SZÜLŐSÉG

Fontosabb a gyereked élete a sajátodénál?

2008. január 4., péntek 14:45

Mire lennék képes a lányaimért? Nem egyszerű a válasz, hisz elméletileg bármit megtenne az ember a gyerekeiért. Képes lenne-e azonban valóban meghúzni a ravaszt és az életét adnia a gyerekének, mint tegnap az egyik kereskedelmi csatornán vetített John Q – Végszükség című filmben az apa?

John Quincy Archibald (Denzel Washington) fia baseballozás közben összeesik. A kórházban kiderül, hogy csak a szívátültetés mentheti meg a gyerek életet, az apa biztosítása azonban nem fedezi a transzplantáció költségeit. Az egyébként becsületes apa elkeseredésében átlép minden határt: túszul ejti a kórház dolgozóit, így kényszeríti az orvosokat a műtét elvégzésére. (Port.hu)


A film végén az apa végső elkeseredésében azt találja ki, hogy öngyilkos lesz, így a túszul ejtett szívsebész majd kiveheti az ő szívét és beültetheti kisfiába. (Az már más kérdés, hogy a szokásos hollywoodi forgatókönyv szerint a jók mindent túlélnek: a fegyver nincs kibiztosítva, amikor szájba akarja lőni magát az önfeláldozó apa.) Az utolsó pillanatban érkezik egy donorszív, amely megmenti a kisfiút, így az apának sem kell még egyszer meghúznia a ravaszt. Apát elítélik a túszejtés miatt, a fia viszont életben marad.

Az ember nem tudhatja, mit hoz a holnap. Feláldoznánk magunkat a gyerekünkért hasonló helyzetben? Meddig mennénk el?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.01.04 19:09:19Apafarkas

    Tori:

    Az evoluciós kényszer a gének megőrzését szolgálja. Azon fajoknál, ahol az egyed a reprodukciós időszak alatt több utódot is felnevelhet, evolúciós előnyt jelent az utód feláldozása a felnőtt egyed érdekében. A kevés utódszámot nemző fajok esetében az utódvédési ösztön jóval erősebb az egyéni túlélésnél. Ennek oka, hogy a közösség felneveli az árva utódot, így a gén nem veszik el. Ez az ember egyik nagy evoluciós előnye. Ha valaki nem így tesz, annak a génjei előbb-utóbb kihullanak a faj génállomámnyából.



    Egészségügy: Most sem ingyenes, de én pl netto befizetőként szeretném, ha az általam becsengetett pénzért nem azt a szar minőséget kapnám, amit egy olyan ember aki a töredékét fizeti be. Tudjátok, szolgáltatás, ár-érték arány, stb. Nem szolidáris? Nem hát. De az életben nincs egyenlőség, és az átlátható verseny jobb, mint a jelenlegi kéz-kezet mos módszer. Most is jobb ellátást kapok, de extrán is fizetek érte. (ld: feleségem szülése) Nincs kedvem mások életbenmaradását támogatni a sajátom kárára a szükséges minimumnál nagyobb mértékben. (ld az előző génekről szóló eszmefuttatást)

  • 2008.01.04 19:11:44Apafarkas

    Bocs, most káttam, hogy a génest már írták. Nem akartam floodolni.



    És még valami, most úgysem tudod, hogy fogsz reagálni vészhelyzetben. Soha ne is tudd meg.

  • 2008.01.04 19:17:20dubb

    Zsákos ember: én nem a te állításaidat akartam támadni, pusztán leirtam, hogy én mit tudok erről a témáról. azért is írtam az elozo kommentben, hogy az ember esete valamennyire azert mas, mert masok a korulmenyek. ettol fuggetlenul fenntartom, hogy akarhogyis sokaknak nem tetszik biologilag allatok vagyunk es ez nagyreszt kodolja reakcioinkat is ilyen extrem helyzetekben, amilyet termeszetesen SENKINEK nem kivanok.

  • 2008.01.04 19:20:29banyácska

    begyszli: "Te konkrétan tehát öngyilkos lennél?" Nem ezt mondtam. Egyszerűen csak Tori logikai hibájára hívtam fel a figyelmet. Azt hiszem, amikor az ember gyereke életveszélyben van, az esetek túlnyomó többségében nincs ideje logikázni, ahogy azt Tori tette itt most (feltehetően a meleg szobában okoskodva). Egyébként az öngyilkosság szerintem semmire sem megoldás.

  • 2008.01.04 19:21:28Eledh Laure

    Apafarkas, épp ezt akartam írni. Hogy most a fotelben ülve senki nem tudhatja biztosan, hogyan döntene. Na és ha a gyerek szervezete nem fogadja be az új szívet? Na akkor előállítottunk két halottat és egy életre megnyomorodott családot.

  • 2008.01.04 19:23:17banyácska

    zill: ajánlom figyelmedbe A hódító gént is.:)(Szintén Richard Dawkins)

  • 2008.01.04 19:25:07Eledh Laure

    Hm, aki nem tudna úgy élni tovább, hogy nem tett meg mindent a gyerekért, arra nem gondol, hogy szív nélkül se tud? Amúgy ez az egész teljesen abszurd... Természetesen azon esetelben, amikor élő donor lehetek, én is pattannék műttetni magam. De tényleg: a férjem, többi gyerekem? Szüleim?

    Szép dolog az önfeláldozás, egy értelmes határon belül, de az életben nem olyan szép minden, mint a filmben.

  • 2008.01.04 19:27:17dubb

    Apafarkas: oszinten tenyleg minden kotoszkodes nelkul kérdem, mert egyszeruen erdekel, hogy mely allatok azok, akik felaldozzak magukat. Tehat az egyszerre keves utodot vilagra hozok, ami inkabb a emlosokre jellemzo: pl. elefant? ketsegkivul felnevelik a tobbiek a kicsit, de termeszetes ellenseg hianyaban nem tudhatjuk, hogy felaldozna e magat az anyaallat. mert ha beteg a kicsi, akkor egy ido utan ott hagyja, es megy a csordaval tovabb, mert o igy tud legjobban tulelni.egyeb Novenyevok? pl mondjuk egy gnu? nem szalad vissza az oroszlan ele, hogy helo, inkabb az en torkomat harapd at. vagy majmok? nem tudom!!!! teljesen komolyan kerdem, hogy milyen allatra gondoltal,mert erdekelne nagyon!

  • 2008.01.04 19:30:13begyszli

    Igen Banyácska én is azt gondolom, hogy az öngyilkosság semmire nem megoldás. Ám a filmben ugye ez lett volna az egyedüli üdvözítő út. Tori meg hál istennek a meleg szobából okoskodik (mint mi többiek) és nem vészhelyzetben kell ösztönszerűen cselekednie. Ne is kelljen senkinek!

  • 2008.01.04 19:49:33Eledh Laure

    dubb: számtalan eset van, amikor az anyaállat betegnek tettetve magát maga után csalja a ragadozót, így védve utódait. Ternészetesen a dolog lényege, hogy ha már biztos távolságban vannak, akkor ő egyszerűen elmenekül, de azért mégis az életével játszik, mert előfordul, hogy a ragadozó ügyesebb aznap... Szóval annyira nem képtelenséga dolog.

  • 2008.01.04 19:55:51dubb

    Eledh Laure: igen, madaraknal fordul ez elo viszonylag gyakran, ha jol tudom. es valoban az eletevel jatszik. a poszt azonban azt a kerdest vetette fel, hogy tudatosan felaldoznank e eletunket utodainkert. es arra keresem en is a valaszt, hogy van e olyan eset az allatvilagban, amikor TUDATOSAN FELALDOZZA magat az anya.

  • 2008.01.04 19:59:28Eledh Laure

    Ki beszél az állatok közt tudatosságról? Ösztöneik vannak, és nagyon egyszerű kombinációs képességeik.

    De mostmár értem a kérdésed, és ilyenre igazából én sem tudok példát. Ugyanakkor pl. kutyák megmentik emberek életét, és az arabs lovak is fedezték gazdájukat, ha valaki lőni kezdte a csapatot, de kérdés, hogy az állat érzékeli-e, hogy ő is veszélyben van? (No és persze itt nem utód, hanem gazda a másik fél.)

  • 2008.01.04 20:05:50dubb

    igazad van:) a tudatos nem volt jo szo. de vegulis mindegy, ha abbol a szempontbol nezzuk, hogy a vegso osztone az onfelaldozas e vagy sem. es azt hiszem nem. mondjuk ez a lovas dolog elgondolkodtatott. persze lehetett a jo idomitas muve is:) fene tudja. egy biztos, hogy az allat vegso celja a sajat genjeinek orokitese, es ha dontenie kell, hogy o haljon, vagy a nelkule meg eletkeptelen utod, akkor inkabb o marad eletben.

  • 2008.01.04 20:47:30hímzőkör

    szerintem az egész témafelvetés úgy értelmezhetetlen érzelmileg, ahogy van. hogy a fenébe tudna bárki megítélni a saját reakcióját egy film alapján?! hány embert láttatok már pölö vidámparkban, aki a hullámvasútra várakozó hosszú sort kivárta, aztán a végén pánikszerűen elmenekült? és ez csak egy hullámvasút, tutibiztos túlélőshow... hol van ehhez képest a halál? amit még egyikünk sem élt át? kicsit öntudatoskodásnak érzem ezt a 'én tutifix feláldoznám magam' hozzáállást. ha pillanatdöntés, akkor 50-50% - talán - hogy ellököd a kamion elől, de te aláesel, etc. de ha tudatos döntés, hogy ok, öljetek meg, hogy valamelyik szervemet neki adhassam... nem biztos, hogy azzal teszel jót, ha meghalsz érte. ha ketten vagytok csak, te meg ő, akkor talán. ha más is vár rátok otthon, akkor nem teheted meg. az életed árán boldogtalanná teszel valakit. elég hülyén hangzik.



    tb-eü ügyben osztom az urak véleményét. nem óhajtok rosszabb minőségű támogatást kapni én, aki dolgozom, és termelem a pénzt, azért, hogy az, aki munkanélküli, nem dolgozik, feketézik, etc gyógyulhasson hasonló körülmények között. aki fizeti, az fizet mindenféle adót is, ergó gyarapszik az ország (most hagyjuk, hogy ki mit lop el). jár neki az, hogy a munkaidejéből ne 3 órát üljön egy rendelőben, hogy hamar meggyógyuljon, hogy mehessen dolgozni, hogy TERMELJE A PÉNZT. prioritást élvez a társadalomban. mert dolgozik érte. ezt valahogy csak azok nem értik általában, akiknek nem fizetnek.

    orvosi ellátást mindenkinek kéne amúgy kapnia. de alapból csak alapszinten.

  • 2008.01.04 20:47:54Tamaravera

    Engem is megérintett a film, valószínű hogy nem véletlenül adták le pont most.

    Egyszer láttam egy filmet, ahol lelőtte magát az apa hogy megmenthesse a gyerekét.





    Ne gondoljátok azt, hogy ma egyenlően megkap mindenki mindent az egészségügyben. Ha nincs pénzed, nem tejelsz az orvosnak, akkor nem fogod a legjobb ellátást kapni. Ha nem fizetsz nem kapod meg a gyógyszert amit csak az OEP engedélyezhet. Ha nem adsz pénzt a nővérnek feléd sem néznek egész nap.

    Szerintem az a tragédia, hogy hiába fizeted,fizetik utánad a TB-t ha zsebbe nem adsz, akkor ugyanazt a szart kapod mint aki semmit nem fizet.

    Az is szégyen, hogy 2008-ig képtelenek voltak azt megoldani, hogy ránézzenek a TAj szám mögött van e élő biztosítás. És az is hogy csak egy éve nyilvánosak a várólisták.

    Változás kell, csak lehet hogy nem ilyen.

  • 2008.01.04 21:05:12kiskati7

    Elmentünk az eredeti felvetéstől, DE: butaság az általánosítás! " Ha nincs pénzed, nem tejelsz az orvosnak..." Nem minden orvos ilyen, mint ahogy nem minden cigány lop, stb....!

  • 2008.01.04 21:50:02boglár

    Most nagyon elcsodálkoztam. Azt hittem, minden szülőnek egyértelmű, hogy gondolkodás nélkül feláldozná magát a gyerekéért. Nem ismeritk a mondást? "a szívem vérét adnám érte..."

  • 2008.01.04 22:32:23Sibri75

    Az első gondolatom az volt, hogy persze, szó nélkül feláldoznám magam. Aztán elolvastam a hszeket, és elkezdtem gondolkodni, hogy igen, mi lesz a másikkal? De azt hiszem, fel tudná dolgozni, hogy nincs anya, meg a gyerekeim előtt mindenképp több idő/lehetőség van, mint előttem.



    Szóval, mégiscsak igen.



    DE NE KERÜLJÖN RÁ SOR!!!!!



  • 2008.01.04 22:45:07druantia

    Hímzőkör, azt írod: "nem biztos, hogy azzal teszel jót, ha meghalsz érte. ha ketten vagytok csak, te meg ő, akkor talán. ha más is vár rátok otthon, akkor nem teheted meg. az életed árán boldogtalanná teszel valakit.". Na, valami ilyesmit akartam írni én is :).



    Tényleg hülyén hangzik, de az a jó abban, hogy egy gyerekem van (és szinte száz százalék, hogy nem is lesz több), hogy nem muszáj valaki másért tovább élnem, ha vele történne valami. Na, ezt a mondatot újraolvasva tényleg hülyén hangzik :). Így, hogy most nem éles a helyzet (remélem, nincs életveszélyben a másik szobában), úgy gondolom, nincs olyan, amit ne tennék meg azért, hogy ő épségben, egészségben életben maradhasson.



    Éles helyzetről nem tudok nyilatkozni, hacsak azt nem vesszül annak, amikor a terhesség alatt felmerült, hogy van valamilyen súlyos, az élettel összeegyeztethetetlen betegsége. Akkoriban nagyon sok minden összejött és nem voltam a legstabilabb lelkileg. Lehet, hogy ezért, de ha akkor tényleg baj lett volna vele, egyetlen nappal sem éltem volna túl őt. Hacsak nem leszíjazva a zártosztályon. Vagy éles helyzetnek vehetjük azt is, amikor majdnem megfulladt egy idegentest-aspiráció miatt.



    Nem tudom, hogy most hogy viselnék el egy vele kapcsolatos tragédiát (ki sem merem mondani, hogy mit), de gyanítom, hogy vagy sehogy, vagy olyan rosszul, hogy abban nem lenne köszönet. Valószínűleg egy éven belül elpusztulnék alkoholmérgezésben vagy túladagolásban. De normális, ép lelkű ember nem nagyon lenne már belőlem. Gyenge vagyok, hiába.



    Úgyhogy logikusan végiggondolva az egészet, azt hiszem, ha kellene, a saját életem árán az övét menteném meg inkább. (Kivéve extrém eseteket, pl. ha teljesen bénán, fájdalmak között kellene élnie utána egész életében, stb.) De ez mind csak eszmefuttatás, remélem, soha nem lesz szükség arra, hogy komolyan végig kelljen gondolnia bármelyikünknek is.

  • 2008.01.04 22:56:42odrade

    adnám,de nem biztos,hogy adhatnám mert génállományunk csak felében egyezik.Csak még nem tudom,hogy magyaráznám meg a másik gyerkőcnek "anyu most meghal, hogy a tesó élhessen" kicsit morbid de 2 gyereknél erre is gondolni kell.

    A magyar eü. meg olyan amilyen, remélem ennél csak jobb jön,de hogy nem ingyenes az biztos.

  • 2008.01.05 13:50:29Eledh Laure

    druantia, a dolog sántít nekem... Mert ha Te nem akarnál sérült lélekkel nélküle tovább élni, vajon egy gyermek "ép és egészséges" maradhatna-e vajon a Te hiányoddal, és utóbb azzal a tudattal, hogy miatta nem élsz már?



    Amúgy a filmhez még annyit, hogy az 2apa hasbalövi magát, hogy a szívét megkapja a gyerek" szituáció teljes mértékben irreális.

    Egyrészt ha hasbalövi magát, igen jó eséllyel nem hal meg azonnal, ekkor az orvosok még hosszú órákat, napokat, szélsőséges esetben heteket töltenek apa elétben tartásával.

    Másrészt: egy lőtt seb nem a felszínen láthaó 1 cm-es lyukból áll. A lövedék nemritkán ökölnyi roncsolt sérülést okoz a bőr alatt, mélyen a szövetekben- tehát ügyesen kell hasbalőnie magát, nehogy sérüljön a szív, ezzel teljesen értelmetlenné téve az egészet.

    Nem beszélve azon esetelről, mikor a delikvens haslövése után a golyó csontot ér, megpördül és pl. a nyakán jön ki.



    És az egészhez: léteznek igazi önfeláldozó szülők, és mégsem hallottam még egyetlen valós történetet, amikor komolyan felmerült volna, hogy öngyilkosságával segíti szervhez a gyermekét.

  • 2008.01.05 13:58:32druantia

    Eledh Laure, bízom benne, hogy a gyerekemet stabilabbra tudom nevelni lelkileg, mint amilyen én vagyok.

  • 2008.01.05 14:06:44eino.

    Druantia, hasonlóképpen volnék, élesnek nevezhető helyzet is volt már, persze nem ilyen, hogy vagy én vagy ő. De akkor tudtam, és azóta is tudom, hogy nem akarnék tovább élni. Azt is tudom, hogy tudnék ölni érte.



    Azért nehéz ügy ez - többek között - , mert a gyerekek azt szeretnék, ha mi, az imádott anyjuk nevelnénk fel őket. Aztán, ha jobban lesz egy ilyen szerencsétlen gyerek, mire eszmél? Hogy az imádott anyja meghalt érte.



    De szörnyű a kérdés. Mi lenne, ha... Nem jó helyzet ez, sehogy sem.









  • 2008.01.05 14:19:01Eledh Laure

    druantia, arról az esetről beszéltem, ha feláldozod magad. Ez esetben sajnos sehogyan sem tudod nevelni.

  • 2008.01.05 14:55:01Kicsi Mini

    Feláldoznám-e magam?mindenképpen.A baj csak akkor lenne ,ha választanom kéne,ugyan melyik gyerekemért kellene?merthogy 3 van.Az is ettenetes,ha egy beteg,de,mi van ,ha több?És az is kérdés ,mi lesz akkor vele,velük,ha én már éppen feláldoztam magam?Van ugyan édesapjuk is,de az nem ugyanaz.Imádja őket,marha jól lehet a hátán lovagolni,de pl. egy virslit nem tud megfőzni segítség nélkül.Nagy dilemma.Én mégis feláldoznám magam,gondolkodás nélkül,és Apa is így gondolja.Nálunk a legkisebb gyerek sokáig beteg volt,ha nem jött volna rendbe,akkor szó lett volna egy veseátültetésről.És amit ,mi szülők nem tudtunk volna adni neki,mert más a vércsoportunk,mint a kislányé.Na,akkor lettünk volna nagy kakiban!Mert akkor ki áldozza fel magát egy idegenért?Talán senki.Hála istennek,meg a drága dokiknak az I.gyerekklinikán,mostmár semmi baja.De sokáig ott motoszkált a mi lesz,ha......

  • 2008.01.05 15:04:30druantia

    Eledh Laure, én is úgy értettem, hogy azelőtt szeretném stabil lelkű emberré nevelni, mielőtt meghalok :).



    Amúgy meg én úgy érzem, annyit küzdöttem ezért a gyerekért, hogy eszem ágában sem lenne csak úgy feladni, akármi is az ára. Volt egy pont az életemben, amikor választanom kellett: vagy ő nem és minden más igen, amit akartam az élettől, vagy pedig ő és semmi más. Habozás nélkül őt választottam.



    A másik pedig az, hogy én úgy gondolom, az a természetes, ha az idősebb megy először el. Ha mostanában kellene meghalnom, akkor azt mondhatnám, hogy volt értelme az életemnek, mert kipróbáltam, tettem egy csomó dolgot, van egy gyönyörű gyerekem, aki okos, ügyes, kiegyensúlyozott kisgyerek. Előtte még ott az egész élet, neki is megjár, ami nekem megjárt. Az a dolga, hogy éljen és legyen boldog.



    Az meg, hogy esetleg nélkülem kellene felnőnie, bevillantja a kis agyamba az örökbefogadós vitákat :). Na, cinizmust félre, a lényeg az, hogy az én gyerekemnek van családja, sokan és nagyon szeretik. A természet rendje szerint úgyis (remélem) én halok meg előbb, tehát neki át kell majd élnie az elvesztésemet. Nem mindegy az időpont persze, úgyhogy ha lehet, tényleg ne legyen semmi gáz egyikünkkel sem :).

  • 2008.01.05 15:07:22Eledh Laure

    Persze... ebből a szemponból, ahogy jobban kifejtetted van benne valami. Ugyanakkor más átélni a szülő elvesztését, ha természetes halállal vagy akár ha betegségben hal meg, mint hogyha egy amúgy teljesen bizonytalan kimenetelú műtét elvégzése miatt.

    Mondjuk a szervátültetés rendszere olyan, hogy ha mégis "sikeresen" öngyilkos lesz az illető, és szíve felhasználható, akkor sem feltétlen a gyermeke kapja, hanem az, aki orvosi szempontból a leginkább rászorul...

  • 2008.01.05 15:15:27druantia

    Igen, ez így van, de most csak az elmélet szintjén vitatkozunk a gyerekért való önfeláldozásról. (Én legalábbis :).)

  • 2008.01.05 15:28:06Eledh Laure

    hm én is... Én pláne, gyerek híján.

  • 2008.01.05 15:42:04hímzőkör

    itt egyelőre csak egy kutya van, ami persze teljesen más, de azért ő is rám szorul. a racionalitás elvei mellett nagyon sok mindent adnék érte. itt nyilván anyagi tényezőkre gondolok. és valahogy ez nekem életszerűbb példa is, mint az, hogy az életemet, meg a gyerekem... ha az ember a valóságszagú dolgokat nézi először, és nem a fikciót, akkor reálisabban tudja magát beleélni. mármint én.

  • 2008.01.05 17:38:36Anababa

    Két dolog jut eszembe:



    1) ha bezuhan a repülő a tengerbe, és egy oxigénmaszk van nekem + a gyerekemnek, akkor mit csinálok, kié lesz?



    2) egy szülőnek könnyebb feldozgozni a gyereke elvesztését, mint egy gyereknek a szülőét



    ui: 1) a gyereké: rossz válasz! ugyanis a szülő a felnőtt, ő neki van esélye, hogy kivigye a gyereket, fordítva mindkettőjüknek vége

  • 2008.01.05 17:55:18Tori

    Baromi rossz szöveg a "veszélyhelyzetben hirtelen döntés" duma, és világosan mutatja, hogy az írója nem látta a nevezett filmet. Akkor ugyanis semmi hirtelen szitu nem volt, Denzel édesem órákon keresztül túszejtősdit játszott, és amikor mégsem lett donor, akkor döntött úgy, hogy magára emeli a fegyvert. Tehát volt ideje oda-vissza megfontolni a dolgokat.



    A madarak pedig nem áldozzák fel magukat a kicsinyükért, bár tényleg veszélyes dolgot művelnek, amikor törött szárnyat mímelve vergődnek a fűben, hogy elcsalogassák a macskát. DE! Nem hagyják, hogy az megegye őket, az utolsó pillanatban elrepülnek. De legalábbis megpróbálják. Pontosan tudják ugyanis, hogy a megmenekített fiókát utána nekik kell tovább etetni.



    "Ami pedig a "logikai érveidet" illeti: egyet - szerintem a legfontosabbat - kihagytál: TE HOGYAN ÉLNÉL TOVÁBB AZZAL A TUDATTAL, HOGY MEGMENTHETTED VOLNA A GYEREKEDET, DE NEM TETTED!"



    NEM kell ordítani, ÉN ugyanis figyelek. Ez rossz duma. Épp azt mondom, hogy nem arról van szó, "megmenthetted volna", hanem hogy nem menthettem meg, szép magyar szóval menthetetlen volt, de még tudnám ragozni. Épeszű ember NEM áll neki túszokat ejteni egy kórházban, akármilyen beteg a gyereke. Felhívja a rokonokat és csontig benyalva kölcsönkér. Hitelt vesz fel uzsorakamatra. Eladja a kocsit, házat, számítógépet, hogy legyen pénz a műtétre, kevésbé sürgős esetben segélykoncertet szervez vagy elmegy koldulni a Fókuszba, de NEM lesz öngyilkos. Ami pedig a "te hogyan tudnál élni" kezdetű mondatot illeti, az nem logikai érv, hanem érzelmi zsarolás. Kismamába illő.

  • 2008.01.05 19:26:29kaktuszvirág

    Ha nincs elég problémája az embernek, elkezd gyártani magának??? Komolyan, annyi szörnyűséget ki lehet találni, de mire jó ez? Nem segít előre megoldani egy helyzetet, könnyíteni az akkori döntésünkön, ugyanakkor feláll a hátunkon a szőr, hogy mennyi borzalom is lehet velünk, és azt sem tudjuk mi várhat még ránk.



    Olvastam kb. egy hónapja egy rövid és tárgyilagos cikket egy (ha jól emlékszem) német és egy angol családról. A német családban valamilyen betegség miatt meghalt az egy éves kisbaba, míg az angol szülőknek egy pár hetes babájuk volt, aki szívelégtelenséggel született, és donor hiányában nem sokáig élhetett volna. A német kisfiú szívét megkapta az angol baba, sikerült az átültetés, és az angol kisfiú jól van. Az angol család nem győzött hálálkodni, a német szülők meg azt érezték, hogy valamilyen módon mégiscsak él a gyermekük. Azt gondolom ez igen. Erről van értelme beszélni, elgondolkodni, és meghatódni. De hogy mit teszek majd ha jön a borzalom, és két rettenetes, mai eszünkkel felfoghatatlan döntés között kell választani....

  • 2008.01.06 10:40:54Eledh Laure

    Tori, ha már ENNYIRE figyelsz, azt is megfigyelhetted volna, hogy itt sem volt szó arról, hogy a madár feláldozza magát, hanem hogy VESZÉLYBE SODORJA saját életét. Természetesen terv szerint ő elrepül. De ezt már leírtam.



    Kaktuszvirág: Igen, valahogy igazad van, ezek a történetek valahogy sokkal jobban illenek az emberi mivoltunkhoz. Az a két család... nyilván nem hétköznapi érzés, hogy a tengeren túlon valahol megmaradhatott egy baba, ha már a miénk nem... Ugyanakkor az sem lehetett egyszerű döntés, hogy a szülők engedélyezzék a szervek felhasználását.

  • 2008.01.06 10:52:18Alvomacko

    Ma reggel a kicsi lányom megkérdezte, hogy részt vettem volna-e a háborúban? ikuizkthiiojku9joui9uzjujöjuik8oiléi8o8upuiuipo7izkipzojkukuljkujkjuluuikjzkzjkzjz7zzh6iuuuuuuuuuuuuuuuuuuuiuuiuuuuuuuuuzkijhijkojklojkoljoljjmihu8u (Milyen jó, hogy van egy okos kamaszgyereke az embernek! Idejött és nyomogatta a billentyűket, majd a lelkemre kötötte, hogy ne töröljem ki...)

    Szóval, kicsit gondolkodtam, majd azt válaszoltam, hogy most békeidő van, nagyon nehéz ezt megmondani... Nehéz egy soha nem ismert helyzetbe beleélni magunkat, így nehéz bármiféle véleményt alkotni ilyen kérdésekben.

    Ezt gondolom a fenti témáról is.

  • 2008.01.06 10:54:22Alvomacko

    Én ma még azt sem tudom megmondani, hogy felajánlanám-e a sajtát vagy a gyerekeim szerveit a halálunk esetén. Nem tudom. Most még távol áll tőlünk nagyon a halál, hál'istennek, de ha itt kopogtatna az ablakon, lehet, hogy tudnám, hogy mit kell tennem...

  • 2008.01.06 11:02:38druantia

    Hát, én nem mondom, hogy szeretném hasonló kérdések megválaszolásán törni a fejem az időm nagy részében, de azért önismereti gyakorlatnak nem utolsó :). Attól eltekintve, hogy a téma nem éppen szívderítő, jó érzés volt, hogy elfilóztam a dolgon, letisztáztam magamban, hogy mit érzek és pontot tettem a végére. Én szeretem tisztán látni az érzéseimet, és ez nekem nem is annyira magáról a cselekedetről szólt (hogy egy képtelen helyzetben mit tennék), hanem inkább arról, hogy hogyan érzek a gyerekemmel kapcsolatban, meg hogy mit tartok fontosnak az életben, hogy viszonyulok az élethez/halálhoz, stb.

  • 2008.01.06 11:14:43másutt

    Alvomacko:

    rossz valasz! :( Amig a NATO, aminek tagja vagyunk haboruban al Irak-kal, addig nincsen bekeido. Akkor sem, ha nem hullanak a bombak a Nagykoruton.

    (mar nincsenek ott magyar katonak? nem tudom)

    En amerikai allampolgar vagyok es sajnos minden nap eszembe jut.... :((

  • 2008.01.06 11:23:25druantia

    Másutt, Alvomacko, nekem a háborúkról meglehetősen karakteres véleményem van, de elég sarkos, úgyhogy nem is mondom :). Csak a lényeget: utálom, iszonyodom, és nagyon haragszom.

  • 2008.01.06 11:45:49másutt

    dru, ne hagyd, hogy tovabb vigyem a temat, mert betelik a Velvet szerver. :D

    es SOHA ne kerdezz George W Bokor-rol, mert olyat irok, amit magam is megbanok a CIA kihallgatason.

  • 2008.01.06 11:55:59druantia

    Na, én is valahogy így... :)))).

  • 2008.01.06 15:10:11banyácska

    Tori! Látom, nem értesz semmit, csak a kákán is csomót keresel, ezért kár is vitázni veled. Egy költői kérdést azért engedj meg: te "épeszű" maradnál, ha a gyereked halálos veszélyben van?

  • 2008.01.06 16:39:36Anababa

    banyácska, muszáj! a gyereknek, ha életben marad épeszű szülőkre van szüksége; főleg ha rajta kívül van még néhány másik csemete is

  • 2008.01.06 18:25:58Eledh Laure

    Sztem banyácska az adott pillanatban gondolja az "épeszűt" vagyis hogy az adott esetben szinte teljesen valószínűtlen hogy egy ép lélekkel és érzésekkel rendelkező szülű hideg fejjel és "épeszűen" tudna gondolkodni. Aztán a veszély elhárultával nyilván ő is ismét "normális" lesz.

    Ugyanakkor általában elmondható, hogy az első sokk, pánik stb. elmúltával a szülők igenis képesek tovább vinni az életet,még ha mondjuk az egyik gyerek súlyos beteg is, a többit éppúgy ellátják, óvodába viszik, leckét írnak velük, mint előtte. Azért az emberben is nagy hajlam van arra, hogy túllépjen, továbbmenjen és próbálja menteni a menthetőt.

  • 2008.01.07 10:18:45Dr. Han Fastolfe

    Azért azt tudjátok ugye, hogy nem effelé haladunk?

    Nálunk továbbra sem üzleti biztosítás lesz, hanem társadalomboztosítás. A kettő közt az a fő különbség, hogy az előbbi a kgfb-hoz hasonlóan kockázati besorolás alapú, az utóbbi kötelező és nem a kockázattal hanem a fizetéssel arányos.

    Ergo nálunk a filmbeli jelenet nem tudta megvalósulni, mivel tökmindegy, hogy eltartott vagy vagy és csak a havi 6000 ft-os alapjárulékot fizeted vagy havi 1000000 ftos járulékot fizetsz: ha fizetsz vagy fizetnek utánad járulékot, jogosult vagy MINDEN allátásra, ideértve a szívátültetést is.

    Ez a dolog szép oldala. A nem szép oldala az, hogy a rendszer szempontjából indifferens, hogy te egészségesen élsz, sportolsz, nincsenek kéros szenvedéjeid és vigyázol az egészségedre, vagy 30 kilós úlyfelesleget cipelő, napi 2 doboz koporsószeget elfüstölő pacalzabáló fotelfocista vagy - lehet, hogy az utóbbi kevesebb járulékot fizet egész életében viszont százszor annyit költ rá az eü.

    Az USA-ban tisztán üzleti alapú, VÁLASZTHATÓ(!) TB van, vagyis választhatod azt is, hogy nem választasz biztosítót, viszont ekkor vaóban nem kapsz ellátást, illetve az is lehet, hogy olyan díjcsomagot választottál, ami nem fedez bizonyos ellátásokat.

    A kettő ég és föld.

  • 2008.01.07 10:28:08Dr. Han Fastolfe

    Ja és a poszthoz: igen, én odaadnám bármelyik testrészemet akár az életem árán is. Az ő élete fontosabb mint az enyém.

    egyébként minden rokonnak és ismerősnek elmondtam: ha velem történne valami, MINDEN szervemet felajánlom átültetésre. Ez elvben felesleges mivel nálunk nem hozzájárulni hanem letiltani kell, de az idő számít és én nem akarom, hogy ezen egy percig is gondolkodjon bárki.

  • 2008.01.07 22:28:03Apafarkas

    Dubb: Falkában élő állatok között fordul elő tudámásom szerint. (pl farkas) A madár kölke frankón éhenhal az anya nélkül, tehát ott nincs választási lehetőség.



    Nem egészen értem a fenti, jobbára érzelmi érveket. Miért is nem lehetne élni a gyerek halála után? Számos eset fodult elő a történelemben, a közvetlen családomban is. Tragédia igen, de az életösztön erős, nagyon erős, főleg a gyerekben. Ezért az az érv, hogy a gyereket marcangolja a lelkiismeret, szvsz nem helytálló. Ő így fog felnőni, és élni fogja az életét. Ha meghal a gyereked, ha nem vagy labilis személyiség, előbb utóbb újra élni fogod az életedet. Benne lesz a tragédia árnya, ez természetes, de akkor is, amindennapok rutinja és az idő sok mindent megold.

  • 2008.01.08 18:30:32Eledh Laure

    Azért azzal nem értek egyet, hogy a gyerek éli tovább az életét. Persze, ha a család kellő támogatást nyújt, akkor lehet belőle ép lelkű ember, de akkor is életre szóló teher lesz neki, ha valamelyik szülője miatta halt meg. Pláne, ha ahhoz már elég nagy, hogy emlékezzen majd rá.

  • 2008.01.25 21:22:04druantia

    Ezt végigbőgtem (angolul tudóknak): www.dailymail.co.uk/pages/live/articles/health/womenfamily.html?in_article_id=510308&in_page_id=1799

  • 2008.01.25 22:33:30rombusz

    Ha a gyerekek tudják, az anyjuk vagy apjuk feláldozta magát értük/testvérükért, nem lehet, h arra gondolnak, milyen csodálatos szülővel áldotta meg őket a sors? (Persze ezt biztos csak a nagyobbak érzik/értik.)

    A Druantia által belinkelt cikkben lévő nő sztem csodálatosan viselkedett.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta