SZÜLŐSÉG

Nem akarok többet bőgni!

2007. december 16., vasárnap 11:30

Amíg terhes voltam, volt időm hozzászokni ahhoz a tényhez, hogy még a joghurtreklámok is könnyet csaltak a szemembe, hát még a megható életmentős hírek, vagy a romantikus vígjátékok. Naivan azt képzeltem, a gyermek születésével végre helyreáll elborult hormonegyensúlyom, és nem kell papírzsepi ahhoz, hogy végignézzem a híradót. Hát egy nagy frászt.


Az igazság az, hogy a helyzet a gyermek születése óta nem hogy javult, de még rosszabbodott. Nem gondoltam volna például, hogy a Benetton-bolt kirakatára ragasztott kisbabára valaha azt fogom mondani, hogy: de cuki!

Mostanában bőgtem:

1. Az Animal Planet tévécsatorna árvízből mentett New Orleans-i cicás-kutyás csatornafőcímén,

2. Azon, hogy az eü. miniszterünk irodájában fogadta a halálos beteg Pistikét vagy kicsodát, és személyesen közölte a gyermek anyjával, hogy fizetik a kezelését, amit nem akart támogatni amúgy a tb - mindezt úgy, hogy közben majd' felborítottam a tévét mérgemben, hogy van pofájuk ilyen hatásvadász, mocskos pr-anyagot leadni,

3. A Poronty számára fordított szívfacsaró koraszülöttes történeten (ti is bőghettek rajta itt),

4. Azon, hogy Fincike egy gurulós gyermekjátékra támaszkodva megtette első lépéseit az első születésnapján.

Így megy ez, bele kell törődjek, hogy csatlakoztam a szülők táborához: jöhet a húsz éven át tartó aggódás, a koránkelés és a falra hányt borsók. Persze mindez korántsem szörnyű dolog, sőt: öröm, boldogság, ahogy Matiz nagypapa fogalmazott (egész pontosan: öjömbódottá). Mindenkinek csak ajánlani tudom, még ha sokba van is a papírzsebkendő.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.12.17 00:11:17eperke

    off... látom nem csak én vagyok ébren ilyenkor...várom az éjféli szoptatást...most látom, h el is múlt...de olyan jól alszik a drága (végre) :)

  • 2007.12.17 00:11:41eperke

    persze, akik időeltolódva vannak :)))))

  • 2007.12.17 00:16:40eperke

    on... egyébként én csak egyszerűen meghatódtam attól, h énekletem a babának...hülye vagyok???

  • 2007.12.17 03:07:13cseresznye

    jidele, ugyanígy jártam a Kicsi vagyok én-nel.



    Én is bőgős maradtam, de más stílusban, mint terhességkor. Akkor inkább féltem, meg nagy, kozmikus magányom volt. Hogy milyen pici az ember, és miért nem szeretjük egymást sokkal jobban, mikor akkora bátorság embernek lenni...



    Most kevésbé elvont az érzékenységem, de az élet legbanálisabb részleteiben ugyanezt a törékenységet látom.



    És ha eljutok odáig, hogy azén kicsim is...bőőőőőő



    És a versek..."Takaród had igazítsam, /puha párnád kisimítsam..." Minden amiben benne van a vadállati anyai szeretet egy ruhasimító gesztusba visszafogva.



    Magányos, boldog szorongás.

    Boldogság, hogy már sosem magányos...de mi van, ha elvaszítem....na jó, itt leálltam.

  • 2007.12.17 07:41:28fatyol11

    Kismamakent is folyton meghatodtam, mikor megszuletett ezt a versemet vegigsirtam:



    Csak az anya maradt....



    Meleg szobában piheg az újjászületés

    Tél takarója fedi még csöpp testét

    Az ég kékje fénylik kis szemében

    ahogy rásóhajtott reményemmé szelidül

    a Teremtő lábához vetett öröklét.

    Csak hallgatom, ahogy boldogan szuszog

    mikor mellemre vonom, ki szívemről szakadt,

    Tűnödöm, vajon kinek születtem valaha én,

    s a sok válasz közül csak az anya maradt.

    Kér a lét, s követel az éhség...

    Egybefolyva éj, és a nappal

    Ölelő kart áhít a magány,

    Fájdalmat csitít a féltés szerető szavakkal.

    Csak nézem apró arcát,

    s látom a férfit, kit naggyá érlel majd az idő

    Ujjamba kapaszkodó kezét,

    Hibátlan kicsit tart az öregedő.

    Ha látod az anyát,

    Kezében tartva alvó gyermekét

    Álló keresztet látsz,

    Mint a legszentebb óvó keresztség.

    Boldog, ki a jövőt elképzelve

    Nevető gyermeket lát, serdülő ifjakat

    S nem fényes autócsodákat,

    Felcicomázott, hatalmas házakat.

    Boldog, ki a tükörbe nézve,

    Fáradt szemében örömkönnyeket lel

    Ki csendes éjjeleken át,

    Nyugtatva, csitítva gyermeket ölel.

    Elfáradt gondolatok, s nehezen törnek a rímek

    Ki valaha verseket adott,

    most enni ad apró gyermekének.

  • 2007.12.17 07:42:31fatyol11

    egyebkent regota itt olvasok, de valahogy az Inda csak most engedett ezzel a nickkel belepni.

  • 2007.12.17 09:01:54Pumatex

    Ha ennyire nem is, mint az indító poszt, de én is minden marhaságon tudok bőgni. Katasztrófa. Hiradót ugyan nem nézek, de az ismeretterjesztő csatornák bármelyik filmjén tudnék rendes siratóünnepes bömbölést tartani. Kedves frága férjem meg csak néz rám, bár már tudja, hogy semmi bajom, csak a hormonjaim tolultak megint a fejembe. Neccesebb filmeknél már eleve elkapcsolok, az ilyen weboldalaknak még a címét is messze elkerülöm.

    Mikor fog ez egyszer elmúlni? Azzal ne bíztassatok, hogy soha... hüpp.

  • 2007.12.17 09:15:54liána

    Én a terhesség alatt csak kicsit voltam sírósabb, mint általában, inkább érzékenyebbnek mondanám, ami sírásban nyilvánult meg... Mióta megszületett Lia érdekes, de inkább harciasabb lettem, mintsem érzékenyebb, ahelyett hogy a szívemre vennék valamit, inkább jól kiállok magamért. Én ezt vettem észre!

  • 2007.12.17 09:23:25Pumatex

    Liána, oroszlánkodni (értsd: ülvölteni :D) én is nagyon tudok, és meg is védem Panna érdekeit. Érdekes, az sajátomért nem kűzdök, csak az övéért.

    De ez nem befolyásolta sajnos a napi hüppögésmennyiséget.

  • 2007.12.17 09:24:11Popimami

    legutóbbi sírás (egy perce): megszületett az egyik barátnõm kislánya. hüpp.

  • 2007.12.17 09:26:07Popimami

    SZABÓ T. ANNA

    Elhagy





    Elárul és elhagy.

    Kilök magából és elhagy.

    Önmagát adja ennem és elhagy.

    Ringat és elhagy.

    Talpam simogatja, fenekem törüli,

    hajamat fésüli, elhagy.

    Orrom az illatát issza, ölel:

    "Soha nem hagylak el!" Elhagy.

    Áltat, mosolyog, súgja: "Ne félj!"

    Félek és fázom, és elhagy.

    Este lefekszik az ágyra velem,

    azután kioson és elhagy.

    Nagy, meleg, eleven, fészekadó,

    csókol és dúdol és elhagy.

    Cukorral tölti a két tenyerem,

    tessék, ehetem: elhagy.

    Sírok és ordítok, úgy szorítom:

    foghatom, üthetem, elhagy.

    Csukja az ajtót és hátra se néz,

    nem vagyok senki, ha elhagy.

    Várom, ahogy remegő kutya vár:

    jön, ölel, simogat, elhagy.

    Ő kell, mert nélküle élni halál,

    felemel, melegít, elhagy.

    Ketrec a karja, de ház az öle,

    vágynék vissza, de elhagy.

    Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,

    idegen, idegen, elhagy.



    Ott a világ, lesz más, aki vár!

    Lesz majd benne, kit elhagyj.

    Csukd be az ajtót, vissza se nézz:

    várni a könnyebb, menni nehéz,

    lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,

    mindig lesz, aki vár, aki fél,

    mindig lesz, aki vissza se tér,

    megszül, és meghal, és elhagy.

  • 2007.12.17 09:28:56katampusz

    tegnap este volt az utolsó híradóm jó ideig, mert zokogni kezdtem a lábát vesztett lány történetén, ahogy a tűzoltók ölelgették, meg szorongatta a barátnője kezét.



    és a terhességem alatt háromszor talált meg az édes november c film, bucira bőgtem a fejem rajta.

    valahol megint adni fogják, láttam az előzetesét.



    meg a rákos kisfiú az egyszázalékos plakáton, na attól mindig kiborulok.

  • 2007.12.17 09:35:30napos oldal

    Terhesen nem bőgtem egyáltalán, becsapva is éreztem magam :DDD

    Csak egyetlen egyszer, de az annyira de annyira ciki volt, hogy el se mesélem. És nem bírtam abbahagyni, nem voltam a magam ura. (Beszólt a kolléganőm, azért, mert szerinte én szóltam be. Pedig nem is.)



    Mióta gyerekem van, kerülöm a rossz híreket. Ennyi.

    Nem bírok ilyesmiket elviselni.



    Mikulásünnepségen sírtam. Csak titkoltam :)



    Azt nagyon értem, amit cseresznye írt. Én előre féltem, hogy milyen kis pici törékeny féltenivaló lesz az én gyerekem, és tökre meglepődtem és megnyugodtam, hogy inkább az életrevaló, bátor, szemtelen és mákvirág jelzők illenek rá.



    De kábé mióta beszél tisztára szerelmes vagyok belé vagy nem is tudom, hogy mondjam, ha éppen nincs velem, mert alszik vagy valami, rá gondolok, hogy milyen kis cuki és majdnem sírok.

    Olyan is van persze, hogy annyit nyervog, hogy az idegtől majdnem sírok. Ritka, de előfordul.



    (Ma reggel szopik szopik, egyszercsak megszólal: "na, szegény anya!" :DDD Sztem nem tudja, ez mit jelent...)

  • 2007.12.17 09:37:55napos oldal

    katampusz, a lány a férjem kolléganője

  • 2007.12.17 09:38:32napos oldal

    na, látom, azért nem bőgök annyit, mert amit tudok, kerülök...

  • 2007.12.17 09:45:47katampusz

    még az volt furcsa, hogy örömömben is elkezdtem zokogni, uh vizsgálat után, vagy amikor pl először megfordult.

    és szokásom volt így zokogva telefonálgatni a családtagjaimnak az örömhírekkel, bár erről leszoktam a nagyanyám hajlott korára való tekintettel.

  • 2007.12.17 09:52:11napos oldal

    azért csak van benned is jóérzés :DD

  • 2007.12.17 09:54:19Guruljka

    Életem legröhelyesebb bőgése:

    Mikor a Nagyot vártam és a híradóban beszámoltak a melegfelvonulásról.

    Az én liberális lelkem meghatódott, hogy ez egy milyen liberális ország (muhaha) ééééééés hát persze, hogy pityeregni kezdtem. Aztán röhögtem magamon, hogy ezen bőgők??? aztán megint pityeregtem.. Cirka fél órán át. A párom azóta azzal cinkel, amikor elpityeredek, hogy: mi van mutatják a melegfelvonulást:DDD

    Pedig nem, csak mondjuk megszerettgetik egymást a gyerekeim, vagy apámmal játszanak vagy csak játszanak ketten együtt, meg ilyenek...

    Ej, hát én is bőgős lettem és maradtam! Pedig korábban nem voltam ilyen...

  • 2007.12.17 09:57:43katampusz

    meg amikor a férjem a meg a fiam piszéznek..

    na jó mindjárt bőgök a francba is hülye hormonok tökciki

  • 2007.12.17 10:04:56SH1

    Nekem nincs még gyermekem, és így is simán bőgök egy szimpla reklámon, pl. Merci, nagymama-unoka. Szeretnénk babát már, gondoljátok el, mi lesz ezek után! :)

  • 2007.12.17 10:11:03öreganyó

    ...és még nem beszéltünk olyasmikről, h "A zene az kell...." a Valahol európában c. örökérvényűből - nemtom, ki hogy van vele. A szőr föláll a karomon minden alkalommal, pedig sokszor hallgatom. És ki bírja elviselni Kuksit hangos hüppögés nélkül? vagy Balu búcsúját A Dzsungel könyvében? - csak hogy a zenés műfajt is behozzuk ide.

  • 2007.12.17 10:17:13Nilüfer

    cosumel, nem baj, ha nem vagyunk egy véleményen..de pl Emile Ajar: Előttem az élet, az is eléggé bemutatja a gyermeki nyomort és magányt, de közelebb áll a mai gyermek világképéhez.Nem azt mondtam, hogy a gyerekeket kímélni kell, hanem azt, hogy szerintem a klasszikus kötelezők már nem érik el a célt..vagy legalábbis erre gondoltam.SZERINTEM:)))

    Öreganyó, Én nem bírom elviselni hüpp nélkül..és még sok mást sem:) de szerintem így van ez jól.Aki így van összerakva, inkább bőgje ki magát, mert visszafojtani egészségtelen.:))

    És aki sokat sír, kevesebbet pisil:DDDDDDDDDD

  • 2007.12.17 10:21:10Békanőci

    Bőgtem az állateledel reklámokon,a popsikenőcsön,a vészhelyzeten,a híreken,a családomon,ha valaki undok volt,és ha kedves.Akkor kezdtem csak igazán sírni,ha mosolyogva megkérdezték:már megint miért?

    Szülés után pár nappal annyira bőgtem,hogy a kórházban már a szülésznő ölelgetett.

    Tökciki tényleg...



    Hálistennek a dolog azóta mérséklődött(azért nem múlt el teljesen)...!

    ;)

  • 2007.12.17 10:30:31Anura

    Vicces. :)

    Én az állatos történeteken régen is bőgtem, de most meg már olyanokon is, hogy a barátnőmet felhívtam telefonon, és olyan kedves hangon szólított meg. Vagy ha olvasok olyasmit, hogy családi egyetértés, boldogság vár a szereplőkre.. áá.. még Austen-en is képest voltam 10 percig szipogni.



    És igen, mért nem szeretik az emberek jobban egymást? :)

  • 2007.12.17 10:38:01Anura

    Ja, meg attól kezdtem egyszer bőgni, hogy a párom odatette a kezét a hasamra, mikor mondtam, hogy rugdos a fiunk. :)

    Nem is nagyon tudtam kifejteni neki a meghatottságom okát.

    Mondjuk ma reggel kreatív volt a kölyök: két helyen dudorított, nem értem, rugót játszik?

  • 2007.12.17 10:56:48Atina

    Én sírtam azon a vak házaspáron is, akiknek egy egészséges kisfiuk született. Azon, hogy egy ilyen akadályt hogy tudnak leküzdeni, s hogy mennyire életrevaló, segítőkész a gyermekük. Mintha tudná, hogy az ő szüleinek több segítség kell. Biztos, hogy az a kisfiú nagyon toleráns és jó ember lesz.

  • 2007.12.17 11:05:20Atina

    Az én érzékenységem sírásban és harciasságban is megmutatkozik. Sírásban a meghatottság.

    Hétvégén nekiálltunk a fürdőszobát megcsinálni panelban. Alattunk lakó feljött, hogy meddig csináljuk még. Hát jól kiosztottam, hogy évente egyszer talán kibír ennyit, különben meg ha másfél év múlva apró lábakat hall, meg dömper húzogatást, akkor majd gondoljon vissza arra, hogy eddig milyen jó dolga volt. Egyébként neki is járólapja van, azt is le kellett tenni valamikor.

    Egyébként én is felmehetnék naponta 3x a felettem lakóhoz, de tudomásul kell venni, hogy panelban lakni mivel jár. Úgyhogy mondtam neki, hogy vagy megszöksz, vagy megszoksz.

  • 2007.12.17 11:07:05Anura

    Atina :D

    Ez igen.. nekem ilyenekhez még mersz kell. :)

  • 2007.12.17 12:22:16Els

    Már most bőgök mindenen reklám, film, plakát, család stb. Nem vagyok terhes és gyerekem sincs még. Titeket olvasva pedig el sem tudom képzelni mi lesz ha egyszer terhes leszek???

  • 2007.12.17 12:30:23beatrix86

    én terhes se vagyok, mégis mostanában mindenen bőgök... :)

  • 2007.12.17 12:38:45Anura

    Hm, akkor lehet, hogy ez simán csak valami járvány :)

  • 2007.12.17 12:40:28andie

    Na, én is rendre bőgök a mozifilmeken, de a pálmát (könnyező pálmát, ha-ha) ez vitte el:

    édesek és mostohák

    szabályosan zokogtam az utcán hazafelé menet, szegény barátnőm nem győzött nyugtatni.



    de mióta ráhangolódtam a babatémára, gyakrabban van gombóc a torkomban.

  • 2007.12.17 12:46:46Gézengúz_Évi

    Nekem a párom akkor mondta először, hogy najóvan mostmár mehetnénk szülni, amikor megkérdeztem, hogy jó lesz-e vacsira krumplistészta, ő meg kedvesen mondta, hogy most nem kívánja a tésztát, inkább együnk valami hideget...Erre én őrült zokogásban törtem ki, de nem tudtam megmondani, miért:)

    A másik a kiságyra köthető zenélős játék zenéje volt...ÖÜltem hatalmas hassal az üres gyerekszobában, felhúztam a játékot, és bőgtem...Gyorsabban ment az idő:))



    Mostanság meg pityergek, ha sikerül négykézlábra állnia, pityeregve telefonáltam körbe a családot, amikor kibújt az első foga, pityergek, ha álmában elmosolyodik, ha szopi közben elmosolyodik, és kifolyika száján a tej...Inkább írjunk arról, min nem bőgünk..:))))



  • 2007.12.17 13:17:42kisbalas

    Hű Nilüfer, az Előttem az életen már nevettem is, sírtam is annyit, tizenvalahány éve költözik velem mindenhová az a könyv (hiányzik is pár oldal). Érdekes én először pont a suliban akadtam bele, franciaórán kellett belőle fordítani, de most, hogy így mondod, jöhetne irodalomból simán!

    Mióta megszületett Lali, nálam is inkább a harcias oldal jött elő, szerintem ez el se fog múlni a gyerekemmel kapcsolatban, de nem is baj!

  • 2007.12.17 13:20:11Békanőci

    Egy hete egész délelőtt bőgtem azon,hogy a barátnőmnek megszületett a kisfia.Félreértés ne essék:tök jól vannak!

  • 2007.12.17 13:38:21manci

    Én ezen bőgtem tegnap, a Friss tintából való:



    Kovács András Ferenc

    Kínai dallam



    Ősszé válok.

    Már nem bánom.

    Szélvész rázhat:

    van két lányom!



    Egyik nyárfa,

    másik nyírfa:

    vén törzsemben

    meg volt írva!



    Ősszé válok.

    Már nem bánom.

    Lombom rezdül:

    van két lányom!



    Egyik nyírfa,

    másik nyárfa:

    tán nem lészek

    többé árva...



    Koronámat

    égnek tárom:

    Ősszé válok!

    Van két lányom.





    (pedig csak lesz két lányom:))

  • 2007.12.17 14:09:54Békanőci

    Ezen szoktam még csúnyán elérzkenyülni.

    Egyrészt azért,mert nekem a papám mondta ezt a verset mindíg,én neki úgy mondtam,hogy apupapa.

    Másrészt mindíg megsajnálom "szegény apukát"... :))





    Este van,este van,édesapa fáradt.

    Aranyhajú lányom,Te bonts nekem ágyat!

    Szelíden Te simítsd puhára a vánkost,

    ágyam szélére is Te ülj ide már most!

    Homlokomon a bú nagyon elborongott,

    pici száddal róla leheld el a gondot!

    Kicsiny fejecskédet hajtsd szívem fölébe!

    Nevess éjszakába,csillagot beléje!

    Mesélj is majd egyet szegény apukának,

    mintha csak mesélnél a hajasbabának:

    Volt egyszer egy ember nagy meseországban,

    nem volt neki mása,csak egy aranyhajú lánya...





  • 2007.12.17 15:01:16kriszi

    No ezen nálunk Apa fog bőgni :)



    Eszembe jutott a legutóbbi pityergésem: a fiam odajött hozzám, rám meresztette nagy sötét szemeit, és így szólt: "arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal". Hónapokkal ezelőtt mondogattuk ezt a verset a naggyal. Hogy ez honnan jött elő neki hirtelen?!

  • 2007.12.17 15:02:51Tori

    Filmeken bármikor, bárhol tudok bőgni, és nem a szomorú, hanem a megható, magasztos részeken. (pl Gyűrűk Ura - Arwen látomása, Aragorn megkoronázása, Samu kitartása)



    Dobogó felső fokáról énekelt magyar himnusz mindig megríkat.



    A vers, amely kivétel nélkül, már az említésétől könnyeket csal a szemembe:



    Kaffka Margit

    PETIKE JÁR



    Két harcsaszájú, picike jószág,

    Butácska, édes gyerektopán,

    Tétova, együgyű, - tündéri nesszel

    Most tipeg átal egy ócska szobán.

    - Ébred a szívem játékos kedve,

    Elborít hófehér virágeső. -

    Amikor látom a kacagásom

    Hangosan, édesen csapkod elő.

    Sok régi holmin, szürke íráson

    Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,

    S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:

    - Tip-top! Megindult. Petike jár!



    Még fogja erősen az asztallábat,

    És nyitva az ajka és úgy kipirul!

    Hős emberi lázzal, tüzes akarással

    E rózsarügyecske megállni tanul.

    Most, - most! Elhagyja és indul előre,

    Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!

    Tip-top! S aprózva, közbe megállva

    Koppan vitézül a törpe cipő.

    Már ideér. Most nyújtja a karját.

    - "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

    S megered szaporán, - elesni nem ér rá,

    Előre hajlik - s az ölembe van.



    Tetszik a játék. Kezdeti újra.

    A karszék mellé kerülök én,

    Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,

    S fölbillen szegényke az elején.

    Remeg a szája, sírni szeretne,

    Szétnéz: sajnálja-é valaki?

    Gondolkozik... majd felkél szepegve,

    S új erővel fog újra neki.

    Rózsaszín ujját előre tartva,

    "Tip-top" - így indul óvatosan,

    Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:

    - "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"



    S elnézem hosszan, homályos szemmel,

    Borús káprázat száll le reám.

    ...Tűnnek az évek... Megöregedtem...

    Egyedül lakom ócska szobán.

    S ím néha erős lépés zaja hallik,

    Jön egy daliás, ifjú legény,

    - "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -

    Tip-top! Öregesen járom körül én.

    S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését

    Sorra beszéli, kacagva, vígan, -

    Reszketve, ijedten suttogom én el:

    - "Csak lassan,

    Csak lassan, okosan, Peti fiam!"



    1903

  • 2007.12.17 15:25:51cozumel

    Nilu!



    Ezen nem fogunk osszeveszni:-) Meg nem is igazan akarok a melyere menni, de azert erdekes lenne, ha torolnenk a klasszikusokat, mer' szegeny gyereknek nehez megerteni a nyelvezetet, meg mer' ma mar mas a kornyezet...



    Asszem akkor ugy MOriczig mindenkit kihuzhatnank az irodalombol, es meg o is rezegve vinne at a lecet. Adynak meg micsoda hasonlatai voltak mar, szegeny picur hogy is fogna fel ilyeneket, hogy Gog es Magog fia vagyok, meg Hejanasz az avaron, hat tenyleg nem varhatjuk el toluk, hiszen melyik gyerek lat ma mar a termeszetben hejat..........:D:D:D



  • 2007.12.17 15:45:32Nilüfer

    cozumel, nem ugynarról beszélünk, de nyilván én nem fejtettem ki..szóval másodikban a Kincskereső korai meg nehéz, és ötödikden a Légy jó ugyancsak.Nem gyerekkönyvek ezek, a szó klasszikus értelmében.Szóval az a nem mindegy, mit mikor.Kilenc évesen sokkal többet ér valami modern , amit értenek is, korszerű is, mert pl.Adyt sem akkor nyomjuk a kezükbe..

    De ezen aztán végképp nem éri meg összeveszni:)

    Én nem adtam könyvet a gyerekek kezébe..maguk vették le a polcról, meglepő dolgokat, ha nem tetszett, vissza lehetett tenni.és olvasnak..mind a három:)Tabu nem volt, ajánlott volt és van, de nem volt kötelező.Én az iskolában is valahogy így csinálnám, mert pl.a Pál utcaitól fóleg a legkisebb gyerekem napogig rosszul volt, ugyanakkor pl elképesztette a felvételin a tanárokat, mert Hellerből olyan meglátásai vannak, hogy ritkaság....a kötelezőket meg utálkozva olvasta.Most 15 lesz januárban.

  • 2007.12.17 16:13:46Ditke

    Tori, ez nagyon szép volt! :)



    És el is pityeredtem rajta, hiszen lassan aktuális. Egyre ügyesebben és gyorsabban áll fel, egyre bátrabban lépeget a bútorba kapaszkodva a kisfiam.



    Mintha csak róla szólna a vers. Pedig még nincs 9 hónapos... :))) Pityergek tovább.

  • 2007.12.17 16:22:50begyszli

    Nekem sem kell sok, hogy pityeregjek kicsit. Tegnap pl. a legkisebbem anyukának szólított. Előtte soha senki (anyának szólít a másik két gyerkőc, meg a barátok gyerkőcei is:)).Annyira jól esett:) Mint a középsőm szerelmi vallomása, de ezt már biztos írtam valahol: "azt akarom, hogy szerelemre vágyok téged" (Gabó).

  • 2007.12.17 16:25:23cozumel

    Nilu!



    Igy mar OK, csak mostanaban gyakran hallom ezt az ervelest, hogy ki kene huzni a kotelezok felet, mert elavult a nyelvezete vagy a temaja...



    Es tudod, ezt mar en is elmondhattam, mint gyerek, mert az en anyamek sem beszeltek ugy, hogy "Nem irom pennaval, fekete tentaval..." es hat nem is irtak, mert mar golyostollat hasznaltak :D

  • 2007.12.17 16:40:44eino.

    Aki abban bízik, hogy az idő előrehaladtával nem fog annyit bőgni, annak: höhöhö, dehogynem :-p



    Azon, ha valaki szépen bánik a gyerekével, azon, ha csúnyán. Ha megkapja az áhított szerepet a gyerek, ha gyakorol, ha szerepel. Ha új intézménybe kezd járni, ha beszokott az intézménybe, ha sikerül új barátokat találnia; ha megbántották a tanárok, ha megdicsérték a tanárok. Lehet bőgni azon is, hogy úgy néz ki alvás közben, mint baba korában. Ma azon bőgtem egy kicsit, hogy először engedtem át egyedül a zebrán (pedig átért :) ) . Rengeteg mindenen lehet még sírni, sírdogálni. :)

  • 2007.12.17 18:20:11Moira

    popimami: na ezen sírtam!De nagyon tetszett, köszi, hogy beírtad :-)

    A nagyimtól kaptam a szülinapomra egy gyönyörű képeslapot( már csak egy hónapom volt a szülésig), olyan megható volt. Leírom, hátha nektek is tetszik.



    Sok kihívással nézel szembe

    mostanában

    és azt kívánom

    bárcsak azt mondhatnám,

    könnyű lesz

    Bárcsak mondhatnám,

    minden rendben lesz,

    Bárcsak tudnám

    az összes választ,

    de nem tudom...

    Amit tudok,

    hogy a változások

    az életben téged

    nem változtathatnak meg-

    az a kedves

    és törődő ember maradsz,

    aki még oly sokat

    adhat a világnak



    Kérlek ezt sose feledd.



    Remélem egy nap

    majd úgy tekintesz vissza

    erre az időszakra,

    hogy ekkor találtad meg

    valódi önmagad

    és elindultál egy olyan úton,

    mely végül elvezetett

    a boldogsághoz.

  • 2007.12.17 21:44:37Tori

    Ha már mese, akkor Andersen. Kis hableánytól a gyufaárus lányig minden sztori megríkat. Nem is adnám a lányom kezébe. Mondjuk 20 éves koráig. No meg a Bambi.

  • 2007.12.17 22:01:19druantia

    Régen dühömben szoktam bőgni, most már ritkán tudnak annyira felhúzni. Viszont érzelgősen meghatódós lettem, de csak akkor, ha gyerekekről van szó. Van egy sztori, amin még mindig elsírom magam, annyira meghatott, pedig már legalább három-négy éve hallottam december hetedikén egy buszra várva. Az ovis korú kissrác áll az anyukájával kézenfogva a buszmegállónál. A kissrác felteszi a kényes kérdést: "Anyu, azt hallottam az oviban, hogy nem is a Mikulás hozza az ajándékot, hanem az anyukák veszik. Igaz ez?". Anyuka megszeppen, összenézünk. Aztán elkezdi mondani a kissrácnak, hogy igen, tényleg a felnőttek adják az ajándékot, megajándékozzák azt, akit szeretnek. Erre a kissrác arca felragyog és felkiált: "Akkor te szeretsz engem!" Ez eddig is nyilvánvaló volt, de amilyen boldogsággal a gyerek ezt mondta, összenéztünk az anyukával, aztán mind a ketten elkaptuk a szemünket, mert mind a kettőnké tele volt könnyel :).



    Na, például ilyeneken szoktam bőgni.

  • 2007.12.17 22:11:31druantia

    Tori, a versért meg külön köszönet.

  • 2007.12.17 22:34:11babó

    bármilyen gyerekes témán (jótékonysági felhívás, híradó stb) képes vagyok elérzékenyülni.



    és dalokon is. pl a mesetévén a gólyahír c. vers grillus vimos előadásában, gőzöm sincs miért, de állandóan szipogok tőle :)))



    romantikus filmeknél konkrétan az első csók jelenetek... kész. nem bőgök, csak beolvadok :)) szerencsére a párommal kellően romantikus volt az első csókunk, így van mire visszaemlékezni és olvadozni :)))

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta