SZÜLŐSÉG

Újszülöttet találtak a miskolci inkubátorban

2007. december 28., péntek 13:03

Ismét újszülöttet helyeztek el Miskolcon, a megyei kórház bejárata előtti inkubátorban, a kicsi jól van, és időközben a mamája is megkerült - tájékoztatta Csiba Gábor igazgató-főorvos pénteken az MTI-t.


A gyermekmentő inkubátorban a napokban talált kislány már a nyolcadik csecsemő 1998 óta, amióta az inkubátort a kórház bejáratához kihelyezték - mondta Csiba Gábor. A kicsit az intézmény gyermek-egészségügyi központjában helyezték el, jól van.

Csiba Gábor azt is elmondta: ezúttal - a szokásostól eltérően - nem adtak nevet a kislánynak, mert időközben erős vérzésekkel egy nőt is beszállítottak a kórházba, akiről kiderült, hogy ő a gyermek mamája. Az asszony vélhetően lemond a csecsemőről, ezt valószínűsíti az a tény is, hogy az inkubátorba helyezte a kislányt - tette hozzá.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.01.02 14:44:45wish73

    amúgy mikor főiskolás voltam, szokás volt gyerekeket hazavinni hétvégére, olyanokat, akikért senki nem jött. (pető intézet) hát, elég béna dolog volt, h ha vkinek (hallgató, konduktor)olyan pasija volt, akivel ez működött, akkor vitték, ha meg rossz passzban volt, akkor nem. ha 10-15 kilós volt, vitték, ha 30, már nem. szóval csínján kell bánni nagyon az ilyesmivel. a kiegyensúlyozott, emberi bánásmód kevesebbet árt, mintha néha, de teljesen kiszámíthatatlanul vki többet kap, aztán meg jön a nagy semmi.

  • 2008.01.02 15:07:13_Wasp_

    Nilüfer 2008.01.02 13:31:52

    "Wasp, azt nem kommentálom, hogy 19 évesen gyereket "vállaltál"( nem tartozik rám ugyanis, kinek a zsebére ment a dolog:) DE azt áruld már el, honnan a nyavalyából szeded azt a marhaságot, hogy már szült bírónők NEm veszik figyelembe a módosult tudatállapotot??/vagy legkisebb"



    Büntetőjog professzorom mondta, és ő (veled szemben) ezzel a témával meglehetősen sokat foglalkozott. Nem tanulmány/statisztika (hogy is lehetne ilyen?) hanem 30+ év büntetős tapasztalata tette a szememben hitelessé.



    Hozzászólásod első fele: valóban nem tartozik rád. De elmondom: 19 évesen, a biztos egyetem helyett (több oktv-s helyezés) inkább melózni mentem (2 műszakban), semmint a könnyebbik utat választva: kikapartatás, csecsemőotthonba helyeztetés oldottam volna meg a szitut. (Az anyuka ugyanis eléggé befolyásolható lett volna bármelyik irányba) De ez most mindegy is. A lényeg, hogy mindig van választás. Csak nem mindig olyan, mint az amerikai filmeken: "és boldogan éltek, míg meg nem haltak".



    Itt valaki feltette a kérdést: mi jobb az abortusz, vagy az inkubátor. Nem látom be, ezek miért lennének egymás alternatívái.



    Ha mérleget vonok: van egy szép és okos kislányom aki vagy nem lenne / vagy nem is ismerném, ha az általatok felvázolt választási körben gondolkoztunk volna.

  • 2008.01.02 15:26:00Nilüfer

    Wasp, akkor a büntetőjogi professzorod forrásanyagát kérem szépen:)Tudod, Bucsok, aki kinyírta az évfolyamot polgári jogból, pert szokott veszíteni ügyvédként:)



    Szép dolog, amit a gyerekért tettél/ felvetne ugyan további kérdéseket, de tényleg nem tartozik rám./



    Mindazonáltal jobb egy csecsemő az inkubátorban mint a kukában, továbbá szabadjon mégis feltételeznem, hogy lehetnek élethelyzetek, amikor az inkubátor a legjobb megoldás.SZERINTEM.



    A felelősség pedig valóban nem a gyerek születésével kezdődik el, hanem az életre hívásával.



    És valóban mindig van választás.Az is választás, kikapartatja, vagy megtartja, az is, megszüli, és megtartja, megöli, örökbe adja, vagy inkubátorba teszi.Nem a legutóbbi a legrosszabb.



    SZERINTEM.



  • 2008.01.02 15:31:36Pandi

    _Wasp_

    Asszem picit félrecsúsztál. Itt az égvilágon senki nem akart rád beszélni semmit. Azt sem kéri rajtad számon senki, hogy te anno miért nem hagytad el a gyermekedet. Inkább te állítod be magad félig hősként, félig áldozatként, hogy az egyetemről is lemondva vállaltad a gyermekedet. Igazán becsülendő, ahogyan döntöttél! (Persze egyetem előtt álló fiatalemberek is hallhattak már a fogamzásgátlás bizonyos eszközeiről, nem csak a fiatal lányok, de ez már másik ügy.)

    Mi itt néhányan csakis annak a véleményünknek adtunk hangot, hogy ezekkel az inkubátorokkal legalább néhány gyermek élete megmenthető, újszülöttként sokkal nagyobb eséllyel találnak örökbefogadó szülőkre, és az édesanyák, akik ide helyezik őket bizonyára nem akarnak ártani nekik. Sőt, bár sokunknak elképzelhetetlen, de lehet olyan reményvesztett helyzet, amikor egy anyuka úgy látja, nincs esélye, hogy felnevelje gyermekét.

    Ugyanakor senki sem írta, hogy ez követendő példa lenne ahelyett, hogy magunk neveljük fel őket, de a csecsemőgyilkosságnál némileg mégiscsak pozitívabb.

    Ha megengeded, én továbbra is azt mondom, hogy az inkubátorok kihelyezése nagyszerű dolog volt.

  • 2008.01.02 15:43:52_Wasp_

    Nilüfer 2008.01.02 15:26:00

    Ezzel a postoddal egyetértek cukli pukli.



    (kivéve az engem méltató(??) résszel :) nem azért írtam le, hogy sugalljam, mekkora jó fej vagyok, hanem azért, hogy legyen valami pozitív kicsengésű példa a sok kukábadobós, zacskófejrehúzós, kályhában elégetős "esettanulmány" mellett.)



    (Egyébként professzor emeritus Békés Imréről volt szó, aki azért nem csak doktriner okoskodásokkal dobálózik, hanem képben van a gyakorlat vonatkozásában is...)

  • 2008.01.02 15:45:00cozumel

    Engem faraszt, ha egy vitaban onnan jon az erveles, hogy "en is kepes voltam ra......".

    Altalanos tapasztalatom, hogy aki innen indul el, azzal sokat nem erdemes diskuralni, mert o ugyis meg van gyozodve, hogy a dolgoknak ugy kell tortennie, ahogy az o eseteben tortentek.



    Szuklatokoruseget sejtet, ontomjenezestol buzlik.

    Meg ugy altalaban, nem szeretem a fekete-feher latasmodot, en jol erzem magam attol, hogy a vilagban ennel tobb szin letezik.

  • 2008.01.02 15:45:13_Wasp_

    Pandi 2008.01.02 15:31:36



    Nyitott kapukat döngetsz :))))

  • 2008.01.02 15:46:26cozumel

    Meregzsak



    Nem vitatkozom, csak egy kerdes: mi van, ha az anyanak van terve arra (tudom, altalaban nincs), hogy mit fog csinalni a megszuletendo csecsemovel (leteszi a templom lepcsojere, mittomen), DE a szules utani modosult tudatallapot felulirja ezt a dontest?

  • 2008.01.02 15:54:00_Wasp_

    cozumel 2008.01.02 15:45:00



    Kedves szavaidra csak annyiban reagálnék, hogy mindenkinek a saját döntéseivel kell szembenéznie. Az, hogy én a sajátjaimmal elégedett vagyok, nem jelenti azt, hogy ez lenne az egyetlen kizárólagos út az üdvösséghez.



    Hozzászólásoddal mindazonáltal sikerült tanubizonyságot tenned saját korlátaid vonatkozásában is. ;)

    Értem ide pl a tiedétől eltérő vélemény megfontolásának a képességét.

  • 2008.01.02 15:55:48_Wasp_

    cozumel 2008.01.02 15:46:26



    "nem életszerú"

    tipikus esetben az elkövető nem tervez előre, "majd csak lesz valami". Lesz is. Emberölés.

  • 2008.01.02 16:07:23kisfisch

    wish73 2008.01.02 14:35:35



    most alaposan megleptel...mert mi csaladjog oran ennek az ellenkezöjet tanultuk, kb. 2 eve. az orat tarto csaladjogos ügyved hosszasan beszelt erröl, ezert is maradt meg bennem, meg mert a közhiedelemmel tökeletes ellentetben all.

  • 2008.01.02 16:18:46cseresznye

    Megfogadtam, hogy nem írok, de most nem bírom tovább.

    Most tényleg nem nagyon értem a többséget. valamiért csupa rosszat hallotok ki Waspból.



    A hír kapcsán beindult a hallelújázás, hogy mennyire szuper az a csecsaemő az inkubátorban.



    Megvallom, mikor először idekattintottam én is csodálkoztam, hogy nekem azért más is eszembe jut erről. Egyszerűen nem az az első gondolatom, hogymekkora jófej lehetett, aki otthagyott egy csecsemőt.

    (Az természetes szerintem mindannyiunknak, hogy bármiféle gyilkosságnál jobb az inkubátor.)





    Waspnak meg fontos volt annyira ez a téma, hogy meg is jegyezze, hogy azért nem teljesen örömteli dologról van szó.

    Még volt szíves azt is megosztani velünk, hogy ő mit élt át.



    Erre mindenki nekiesik, számonkéri, lecseszi, hogy hogy mer neki véleménye lenni, és különben is ki fizette a gyereke pelenkáit.

    Most jöhettek azzal, hogy senki nem bántotta, de azért érezni ám a vitriolos tintát, a cinizmust a megjegyzésekben, meg a dühöt.



    Nektek egyből az eset jó oldala kezdte melengetni a szíveteket, és szerintem csak fájdalmat okozott, hogy valaki meg jön a rossz oldalával - különben nem érteném, miért olvastok ennyire rosszindulatúan.



    Lehetetlen minden egyedi esetet felsorolni, minden kivételt egy vitában számbavenni.

    Általánosságban egyetértek Wasppal, a legutolsó legyen a gyerekem elhagyása.

    Én úgy értettem, Wasp csak hangsúlyozni akarta, hogy a gyereknek nem feltétlenül az a jó megoldás, ami az anyának, és hogy az volna a jó, ha minden áldozatot meghozna egy szülő a gyerek magánál tartásáért.



    Nem állítom, hogy képes lennék mindennel szembe menni. De azt igen, hogy ha nem tennék meg mindent, hogy a gyerekemet én neveljem fel, akkor abban gyávaság, önzés, felelőtlenség biztosan lenne.



    Nem örülnék, ha megköveznének a gyengeségemért, meg gonosz állatnak tartanának, de a gyengeség, önzés, attól még gyengeség és önzés marad.

  • 2008.01.02 16:40:51cantaloupe

    Cseresznye, jo hogy megiscsak hozzaszoltal, mert ez a beirasod nalam csillagos otos-pontosan igy latom! :)))

  • 2008.01.02 16:47:24_Wasp_

    köszi Cseresznye.

    tökéletesen értetted mit akartam mondani. respect.

  • 2008.01.02 16:52:47Különálló

    Én csak azt szeretném csöndben megjegyezni, hogy a csecsemő- és árvaotthonokban lévő gyerekek *túlnyomó része* nem örökbeadható: amennyiben ugyanis bármelyik szülője évente egy alkalommal megkeresi (mondjuk küld neki egy húsvéti képeslapot), már kinyilatkoztatása annak, hogy nem mond le róla. A legtöbb tróger szülő arra vár, hogy a gyerek betöltse a 18. életévét, és kijöjjön az árvaházból az addig összegyűjtött támogatással - és aztán ezt egy pillanat alatt legombolják róla. És ezt nem tehetnék meg, ha lemondanának róla.



    Az sem számít lemondásnak, ha valaki megszüli a gyerekét a kórházban és otthagyja - hacsak nem tesz írásbeli lemondó nyilatkozatot. Ebben az esetben a csecsemő egy éves koráig csecsemőotthonban lakik (ráadásul, ha anyuka vándoréletmódot folytat, akkor mindig abban az otthonban, amelyik anyukához földrajzilag a legközelebb esik), és csak egyéves korát betöltve adható örökbe. Azt hiszem, el tudjátok képzelni, milyen lehet egy olyan gyerek lelke, aki egy éves koráig ide-oda hányódott, bár szívesen örökbefogadták volna. Nos, itt, ahol lakom, most fogadtak örökbe egy ilyen kislányt. Félelmetes látni egy egyévesen(!) a közöny és a beletörődés csaknem autisztikus megnyilvánulásait.



    Az inkubátorral az a "jó", hogy egyben a csecsemőről való lemondásnak is számít, ha anyuka oda teszi be a babát, és így nincs az egy éves hercehurca.

    Ezzel nem akarok semmit és senkit sem támogatni, csak ismételten elmondani a magam szélsőségesen negatív és elítélő véleményét a magyar gyerekvédelem rendszeréről...

  • 2008.01.02 17:18:30cozumel

    Cseresznye



    En meg alapvetoen sokkal hatalmasabb onzesnek tartom, ha valaki csakazertse' mond le a gyerekrol, mert ennel rosszabbat nem tehet neki.



    Persze, a legidealisabb az lenne, ha nem szuletnenek nem kivant gyermekek.

    Sot, ha nem jonnenek letre nem kivant terhessegek.

    Ha lennenek 100%ban biztos fogamzasgatlo modszerek,

    ha ezekhez mindenki hozzajuthatna, anyagilag megengedhetne maganak, felvilagositanak rola az iskolaban es otthon.

    Ha mindenki olyan csaladban none fel, ahol a szexualitas nem tabutema.

    Ha senkinek sem kellene rettegni a kovetkezmenyektol, ha a terhessege megis letrejon es kiderul.



    Ha, ha, ha.....

    Es addig, amig ezek a felteteles modok ilyen szep szamban leteznek, addig Wasp velemenye-es a kicsit a Tied is- itelkezes.



    Meg egyszer mondom, lassan, hogy ertheto legyen: nem a MAS velemennyel van problemam (en meggyozheto vagyok, a neten is, sot, el is szoktam ismerni, ha megvaltozik a velemenyem egy temaban).

    Az itelkezessel van problemam.

    Azzal, hogy XY szegyellje magat, mert huuu de csunya amit tett...holott elkepzelheto, hogy az O korulmenyei mellett AZ volt a legoptimalisabb megoldas. De azert SHAME ON HER, mert csunya dolog na. Igy egyszeruen, sallangok nelkul.



    Annak orulok, hogy a civilizalt birosagok mar nem csak a tett alapjan itelnek....Bar latom, lenne igeny erre meg ma is.

  • 2008.01.02 17:38:22_Wasp_

    "-Bácsi kérem, van a falujukban diszkrimináció?

    - Áhh nincs... de igény az lenne rá!"



    cozumel 2008.01.02 17:18:30

    lényeglátás... nem erről beszéltünk, az általad leírtakkal nem 80%-ban egyetértek.



    Kivéve1: a "feltételes módú események potenciális léte" és a "véleménnyilvánítás ítélkezéssé válása" közötti kényszerű oksági összefüggés továbbra is kicsit magas nekem. Talán egy bölcsész szakos (vagy néhány feles) segíthetne... :)



    Kivéve2: senki nem írt olyant, hogy EZ vagy AZ elítélendő, pusztán azért mert a tette ellentétes azzal, ami szerintem a helyes lenne. Hiszen nem tudhatjuk miért/milyen körülmények hatására tette. Ennek ellenére fenntartom, az esetek többségében a nem jó a babának a szüleitől külön lenni. Akkor se, ha szegények. Akkor se, ha iskolázatlanok. Akkor se, ha egy szobában négyen-öten laknának. Akkor se, ha, ebből családi botrány-perpatvar keveredne. Öszintén szólva, kevés olyan esetet tudnék felhozni, amire az említett megoldás lenne a legkevésbé önző, a babának legjobb megoldás.



    Korábban írtam erről, bár neked (nektek) valószínűleg nem tűnt fel: a nyílt örökbefogadási eljárás minden szempontból jobb a babának mint bármilyen templomlépcsőn/inkubátorban/metrón felejtés. Olyan szülőkhoz kerül (viszonylag gyorsan), akik biztosan szeretni fogják, és egy percig sem árvul el.



    Tehát kilátástalan helyzetben sem csak kétpólusú a választás (abortusz,csecsemőgyilkosság / ottfelejtés valahol)



    Azért ennek tükrében ez megfontolandó alternatíva lenne, ugye?

  • 2008.01.02 17:46:52Pandi

    _Wasp_

    Azért azt hittem, hogy egy baba-mama-papa blogban elég nyilvánvaló, hogy a megtartom-nem tartom meg a gyermekemet választás közül az itt kommentelők túlnyomó többsége, így én is az előbbit választja és támogatja.

    Számomra az inkubátor egy már meghozott NEM TARTOM MEG döntés UTÁNI egyik lehetőség, mely szubjektív véleményem szerint az az esetben felmerülő lehetőségek közül mind a bébinek, mind az anyának az egyik legjobb. (Az évek óta baba után ácsingózó párokat nem említve.)

    A "nem tartom meg" döntéshez vezető út pedig egy másik tészta.

  • 2008.01.02 17:52:19cozumel

    Wasp



    "Igenis szégyellje magát, aki ezt az utat választja"

    idezet Toled, ami nemikepp ellentmond annak, hogy



    "senki nem írt olyant, hogy EZ vagy AZ elítélendő, pusztán azért mert a tette ellentétes azzal, ami szerintem a helyes lenne" ami szinten idezet Toled.



    DE, egyetertek, a nyilvanos OF lenne a legjobb, de ez ugye feltetelezi azt, hogy a terhesseg FELVALLALHATO, ami meg normal korulmenyek kozt sem igaz (fentebb elemzett tarsadalmi hozzaallas miatt), ellenben nehany no eseteben ez egyenlo lenne az ongyilkossaggal. Lassuk be, nem csekely tenyezo a donteshozatalban.

  • 2008.01.02 17:52:22cantaloupe

    Cozumel: igen, en ertem, mirol beszelsz.

    Mindenki eliteli pl. a gyilkosokat, drogos bunozoket, gyerekeiket kukaba dobo anyakat, pedig a tetteikhez az vezetett, hogy valamikor ok voltak az aldozatok. Nem kaptak szeretetet, biztonsagot, lehetoseget a boldogsagra.



    Es most jon a DE.



    Ettol fuggetlenul en is hajmeresztonek tartom masutt velemenyet (akivel amugy sok temaban egyetertek), hogy hosnek latja ezt az anyat.



    Nem, a hos nem itt kezdodik. hanem ott, hogy minden csaladban elszenvedett rossz, agresszio ellenere valaki kikapaszkodik a godorbol, talal maganak munkat es maximalis erovel probal mas korulmenyeket teremteni.



    Abban meg nem vagyok biztos, hogy aki inkubatorba helyezte a gyereket, mindig tudatosan dontott igy. lehet, hogy siman elvetette volna, de nem torodott a terhessegevel, vagy akkor vette eszre, mikor mar tul keso volt az abortuszhoz.

  • 2008.01.02 18:00:53horadi

    Tökéletesen egyetértek Cozumel véleményével. Szerintem nem akarta itt senki megbántani sem Wasp-ot, sem Cseresznyét. Más a véleményünk, ennyi. Más behatások értek bennünket életünk során, mást láttunk, máshogy alakult az életünk, máshogy gondolkodunk, ezért más a véleményünk.

    Csak azt szeretném, ha Cseresznye és Wasp csak egy pillanatra belegondolna egy helyzetbe, egy nőnek az érzéseibe.

    Éltetek már át iszonyatos félelmet? Amikor a puszta létezés, minden lélegzetvétel a sírást hozza fel, de egy idő után már azt sem? Létezik olyan elemi félelem egy nőben a férje/partnere iránt, hogy azt Ti valószínűleg elképzelni sem tudjátok! Amikor egy nő csak azt érzi, hogy nem irányítja a saját életét, a dolgok csak úgy megtörténnek vele, és semmit nem tehet az ellen, hogy brutálisan megverjék, a legocsmányabb módon szavakkal, tettekkel megalázzák. Csak egy pillanatra gondoljatok bele, milyen lehet így élni egy babával a hasában, amikor a nő pontosan tudja, hogy bár ő már menthetetlen, soha nem fog kitörni, mert levágták a szárnyait, de a gyerekét bármi áron meg akarja védeni. Még akkor is, ha nem láthatja felnőni, és ezzel egy utolsó csapást kap az élettől.

    Persze erre lehet mondani, hogy miért nem pakol össze és megy el? Ha valaki már saját bőrén tapasztalt ilyet vagy közvetlen közelről látta, az pontosan tudja a választ. Egy ember képes annyira tönkretenni testileg és lelkileg egy másik embert (akár egy iskolázott, intelligens, normális családi háttérrel rendelkező embert is!), hogy az lebénul. Csak vegetálni képes, túlélni a napokat, az órákat.



    Ez csak 1 kiragadott példa, és csak azt szerettem volna megvilágítani, hogy az élet nem fekete vagy fehér, igenis vannak olyan élethelyzetek, amikor a gyermekről való lemondás a lehető legjobb megoldás.



    Azt már csak nagyon halkan jegyezném meg, hogy gondoljatok bele egy olyan ember helyzetébe, akinek nem lehet vérszerinti gyereke. Mit éreznétek, ha Ti lennétek az az ember? Ha annyira vágysz már a benned robbanásig feszülő szeretetet odaadni egy kis lénynek, de nem akar sikerülni! És akkor elkezdesz gondolkodni az örökbefogadáson és rájössz, hogy van megoldás, átélheted a szülői lét csodáját!

    Cseresznye és Wasp! Vajon ha Ti lennétek ebben a helyzetben, akkor is elítélendőnek tartanátok, hogy egy szülőanya lemond a gyermekéről? Vagy inkább akkor örökre kitépnétek a felgyülemlett szeretetet a szívetekből és leélnétek az életeteket gyerek nélkül?



    Csak egy kis empátiát kérek!



    Elnézést, hogy hosszú voltam!

  • 2008.01.02 18:06:00hnora

    Hiába mondja valaki, hogy a nyílt örökbefogadást elfogadhatóbbnak találja, ha két bekezdéssel feljebb nem győzi hangsúlyozni, hogy ő persze még az egyetemről is lemondott a gyerek érdekében, és a satöbbi. Ugyanis az ilyen (egyébként jellemző) társadalmi hozzáállás miatt lesznek a nemkívánt terhességek titkolt terhességek, és a titkolt terhességből született babák jobb esetben elhagyott, rosszabb esetben meggyilkolt babák.



    A hosszú távú vizsgálatok azt mutatják, hogy tanulás és szociális magatartás szempontjából a gyereknek a legideálisabb, ha saját családja tudja és akarja felvállani és ők nevelik fel, Utána következnek az örökbefogadott gyerekek, majd az árvaházban nevelkedettek. És a sor legvégén vannak azok a gyerekek, akikről eredetileg le akartak mondani, de aztán a vérszerinti anya meggondolta magát, és mégis megtartotta a babát. Ennek fényében nem hiszem el, hogy egy megtartom-nem tartom-mégis megtartom hozzáállású anyával jobban jár a gyerek, mint örökbefogadó családdal.

  • 2008.01.02 18:11:51hnora

    horadi! Néha az az érzésem, hogy aki nem éli át amit Te (és én), az egészen máshogy látja a dolgot, és nem képes azonosulni a helyzetünkkel. Biztos vagyok benne, hogy Wasp is egész más szemszögből szemlélné az örökbefogadást és a gyermekéről lemondó anyát, ha évekig hiába küzd a párjával azért, ami nekik az "ölükbe hullott".

  • 2008.01.02 18:25:50cseresznye

    Olvassátok már el, amire válaszoltok!



    Semmi olyanról nem nyilatkoztam, amiről ti írtok. Amúgy nincs miben megbántani, csak azért írtam másodszor, mert úgy látom nincs rendes szövegértés.

  • 2008.01.02 18:29:07_Wasp_

    cozumel 2008.01.02 17:52:19

    Ja, így hogy kiemeled a mondatot a szövegkörnyezetből... még egy politikustól is gyenge húzás lenne.

    (arról írtam egyébként, hogy ne emeljük piedesztálra a könnyebb utat választókat, de lehetnek RENDKíVÜLI körülmények amik indokolják a rendkívüli döntéseket. Nem ilyen körülmény szerintem pl. az észre nem vett terhesség cantaloupe 2008.01.02 17:52:22)



    Nem felvállalható terhesség? A nagy pocak felvállalható de a baba nem? Ez szerintem MA csak extrém ritkán előforduló helyzetben elképzelhető. Elképzelhető, de nem életszerű.



    Egyébként a jó állami gondozásnál is jobb egy közepesen rossz család. Szerintem.



    más



    Attól, hogy valaki áldozat, még dönthet helyesen. Nem szükségszerű, hogy akit bántalmaznak bántalmazzon, akit állami gondozásba adnak "lemondjon" a gyermekéről.



    Szerintem népszerűsíteni kellene az alternatív megoldásokat ennek a problémának a kezelésére, hiszen pl. ez a cikk itt a velveten és a hozzászólások többsége egy nagyon komoly reklámként jelenik meg a kisbabák kárára.



    Nehogy azt mondjátok, hogy valószínűsíthetően egy közepesen értelmi fogyatékosnál valamivel okosabb nő csak a tolófájások megjelenésekor veszi észre hogy terhes. (lehetséges - de nem mindennapi eset)



    Pl Horadi fórumtárs mióta vár örökbefogadható gyerekre. Milyen jó lett volna mindenkinek, ha a cikkbeli "anya" utánajárt volna kicsit a lehetőségeknek. Mondjuk mielőtt megszülte volna a babát.

    Semmivel nem lett volna több konfliktusa, és mindenki örült volna. így van egy elárvult baba, és egy olyan "anya" akinek a közösségi megítélése esetleg sokat romolhatott.



    nem látom az előnyöket.

  • 2008.01.02 19:51:38horadi

    Cseresznye! Korábbi hozzászólásodban gyengeségnek és önzésnek írtad le azt, ha valaki lemond a gyerekéről és nem példaértékűnek.

    Véleményem szerint (helyzetemnél fogva sajnos eléggé beleástam már magam a témába és találkozom hasonló helyzetben lévőkkel), hihetetlen erő kell ahhoz, hogy valaki lemondjon a gyerekéről, szó sincs benne gyengeségről, önzésről, sőt! Az lenne az önző, ha ismerve a szörnyű helyzetét egy szülőanya csakazértis hazavinné a babáját. Igenis példaértékű, hogyha valaki képes felismerni a saját korlátait, miközben más a kandallóba vagy a kerti kútba dobja!

    Ez az én véleményem és nem egészen értem a kissé harcias stílust ("olvassátok már el..."; "nincs rendes szövegértés")...

  • 2008.01.02 20:01:14horadi

    Wasp! Sajnos nagyon is életszerű a nem felvállalható pocak, baba, illetve sajnos egyáltalán nem ritka az a helyzet sem, amit leírtam. Szeinted nem, mert valósínűleg nem láttál még ilyet, én már sajnos nem is egyszer! :-(



    Az általad említett közepesen rossz családot kifejtenéd? Milyen egy közepesen rossz család?



    Gyámügyi dolgozótól tudom, hogy nagyon sok családban rendszert csinálnak a "kismamák" abból, hogy a terhesség alatt dohányoznak és isznak, hogy minnél "fogyibb" (így hívják) legyen a baba, illetve az egészséges újszülött fejére otthon zacskót húznak, hogy oxigénhiányos legyen a baba, így több, magasabb támogatást, segélyt kapnak és sokkal tovább, mint egy egészséges babánál.



    Ez lehet, hogy számodra nem életszerű, de sajnos létező és nem is olyan ritka jelenség!

    Úgy gondolom, hogy az ilyen családnál az inkubártor, a csecsemőotthon is ezerszer jobb megoldás! :-(

  • 2008.01.02 20:05:50hnora

    Wasp! "Szerintem népszerűsíteni kellene az alternatív megoldásokat ennek a problémának a kezelésére,..." Itt milyen alternatív megoldásokra gondoltál?

  • 2008.01.02 20:22:35_Wasp_

    alternatív megoldás: már 10szer leírtam ebben a topicban. A vér szerinti szülők, vagy megbízottjuk által olyan pót (örökbefogadó) szülő keresése, aki örömmel gondoskodna a nemkívánt jövevényről. Sok ilyen (gyermektelen) pár lenne.





    horadi 2008.01.02 20:01:14

    "úgy gondolom, hogy az ilyen családnál az inkubártor, a csecsemőotthon is ezerszer jobb megoldás! :-("

    Az biztos is. De ez nem a közepesen rossz család leírása (ahol pl. szegénység van, iskolázatlanság, vagy az átlagnál valamivel sűrűbben verik el a gyerek fenekét), hanem egy pszihoid és alkalmatlan szülő súlyos bűncslekményt megvalósító magatartásáé.

  • 2008.01.02 20:26:08méregzsák

    Wasp: Békés azért nem jó példa, mert köztudott róla, hogy nincs túl jó véleménnyel a nőkről. És egyébként is általánosítás ez, olyan, mintha azt mondanád, hogy a női bírák súlyosabban mérik meg az erköz elkövetőjét, mint a férfiak.

    Ha megenheded, én is idéznék egy klasszikustól, Bócz Endre neve gondolom Neked nem ismeretlen. Ő mondta, hogy az a szó: "életszerűtlen" nem létezik, mert az élet képes minden olyan helyzetet létrehozni, amire normális ember nem is gondolna. És ez így igaz. Az pedig sajnos nem ritka, hogy a terhesség még ma sem vállalható, vagy az anya így ítéli meg.



    cozumel: igen, amit írtál, az lehetséges. Elméletileg. Nem írom, hogy életszerűtlen, mert ld. mint fent, de azért aki a számított idő közeledtével mondjuk nem intézkedik a szülés megindulása esetére, az valszleg nem gondoskodott a gyermekről, vagy egyszerűen megpróbált 9 hónapig nem tudomást venni a tényről. Nincs az az ember, aki 9 hónapig beszűkült tudatállapotban él, vagy ha igen, az már betegség, és megint más megítélésű. Szóval bonyolult kérdés ez, de fenntartom, hogy alapból a szülés mint helyzet nem érdemel méltánylást. (Jöhetnek a kövek!) Persze enyhítő körülményként igen, mint ahogy pl. az az élethelyzet is enyhítő körülmény lehet, ami a gyermekét megölő nőt erre az útra vitte.



    horadi: igen, ezt én is értem, hogy a folyamatos lelki-fizikai terror mérhetetlen rombolást vihet végbe egy nő személyiségében. De azért azt nem mindig értem, amikor a hatóság végre tudomást vesz róla, megpróbál lépni, segítséget nyújtani, a férjet előzetesbe helyezik, a nő a három gyerekkel rengeteg időt nyer, és nem lép, sőt, olyan vallomásokat tesz, amik miatt előbb-utóbb az apa szabadlábra kerül. Tudom ,ez is bonyolult kérdés, láttam már sok mindent én is ebben a témában.

  • 2008.01.02 20:30:18méregzsák

    cantaloupe, cozumel: igen, sok minden vezethet ahhoz, hogy vki gyermekgyilkos, drogos bűnöző stb. legyen, így az elszenvedett gyermekkori bántalmazás is. De a "ne ölj" parancsa olyan gát, amit nem szabad átlépni, semmilyen helyzetben sem. (persze kivétel a jogos védelmi helyzet, meg persze még sok minden más, de a fő szabály mindig érvényes marad.)

  • 2008.01.02 20:32:49horadi

    Wasp!

    "alternatív megoldás: már 10szer leírtam ebben a topicban. A vér szerinti szülők, vagy megbízottjuk által olyan pót (örökbefogadó) szülő keresése, aki örömmel gondoskodna a nemkívánt jövevényről."

    Ha ez nem nyílt örökbefogadással foglalkozó szervezetek keretein belül történik, hanem magán úton, sajnos mindig magára vonja a gyermekkereskedelem gyanúját. Láttunk már néhány embert nagyon meghurcolni ilyenek miatt...

  • 2008.01.02 20:46:09wish73

    "A nagy pocak felvállalható de a baba nem? "

    nem egy és nem kettő esetről tudok, ahol az utolsó pillanatig sikerült titokban tartani a terhességet. van, akinek 9 hónapig sikerül, van, akinek csak 7-ig, majd fogja magát, eltűnik egy időre, és pocak nélkül előkerül. a baba még a legfelületesebb szemlélőnek is feltűnne, egy pocak simán nem. életszerűnek nevezzük vagy sem, számos ilyen eset van.

    "Nem szükségszerű, hogy akit bántalmaznak bántalmazzon, akit állami gondozásba adnak "lemondjon" a gyermekéről."-

    nem szükségszerű, mégis így működik nagyon gyakran. egyfelől nincs másféle minta, fel sem merül benne, h másképp is lehetne, de, ha mégis, ott működik a dac, ha nekem szar volt, legyen neki is az. kevés az olyan ember, aki végigszívja az életét, ennek ellenére nem csak a vágya van meg ahhoz, h ő másképp csinálja, hanem elképzelései, lehetőségei is. az első 9 év után lényegében mindegy, mit csinálsz egy gyerekkel, hogyan neveled, hogyan próbálod a helyes út felé terelni, ha addig rossz volt a minta ,akkor azt viszi tovább. vannak, akik még merészebbek, és uezt 3-4 éves korra teszik.

    aki inkubátorba teszi a babáját, nem hirtelen felindulásból, módosult tudatállapotban teszi, hiszen tájékozódnia kellett még szülés előtt. vagyis érlelődött benne egy gondolat, döntést hozott, és még az utolsó pillanatban is dönthetett volna másképp, de nem. felöltöztette, elvitte, betette. a fogantatástól, ill. onnan, h megtudta, h terhes, végtelen variációban vethetett volna véget a baba életének. nem tette. arról, h van olyan örökbefogadás, amikor te előre felajánlod a babát, sőt, megkeresed a leendő családot, csak kevesen tudnak. aki nem ebben él, nem érinti a téma, honnan tudná. honnan tudná, h más az adminisztráció, ha személyesen "adja le" a gyereket, mint így, hisz ő így is "ráutaló magatartással" lemondott róla. mondjuk 8 általánossal talán nem kéne többet várnunk egy anyától. ha van egy nemkívánt terhességem, akkor azon zakatol az agyam, hogyan szabadulhatnék meg tőle. élve vagy halva. aki inkubátorba teszi, az előbbit választotta. és innentől kezdve nincs helye kődobálásnak. és tegyük hozzá, h lelkileg mekkora különbség sötétben odalopózni, betenni a babát, majd elosonni, mint arccal, névvel odaállni egy hivatalnokhoz, egyesülethez (már, ha tudja, h így is eljárhat, mert van ilyen lehetőség és nem lesz jogilag káros következménye). szóval nagy különbség, és sokkal nagyobb lélekjelenlét kell ez utóbbihoz.

    persze, lehet, h az illető anya egy magasan kvalifikált, a családjogban otthonosan mozgó, jó egzisztenciájú, kellemes családi háttérrel rendelkező, ámde végletesen karrierista nő, esetleg félrelépett egy jólmenő ügyvéddel, és így próbált meg megszabadulni az utódtól. lehet, h simán megtarthatta volna, és lehet, h kvára képben volt, h hányféle ennél jobb megoldás létezik, de ő mégis ezt választotta. elképzelhető, csak nem életszerű.

  • 2008.01.02 20:47:28horadi

    "De azért azt nem mindig értem, amikor a hatóság végre tudomást vesz róla, megpróbál lépni, segítséget nyújtani, a férjet előzetesbe helyezik, a nő a három gyerekkel rengeteg időt nyer, és nem lép, sőt, olyan vallomásokat tesz, amik miatt előbb-utóbb az apa szabadlábra kerül."

    Sajnos a hatóság a legtöbbször nem lép, de ha igen, akkor elviszik néhány órára a férjet, aki visszatérve még durábban folytatja. Az eltiltás, a megközelítés megtiltására pedig kacagnom kell... :-/

    A kör bezárult.



    Miért nem lép egy ilyen helyzetben lévő nő? Mert sokszor nincs hova. Illetve itt jön be a képbe az a lelki-fizikai bénultság, amit mi, normális párkapcsolatban, normális életkörülmények között tényleg nem tudunk átérezni. Életszerű és sajnos gyakori jelenség! :-(

  • 2008.01.02 21:08:11méregzsák

    horadi: én mindent elfogadok, de komolyan hidd el nekem, hogy van, amikor nem lehet segíteni a nőn. Hidd el, komolyan láttam már ilyet.

  • 2008.01.02 21:33:47Nilüfer

    mégerzsák, és horadi: én is láttam, nem is egyet:(

  • 2008.01.02 22:10:17horadi

    Méregzsák, Nilüfer! Természetesen elhiszem, hogy van olyan, amikor valakin sehogyan sem lehet segíteni. Bár továbbra is az a véleményem, hogy kívülről egy bíró, egy ügyintéző lehet, hogy úgy látja, az illető nő "tehetetlen" (fejére tudnám húzni az asztalt annak, aki kitalálta, hogy "nincs lehetetlen csak tehetetlen"...), nem hagyja, hogy segítsenek neki, de mindenkinek javaslom kipróbálni ugyanazt a helyzetet... lehet, hogy akkor már egy kicsit más fényében mutatkozna meg a dolog.

    Egy kicsit érzékeny vagyok a témára, mióta közvetlen környezetemben (férjem szülei) néztem végig egy életerős, életvidám, karakán és jólelkű nőnek, anyósomnak a leépülését, majd a halálát. Ezenkívül látom nap, mint nap a férjemen és a testvérén, hogy milyen nyomot hagyott bennük az a néhány év... és a rendőrség azon kívül, hogy néhány órára elvitte, semmit sem tett! Ne akarjátok megtudni, milyen jelenetek voltak ott, azóta is szinte sokk ér, ha rágondolok, mert nálunk a családban ilyen nem volt, addig ilyet el sem tudtam volna képzelni... :-(((

  • 2008.01.02 23:10:18cozumel

    "De a "ne ölj" parancsa olyan gát, amit nem szabad átlépni, semmilyen helyzetben sem. "



    Meregzsak, ezzel nyilvan nem lehet vitatkozni, a jognak valahol meg kell huznia a hatart, szabalyokat kell felallitani.

  • 2008.01.02 23:26:17marcangoló

    Cozumel, ha itt vagy még, nem tudod, mi van a másik hellyel?

  • 2008.01.02 23:57:26cozumel

    En sem tudom elerni, szerintem karbantartjak vagy szerkeztik vagy hasonlok...remelem holnapra helyreall a rend.

  • 2008.01.03 07:22:00méregzsák

    horadi: együttérzésem. Iszonyat lehet egy ilyen helyzet, de azt sajnos tudni kell, hogy a jog a legritkább esetben jelent egyet az igazsággal, bár lehet, hogy pesszimista vagyok. Amikor először buktam ki kezdőként egy ügyön, mert annyira tehetetlen voltam, a főnököm azzal vigasztalt, hogy jó, ha jogot tudunk szolgáltatni, az igazságot ne várjam...

    Ne hidd, hogy aki ilyen ügyekkel foglalkozik, az érzéketlen, vagy azért nem tesz semmit, mert nem akar. Sokszor a jogszabályi háttér hiányzik a megfelelő intézkedéshez.

    És itt a csapda, amiről írtam: ha a hatóság végre lép, mert tud, a férj előzetesben - ami nem néhány óra -, anyu bejön a rendőrségre, és közli, hogy ő bizony csak elesett/idegenek verték meg stb. És ezzel pont azt az egy bizonyítékot veszítem el, amivel aput még vagy fél évig bent tarthattam volna. Mert ezután mire? Anyu vette ki a kezemből az egyetlen eszközt, amivel én segíthettem volna. És igen, a kör bezárul.

    És aki ilyen ügyekben eljár, soha nem fogja tudni teljesen átélni a helyzetet, ezt Te is tudod. Kivéve, ha maga is szenvedő alany. Nagyon szeretnék beszélgetni erről témáról, így írásban olyan nehézkes, és sokszor félreérthető.

  • 2008.01.03 08:51:28horadi

    Méregzsák!

    Egyetértek azzal, amit leírtál, a jog nem mindig az igazságot jelenti. Sokszor volt kinn a rendőrség anyósoméknál és (gyakran ugyanazok a rendőrök) sokszor szóba került ez. Mesélte az egyik rendőr, hogy a szüleivel ugyanez a helyzet, mégsem tud semmit tenni.

    A csapda-helyzet pedig azért alakul ki, az asszony azért mentegeti a férjét, mert fél, hogyha fenntartja a vádat és egyszer a férje kikerül onnan, akkor neki vége. Itt jön képbe az az elemi, iszonyatos, számunkra elképzelhetetlen félelem, amiről írtam. Ezek a nők nem bíznak a rendőrségben és a bíróságban, hiszen nem is olyan régen néhány óránál többre nem vihették el a férjet, ha rájött az 5 perc. Sok időnek kell eltelnie, hogy ezekben a nőkben tudatosodjon, hogy milyen eszközeik, jogaik vannak. Bár nem tudom, hogy amikor egy szerencsétlen nőnek semmi fizikai, lelki ereje, tartaléka sincsen, csak ül az ágy szélén és bámul maga elé, felállni sem képes, szóval nem tudom, hogy egy ilyen nőnek jelent-e bármit, hogy milyen jogai vannak.

    Sajnos az ilyen nőknek csak kussolni (elnézést!) van joguk otthon és ezt a magatartást egy idő után teljesen magukévá teszik... :-(



    Ez tényleg egy iszonyatosan nehéz téma! Megoldani mi, biztosan nem tudjuk.

    Ha rajtam múlna, kezdésként én betiltanám az alkoholt, a kocsmákat és a játéktermeket bezáratnám és minden valaha bántalmazó férfinak kötelezővé tenném a pszichiátriai gondozást. Utópia, tudom... :-(

  • 2008.01.03 23:09:33wish73

    hát, én csak a partról, mert hál'Istennek nincs ilysemi közel s távol a környezetemben, de vhol azért ott motoszkál bennem, h, akinek felnőtt gyereke van, az miért nem fogja anyut és költözteti magához, ahova már télleg semmi joga nincs "apunak" bemennie. de, aki ismerős ebben a témában, biztos tudja, h miért nem így csinálják.

  • 2008.01.03 23:31:33cozumel

    Wish



    Pont azert, amiert feljelentest sem tesz anyu.



    Mert fel, hogy a ferje oda is kovetni fogja.

    Mert ott sem maradhat orokre bezarva a negy fal koze.

    Mert ugy sem vedi semmi a ferje brutalitasa ellen.



    Meregzsak



    Azert en nem csodalkoznek azon, hogy nem adja kezedbe a no a lehetoseget, hogy FEL EVRE lecsukd a ferjet.

    Mert ugye fel ev az nagyon hamar elszalad....

  • 2008.01.04 00:56:31horadi

    Wish!

    Talán azért nem költözteti oda a felnőtt gyerek magához a bántalmazott anyját, mert nincs hova, ő is egy pici albérletben él...

    Ezenkívül, semmiből nem tart követni szerencsétlen nőt, vagy akármilyen módon kideríteni az új címet és elkapni ott. Anyósomat támadta meg a férje például a Nyugati aluljáróban, amikor az egyik tárgyalásról tartott hazafelé, de olyan is volt, hogy a mi ajtónk elött balhézott, égett rendesen az arcom másnap a szomszédok elött.



    A lakás, amiben laktak, anyósom nevén volt, majd átiratták a férjem nevére, apósnak a lyukas zokniján kívül semmi nem volt az ővé ott (nem is dolgozott meg érte!), és mégis, amikor önkényesen kizártuk a lakásból, még ő tett feljelentést, aminek az lett a vége, hogy a férjem (mint a lakás tulajdonosa) pénzbüntetést kapott és eltiltották a jogsértés további gyakorlásától, ugyanis jogi kifejezéssel, após "birtokon belül" volt. Nem számított, hogy nem az ő tulajdona volt a lakás, mivel ott élt, ezért a jog szerint birtokon belül volt...

    Hidd el, hogy megoldottuk volna valahogy, ha erre lett volna lehetőség. Persze nem olyan, amiért mi kerültünk volna börtönbe... :-(



    Egyébként pedig! Nehogy már a bántalmazott nőnek kelljen menekülnie, hátrahagyva élete munkáját...



    A partról nézve biztos furának tűnik néhány dolog, remélem soha nem kell ilyet személyesen, közelről, érzelmileg érintve végignézned, és ezáltal megérteni ilyen dolgokat.

    Anyósom egy tisztalelkű, becsületes nő volt, nagyon jó ember, biztos vagyok benne, hogy nála jobb anyósom nem lehetett volna, nem ezt érdemelte! :-(

  • 2008.01.04 04:20:02_Wasp_

    index.hu/politika/bulvar/bulvarhirek/337875/

    (agyonvert csecsemő... Borzalom.)



    Aki ilyet tesz, azt embernek sem nevezném, rosszabb mint a veszett kutya. És ebben az esetben tényleg nem érdekelne az elkövető semmilyen mentsége.



    Nevezzetek vaskalaposnak...



    (jobb lett volna még az inkubátor is)



    Komolyan mondom nem hiszem el, hogy mik történnek. TUDOM, hogy előfordul, de mégsem akarom elhinni.



  • 2008.01.04 05:46:23hnora

    Wasp: szóval az ilyenek miatt volt az első kommentem az, ami. Egyébként pedig nagyon kiváncsi lennék az ilyen esetek vizsgálati eredményeire. Hogy miért nem vette ezt észre a gyerekorvos, a védőnő, ha észrevette miért nem jelezte, vagy ha észrevette és jelezte, miért nem történt semmi.

    Egyik ismerősömék kislánya most tanul járni, és esik kel rendesen. Legutóbbi orvosnál jártukkor a doki felíratta a lapjára, hogy a gyerek arcán kék-zöld foltok vannak. Kiváncsi vagyok, ha legközelebb is így látja a gyereket, lép-e valamit.

  • 2008.01.04 08:22:44Pandi

    _Wasp_, látod, pontosan az ilyen hírek miatt tudok én is örülni annak, amikor egy inkubátorban találnak egy babát épen, egészségesen.

  • 2008.01.04 14:55:16horadi

    Hnora!

    Egyetértek, az unokahúginál is a gyermekorvos rendszeresen végignézi a gyereket és pontosan rákérdez az eredetükre. Inkább legyen túlóvatos, mint ne tegyen semmit!



    Pont az ilyen megrázó hírek miatt jó, hogy van inkubátor, csak sajnos a már hazavitt babák esetében nem működik megfelelően a hazai gyermekvédelem, inkább mindenki elfordítja a fejét... :-(

  • 2008.01.04 14:56:03horadi

    bocsi, mármint az esetleges foltok eredetére... késő van már... ;)

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta