SZÜLŐSÉG

Gyerekpofozás helyett törj tányért!

2007. november 28., szerda 08:05

Akinek még egy „kurva élet” és „bassza meg” sem hagyta el a száját, de legalábbis nem suttogták el a kis agysejtjei, amikor a gyerek egész nap nyígott, földhöz verte magát huszadszor is ok nélkül a boltban, és már három hónapja nem aludt, az vagy hazudik, vagy svéd, vagy blazírtabb, mint Havas Henrik reggeli fikázás közben.

Nem lehet letagadni, a gyereknevelés és –szórakoztatás rengeteg feszültséggel jár. Ezt a feszültséget pedig valahogy le kell vezetni. Nézzük csak, milyen módszereink vannak erre!

1. Verekedés: sajnos az egyik leggyakoribb. Tévedés ne essék, a pofonokat a gyerek kapja. Mivel elég rosszul hangzik, ezért vagy őszintén furdal a lélek után, és semmivel sem érezzük jobban magunkat, vagy bemagyarázunk valami avíttas nevelős szöveget, amiben nagy valószínűséggel szerepel a makarenkói szó. A megrázás és társai csak egy hajszállal jobbak, vagy annyival sem, főleg kicsi babáknál pedig, bár nem úgy tűnik, de nagyon veszélyesek! Ha nem tudunk ellenállni annak, hogy így vezessük le a feszkót, akkor kérjünk segítséget szakembertől, nekünk és a gyereknek is sokkal jobb lesz. Addig is, ha ránk tör a verekedhetnék, inkább menjünk ki a szobából, ha pedig módunkban áll, passzoljuk le a gyereket.

2. Üvöltözés: a leginkább bevett módszer. Könnyen rá lehet fogni, hogy nevelünk, sőt mi több, magyarázunk, mert a büdös kölke másképp nem ért a szóból. Valószínűleg így még kevésbé, hiszen csak rémülten néz. Hogy mennyire csak magunknak szól a műsor, azt azon is le lehet mérni, hogy nem szoktunk közben a gyerek szemébe nézni, szemben a valós kommunikációval. Ha ugyanis belenéznénk azokba a halálra rémült szemekbe, amikben ilyenkor egy őrült szülő tükröződik, nagyon elszégyellnénk magunkat.

3. Gúnyolódás: jobbnak tűnik, de talán még rosszabb. Nyafogós kislányunk utánzása (de nem viccből, hanem idegbajosan) ugyan nekünk talán jót tesz, és ő is elhallgat, de legközelebb találjunk ki jobbat.
 
Gyorsan evezzünk a gyerekek számára kellemesebb vizekre!
 

4. Szekrény-szétverés: a nagy klasszikus, még Hrabal is megírta a Sörgyári capriccio-ban. Apa baltával, fűrésszel és egyebekkel nekiesik a kiszemelt bútordarabnak, amikor Mariska sokadszor ugrik bele a szökőkútba és próbál megfulladni. A végén jöhet a tisztítótűz. Manapság kezd kimenni a divatból. 

5. Tányércsapkodás: létezik szociodráma edénytörés nélkül? Aligha. Elég ijesztő összetörni a teljes tányérkészletet, viszont nagyon élvezetes. Vigyázzunk, nehogy megvágjuk a kezünket a cseréppel, nagyon mély sebet tud okozni. A gyerek jelenlétében nem ajánlott, mert megijedhet és el is találhatjuk. Bár ha együtt csináljuk, élvezni fogja, kérdés, nem próbálja-e meg a távollétünkben egyedül is. Külön bónusz, hogy a végén vehetünk menő új cuccokat.

6. Séta: ha nagyon kivagyunk, akkor menjünk egyszerűen ki a levegőre. Ha még babakocsis a gyerek, futhatunk is vele. Ha kimozdulunk a zárt térből, más perspektívába kerülnek a problémáink. Egy játszótéren valószínűleg mindkettőnk figyelmét más dolgok kötik le, mint otthoni konfliktusaink. 

7. Éneklés: mindegy, hogy mit. Általában a gyerekek is lenyugszanak tőle, mi meg, akár egy mantrától, ellazulunk a dallam és szöveg ismétlődésétől, nem tudjuk feszíteni magunkat közben. A versmondás is megfelel, olyankor még a szöveg felidézése is leköti a szürkeállományt, nem jut időnk a konfliktuson pörögni.

8. Veszekedő játékmaci: vele üvölthetünk, földhöz csaphatjuk, elmondhatjuk, hogy mennyire utáljuk, ahogy viselkedik. Mindig ugyanolyan engedelmes gombszemekkel fog nézni ránk. 

9. Hangos, élvezetes káromkodás: hadd ne cifrázzam. Lehetőleg külön szobában tegyük, különben amint megtanul beszélni a gyerek, a játszótéri feszültséget hangos kurvaanyázással fogja levezetni, mi meg foghatjuk az esetet a bölcsire.

És ti? Ti milyen tuti módszert tudtok a feszültség levezetésére?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.11.30 18:55:54napos oldal

    Alvomacko, szerintem ha zavar a helyzet, érdemes lenne változtatni. sose késő. és a családodat eddig nem úgy festetted le, mint akikkel nem lehet szót érteni. van két szinte felnőtt lányod, meg egy rendes embered, az plusz 6 db erős kéz. nemáhogy ne lehetne rendszerváltani? :) de ne üss és ne ordíts és ne nyomj mártírszöveget! :)))



    mi ufók voltunk talán, de gyerekkoromban felvágott, sajt, ilyenek volt a vacsora, erre nem kellett külön ember, teríteni, mosogatni felváltva szoktunk volt annó. boltba anyu apu együtt járt, vagy megbeszélés szerint aki ráért. takarítani szombat délelőtt az egyész család nekiállt.

  • 2007.11.30 19:22:09zolnaid

    Alvomacko, nekem hét évembe került valami ésszerű munkamegosztá kialakítása. Nem 50-50 %, de azért már elfogadható. Nagyon sok energiába került - kezdve onnan, hogy megtanítottam felismerni pl. petrezselymet, hogy meg tudja venni a boltban - és nem is tökéletes mindig, amit a férjem végez, de azért működik és megérte dolgozni rajta. Úgyhogy a porszívó, felmosó, szemetes, a bevásárlás mechanikus része az a férjem reszortja, a maradékba is bele szokott dolgozni. Mikor nagyon szerencsétlenkedett, mindig azzal motíváltam magam, az nem létezik, hogy egy diplomás olvasni tudó ember ne tudjon megtanulni mosógépet kezelni, pl.

    De azért se volt könnyű, mert én valami ufó-családból származom, mindenki minden jellegű házimunkát el tud végezni (beleértve a varrást és kötést), eleinte el se hittem, hogy másoknak a legszimplább rántotta is bonyolult feladatsor.

  • 2007.11.30 20:34:07Moira

    Nálunk elvileg munkamegosztás van, csak nem mindig sikerül :-)

    Mivel már a tehességem alatt is csak a párom dolgozott (én tanultam), a háztartás inkább az én dolgom volt. De ezt szépen lebeszéltük, nem vártam tőle hogy 24 óra után hajnalban hazaérve itthon is gürizzen. Persze volt ilyen is, szóvá is tette :-)

    Ha tudott segített (pl porszívózott amíg én főztem, mert tudta, hogy így marabb végzünk, jut idő egymásra is, és nem leszek egy zombi.

    Mostanság viszont borult a rend.

    Este fél hétkor megy dolgozni, előtte segít lefürdetni a kisasszonyt, hajnalban(4-5) jön, de nem tud aludni, csak mondjuk 9-től, nekem meg ugye azért 10 körül ki kéne másznom az ágyból, ha bármit el akarok intézni a városban. Ha hazajöttem a bevásárlás, ügyintézés, stb turnusból, akkor megetetem a kicsit, elmosogatok, kaját gyártok neki. Ezután esetleg visszafekszik aludni, este pedig el.

    Ha nem dolgozik, akkor is átalussza a napot(mentségére szóljon gyógyszert szed) éjjel meg 2-3 ig TV-zik (én meg ülök mellette kukán).

    És tegnap reggel közölte, hogy kicsit depis, mert a betegsége miatt egy hete nem volt dolgozni. Én meg már jóideje az vagyok, de legyek ugye megértő, mert ő nem érzi jól magát.

    Elöször ilyenkor dühös leszek rá, aztán befordulok, hogy én vagyok a béna, amiért nem tudom elmondani a vele kapcsolatos problémáimat, aztán sírok, mint a szopós malac.

    Az pedig itt is bejátszik, hogy segítene, de inkább jobban járok, ha nem teszi, mert akkor duplán dolgozhatok, és tuti ingerült leszek, hogy pl, miért kell babérlevél, meg majoranna a húslevesbe?!

    NA jó egyébként tényleg jó ember, nem trógerozom le, de úgylátszik most sz@rabb idők járnak felénk.

  • 2007.11.30 20:51:08napos oldal

    ja, és érdemes megfontolni a fizetett segítséget, akinek belefér.



    az én férjem nem tudott sültkrumplit csinálni még 7 éve, ma gyakran főz, anyukám mikor jött szüléskor segíteni, férjem kikérdezte, hogy akarja készíteni a rakott krumplit vagy mit. mondta, hogy nem, ez így nem lesz jó, majd ő :D

    volt egy olyan életszakaszunk is, hogy "hányszor mondtam már, hogy ha valamit használunk, azonnal mosogassuk el, mert úgy sokkal könnyebb" - ezt ő mondta.

    (otthon soha nem látta az apját mosogatni)

    dettó az a helyzet, mint zolnaidnál, mást hoztunk otthonról, ezt meg kell azért érteni. és szívós meló változtatni, de szerintem fontos. legalábbis én nem tudnék más minta szerint élni. akinek belefér, az se ufó, kinek - hogy.

  • 2007.11.30 20:52:48Guruljka

    Moira, egy óvatlan pillanatban rontsd el a TV-t. Depi esetén tilos a TV. Mert jobban lenyom.



    És a disznóhúsból készült húlevesbe én is rakok babérlevelet meg majorannát:DDDDD jó az úgy is;)



    No, fel a fejjel!!!

    Nézd meg az alábbi oldalon olvasható cikket. Hátha te is találsz valami homeobigyót a párodnak, ami segít neki kicsit. Persze csak ha hajlandó bevenni.



    www.informed.hu/index.nfo?tPath=/betegsegek/betegsegek_reszletesen/psy/depression_mania/&article_id=40651



    De majd most jól küldök neked egy kis pozitív energiát:)

  • 2007.11.30 21:00:34Alvomacko

    napos oldal: az a baj, hogy nem tudok kérni. Eccerűen képtelen vagyok rá. És ezért nem leszek vezető sohasem, mert a munkát nem tudom jól delegálni, sőt egyáltalán nem tudom.

    De erre csak néhány éve jöttem rá. Egy ideig - igazad van - nyomtam a mártír szöveget, hogy méééér pont én? Majd egy napon rájöttem, hogy azééééé te hülye, mer nem tudsz segítséget kérni. A többike meg szintén nem hülyék, hogy nekem önként és dalolva segítsenek, amikor azt látják, hogy olyan jól boldogulok mindennel...

    De azért már változtam egy csomót. Pl. mióta rájöttem a hibámra, azóta legalább visszafogom magam a mártírszöveg nyomatásával... :-) És néha már tudok kérni, ha éppen nagyon meg akarok szakadni.

    Egy pszichológus jól megaszondaná, hogy súlyos bizonyítási kényszerem van... Igen... Mindig én akartam lenni a legjobb... de ehelyett a leghülyébb lettem...

  • 2007.11.30 21:02:37napos oldal

    Moira, menjetek egyet sétálni hárman, ha tudtok, kilendíti az embert. Így elég nehéz lehet minden, hogy "ellentétes" munkarendben vagytok...

  • 2007.11.30 21:02:41Alvomacko

    Moira: a te férjed köszvényes, ugye?

    Étrendjén változtattatok már? Mert nekik nem szabad enni egy csomó dolgot. Amúgy ez ma már egy jól gyógyítható betegség.

  • 2007.11.30 21:20:21napos oldal

    :DDDD Alvomacko

    lényeg, hogy leg lettél, nemigaz?

    dícséretes ez az önismeret.

    azt mondják, kamu, hogy kutyából nem lesz szalonna, hogy az ember nem tud változni. te is látod, hogy de. ami azt illeti, külön vezetőképző tréningek vannak szép számmal, ugyanis az emberek nem születnek annak tömegével... a delegálás nagyon fontos készség az életben, tiszta szívás, ha lemondunk róla.



    talán ha továbbmész ezen az úton - önismeret, ill. gyengébb képességeid fejlesztése - idővel jobban érzed magad a bőrödben. könyvek, beszélgetések, pszichológus sokat segíthet. meg egy takkernéni (akár hoz magával könyvet, akár nem) :DDD



    szerintem szuper, hogy így kiismerted magad, tényleg! de ne szivasd magad azzal, hogy szapulod magad. biztos megvan az oka annak is, hogy ilyen vagy. kár keseregni meg meaculpázni, tegyél valami produktívabb dolgot. változtass. ez baromi munkás, egyedül elég nehéz, főleg, ha sok a kudarc.



    ha nem vagy elég elszánt változtatni, akkor meg gyárts valami fasza kis ideológiát, és törődj bele a dolgok állásába. de most tényleg. te nem vagy az a fajta, aki ne tudná a saját útját járni nyugodt szívvel. anyósom pl. nem úgy él, ahogy én, oszt mégis boldog. mi jogom van felülbírálni?

  • 2007.11.30 21:38:02Moira

    Guruljka: Ma reggel ezt mantráztam a takaró altt hüppögve: gyűlölöm a tv-t, úúúútálom, gyűlölöm a tv-t.

    Azért most megy a helyszinelők :-)

    Köszi a linket, meg a pozitív energiát!



    napos oldal: jó lenne sétálni, majd próbálom mondogatni neki. Holnap délután átjön a legjobb cimborája, remélem ez feldobja egy kicsit.



    Alvomacko: Igen, köszvényes. Most szedi a gyógyszerét. Innia kell mellé egy csomó vizet, ami egyébként is jót tesz. Vörös húst nem eszünk, de mostanság sok felvágottat evett, meg ugye innia sem lenne szabad. Most a gyógyszer mellett nem iszik, a munkája miatt mozog végre, én meg igyekszem olyat főzni, ami jó neki.

    Annó kivizsgálták: magas koleszterin, határértéken a cukra. Ha abbahagyta a gyógyszert megpróbálom rávenni egy kis tisztitó kúrára. ja és jöhet a homeopétia is.



  • 2007.12.01 07:32:38Alvomacko

    Moira: hűűűű, ezek nem jó dolgok. Mindegyiket egy jó kis életmódváltás meg tudja oldani, de ez férfiak esetében különösen nehéz. Főleg addig, amíg nem akarja maga is. Mert halálra idegesíti magát, ha folyton rá kell szólni, hogy ne egyél ezt, ne igyál azt vagy csak annyi, hogy nem főzök ezt vagy azt, hiáába kéred. Hihetetlenül rosszul tűrik a kötelező lemondást.

    De ezzel még én is így vagyok. Ha valamiről muszáj lemondani, az egy rövid ideig megy, aztán jön a fene az egészbe, ez a kevés úgysem árthat. Nekem le kellene mondani a sajtról, a csokiról és a csípős ételekről. A sajt kb. egy fél évig ment, de aztán nem. A csoki megy, azt én soha nem szerettem, a csípős meg becsúszik időnként, mert nem tudok ellenállni neki.

    Szóval sok türelem és kitartás!

    Mi lenne, ha TV helyett megpróbálnátok beszélgetni? Mondjuk az ágyban, sötétben. Mi ott tudunk a legjobban beszélgetni. Van, hogy hajnali fél 2-ig nyomjuk. Vagy valami társast játszani néha. Vagy kártázni. Esetleg egy jó kis kockapóker?

    Vagy valami netes játék közösen?



    napos oldal: köszi a biztatást. Viszonylag keveset szoktam siránkozni, az év nagyrészében teszem a dolgom, mert úgy is tudom, hogy az önsajnálattal semmire nem megyek. Csak valahogy a kommentek kihozták belőlem a szomorkodást és azt is tudom, hogy ha kibeszélem, kiírom magamból a rosszat, akkor utána sokkal könnyebb lesz egy kis ideig.



    Mindenkinek mosolygós szép napot mára, mi megyünk név- és szülinapi bulizni.

  • 2007.12.01 10:18:28Nilüfer

    sajnos nincs időm elolvesni mindent, de Szövetszöcske, mi a franc az a "segítei"?? nekem ne segítsen senki, mert nem arra szerződtem , hogy minden az én feladatom, és a férjuram, mha úgy szottyan, sgít,Francokat,neki is megvanb a feladata, nekem is, én nem ások a kertben, ő nem főz.Nehogy már szívességet tegyen, ha a saját gyereke körül elvégez dolgokat.ha ő fürdet, nem nekem sgít, hanem aznap ő fürdet.Slussz.Segíteni az elesetteknek kell...hahát..eldurrant az agyam.

    Én is dolgozom egész nap, ő is.Nálunk már nincs kicsi gyerek, illetve most az unoka..Amikor a háztartásból kiveszia részsét, akkor azt saját magáért teszi, nem nekem segít.nem vagyok én a rászoruló beosztottja...ha ezt gondolná végig nimden férfi, tán másként látná a dolgokat.ha meg csak segíteni szeretne, vegyen fel háztatrtási alkalmazottat, azzal megteheti, hohy ha kedve szottyan, besegít..na ez nekem megfint egy halál érzékeny pont-...és most megyek unokázni..mert most rajtam a sor. reggel a nagypapón volt...

  • 2007.12.01 10:19:40Nilüfer

    felhúztam magam, csapkodok itt vezsettül:) ..na megint nm kultúráltan vitázom..bocs:(

  • 2007.12.01 15:35:30cozumel

    Nilufer!



    Most viszont megkoszonom, hogy megirtad helyettem is:-)

    En is kb. ezt gondoltam, csak nem akartam igy megfogalmazni....Fraszt, elkezdtem, de aztan ugy dontottem, hogy most nincs idom ebbe ilyen szinten belemenni.



    De a lenyeg, hogy nekem sem segit a ferjem. Vallaltunk valamit, KOZOSEN.

    Nem latom be, a gyakorlatban miert kellene mashogy lennie.



    Mindenki lapozza fel az ertelmezo keziszotart, es gyorsan ellenorizze, hogy a feleseg/anya szavak szinonimai-e a cselednek. Tudtommal nem.

  • 2007.12.01 20:19:04Alvomacko

    Nilüfer: igazad van! De nálam a háztartás és a gyerek a nő dolga. Ez van belém égetve és én ezt nem tudtam soha másképp elképzelni. És én sem szeretem ha "segítenek", mert mi az, hogy a feladatomat nem tudom ellátni... Ezért szakadnak inkább meg az ilyen nők, mint én...

    És nem is tudom, hogy mit tanítsak a gyerekeimnek. Mert nem tudok más példát mutatni nekik...

  • 2007.12.01 20:34:16Hicudzsi

    ALvomacko! Hát nem tudom ez segít-e rajtad vagy sem, de elmondom, hogy anyukám ugyanígy csinálta mint te.

    Inkább megcsinálta helyettünk a munkát, mert gyorsabb volt, meg az az ő dolga, minthogy kicsit erőszakosabban számonkérte volna rajtunk. Kamaszként már megcsináltam azt, hogy mikor leszórta az íróasztalom tartalmát az ágyamra, egyszerűen lábhoz túrtam és abban aludtam.

    Ennek sajnos kemény eredményei lettek pl. én sosem tanultam meg takarítani, bármilyen hülyén is hangzik ez, igenis tanulni kell a dolgot!



    Szégyen, gyalázat, de hiába imádom a rendet, állandó kupi van nálunk (anyunál minden ruha élére hajtogatva) és hiába próbálkozom megőrülök bele...

    Szóval MUSZÁJ megosztani mindenkinek a feladatokat a családban, mi próbálkozunk a férjemmel, de iszonyat néha ami itt van.



    Bárcsak tanított volna meg anyám takarítani, rendet tartani OTTHON, ne csinálta volna meg helyettünk... a munkahelyemen kitűnően megy és gyorsan, nagyon szeret a főnök, de itt egyszerűen ellepnek a ruhák, a kis cuccok, a nagy cuccok a kacatok az izék és bigyók a papírok... pedig nagyon igyekszem...



    Most csak és kizárólag az engem érintő hátrányait említettem a dolognak, de sajna az egész családban mutatkoztak a jelei.. apu is elkényelmesedett míg együtt éltek, anyu meg belefásult a sok robotba...

    és hiába volt a szombat pl. takarítósnap, hogy minden LÁNYGYEREK melózott (az öcsémnek a kisujját sem kellett emelintenie :)) a felmosás-porszívózás még nem nagy cucc, a napközbeni apró munkákat csinálta ő mindig, az maradt ki nekünk a HÁTTÉRMELÓ... ruhahajtogatás, teregetés, főzés, mosogatás huhhh sorolhatnám...:(

  • 2007.12.01 20:40:04Alvomacko

    Hicudzsi: érdekes, amit írsz. A Nagy pont olyan, mint amilyennek magadat leírtad. Nekem rettentően hanyagnak és igénytelennek tűnik. Ha rászólok, akkor megcsinálja, de különben elfelejtődnek dolgok.

    A Kicsi viszont még nálam is pedánsabb. Hihetetlen rendet tart a szobájában, a szekrényében.

    Szóval ugyanaz a család, de mégis más személyiségek... Engem ez mindig nagyon meglep...

  • 2007.12.01 20:42:59Hicudzsi

    Nálunk a hugicám meg a nővérem ilyen rendesek :) A húgom olyan lehet mint a te Kicsid nagyon pedáns, de én meg az öcsém rettenetes... Pedig hidd el igyekszem.

    Utólag már nagyon érzem, hogy igenis kellett volna, hogy minden szombaton kipakoljuk a szekrényemet és egyenként hajtogassam össze a ruháimat újra, míg anyu mellettem áll, hogy magam rakjam el ezeket, hogy minden szombaton anyu felügyelete mellett kellett volna rendet tenni az íróasztalomon...

  • 2007.12.01 20:56:20cozumel

    "És nem is tudom, hogy mit tanítsak a gyerekeimnek. Mert nem tudok más példát mutatni nekik..."



    Alvomacko!



    Akkor itt a motivacio, hogy valtoztass!

    Kerdezd meg magadtol: szeretned, ha a lanyod egy nap, sok-sok nap, ugyanigy gornyedne du. 5kor a konyhaasztal felett, azon gondolkodva, hogy meg mennyi dolga van, s azt neki mind egyedul kell megoldania?



    Nem gondolom, hogy Te boldog lennel ettol a helyzettol. O vajon az lesz?

  • 2007.12.01 21:21:41hanna

    conzumel!

    Bár egyet értek azzal, amit mondasz, egy apró nyelvészeti kitérőt kell tennem: régebben a feleséget cselédnek is hívták; a gyerekket családomnak - nekem öt családom van, mondta a férfi, miszerint öt kölyke; és a család meg a cseléd ugyanannak a szónak (cselád) a magas hangrednűvé illetve mélky hangrendűvé vált leszármazottja (jelentésbővülés hasadással). De ugyanabból ered. Bocs:) Persze ez rég volt, és tök mindegy abból a szempontból, amiről szó van, de ha épp az etimológiai szótárt lapozod fel, hát találkozhatsz összefüggéssel.

  • 2007.12.01 22:37:41cozumel

    Hanna!



    Na, mindig tanul valamit az ember! :D

    En meg soha nem hallottam, hogy a feleseget regebben cselednek is hivtak (ezzel nem ketelkedesem fejezem ki).

    A "hany csaladod van" kifejezest meg most is hasznaljak az alfoldi kisvarosban, ahonnan szarmazom.

  • 2007.12.01 23:43:33Anyatünde

    Okoska: Sztem a mosogatógép a XX. század egyik legnagyobb találmánya. A másik meg az automata mosógép.



    Használd egészséggel!!! :-))

  • 2007.12.02 03:22:53cozumel

    Hozzatennem meg a szaritot. Annyira szepen kisimitja a ruhakat, hogy utana a pamutcuccokat felesleges vasalni.

  • 2007.12.02 07:23:11zolnaid

    Cozumel, egy jó példa kimaradt: a fehércselédet elé sokáig használták a nők szinonímáiként.

  • 2007.12.02 09:49:55Alvomacko

    Hicudzsi: na, megfogadtam a tanácsodat és ma úgy pakoltunk szekrényt, ahogy mondtad. Én adtam az instrukciókat, ő meg pakolt. Aztán ott is hagytam.

    Igazad volt, mindketten jobban éreztük így magunkat! :-)

    Köszönöm a tanácsot!

  • 2007.12.02 12:56:45verkaverka

    Okoska, belelt gumikesztyu. Nekem is csak azzal szabad. Ami persze idetlen, nagyon vastag a kesztyu de valamennyire mukodik. Es mosogatogep mosogatogep. En tizetsok eve nyuzom a temat, mosogatogepunk meg meg csak most lesz, de mar nagyon varom. :)

  • 2007.12.02 13:24:56napos oldal

    Szerintetek hol van a helyes arány abban, hogy a cuccai közötti rendrakásban mennyire másszunk bele egy gyerek életébe?

    Hány éves kortól? És hány éves korig? (Vekerdy szerint egy gyereknél sosincs rend, ha kicsi azért, ha kamasz azért... ööööö...)

    Mert milyen lett volna már az, hogy ott állok akár 13-14 évesen, és anyám megaszondja, hogy mit hova rakjak.

    Vagy ez csak az extrém rendetleneknél merüljön fel, hogy ne jussanak Hicudzsi sorsára?

    Én rendben tartottam a cuccaimat, gyerekként és most is, tesóm is. De nem ártották bele anyuék ebbe magukat. Mondjuk én mindenben önjáró voltam, tanulni se tanultak velem soha, el is szörnyedtem, mikor osztálytársak ilyet meséltek.

    Na de a takarítás!

    Rend volt otthon, együtt takarítottunk, de mégis mocskos kis trógerek lettünk az öcsém is és én is. Az a jellemző, hogy elkap minket a roham, és akkor megcsináljuk, rendet tartunk egy darabig, de aztán jön az erózió. De mondjuk azt mindkettőnk természetesnek gondolja, hogy az otthoni melókat el kell végezni, és ahányan ott laknak, azoknak együtt.

    Számlálom már a napokat, jövőre vmikor nekünk is lesz mosogatógépünk. Gumikesztyűben mosogatok/takarítok én is amúgy, nagyon megszoktam.

    Nem tudom, nektek milyen szárítótok van, a miénkben olyan lesz a cucc, mintha a kutya szájából szednéd ki, arra jó, ha nagyon kell vmi, ill. zokni/bugyi ilyesmire. Sokat is fogyaszt. Alig volt drágább, mint a szárítás nélküli mosógép, és ha nagyon kell, akkor tényleg jó.

  • 2007.12.02 14:02:27Alvomacko

    napos oldal: ez megint gyerekfüggő dolog. Szerintem vannak gyerekek, akiknél igenis oda kell figyelni a dolgaikra. Mert valahogy meg kell tanulniuk, hogy egy csomó dolog a vérükké váljon. A lányoknak meg főleg... A konyhai tudásunkat is tovább kell adni függetlenül attól, hogy szeretnek-e főzni avagy sem.

  • 2007.12.02 14:06:12Alvomacko

    Ja, és két hónapja nekem is van mosogatógépem! :-)

    Nagyon klassz! Nagyon élvezzük. Azóta alig mosogattam és valahogy sokkal nagyobb rend is van a konyhában. Ja, és minden edényem ragyog!

  • 2007.12.02 14:24:38Hicudzsi

    Alvomacko! Nagyon örülök :)

    komolyan ez nálam olyan dolog, mint mikor a gyereket saját kérésére nemviszik többet zongorára, felnőttként meg tökre kivan, hogy jaj miért nem voltak velem szigorúbbak.



    Abszolute gyerekfüggő szerintem a dolog, mint írtam a húgom meg a nővérem is nagy rendrakók, de van gyerek akinek tanítani kell. Nálunk még nagyon picik, igyekszem bevonni őket játékosan a házimunkába, segítenek bepakolni a mosógépet, adogatják a teregetnivaló ruhát, Édua kifejezetten szeret pancsolni a mosogatóban... szóval bevonjuk őket a háttérmunkákba amit más családokban csak az anyának kell csinálnia, és minden reggelre csak úgy megvan...



    Nem akarom, hogy az legyen mint nálunk volt otthon, nem saját magam kíméletéből, hanem mert szeretném ha nekik már ne komoly erőfeszítés legyen a rendtartás, hanem természetes és könnyű dolog.

  • 2007.12.02 14:30:33Hicudzsi

    Konyhai tudással szintén egyetértek több okból is. :) (na nálunk az is szülői privilégium volt. )



    Egyrészt közöttünk tesók között is van olyan aki egyszerűen egy bolognait is rettentő kínok között és körülményesen főz meg.. :) másrészt nap mint nap járok az egyetemista diákok konyháiban és látom milyen szörnyűségeket esznek, gyorsfagyasztott, félkészkaja, pizza semmi zöldség vagy gyümölcs... (kivéve az ázsiai diákok és néhány lány konyháját) szeretném hogyha nem az én "felségterületem" lenne csak a konyha - szerencsére apjuk is remekül főz és gyakorolja is - szeretném hogyha kirepülnek majd a fészekből ne legyenek gondjaik a főzéssel sem.

  • 2007.12.02 14:50:25napos oldal

    Tudom, hogy gyerekfüggő, hát, lehet, hogy ha szétszórt lenne a gyerekem és nem olyan kiemelkedően tökéletes, mint én voltam, akkor jobban rávinne a lélek, hogy megrendszabályozzam.



    Egy csomó dologban nem esne nehezemre szigorúnak lenni, pl. zongoraóra (legalábbis úgy, h. ha választ vmit, abban kitartónak kell lennie mondjuk x hónapig, ahogy vki írta), csak talán ez nálam nemcsak a szigorúságot jelenti itt, hanem az intimszférába való bemászást. Asszem ezért a tanácstalanság.

  • 2007.12.02 14:53:29napos oldal

    Igen, igen, a főzést is tanulják meg! De ez akkor is más tészta.



    Na, ahhoz a dumához mit szóltok, hogy

    "fiam, hálás leszel te még nekem ezért!"

    Majd ezt mondom, ha más nem jut eszembe :)

  • 2007.12.02 15:09:40cozumel

    Hicu!



    Na igen, ebben a helyzetben legy okos....

    Ha nem erolteted a zongorat, felnott korban azt fogja mondani, barcsak eroltettek volna anyamek, mert blablabla...



    Ha erolteted, akkor felnott korban azt fogja mondani, hogy en sosem fogom a gyerekemre eroltetni, mert anyamek igen es en ugy uuuuutaltam blablabla...

    :D:D:D



    Nalam mindketto aranyosan sertepertel, egyelore az a legnagyobb gondom, hogy ne verekedjenek ossze, ki segithet. Na ezen meg dolgozunk...



    Ma van az 5. hazassagi evfordulonk:-)

  • 2007.12.02 15:14:02Nilüfer

    Örülök, hogy senkinél nem vertem ki a biztosítékot:) békés jószág vagyok, én, csak néha eldurran az agyam, de aztán azt is megbánom.

    Alvómackó, nálunk is hygyományos a leosztás.Amíg nem kertesben laktunk, én csináltam gyakorlatilag nimdent, csak a tipikus férfimunkát nem, úgymint bármit megszerelni, szögeket beverni, bútorokat cipelni.nem mintha ezekből napi szinten olyan sok lett volna.Háborogtam is eleget. de kkor is kiverte a biztosítékot ez a " segítek".mert még azt is beemeltem, hogy én csinálom, de azt nem, ha a porszívózás, amit alkalmanként azért megcsinált a párom, a nekem való baromi nagy segítségként került elkönyvelve.Az más tészta, hogy a munka megosztása elég ..hmmmm...szóval nem egynelő. mert ugye, télan a kert meg a fűnyírás, meg az effélék szünetelnek, ellenben tiszta vasalt ing mindíg kell...de ezen nem tudok változtatni, a férjem nem tud, és nem 9s akar ilyeneket csinálni.de pl a nagylányom nem főz, náluk az a párja dolga, sőt, mos, takarít, és minden egyebet is, mert úgy hozta a sors, hogy ő dolgozik otthon és kötetlen munkaidőben, míg a lányom kötöttben a munkahelyén.a középsőnél inkább hagyományos a leosztás, de ebben " bűbös" a gyed is, mert ugye, ha otthon van az ember lánya, csak takarít, meg mos, meg minden, még ha enni nincs is ideje..A kicsi, meg bármit megcsinál, ha kell, a szobáját rendben tartja, olykor főz valamit, vagy süt egy sütit, vagy mosogat/géppel elsősorban/,állatokat megeteti,:)szóval a pofalemezem nagy, mert eléggé félrehord a munkamegosztás nálunk is, de azt már nem hallom, hogy "segítek":DDD

  • 2007.12.02 15:15:25Nilüfer

    cozumel, gratula:D nekünk, ha megérjük, jövőre a 30. lesz:D

  • 2007.12.02 15:28:08cozumel

    Nilufer!



    Koszi, en meg ilyen hosszutavban nem gondolkodom:D:D:D



    Amugy sokaig kiakasztott az, amit irtal fentebb: a nyelvkonyvekben volt ez a tipikus sema (kurvara mindegy, milyen nyelven), mikor a csalad temakor kovetkezett.

    Apa barkacsol, tevet javit, samlit keszit....anya meg a lanygyerekek lakastganajaznak...



    Ja, mintha az a doboz minden nap elromlana, es mintha a haztartasban 200 db samli kellene...

    Khrrrrg...:-(

  • 2007.12.02 15:48:08Nilüfer

    hát, igen..de azt gondolom, nagyon hosszú időnek kell még eltelni, hogy ezen a fronton igazi áttörés legyen

    Én " beletörődtem". mert nem tudtam a férjemet megváltoztatni, mondjuk sokat " javult", ahogy idősödünk, meg ahogy bele-bele kóstol a házimunkába, nem tartja már " vászinmunkának", mint ahogy az ő falujukban mondták, csak nem csinálja.Így alakult, én nem vagyok harcos alkat, emiatt elválni sem akartam, mert egyébként nagyon rendes ember, nagy szívvel, és a családért is mindent megtesz, de remélem, a lkányoknak ebből a szempontból könnyebb lesz.Mondjuk apukám is főzött. és bármit megcsinált, de ő is hobbiból,csak halat-vadat. A középső lányom párja meg főzöget olykor, meg takarít, úgyhogy van remény:)

    Ja, és a hosszú távon nem is kell gondolkodni..néha nem is értem, hogyan repült el így az idő.nem tűnik soknak vagy hosszúnak.

  • 2007.12.02 16:44:57Nilüfer

    vászonmunka akart lenni, bocs

  • 2007.12.02 16:47:13Alvomacko

    OFF: Jaj, lányok! Anyai ági unoatestvéreim közül az utolsó házasság is tönkerement. Ott is válás lesz... Két kamaszgyerekkel. :-( ON

  • 2007.12.02 17:29:06zolnaid

    Alvomacko, sajnálom. Semmi előjele nem volt?



    Észrevettétek, hogy ez lesz az új offolós topik?



    Hicudzsi, a rendesség nem egészen tanítás kérdése. Valahogy személyiségfüggően meghatározott, ugyanazon embernél is különböző helyzetekben különböző. Van egy könyv róla, Polcz Alaine Rend és rendetlenség, rengeteg könyvtárban megvan, aki hasonló problémákkal küzd, annak érdekes olvasmány. Ugyan nem segít, de nagy dolgoknak jöhetünk nyomába olvasgatva.

    Persze egyértelmű, hogy ha valaki ismeri a technikáját a rendrakásnak, az nagy segítség tud lenni. Viszont, az valahol tanulható.

    Amúgy, én ott érzem a rendrakásnál a gondot, hogy jelenleg az életmódunk annyi tárgyat követel (még ha sok felesleges is), amennyi 100 éve egy háztartásban nem volt, viszont, a lakásméret nem nőtt nagyságrendileg. És egyre nehezebb így ezeket elhelyezni.Például,

  • 2007.12.02 17:46:43Hicudzsi

    Alvomacko! Sajnálom, remélem higgadt döntés volt ez részükről és okos.



    Zolnaid!

    Húú köszönöm a könyvajánlót!!!

    Azt gondolom, hogyha a rendrakás rutinná válik nem okozhat nagy gondot az olyan típusoknál sem mint én a későbbiekben.

    Ha hozzászokik a gyerek és a normális menetrend része lesz - mint mondjuk sokunknál a kontaktlencse tisztítás - nem jára úgy mint én.



  • 2007.12.02 18:12:15Alvomacko

    zolnaid: sajna, voltak előjelek. Több, mint egy éve húzódik a dolog. A feleség részéről volt egy félrelépés, mert kezdett kihűlni a házasság és egy lázas udvarlás után az ágy lett a vég. A vallomás után megpróbálták újrakezdeni, de nem ment. :-( A férj nem tudott többet hinni, a feleség meg nem tudta többet hitvesi szeretettel szeretni a férjét, csak barátival, de ez nem elég a házassághoz...

    Most szétköltöztek.

    Én meg elszonytolodtam. Mert ővék volt az álomházasság. És kihűlt. Mert ráuntak egymásra, mert sokat dolgoztak. Mert valahogy mostanában kihűlnek a házasságok... Mert, mert nem is tudom...

  • 2007.12.02 19:53:12boribon

    Nekem meg a nővéremék válnak. :-((( Pedig az is álomházasság volt. Ezért idén elmarad a karácsonyozás egy része, ami náluk szokott lenni.

  • 2007.12.02 19:59:56Hicudzsi

    óóó sajnálom :(

    Olyan rossz ilyenekről olvasni pláne Karácsony előtt, de reméljük tényleg, hogy rendesen fognak lezajlani a dolgok és nem a gyerekek húzzák a legrövidebbet... :(

  • 2007.12.02 20:07:43Nilüfer

    az álomházasság veszélyes..ha elszáll a rózsaszín köd, ugyan mi marad?

    Az a baj, az emberek valahogy nem is foglalkoznak azzal, mi lesz, ha a szerelem elmúlik..mert elmúlik, és akoor a fene megette, ha nem bírják elviselni egymást nap mint nap

    nehéz ez:(

  • 2007.12.03 14:37:38Moira

    Alvomacko: kicsit megkésve, de jelentkezem. Úgy néz ki, rendeződnek nálunk a dolgok. :-)

    Én beláttam, hogy depressziós vagyok, és a segítségére van szükségem, ő meg megpróbál kicsit kedvesebben hozzáállni a témához.

    Rohadt egy nap volt a tegnapi, nagy balhékkal, de megérte.

    És mily meglepő,most hogy nem érzem magam egy szaralakú pöcsnek(by Guruljka), végre rendesen van tejem is. :-)



    És köszi a társasjátékozós tippet, felvetettem neki a témát és kiderült, hogy imád Scrable-t játszani, így ez is rajta lesz a karácsonyi listán. És bevezettük, hogy minden héten lesz olyan este, amikor TV ki, és vagy játszunk, vagy "csak" beszélgetünk. Remélem hosszútávon is menni fog a dolog.



    És ooooooooolyan édes volt, kaptam tőle virágot. :-))

  • 2007.12.03 14:58:38Moira

    Szerintem nagyon fontos, hogy megtanítsuk a gyereinknek, hogyan kell rendet tartani és főzni. Nálam mindkettő kimaradt. :-(

    Anyám elintézett helyettünk mindent, kiskamszként az infarktus kerülgetett, mert nem tudtam, hogy kell feladni egy csekket...

    A konyhánk meg igazán pici, "egyemberes" volt, tényleg lább alatt voltunk szegénynek, de az előkészítésbe azért bevonhatott volna. Szégyenszemre a volt párom tanított meg főzni és sütni (!) is.

    A mostani uram eléggé rendmániás, de cserébe nem csak tőlem várja el, ő is hajlandó tenni érte. Ha ő mosogat, akkor rendbevágja a konyhát, még a szekrényeket is letörölgeti. A barkácsolás viszont nem az ő kenyere, nálnuk én vagyok az ezermester :-)



    Alvomacko: sajnálom, hogy válás lett a vége. Tapasztalatból mondom, hogy ahol félrelép valaki, ott már nem lesz meg a bizalom... Én a volt páromat a jelenlegiért hagytam el. Amikor úgy nézett ki, hogy ez csak egy futó kaland, az exem megbocsájtott, de tudtam, hogy már nem fog tudni bízni bennem, és ez akármennyire is jogos az ő részéről, azért szarul esett. Ráadásul, ha egyszer megtörtént, meg fog az történni másodszorra is...szerintem. Én csak a gyerekeket sajnálom, de néha jobb, ha a szülők különn mennek, mintha egymást marják a csemetéik előtt.

  • 2007.12.03 15:57:45napos oldal

    Moira, ez tökjó :)

    ha megtetszik neki a játszós nap, még talán gyakoribb is lesz.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta