SZÜLŐSÉG

Segítség! Nem akarok egyedül szülni!

2007. december 27., csütörtök 11:45

A minap már siránkoztam egy sort, hogy mennyire félek a második szülésemtől, hisz az első minden volt, csak rövid és fájdalommentes nem. Mivel gondolataim gyakran forognak e téma körül, nemrég napirendre került otthon az apás szülés kérdése. Nagyon szeretném, ha ott lenne Ő, amikor Kisgolyó (ahogy a kisfiam elkeresztelte) világra jön. El sem tudom képzelni, hogy ne legyen ott!


A leendő apa már kevésbé lelkes az ötletet illetően. Az ő forgatókönyve a következő: amikor engem betolnak a szülőszobára, ő elmegy a srácokkal inni, aztán majd értesíti valaki, ha kibújt a ded. Hol él ez, a XIX. században? Elképesztő! Ráadásul női hisztivel, cirógatással, zsarolással sem meggyőzhető, ami még elképesztőbb, hisz ezek az első gyermekem apjánál még beváltak!

Persze, logikus fickó lévén adott esélyt arra, hogy befolyásoljam elgondolását, csak a megfelelő érvet kell megtalálnom hozzá. (Az, hogy én ezt szeretném, nem érv.) Eddig egyetlen épkézláb indok jutott eszembe, ami legalábbis egy percig elgondolkoztatta: az érdekérvényesítő képességem a sokadik óra táján már egyenlő a nullával, neki kell vigyáznia rám, és kiabálnia a kórháziakkal, ha hülyeséget akarnak csinálni velem. Elgondolkoztatta, de még nincs megpuhítva.

Kedves Apukák! Hogy vegyem rá, hogy beadja a derekát és ott legyen velem a szülőszobán? Inni ráér később is, nem? Annyira nem lehet nektek szar, elvégre mi fájunk, mi szakadunk, mi szülünk. Mikortól önzés az, ha ragaszkodom a jelenlétéhez? Mikortól egetverő egoizmus a részéről, ha nem érdekli a kiszolgáltatottságom, a fájdalmam, az igényeim ebben az extrém helyzetben? Segítsetek!

Kékfelhő

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.12.28 01:00:03bosszantó

    Nahát vaze, hogy valaki kétszer is rosszul válasszon, mert ma már az nem is férfi aki fosik a kórháztól meg a szüléstől! Vagy csak nem akarja látni, ahogy a csaja szenved!



    Én meg aszittem azt kérdezte a blogger, hogy hogyan lehet rávenni az ipsét és nem azt, hogy szar alak-e...



    Hát, ha már így alakult és csak ez jutott, akkor én aszondom kéregesd csak szépen azt az ürgét, meg fog az puhulni! Ha meg nem, akkor nem.

  • 2007.12.28 01:33:12trogger

    Sziasztok!

    Én apukaként lehettem jelen a kislányom születésénél, és életem legnagyobb élménye volt. Kezdettől fogva úgy volt, hogy bent leszek, eleve így terveztük. Azt már persze nem, hogy végül én vágom el a köldökzsinórt, próbáltam is hárítani, hogy talán olyasvalaki csinálja, aki ugye korábban is milliószor, ne már én, a kétbalkezes, de megnyugtattak, hogy nem lehet eltolni. Szerencsére tényleg nem toltam el, mondjuk még életemben nem koncentráltam ennyire.

    A lényeg, hogy a második kislányunk (március végére várjuk) születésénél ismét ott a helyem, elképzelni sem tudom másként, és szerencsére a feleségem sem.

    Természetesen csak a saját nevemben beszélhetek, sok pasi tényleg nem tud/nem akar ott lenni, de ettől még nagyon is lehet jó apa. Számomra egyébként inkább a mindvégig videózó delikvens a furcsa, aki nem az éppen szülő feleségével törődik, hanem a kamerájával foglalkozik, ez valahogy olyan közönyösnek, távolságtartónak tűnik.



    Egyet reagálnék is fentebbi kommentre:



    "Nem tudom, kinek milyen szülése volt, de azért egy szülés (általában) nem olyan brutál dolog ám. Főleg nézőként :). A kedves papának (vagy aki kísérőként bent van), nem kell szikét ragadnia, nem kell térdig gázolnia a vérben. A párjának fáj, igen. Talán még kiabál is. És?"



    Ha annak fáj, akit szeretsz, akkor igenis nagyon fáj. Persze nem ugyanúgy, mint neki, de részben épp ettől van ott a helyed. Mert átérzed, és segíthetsz. És segítesz is.



    Kékfelhő, remélem, sikerül rávenned Apát.



    Minden jót nektek.

    Trogger







  • 2007.12.28 03:00:58glad az egyetlen

    "...Mikortól önzés az, ha ragaszkodom a jelenlétéhez? ..."



    Semmikro nem az.

    Mint apuka mondhatom, ha más nem részvétel az a minimum elvárható ha nincs valamilyen szélsőséges ok mint pl a vérfóbia.

    Az aki szimplán nem akar, szerintem megkérdőjelezi a párjával való kapcsolatát (empátia hiánya), és aki még a kórházban se akar ott lenni az a gyeremeke íránti elkötelezetsége is megkérdőjelezhető.

  • 2007.12.28 04:32:48kanga

    Talan valos erv lehetne az, hogy a ferjed az, aki annyira ismer, hogy egy mozdulatodbol is kitalalja azt hogy epp mire lenne szukseged. En legalabbis igy voltam a ferjemmel. Fel a ver latvanyatol, igy abban maradtunk, hogy bejon velem a szuloszoba (itt ugyanabban a szobaban vajudik es szul a no), es ha birja ott lesz a fejem mellett a kitolasi szakaszban is, ha meg nem, akkor kimegy az ajto ele, es visszajon ha meglett a gyerek. Persze minden maskepp sult el, mert csaszar lett belole, viszont az orvosno enyhe noszogatasara bejott velem a mutobe is; "elbujt" o is a fuggony moge. Az en szempontombol ekkor mar mindegy volt a jelenlete, viszont igy o vette eloszor kezbe a par perces lanyunkat. Ja es amig vajudtam, tenyleg aranyat ert az hogy ott volt mellettem; itatott, beszelgetett velem, zenet tett, es o volt az aki meggyozott hogy felesleges szenvedni, fogadjam el a fajdalomcsillapitot; es sokkal konnyebb volt kimondani az "igent" a csaszarra is, tudva, hogy egyutt hozzuk meg a dontest az orvos tanacsara. Ja mikor a masodik megszuletett, fel se merult benne hogy ne jojjon be a mutobe, es o hozta oda hozzam a bebugyolalt gyereket...

    Ezt azert irtam le, mert ha "csak" a fobiaja lenne a baj, azt meg lehet probalni legyozni, ha meg nem sikerul, akkor kompromisszumra lehet jutni, hogy talan megsem a kocsmaban, hanem a szuloszoba mellett varja ki a gyermek szuleteset

  • 2007.12.28 09:07:00Békanőci

    Kékfelhő!Hányadik hétben vagy?Lehet,hogy az apukának megjön a bátorsága,mire meg kell tenni amit megkövetel a "haza"! ;)

    Nálunk a Zuram nem nézte meg velem még a kórházas sorozatokat sem,mert brrrrrrrr!



    -Terhes lettem-Naná,hogy majd kinnt várok!



    -Eljött az ultrahangos vizsgálatokra,érezte,ahony kispocok mozog a hasamban-Majd még meglátom,lehet,hogy bemegyek...



    -A 4D-s ultrahang után-Megyek...! :)))



    Tehát fejlődőképes az is,aki "nem bírja".Szülésnél mellettem volt,a végén TÉNYLEG csak Őt hallottam,az Ő szemével láttam.Igaz,egyszer visszatértem a valóságba mert olyan oizgatott volt,hogy majdnem megfojtott a kendővel amit azért kapott,hogy nedvesítse velem a számat,mert megállás nélkül nedvesített(mikor nyomtam,ő a kendőt nyomta a számba,így gyorsan-határozottan megbeszéltem vele,hogy na nemáááááá!) :)

    A köldökzsinór továbbra is mumus.Mikor vágni kellett,inkább az előbb említett kendőcskét markolászta,magától még fényképezni is elfelejtett volna.Sőt,bár előre megbeszéltük,hogy egyikünk sem szeretné,ha túl sokat látna odalennt a részletekből,utána hősiesen közölte,hogy Ő bizony töbször is besunt a lábam közé,és semmi extra,a világ mionden pénzéért nem hagyta volna ki,mikor család lettünk!

    Nincs minden veszve! ;)

  • 2007.12.28 09:08:49Békanőci

    Jujj..!

    O nincs,a végén m sincs,ezerbocsánat!

  • 2007.12.28 09:45:15Kékfelhő

    Anyatünde :) Köszönöm :)

    (Remek a memóriád egyébként.)



    Nos, a 30. hétben vagyok, tehát nagyjából a háromnegyedénél tartunk. Iszonyat gyorsan rohan az idő, a hetek csak úgy röpülnek...

  • 2007.12.28 09:53:09Kékfelhő

    És köszönöm a többieknek is. Amúgy majdnem elbőgtem magam a hozzászólásoktól, de ezt tudjuk be az ingadozó hormonszintemnek, mostanában mindenen bőgök.



    vikimanka 2007.12.27 19:07:56

    ismerem az érzést, és bár ez már a második terhességem, mégis bennem van ugyanúgy a félsz, hogy történhet velünk, a babával valami rossz, mint az első alkalommal. Nem is magam miatt félek, hanem inkább a baba miatt. Persze ezeket a parákat Ő nem annyira érti. Szerintem mert pasi. És mert először csinálja végig. Megértő próbál lenni, ha fél éjjel bőgök, vigasztalgat. Igen, rettegek attól, hogy baj lesz, és megpróbálom ezt is elkönyvelni a hormonok okozta érzelemingadozásnak. Hülye vagyok?

  • 2007.12.28 10:26:11másutt

    Kekfelho: nem vagy hulye. De azert ne felj!

    Probald meg vizualizalni a leheto legjobb kimenetet a dolgoknak (boldog mosolygo kisbaba gugyog, vigyorog, stb) NEM a balszerencses eshetosegeket.

    Nekem ez sokat segitett. Elhataroztam, hogy minden rendben lesz. Ezt vizualizaltam. Igy is lett! :D

  • 2007.12.28 10:41:54Kékfelhő

    Próbálom :)

  • 2007.12.28 11:51:32katampusz

    Kékfelhő, szerintem ne erőltesd, mert csak bebetonozódik az álláspontja.



    én is nagyon szerettem volna apás szülést, és apa is kezdettől ott akart lenni,

    de

    őszintén szólva halálra unta magát.

    kicsit pipa is lettem rá, mikor megkérdezte, alhat-e egy kicsit a fotelban mellettem (dél volt).



    minden köpenyes arratévedőtől megkérdezte, mikor lesz már baba, alkudozott az időpontot illetően,



    határozott kérésem ellenére is telefonálgatott az ismerőseinkkel, hogy igen most nem ér rá telefonálni, mert szülünk



    készségesen tartott mikor belekapaszkodtam vajúdás közben, de másfél óra után már motyogott valamit a derekáról, amiért szintén nagyon pipa lettem, csak akkor már nem volt elég tiszta tudatom, hogy ezt tisztázzuk.



    nekem úgy tűnt rohan az idő, neki ólomlábakon járt, aztán kaptam valami vidámszurit, attól elálmosodtam, nem hagyott elaludni, szóval



    a pasikkal csak a gond van! :DDDD



    na jó nem mindegyikkel, meg a férjem a következőnél is ott lesz majd, de legalább nem fűzök nagy reményeket a dologhoz.

    igazából egy beszélgetőpartner kell odabent, hogy ne legyél egyedül, arra pedig tökéletes bárki más hozzád közel álló ember is.

  • 2007.12.28 11:53:39katampusz

    és a parázás tök normális

  • 2007.12.28 11:59:27Kékfelhő

    katampusz :D:D

  • 2007.12.28 12:04:56katampusz

    nincs "vésztartalék kísérőd" ?

    idősebb nőrokon, barátnő, aki már szült?



    (ha kell, kölcsönadom a keresztanyám. már bent volt a saját két szülésén altatásban, plusz egy barátnője szülésén, és ha minden kötél szakad, az enyémre is bejönne, szóval abszolút profi. vajúdott egyedül órakat, szóval képben van a kismama lelkiállapotot illetően)

    :D

  • 2007.12.28 12:12:53Kékfelhő

    A húgom még gyerekvállalás előtt van, őt nem nagyon tenném ki ennek. Anyámmal alig van valami, amiben egyetértenénk ezen a világon, miért pont ezen ne kapnánk hajba félúton?



    Barátnőim pedig vagy most szültek nemrég, így van dolguk bőven, vagy a császárral szültek, és a második baba összehozása még előttük van.



    De igazából nem biztos, hogy akarnám, hogy család vagy barát ott legyen. Eléggé független, önálló emberke vagyok, keveseknek mutatom csak meg, mennyire nem vagyok klassz, vagány csajszi. Drágaságom ha nem jön, akkor inkább csinálom egyedül.

  • 2007.12.28 12:21:57katampusz

    akkor talán érdemes lenne egy kedves szimpi szülésznőt keresni.

    nem vagy kiszolgáltatott, és ért a szakmai részéhez is, ugyanakkor idegen, tehát lehetsz előtte haldokló kismama is, nem csak vagány csajszi.

  • 2007.12.28 12:24:50Kékfelhő

    de akkor drágaságom megkapja a felmentést, előre



    én pedig mégis inkább azt szeretném, hogy ő jöjjön, vele szeretném végig csinálni



    elkezdjük együtt, aztán majd meglátjuk, jó ember, talán elég kitartó lesz :)

  • 2007.12.28 12:34:43katampusz

    á igazad van, tényleg felmentése lenne

    még van ideje meggondolni magát.

    egyébként apám is hasonló elveket vall a férfiak szerepéről a szülés környékén.

    csak ő ötven éves. :)

    egyébként nem is hiszem el, hogy már 30 hetes vagy, nekem úgy tűnik, csak most lettél várandós... :)

  • 2007.12.28 12:37:28Kékfelhő

    ugye? :)

    iszonyú gyorsan rohan az idő :)



    a párom amúgy bizonyos dolgokban igencsak földhözragadt nézeteket vall, nem csodálom, ha az apád jut róla eszedbe :)

  • 2007.12.28 12:39:15vikimanka

    Dehogy vagy hülye!Pont ezt írtam,hogy én is túl parás vagyok.Este beszéltünk erről a témáról a férjemmel és ő is azt mondja,hogy mindig a rosszabb lehetőség jut először az eszembe,de nem tudok mit tenni,ilyen vagyok.Most már így,hogy túljutottam a szülésen könnyen beszélek,de csak annyit mondok,hogy tényleg próbálj meg csak a jóra gondolni.Amint kint volt babuci már semmi nem fájt se kívül,se belül.Az első babánknálúgy volt,hogy nem jön be apa.Aztán már bent voltam a szülőszobán javában,mikor szólt a doki,hogy jön be apa.Még meg is kérdeztem,hogy: Miért?Mit akar?Szóval van még remény.Most meg már írtam,hogy előre lezsíroztam vele,hogy csak akkor lesz tesó ha együtt szülünk.Fel a fejjel,minden okés lesz!!!!

  • 2007.12.28 14:54:59dizo

    Kékfelhő,



    én ott lehettem mindkét alkalommal, amikor a fiaim megszülettek: felejthetetlen perceket éltem át. (Friss az élmény, a második kisfiam még csak egy hetes.)



    De ha mégsem sikerül őt meggyőznöd, és egyedül fogod végigcsinálni, akkor se keseredj el. Próbáld az egészet hosszú távon szemlélni.



    A lényeg az egészséges baba és mama, és az, hogy van, aki hazavárja őket. Ezen túl az összes többi körülmény (orvos, szülész, dúla, szülőszoba, férj-barátnő, kórház, medence, ... :-) még így rövid egy hét távlatából nézve is szinte teljesen mellékes. A férjednek még számtalan alkalma lesz arra, hogy jóvátegye ezt a "gyengeségét".



    És hogy egy kicsit jobb kedvetek legyen, ha tehetitek, hallgassátok meg a The Beatiful South nevezetű angol popbanda egyik témába vágó dalát (de nehogy magatokra vegyétek ;-)



    Your Father and I



    ...

    Well your father was absent

    He claimed he couldn't find the ward

    Just tugging on mescal

    Trying to eat the umbilical cord



    So if anyone asks you

    Do you know where you're from, say yes

    You're from your mother's womb

    And your father's stinking breath

    And if they ask you how you got there

    Tell them just what it took

    Your father's stinking breath

    And your mother's stinking luck



    Your father and I won't tell the whole truth

    Your father and I wont' tell the truth



    www.amazon.com/Your-Father-And-I/dp/B000V654GS

  • 2007.12.28 15:21:36Brumibaby

    Kékfelhő, én 9 hónapig gyötörtem a páromat, mire beadta a derekát, és odajött, hogy aztán elzavarjam a fenébe, és nekem sokkal jobb voolt nélküle. Mert sajnáltam azt atehetetlen képét, sajnáltam, hogy sajnál, és ő, aki csupa energia és segítőkészség, szerencsétlen és elveszett, mert nekem nem tud segíteni. És nekem meg nem volt elég energiám, hogy még őt is sajnáljam. Volt ott viszont egy kóbor szülésznő, akinek a jelenléte jólesett - mindenki mással otrombáskodtam.



    Ennek ellenére nagyon irigy vagyok az apás szüléstörténetekre. Az voltam arra a párra is, melynek férfitagja fülig érő szájjal rohangált fel-alá a folyosón, és nem tudott betelni az élménnyel, hogy elvághatta a köldökzsinórt, mindenkinek újságolta. Irigyeltem őket.



    Két nap múlva a nejét zokogva találtam a társalgóban. Kiderült, hogy a pasi az utsó fillérig elitta a pénzt örömében, amit a szülés költségeire tettek félre.



    És ez meggyőzött, hogy azt a néhány órát az ember akár nélküle is kibírja. Az elkövetkező 20-25 év... na, az sokkal húzósabb.

  • 2007.12.28 15:26:01Atina

    "Ha annak fáj, akit szeretsz, akkor igenis nagyon fáj. Persze nem ugyanúgy, mint neki, de részben épp ettől van ott a helyed. Mert átérzed, és segíthetsz. És segítesz is."



    Köszi trogger a hozzászólást. Ezek szerint mégsem az én párom csudabogár, hogy nem a saját félelmeit, v. undorát nézi, hanem a gyermeke leendő anyját.

  • 2007.12.28 15:35:41másutt

    egyre inkabb ugy erzem, hogy a GYEREK FONTOSabb, mint az anya, az ervek gyujteseben.

    marmint... egy uj emberke elso pillanatait atelni igazan klassz dolog. olyannyira, hogy a noknek (pedig nekik aztan igazan FAJ!) is megszepiti az emlekeket.



    egy csecsemo szuletese egy leirhatatlan, szep, izgalmas, klassz, csodas dolog. meg egy vad idegennek is, nemhogy a sajat szuleinek.



    egy no szulese... hat... kerem, ezt lehet sokfelekeppen atelni, leirni, de az nem annyira szep, klassz dolog. ;)



    de a gyerek! jaj a gyerek az csodalatos ott a szuloszobaban, maszatosan, ahogyan pislog a kis edes szemeivel a nagy fenyre, az emberekre es a vilagra.



    na, en ezt nem hagynam ki. de a no szuleset vegig kell nezni, hogy ezt is lathassa egy ferfi... es ha tudja, hogy a gyerek van a vegen, az egesz mas, mint ha egy gyokerkezeles alatt fogna a kezet. szerintem.



    Kekfelho, mit gondolsz?

  • 2007.12.28 16:25:08Cica7

    Azt hiszem, hogy nagyon mély emberi dolgokat mozgathat meg egy együttszülés....

    Nálunk császár volt, tudtuk előre, de Apa ott volt végig velem amíg előkészítettek, utána kiküldték, így az ablakon nézte, ahogy megszületik a lányunk.

    Azt mondta, hogy nagyon féltett engem, hogy ott nyiszálnak, de annyira szép volt, az, hogy láthatta, a gyereke születését...

    Soha nem fogom elfelejteni a szemét, amikor már odajöhetett hozzám, abban a pillantásban minden benne volt, földöntúli boldogság, megrendülés,hála és szeretet....

    És csak beszélt....beszélt, hogy a mi kisbabánk milyen szép!

    Azóta megeredt Apa nyelve (soha nem volt egy bőbeszédű fickó), de egy éve folyamatosan nyomja a sódert, mióta megvan a gyerkőc....:))))

  • 2007.12.28 18:10:38Kékfelhő

    másutt :)

    lehet, hogy nálad lesz a pont



    Amikor elkezdtem kerekedni, kértem mindig, hogy simogassa meg a pocim, legalább elalvás előtt, szerintem az ilyen kis intimitások nagyon fontosak. Ő akkor kevésbé tűnt lelkesnek, hisz mit simogasson, csak egy has. Azóta eltelt pár UH, látta, hogyan fejlődik, hogy mozgolódik Kisgolyó odabent. Mostanra eléggé pocakos lettem, a gyerek is egyre szembeszökőbb dolgokat művel unalmában. Mostanában már nem kell mondani neki, hogy simogassa meg, minden este hozzám bújik, megkeresi valami kilógó részét, karcolgatja, simogatja, püfölgeti a pocim és természetesen várja a visszajelzést. Valahogy egyre jobban körvonalazódik számára az, hogy odabent is "van valaki". Nem tudom jobban megfogalmazni, sajnálom. :)

  • 2007.12.28 19:30:54másutt

    tegnap ota rad gondolok, meg erre az egeszre.

    miert gondoljak a nok, hogy NEKIK szivesseg, ha a pasijuk bejon a szulesre?

    dehogy!

    sajat maguknak.



    mintahogy brumibaby irta... a legtobb ferfi nem nagy segitseg.

    ha a homloktorolgetes es kezszorongatas bejon, akkor hajra. az egyutt vegigcsinalt szules tenyszeruen kozelebb hozza egy ilyen a parokat... de barmilyen trauma ilyen.

    egy temetes is! a gyasz is. egy autobaleset is.

    de szerintem... nem errol van szo.

    bolond az, aki ezt kihagyna... ha a sajat sarjarol van szo.

    en nagyon nagyon szivesen fognam barki kezet a szules alatt. szerintem a szules nagyon nagyon klassz. csodalatos. mint egy drog. engem hivhat barki partnernek.

    depresszios vagy? nezz vegig egy szulos musort. nezd meg az anya arcat, amikor a kezebe adjak a pici kolyket.

    ki akarna ezt kihagyni?????



    es azt mondhatja a gyerekenek, akit felnevel: "ott voltam, amikor megszulettel es eloszor kinyitottad a szemed es maszatos voltal es uvoltottel es te voltal a legszebb emberi leny akit valaha lattam."



    NA.

  • 2007.12.28 19:43:43pottompanni

    Kékfelhő,



    szerintem se erőltesd. Nálunk az elején úgy volt, hogy a férjem nem fog velem jönni. Semmiképpen nem akartam egyedül menni, viszont van egy kedves barátnőm, aki történetesen dúla. Megbeszéltük, hogy ő fog velem jönni, ez a férjemet is megnyugtatta (t. i. hogy nem leszek egyedül), engem is, bár továbbra is szerettem volna, ha bejön. Viszont a munkájából adódóan eleve ott volt a lehetőség, hogy még ha akarna, sem biztos, hogy be tud jönni, mert ha felveszi a 24 órás szolgálatát, akkor nem hagyhatja ott, akkor sem, ha éppen rámjön a szülés.

    Sokat beszélgettünk, kettesben is, meg hármasban a dúla-barátnőmmel is, volt velem ő is UH-n, nagyon gondoskodó volt végig, eszembe sem jutott, hogy azon mérjem le, mennyire szeret engem és a születendő babánkat, hogy bejön-e végül.

    Végül bejött, azzal, hogy bármikor kimehet. De eszébe sem volt, pedig végül jól elhúzódott a dolog, és bár erről szó sem volt, ő vágta el a köldökzsinórt is, és azóta mindenkinek azt mondja, ott kell lenni. Mert segít, ha ott van egy férfiember, adott esetben másképp bánnak veled az orvosok is... és nagyon nagy élmény, hogy ő látta meg először, előbb mint én, a kicsi lányunkat, ezt az élményét azóta is sokszor emlegeti. Nekem pedig nagyon jó volt, hogy ott volt, pedig nem igazán voltam kommunikatív abban az állapotban, de masszírozta a derekamat, aztán szorongathattam a kezét, amikor az oxitocinnal erősítették a fájást...

    Egyedül viszont - szerintem - semmiképpen ne menj. Lehet, hogy nagyon vagány vagy egyébként, de azért ebben az állapotban nagyon jól tud jönni egy kis gyámolítás...

    És sok boldogságot, jó egészséget és kevés "parázást" kívánok a további babavárós hetekre!

  • 2007.12.28 19:56:08Pumatex

    Kékfelhő, nagyon szorítok Mindhármótoknak! De jó Neked, hogy repülnek a hetek, nekem csak vánszorogtak. :D



    Nekem fontos volt, hogy bent legyen a férjem, nem elsősorban azért, mert van egészségügyi tapasztalata (mondjuk ez sem rossz), hanem mert én ott és akkor nem feltétlenül leszek döntésképes. Mint ahogy meg is történt. Pont két napja beszéltük, hogy a császár előtt aláirattak egy papírt. Én meg csak néztem bociszemekkel, pedig állítólag én írtam alá. ?? Na, ennyire voltam a végén képben, ezért is fontos volt, hogy ott legyen.

    Mellesleg kettőnk közül (főleg utólag) szerintem Ő élte meg rosszabbul. Bennem nem tudatosult, hogy baj lenne, ő meg attól félt, hogy elveszít mindkettőnket. És nem mellesleg miután meglett Panna, én gyakorlatilag túl is tettem magam az egészen és a bébire meg a hasi sebem gyógyulására koncentráltam, ellenben szegény férjem még akkor is úgy nézett ki, mint egy szökött vizihulla, mikor 5 nap múlva hazajöttünk. Pedig egész héten itthon volt, és persze rendezkedett meg minden, de tudta, hogy nagy alvás nem lesz úgyhogy előre pihent. :D



    Szóval, mindent összevetve:

    1. Fontos, hogy legyen valaki, aki "képvisel"; ha hosszabb a dolog, könnyen elfáradsz, és inkább befele figyelsz önkéntelenül, minthogy idióta kórházas problémák foglalkoztassanak.

    2. Aki Veled van, mindenképpen kívülről látja az egészet, nyilván hatással van rá a Te szenvedésed, de utána az "eufória" nagyrészt csak a Tiéd, azaz neki hosszabb feldolgozni. Ez főleg akkor érdekes, ha sokáig tart a szülés és sokat szenvedsz, remélem, ezen majd jót röhögsz három hónap múlva... :D

    3. Azért szerintem Apa az aki a legjobban kiáll a gyermekéért és a gyermeke anyjáért. Ha hajlamos, főzd még kicsit, de erőszakolni nem kell, mert rosszabb lesz, akkor keress valaki mást. :D



    Sok-sok szerencsét, végülis van még cirka 10 heted, azalatt sokáig lehet ám még főzni!... :D

  • 2007.12.29 08:15:35cseresznye

    Kékfelhő!



    Nem önzés nem letagadni az egyértelmű vágyadat.

    Nyilván neki nagy küzdelem a szerettének ilyen nyílt kívánságával szembe menni. Nyilván szenved tőle, de mégsem tud mást mondani, mint amit gondol. Egyikőtök sem tud mást mondani.

    Ez eddig szerintem nem baj, inkább az számít, hogyan oldjátok föl. Ne erőltesd, de mesélj róla, miért akarod.



    Az én apám is azt gondolja, hogy ez a nők dolga. Kényelemből is, neveltetésből is, meg zavarból is.



    Ha apámat kellene meggyőznöm, azt mondanám, hogy minden másban is inkább együtt veszünk részt testileg, lelkileg, mint az ilyen hagyományos szereposztás szerint. Ma már nincsenek úgy elkülönülve a női-férfi életszférák, ezért a közvetlen részvét is fontosabb.



    Ez nagyon elméletinek tűnhet, de szerintem a férjed fejében is egy erős elmélet ül, egy férfi-kép.

  • 2007.12.29 09:00:41Atina

    másutt, szép volt, amit írtál.



    Tudom, az első hsz-im nyersek voltak, de a lényeg ugyanaz.

    Az én párom nem kötelességének érzi, hogy majd bejön velem, hanem természetesnek. Benne más fel sem merült.

    Lehet, hogy a foglalkozásunkból is adódik, hogy így állunk hozzá. Én eü-ben, ő nyomozó.



    Nálunk természetes, hogy a vér az vér, a hús az hús, a hulla az hulla, a két hetes oszló hulla meg büdös.

    Az is természetes, hogy az élet elkezdődik, és bevégződik.

    Az is természetes, hogy az új életet -amit közösen akartunk és alkottunk- együtt segítjük a világra.

  • 2007.12.29 11:05:48mjlanyi

    Kékfelhő, ha azt mondja, hogy az elején ott lesz akkor bent is marad végig, hidd el. Szülésig még sokminden változhat, az elsőnél mi is úgy indultunk, hogy barátnővel szülök, aztán a végén lelkesen fogta a kezemet és segített. A második alakult úgy, hogy barátnős szülés lett, (gyerek 2,5 héttel hamarabb jött, apjuk konferencián külföldön) és nagyon bánom.

  • 2007.12.29 17:35:12Subbantósdi

    Nálunk is természetes volt, hogy apás szülés lesz, a férjemnek nem kellett külön erre inspiráló szavakat "súgdosnom". :o)

    Nekem nagy segítség volt lelkileg, hogy ott lehetett és azt hiszem, ezt Ő is úgy élte meg, láttam rajta, hogy nagyon nagy - és pozitív - hatással van Rá az esemény és hogy a végén Ő vághatta el a köldökzsinórt is.

    Azért sajnálom egy picit azokat, akiknél császármetszés következtében nem lehet jelen az apa, bár hallottam, hogy már van olyan császámetszés, ahogy jelen lehet.

  • 2007.12.29 19:13:15Kékfelhő

    cseresznye: elég erős kép van az agyában a szerepeket illetően, kész csoda, hogy újabban magától is hajlandó már részt venni a háztartásban. Bár a mosógéphasználat még nem az erőssége... :D

  • 2007.12.29 19:43:48Anyatünde

    Atina: másutt és a te hsz-aidban szvsz csak annyi a hasonlóság, hogy mindkettőtök párja természetesnek vette, hogy bent lesz a szülésnél.

  • 2007.12.29 20:27:25Dortje

    Kékfelhő!

    A párom se igen akart bent lenni, de rávettem, hogy nekem fontos, meg hogy x és y mondta, hogy az első gyerekénél nem volt bent, de a 2.nál már igen, és hogy mennyire más volt ez neki, és örök élmény volt, meg a 3.nál is bent lesz.

    de nekem végül nehéz szülésem volt. És nem tudom másoknak hogy ment, de nem volt túl gusztusos se. Kedves párom szarul érezte magát, hogy nem tudott segíteni, majd a durva részeknél rosszul lett, leült. Persze amikor már kipotyogott a fiúnk, akkor nagy megilletődöttséggel fogta. De azóta néha felvetettem a témát, és mondta, hogy nagyon megrázó, de nem jó élmény volt neki. Nem hisz, hogy a másodiknál bent lesz. Ugyanis bennünk nőkben van a mindent elfelejtő amnézia, és már 1 órával később szülnénk még egyet, de nekik nincs ilyen hormonális támogatottságuk.

    Ha mégis sikerül rávenned, valahogy, szerintem kérd meg, hogy a toló fájásoknál menjen ki, hogy ne maradjon benne olyan rossz élmény. Én legalábbis, ha a következőnél sikerül mégs rávennem, hogy legyen bent, akkor ki fogom kergetni a tolófájásoknál.

    nem tudom, hogy segített-e a történetem. Vagy egyáltalán értelmes volt-e. Visszaolvasva nem tűnik túl annak.

  • 2007.12.29 20:38:20Kékfelhő

    dehogynem :)

    köszönöm :)

  • 2007.12.29 23:34:44szövetszöcske

    En bent voltam az asszonnyal szules idejen (o kerte), de nekem inkabb sokkolo elmeny volt, neki meg nem en voltam az idealis tars a szuleshez. Mindegy, szivesen megtettem erte (nem volt valasztek, vagy en megyek be vagy senki, akkor mar megiscsak en vagyok a kiraly), es ha ugy adodik megteszem megint. De ram nem ragadt az eksztazis, felesleges kivulallo maradtam egy kozepnehez, kozepveres szulesnel, egy cudar nagy fenykepezogepet markolaszva, amivel a vegen egy kepet sem keszitettem persze.



    Egyebkent ezzel a kocsmazassal en is hecceltem az asszonyt, hogy en majd sorozok a haverokkal, ha megvan a gyerek es le van mosdatva es fenykepkesz, johet a telefon (es persze ezt a jovokepet meg lehetett cizellalni), de mondjuk en nem gondoltam komolyan, amint igazan kozeledett a szules, mondtam hogy ott leszek persze en is vele.

  • 2007.12.29 23:37:05Dortje

    akkor jó, ha érthető volt. :)

    Azt hiszem valami hasonló játszhatott le a páromban, mint benned, szövetszöcske.

  • 2007.12.29 23:52:45szövetszöcske

    En tenyleg megprobaltam az ahitatos hangulatot de nem ment (mondjuk ezt vartam is). Igen arra jo voltam, hogy neha fogjam a kezet, bar utolag erre nem is nagyon emlekezett, de rettenetes megkonnyebules volt mikor az orvos azt mondta minden ok, a pici becsomagolva mar rendesen babara emlekeztetett, es a parom is visszatert regi onmagaba.

  • 2007.12.30 00:13:17Slano

    Én még nem szültem. Szóval lehet, hogy hülyeség. De én úgy gondoltam eddig, hogy az apuka választhat, hogy odasétál-e a kényes területre, vagy nem. Én szeretném, ha bent lenne a párom, de nem hagynám, hogy végignézze az egészet. A szülő nő sem nézi végig, miért kéne ezzel sokkolni a férfit?

  • 2007.12.30 09:05:39mazsola84

    Biztos nem leszek népszerű, de szerintem igenis kötelessége egy férfinak ott lenni, ha a párja úgy kívánja. A gyerek két ember produktuma, együtt is nevelik, miért ne szülnének együtt? Pont ezt a részét kéne egyedül csinálni? Nekem a barátnő-anya kombó teljesen gáz, én anyám előtt nem mernék kiabálni, hiszen én neki a gyereke vagyok, és ha látja, hogy szenvedek az neki még szarabb, mint a páromnak. A vért és kórházszagot meg ki lehet bírni.



    Lehet, hogy hülyeség, de a párom engem még hüvelyi ultrahangra is elkísért, én meg gyomortükrözésre őt. Nem azért mert kellemes nézni ahogy a páromba egy slagot tuszkolnak, hanem, mert neki fontos volt, hogy vele legyek. Ahogyan kimostam a hányadékból meg a pisiből egy komoly műtét után, pedig az sem volt gusztusos. Ja és nem ment el tőle a kedvem szex terén, csak azért mert láttam szenvedni. Szerintem az a pasi, aki erre hivatkozva nem megy be, az egyszerűen nyámnyila és kifogásokat keres. Jó tudom, jelen esetben nem erről van szó, ezt csak úgy hozzátettem.

  • 2007.12.30 09:48:20másutt

    mazsola, nagyon sok igazat szoltal...

    1. anyam mindnert sajnal, meg azt is remulettel nezte, hogy fejem a tejet. folyamatosan mondogatta, hogy 'szegenykem, szegyenykem, biztos faj' es nem hitte el, hogy nem, nagyon bosszantott.

    (viszont baratnoktol elvarnam, hogy bejojjenek, be is akartak jonni, ugy kellett oket kirugni.. mert Draga Parom nem akarta megosztani a terepet)



    2. egyetertek abban, hogy egyutt KELLENE csinalni a szulest, dehat a gyereknevelest is, es nem egy tokeletes vilagban elunk... egyes kapcsolatok mar a szulest sem elik meg...! es akkor mi van? biologiailag csak az anya kell, sajnos...



    3. en is elkiserem a paromat mindenhova, es o is engem, es vigigcsinaltunk sok fogorvost es jopar mutetet es szamtalan hanyast, hasmenest egyutt.. DE

    en ismerek noket, akik belehalnanak a szegyenbe, ha szellentenenek egyet a pasijuk elott.

    sot olyat is, akinek nehez egy lakasban kakilni (mialatt a pasi ott van). bar ez foleg egy kapcsolat elejen szokott lenni. szoval, nem mindenki egyforma.

    en nem olyan vagyok, de van aki olyan.

    nem tudom, hogy ez nyamnyilasag-e... nekem nagyon nagyon bizarr... de elismerem, hogy elofordul. gyakrabban, mint hiszed.

    (engem pl roppantul idegesit, amikor a nok jatszanak erre ra, a 'csak tokeletesen lathat' dologra, es rettegnek attol, hogy a pasijuk szules, vagy egyen hasonlo helyzetben lassa oket. dehat ez van. nekem ez kicsit Elfujta a szel-es, es aszittem azon mar tul vagyunk)



    Egyebkent meg nagyreszben arrol szol a dolog, hogy mi tarsadalmilag elfogadott es mi a 'normalis'. Az apas szules most kezd 'normalis' lenni Magyarorszagon.

    En nem elek Magyarorszagon, es ahol en lakom, ott igenis ELVARAS egy apaval szemben, hogy ott legyen. Igen, nyamnyilanak, hulyenek nezik, ha 'nem mer' bemenni. Be is megy a nagyreszuk. Nem is ajulnak el. En meg egy pasirol sem hallottam, aki elajult, rosszul lett volna. (ha azt mondogatod, uristen, fuj, el fogok ajulni, tutira rosszul leszek... akkor azt elo is idezheted)



    A ferfiak egyebkent is 'falka allatok', nagyon sok mindenben. Ha a haverjaik bementek a nok szuleseire, ok is bemennek. Senki nem akar anyamasszony katonaja lenni a haverjai elott. Kimaradni sem akar a jobol.

    1-2 generacio es szerintem Mo-on is igy lesz. Egy ilyen nagy kulturalis valtas sehol nem tortenik 1 nap alatt!



    Mindenesetre, ha egy pasi 'nem akarodzik' bemenni, azt en is jol megraznam, mint Krisztus a vargat, nem erdekel, nepszeru lennek-e emiatt.

    Avagy csak hagynam, hogy pucolja o a vecejet, az alsogatyait, stb elete vegeig, mert az az en erzekeny lelkemnek nem jon be? ;)

  • 2007.12.30 10:25:35Kékfelhő

    Az uram nem nyámnyila, csak kissé begyöpösödött...

    és még sosem volt számára jelentősége annak, hogy mások - a többség - ezt vagy azt csinál, mindig a saját feje után megy.



    Tegnap este gondolkoztam ezen az egész témán, szerintem el sem tudjátok képzelni, mennyit segít nekem az összes hozzászólás. Nem is gondoltam volna, hogy ennyiféleképpen lehet ezt megélni, mindkét oldalról.

  • 2007.12.30 10:31:15mazsola84

    Na akkor ebben egyetértünk másutt :)Egyébként én is meg voltam győződve róla, hogy a párom biztos nem akarna majd bejönni, de ahányszor csak előkerül a gyerekkérdés mindig elmondja, hogy őt bizony 2 lóval sem lehetne elvontatni, amikor szülni fogok, sőt jól megvéd majd az orvosoktól :)



    A falka kérdés pedig tök igaz, a baráti körben is apás szülések voltak/lesznek, és bizony egy ilyen szülés beszámoló után mondta először, hogy ezt ő sem hagyhatja ki.



    Egyébként az én apám biza bulizott miközben anyám szült. Mentségére szóljon, hogy olyan szinten rosszul van a vértől és a kórháztól általában, hogy ha látogatóba mentünk valakihez akkor is menetrendszerűen elájult szegénykém. Anyámat akkor nem zavarta, hogy nem ment be apám, de én a mai napig nem értem, hogy hogy nem volt kíváncsi arra a pillanatra mikor megszülettem. Ja és ráadásul alig 3 óra alatt megvoltam, szóval nem kellett volna napokig asszisztálni. Dehát az még egy másik generáció volt.

  • 2007.12.30 10:32:17mazsola84

    Kékfelhő, mi lenne ha megmutatnád neki az itteni hozzászólásokat?

  • 2007.12.30 10:36:05Kékfelhő

    Fogom. Egyszer.

    Megkért, hogy egyelőre szüneteltessük a témát - ez a karácsonyi beszélgetésünk után volt egy-két nappal - így most szüneteltetem.

    De legkésőbb január végén leültetem mellé, és végigolvastatom vele.

    Ettől független előre sejtem, mi lesz a reakciója, mint mondtam, még sosem számított neki az, hogy mások mit csinálnak, mit gondolnak... :D

  • 2007.12.30 10:40:24huhhh

    Kékfelhő, akkor ez nehéz dió lesz a párodnak. :)))) Merthogy itt a paletta egyik végétől a másikig tényleg mindenfajta vélemény képviselteti magát. Úgyhogy valamelyik csak megegyezik a saját véleményével... vagy esetleg kialakít egy egészen-egészen speciális magánálláspontot a kérdésben. :))))



    Nagyon szorítok nektek, továbbra is azt mondom, hogy ne erőltesd, de beszélgessetek a dologról (mindig olyankor, amikor úgy látod, hogy "fogadóképes" a témára). Én optimista vagyok a kérdésben azok alapján, amit leírtál. :))

  • 2007.12.30 10:42:43Kékfelhő

    én is optimista vagyok, a többit majd meglátjuk :D

  • 2007.12.30 10:46:39huhhh

    Bocs, természetesennem NEHÉZ dió, hanem KEMÉNY dió, lásd még "Vaj van a füle mögött", "Lerántja róla a vizes lepedőt" és társai. :))))

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta