, látom, hogy Te sem vagy könnyű helyzetben, csak nálad pepita a helyzet, ok, ne bántsuk egymást!:)))



    OFF Lesz!!!

    Ma nem voltam teljesen beszámítható, reggel hívtak a fiam iskolájábó, hogy az iskolás gyerekem leesett valahonnan és viszik mentővel, mert valószínű, hogy eltört a bokája...Én hirtelen szinte sokkot kapok, a kicsi, aki 1 éves , ordít a lábamba kapaszkodva,mert érzi, hogy nagy baj van....

    Persze ilyenkor van oda Apa,nyomorult 2 napos előadáson, 300 km-re.

    Még jó, hogy az én szüleimet nagy nehezen összetudtam trombitálni, hogy menjek a balesetire, a kicsi meg nagymamira maradt.

    És most jön a hülye kérdésem: nekünk nem volt még eltörve, kezünk, lábunk, van olyan fontos dolog, amit eltudtok nekem mondani, esetleg jó, ha tudom?????

    Most kapott a gyerek egy fekvőgipszet.

  • 2008.01.26 00:10:18wish73

    én nem az eü-részét tudom, hanem az anyagit. ovis gyereknek van ingyé biztosítása. ha van lakásbizt., általában abban is szerepel, h a lakásban lakók számára csonttörés esetén 4-8 ezer ft (biztosítótól függően) jár, akkor is, ha nem a lakásban történt. szóval eg ykis hozzájárulás a könnyített gipsz anyagi terheihez

  • 2008.01.26 20:02:41Cica7

    wish73: Köszi. Ma eszünkbe jutott, hogy van az iskolásoknak balesetbiztosítása, mi még kötöttünk külön is, meg a lakásbiztiben is van benne csonttörésre, (még jó, hogy valamikor régen biztosítós voltam, de most konkrétan csak tök véletlenül jutott szembe,hogy be kellene jelenteni.)

    De szereztünk két könyök botot és így eljut valahogy a WC-ig...:((

  • 2008.01.26 23:17:40Pelikan

    Nagyon szuper cikk Dexterke, hianyoztal, varom a folytatast, remelem nem csak ket resz lesz.

    En sem hittem egy par honapja, hogy bombolo 6-fogu tigris fogja a WC ajtot csapkodni, de de....

  • 2008.01.26 23:17:51Pelikan

    Nagyon szuper cikk Dexterke, hianyoztal, varom a folytatast, remelem nem csak ket resz lesz.

    En sem hittem egy par honapja, hogy bombolo 6-fogu tigris fogja a WC ajtot csapkodni, de de....

  • 2008.01.27 00:11:27Guruljka

    Dexterke:DDD

    Akkor msot átgondolom, hogy jó vagy rossz az, hogy nem kaptunk helyet a bölcsiben.

  • 2008.02.18 17:56:59KajsaBlack

    Találtam egy ilyet ha esetleg valakit érdekelne:

    Marketing szakon végzett/végzőst keresünk (számlaképes vagy megbízásos szerződéssel) RÉSZMUNKAIDŐRE





    Aki:

    -Nagy ideák kitalálója

    -Heti 20 szabad órával rendelkezik

    -Rövid és hosszú távon képes egy kisméretű reklámkampány kidolgozására és kivitelezésére



    Amit ajánlunk:

    -Egy iskolát kell ismertebbé tennie

    -Kreatív lehet, és ha tetszik az ötlete, akkor a kivitelezésre is kap pénzt

    -Havi fix részmunkaidős fizetés (számlára vagy megbízási szerződésre)



    Akire gondoltunk:

    -Most végzős marketing szakos hallgató

    -Már végzett hallgató, aki szabadúszó

    -Kismama/kisgyermekes anyuka akinek az ideje ennyit már enged és szívesen belevágna ilyesmibe



    Jelentkezés: info@bme-intl.sulinet.hu

    Határidő: 2008. február 23.

  • 2008.09.11 11:57:36tavaszkisasszony

    kedves részmunkaidőre vágyakozó számlaképesek.

    jó angol nyelvismerettel heti hat-nyolc óra (elosztva, mindegy, mikor jössz) és időnként 1-2 teljes nap irodai admin munkára keresek segítséget. hosszútávon. de legalább 1 évre : )ha bárkit érdekel, dobjon egy mailt és felhívom. Köszi, TVK

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta