SZÜLŐSÉG

Melyik sztárnak szülnél gyereket?

2007. december 4., kedd 17:00

Egy korábbi posztunkra érkezett hozzászólásokból az derül ki, hogy az anyák is szeretnek jóképű pasikat nézegetni. Egy másik összeállításunkban már mutattunk néhány szexi pasit gyerekkel a kezükben. A Poronty most összegyűjtötte a legszexibb külföldi celebapukákat. Lehet nyálat csorgatni és eljátszani a gondolattal, kinek szülnénk gyereket, ha.

Klikk!


Brad Pitt

Senkinek nem kell bemutatni lánykorunk bálványát, a sármos és szexi Bradet, aki sikertelen házasságát követően Angelina Jolie és örökbefogadott gyerekei mellett kötött ki (bár választását nem értjük, Aniston sokkal helyesebb volt). 2006-ban született meg saját kislánya, Shiloh, és a sztár még további gyermekeket szeretne. Bár már korosodik, mi azért szívesen szülnénk neki.

Ben Affleck

Lopez helyett Garner szült lánygyereket 2004-ben az Armageddon csinos űrhajósfiújának. De vajon ki szüli a következőt? Kár, hogy nem Jennifernek hívnak minket.

Johnny Depp

Bár Don Juan de Marcohoz külseje alapján jobban illene egy bombanő, ő mégis a csúnyácska, foghézagos Vanessa Paradis-t választotta gyermekei anyjának. Velünk jobban járt volna?

Patrick Dempsey

A Grace Klinika McCsábítója vajon milyen hatással lenne ránk, ha kék szemével mélyen a miénkbe nézne és azt rebegné, tőlünk akar gyereket?

Colin Farrell

A telefonfülkékben ácsorogni szerető színésznek még azt is elnéznénk, hogy alacsony. Nézzük csak meg, hogy gondoskodik súlyos beteg gyerekéről!

Ashton Kutcher vagy Bruce Willis?

Mi is szívesen lennénk Demi Moore helyében, és nem csak a külsejét irigyeljük. Először szül három lányt a Die Hard izmos főhősének, majd mikor Bruce kopaszodni kezd, lecseréli egy sokkal fiatalabb és szexibb fiúcskára. Neki hiába próbál gyereket szülni, nem sikerül. Szüljünk mi helyette?

George Clooney

Listánk kakukktojása. Sokan szeretnék már bébivel a kezében látni a megrögzött agglegényt, nők tucatjai fáradoznak azon, hogy teherbe essenek tőle. Vajon visszautasítanánk-e George Clooney-t, mint a reklámban a csajok, vagy bevállalnánk egy-két menetre Martini nélkül is?

 

 
 
 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.12.07 15:29:02Leona

    Basszus, nem vagyok kemény mag :(

    Azért mag még lehetek? Csak mondjuk puha...



    Marcangoló: könnyű neked, te otthun vagyol a gyerökkel!!! :OD



    Bezzeg én csak dolgozom :) Viszont felmértem ma egy házat, az alaprajzát fel is szerkesztettem, plusz elintéztem a bankot, meg leadtam egy újabb álláspályázatot. Ja és vettem textilt, hogy mgvarrjam a lány által vágyott fenyőfát (ez utóbbit mikor???).

  • 2007.12.07 15:29:21marcangoló

    Napos oldal, ha mégis kellett volna (de nem kellett, és előreláthatóan a vizsgaidőszak végéig nem kell), akkor tudom, hol találom, és vissza tudom helyezni az előző pozíciójába.

  • 2007.12.07 15:31:09ruju

    marcangoló: köszönöm. :-)

  • 2007.12.07 15:33:54ruju

    (szövetszöcske: a tényekről, számokról, statisztikákról meg egyéb makacs dolgokról megvan a véleményem. Ezek alapján még szülhetnék gyereket. De ezt tényleg csak zárójelben, mert bővebben nem akarok róla értekezni.)

  • 2007.12.07 15:35:16napos oldal

    holnaptól nem leszek függő

    példaképem marcangoló :)

    biztos a szigethogyishívjáki levegő teszi, nem baj, jövőre nekem is könnyebb lesz :)



    ilyen pedálok nálunk is heverésznek itt-ott. ideig-óráig. szigorúan! (már megint eltetted a ....)



    Leona, addig örülj, amíg nem vagy kemény mag :)

  • 2007.12.07 15:38:35Tori

    950 hsz...

  • 2007.12.07 15:44:41marcangoló

    Ó, és én teszek el mindent (naná). Persze ma reggel már azt hittem, hogy a telefonom is odakerült, ahová a _másik_ kocsikulcs a múltkor. Mindkettőt a zuram tökítette el. Az utóbbit sikerült megtalálnom gondosan elrejtve egy párna alá...

  • 2007.12.07 15:46:24marcangoló

    Szerintem Leona, te is keméy mag vagy, mert te sem a témához szólsz hozzá, amit azt Szövetszöcske olyan jól megfogalmazta...

  • 2007.12.07 15:48:23ruju

    Nálunk az "én csak vendégségbe járok haza" szokott bejátszani (így hívom a tünetegyüttest): Hol vannak a poharak? Hol van cukor? Hol vannak a nadrágok, stb... De ettől még imádom, és több belső infót (ma) már nem adok ki :-DD



    Sziasztok, élmény volt újra, megyek gyertyát önteni, szerencsére vendégségbe :-DDD

  • 2007.12.07 15:52:02marcangoló

    Na, megyek, az ígért csillagos sütihez...

  • 2007.12.07 17:28:47Moira

    Mindjárt kiszámolom lehetek-e kemény mag. Vagy valami hasonló.

    Órákat tudnék ebben a témában írni, szerény korom ellenére velem is történt egy s más.

    Csaltam. Durván. Nagyon durván. És bár a mostani párom miatt, mégsem vagyok rá büszke. de nem is tagadtam.

    Az exem nem vette észre. Most vagy én vagyok profi hazudozó(sajna ebben nagy tehetségem volt akkortájt), vagy ő volt vak. Vagy az akart lenni.

    Amit bánok, hogy sokáig döntésképtelen voltam és ez mindhármunknak kellemetlen volt valamilyen szinten.

    Az elején úgy gondoltam, oké, volt egy kaland, de én együtt élek vele két éve, próbáljuk meg helyrehozni. Nem nagyon ment.

    Akkor gondoltam hazamegyek anyámhoz. Sírva vittem a sporttáskámat, ottaludtam, majd mentem vissza az exemhez. A Petit meg felhívtam, hogy hagyjuk az egészet. Két hónap ment el így.Nem mertem feladni egy nem túl jó kapcsolatot, egy bizonytalan újért. Mert szerettem az exemet, hiába csaltam meg, sokat jelentett nekem. Idő kellett amíg rájöttem, hogy ha már ennyire szétmehetett a kapcsolatunk, ott már igen nagy baj van.

    Aztán egyszer éjjel sem mentem haza. HAjnalban hazamentem, eléálltam és elmondtam mindent. Megbeszéltük hogy két hét múlva költözök(benne voltam egy húzós vizsgaidőszakban)

    Elköltöztem Anyámékhoz, de a komolyabb cuccaim még nála maradtak, mert nem tudtam kocsit szerválni, és nem is sürgettem a dolgot. Egyszre este részegen felhívott, hogy másnap azonnal takarítsam el a holmimat. Szereztem kocsit, elmentem a cuccaimért.

    Végigsírta az egészet, és jött azzal, hogy nem kell ezt elkapkodni, ő nem úgy értette. Ő megváltozik, stb.

    Csak akkor eset le neki igazán, hogy én elhagyom őt, amikor ott álltam kabátban, az utolsó csomag holmimmal és elbúcsúztam tőle.

    Nem volt könnyű, de megérte. És ebből a tapsztalatból szerintem igen sokat tanultam. Ma már pár dolgott másképpen tennék, de nem változtatnám meg a döntésemet. Most van egy vőlegényem és egy tündéri gyerekem, ami a volt páromal elképzelhetetlen lett volna.

  • 2007.12.07 17:43:51Kékfelhő

    Én 30 évesen borítottam az életem fel, kisgyerekkel a karomon. Akkor már 8 hónapja depressziós voltam, boldogtalan, üres. Megráztam magam, ez így nem jó, valahogy magamhoz kell térnem. Beújítottam egy pasit. Egy teljes hónapig találkozgattunk suttyomban, titokban, ez 3-4 alkalmat jelent. Ennyi idő pont elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjek: utálom magam, azt, amit teszek, azt, ahogy élek. Fogtam a gyereket és hazaköltöztem a szüleimhez. Az exem semmit sem értett, igaz, ő benne az sem tudatosult úgy igazán, hogy totál üres és boldogtalan voltam mellette hosszú hónapokon keresztül. Rendbe tettem az életem, hivatalosabb mederbe tereltem a kapcsolatom, majd 7 hónapra rá összeköltöztünk. A párom elvált, őt anno rendszeresen csalta a felesége, amíg ki nem derült. Emiatt váltak el. Mindketten tudjuk, hogy néha törékeny dolog a boldogság, és semmit nem kapunk ingyen, dolgozni kell érte. Felállítottuk a magunk szabályrendszerét, ami mentén a kapcsolatunkat terelgetjük, ide tartozik a sosem csalunk, inkáb továbblépünk elv is. Azóta eltelt újabb négy év. Mi időnként fent, időnként lent, de folyamatosan alakulunk. Én el tudnám még viselni negyven-ötven évig. De pl. sosem állnánk pap elé, hogy esküdözzünk holtodiglan-holtomiglant, mert már mindketten átéltünk ezt-azt, jót-rosszat, és bár bízunk magunkban és a másikban, sosem lehet tudni, mit hoz a sors. Talán majd az öregek otthonában összekötjük az életünket papíron is :)

  • 2007.12.07 17:47:25Kékfelhő

    hűű, azért a történet félreérthető volt egy ponton:

    amikor összejöttünk, a mostani párom már évek óta elvált ember volt, és nagyon nehezen adta be a derekát, nem tetszett neki ez a megcsalós dolog. Gyakorlatilag erőszakkal kellett bevennem az első alkalommal magam a hálójába. Ő kezdettől várta, hogy mikor hagyom ott a párom, bármikor hajlandó volt hozzám és a gyerekhez kötni az életét.

  • 2007.12.07 17:54:24Kékfelhő

    "Tori 2007.12.07 14:41:30



    énisénis: igen, ez is bennem van, meg az is, hogy vajon nem csak én vagyok-e, aki túl könnyen feladja mindig. Ugyanis világéletemben úgy voltam, hogy ami nem ment, azt nem erőltettem. "



    Ezek ismerős érzések, a szakításunkat követően bennem is gyakran felmerült a kérdés, hogy nem tudtam volna-e jobban harcolni, többet tenni az ügyért?

    Utólag visszanézve úgy gondolom: akkor, amikor egy szál pizsamában bámultam délután ötkor kifelé az ablakon, és már az sem érdekelt, hogy a gyerek bömböl, akkor adhattam fel végleg a dolgot lélekben. Onnantól már nem volt lejjebb. Néha valamit csak azért kell megtenni, mert NEKED fontos. Igenis, néha élnie kell bennünk az ÉN-tudatnak. Ezt nevezik túlélő ösztönnek. Lehet, hogy itt az idő, hogy most magaddal törődj, a te lelkeddel,a te életeddel, a te egészségeddel. És ha van olyan ember, akire támaszkodni tudsz, hát rajta! Senki nem fog elítélni miatta.

  • 2007.12.07 18:26:47Atina

    Vicc:

    Megtudtam, hogy a feleségemnek szeretője van. De jól kib@sztam vele: elszerettem tőle.

  • 2007.12.07 18:27:55Atina

    Ezt a (férfi) főnököm mondta a válása után. Nem ő volt buzi.

  • 2007.12.07 18:45:32Kékfelhő

    Negyedik átolvasásra leesett végre :)

    Na igen, ilyen is van :)

  • 2007.12.07 18:55:49Moira

    Jól van, nekem is leesett végre. Pedig azt hittem, hogy a szövegértéssel nincsen gondom.

  • 2007.12.07 18:58:41Atina

    Már írtam régebben, hogy rohadt szar a kapcsolatom anyóssal. Bunkó velem a végletekig.



    Tömören fogalmazva: az a baja, hogy a férje 30 éve nem dugta meg.

    Külön szobában, de egy házban laknak. Apósom azt mondja, hogy a pénz-ház miatt nem tudnak válni. Melósok, egyik sem jönne kis a fizetésből egyedül.

    Valójában nem akarnak válni - ő dolguk.

    De ami ennek folyománya:

    Párom gyűlöli az anyját, mert minden frusztrációt rá hárított. Ez állt felváltva folytogató majomszeretetből, vagy otthonról "takarodj a picsába" elüldözésből. Totálisan következetlen.

    Apjával nagyjából jóban van, mert 17 éves kora óta ment apja után a kocsmába, csakhogy az anyja ne őt zargassa.

    Amikor a párommal összejöttem, akkor én lettem minden rossznak az oka. Mert én mit mászkálok a párommal, nekem otthon kéne maradnom anyóssal beszélgetni.

    Nekem az a bajom, hogy nagyon nagy az igazságérzetem, s ehhez nagy pofám is van. Tudom, ez nem jó, de ez van. Persze anyós házában finoman fogalmaztam: "Velem te így ne beszélj, mert engem nem a picsádból rángattál ki!" - Na ez hatott, azóta csak virágnyelven mer beszólni.



    Summa summárum: Jobb külön, ha együtt nem megy. Szenved mindenki, s magától is elkergethet az ember jóindulattal közeledőket is, mert elvakult dühében nem lát tisztán.



    Engem anyósom annyit bántott pszichésen, hogy ma csak a biciklin láttam meg a városban, és bekeményedett a 4 hónapos hasam. És ezen már nem tudok uralkodni.

  • 2007.12.07 19:00:31szövetszöcske

    Csak ugy hetvege elott, zaraskeppen, kevesbe elmeleti jelleggel, egy sajat, kicsit pozitivabb vegkifejletu megcsalas sztori...



    En huszonpar eves egyetemista voltam, egy hosszabb vonatut alkalmaval osszejottem (semmi kulonos, inkabb csak baratkoztam) egy ferjezett, tobbgyerekes, bo 30-as novel. Aztan meglehetosen sokat osszejartunk (ugy ertem en jartam fel hozza napkozben), szep napok voltak, kivetel mikor a hazaerkezett ferj miatt par orat a gardrobban kellett tolteni delelott. (mondjuk ez mar ekkor nem platoi baratsag volt...).



    Ja a vegkifejlett az erdekes, mondjuk ez a tortenet tartott par honapig, utanna baratsagosan elbucsuztunk, o pedig valahogy kiviragzott, megszunt a nagy punnyadtasag a ferje es kozte. Es pont nemregen megtalalatam az iwiw-en, azt meselte azota (15 eve lassan) boldogabb a ferjevel mint valaha elotte (bar mondjuk nem meselte el neki...). Es o mondta, hogy igazibol a felredugas volt az, ami felporgette, es ami porges aztan atragadt a ferjre is. Szoval lehet hogy most szegyenkeznem kellene, de azert ez megiscsak egy kulturalt meg hepiendes sztori.

    (jo, tudom, kovek ugyis jonnek, de ez akkor is egy valos es mas hangvetelu tortenet, gondoltam megosztom, bar nem tudom mi a tanulsag)

  • 2007.12.07 19:05:06Kékfelhő

    nincsenek kövek

    ilyen is biztos van :)

  • 2007.12.07 19:15:14zolnaid

    Tori, a férjed szenvedélybeteg. És ebből nem tudod kihozni, csak akkor, ha ő akarja. Ne menj rá. Létezik olyan, hogy valaki meg abba dilizik bele, hogy "majd ő megmenti a párját", te ne ess bele ebbe, ez ugyanúgy betegség ám.

    A férjem pár éve dolgozott szenvedélybeteg ellátásban, nagyon sok ilyen sztorija van, elég rémisztőek, ha úgy látod, nincs tovább esély, akkor menekülj. És szerintem inkább előbb, mint később.

  • 2007.12.07 19:18:50Guruljka

    Szövetszöcske miért lennének kövek:) Olyan is van, hogy nyitott házasság és működik. Én nem lennék rá jó alany, de másoknak meg kell a szexuális kitekintés időröl-időre. Az tüzeli őket. Engem meg az, hogy van valaki, aki minden porcikámat igen jól ismeri és hatásosan kezeli is...

    Nem vagyunk egyformák. Ezért mondtam, hogy mindenkinek magának kell a saját filozófiáját kialakítani.

    Egyébként én sem a kóbor numerát nem ítélem el, sem magát a félredugást.

    Nekem a hazugsággal van bajom. Én nem bírtam szerető sem lenni pl. Egyszerűen ilyen alkat vagyok.

    De mindenkinek a magához való párt kell megtalálnia. Na ez az egyetlen dolog amihez kell egy kis szerencse. De igazság szerint legtöbbször inkább elcsesszük. Vagy sietünk és rosszul választunk vagy nem veszük észre akit kéne, vagy hagyjuk, hogy felőröljenek a problémáink.

    Jártam már én is így is, úgy is.

    Igyekeztem belőle tanulni.

  • 2007.12.07 19:24:20Kékfelhő

    Guruljka :)

  • 2007.12.07 19:32:19Anyatünde

    napos oldal:

    "marcangoló, téged nem bosszant, hogy egy csomó arc nem nyomul itt (kemény mag)?

    nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy vagy

    1. takarítanak

    2. gyerekekkel játszanak

    3. valami szépet olvasnak

    4. finomat főznek

    5. ajándékot készítenek



    ilyenek. baromira frusztrál."



    Sztem én nem vagyok kemény mag, de amikor írtad, a Kicsit próbáltam összevakarni épp, hogy indulhassunk a nagyokért suliba-oviba.



    A listából 2.-5.-ig szívesen bevállaltam volna ehelyett. :-))

    sajna Apának újabban péntekenként van kutatócsoport-megbeszélés 3-tól...



    Éééés... be kell vallanom, ma néztem némi filmet is, míg a Kicsi aludt. Ide se merem írni, hogy mit. :)))

  • 2007.12.07 19:35:28Kékfelhő

    Naaaa, ki vele :)

    Nekem most lehet nagy a szám, megint gyermektelen maradtam a hétvégére :)

  • 2007.12.07 19:43:10Anyatünde

    Kékfelhő, csak egy részét néztem meg, én így részletekben nézek, ha nézek.



    Egyébként Atomcsapda volt a címe.



    No mostmár tényleg kéne fürdetni, ma teljesen el vagyunk kanászodva...

  • 2007.12.07 21:13:06hopeless

    Egy kétségbe esett sztori. Én vagyok kétségbe esve, és a hunyó is én vagyok. Kilenc éve élünk együtt a férjemmel. És megcsaltam. Most másodszor. És hülyén hangzik, de nem szándékosan. Depressziós vagyok úgy 6 éve többé-kevésbé. Barátot kerestem, de valahogy a barátok mindig többet akarnak. Nem tudtam ellenállni. A mostani szeretőm 2 évet udvarolt. Erős hajrában végül nyert. Azóta a mindenemnek érzem. Pedig nem kéne.



    Lebuktam egy év után. Három hónapja kínlódunk a férjemmel. Nem sikerül zöld ágra vergődnünk. Én szerelmes vagyok a szeretőmbe. De őt nem választhatom, mert családos, és előre megmondta, hogy soha nem hagyná el a családját. Senkiért. Még értem sem. A férjemmel nem megy a szex. Ez viszont neki nagyon hiányzik. És bántja, hogy megcsaltam. Érthető. Elvesztette a bizalmát bennem. Az életcélját.



    Nem tudom, mihez kezdjek. A szeretőmet nem tudom elhagyni. Én talán feladnék érte mindent. De ő nem, így felesleges. Most próbálkozunk a férjemmel az együtt maradásban. Én próbáltam rávenni a nyílt kapcsolatra, de úgy tűnik, az nagyon nem megy neki. Azt mondta, szakítsak a szeretőmmel, legyen végre vele szex. De az nem megy. Borzongok, ha csak hozzám ér. Akaraterőből nem megy. Próbáltam.



    Van egy gyerekünk. És terhes vagyok a másodikkal. A férjemtől van mindkettő. Értük kéne megpróbálni. De hogyan?

    A depresszióm nagyon előtört. És képtelen vagyok elmenni orvoshoz. Tudom, ez hülyén hangzik. Mi rossz lenne benne? Én sem tudom. De mit tud segíteni? Megmondja, hogy nekem kell tudni, mi a fontos.



    Várni egy életen át az elérhetetlenre? Apa nélkül nevelni fel a gyerekeim? Egyedül kínlódni az életben? Nem tudom elképzelni, hogy majd egy harmadik pasi lesz az igazi. Nekem az szeretőm az igazi, most úgy érzem. Bár lehet, ez csak a lila köd, meg a kétségbe esés hatása. De most így látom.



    Vagy megerőszakolni magam, és imitálni a boldogságot a férjemmel? Vagy lehet még valódi boldogság egyáltalán?

    Miért lett ennyire rossz a szex vele? Miért borzongok? Nem tudom.

    Olyan reménytelennek látom a helyzetem. Nincs kiút. Nem tudom racionálisan dönteni. Sehogy sem tudok dönteni.



    Itt annyian tapasztaltatok már minden félét. Láttok valami értelmes kiutat ebből a helyzetből? Bár félek, egyik válasz sem tetszene. Azért reménykedem, hogy valaki megmutatja nekem a fényt az alagút végén.

  • 2007.12.07 21:21:28Nilüfer

    :( annyi biztos, én nem tudom megmutatni a fényt.....én a helyedben megpróbálnám egyedül, ha egy mód van rá.És talán orvoshoz mennék....de ezt soha senki nem fogja helyetted/ meked/ megoldani.

  • 2007.12.07 21:25:57marcangoló

    Hopeless, szerintem a ti esetetekben pont hatásos lehet a párterápia. A férjed biztosan motivált, hogy változtasson a mostani dolgokon, és azt hiszem, neked sem ártana ebben a zűrzavarban rendet tenni. És van olyan is, hogy az a terápia ereménye, hogy a pár nem marad együtt (pl. te úgy gondolod, hogy egyedül is boldogulsz, megerősödve tudsz továbblépni, vagy a férjed jön rá, hogy el tud engedni), de az is lehet, hogy sikerül úrrá lenni a nehézségeken. Együtt szerintem könnyebb is elmenni szakemberhez, mint egyedül. De te tudod.

    Ne haradudj, hogy megkérdezem, de miért vállaltad ebben a helyzetben a második babát? Gondolom, nem újkeletű a kapcsolatod a szeretőddel (ha egy éve eltelt, mire lebuktatok). Tehát ő már megvolt, mikor terhes lettél. Nem bántásból, hanem tényleg érdekel.

  • 2007.12.07 21:27:28marcangoló

    Ja, és igaza van Nilünek, senki nem fog dönteni helyetted. A szakember csak segít abban, hogy megtaláld az utad. De én nem orvoshoz mennék (azaz pszichiáterhez), hanem kimondottan párkapcsolati pszichológushoz, vagy egyéni terápiára a depresszióval...

  • 2007.12.07 21:31:43Pandi

    Hopeless, mielőbb fordulj orvoshoz.

    Elhiszem, hogy kétségbe vagy esve, de szerintem a férjed is. Ha több, mint egy éve szerelmes vagy a "másikba", hogyan jött a második baba a férjedtől? Minden esetre a gyermekeid miatt erőt kell venni magadon, mert ők megérdemlik.

    Viszont ha "imitálsz", az senkinek nem jó.

  • 2007.12.07 21:36:51Hicudzsi

    Hopeless!

    Egy jó szakpszicológus nagyon sokat segíthet a helyzeteden (engem is kiszedett a depresszióból), esetleg próbálkozhatnátok párterápiával főleg ha most tényleg próbálgatjátok az együttmaradást.



    Merj külső segítséget kérni (ahogy itt is kértél), nagyon sok dolog van amit már minden erőfeszítésünk ellenére sem vagyunk képesek kontrollálni.



    Az én segítségemet (pszichológusomat) Suhai-Hodász Gábornak hívják, sajnos az elérhetősége a magyar telefonomban van, de a neten hátha találsz róla valamit.

    Nagyon erős vagy, hogy tudtál ide írni és biztos elég erős vagy ahhoz, hogy segítséget kérj.



  • 2007.12.07 21:38:13Hicudzsi

    (Na jól egyszerre írtunk.:))

  • 2007.12.07 21:54:21marcangoló

    Én is ismerek nagyon jó párterapeutát, utánanézek, ha gondolod.

  • 2007.12.07 22:38:29Anura

    Ez érdekes. Tényleg depresszió, magamra ismerek, bár nem diagnosztizáltam magam. Voltam ellenben chatfüggő, és játékfüggő is. Magamtól jöttem ki ezekből, szerencsére nem szeretem túl hülyén érezni magam, tehát egy idő után minden varázsát elveszítették ezek a kábítószerek. Hatalmas segítség volt, hogy a párom végig mellettem állt, mindig szeretett, és próbált kivonni másfelé.

    Szerelmes is voltam másba, szerintem szintén ez áll fent hopeless-nél. Sose voltam annyira szerelmes, mint akkor, DE: az emberben előbb-utóbb támadjon fel a büszkesége - én a másiknak azért kellettem volna, mert nem volt nője, és mert jót szórakozott volna. Kb. ebbe a színvonalba sorolom hopeless szeretőjét is.

    A páromnak meg azért kellettem, mert ÉN kellettem akárhogy, akármilyen depisen, morcosan, bezárkózottan. Mint ahogy érzésem szerint hopeless férje is így ragaszkodik.



    A szerelem ilyen esetekben illúzió. Mint ahogy a játékszenvedély is az, valami, amiből nem tud az ember kimászni, nem érzi elég jónak magát, és nem akar lemondani róla.

    Elmúlik - sőt, visszaszeret az ember abba, aki őt igazán mindenestől vállalja. Mondjuk ez idő. Sok-sok idő, nekem is egy évbe telt, hogy elfelejtsem azt, akibe nagyon szerelmes voltam. Akarni kell, valami célt találni kell, és becsülni kell azt, aki mindvégig kiáll mellettünk, nem csak egy bizonyos területen, vagy egy bizonyos formában kellünk neki.

    Hopeless várj, remélj, és gondolkozz el, mi ment félre az életedben, amiért nem tudsz neki örülni, és másba kapaszkodol.

    Sok sikert. :)

  • 2007.12.08 08:00:21hopeless

    Először is köszönöm szépen a sok jó tanácsot. Nagyon féltem írni, mert tudom, hogy mindenért csak magam okolhatom, és féltem a véleményektől. De jól esik, hogy alaptalanul.



    Úgy látom, a terhességem többeteknél kérdéseket vetett fel. Talán lehet, hogy tényleg felelőtlen vagyok, nem tudom. De a szeretőm, mint mondtam, sajnos nem alternatíva az életemben. Annak ellenére, hogy szerelmes vagyok belé, próbáltam a normális életem a normális mederben tartani. Szerettem volna, ha a fiam nem egykeként nő fel, ha van édes testvére. Önző is vagyok sajnos. Kis korkülönbséget is szerettem volna, mert elég szenvedés itthon lenni a babákkal. Imádom őket, és jó látni, ahogy cseperednek. De az egyedüllét (mármint felnőtt társaság hiánya) rosszul érint. Nincsenek barátnőim, nekem csak a munkahelyem van.



    Amúgy a baba egyből összejött. Mondtam a férjemnek, hogy próbáljuk meg, ha akar, akkor megfogan. És akart. Vagy én akartam annyira. Néha úgy gondolom, nem fair szegény kicsivel, hogy ilyen körülmények között fogant. De talán mégis jobb, hogy egyáltalán megszülethet. Nem lenne jó neki apa nélkül, de biztosan nem szenvedne semmiben hiányt. A szüleim tudnának segíteni. És szeretetet is sokat kapna. Hát így alakult.

  • 2007.12.08 08:01:54hopeless

    marcangoló, örülnék, ha utánanéznél nekem a jó párterapeutának. Ha úgy jobb, magánban is küldheted az elérhetőségét hopeless222 kukac gmail.com

    Köszönöm.

  • 2007.12.08 08:47:35Kékfelhő

    hopeless: a szerelem ebben a felállásban tényleg lehet, hogy csak illúzió. Amikor elhagytam a gyermekem apját, azért költöztem haza és vártunk az új szerelmemmel az összeköltözéssel, mert nem tudhattuk, hogy az akkori érzelmi kötődés tényleg szerelem volt-e vagy csak valami függőség, olyan kötődés, ami a helyzet tarthatatlanságának elmúlásával szintén elmúlik. Nálunk megmaradt a szerelem, ezért idővel összeköltöztünk. De bennem/bennünk is megvolt a félsz: csak mentőöv volt, semmi több, a többit belemagyaráztuk.

  • 2007.12.08 10:54:54kaktuszvirág

    Hopeless, az érzelmeid helyretételében nem tud senki segíteni, vagy nagyon erős leszel, és látod magad kívülről, vagy csak az idő fogja kitisztítani a gondolataidat. DE. Ha jól értem, a (tisztán érzelemmentes) helyzet a következő:

    1. van egy pasid, aki megmondta régen, hogy nem hagyja el a családját miattad, és ezen nem is szándékozik változtatni,

    2. van egy férjed, akire ugyan nem tudsz ránézni sem, de hónapok óta küzd érted, és

    3. van majdnem két gyereked.

    Ha csak nem csoda történik, és a pasid 180 fokos fordulattal otthagy mindent érted, akkor nincs jövőtök. (De ez esetben komolyan elgondolkodnék azon, hogy milyen belsővel is rendelkezik ez a pasas, aki mond egyet, majd tök mást cselekszik. És elég kétséges egy ilyen jövő is…)

    Nem vagyok ugyan matematikus, de elég egyszerűnek tűnik a képlet. Vagy a férjeddel van jövőd, vagy egyedül, akár találva egy harmadikat, ha vele semmiképp nem megy. Szerintem mindenképp megér néhány próbálkozást vele. Az a pasi meg, aki eleve megmondja, hogy nincs jövő, csak a nagy rózsaszín szerelem, de semmi több.

    És tudom, tudom, tudom! Ezek csak a logikus rideg tények, míg az embert az érzelmei legalább ennyire befolyásolják. De ha a saját és a gyerekeid jövőjét akarod látni, a tényeket kell nézned!

  • 2007.12.08 10:55:38marcangoló

    Hopeless, ment mél.

  • 2007.12.08 12:12:17hopeless

    marcangoló, köszi a levelet.



    kaktuszvirág, kékfelhő. igazatok van. van pár pillanat, amikor sikerül a tényeket látnom. De ez olyan ritka, és kevés.



    És ez az illúzió az, aki mellett nővé váltam. Aki mellett mindig nőnek érzem magam, és nem csak kislánynak, vagy pajtásnak. Aki megmutatta, milyen az igazi szerelem, és milyen valójában szeretkezni valakivel, nem csak szexelni. Olyan lelki mélységet élek át vele szeretkezés közben, amilyet a férjemmel sosem tapasztaltam.



    És ráadásul a legjobb barátom.

    Tudom, hogy nincs jövőnk, csak nagyon nehéz lemondani róla. És ráadásul mindennapi kapcsolatban lennénk utána is.



    De tudom, nekem kell megoldani. Köszönöm a sok segítséget. Csak ez még annyira kikívánkozott belőlem.

  • 2007.12.08 22:31:44Kékfelhő

    no igen, a szex nagy úr

    tudom, hogy nem illik ezt mondani, de marha sok múlik azon, kivel tud az ember igazán jót kufircolni, és ki az, akivel csak úgy "átesik" rajta. Sosem fogom elfelejteni, milyen érzés volt 30 évesen az első orgazmusom. Pedig azóta van, rendszeresen, de az első az felejthetetlen :)

  • 2007.12.09 20:59:49marcangoló

    Tori, rád gondolok, és nyálzom a Tróján. :-))))

  • 2007.12.09 22:11:06Moira

    Tori, én is rád gondolok. Azt mondtad irigykedsz rám, mert milyen jól megvagyunk az urammal. Tényleg ne irigykedj. Ma megint volt egy "beszéljük meg" szitu, de én nem látom a változást. És ezt el is mondtam neki.

    Egyszerüen belefáradtam. Úgy látom, hogy felesleges küzdenem, mert nincs látszatja. Pedig szeretem őt.

    Jajj.

    Ha nem lenne a lányom már kiugrottam volna az ablakon. Szerencsére a földszinten lakunk, így ez az opció alapból kizárva :-)

    Bocsi mindenkitől, hogy itt szomorkodom, csak annyira kikivánkozott ez belőlem.

  • 2007.12.09 23:33:32zolnaid

    Moira, valami párterápiára nem gondoltál? Vagy elmenne ilyenre?

  • 2007.12.10 09:04:17Guruljka

    Moira, fel a fejjel! Beteg meg minden (jól emlékszem ő köszvényes ugye?). Ez speciális időszak. Ilyenkor kiéleződnek azok a dolgok, amik még nem csiszolódtak össze. Nálunk is volt rossz időszak, amikor a páromnak nem volt munkája pár hónapig. De, az hogy átvészeltük még közelebb vitt egymáshoz minket. Ez egyébként szerintem minden közösen megoldott probléma vagy válság után így van. Szóval most türelem. Tudom nehéz...

  • 2007.12.10 09:44:02Kékfelhő

    Bizony, időnként lent.

    A párom azt mondta múlt éjjel, hogy egész jó évünk volt, sokkal kevesebb hülyeségen veszekedtünk. Mondtam, hogy köszönje meg a porontyosoknak, sokat tanultam tőletek :)

  • 2007.12.10 10:23:03Tori

    Felvettem a Tróját, mostantól naponta nyáladzom. :)



    Moira, sajnálom. Azért még jobb helyzetben vagy, mert szereted és nem adtad fel. Én meg már nem is próbálkozom.



    Hopeless, nagyon gondolkoztam, mi okosat tudnék mondani, de rájöttem, hogy semmit. Csak a virtuális vállamat tudom felkínálni. Esetleg, ha pesti vagy, összejárhatunk irl is sajnálni magunkat. Néha az is jól esik az embernek. A nyomor szereti a társaságot, vagy valami. Ha kipanaszkodjuk magunkat egymásnak, legalább nem szorul benn az a sok frusztráció, és nem a gyereken csapódik le. Egyébként majdnem úgy jártam, mint Te, csak szerető nélkül. Tavasszal még mi is dolgoztunk a kistestvéren, csak nem fogant meg. Pedig nekem is csak annyi érvem volt, hogy a lányom ne legyen egyedül. Így utólag örülök, hogy nem sikerült. De azt hiszem, mindennek oka van, úgyhogy Te meg örülj, hogy Neked sikerült. :)

  • 2007.12.12 15:14:28hopeless

    Tori, köszönöm a virtuális vállat. Azt hiszem, segített. Most sem vagyok sokkal jobban, de egy kicsit elbújtam a problémáim elől. Amikor csak tehetem, olvasok, így nem gondolok rájuk.



    Pesti vagyok, de az arcom azt hiszem, egyelőre nem merem vállalni magamhoz. De ha van kedved levelezni, akkor írj a hopeless222 kukac gmail.com címre.



    És én tényleg nagyon örülök, hogy összejött a baba. Ha nincs is túl sok erőm, azt a keveset is a két gyerekemnek köszönhetem. És hát terhesen az ember nem lesz öngyilkos.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta