SZÜLŐSÉG

Börtönbe kerül, aki nem törődik szüleivel

2007. december 11., kedd 12:45

Börtön fenyegeti az idős szüleikkel nem törődőket Indiában - erről hagyott jóvá törvényt az ázsiai ország parlamentje, írja az MTI a Reuters nyomán.



Az indoklás szövege szerint a társadalom gyors modernizálódása aláássa a nagy családok évszázados hagyományú szerveződését, és félő, hogy szétesésük az idősek magukra maradásával jár.


Ezt megelőzendő, a törvény alapján egy hónap börtönnel büntethető az, aki elhanyagolja szüleit. A törvény egyúttal lehetővé teszi, hogy a hatóság idős emberek számára havi tartásdíj folyósítására kötelezze gyerekeiket, rokonaikat.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.12.11 13:16:11Vakmacska

    Jó reggelt kívánok. Az indiai kormánynak.



    Mindig a nagycsaládokon nyugodott ez a feladat, nem is voltak sokáig vevők semmilyen családtervezésre. Most meg kezdenek megváltozni az elvárások, mi?



    Néhány nagyvállalat kivételes helyzetű alkalmazottait kivéve nyista társadalombiztosítás.



    Vidd be a legnyersebb kapitalizmust egy másfajta értékeket képviselő kultúrába (nemzetközi szervezetek aktív bábáskodásával, ahogy a Stiglitz nevű Nobel díjas közgazdász nemrég leírta) oszt nézd meg néhány év múlva mi lesz.



    Például ez. És nekünk is ezt javasolták sokan (ti Magyarországnak), hogy verjünk szét mindent, majd a piac megoldja.



    Na ja. Mostanra ébredünk, az éjjeliben a kezünkkel, ugye.



  • 2007.12.11 13:24:00énisénis

    Vakmacska, olyan szép tudományosan leírtam ugyanezt, de a te frappáns megfogalmazásod mellett oylan bénán nézett volna ki :))) Namindegy, ugyanazt gondoljuk!

  • 2007.12.11 13:26:37méregzsák

    Apukám ma rosszul lett délelőtt. Az orvosi rendelőben, ahova vérvétel miatt ment, merthogy tumort keresnek nála. Q..va jó napom van ma is, tegnap is az volt. Bálványozom, istenítem őt, a gondolat, hogy elveszíthetem, elviselhetetlen.

  • 2007.12.11 13:28:47Vakmacska

    énisénis: Köszike, a Stiglitz cikk a múlt heti vmelyik Napi Gazdaságban volt (utsó oldalon, csak arra emlékszem), na az volt még naaagyon frankó! Azért leírhattad volna te is.



    Most egy könyvet keresek....valami Naomi (jaaaj, öregszem), a Káosz..... (mármegint agyelszállás), a feltörekvő országokban (meg máshol) hogyan akarnak valakik kataklizmákból (cunami, tájfun, társadalmi átalakulás) céges és személyes hasznot húzni, de izibe.



    Sajnos sok esetben itthon se látok mást.

  • 2007.12.11 13:34:50énisénis

    Vakmacska: Naomi Klein, a könyv címére nem emlékszem én se, sajnos

  • 2007.12.11 13:36:47Vakmacska

    Köszi, így talán már megtalálom a boltban anélkül hogy hülyének néznének. Ezek szerint nem csak engem érdekel.

  • 2007.12.11 13:38:37énisénis

    Egy könyvét ismerem magyarul, annak az a címe, hogy No Logo, de szerintem amiről értekezünk, az nem az...

  • 2007.12.11 13:39:00kiseszter

    Ismerek néhány egykét akiknek a szülei elváltak és azóta is csak szitkozódásként emlegetik egymást. Néhányuk szülei viszont már öregszenek, igénylik az egyre sűrűbb segítséget és aggódva kérdezgetik, hogy hogyan lesz ha már igazán öregek lesznek. Mármint az időközben felnőtt gyerekeiket kérdezgetik akik persze belegondolni sem mernek, mert tényleg hogy törődjön lelkiismeretesen egyedül különélő szüleivel? És persze saját gyerekei is vannak a többségnek...

  • 2007.12.11 13:40:18énisénis

    Vakmacska, de talán mégis. Ezt nézd meg, mert érdekes:

    www.metazin.hu/node/1087



    Mostmár berejeztem az offolást, bocs mindenkitől!

  • 2007.12.11 15:12:45Subbantósdi

    Ez valóban egy egyre élesedő probléma lesz a jövőben, hiszen fogyunk...ahogy a jó öreg európai kontinens is, közben öregszik el a társadalom és sajnos egyre kevesebben tudnak az idős szülőkkel foglalkozni, mert hajtani kell a munkát, mert nincs annyi félretehető pénzük, hogy még őket is támogassák.

    Nálunk szerencsés a helyzet, anyám mikor újra férjhez ment, lassan 10 éve, akkor eléggé önállóvá váltunk egymástól és mikor erről a témáról beszélgetünk, bár már nyugdíjas, de dolgozik és nem is látszik rajta, hogy 60 éves lesz jövőre, ők már eltervezték, hogy nem akarnak senki terhére lenni, de szerencsések, mert tudtak annyit összekeresni életükbe, hogy majd eladják a lakásukat, hogyha már nem tudják egymást ellátni és egy ilyen Paskál Park szerű orvosi ellátással egybekötött lakóparkos idősek otthona szerűségbe költöznek.

    Nekem ez mondjuk könnyebbség, de tudom, mi nagyon kis százalékát jelentjük a társadalomnak, körülöttem inkább az van, hogy ha mellettünk, egy városban vagy közel is él az idős szülő vagy rokon, akkor is, egyre nehezebb a dolog, hogy Vele is lehessünk, a családdal is, munkahely is le legyet tudva.

    Valóban, ez a társadalmi átalakulás, ami a második világháború után nagyon gyorsan végbement pl. Európában és nálunk is, Magyarországon, nem a nagycsaládoknak, hanem az elszigeteltségnek adott szabad teret.

  • 2007.12.11 15:20:36szőlőszem

    Méregzsák, sajnálom...

    De ne aggódj. Ezt nem tudom, hogy lehet megcsinálni, de tudom, hogy az aggódás nem segít. Attól csak elfáradsz.

    Ha találnak valamit, legalább tudjátok, hogy merre tovább.

    Nehéz ez. De nem szabad a legrosszabbon gondolkodni. Amíg nem tudtok biztosat, addig semmiképp.

  • 2007.12.11 15:39:04Nilüfer

    Méregzsák, megértelek, de ha lehet, előre ne aggódj...már ha valahogy képes vagy rá.Én nem szoktam képes lenni:(De remélem, nincs baj, ha van, akkor meg időben észrevettétek./Isallah./

  • 2007.12.11 15:39:43Nilüfer

    Insallah akart lenni.Ennél nincs jobb kifejezés magyarul.Vagy csak nbem tudok.

  • 2007.12.11 15:40:28Subbantósdi

    méregzsák: Édesapádnak mielőbbi jobbulást kívánok. Ne is gondolj arra, hogy elveszítheted.

    Én is elvesztettem az enyémet, még 2001 elején, viszonylag váratlanúl, hozzám is Ő állt közelebb, nem az anyám...

  • 2007.12.11 15:41:19Subbantósdi

    "is" nélkül.

  • 2007.12.11 15:51:38Vakmacska

    Subbantósdi, egy szocmunkás (és filmes) haverom a Paskál Parkban dolgoz jelenleg, és hm...elég vegyesekről számolt be. Szóval rajtatartani az embernek szemét ezeken, mert még nem alakult ki a dolog kultúrája, még ha klasszisokkal jobb is mint bármely állami elfekvő.



    énisénis: ez az a könyv, ami a linken van. Nem azért olvasnám el mert feltétlenül mindennel egyetértek, de alighanem lesz olyan, amivel igen.



    Sajna nem mindent pótol és nem úgy a fizetős szolgáltatás, de az is igaz, hogy mindennel ára van, életmódváltásnak ("törzsi" jellegű közösség és hagyományok megszűnése pl) például ez.Egy magasabb szintre meg nem léptünk.



    Ma olvastam utsó interjűkat Polcz Alaine-nel, pont erről szólt, hogy valamit elfelejtettünk, mást a helyébe nem tanultunk, és most isszuk a levét. Nemcsak az öregekkel, a halállal se kezdünk semmit a gépeken kívül, az meg nem elég.



    Van amit pénzen nem lehet megvenni, és ha rászánod magad, még neked kell harcolni! Mint a barátnőmnek aki hazavitte a papáját meghalni. És rettenet nehéz volt, de most is azt mondja, hogy ezt kellett csinálni, és így tiszta mindenki lelkiismerete meg egyáltalán.





  • 2007.12.11 15:57:37Subbantósdi

    Vakmacska: köszi, remélem, mire aktuális lesz, letisztulnak ezek a dolgok, és lesznek még alternatívák, nemcsak ez a Paskál Park szerű intézmény.

  • 2007.12.11 16:01:55méregzsák

    köszi, lányok. most éppen nagyon lázas, de az valszleg "csak" influenza. az is aggaszt, hogy a legkevésbé sem viseli el a fizikailag méltatlan heyzeteket, a tumor pedig teljesen képes megfosztani az embert a méltósággal teli élettől és haláltól. tudom, hogy már nem fiatal, végső soron az élet rendje, hogy elmenjen, de nekem a miként sem mindegy. szerintem senkinek sem az.

  • 2007.12.11 16:17:54szőlőszem

    Nem az...

    A betegség sokmindent megváltoztat.

    Pár éve rengeteget gondolkodtam ezen. Ha valaki hirtelen meghal, akkor úgy marad meg a szeretteiben, ahogy talán szeretne. Egészségesen. De nagy a veszteség hirtelen.

    Ha hosszadalmas, vagy kevésbé hosszadalmas betegségben, akkor megváltozik. És a körülötte élők is. Mondják, hogy van idő felkészülni. De szerintem erre nem lehet. Viszont végig lehet gondolni, beszélni dolgokat. Amikre az első esetben talán nem jutott volna idő... Hogy ez jobb-e? Nem tudom. Én azt mondom igen, mert nálunk ez az eset fordult elő..

    Idejöttünk valahonnan. Kaptunk magunk mellé társakat. De nem tudhatjuk, meddig maradhatnak velünk... talán jobb is, ha nem tudjuk...

  • 2007.12.11 16:33:33Subbantósdi

    Az a rossz, azt nem tudod sosem feldolgozni, hogy nem tudtál elbúcsúzni, ha hírtelen hal meg egy hozzátartozód, mondjuk egy váratlan infarktus esetében. Előtte talán egykét nappal még beszéltél is Vele telefonon és talán előtte nem sokkal találkoztál is Vele és lehet, hogy úgy érzed, hogy mikor ott voltál Nála, ha tudod, mennyivel tovább maradtál volna, ha telefonáltatok egymással és valahova rohannod kellett, ami nem olyan fontos, akkor inkább lekésted volna vagy el sem mentél volna, csak még beszélhess Vele...

    Ilyenek vannak az emberben, de igaz, nálam csak a jó, a szép maradt meg, nem láttam szerencsére a szenvedést.

    És sokat emlékezem, álmodok Róla, a gyermekeimnek is fogok Róla mesélni, képeket mutatni, mert ráadásúl külsőre is Rá hasonlítok, ahogy ez lányoknál már szokás.

    És megfogadtam, hogyha a második gyermeken fiú lesz, akkor a második neve biztos az apám neve lesz, Miklós.

    Ezt a férjem is elfogadta, valahogyan természetesnek látja, pedig Ő csak sajnos kb. fél évig ismerte, mert a megismerkedésünk után fél évvel hagyott itt minket...

    De látta a kapcsolatunk mélységét, meg hogy nagyon egyivásúak voltunk, lelki társak, stb., és hát sokat meséltem azóta is Róla és arról, milyen volt Vele, mikor még élt, miket éltünk át együtt, stb.

  • 2007.12.11 16:36:13szőlőszem

    Halihó! Méregzsák!

    Ti még messze nem tartotok itt!!!

    Ne gondolkodj előre. Szerintem.

  • 2007.12.11 16:51:41méregzsák

    Igyekszem, csak sajnos nálunk a családban sok tumoros megbetegedés volt, és mind ugyanazzal végződött.

    subbantósdi: megértelek. Minden hibájával és emberi gyengeségével együtt a szeretem Őt, nagyon-nagyon sokat köszönhetek neki. Órákat lehetne beszélni a közös élményeinkről, közös vonásainkról, azokról a gesztusairól, amik annyira sokat jelentenek nekem. És a fiam második neve az Ő neve: Ferenc.

  • 2007.12.11 17:31:26Atina

    A cikkhez:

    Nem tudom Indiában milyen a nyugdíjrendszer, vagy kell-e fizetni az eü. ellátásért. Tehát össze sem lehet hasonlítani a magyar rendszerrel.

    Sajnos Mo-on sokszor még az öregek segítik ki a fiatalokat, mert nem jönnek ki a minimálbérből.

    Ezenkívül itt már nincs nagycsalád (alig). A fiatalok különköltöznek és senki sem teheti meg (sajnos), hogy akár munkahelyét feláldozva egy idős beteget (szüleit) ápoljon.



    Nálunk a nagypapám volt daganatos, s szerencsére a bővebb családban meg tudtuk oldani, hogy valaki mindig elvigye kezelésekre, műtétre, kontrollra, CT-be. A műtétet végző kórház 100 km-re volt. Szóval komoly szervezést igényelt, de meg tudtuk oldani. Ez azonban nem mindenkinél lehetséges.

  • 2007.12.11 17:40:17Atina

    Én Krónikus Osztályon dolgozom, s van egy mottónk: "Bánj jól a gyerekeddel, mert ő választja ki neked a szociális otthont!"



    Komolyabb: /Norbert Elias: A haldoklók magányossága/

    "Manapság a haldoklóhoz közelállók gyakran képtelenek támaszt és vigaszt nyújtani neki szeretetük és gyengédségük bizonyításával. Nehezükre esik, hogy megfogják a kezét vagy megsimogassák, táplálva benne az összetartozás és biztonság nem csökkenő érzését. Nyelvüket és kezüket sokszor megbénítja az erős, spontán érzések kifejezésének felfokozott civilizációs tabuja. Mi több, az élők félig öntudatlanul úgy érezhetik, hogy az elmúlás és a halál fertőző, ezért fenyegetést jelent számukra, következésképp akaratlanul is elhúzódnak a haldoklótól. Pedig mint minden búcsú esetében, a fizikai fájdalom csillapításától eltekintve a végérvényesen távozók számára is talán az ismerősök változatlan szeretetének gesztusa a legnagyobb segítség, melyet a hátramaradottaktól kaphatnak."

  • 2007.12.12 07:50:03Meni

    Másutt, nagyon sok erőt kivánok neked és apukádnak is, bármi lesz is a vizsgálat eredménye!

    Semmi okosat nem tudok irni, hogyan lehetne könnyebb neked és neki. Én úgy nőttem fel, kamaszkorom óta, hogy azt vártuk, mikor hal meg az anyukám. Illetve persze hogy nem vártuk, de az első majd a második infarktus - és a magyar egészségügynek köszönhetően egy hepatitis fertőzés után - egyfolytában azt mondták az orvosok, hogy pár napja vagy pár éve van még, ki tudja. Azóta eltelt több mint tiz év, hála érte az Örökkévalónak és anyukám akaratának, még mindig itt van velünk. De nincs nap, hogy ne jutna eszembe, hogy talán ma beszélek vele utoljára.

    Szivből kivánom, hogy bárhogy alakuljon is a sorsotok, apukáddal együtt legyen elég erőtök, hogy méltósággal és szeretettel csináljátok végig, együtt.

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta