SZÜLŐSÉG

Apa elhagyja kislányát a szánkóról

2007. december 12., szerda 11:30

A szülő is ember, tévedhet és hibázhat olykor-olykor, a gyereknevelés meg igazán nem könnyű szakma, így becsúszhatnak néha szerencsés kimenetelű „balesetek”.



Pár hete jelent meg a gyerekszáj poszt, amelyre volt alkalmunk közzétenni gyermekeink beszólásait. De ne csak a gyerekeken nevessünk, hanem magunkon is: lássuk, kinél milyen hiba csúszott be, amin utána évekig röhögött a család.


Csecsemőkorban ugye gyakran előfordul, hogy a kisded kihasználva azt az egy-két másodpercet, amíg a használt pelus már nincs rajta, a tiszta meg még nem, végtermékkel árasztja el pelenkázó asztalt, rosszabb esetben a tapétát vagy magát a tapasztalatlan szülőt is. De ki tud ilyenkor haragudni a pár hetes csemetére, inkább jót röhögünk az egészen és rohanunk tisztálkodni.

Talán az sem ritka, amikor véletlenül ottfelejtjük valahol a gyereket: óvodában, iskolában, rosszabb esetben valahol egy osztrák benzinkútnál, hazafelé jövet. Kedvenc családi történetem azé az apukáé, aki szánkón húzta maga mögött a kislányát és nem vette észre, amikor az lepottyant útközben. A legnagyobb nyugalommal fordult vissza a hátrahagyott nyomvonalon, hogy felkutassa elveszettnek hitt gyermekét, aki a meglepődöttségtől nagyra kerekedett szemekkel, ám csendben várta vissza az apukáját a park egyik fája alatt. Ugyanez az apuka – megtartva felesége búcsúzó szavait – rendesen felöltöztette reggel, óvodába menet a gyerekeket: télikabát, sapka és sál is került rájuk – áprilisban.

Aztán, hogy a városi legendákból mi igaz és mi nem, azt nem tudom, de olyat is hallottam már, hogy anyuka a saját angol fekete teájából főzött le egy-egy adaggal és azt töltötte a cumisüvegbe a gyerekének, aztán hetekig csodálkozott, hogy miért nem alszik az az ebadta. Egy szóval: bakiparádé.

Zill

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.12.12 12:28:23Miss Marple

    Kékfelhő, azért a megkönnyebbült könnyes puszi után ezért csak jár egy maflás, nem?... :)(már nehogy ezért gyerekbántalmazónak higgyen valaki)



    Anura, bátyám ötévesen a nagymamát zárta be a spájzba, ő sem tudta kinyitni, és a Tanti egyre dühödtebb ordibálására visszaszólt, hogy "Ne kiabálj már, már beálltam a sarokba!"

  • 2007.12.12 12:30:05Anura

    Miss Marple, jaaaaaj :DDD

    Szegény nagyi. :))

  • 2007.12.12 12:51:07vinyi

    Anno 2 évesen én is bezártam jóanyámat a wc-be, nem tudott kijönni. Apa hazaért, de nem tudott bejönni mert a bejárati ajtóben belül benne volt a kulcs. Kaptam csokit a levélbedobón keresztül, hogy ugyan húzzam már ki a kulcsot legalább, de a csokit megettem és ennyi. Nem volt mit tenni, fater átmászott a negyedik emeleten a szomszéd erkélyéről a miénkre és betörte az erkélyajtó üvegét. Állítólag én erre odaálltam és megkérdeztem: Apa miért törted be az üveget?! :D

  • 2007.12.12 13:16:20special

    Mi (anyukák) egy bő éve szórakoztunk nagyon jól bölcsiben, amikor láttuk, hogy Apuka előveszi az anorákból a kisfiát, ráadja a váltócipőt, puszit ad neki, és bekíséri a csoportba... Ja, csak a csóri gyereken pizsama volt :)

    (gondolom Apuka melegítőnek nézhette)



    Mi nem mertünk szólni, csak amikor már távozott kérdeztük egymástól, hogy jól látttuk-e, de a gondozó nénik alighanem szóvátették délután, mert ezt a pasit soha többet nem láttuk gyereket öltöztetni.

  • 2007.12.12 13:26:38Kékfelhő

    Nem járt maflás, megszídás járt. De totál megtépázta az idegeimet az a három perc :)

  • 2007.12.12 13:35:53oreille

    Nagymamám mindig tartott a konyhaszekrény mögötti sarokban egy mogyoróvesszőt, gyereknevelés céljából. Használatra sosem került sor, mert mindig gyorsabbak voltunk és azt hiszem ő sem gondolta komolyan. Egyszer aztán unokahugom megelégelte ezt a vesszővel való fenyegetést, apró darabokra törte és visszatette a helyére. Nagymama meg kapkodta a levegőt, mikor legközelebb elő akarta kapni, azt sem tudta hirtelen miért is legyen dühös :-) Aztán nem pótolta a szerszámot :-)

  • 2007.12.12 13:57:09Subbantósdi

    Engem, igaz, már kisiskolás koromban, NDK-ban hagytak el anyámék, anyám és az akkori élettársa, egy kisvárosban. Megbeszélték, hogy anyám kirakatnézni megy és vásárolgatni, mostohaapám meg felkeres egy autósboltot, mivel ott aztán ennek nagy hagyománya volt, áruháznyi méretű boltok voltak tele trabant, wartburg és lada szerszámokkal és darabbokkal (nekünk wartburgunk volt, undorító bilikék színben), na és azt hitték, hogy a másikkal megyek én, mert akkor én éppen nem voltam jóban anyámmal, ezért Ő gondolta, a palival megyek, a pali meg, hát a lány az biztos az anyjával, és elindultak, én meg csak néztem, és elindultam harmadik irányba.

    Na aztán már észbekaptam, hogy egyiket sem látom.

    Aztán a megbeszélt időben ők találkoztak újra, és hát gyerek, azaz én, sehol...nagy veszekedés, aggodalom, hogy akkor most a fene van.

    Ekkor kerültem elő egy jóindulatú némettel, aki mivel észrevette a magyar rendszámú wartburgot, ami mellett én megálltam, nem messze a találkozóhelytől, valahogy megértette, hogy azért áltam oda, mert azt ismerem és hát ott várom a szüleimet, de valahogy mégiscsak valami nem történik, mert már kezdtem ideges lenni és kiabálni.

    Anyámék is automatikusan elindultak a kocsihoz, hogy abba ülve keresnek meg engem, majd gyorsan haladva, hátha így látnak majd valamelyik utcán bandukolva. És valahogy félúton találkoztunk, anyámék jöttek, én meg a némettel éppen indultam volna el, de anyámék addigra már odaértek, legalábbis a távolban láttak minket. Persze a németnek megköszönték a segítséget, hogy akár hívott volna rendőrt is, meg megnyugtatott, nem tűnt cukrosbácsinak.

  • 2007.12.12 13:57:33Vakmacska

    Faterom nem volt az a babapempő-készítős fajta. Viszont egyszer anyámnak halaszthatatlan dolga támadt, elment egy egész délutánra, apura hagyva engem, voltam vagy 10 hónapos.



    Hagyott ott egy üvegben gyümölcspépet hogy uzsonnára majd adja oda.



    Fater szokott szórakozottságában nem nézte meg mi van az üvegben egészpontosan. És persze pont akkor állított be a védőnő, amikor egy pasi láthatóan tanácstalanul valami gyanús masszát uborkásüvegben próbál megmelegíteni a gáztűzhelyen.



    A másik a barátnőmé, aki szintén elment otthonról, maradt a fia meg a férje, utóbbi szívescskés gatyában, hiába meleg van nyáron a panelban. Lakott az erkélyen egy nyúl, aki épp beszökött és elrejtőzött. Az ágy meg le volt szakadva épp az Ikea dicsőségére, már bejelentették hogy javítsák meg gariba



    A gyerek békésen gőgicsélt, és pont beállított a védőnő. Kínos csevej a kisded feje fölött az egyszál szívecskés gatyás fickóval, aki furcsán tekintget ide-oda. Aztán épp amikor beállított az ágyszerelő is, akkor hirtelen kis suhanás a lakásban....apa magáról megfeledkezve hasi vetődéssel elkapja a nyulat, harci ordítással: MOST MEGVAGY TE ROHADÉK!!!!!



    Védőnő, ágyszerelő csendben kimenekült, kisdednek mondjuk baja nem esett.

  • 2007.12.12 14:09:42Anura

    De jóóó sztorik! Hülyére röhögöm magam :)))

  • 2007.12.12 14:22:34starbuck

    Megboldogult nagymamám bonbonmeggyes üveget rejtegetett a hálójukban az ágy mögött, tudván, hogy nagyapám itt valszeg nem keresi, így nem kell attól tartania, hogy nem marad a sütikbe.

    Kb. 5 éves lehettem, közelünkben lakó barátném szintén. Szokás szerint együtt játszottunk, sorra jártuk a ház helyiségeit, amíg el nem jutottunk a hálóba. Nagymamámnak már csak a harsogó nevetés, viháncolás tűnt fel - megtaláltuk a bonbonmeggyet, s meg is kóstoltuk...

  • 2007.12.12 15:04:34Guruljka

    Na klaszik Guruljkáék:



    A Nagy 2 évesen a Fűvészkertben 1 órácskát motorozott, majd hazafelé ahogy néztük, hogy édesdeden alszik a babakocsiban ráeszméltünk, hogy a cipője kacsaláb! Fénykép is van róla:D

    Aztán voltak azok az esetek, amikor fordítva vagy rosszul került rájuk a ruha.

    A kedvencem amikor a Nagyot sikerült úgy a kisgatyájába dugni, hogy a derék része volt az egyik combján, a lábluk meg a derekát szorította. Hogy hogy sikerült????? De szólt hogy kényelmetlen és hamar orvosoltuk.

    De előfordult fordított pelenka is. Na azt nem tudom, hogy akkor hol jártam pelenkázás közben. Tán a Holdon, hogy menet közben nem vettem észre, hogy fordítva csinálom a dolgot... De működött!!

  • 2007.12.12 15:52:38negyven

    Párom felhívott a munkahelyemen, hogy mit készítsen vacsira a gyereknek. Mondom tejbegrízt is csinálhat ha akar. Telefon 10 perc múlva: nincs otthon gríz! De van, csak az van ráírva hogy búzadara.

  • 2007.12.12 16:08:52Moira

    negyven: :-))

    Nekem a tesómat megkérte anyám, főzzön rízst magának a kajához. Kicsit megpiritja olajon a rízst, amíg kifehéredik, rá víz, megpárol,stb.

    Hugom piritja, csak nem fehéredik, barnul.

    Kiöntötte, a következő adag sem lett jobb.Végül feladta.

    Anyám haza, nézi, barnarízs. :-)))



    Mi egyszre Nagyapámat hagytuk el a Margit szigeten.A nagyimmal kersetük vagy félórát, mire meglett.

  • 2007.12.12 16:13:58Pumatex

    Jajjj, nem lehet hangosan röhögni, mert különben felébred.

    Nálunk elfelejtős sztori volt, két évig éltünk külfölföm, (7-9 éves voltam). Elég messze volt a suli, úgyhogy egyedül nem mehettem meg elég idegen is volt az egész ország. Egyik délután valamiért Apunak kellett értemjönnie suliba. Hát elfelejtette... Dolgozottszegény nagy bőszen, amikor állítólag valamikor 2 órával auztán, hogy haza kellett volna érjünk, Anyu felhívta a munkahelyét, és megpróbálta a háromszavas angolságával megkérdezni, hogy Apu ott van-e. Ott volt. Akkor mondta neki, hogy repüljön értem... Mindez télen, Finnországban, kábé -10 fok környékén.

    Az első máséfl órában ügyesen bementem a könyvtárba, utána kicsit fáztam. Szegény Aput sajnáltam, elég lelkiismeretfurdalása volt...

  • 2007.12.12 16:15:18Pumatex

    bocsi az elírásokért, röhögve nehéz gépelni...

  • 2007.12.12 16:20:39Kékfelhő

    jaj, potyognak a könnyeim :)

  • 2007.12.12 16:28:40jidele

    engem az oviban felejtettek, anyu azt hitte, apu jön értem, apu meg azt, hogy anyu. nem győztek kiengesztelni. Elsőben meg jött értem apu a suliba, de a sok törpe között nem ismert meg, ha nem szólok rá, talán vmelyik másik gyereket viszi haza ;)

    amikor először mentünk le anyuékhoz a telekre Dina még nem volt egy hónapos se. Egész úton hazafelé ordított, mint a sakál: megáll, dajkál, vígasztal, minden. Mire hazaértünk, eszünkbe jutott, hogy talán meg kellett volna szoptatni, mert szerencsétlen órák óta nem evett :s

  • 2007.12.12 16:30:45Subbantósdi

    A kenhető Mackósajttal is vigyázni kell ám!

    Nekem azt adott anyám egyszer, de közben csörgött a telefon, Ő meg otthagyott (nem rendes dolog amúgy, az etetőszékben, mert még ki is eshettem volna). Helyette unalmamban vagy kiváncsiságomban a teljes dobozt a hajamba kentem. Anyám órákig mosta utána a hajamat.

    Óvodában meg a rosszevő gyerekeket mindig ahhoz a kisasztalhoz ültették, ahol történetesen én is ültem, mivel elég jó evőkém volt már akkor is, mint általában születésem óta. Nemcsak az étvágyat, a rosszaságot is ragasztottam rendesen, mivel ha kimentek a gondozónők, a paradicsomos spagettit szívesen fújkáltam az ebédlő falára.



    Egyszer meg mikor sokadszorra nagyanyámmal a nyarat Zakopane-ban (Lengyelország déli hegyvidéke) töltöttem, ott amúgy sok kalandom volt, mert volt egy imádott kecském, akihez minden nap el kellett zarándokolni, hogy én nagyjából két évesen, vagy három évesen, órákig beszélgessek Hozzá, a kecske persze nagyon okosan figyelve engem, na egyszer volt egy eset, hogy a közeli kempingben megszállt egy népes és hát rájuk igencsak jellemzően hangos olasz társaság.

    Mi arra sétáltunk, amúgy üdülőben nyaraltunk, de engem vitt a lábam mindenfelé, nagyanyám meg csak ment utánam.

    Na ott éppen kezdték felállítani a sátrakat, de hát nem mindegyiknek ment pikk-pakkra.

    Na én akkor akkurátusan és hangos magyarsággal elkezdtem magyarázni és mutogatni, meg tenni-venni, hogyan is kell ezt, már óvodás lehettem.

    Erre az olaszok elkezdtek röhögni, ahogy rájuk jellemző, és azt mondogatták, hogy "malenkij vengerszkij magnetofon". Azóta is jellemző amúgy, hogy verbálisan ottvagyok és hát ha valamiben úgy érzem, hogy tudok segíteni és magyarázni, nem szoktam háttérbe vonulni. :o)

    Még egy csemege, ha ez nem lenne elég, mikor már kezdtem érdeklődni a dolgok iránt, egyszer csak úgy megkérdeztem anyámtól, hogy mi a vas.

    Anyám, amúgy eléggé humán beállítottsággal, gondoltam, valami egyszerű választ ad, de nekem akkor jött a szokásos, kielégítettlenséget jelző válaszom, hogy "ésakkor", ez azt jelentette, hogy nem elég, na erre kénytelen volt keresni egy szakkönyvet, hogy a vaskohászatot kicsit tanulmányozza, aztán nagyjából a nyelvemre le is fordította és utána már lenyugodtam, állítólag. :o)Addig ezt kérdezgettem 10 percenként, úgyhogy nem volt menekvés.

    Ja és mai napig nem tudják, honnan is tudtam, de az utcán álló kocsiknál már bölcsibe menet meg tudtam mondani, mi a márkájuk, mikor nem is mondta a családban senki sem, főleg anyám, aki még vezetni sem tud.

  • 2007.12.12 16:36:33Kékfelhő

    malenkij vengerszkij magnetofon

    :D:D:D

  • 2007.12.12 16:39:31negyven

    Ez egy félrehallásból keletkezett: Engem Móninak hívnak a kutyánk Tóni. Apukám telefonált a páromnak valami miatt és csak úgy mellékesen megkérdezte Móni hogy van? Párom félrehallotta és elmesélte neki, hogy szegény Tóni félrenyelt egy csontot és nagyon rosszul volt még orvoshoz is kellett vinni stb. Én dolgoztam és melóból felhívtam anyut hogy valamit kérdezzek tőle. Erre ő: Te bementél dolgozni,ilyen betegen? Miért mi bajom van nekem-kérdem én. Apu most hívott, hogy lenyeltél egy csontot és majdnem belehaltál. De nem is ettem húst nem hogy csontot... és akkor leesett a húszfillér és ráborultam az asztalra röhögni. Kérdezték is miért sírok. Utána mondtam faternak, hogy azért felhívhattál volna mi van velem. Erre Ő: Hát azt mondták már jobban vagy.

  • 2007.12.12 16:57:14babó

    negyven... :D:D:D

    ez jóóó



    még kisgyerek sem kell hozzá, elég, ha vannak szülők :))

  • 2007.12.12 17:02:51kiseszter

    Apám egyik szórakozott professzoráról rengeteg legenda keringett az egyetemen. Az egyik szerint egyszer neki kellett hazavinnie az unokáját oviból. Haza is vitte, de a bicikliről úgy szállt le, hogy lerúgta szegény gyerkőcöt a csomagtartóról, mert úgy elmerült a gondolataiban, hogy megfeledkezett róla.



    Az öcsémmel egyszer hármasban nyaraltuknk nagyapámmal és minden reggel besétáltunk a faluba friss kifliért. Egyik reggel nagyapám az utca végéről visszafordult. Nem akarta megmondani, hogy miért, de aztán csak kibökte, hogy a házban felejtette a fogsorát. Szegény nagyon kellemetlenül érezte magát, pedig nem is vihogtunk.

  • 2007.12.12 17:06:49kiseszter

    Engem apám hordott oviba. Egyik téli reggel szokatlanul vízhangzott a lépcsőház induláskor. Naná fapapucsban vágtunk neki. És neki még a csattogás sem tűnt fel én szóltam, hogy vissza kellene menni :o)

  • 2007.12.12 17:21:03negyven

    Még egy kedvenc. Apuék olyan utcában laknak, ahol az út másik felén egy töltés és azon túl horgásztó van, ahol élnek mocsári teknőcök is. Egyik nyáron a tekik azt csinálták, hogy átmásztak a töltésen át az úton és szemben a kapuban elakadva helyben jártak. Aztán az arra járók mindig becsengettek, hogy kint van a teknősük és nem tud visszamenni. Apu ezt megunva kiírta a kapura: A teknős nem a miénk.

  • 2007.12.12 17:31:07Nogu

    Nagyon jók!:-)



    Anyám egyik szombaton felöltöztette a húgomat, elvitte iskolába (kb. 30 km),kirakta és elrohant "dolgozni". Csak a zárva talált iroda döbbentette rá a tévedésre. Szegény gyerek 1 órát állt a suli előtt..

  • 2007.12.12 17:38:19Miss Marple

    Istenben boldogult apukám bepanírozta a rántani való húst grízbe. Jó ropogós lett. (Anyám szegény épp kórházban volt.)



    Ez meg egy szülőszáj történet, kicsit trágár, bocs.

    Ül a kiccsalád a vasárnapi ebédnél a konyhában, apám oldalt, mi gyerekek szemben az ablakkal, anyám tálalja az ebédet: nagy kazal rántott csirke, előttünk málnaszörp. Apukám megszólal:Jé, egy papagáj ül a diófán! Hoool?-kiált föl a három gyerek, és kiváncsian azonnal föl is pattan mind, mire is háromszor három deci szörp borul a rántott húsra. Anyukám agyát elönti a vér, próbálja menteni a menthetőt. kapkodja ki a combokat a zsíros rózsaszín léből, közben ordít: Ha legközelebb egy lóf.szt látsz kint repülni, akkor se szólalj meg! Ha kérhetném!

    Másnap, hétfőn az ebéd közben (nagymama épp tálal), tízéves bátyám úgy érzi, ezt a remek poént neki is el kell sütnie. Megszólal: Jé, mi repül ott kint? Mire a hétéves nővérem a tányérjából föl se nézve rezignáltan közli: Tudom, egy lóf.sz.

  • 2007.12.12 17:42:52negyven

    Nyári reggel bemegyünk melóba. Kisfőnök az íróasztalán egy gyíkot talál. Rámnéz: de hülye vicceid vannak, azt hiszed megijedek egy gumigyíktól? Mondom, egyrészt nem én voltam, másrészt meg ne nyomogasd mert szerintem igazi csak meghalt. Nekem volt igazam.

  • 2007.12.12 18:02:54boribon

    :DDD Nagyon jók!



    Nálunk nem voltak ennyire extrák, persze húgommal mindkettőnket elfelejtettek egyszer hazavinni, őt bölcsiből, engem suliból.

    Őt hazavitte a gondozónénije, velem negyed 7-ig a suliban dekkolt a napközis tanár, végül hazafuvarozott autóval. Persze mindkét esetben az volt a gond, hogy mindkét szülő azt hitte, a másik megy a gyerekért.



    Ha már a felnőttek cikis dolgainál tartunk, nem hagyhatom ki azt a nyári gyerekzsúrt, ahol is egy hordó(!) martinit vertek csapra... (Természetesen csak a felnőtteknek.) Képzelhetitek...



    Legyen elég annyi, hogy a 4 éves húgom a buli vége felé csodálkozva, és jó hangosan kérdezte meg anyukámat, hogy: Anyu, miért jár olyan furán a Margó néni??? (Az óvónénije, aki szintén hivatalos volt a buliba.)

    Mondjuk anyu sem volt már igazán válaszképes állapotban... Pedig amúgy még szilveszterkor is épp csak beledugja a nyelvét a pezsgőbe. De hát a martini az martini. Hazafelé kétszer kellett megállnunk az autóval, pedig nincs olyan messze Szemes Szárszótól. Szegény anyukám azóta is pironkodik, ha szóba kerül ez a buli.

  • 2007.12.12 18:17:11negyven

    Az említett kolléganőm illetve kisfőnököm már nincs köztünk sajnos, de gyakran emlegetjük beszólásait meg hogy milyen jókat röhögtünk. Délutánosban pizzát rendeltünk, egy ember a telefonnál neki mondjuk ki milyet szeretne: egy margarita egy magyaros.. erre hátúlról egy hang hülyék nehogymár mogyorósat rendeljetek.

  • 2007.12.12 19:17:27magyaranya

    Én már felnőtt voltam, amikor télen elindultam szoknya nélkül dolgozni. Harisnyanadrág, pulóver, télikabát. Csak a kertben tünt fel, hogy milyen hideg van.

  • 2007.12.12 19:36:31premom

    Én rendszeresen otthonhagytam a cuccaimat általános iskolában, amiért karó járt. Szünetekben aztán spuri haza. (Hetente min. egyszer, jó karban voltam akkoriban.)

    Történt aztán, hogy egy technika órára nem vittem a kellékeket, mikor rájöttem, elkértem az egyik tanárnő biciklijét, hazatekertem, visszfele akkorát estem a bicajjal, mint egy ház, és végül a karó is bekerült, mivel csak sikerült otthonfelejteni valamit...

  • 2007.12.12 20:49:23ruju

    Ez nekem gyerekszáj, de hadd meséljem el, lécci...



    Hétvégén volt a Mikulás-ünnepségünk, "igazi" Mikulással, ének, csoki, miegymás... Utána megkérdeztem a kisfiamat, hogy jó volt-e, stb. Csillogó szemmel mondta, hogy jó volt. Erre én: Akkor eljöjjön majd jövőre is?" Erre ő: "Hát igen, ha nem hal meg..." :S.

  • 2007.12.12 20:52:35ruju

    Ja, ugyanezen buli előtt egy nappal el kellett kezdenem antibiotikumot szedni, mindegy miért. A lényeg, hogy amit felírtak, annyira kicsinált, hogy hánytam tőle (bocs). Mondezt úgy, hogy egyik pillanatban még minden ok, gyerek ül a wc-n, kakil (újra bocs :-S), szól, hogy kész van, kitöröltem a fenekét, majd azzal a lendülettel lerántottam a wc-ről, hogy nehogy rá menjen, ugye. Ő meg csak állt, és érdeklődve figyelte a dolgokat, majd megkérdezte: Anya, miért köpsz vissza mindent? Nem volt finom?"

  • 2007.12.12 21:27:25Bürográcia

    Alsóban egyszer az volt a házi feladat, hogy csirízt kellett készíeni otthon. Meg is csináltam és beraktam a hűtőbe (úgy emlékszem oda kellett rakni pihenni).

    Na aznap este mindenki köpködte az apám által elkészített hagymás "zsíros" kenyeret.



    Egy másik: kb 5 éves lehettem, amikor elsétáltunk a családdal a nem messze lévő patakhoz. Átmentünk a hídon és jó messzire elsétáltunk a partján. Mivel már nem volt a családnak kedve visszamenni, ezért elhatároztuk, hogy átugrunk a (nem túl széles) patakon. Mivel én voltam a legkisebb nekem ez a feladat nem ment, így a szüleim kitalálták, hogy "átdobnak". Vagyis az anyám lendít az egyik oldalról, az apám meg átvesz a másikon.

    El is lendített az anyám, de útközben megijedt, hogy beleesek, ezért visszarántott. Így persze az apám nem tudott elkapni, és pont combig merültem a patakban (szerencsére a kezemet nem engedték el).

    Először kicsit sírtam, de aztán az apám hazáig nyakban vitt (persze egy nadrág nélkül), és iszonyúan élveztem :)



    Még egy családi. Egyik rokon babakocsit hagyta lefékezetlenül, miközben bement a telefonfülkébe (sok-sok évvel ezelőtt) és, mint a filmekben, csak azt látta, hogy szalad a kocsi (mély babakocsi). A járda szélén persze fel is borult, gyerek meg ki a földre. Szerencsére némi üvöltésen kívül más baj nem lett.

    Kölök azóta már felnőtt és nem lett baja. Furcsa módja a Darwini evolúciós elmélet megvalósításának.

  • 2007.12.12 21:37:54boribon

    Juj!Tiszta Patyomkin páncélos... Abban a filmben gurul a babakocsi az odesszai lépcsőn ezerrel. Szegény anyukámnak ez a kép valamiért visszatérő rémálma volt, mikor terhes volt a húgommal. Még pszichológushoz is elment emiatt, mert többször is sírva ébredt reggel.

  • 2007.12.12 22:03:30anyamami

    Anyukámhoz átjött a szomszéd Terike. Mondja hogy négyszemközt akar beszélni vele. Engem beküldtek a szobába de nagyon érdekelt volna hogy miről beszélnek ezért az ajtónál hallgatóztam. Nem vettem észre hogy anyukám be akar jönni. Sikerült ugy orrba vágnia az ajtóval hogy eleredt az orrom vére.

    Szerintem akkor megtanultam hogy ne üssem az orrom a felnőttek dolgába.

  • 2007.12.12 22:14:49Békanőci

    Nálunk anyu ki cillitezte a vízforralót úgy,hogy a lét hagyta benne állni.Persze elfelejtette.Főzött teát,megízesítette mézzel és sok citrommal,töltött a papának,a mamának,és saját magának is.Nézték a tv-t,kortyolgatták,de egyik jobban fintorgott,mint a másik,csak a mama húzta le az egészet,hogy ugye gyorsan túl legyen rajta.Még meg is jegyezték,hogy most milyen savanyú.Már majdnem megitták az egészet,mikor az anyu a homlokához kapott,hogy:teúristen,a vízkőoldó!Elkeztek futkorászni,hogy most mi lesz,a de a papa nem adta oda a bögréjét,mert ő bizony ezt a kicsikét már megissza(!),nem vegyék el a teáját.Mama elment hányni(bocsi).Közben felhívtam az ügyeletet,elmondtam,hogy mi van,a mama megitta és most épp alföldivel beszélget,papa dirrekt megitta és nem hajlandó szabadulni tőle,anyu nem ivott sokat,neki túl savanyú volt.Szinte hallatszott a telefonban,hogy "a szemét tyúk itt mérgezi az öregeket",de azt mondták a mama ne hányjon,hanem igyon tejet.Csórikám ott mászkált,hogy most menjen,vagy ne menjen?Anyám meg csak szánta bánta a feledékenységét,és sík ideg volt.Olyanok voltunk,mint egy rossz komédiában,nem tudtam,hogy sírjak vagy nevessek.

    Szerencsére senkinek nem lett semmi baja.

  • 2007.12.13 09:38:50Vakmacska

    Miss Marple, nekem van ma 3 magasrang tárgyalásom, és most szenvedek, mert leröhögtem az összes sminkemet amit nagy műgonddal felkentem reggel....



    Piás sztorim van még nekem is egy. Nagyapámnak volt egyszer gyűjteménye ilyen kis féldecis üvegekből, ilyen pia meg amolyan, hubertus, triple sec és különlegesebb változatok is. Nem itta meg, csak ki volt szépen téve a polcra dísznek.



    Hatan voltunk unokák, és épp olyan ritka helyzet állt elő, hogy mi csajok is ottvoltunk meg a két idősebb fiú uncsitesónk is, aki a legtöbb disznóság értelmi szerzői voltak. Most azt találták ki, hogy kóstoljuk meg ezeket, szépen sorba. Ami színtelen, azzal kezdjük, majd pótoljuk finom friss vízzel.



    Szépen elkortyolgattuk...Maradt a Hubertus, az nem finom és nem is színtelen.



    Nagyapám egy téli napon úgy gondolta az egyik érdekesebbet megkóstolja, ilyet még nem ivott. Hm, elég vízíze van. Aztán valami gyanú suhant át az agyán és megkóstolt egy olyat amiről pontosan tudta milyen íze kéne lennie. Hát ennek is vízíze van! AZANYÁTOK? MELYIK VOLT AZ?????



    Persze nem volt következmény, csak röhögés és évekig a sztori idézgetése a kiürült üvegek felett.

  • 2007.12.13 14:37:14Nogu

    Bárcsak itt lenne 700 komment, de úgy látszik az csak vitából jön össze...

  • 2007.12.13 14:56:28Nilüfer

    huu. ez jó így az ünnep előtt:)) könnyesre

    vihogtam magam:))))))még sok ilyet:D

  • 2007.12.13 15:01:27ruju

    Mi egyszer a húgommal egy üveg rumpuncsot ittunk meg 40 fokban, azt hittük, szörp, és szépen vízzel higítva meg is ittuk. Én bealudtam, ő a kutyába is belekötött...

  • 2007.12.13 15:05:24Békanőci

    Nálunk unokatesóm ivott kisüvegből. :)

    Olyan másfél-kétéves titytotty lehetett,mikor nálunk vendégeskedtek.A nappaliban alacsony szekrények voltak,az egyik polcon többek közt egy mini konyakosüveg,szuvenír.Az tűnt fel,hogy túl nagy a csend,ami ugye semmi jót nem jelent,a kis jómadarak ilyenkor szoktak tilosban járni.Arr értünk oda,hogy a kis szaros :) áll a szekrénnyel szemben,egyik kezével kapaszkodik,és épp lerakja a már üres üveget egy ilyen óriási elégedett sóhaj kíséretében,hogy:AAAHHHHHHH!

    Mit mondjak,jó nagyot aludt,és a növésben sem ált meg. :)

  • 2007.12.13 15:16:17Békanőci

    Nálunk én is ittam üvegből. :D

    Tizenpáréves voltam,barátnőmmel nálunk kitaláltuk,hogy egyedül vagyunk,kóstoljunk meg valami alkoholt!Nem volt otthon semmi,csak az egyik szekrény ben találtunk egy üveget,valami sötét itóka volt benne,és X% alkohol.Gondoltuk,ez jó lesz!Ittunk egyet,még egyet,egyre jobban fogyott,egyre jobban vihogtunk tőle.Már alig volt az üvegben,mikor hazajött anyám,látta,hogy rendesen megcsúsztunk,már majdnem megkaptuk a leosztást,amikor meglátta az üveget és annyira elkezdett röhögni,hogy a könnyei potyogtak.Azt mondta:Lányok!Az életbe nem fog fájni a hasatok!Ezt Németországból hozták nekem,valami gyógynövény-főzet menstruációs görcsök ellen!

  • 2007.12.13 15:41:01negyven

    Karácsonyi aktuális.Megígértem apuéknak hogy sütök nekik is bejglit. Délelőtt fel is jött érte, beszélgettünk,kávéztunk akkor ő megy is. El is ment de a bejgli ott martadt az asztalon. Rohanok utána természetesen gumitalpú papucsban -nagy hó volt abban az évben- Kirobogok a lépcsőházból egy lendülettel akkorát estem mint az ólajtó, de a bejglit tartottam a tálcán a fejem felett. Apu elegánsan kikanyarodott és elhajtott, család az ablakban röhögött.

  • 2007.12.13 16:09:08marcangoló

    Hú, kemény sztorik. :-)

  • 2007.12.13 17:17:02Chang Yai

    egyik évben gyönyörű de hatalmas fenyőfát kaptunk nagymamám egyik kereskedő ügyfelétől, cirka fél méterrel túlszárnyalta a belmagasságot. apám mondta, hogy na akkor majd ő elintézi. a női részleg gyanútlanul elfoglalta magát a konyhában. úgy fél óra múltán kaptuk a hírt, hogy a tartóban a fenyő, meg lehet csodálni. senki nem kapott gutaütést, mikor ráeszméltünk arra, hogy fater a fenyő tetejéről kapta le a plusz jóóó fél métert, az aljáról túl macerás lett volna. ja, és nem értette, hogy miért van mindenki totttálisan de nagyon kiakadva, szerinte teljesen frankó volt úgy. hát, de legalábbis egyedi, az összes rokon és barát összepisilte magát a röhögéstől az elkövetkezendő hetekben, mikor meglátták.

  • 2007.12.13 18:49:42koneko

    negyven, valami hasonló nálunk egy bulin volt: párom édesapja régiségeket gyűjt. A társaság kinézte magának a fedeles söröskorsókat. Az utcán beszélgetők közül ketten borultak úgy az árokba, hogy közben kecsesen kitartották a fejük fölé a korsókat, nehogy összetörjenek.

  • 2007.12.14 08:05:14Különálló

    Békanőci: az a cillites sztori... Könnyesre röhögtem magam... a nagypapesz ragaszkodik hozzá, hogy megigya a maradékot... jajajajjj...

  • 2007.12.14 08:20:41Leona

    Ivós történetem nekem is van. Kettő.



    A nagynéném esküvőjén a pálinkás poharak alján maradt itókákat gyűjtötte egybe a bátyám, és azt itta meg. Neki is mulatós kedve lett tőle.



    A másik a nagylányhoz fűződik. 1,5 éves volt, mikor Pécs környékén nyaraltunk. Persze a székesegyházat nem lehetett kihagyni, mert az építészet (különösen az ép.történet) közel áll hozzám, tanultam róla. Az ottani belépő feljogosít borkóstolásra is. Van egy "kis" pince, az egyház boraival, oda kellett lemenni. Rajtunk kívül tán két házaspár volt. Na, a mi lányunk úgy elkezdett kapálózni a borért, mintha azon élne. Gondoltam, hadd kóstolja meg, úgysem fog neki ízleni. Tévedtem. Jól meghúzta, és még jobban kapálózott. Kénytelen voltam gyorsan meginni az egészet, hogy ne hisztizzen. Hát a lány még a pohár alján maradt cseppeket is úgy bányázta, mint egy profi alkesz. Aztán mikor ráunt, jó hangosan elkezdett danolászni. A pincének jó volt az akusztikája, így jól szólt, a lánynak ez tetszett, így tkp. hat ökör kellett a kivontatásához :)

  • 2007.12.15 21:15:42raindrops

    Borkóstolón mi is voltunk... Anyu, apu, bátyám meg én. Bátyám 7 én 6 éves. Anyu lelkesen öntött nekünk kb 1 deci bort hogy kóstoljuk meg, ettől nem lesz bajunk, finom... Meg is ittuk, utána egész hazaúton szenvedtünk úgy égett a gyomrunk... Persze amint hazaértünk, első dolgunk volt elmesélni a szomszédságban mindenkinek hogy anyánk meg akart ölni minket, megmérgezett és 1 liter bort megitatott velünk :))))) Szegény, várt rá egy kis magyarázkodás :))) Amúgy a bort azóta is utáljuk bátyámmal. :)

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta