SZÜLŐSÉG

Becuppant a virtuális élet

2007. december 28., péntek 12:41

Kedves Olvasóim, vallomással tartozom! Idén karácsonykor eljátszottam a hülye, ostoba, ökör szülő kategóriába tartozó játékot. Anyatársaim, okuljatok, dobjatok rám hamut! Olvassátok történetünket a balf@sz ajándékról!

Viszonylag normális családnak mondhatjuk magunkat, némi kilengéssel, mint monitorfüggés (szülők részéről), erős vonzódás Verdákhoz és Barbie-hoz, valamint Polly World-höz, de azt hiszem, ezeket nagyjából kézben tartjuk. Gondolom, tudat alatt vágytam már valami aggasztó nevelési problémára, így magam hajóztam el veszélyes vizekre, gyerekeim és főleg saját fejemet hajtva a függőség guillotine-ja alá.

A sok remek és hasznos ajándék mellé becsúszott egy PC játék, amelyre nekem is fájt a fogam már nagyon régóta (igen, ez az az eset, amikor hülye anyu magának vesz ajándékot a gyerek nevében). A nagy dilemma az volt, hogy azonos árkategóriában megveszem a már megunt öltöztetős Barbie játékot, vagy az idióta szaladgálós izét, vagy esetleg beruházok a SIMS csodába. Mert az valahogy értelmesebb játéknak tűnt, haha és nem is növi ki, ugye, beruházásnak is milyen jó, HA.



Így álltam én ott magányosan két sor játék között, vívódtam a kicsiknek való és a nagyobbaknak, de értelmesebbnek tűnő játék között. Aztán végül meghoztam a döntést. A helyett, hogy kölcsönkértem volna, súlyos pénzeket ruháztam bele.

A gyermek persze nézte a dobozt, mint a luki nyúl, nem értette, hiszen semmi ismert arc nem volt rajta. De én, a hős anya, akinek már viszketett az ujja vége, bevezetem a rejtelmes virtuális világba. A dobozon 7+ volt, így az én leányom gondoltam már zsír lesz a játékban, igaz, a kiegészítő PC már 12+, így akár gyanakodhattam volna. Akkor is, amikor az internetes regisztrációkor, a hülye szülő a gyerek adatait adja meg, majd közli a gép, hogy túl fiatal vagy a játékhoz, szólj anyukádnak. Komolyan, nincsenek is szavaim magamra. De a játék végül összeállt!

Mi rögtön, egy öt(!)fős családot alkottunk, haha, három gyerek, mit nekünk az. Este 8-kor kezdtük el játszani, a sarj meg én, ki-ki a maga dolgát csinálta, egymás kezét ütögettük el az egérről. 9-re az ötfős családból már mindenki bevizelt, a legkisebbet az istenért nem tudtuk lefektetni, a legnagyobb meglógott, a középső elkésett reggel a suliból, a víz elárasztotta a kéglit, a konyha felgyulladt, egyszóval kitört az anarchia virtuális életünkben.

Szegény gyerek teljes pánikban volt, hol a babát sajnálta, hol a többi gyereket, szóval a hangulat a tetőfokára hágott. Késő éjjelbe nyúlt ez a kín, majd kisebb testi erő bevetésével véget vetettünk nem kicsi családunk szenvedéseinek, mind gépen, mind valóságban. Az öt főt a vizelet, éhhalál és egyéb nyalánkságok közepette egy gombnyomással kinyírtam, majd elmagyaráztam nem először az amúgy két kanállal órákig eljátszani képes lányomnak, ha nem tud lecuppanni a gépről, megy a kukába a játék. Időkorlát és kész. Azzal kivonultam, hogy alkossak egy kevésbé bonyolult életet.

Így játszottam én hajnalig, etettem, fürdettem, ismerkedtem, dolgoztam, ahelyett, hogy lefürödtem volna, vacsoráztam volna, beszélgettem volna, ha máshogy nem, legalább msn-en a barátaimmal. Éjjel SIMS-ekről álmodtam, másnap a Remek ember feje fölött láttam a vágyakat, a kis felhőcskékben, ha becsuktam a szemem, energiaszintek jelentek meg. Ez függőség, pedig egy viszonylag egyszerű játék, mégis, világ van körülötte. Két nap múlva meghoztam a döntést: Nincs játék, nem lehet felállni mellőle, különben is, micsoda hülyeség a gépen csinálni azt, amit az életben kéne, mik vagyunk mi, ufók?!

Átgondolva a történetet, azt hiszem, korunk egyik legnagyobb szociális veszélye lehet a számítógép. Az online kalandjátékok, amelyet vagyonokért regisztrálnak, fejlesztenek, kiegészítenek a kölykök. Miközben dagadtak, mert nem emelik fel a seggüket a gép elől és az ismerkedés kimerül más virtuális alakkal való kommunikációban, s a társalgásuk élőben is külön szlenggel megy, az egymással találkozunk meg arról szól, hogy két nagy test ül egymás mellett és nyomkodja a gombokat. De ez már egy másik poszt lesz.

Szóval töredelmesen bevallom, nagy marha voltam, hogy az alig 1,5 méteres lányom saját kezűleg löktem bele ebbe a világba. De azt hiszem, még nem késő. Két nap talán még nem a világ vége.

ps: Akinek megvan a SIMS2 egyetem, Jó utat, Vár az üzlet és Évszakok, jelentkezzen! Egész éjjel hívhat, úgysem alszom.

Win Sim

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.12.28 12:57:22Por Cica

    Tudom mit erzel :-)



    ha nem toled, mastol lesi el az online szerepjatekokat, s karacsonyra ket honap WoW elofizetest fog kerni a gyerek.



    kicsit irigyellek, hogy van erre idod es energiad. Eleg regota nem jutottam el egy jo strategiai jatek vegigjatszasaig, pedig olyan jo lenne.



  • 2007.12.28 13:06:56hanna

    Mi még a gyerek előtt játszottunk a Pozsival kicsit, de engem teljesen kikészített, nem tudtam aludni, és magamra vettem a bábuim összes búját-baját. Nem jó istennek lenni, túl megterhelő lelkileg.

  • 2007.12.28 13:07:44hanna

    Mi még a gyerek előtt játszottunk a Pozsival kicsit, de engem teljesen kikészített, nem tudtam aludni, és magamra vettem a bábuim összes búját-baját. Nem jó istennek lenni, túl megterhelő lelkileg.

  • 2007.12.28 13:30:00Panasz Muki

    Én kihajigáltam a játék cd-imet (Civ), vittem is ki a kukába azonnal, nehogy meggondoljam magam. Ismerősöktől kértem tanácsot, hogy a majdnem 8 éves lányomnak odaadhatom-e a régi gépemet. Azt mondták, minél később, annál jobb. Így most szegényke kénytelen festeni, ragasztani, ismerősöket áthívni, kutyázni, társasozni. Talán még sportolni is fog! ;)))

  • 2007.12.28 13:41:50nothing.at.all

    én is addikt voltam, de fél év alatt lecseng. aztán már nem tud újat mutatni, hiba a netről letölthető millió kacat hozzá. csak utána nehogy keményebb játékok felé fordulj. a sims a virtuális világ marihuánája. wow az már a mélyvíz, akkor kezdhetsz aggódni, ha azzal játszik.

  • 2007.12.28 14:33:26lii

    nothing.at.all véleményét osztom, max fél év függőséget lehet kihozni a sims2-ből (mindenféle plusz pack-ekkel együtt). amikor már túl vagy mindegyik szakmán, szexuális orientáción, gyerek-konfiguráción, bútordarabon, kalandon, akkor rájössz, h. már csak ismétel. én mostanra kb csukott szemmel le tudnék menedzselni egy családot. :)



    (ja és volt, h. sírtam, mikor meghalt az egyik kedvenc karakterem..)

  • 2007.12.28 14:57:53katampusz

    igen, a simek túl gyorsan öregszenek.



    én zsenge gyerekkorban kezdtem a centurio nevű akkor szuper játékkal és jól benne ragadtam.

    váltakozó korszakaim voltak. vagy napokat töltöttem olvasással az ágyamban, vagy napokat töltöttem a gép előtt ülve.

    csak enni inni vécézni keltem fel, meg néha kiüríteni a hamutálat. (ez már később volt)

    három nap zsinórban úgy kimerített engem, hogy meg is csömörlöttem tőle mindig. olyankor hetekig felé se néztem a gépnek.

    nem mondom, hogy egészséges, de mára kinőttem belőle. mert tényleg mindent meg lehet unni.

    nincs veszve semmi win!

  • 2007.12.28 16:05:31ßóbita

    Jómagam még a tini kategóriába tartozok, megvan mind az összes SIMS kiegészítő.

    Jó játék amúgy, de tényleg függőséget okoz. Talán 3 vagy 4 éve kezdtem, de még mindig tart a mánia.

    Tulajdonképpen építész/belsőépítész pályán szeretnék jövőre elindulni, ezért én inkább az építkezésben lelem örömöm, a ház felépítése számomra nagyon kihívás, mint maga a játék.

    Nem mondom, sok időmet elrabolta már, még szerencse, hogy tudom, hol a határ. :)

  • 2007.12.28 16:09:17ßóbita

    Egyébként, vannak könnyítő kódok, amiket a játék folyamán tudsz használni, így például megállíthatod a szükségletek csökkenését, ruhát vehetsz anélkül, hogy boltba mennél, összebarátkoztathatsz "embereket" akkor is, ha eredetileg ki nem állhatják egymást, virtuális pénzt szerezhetsz egyetlen kód segítségével.

    Tulajdonképpen egy tökéletes kis világot felépíthetsz csalások segítségével.Bár úgy nem sok értelme van.

  • 2007.12.28 17:18:28SzaboZsee

    Na, Sims helyett ezért kell inkább valami combos véres-belezős-gyilkolászós cuccal játszani a szülőnek, mert a) az ott tapasztaltakat tuti nem fogja extrapolálni a családi életre; b) a felgyülemlett agresszió levezetése is megtörténhet :-)

  • 2007.12.28 21:41:22Laluna

    Én is aggódom mi lesz majd a kislányommal (most még csak másfél éves) mert a pasim totál wow-addict. Én amióta szültem már csak nagyon kicsit wowozok, előtte nekem is megvolt a Sims, majd Sims 2 meg előtte diablo. Nem tudom hogy lehetne lehozni (mármint pasit) a wow-ról, mert ő nem tudta (akarta?) meglépni azt amit én.

    A Simsben én is az építkezést meg lakberendezést élveztem leginkább, aztán később már komplett várost húztam fel és nevelgettem. Igy utólag visszagondolva elég szánalmas, viszont roppant jó fun volt.

  • 2007.12.29 10:50:24Starlark

    Hihi, én a páromat a neten a hódító játékban ismertem meg. Volt hogy függőnek mondtam magam és ő is az volt de mára mind a ketten kinőttük :)

    Simsem is van Tőle kaptam :) Szeretek vele játszani az összes kieg megvan, de van hogy hónapokig le sem veszem mert igen időigényes inkább bele se kezdek. Nagyon szeretek építkezni benne, a netről rengeteg mindent le lehet tölteni hozzá, közben meg elgondolkodom hogy a való életben mennit kéne güriznem ezekért... Nem nehéz játék de rögtön 5 fős családdal indítani azért igen húzós :) elég először 1 fő, nekem azt is sikerül az első játékom során egy konyhai tűzben kinyirnom úgy 10 perc játék után :)

    Egy idő utá minden PC játék unalmas lesz, ha igazán függőségtől tartasz akkor az online játszható játékoktól óvd a csimotát...

  • 2007.12.29 10:51:54Starlark

    woww erre a kommentemre a volt magyartanárom akkora egest adott volna mint egy ház :)

  • 2007.12.29 13:48:00summarygloss

    Gyerekek, ez szánalmas. Ez nagyon, nagyon szánalmas. Egyszerűen nem hiszem el, hogy egy virtuális világ a közelébe érhet a valósnak. De okulva rajtatok, a közelébe nem fogom engedni a gyerekemet a szg játékoknak, amíg nem talált magának egy valós baráti közöséget a valódi életben. Ja, és kap egy kutyát, hogy az időnként elvigye sétálni.

  • 2007.12.29 14:15:53hanna

    Nem, summ, sokkal durvább, mint a valós. Pont azért nehezebb kontrollálni, mert a) mindent neked kell, b) a kevesebb összetevő kevésbé egyensúlyozza ki egymást. Szerintem nagyon megterhelő ilyet játszani. Mondjuk én a simst próbáltam, attól kiakadtam két nap alatt. A pasim gyártotta a bábukat, engem vagány csajnak álmodott meg, elvált, egy gyerekkel, magát a világ legmegértőbb és érzelmesebb pasijának, aki folyton gyereket akart tőlem. Eredmény: napokig sírt, ha nem sikerülkt a tojásrántottája, vagy nem tudott anaygi okok miatt elvenni feleségül. Én meg irl, hogy szegény kis géppozsimat nem tudom megvigasztalni. Gyorsan abbahagytuk, és inkább mindent csináltunk igaiziból:)

    A mnásik a simcity volt, na itt igazi gyurcsányferencek vagyunk mindketten: baszott sok infrastrukturális beruházás előrelátás nélkül, vészhelyzet a költségvetésben, megszorítások, tiltakozások, lakosságelvándorlás, adóbevátel csökkenése, adóemelés, csőd, összeomlás, rosszkedv.

    Harmadik a quake volt, amire szintén a férjem akart megtanítani, de amikor már fél nap után végre nem csak fejjel a falnak ütközni tudtam, akkor emgsértődött, ha rálőttem. Abbahagytuk.

    Egyetlen játékot tudtam huzamosabb ideig játszani: a legoracert. Ja, meg a Minesweepert, ha emlékszik még rá valaki a régi windowsból. De azért ezek kábé öt kör után eléggé megunhatók. Viszont nem kell stresszelnise rajtuk:)

    A kutya egyébként nagyszerű ötlet, szerintem is vegyél neki egyet, de azért figyelj oda rájuk, mert a fő gazda azért vaslzeg te leszel.

  • 2007.12.29 14:45:29summarygloss

    Hanna, köszi a tapasztalatokat, eltároltam.



    Az a baj, hogy a függőségi hajlam szerintem öröklődik, és manapság sajnos a világ bajai miatt egyre rafináltabb módokon kábítják az emberek magukat. Tessék, én is netezek, ahelyett, hogy vasalnék vagy a tűzhelyet súrolnám. (Az nem mentség, hogy ma már mostam, főztem, játszottam a gyerekkel és be is vásároltam, ráadásul most csak csendes elfogaltságom lehet, mert a délutáni nagy lóbőrt húzza.) Szóval elmélkedhetek itt arról, hogyan védjem meg ettől vagy a drogtól - ha rá is jövök, mire felnő lesz valami más, amire nem vagyok felkészülve. Na, most kicsit elkeseredtem...

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta