SZÜLŐSÉG

Manófalvi Manó és az örökbefogadás

2007. december 25., kedd 08:05

A tökház ajtaján határozott kopogás verte fel a békés, délutáni csendet. Manócska gyorsan kinyitotta az ajtót, mielőtt Mazsola vagy Tádé felébredne.
- Ön Manófalvi Manó? - kérdezte a szemüveges asszonyság, és vizslató tekintetével már benn is volt az apró házikóban.
- Én volnék. – próbálta halkra ereszteni a hangját Manócska, hátha ebből a vendége is ért. Mazsola és Tádé édesdeden aludtak az ágyukban.
- Mi járatban van nálunk? - kérdezte várakozóan Manócska.
- Értesültünk róla, hogy Ön kettő, azaz kettő malac nevelését intézi ebben a khm… házban, mindenféle tanfolyam, kérvény, engedély és határozat nélkül.

- Hát igen, kérem, egy nagyobbacska zöld malacot és egy kicsiny tengerimalacot vettem magamhoz. Nagyon árvák voltak szegények. De nem értem egészen pontosan, hogy mi a probléma ezzel - mondta Manócska, miközben hellyel kínálta az asszonyt.
- Probléma van, méghozzá nem is kevés. Először is, amikor az első disznó…
- Mazsola.
- Kérem?
- Mazsola az első disznó neve.
- Vagy úgy. Tehát amikor Mazsola, a zöld disznó magához került, miért nem keresett fel minket, hogy részt vehessen a tanfolyamunkon, hogy örökbefogadó lehessen?
- Hát kérem ez eszembe sem jutott. Tudja a dolgok csak úgy történtek. Itt volt Mazsola éhesen a szeretetre, és kukoricalepényre, úgy éreztem, a világ legtermészetesebb dolga, hogy mi már együtt élünk, így kettecskén - gondolkodott hangosan Manócska.
- Kettecskén. Tehát Ön, a magányának elűzésére fogadta be ezt az árva jószágot! Az általunk készített pszichológiai alkalmassági vizsgálat után kiderült volna, hogy a sikertelen kapcsolataiból menekült az örökbefogadáshoz.
- Nem, kérem. Egyszerűen Mazsola szeretetre vágyott és megmondom őszintén, az én életem is teljesebb ezzel a malaccal.
- Értesüléseim szerint Mazsola sokat segít a ház körül. Nem fordult-e meg a fejében, hogy a munka könnyítése végett hozza ide ezt a disznót?
- Mazsolát. Mazsola a neve. És kérem, erre egyáltalán nem gondoltam. Lévén, hogy ő jött ide, én meg örömmel befogadtam.
- Mi van a másik jószággal?
- Tádéval?
- Igen, azzal. Hogyan került ide, ebbe a törvénytelen tökházba?
- De kérem…
- Kérdezem, hogyan került ide az az állat? - csapott az esernyőjével az asztalra az asszonyság.
- Kipottyant a kosárból, amelyben szállították a tengeri malacokat. Nagyon sírt, Mazsola pedig úgy kérlelt, hogy hozzuk haza.
- Vagy úgy! Tehát a tengerimalac pusztán azért került ide, hogy játszótársa legyen a disznónak!
- Mazsolának? Nem. Tádé azért került ide, mert az ember, akarom mondani a manó, alapvetően jó és szeret jót tenni. És azzal, hogy Tádét befogadtuk, jobb lett neki is és Mazsolának is. Nekem is. Testvérek lettek, a személyisége fejlődött mindkettőnek. És így lettünk mi egy család.
- Az, hogy egy család lettek-e, még elválik. Itt van az a probléma, hogy ugye a disznó, aki előbb jött, az zöld.
- Igen, Mazsola zöld. Egészen sötét zöld. Ez baj?
- A másik pedig hófehér. Megbánta, hogy az első disznója zöld? Faji meggondolásból került másodszorra magához fehér disznó?
- Nem értem, kérem. Én ezen egyáltalán nem gondolkodtam. Zöld vagy fehér, egyre megy. Szeretem őket egyformán.
- Majd kiderül - lapozgatta az aktáját a hölgy. - Itt van kérem az a probléma, miszerint Ön, Manófalvi Manó, rendszeresen találkozik barátjával, a vén varjúval és hosszú sakkpartikat játszanak.
- Igen - mosolygott Manócska. - Varjú barátommal nagyon szeretünk sakkozni.
- Ez esetben ki foglalkozik az apróságokkal?
- Egymással foglalkoznak.
- Tehát nem törődik velük, olykor még a varjú felügyeletére is hagyja őket. Ebből is látszik, hogy nem képes az életét egyedül megoldania, így éretlen a malacok nevelésére!
- Lárifári! Nem tudom, mire akar az asszonyság kilyukadni! Boldogan, szeretetben élünk hárman. Ez a két malac hová is lett volna, ha nem kerül hozzám? Az utcán árván élnének!
- Arra akarok kilyukadni, hogy átugrott minden hivatalos formát! Először is jelentkeznie kellett volna nálunk, hogy hivatalosan is megállapíthassuk, hogy alkalmas-e az örökbefogadásra. Köztünk szólva, nem vagyok ebben olyan biztos. A cselekedetei korántsem megfontolásból születtek. A malacok csak úgy jöttek. Nem jelentette, nem regisztráltatta őket. Készítenünk kellett volna egy környezettanulmányt. Egy ekkora kis lyukban, nemigen lehet ennyi disznót tartani.
- Kettőt. És Mazsola meg Tádé a nevük! - lett egyre ingerültebb Manócska. Felállt és határozottan kifelé tolta a hadonászó nőt.
- Nem végzett el semmiféle tanfolyamot! Nem adott be jövedelemigazolást! Nem indította el hivatalosan egy malaccal kapcsolatban sem az eljárást! Még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy eldöntse: nyílt, vagy esetleg a titkos örökbefogadást választja!

De ezek a mondatok már a tökházon kívül harsogtak. Manócska rácsapta az asszonyra az ajtót. Fejét csóválva készítette el Mazsola és Tádé délutáni kakaóját, melyet az alvásidő után fogyasztott el a két malac. Mindig. Vagyis mióta csak Manócskánál laktak. A jó meleg tökházban, szeretetben, békességben.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.12.25 09:50:26special

    És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Manófalvi Manó nem tesz meg minden tőle telhetőt, hogy a disznók kapcsolatot tartsanak fönt édes szüleikkel (megalapozandó a visszagondozást), valamint nem vezet részletes kimutatást a felhasznált javakról...

  • 2007.12.25 12:30:43Illatos nyár

    Minden esteben fenn kell tartani a kapcsolatot az édes szülőkkel?



    Mazsola és Tádé minden estben tudja, hogy őket örökbe fogadták, ugye?

    De mazsola és Tádé vér szerinti szülei tudják, hogy ki ápolja malacaikat?



    Manócskának fel kellene őket kutatnia?



  • 2007.12.25 13:39:19wish73

    érdekes, h alanyi jogon bárkinek lehet gyereke, aki képes kihordani, megszülni, és csak egetverő brutalitások sorozata szükséges ahhoz, h valaki lépjen. nevelőszülő-pénzért, ha jól tudom- is viszonylag könnyen lehet valaki, és, ha megunja, akkor visszaküldi a jónépet oda, ahonnan jött. ismerek olyan pedagógust, aki egy testvérpárt nevelgetett úgy, ahogy. mindig nekik hiányoztak az iskolai cuccaik, nekik voltak orvosi vizsgálatokból hiányosságaik, aztán egyszer csak úgy döntött, h megunta, és lepattintja őket. pedig 2 helyes kiscsaj, semmi magatartási probléma. aki viszont örökbe akar fogadni, annak fel kell kötnie a gatyát, hogy alkalmasnak találtassék.

    sztem az örökbefogadás azt jelenti, h nincs további teendő a szülővel. ha nevelőszülő vki, akkor nyilván bizonyos időközönként köteles prezentálni a gyereket, ha a szülő igényli, de nem neki kell kezdeményezni.

  • 2007.12.25 13:48:29dokineni

    Attól függ, hogy titkos vagy nyílt-e az örökbefogadás. Ha nyílt, akkor a biológiai szülők a gyámhatóságon - alapítványon - keresztül kapcsolatot tarthatnak a családdal, de direktben nem kereshetik meg őket!

    (más téma, de kicsit kapcsolódik ehhez: nagyon megdöbbentett az éhenhalt egy éves kisfiú története. Három kiló volt!!!!!!!!

    könyörgöm, hol volt itt a híres tegyesz - direkt kisbetűvel, hogy ott enné meg őket a fene - a gyámhatóság, a védőnő, a szomszédok?!?! Kollektíven bűnös mindenki, aki tudott a szörnyűségekről!!!

    De ezek mégis azzal vannak elfoglalva, hogy az örökbefogadni szándékozónak vajon rend van-e a fehérneműs fiókjában...

    Magyarország, 2007.

  • 2007.12.25 13:52:31special

    Locsolókanna!

    Ha nevezett Manófalvi Manónak nincs (márpedig a szemüveges hölgytől tudjuk, hogy nincs!) hivatalos papírja arról, hogy ő ezt a két disznót örökbe fogadta, akkor maximum családba fogadta őket, mégcsak nem is nevelőszülő. Azt, hogy Mazsola és Tádé ezt hogy éli meg a büdös életben senki meg nem fogja kérdezni, a hatóságot csak az érdekli, hogy rendezettek-e a diszók és Manófalvi M. jogi viszonyai.

  • 2007.12.25 14:01:51special

    Wish73!



    Tudod nem csak a nevelőszülőkkel van a baj (időnként persze ott is), de azzal is, hogy az ő munkájukba nem nagyon lát bele senki, viszont véleménye az van róla.



    A saját gyereket se könnyű nevelni, de befogadni a házadba egy idegen gyereket, aki máshol-másképp' szocializálódott, teli van lelki sérülésekkel, totál bizonytalan a jövője, és gondoskodni róla 1-2-3..18 évig napi 24 órában... hát... embert próbáló feladat.



    Sokan gondolják, hogy a nevelőszülők a pénzért csinálják, pedig az a helyzet, hogy azon felül, amit a gyerek ellátására kapnak elszámolási kötelezettséggel, mindössze havi 13000 Ft tiszteletdíj illeti meg őket.



    Vannak nevelőszülők, akik pocsékul végzik a munkájukat, mint ahogy vannak rossz orvosok és rossz papok is. Szörnyű, hisz emberekkel dolgoznak, de tény. De tény az is, hogy vannak szuper emberek, akik okosan, szépen nevelgetik a rájuk bízottakat, csak arról nem tud cikket közölni a Blikk...

  • 2007.12.25 14:02:56special

    Csak az utolsó mondat maradt le... Szoval egy ilyen okosan nevelő Manófalvihoz bármikor benyithat alvásidőben egy szemüveges hölgy...

  • 2007.12.26 09:12:53horadi

    Nagyon jó a cikk!!! :-)

    Egyben sajnos is...

    Nekünk kerek 8 hónapunkba került, mire megkaptuk az örökbefogadásra az alkalmassági határozatot. A végén már én éreztem rosszul magam, mert minden t. illetékesre többször kellett rátelefonálni, hogy megírta már a papírt, elküldte már a papírt, foglalkozott-e már egyáltalán a papírunkkal? Stb...



    Ezek után az ember várakozik 2-3-4-5 évet, ez változó, hogy végre szülő lehessen. Azt gondolja naivan, hogy mikor a karjában lesz a régóta várt gyermek, akkor "Vége" főcím, a lemenő nap sugarai alábuknak, és kis család mosolyogva, kézenfogva szalad a mezőn...

    Ja, persze... :-(



    Azt akarja bevezetni a tegyesz (szintén szándékosan kisbetűvel!), hogy bizonyos időközönként legyen kötelező ún. utánkövetés.

    Tehát hiába leszek én az örökbefogadás jogerőre emelkedése után után, mint vérszerinti anya bejegyezve a gyerek születési anyakönyvi kivonatában, hiába kerülünk a vérszerinti szülő jogállásába, annak minden kötelezettségével jogával együtt, valahogy mégsem bíznak bennünk a t. illetékesek. Ki akarnak jönni rendszeresen, benézni a gyerek és a mi fehérneműs fiókjainkba, leülni a gyerekkel beszélgetni ("...és mondd, Pistike, anyuék elmondták neked, hogy téged örökbefogadtak?"), és csak remélni merem, hogy nem fognak jogot formálni maguknak arra, hogy tanácsokat osztogassanak, ne adj' isten, még továbbképésre kötelezzenek, vagy szomszédokal beszélgessenek. Nem azért, mert bármi titkolni szeretnénk!

    Sötétebb pillanataimban sokszor az az érzésem, hogy mi már soha nem leszünk "normális" család, nekünk soha nem lesz "rendes" életünk, mindössze azért, mert valami oknál fogva nem sikerül a hagyományos módon családot alapítanunk. Pedig elhihetnék a t. illetékesek, hogy ezzel a ténnyel kapcsolatban is volt elég feldolgozni való...

    Nagyon sokszor az az érzésem, de ezt burkoltan kimondják a tegyesznél is, hogy örüljünk, hogy egyáltalán kaphatunk tőlük gyereket, hiszen nekik nem kötelező minket szülővé tenni.

    Na, szóval így állnak hozzá a tegyesznél az örökbefogadáshoz, úgyhogy én semmi jót nem várok tőlük... :-(

  • 2007.12.26 11:14:49Callina

    Nekem azért ennyire nincs rossz véleményem a Tegyeszről. Az egész eljárás során egyedül a pszichológusnő fejét szerettem volna az asztalba veregetni, de ez csak fél óra ingerencia volt, amit el is tudtam sikeresen fojtani. (Rosszindulatú vénasszony, itt tud istent játszani, hatalmat fitogtatni.) De mi ez azokhoz az évekhez képest, amit egy gyermek tud adni!

    Cal, boldog örökbefogadó

  • 2007.12.26 13:34:30Katalma

    dokineni 2007.12.25 13:48:29



    Valamelyik korábbi cikkben volt is erről szó, hogy manapság nem divat bizonyos védőnőknél, kijárni családlátogatni. Ha a szülő kihívja őket, kijönnek, de maguktól nem. Pedig a rendszeres védőnői szolgálatnak ez is dolga lenne, kiszűrni az ilyen durva eseteket.

    Sokan apelláltak arra, hogy de hozzájuk ne jöjjön senki idegen, minek, de pont ez lenne a lényege a dolognak. Hogy akár időpontegyeztetve, akár váratlanul, de ne maradjanak ki családok.

    (Anyum óvónő, a rendszer semmit nem tett, hogy két óvodását, testvérpár, megóvják a mindennapos verésektől. Nagyon körmönfontan tudott csak lépni az ügyben, a gyerekeket átmenetileg elvitték nevelőszülőkhöz. Aztán váratlanul -az anya számára is váratlanul!- megszületett a kistesó. Hazavihették a kórházból, és a másik 2 gyerek is mehetett haza. )

  • 2007.12.26 14:16:30wish73

    special, nem tudok róla, h kötelező lenne egy lelkisérült kamaszt hazavinni, nevelgetni. aki erre adja a fejét, nyilván nem huszonéves, tapasztalatlan, naív kezdő. aki úgy dönt, h nevelőszülő lesz, az talán tudja, h ez nem fáklyásmenet. de, ha már lelki sérülésekről van szó, mi okozhat annál nagyobb sérülést, mint amikor két kisiskolás, teljesen normális kislánynak egy napon "anyu" (mert így szólították) közli, h a nyári szünet után már más suliba jártok, másnál fogtok lakni. nem mondtam, h a pénzért csinálják, de nem mellesleg azt is kapnak, úgyhogy ez csak egy okkal több, h tisztességesen végezzék, amit vállaltak. családi pótlékot is kapnak?

  • 2007.12.26 14:18:21wish73

    Katalma,

    érekes, h úgy tudtam eddig, ha egy nőnek úgy születik gyereke, h a nagyobbakat már valami miatt már elvették, akkor az újszülött is automatikusan megy az "államiba". ezek szt épp fordítva van, kiválthatók. király.

  • 2007.12.26 14:26:13wish73

    horadi,

    talán objektív szempontból érthető bizonyos fokig a szőrszálhasogatás. többen várnak gyerekre, mint, amennyit örökbe lehet adni. ezek a gyerekek már akkor is hátránnyal indulnak, ha a kórházból valaki hazaviheti őket, mert ki utdja, milyen "ellátásban" volt részük a terhesség alatt testileg-lelkileg. később is egy csomó olyan dolognak vannak kitéve, amiknek vér szti gyerek nincs. nyilván, a hivatal dolga, h amit csak lehet, megelőzzenek, kiszűrjenek. DE: ha már alkalmasnak találtatik vki, akkor miért nem elég olyan szinten figyelni őket, mint bki mást kéne. védőnő, gyerekorvos, óvónő, stb. miért kell plusz. felmerül, h egyálatlán alkotmányos-e. hiszen, ha örökbefogadtad, anyakvi kiv. szt is te vagy a szülő, miylen alapon tesznek különbséget. lehet, h azé' rákérdeznék egy ombudsmannnál.

    amúgy egy szemernyi logikával, pszichológiával is valószínűsíthető, h aki ezer évig vár egy gyerekre, legalább annyira, ha nem jobban fogja gondját viselni, mint, aki csak úgy megesett és megtartotta.

  • 2007.12.26 14:49:35Különálló

    Az a baj, hogy az egész magyar család- és gyerekvédelmi rendszer úgy rossz, ahogy van. Egyáltalán nem a gyermek érdekeit védik, hanem a szülőkét mindenek felett, olyan esetekben is, amikor nyilvánvaló, hogy a gyerek a családban súlyosan sérül (pl. alkoholizmus - sokszor mindkét szülő az). Felháborító, rossz rendszer, amelyet a sok fiatal, tapasztalatlan, de legalább nagyképű munkatárs fontoskodása tovább ront. Nagyon kevés olyan emberrel találkoztam a rendszerben, aki segíteni szeretett volna, annál több olyannal, akinek a célja a papírok minél teljesebb és kielégítőbb kitöltése volt, hogy aztán az ügyet lezárja - miután nem tett semmit...

  • 2007.12.26 17:22:33cozumel

    A legerthetetlenebb szamomra az az ellentmondas, hogy mig a leendo neveloszuloknek a segge lyukat is mikroszkoppal vizsgaljak, addig az "edes"szuloknek valami nagyon brutalis dolgot kell elkovetni, hogy a gyermeket kiemeljek a kozegukbol.



    Mert ugye allambacsi azert nem annyira akarja a gyereket, hiszen neki az penzbe kerul...

    Anyuka rendszeresen veri a gyereket, ovonok jelentik, hogy az 5 eves fiucska brutalisan agressziv es antiszocialis.

    Anyukat+gyereket kotelezik a pszichologus latogatasara.

    Eltelik 1 ev, cihomokus papirt alair, tanfolyam vege.

    Gyamugy megallapitja, a lakas szep tiszta, gyerek ruhaja rendezett....es minden mehet a regiben, illetve meg durvabban.

  • 2007.12.27 11:14:54boribon

    A legborzasztóbb szerintem az, hogy aránytalanul kevés gyerek örökbeadható, ahhoz képest, hogy mennyi él család nélkül...



    Értem én, hogy a vér szerinti szülőhöz viszakerülést támogatni kell, de azért siralmas, hogy évi egy képeslap a gondoskodás jeleként értékelhető... Akivel ennyit "törődik" az édes szülője, az már sajnos nem adható örökbe.



    Valamint, épp nemrég tudtam meg, hogy a 18 éven aluli lányanyák elhagyott gyerekei sem örökbeadhatók, mivel érvényes lemondó nyilatkozatot csak nagykorú adhat.

    Így aztán azoknak a gyerekeknek, akiket 15, 16 éves anya szült, és nem vitte őket haza, esélyük sincs, hogy 2-3 éves koruk előtt családba kerüljenek. Az elmélet érthető, hiszen reménykedhetünk, hogy a fiatal anya még talpraáll, és huszonévesen, immár jobb körülmények közé, magához veszi a gyerekét, de egyrészt ez nagyon nem jellemző, másrészt szegény gyereknek az már nem fogja visszaadni az intézetben töltött éveket.



    Nehéz olyan törvényt hozni, ami a gyakorlatban is minden esetben(vagy legalább a legtöbb esetben) jól működik, de a jelenlegi "mindenképp a vér szerinti családban a legjobb a gyereknek" hozzáállással nem tudok egyet érteni.

  • 2007.12.27 11:51:37másutt

    boribon, igen.

    ami mindig megdobbent, hogy milyen stigma 'feladni' egy gyereket.

    elabortalni nem stigma.

    beadni valahova 'ideiglenesen' (ertsd 18 evre) sem az.



    de alairni a papirokat, hogy mashol, egy csaladban boldog lehessen, az TABU.

    miert?

    ez az egyik baj.

    az USA-ban volt egy osztalytarsnom. 18 evesen terhes lett, megszulte es 'odaadta' egy orokbefogado parnak.

    en akkor meg megdobbentem ezen (uristen, hogy birja ezt megtenni??) de most mar latom, hogy ezerszer jobb megoldas, mint elabortalni vagy ugy nevelni, hogy nem kivant gyerek volt....

    Magyarorszagon, es sok mas orszagban az a gyerek nem elne.

  • 2007.12.27 17:10:16horadi

    Ezt én sem értettem sosem...

    Igazán nem vagyok szemellenzős és harcos magzatvédő, de soha nem fogom megérteni azt, hogy az emberek többsége számára miért elítélendőbb az örökbeadás az abortusznál. Ha egy nő az abortuszt választja, akkor a legtöbben megértőek, mondván, az ő teste, az ő élete, jól döntött. Ha viszont örökbeadja, akkor minden aljasnak el van mondva, elítélik.

    A nyílt örökbefogadással foglalkozó alapítványok statisztikái alapján, azok közül, akik végül külső, pl. családi nyomásra mégis hazaviszik a babájukat, akit korában örökbe szerettek volna adni, tehát azok közül 10 esetből 9-ben a baba 1 éves koráig mégis lemondanak a gyerekről. Csak akkor már belekerülnek a tegyesz rendszerébe, ahol elmolyolnak vele 2-3 éves koráig... :-(

    Nyilván az élet nem fekete vagy fehér, vannak olyan élethelyzetek, amikor csak az abortusz a mindenki számára legjobb megoldás, de általánosságban ezerszer jobban becsülöm azt a nőt, aki vállalja terhességet, a szülést annak minden nyűgjével, fájdalmával együtt és végül képes meghozni élete legnehezebb döntését, hogy lemond a gyermekéről. Ezzel lehetőséget ad neki, hogy jobb élete legyen, de még több, hogy egyáltalán élhessen!

  • 2007.12.27 17:40:41másutt

    jaja! pontosan. abszolut nem akarom, hogy e itt atmenjen abortuszvitaba (egyebkent nem vagyok ellene!) de addig szerintem kicsi az eselyunk jelentosen csokkenteni az abortuszok szamat amig az orokbeadas nem egy tarsadalmilag tamogatott (nem csak elturt) alternativa.



    tegyuk fel, hogy XY teherbe esik es nem akarja 'megtartani'. Elofordul. Jelenleg 2 ut all elotte: 1. kikapartatja, 2. akarata ellenere felneveli.

    Ugy erzem az esetek legnagyobb reszeben az, hogy orokbe adja nem realis Magyarorszagon.

    Tudom, hogy nekem nem volt az 16 evesen.



    Nagyon sok orszagban igenis realis ut lenne XY elott, hogy nem kapartatja ki, megsem kell felnevelni.

    Lehet, hogy 'megesett lany' marad a kisvarosban, faluban, de nem utaljak ki. Sokan tisztelik is.

    Egy masik par pedig orokre halas lesz es imaba foglalja a nevet.

    Kar, hogy ez nem igy van Magyarorszagon!!

  • 2007.12.27 22:10:36wish73

    azért ez az az ab. dolog nem ilyen egyszerű. ha én most teherbe esnék, két percig nem gondolkodnék, h mi legyen vele. és sztem nem én vagyok az egyetlen. egyedül nevelem a gyerekeimet, néha van mellettem valaki, néha nincs. ha terhes lennék, elég érdekesen nézne ki, ahogy gömbölyödik a hasam, mindenki kérezgetné, h nahát, ki a kedves papa. munkahelyemen táppénzre kéne mennem kb félidőtől, mondani kéne vmit a családomnak, lányaimnak is. aztán egyszer csak megszülök, és elegánsan hazajövök, gyerekeknek megmondom, h anyu elajándékozta a babát, mh-emen közlöm, h most már itt vagyok, jöttem melózni. szóval ez számomra felvállalhattalan lenne. szép csendben bevonulni és elvetetni-ez lenne az egyetlen járható út. nem gondolom, h ez a fogamzásgátlás ideális eszköze, ezért gondoskodm róla, h ilyesmi ne történjen meg, de ha mégis beütne a dolog, nem érzem úgy, h lenne választási lehetőségem.

  • 2007.12.28 09:37:05hnora

    Éppen ezt írták az előtted szólók is, hogy ma Magyarországon az örökbeadás egy alig felvállalható választás, ha valaki nem tudja, vagy nem szeretné felnevelni a gyerekét. Ezen jó lenne változtatni, csak az a kérdés, hogy hogyan.

    Talán jó lenne tudatosítani azokban a nőkben, akik örökbeadják a gyermeküket, hogy az örökbefogadó szülők tisztelik és becsülik őket a felelősségteljes döntésükért, és örökre hálásak nekik a gyermekért, akivel teljes családdá válhatnak. Ezt a gondolkodásmódot kellene kiterjeszteni a társadalom szélesebb rétegeire. De sajna ma még nemcsak az örökbeadókat, de az örökbefogadókat és örökbefogadottakat is megbélyegzik :(

  • 2007.12.28 10:20:47másutt

    wish73

    Most kepzelj el egy olyan vilagot, ahol ez LEHETSEGES!

    Ahol mondhatod azt, hogy orokbe lesz adva, es az rendben van!

    Ahol nem mutogatnak rad ilyenkor ujjal az utcan, hanem elfogadjak, mert sok ilyen van.



    Hat nem eszveszejto, hogy vannak ilyen helyek? En eltem egy ilyen helyen. Mas! :D



    Egyebkent meg az a velemenyem, hogy az emberek SOHA NEM FOGJAK AZ OROKBEADAST ELFOGADNI, ha senki nem csinalja ezt. Kell x darab bator no, aki kihorodja es megszuli a gyereket, csak azert, mert nem akarja elabortalni. Mert szereti. Es talan meg az apjat is szereti. De nem birja megtartani.

    Es ha lennenek ilyen nok, akkor az emberek el tudnak fogadni... egy ido utan muszaj lenne. De az emberek nem tudjak elkfogadni ami nincsen.

    Ehelyett... az emberek elfogadtak es megszoktak az abortuszt.



  • 2007.12.28 11:51:44horadi

    Másutt! Még belegondolni is olyan jó egy ilyen világba! :-)



    Mi néhányan lassan már 1 éve alkotunk egy kis közösséget az nlc-n. Több privit is kaptam már különböző emberektől, akik mind csodálkoztak (pozitív értelemben), hogy mi milyen szépen beszélünk a vérszerinti szülőről, aki lemond a gyermekéről. Van olyan civil szerevezet, ahol Életetadó-nak hívják az örökbeadót. Ez hihetetlenül szép kifejezés és tényleg megtestesíti azt a hálát, amit én már most is érzek a leendő babám szülőanyja iránt!

    Nagyon remélem, hogy ez lassacskán általánosan elfogadott lesz a társadalom nagy részében! :-)

  • 2007.12.28 22:20:18wish73

    sztem az is baj itthon, h sokan gondolják, ahol elfér egy, ott kettő is, ahol elfér kettő, ott elfér három is. szóval, ha én a kettő mellé a harmadikat kihordanám, megszülném, de lemondanék valaki számára, akkor mindenki azon hördülne fel, h miért nem evelem fel, hiszen elférne.

    ha valaki felkeresne, h ugyan, hordjam már ki a gyerekét, akkor ez felvállalható lenne számomra, mert első perctől kezdve mondhatnám midnenkinek, h bennem csak növexik, aztán visszaadom a jogos tulajdonosának. akkor talán jófejnek is számítanék, hisz kölcsönadom a testem. de, ha sajátot hordok ki, és passzolom át, már rögtön más a megítélés.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta