Gyerekpofozás helyett törj tányért!

Zanza!

Akinek még egy „kurva élet” és „bassza meg” sem hagyta el a száját, de legalábbis nem suttogták el a kis agysejtjei, amikor a gyerek egész nap nyígott, földhöz verte magát huszadszor is ok nélkül a boltban, és már három hónapja nem aludt, az vagy hazudik, vagy svéd, vagy blazírtabb, mint Havas Henrik reggeli fikázás közben.

Nem lehet letagadni, a gyereknevelés és –szórakoztatás rengeteg feszültséggel jár. Ezt a feszültséget pedig valahogy le kell vezetni. Nézzük csak, milyen módszereink vannak erre!

1. Verekedés: sajnos az egyik leggyakoribb. Tévedés ne essék, a pofonokat a gyerek kapja. Mivel elég rosszul hangzik, ezért vagy őszintén furdal a lélek után, és semmivel sem érezzük jobban magunkat, vagy bemagyarázunk valami avíttas nevelős szöveget, amiben nagy valószínűséggel szerepel a makarenkói szó. A megrázás és társai csak egy hajszállal jobbak, vagy annyival sem, főleg kicsi babáknál pedig, bár nem úgy tűnik, de nagyon veszélyesek! Ha nem tudunk ellenállni annak, hogy így vezessük le a feszkót, akkor kérjünk segítséget szakembertől, nekünk és a gyereknek is sokkal jobb lesz. Addig is, ha ránk tör a verekedhetnék, inkább menjünk ki a szobából, ha pedig módunkban áll, passzoljuk le a gyereket.

2. Üvöltözés: a leginkább bevett módszer. Könnyen rá lehet fogni, hogy nevelünk, sőt mi több, magyarázunk, mert a büdös kölke másképp nem ért a szóból. Valószínűleg így még kevésbé, hiszen csak rémülten néz. Hogy mennyire csak magunknak szól a műsor, azt azon is le lehet mérni, hogy nem szoktunk közben a gyerek szemébe nézni, szemben a valós kommunikációval. Ha ugyanis belenéznénk azokba a halálra rémült szemekbe, amikben ilyenkor egy őrült szülő tükröződik, nagyon elszégyellnénk magunkat.

3. Gúnyolódás: jobbnak tűnik, de talán még rosszabb. Nyafogós kislányunk utánzása (de nem viccből, hanem idegbajosan) ugyan nekünk talán jót tesz, és ő is elhallgat, de legközelebb találjunk ki jobbat.
 
Gyorsan evezzünk a gyerekek számára kellemesebb vizekre!
 

4. Szekrény-szétverés: a nagy klasszikus, még Hrabal is megírta a Sörgyári capriccio-ban. Apa baltával, fűrésszel és egyebekkel nekiesik a kiszemelt bútordarabnak, amikor Mariska sokadszor ugrik bele a szökőkútba és próbál megfulladni. A végén jöhet a tisztítótűz. Manapság kezd kimenni a divatból. 

5. Tányércsapkodás: létezik szociodráma edénytörés nélkül? Aligha. Elég ijesztő összetörni a teljes tányérkészletet, viszont nagyon élvezetes. Vigyázzunk, nehogy megvágjuk a kezünket a cseréppel, nagyon mély sebet tud okozni. A gyerek jelenlétében nem ajánlott, mert megijedhet és el is találhatjuk. Bár ha együtt csináljuk, élvezni fogja, kérdés, nem próbálja-e meg a távollétünkben egyedül is. Külön bónusz, hogy a végén vehetünk menő új cuccokat.

6. Séta: ha nagyon kivagyunk, akkor menjünk egyszerűen ki a levegőre. Ha még babakocsis a gyerek, futhatunk is vele. Ha kimozdulunk a zárt térből, más perspektívába kerülnek a problémáink. Egy játszótéren valószínűleg mindkettőnk figyelmét más dolgok kötik le, mint otthoni konfliktusaink. 

7. Éneklés: mindegy, hogy mit. Általában a gyerekek is lenyugszanak tőle, mi meg, akár egy mantrától, ellazulunk a dallam és szöveg ismétlődésétől, nem tudjuk feszíteni magunkat közben. A versmondás is megfelel, olyankor még a szöveg felidézése is leköti a szürkeállományt, nem jut időnk a konfliktuson pörögni.

8. Veszekedő játékmaci: vele üvölthetünk, földhöz csaphatjuk, elmondhatjuk, hogy mennyire utáljuk, ahogy viselkedik. Mindig ugyanolyan engedelmes gombszemekkel fog nézni ránk. 

9. Hangos, élvezetes káromkodás: hadd ne cifrázzam. Lehetőleg külön szobában tegyük, különben amint megtanul beszélni a gyerek, a játszótéri feszültséget hangos kurvaanyázással fogja levezetni, mi meg foghatjuk az esetet a bölcsire.

És ti? Ti milyen tuti módszert tudtok a feszültség levezetésére?
Blogmustra