Kórházban szülni Magyarországon

Zanza!

Két gyermekünk született eddig, mindkettő Magyarországon, Budapesten, 2005-ben és 2007-ben. Mindkét alkalommal – természetesen – rettentően idegesek voltunk és féltünk, de jobb szüléseket nem is kívánhattunk volna magunkat.


Orvost pár éve választott a feleségem, amikor Budapestre költöztünk, azóta szerencsére nagyon meg vagyunk vele elégedve, így nem volt kérdés, hogy kinél fogunk szülni. Szülésznőt szájhagyomány útján találtunk, de valószínűleg ennél jobban aligha választhattunk volna, a második szülésnél az ő személye sem volt kérdéses.

Mindkét terhességünk relatíve simán zajlott, bár az elején mindkét alkalommal némi segítségre volt szükség, hogy végül szülők maradhassunk. Az első baba 2 héttel korábban jött: a feleségem otthon aludt, én éppen pókereztem a barátaimmal, amikor elfolyt a magzatvíz. Bőven volt időm hazaérni és bevinni a feleségemet, közben felhívtuk a szülésznőt, aki felhívta az orvost, így mire szükségünk volt rájuk, már mindketten a kórházban voltak. Az egész éjszakát benn töltöttük (kb. 10 órát). A második babánál már óvatosabbak voltunk, mert a szülés előtt nagyon sok rendszeres fájás volt és mivel a tudomány szerint ezek már mind a vajúdásból veszik el az időt, itt nem kockáztattunk: 1 nappal a tényleges szülés előtt, az utolsó CTG után már nem mentünk haza (én mentem dolgozni, a feleségem maradt).

Mindkét szülésünk a következőképpen zajlott:

• Bementünk a szülőszobába, amelyhez külön előtér tartozott (benne pl. szekrény a ruháknak) és volt hozzá egy fürdőszoba is. A szülőszoba körülbelül 20-25 nm volt. A feleségem a szülőágyon feküdt, a monitorok rajta, én néha egy fotelben ültem, amelyen aludni is lehetett, mert a lábrész és fejrész is mozgatható volt, néha pedig az ágy melletti széken.

• A vajúdás elején a szülésznő bejött és azt mondta, hogy nem akar zavarni, ezért nem marad velünk, viszont ha gond van, akkor szóljunk és jön. Jelezte azt is, hogy ha zenére vagy bármi másra szükségünk van (nagylabda, stb.), akkor szóljunk bátran, de ha nincs semmi problémánk, akkor csak szüléshez jön vissza.

• A szülés kezdetekor bejöttek mindketten az orvossal. A szülés során a szülésznő mondta, hogy mit csináljunk (az orvosnak is), illetve azt a feleségem mondta, hogy én mit csináljak. Az orvosnak szerencsére semmi dolga nem volt közben, szinte hozzá sem nyúlt sem a feleségemhez, sem a babához.

• A szülés maga teljesen átlagos ideig tartott és mindkét baba rendben megérkezett, a születés utáni percben már a feleségem hasán feküdtek mindketten.

• A szülés után bejött egy nővér is, ő később elvette a babát és elvégezte az ilyenkor szokásos dolgokat (mérés, stb.). Az orvos megvizsgálta a feleségemet, ezután a szülésznő, az orvos és a nővér is távozott.

• A baba pólyában még 2 órát töltött velünk, majd elvitték vizsgálatra, a feleségem pedig ment pihenni.

• Utána 3 napig együtt voltak napi 24 órában a kórházban (kivéve fürdetés és vizsgálatok).

Nem volt tehát beöntés, gátmetszés. kiabáló orvos, dirigáló szülésznő, megalázott kismama, koszos szülőszoba. Volt viszont figyelmesség, kedvesség, tisztaság, profizmus. És öröm, boldogság.

Tudom, hogy mostanában illik lehordani a magyar egészségügyet és kórházakat úgy általában is, de szülés tekintetében még kifejezettebben, de nekem és a feleségemnek e két szülés után sincs rossz tapasztalatunk és számunkra az volt a megnyugtató, hogy ha akár a szülés során, akár az első pár napban bármi probléma merült volna fel, akkor azonnal tudnak nekünk segíteni. Ezt a nyugodtságot egyiken sem áldoztuk és áldoznánk fel a következő gyermekeknél sem csak azért, hogy egy olyan épületben szüljünk, amelyre nem kórház van írva.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy a választott orvosunk pont ebben a kórházban dolgozik, biztosan nagyon szerencsések vagyunk, hogy a szülésznőnk ennyire ügyes és kedves volt, és abban is biztos vagyok, hogy van ennél rosszabb ellátás, rosszabb kórház, rosszabb orvos, rosszabb szülésznő is, de azt hiszem ezekre a jó tapasztalatokra valahogy kevesebben szoktak kíváncsiak lenni.

Végezetül még egy fontos dologról, csak nagyon röviden: mindkét szülés természetesen nekünk pénzbe került. Azért természetesen, mert mind az orvos, mind a szülésznő bármikor, amikor szükségünk volt rájuk azonnal rendelkezésünkre álltak, akár a terhesség során telefonon vagy személyesen, akár a szülés előtt vagy utána és ugyanez igaz természetesen a szülésre is. Ez egy extra szolgáltatás volt, amiért fizettünk és így joggal várhattuk el, hogy legyen az orvosnak és a szülésznőnek bármilyen programja, bármilyen problémája, mégis amikor mi megyünk szülni, akkor ott legyenek velünk, és ez így is történt. (Nem véletlenül nem használtam a hálapénz szót.).

Ma, Magyarországon, kórházban, orvossal, szülésznővel, így is lehet szülni.

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!
Blogmustra