SZÜLŐSÉG

Be vagyok tojva, mert megint szülnöm kell!

2007. november 26., hétfő 14:34

Állok a tükör előtt, és nem értem, hogy lehettem ilyen hülye. Én ökör. Idióta. Oké, először még nem tudja az ember, hogy mivel áll szemben. Jót röhög az amerikai vígjátékokban ordítozva, átkozódva vajúdó, szülő hősnőn és ájuldozó kedvesén, de végig benne van a tudat: az én szülésem nem ilyen lesz, ennyire bénán én sosem fogok viselkedni.


Néhány hónap múlva pedig az ember lánya ott áll, ül, fekszik (nálam ebben a sorrendben), és fáj neki. Nagyon fáj. Azt hittem, a vesegyulladás a lehető legrosszabb, amit ember átélhet. Akkor, ott a Szent Imre Kórházban rájöttem, hogy fityfenét, ENNÉL semmi nem lehet rosszabb. Még a gyökérkezelés sem.

18 óra. Életem talán legmeghatározóbb élménye. Nem az, amikor hirtelen világra jött a kisfiam, hanem maga a vajúdás. 18 óra harc. Humorérzék hiányában (kábé a 6. óra után tűnt el totálisan) egy vietnámi hadifogolytáborhoz tudtam hasonlítani az átélt kínokat. Legalábbis a Chuck Norris filmekben mindig nagyon szenvedtek azok a szegény amerikai katonák. Szegények. Bezzeg nekik sosem kellett szülniük. De én, én sokkal faszább vagyok nálunk. Elvégre még bírom – gondoltam én úgy a nyolcadik-tizedik óra táján.

Talán a 12. fájdalommal átélt óra után tört el nálam a mécses. Bőgtem és nem tágultam. Ezért még jobban bőgtem. Valami marha okos ember kitalálta, hogy másszak be a zuhany alá, ott el tudok lazulni. Kapaszkodni is alig bírtam, amikor jöttek a fájások, a víz zubogott, és egyáltalán nem éreztem magam jobban. Lépcsőzzünk, mondta a szülésznő. Azt hiszem – utólag nagyon szánom-bánom bunkóságomat – lehülyéztem.

A 14. órában hangos sikoltozásokkal kísértem a fájásokat, és kilátásba helyeztem, hogy kiugrom a sokadik emeletről, ha nem császározzák ki belőlem ezt a kölköt irtó gyorsan. A fenyegetőzésem senkit nem hatott meg, a kiabálásom annál inkább. Szerintem az összes, a kórházban aznap délután megfordult nőgyógyász megvizsgált, mi van velem, miért ordítok, miért nem szültem még meg? Elég nagy átmenő forgalmat bonyolított le az alsó felem azokban az órákban, de a gyerek nem akart kijönni. Illetve ő jött volna, de még mindig csak szűk egy ujjnyira voltam kitágulva.

A következő négy órára már nem teljesen emlékszem, a tudatom jótékony homállyal próbál megóvni az emlékektől. Sírtam, ordítottam, fájtam. Mondta a doki, hogy a kiabálás helyett próbáljak a tágulásra koncentrálni, így csak az erőmet pazarlom. Erő? Milyen erő? Már a kezemet is alig bírtam felemelni. Ő persze tudta, mint csináljon a drága szép kezeivel: tágított. Amikor már azt gondoltam, nincs tovább, én ebbe belehalok, Dani elkezdett utat törni magának. Jött, mint egy gőzmozdony. Örültem neki, de talán még jobban örültem annak, hogy mindjárt vége a kínnak. Amikor megszületett a csöppség, együtt óbégattunk. Ő utált kibújni, én utáltam, hogy így bújt ki.

És most kezdődik az egész elölről. A tükör mutatja, hogy napról napra jobban kerekedik a hasam, szépen növöget benne a kishúg. És minden nappal egyre közelebb kerül az az időpont, amikor be kell vonulni a kórházba megszülni a kis jövevényt. Bőgni támad kedvem. Hogy lehettem ennyire hülye? És miért nem tudok felhőtlenül örülni ennek a kis pici leányzónak, akit annyira várunk? Szóval be vagyok tojva, de rendesen.

Kékfelhő

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.11.27 18:29:02Atina

    Jó hallani egy ilyen pozitív hozzállást! Én most az elsőt várom, nem tudom milyen szülés lesz, de kettőt tervezünk.

  • 2007.11.27 19:00:42Matykoka

    GSM! Igen fájt, de ez a poszt arról is szólt, hogy Kékfelhő nagyon fél, mert neki is fájt. De ki nem halunk az biztos, Kékfelhő is majd megszakadt és mégis nemsokára itt a második babája. Mi mostanában fogjuk meggyártani a harmadikat és azt is meg kell majd szülni. Tudod ez olyan, hogy majd beleszakadsz, foglalkoztat is a gondolat, hogy na ennyi volt, aztán mire észbekapsz szülöd a következőt. A nők újra és újra vállalják, hogy szülnek, pedig emlékeznek ám, hogy mennyire fájt, de az semmi a végeredményhez képest. Másodikra azért fél szerintem jobban az ember, mert az első szülésnek az "esélytelenek nyugalmával" indul neki. El sem tudja képzelni, hogy van olyan erős fájdalom, ami elsöpöri minden addigi élményét a fájdalommal kapcsolatban.

  • 2007.11.27 19:36:29Nilüfer

    GMS! Igen, fáj..úgy fáj, , ahogy semmi más nem tud fájni.Ha ezt elhallgatjuk, akkor hazudunk.de Isten bizony, ahogy odarakják a maszatos babát a hasadra, elfelejted..nem tudom, hogyan lehet, de így van.Hármat szültem, és nem a fájdalom tartott vissza akár újabb háromtól, hanem a józan ész..mert ugye, fel is kell őket tiszetsségesen nevelni.

    Aki nem szült: el ne higgye, hogy csak úgy kipottyan a gyerek, de azt igen, hogy az egész gyerek-dologból ez a legkevesebb.Gondoljon bele akárki, ez órákban mérhető, a gyerek meg egy életre szól:)

    A szülés semmihez nem hasonlít.Nem lehet "elmesélni", max . beszélni lehet róla.

  • 2007.11.27 19:37:38Guruljka

    GMS, érdekes a véleményed. Mármint szerinted nem kéne a szülésről beszélni, vagy nem fáj a szülés, vagy akik nem szültek azok elől el kéne titkolni, hogy fáj?

    Szóval azt nem értem, hogy konrétan mi a bajod ezzel a cikkel.

    Tényleg érdekelne, hogy mi ebben a zavaró, mert én soha senkit nem akarok elijeszteni a szüléstől és biztos vagyok benne, hogy Kékfelhő sem.

  • 2007.11.27 19:41:58másutt

    szulesem diohejban:

    elso fajas ejjel 2; korhazba megerkezes delelott 11-kor, 4 cm tagulasnal; 'aktiv szules' kb delelott 11-tol delutan 1/2 6-ig; delutan 5-kor epidural; 1/2 6-kor veszhelyzetes csaszarmetszes.

    ugyhogy nekem minden kijutott, a fajasok, fajasok erzestelenites nelkul, fajasok epidural alatt, csaszarmetszes (epiduralissal, vegig ebren).

    a tolofajasokat nem eltem at a csaszar miatt, de a folyamatos, szunet nelkuli fajasok alatt, amik rettenetesen erosek voltak, is vegig eszemnel voltam.

    fajt mint a rossebb, de vegig nevettem az egeszet. kb. ugy fogom fel, mint druanita.

    tudtam, hogy nem orokre fog fajni.

    sokkal jobb volt emiatt, mint egy fajdalom, amirol nem tudom, hogy miert van es meddig fog tartani (volt szerencsem ilyenhez, voltak komoly muteteim).

    holnap vegig csinalnam az egeszet megint. alig varom, hogy megint szulhessek! :D

    nekem rengeteget szamitott, hogy Parom vegig ott volt velem es fogta a kezem, a csaszarmetszes alatt is.



    (bar csak percekre 'elvezhettem', nem szegyenlem az epiduralt, es kernek megint, ha arra kerulne sor... nem nezek le senkit aki mar az elso fajasnal kerne... es nem tartok senkit hosnek, aki fajdalomcsillapitas nelkul szul, ha csak egy szavaba kerulne a fajdalomcsillapitas... akinek nincs alkalma semmilyen fajdalomcsillapitasra, azt hosnek tartom.)

  • 2007.11.27 19:47:21Guruljka

    énisénis azon a dolgon amit te boncolgatttál én is sokat gondolkodtam még két szülés után is.

    Annyit tudok mondani, hogy az első szülésem után úgy érezetem, hogy mindenki átvert, mert nem jött a nagy rózsaszin felhőn a gyermekem iránti szerelem és nem múlt el a fájdalaom varázsütésre.

    Először meg kellett kint is ismerkednünk és a szülésélményt is fel kell dolgozni.

    Másodszorra viszont jobban felkészülve és tapasztaltan már olyan szülést sikerült összehoznom, ami hasonlít arra a szövegre, hogy felül emelkedtem a dolgon. és jóval pozitívabban sült el a dolog.

    És ha olvasom druantiát mindig eszembe jut, hogy őt mennyire átvitte mindenen az akarata.

    Szóval valószínűleg aki fejben alaposan felkészül MINDENRE, annak akárhogy is alakul a dolog fizikai réséze nem fogja rosszul megélni.

    A félelem meg szvsz együtt jár a szüléssel, mint borsó meg a héja.

  • 2007.11.27 19:48:41Nilüfer

    na most újra átfutottam..legyek szövőlepke a következő életemben, ha depis itt bármelyik írás.....

  • 2007.11.27 19:49:14Matykoka

    még annyi, hogy nem csak ennyi maradt meg a szülésből, illetve az emlékéből, nem az, hogy végigszenvedtem, de ez egy elég meghatározó érzés,élmény, ami sodor magával.

    Egy olyan érzés amit átéltem, nem pedig előre (tapasztalat nélkül) eldöntöm, hogy én hogyan fogom átélni és utána mi fog bennem megmaradni.

    Egyébként ha arról szólt volna a poszt, hogy "nektek milyen érzés volt amikor először megfoghattad azt a maszatos csomagot?" a fájdalom szóval nem is nagyon találkozhattál volna, esetleg szőrmentén emlitették volna a lányok, hogy semmi különös ...

  • 2007.11.27 20:48:22Alvomacko

    15 év távlatából meg aztán már csak emlékfoszlányok, egy-egy kép van meg. Már nem emlékszem az érzésekre kompletten, csak egy-egy pillanat van meg. De nem rosszak. Van persze rossz is, de az is olyan érdekes. Mert arra emlékszem, hogy annak rossznak kellett lennie, mert úgy raktároztam el. És volt közel 24 órás szülésem, mert nagyon korán mentünk be. 10 percesekkel. És volt 3 órás kitolás, de megvan a maszatmancik képe, amikor a hasamra rakják őket. Meg az, hogy iszonyat üvöltve sírtam, amikor a kicsi megszületett. Szegény orvosok csak csendesen hallgattak, ahogy levezettem a feszültséget. Közben meg az járt az agyamban, hogy szegény gyerekem halálra rémisztem a sírásommal, de nem bírtam gyorsan abbahagyni.

    És ha tehetném, szülnék még. Mert olyan jó lenne újra átélni. Minden percét jól elraktároznám az agyamba. De azt a gyermeket fel is kellene nevelni...

    Szerintem a szülés az élet legszebb ténykedése. Csodálatos, még ha fájdalmas is.

  • 2007.11.27 21:27:31druantia

    Folyton csak ismétlem önmagam, de megint muszáj elmondanom, hogy szerintem a szülés azért csodálatos, mert az ember hormonálisan vagy nem tudom hogyan, de kap egy olyan energiatöbbletet, amit el sem tud addig képzelni.



    Nálam legalábbis így volt. És igenis büszke voltam magamra utána, mert amíg nem szültem, fogalmam sem volt róla, hogy ennyi mindent el tudok viselni fizikailag és lelkileg is és hogy éles helyzetben is eszemnél tudok lenni. Csak ezzel az "energialökettel" tudom magyarázni azt, hogy végig tudtam csinálni mindent, amit kellett annak ellenére, hogy már napok óta nem aludtam és piszok fáradt voltam, no meg nem volt minden körülmény optimális.



    Semmi nem úgy működött, mint ahogy azt elképzeltem. Én azt hittem, hogy majd tele leszek görcsökkel, gátlásokkal, nem fogom kibírni a fájdalmat és pánikba esem, stb. Egy fenét! Amikor ott voltam, tettem a dolgomat és amikor kellett, akkor tudtam sodródni is az eseményekkel. Ennyi. A természet teszi a dolgát. Szerintem még ha fél is valaki a szüléstől, amikor valóban szül, már eszébe sem jut félni, úgyis el lesz foglalva a fájásokkal :). A fájdalmak meg az egész helyzet meg úgysem hagy teret semmiféle más érzésnek, csak magának a szülésnek.

  • 2007.11.27 22:05:02másutt

    vie

    most vettem eszre amit irtal, erdekes, hogy kisertetiesen hasonlo a torteneted... de a kimenet mas.

    (elem dobtak az opciot, hogy MOST csaszar, vagy meg vajudhatok 12 orat es valszinuleg akkor is az kell majd)

    en boldogan jottem ki a korhazbol, azt gondolva, hogy megmenekultem en, de foleg a beragadt KISBABA, sok szuksegtelen szenvedestol. Parom is ezt mondogatta, es ez sokat segitett erzelmileg.

    valszinuleg sokat szamitott, hogy nagyon jol sikerult a mutet, meg aznap a sajat labamon egyedul mentem at a szoban... a gyogyulas is hamar ment.

    a kateteres pisis zacskon meg hulyere rohogtuk magunkat (amikor fel kellett allnom noverke aszonta 'ne felejtse el hozni a retikuljet' es a sarga zacsira mutatott)

  • 2007.11.27 23:14:53Rio2003

    Kedves Kekfelho!



    en is ket kislanynak adtam mar eletet. (ez a szultem dolog sosem jon a szamra valahogy, nem tudom miert) - ja es a 2x9 honap alatt az en mantram az volt, hogy valahogy csak tulelem, majd segitenek rajtam... az hogy en iranyitsam ezt a dolgot egyik alkalommal se jutott eszembe ...



    eloszor 11 ora alatt, az elso percektol 2 perces fajasokkal, mire beertunk a korhazba menni nem tudtam, az agyra felulni nem tudtam. Total K.O. Lattak hogy mennyire sokkban vagyok, inteztek is az epiduralist. Ami enyhitett egy kicsit a dolgon, viszont lelassitotta a dolgot nagyon, es egy reszen a hasam aljan igy is ereztem a fajasokat rendesen. Jo par ora volt mire eltalaltak, valoszinu a bebi nyomott valami ideget. DE volt egy olyan oram a vege fele amikor kiralyul mukodott, na az abszolut hawaii volt. A kitolasi szakaszra lejjebb csavartak, es sajnos fogoval kellett segiteni a kisleanyon, de akkor ott - es azota sem, semmilyen lelki torest nem okozott bennem. En csak tulelni szerettem volna az egeszet. Sajnos az extazis oromkodes elmaradt, leesett a vernyomasom es meg egy jo oraig forgott a szoba es nagyon rosszul voltam. Igy a baba-boldogsag csak lassan-lassan jott el hozzam. A kis 3.94kg-os duci lanyom meg volt olyan jo hogy az elso fel napban alukalt!



    masodik kor: ha lehet meg jobban kirekesztettem a tudatombol, hogy akkor en most szulni fogok, mar megint... aznap estefele mar ugy voltak fajasaim, de csak kenyelmetlen volt, es volt mar ilyen elotte hetekig, igy kulonosebb figyelmet nem szenteltem neki. ejfel tajban azert mar kezdett surusodni a dolog, de mivel meg mindig nem volt tul fajdalmas, s turo gondolta hogy ez az... mondom en valahogy hulyen vagyok bekotve. Aztan megint egyik percrol a masikra durr bele 1 perces fajasok, ertsd alig birtam lerohanni az emeletrol..... es a ferjem minden piroson atment, es vegul rendori villogo kekfenyes kiserettel eppen beertunk a korhazba. A korhazba erkezes utan 16 percel meg is szuletett a 2. szamu kislanyunk! total termeszetes modon, es nagyon gyorsan. Hat ez is hatalmas sokk volt... ugy rohantunk hogy a kocsiban maradt a taskam a bebiruhakkal meg mindennel...



    3. kor: az orvosom e ket tortenet utan azt mondta hogy a harmadikkal valoszinu meginditja a korhazban, kulonben a korhazba menet szulnem meg. Tokeletesen egyetertek vele. de egyenlore meg nincs utban a 3-as szamu bebi...

  • 2007.11.28 10:47:24Slano

    GMS, totál egyetértek, engem a párom már le is tiltott innen, mert nem bírja, hogy már most ki vagyok készülve az egésztől, pedig még terhes sem vagyok. Ezt pedig a neten találtam, egy nőgyógyász írta: Sokkal fájdalmasabb az a szülés, amely előtt "kellően informálódva" valamennyi ismerősünk zömmel rémtörténetét meghallgattuk az ő vagy barátnője szüléséről.

    Én sajnos az a típus vagyok, aki mindenről szeret előre informálódni, ebben az esetben inkább mazochista.

    Másrészről viszont ez a fórum nem nekünk szól és mindenkinek joga van megbeszélni a saját problémáját, nekünk meg érdemes máshova kattintani.

    Különben meg én már többektől hallottam, hogy van, ami jobban fáj és még gyerek sincs utána. Ide valószínűleg nem azok írnak, akik másképpen élték át ezt a dolgot.

  • 2007.11.28 10:58:41manci

    Slano: az első terhességem alatt kétszer volt hólyaghurutom. Tényleg inkább a szülés! :)

  • 2007.11.28 11:03:13Hicudzsi

    GMS!

    Szerintem is mindenkinek szíve-joga kibeszélni a fájdalmat és mert más oldalakon csak szülés misztériuma van kihangsúlyozva muszáj valahol őszintén is megszólalni.



    Én császárral szültem és még a vajúdást sem engedték megvárni az orvosok, de a császáros örzőben azok az anyukák akik utánam jöttek engem kérdeztek, hogy mire számítsanak, mit fognak érezni ha elmúlik a spinál hatása stb.. Őszinte voltam, elmondtam nekik és másnap megköszönték, mert fel tudtak rá készülni, így jobban tudtak a kicsire koncentrálni.

  • 2007.11.28 11:24:16begyszli

    Matykoka, bizony volt kedvem:) Egy ideig mindenféle marhaságot mondtam, aztán meg rákezdtem a jajistenem-apasegícccsé-re:) Amúgy is mindig pofázok, ha zavarban vagyok, ha félek, ha stresszelek...mindig jár a szám.

  • 2007.11.28 11:41:14Anura

    Érdekes dolog ez. Én annyira féltem a szüléstől, gátmetszéstől,mióta eszemet tudom, hogy nem igaz. Szabályosan rettegtem, ha megemlítették a gátmetszést, már borzongtam. Emiatt sikerült is elhalasztgatni a fogamzást. Jó pár évig ezzel szórakoztam. Aztán nyaralás alatt pont akkor kívántam meg a szexet, mikor peteérés volt. És hopsz, bekopogott valaki egyből. Nem rózsaszín mázozom, az elején sajnáltam, hogy nem lehet visszacsinálni, de utána akaratlanul átalakult az egész. Az egyik, hogy eszembe se jutott egy percre sem 4 hónapig a szülés. A másik, hogy... furcsa megfogalmazni, de olyan, mint egy hála. Mert hiába tudom, hogy ELVILEG képes vagyok foganni, GYAKORLATILAG csak most történt meg. És ez nekem egy kisebb csoda. Hogy jé, mit nem tud a szervezetem.

    Félidőnél járok, és eddig csupán 3x futott végig rajtam a hideg, ha szülésről olvastam. Nyilván jobban fogok frászolni a végén, meg ha eszembe jut is, ideges leszek, hogy ezt már másképp nem lehet megúszni, csak szüléssel, de a legfurcsább, hogy nem foglalkoztat annyira. :))

  • 2007.11.28 11:52:42idonno

    Ez jó téma! De szerintem - és nem akarok senkit sem megbántani, komolyan nem - ez az egész egy kicsit olyan terhes-nyavalygás, amikor panaszkodunk. Tudjátok, a sok pisilés, akinek van, annak a hányinger, a szűk gyomor, a kényelmetlen alvás. Szerintem ezek is olyan dolgok, amik önmagukban persze, hogy rosszak, de egy kismama, aki várta a gyereket (még akkor is, ha az egy picit korrábban érkezett), ezt olyan "örömteli panaszkodásképp" mondja, nem igaz? Nem igazi panasz. Ez a második szülés dolog is szerintem ilyen, de még akár az első is.. nekem is hasonló volt a szülésem, mint itt sokaknak, akik a keményebbik fajtát kapták a sorstól (és hiába kaptam EDAt, abba a 0.1%-ba tartoztam, akinek SEMMIT nem hatott... a doki mondta, hogy van ilyen, az esetek 1 ezrelékében) és én is be vagyok tojva, ha lesz második baba, akkor huha, de valahogy sosem tartanám ezért marhának magam vagy nem érezném azt, sőt, már most úgy érzem, hogy tudom, hogy rettenetesen fogok félni a szüléstől, mert már most félek, pedig nincs is második még, de ez nem jelent semmit, mert ez semmiben, de semmiben nem fog befolyáslni, nem leszek se mahra, se hülye, minden fájdalom ellenére akkor is ez a legszebb dolog az életben!! Én emlékszem a fájásokra, emlékszem a kínra és mindig kiráz a hideg, ha fölidézem azt a szülőszobát (pedig szép volt) és újra átélem gondolatban azokat az eszméletlen görcsöket, amikor nem volt külvilág, de már lassan belvilág sem :), amikor csak próbáltam mélyen be-lassan ki, de már az sem ment a végén, emlékszem jól, valahogy nem homályosult el, de bennem van az is, ami sokakban itt, hogy valahogy túl kell élni, mert annyira, de annyira szeretném azt a babát. Az elsőnél is féltem, nagyon, de akkor is egyértelmű volt, hogy akármennyire is félek tőle, így adok életet a babának, ezért nem lehetek hülye, hogy ezt bevállaltam...

    Szóval szerintem ez is és a terhesség összes gondja-baja csodálatos, akármennyire is önmagukban nézve szörnyű (és sosem sajnáltam egy terhes nőt azért, mert léptem-nyomon megállt pisilni vagy mert émelygett). Bocsi, hosszú lett, de úgy szerettem volna leírni!!

  • 2007.11.28 12:23:42Anura

    Hát igen. Én még az esélytelenek nyugalmával indulok neki egy első szülésnek, és azt se merem kijelenteni, hogy feltétlen kell második-harmadik gyerek, de ha már "lenyeltem a békát" többedjére úgyis tudom, hogy mi vár rám, és valahogy túléli mindenki, nem igaz? Azt az egy-két napot, míg tart.. valami jó kis hidegvér kell ilyenkor, hogy azt kell szeretni, ami van.. majdcsak vége lesz, mint minden másnak is.

  • 2007.11.28 12:39:14szeszter

    Kékfelhő:

    a másodiknál már mindent tudsz, minden érzés, fájás stb ismerős. Éppen ezért sztem sokal könnyebb. Nekem legalábbis ez tette sokkal könnyebbé a másodikat, pedig olyan volt, mint másnak az első szülés (dokik szerint.)

    Az elsőszülők mind megszültek mellettem - holott egyszerre történt a birokrepesztésünk - mire én estére világra hoztam Vajkát. DE tényleg sokkal könnyebb volt. Agyilag főleg, de fizikailag is. Pedig lefolyásában ua volt mindkettő: burokrepesztés, fájások nem jönnek nyomatják az oxitocint, majd hosszú vajúdás (első: 18 óra, második: 12 óra) után megérkeztek.



    Ne félj, mert eza világ legfeleslegesebb érzése. Ráérsz akkor parázni, ha tényleg okod lesz rá. DE NE LEGYEN! Komplikációmentes szülést, makkegészséges gyerkőcöt kívánok!

  • 2007.11.28 13:45:56Kékfelhő

    tudom, hogy felesleges érzés a félelem, tudom, hogy meg kellene tanulnom kezelni, de még nem jöttem rá, hogyan



    igen, lehet, hogy csak nyavajgás, legközelebb majd csomót kötök az ujjaimra :)

  • 2007.11.28 13:49:01druantia

    Nem nyavajgás, miért ne mondhatnád el, hogy mit érzel? Nem vagy egyedül, én is féltem, más is félt már életében valamitől. Emberi dolog, normális.

  • 2007.11.28 14:01:57Anura

    Jaja, így van. Én lepődtem meg magamon a legjobban, mikor eszembe se jutott az terhesség elején, hogy szülni is kell, mert annyira lefoglalt ez a változás, hogy mi hogy merre miért történik. Másodszorra már lehet, hogy az elején síkideg leszek. De a szülés előtt és után csak könnyebb lehet, nem igaz? ;]

    Esetleg ha rádtör a félelem, próbáld ki Hicudzsi nevetőjógáját, lehet segít. :)

  • 2007.11.28 15:39:54szeszter

    nem tudom ti hogy vagytok vele, de közben nekem már eszembe se jutott félni... :)



    Kékfelhő minden rendben lesz, és túl fogod élni :) Én mindig arra gondoltam, hogy 1. a baba szegény még azt sem fogja tudni, h mi történik 2. utána 10 másodperccel már boldog mosoly ül majd az arcodon és azt gondolod: "megcsináltam"

  • 2007.11.28 16:08:10SB0818

    Kékfelhő: respekt!

    Egyúttal teljesen egyetértek veled. Kicsit sajnállak is, mert belegondoltam, hogy talán a szíved mélyén haragszol magadra, amiért nem vigyáztál "eléggé", és az efféle öngyötrést is ismerem.



    De én nálad sokkal jobban be vagyok parázva egy esetleges második gyerektől. Annyira, hogy a telefonom csörgése naponta jelzi, hogy mikor kell bevennem a tablettát. (Cerazette, mert nem bízom a szoptatás hatásában.) Valamint a köztünk alvó 3hós baba is hatékony fogamzásgátló. :-)



    Amúgy tényleg, mi történt velünk, modern, civilizált nőkkel? Miért nem tágulunk, miért nem indulnak meg maguktól a fájások, miért ilyen ISZONYÚ BORZASZTÓ RETTENETES ŐRÜLETES gyötrelem vajúdni és gyereket szülni Mögöttem 14 órányi vajúdás, folyamatosan növelt oxitocin infúzió, kábító hatású fájdalomcsillapító injekció, EDA, többszöri kézzel tágítás, másfélórás nyomási inger visszatartás "még van egy centi a méhszájból" miatt és gátmetszés áll élményanyagként.



    Életem LEGSÖTÉTEBB élménye volt a szülés, és SOHA TÖBBÉ nem fogok szülni, erre naponta figyelmeztetem magam. Végig borzalmas halálfélelmem volt, megsemmisülésérzésem, és bevallom, a legkevésbé sem érdekelt az elviselhetetlen fájdalmaktól, hogy lesz egy gyerekem. Csak azt akartam, vagy haljak meg rögtön, vagy valahogy vegyék már ki belőlem a gyereket, aki 4 kilós volt és 58 centis. Aztán valahogy kibírtam megbolondulás és meghalás nélkül, de még most is járok pszichológushoz...



  • 2007.11.28 16:18:49Kékfelhő

    Anyám anno három napig vajúdott a bátyámmal. Régen sem meg egyszerűbben :)



    Én csak a fájdalmakat bírom rosszabbul, gondolom pszichésen, azóta mindenre azonnal gyógyszert szedek. Talán egyszer kinövöm :)

  • 2007.11.28 16:35:02Anura

    Hm, akkor ide nem illik az a mondás, hogy "Ami nem öl meg, erősebbé tesz" ? :))

  • 2007.11.28 16:56:33Kékfelhő

    fene tudja...:)

  • 2007.11.28 17:02:38Anura

    Jól van, hozzátok csak rám, elsőszülőre a frászt.. ezek szerint beleőszülök majd, meg minden szörnyűség, megharapom a párom, felrúgom az orvosom, vagy apatikusan nem csinálok semmit, annyira rémes lesz.. nem fair, gyerekek.. mondjátok azt, hogy kibírható, felejthető, nem akarok a fintorokra se emlékezni, amit ismerősök arcán láttam, mikor kérdeztem, hogy milyen volt a szülés. :)

  • 2007.11.28 17:22:37druantia

    Anura, tényleg kibírható, és nyugtasson meg a tudat, hogy nem folyamatosan fáj, a fájások között van szünet is. Amikor meg már nincs, akkor nagyon közel a vége. Én sokkal rosszabbra számítottam. Na nem mintha egyáltalán nem éreztem volna semmit :). Viszont lehet, hogy szerencsétek lesz. Az unokatesóm pl. gyakorlatilag fájások nélkül szült, meg az anyukája is. Fájogatott, de csak olyan menstruáció-szerűen, aztán egyszer csak úgy érezték, hogy kakilni kell. Kint volt a baba feje :). Ezen kívül meg elég sok olyan szüléstörténetet hallottam, ahol akár az első baba is megvolt néhány óra alatt.



    Egyetlen tanácsom van a szülésre vonatkozólag: hagyd magadon átfolyni a fájdalmat, lazíts, és amikor fájásszünet van, akkor ne gondolj a következő fájásra, csak pihenj. Már a szülés estéjén is ezerszer lejátszottam magamban az egészet, elejétől a végéig, és még pár hónapon keresztül minden nap. Gondolod, hogy ezt tettem volna, ha rossz élmény lett volna :)? Megint csak ismétlem magam: szülni jó! Bár még egyszer az életben megtehetném!

  • 2007.11.28 17:49:20Anura

    druantia, köszönöm. :)

    Április-májusban azért elmondhatnád nekem ezt mégegyszer, elképesztően megnyugtatott.. tekintve, hogy a menstruációs görcseim szörnyűek voltak, talán kapok egy kis könnyebbséget. :)

  • 2007.11.28 17:59:22druantia

    Anura, csak szólj :))).

  • 2007.11.28 21:29:00druantia

    Anura, most, hogy lefektettem a bébit, még osztom egy kicsit az észt, ha nem haragszol :). Hátha használhatónak találsz néhány információt te vagy valaki más.



    A szülés előtt én azért féltem, mert nem tudtam, hogy mennyire és hogyan fog fájni. Volt, aki csak legyintett és próbálta elbagatellizálni a dolgot, azt mondta, más is kibírta, én is ki fogom bírni. Aztán voltak olyanok, akik csak annyit mondtak, hogy fáj, nagyon fáj, de többet nem mondanak róla, mert nem akarnak megijeszteni. Na, ezzel ijesztettek csak meg igazán :).



    Ezért megpróbálom leírni neked, hogy milyen érzés szülni. Hozzáteszem, ez csak az én élményem, lehet, hogy valaki máshogy élte meg. Szóval. Úgy kezdődött nálam az egész, mint egy sima kis görcsöcske. Mint amikor megjön az embernek. Csak az volt a különbség, hogy ennek a fájdalomnak volt íve, azaz szépen lassan kezdődött, aztán kúszott felfelé, egyre intenzívebb lett, majd "elhalkult". Ahogy az idő haladt, ezek a hullámok sűrűbben jöttek és a csúcsuk is magasabbra ért, és élesebbek is lettek.



    Egy idő után (amikor már ötpercesek voltak kábé) már annyira intenzív volt a közepük (a hullám "teteje"), hogy már csak befelé tudtam figyelni pár másodpercre. Amikor már egy-két percesek voltak, akkor már nem valamim fájt, hanem _én_ fájtam, és a hullámok is elég hosszan kitartottak a csúcson, de ekkor is volt ívük, nem fájt mindig ugyanannyira és ahogy kezdődtek, ugyanúgy el is múltak. Akkor is volt közöttük szünet, amikor semmi nem fájt, és amikor a legerősebbek voltak, akkor tudtam, hogy pár másodperc és megint könnyebb lesz.



    Aztán egyszer csak úgy éreztem, hogy oké, kész, vége, én kiszállok, elég volt, hazamegyek. Ingerlékeny lettem, kedvem lett volna csapkodni vagy pofozkodni, úgy éreztem, elfogyott minden erőm, feladom, nekem ez nem megy. Szülés előtt olvastam erről a jelenségről, csak akkor ott teljesen kiment a fejemből, hogy ez jót jelent. Azt jelentette, hogy a baba szépen beilleszkedett és elkezdődnek a tolófájások.



    A tolófájásokat leginkább egy masszív bélgörcshöz tudnám hasonlítani, nem kellemesek, csavarnak, igazi görcsszerű élmény volt, de a rossz hangulat teljesen elmúlt, sőt, nagyon is fittnek éreztem magam. Nekem a tolófájások könnyebbnek tűntek a tágulási fájásoknál, főleg azért, mert nagyon sokat számított, hogy valamennyire ezt a fájdalmat csökkenteni is tudtam. Azaz hogy anyám, aki a keresztcsontomat nyomta befelé és lefelé közben :).



    A kitolásnál nem is emlékszem, hogy éreztem volna fájdalmat, pedig biztos... Melóztam :). Tettem, amit a doki mondott. Amikor pedig megszületett a bébi, tényleg nem éreztem semmiféle fájdalmat, semmiféle fáradtságot. Nekem volt gátmetszés is, azt sem éreztem. Onnét kezdve már nem számított semmi, csak az, hogy a Petit mielőbb megint a karomban tarthassam.



    Remélem, nem rémítettem meg senkit, nem az volt a célom.

  • 2007.11.30 13:40:56Kékfelhő

    No, dokinál voltam tegnap.

    Továbbra sem támogatja a Szent Imre az epidurált, sőt, személy szerint ő sem. Azonban van valami fájdalomcsillapító, amit 6 éve még nem ismertek, most azt használják, nagyon jó, popsiba kell adni, és remekül ellazítja a méhszájat is. Az jöhet a doki szerint.



    Másik bíztató mondata az volt, hogy aligha fogok megint 18 órát szülni, az első szülésnél a kötőszövetek fellazulnak, így a második szülés általában könnyebb. Remélem ez 6 év távlatából is működik. Szóval kicsit megnyugatott.

  • 2007.11.30 13:52:17másutt

    Kekfelho

    kepzeld, engem ugy rabeszeltek az angol doki+baba+pasim (akik ott voltak a szobaban) hogy na.

    eselyem nem volt nemet mondani.

    korusban mondtak, hogy 'miert szenvedsz hiaba, itt az epidural, ne szenvedj!'

    nem is bantam meg. ;)



  • 2007.11.30 13:52:54marcangoló

    Na, akkor csak van valami jó is a Szent Imrében.

    :-)

  • 2007.11.30 14:01:50idonno

    SB0818: hűha, eléggé megviselt téged a szülés! Nem lehet, hogy a szülés utáni depresszió az, ami ezt is ilyen borzalmas éléménnyé varázsolja most nálad? Csak azért kérdezem, mert nem sok nőt hallottam, akinek akármennyire is nehéz szülése volt, ennyire gyötrődjön utána ezen és egyértelművé tegye, hogy ő többet nem szül.

    Ahogy olvastalak, eleinte úgy éreztem, na az én esetemet írod le, nekem is eléggé a kemény fajtából jutott. Csak valahogy nálam abban a minutumban, ahogy kibújt a baba, minden elmúlt és földöntúli boldogság jött rám. Akkor 2 napig úgy éreztem, hogy én ezt soha, bár boldog voltam és életem legszebb élményének a szülést neveztem meg akkor is (én is meg akartam halni a szülőágyon és azért sikongattam, hogy legyen már császár, nekem még a méhlepény is letapadt), tudtam, hogy ez fog múlni. Igen, 2 nap múlva elmúlt. Azóta csak arra vágyom, hogy még egyszer átélhessem.



    Úgy látom, többen vagyunk, akik így éltük meg a szülést, akármilyen nehéz is volt, ezért gondolnám, hogy nálad valami más probléma van, ami miatt nem tudtál átkapcsolni erre a földöntúliságra. Nem vagyok orvos, de nekem úgy tűnik, mintha ezt egy hormon okozná (vagy több), mert nagyon durván egyik pillanatról a másikra jött és nagyon nagyon olyan, mintha beszívtam volna és mámorban lettem volna. Ezt tuti nem a gondolataim irányították, hanem valami hormon. (bocs, én nem hiszek az ösztönben meg ilyen dolgokban, azaz szerintem az ösztön is többnyire kémiai anyagok összessége, terhesség és szülés esetén ezek többnyire hormonok)

    És a szülés utáni depi is pont hormonális okokból jön létre.



    Szerintem, ha sikerül kikerülnöd ebből az állapotból, másképp fogod látni és lesz még gyereked!! :)

  • 2007.11.30 14:09:26idonno

    Kékfelhő: a félelem szerintem rendben van! Meg az érzések leírása is, szerintem nagyon jó a poszt, ne köss az ujjaidra csomót :) Csak én nem tudom elképzelni, hogy emiatt ökörnek, hülyének nevezzem magam, hogy újra bevállaltam egy babát. Erre értettem a nyavalygást, mert szerintem belül igenis nagyon büszke vagy magadra, hogy ott mocorog benned az a picike ember :)))

  • 2007.11.30 14:45:42Kékfelhő

    képes vagyok bármikor simán lehülyézni magam, és általában igazam is van :)

  • 2007.11.30 15:18:00idonno

    Kékfelhő: :D Hát ebben nincs igazad, a többiről nem tudok véleményt alkotni :)

  • 2007.11.30 16:42:11Cica7

    Higgyétek el, hogy akinek kemény szülése volt az első, nagyon sokat szenvedett, az azért még jobban be van sz.....va!

    Nekem első szülésem 17 óra vajúdás, oxitocinos infúzióval kínoztak(amitől végighánytam a 17 órát)nem akartam tágulni az istennek sem, így szépen növelték az adagot ,de folyamatos hányásgörcs volt rajtam.

    Valahogy a fájásokat elviseltem, de a hányás tök kikészített, a mai napig erre emlékszem a legjobban, pedig már 12 éves a fiam.

    Végül így elkinlódtam, kiderült, hogy a gyerek kanyart csapva, vállal és fejjel próbál jönni kifelé,szívhang alig van, azonnal életmentő császár.

    Eltelt 11 év.

    Tavaly a kislányomat várva teljesen be voltam tojva, jöttek a korommal, hogy öreg vagyok,(magzatvízvétel) meg minden para, mondjuk sokkal nehezebben viseltem a terhességet,(36 voltam ).

    Itt már eléggé látszott, hogy császár lesz megint mert az előzményeim indokolták (előző császár, magas vényomás, mint alapbetegség, szemműtét, majd a terhesség alatti komoly szemromlás, meg az állandó toxámia-gyanú)

    Ettől függetlenül érdekes,hogy ezer papírral kellett alátámasztani a dokimnak, hogy miért kell a császár,engedély az osztályos orvostól meg ilyenek, mivel állítólag olyan sok az indokolatlan császár, hogy még a végén az szívja meg akinek tényleg kell!

    Nem programoztak, kivártuk az időt, jöttek szépen a fájások, és tök gyorsan tágultam, végül összeszorított combokkal kellett valahogy 2 fájás között felmásznom a műtőasztalra, hogy végre gerincen bökjenek.

    Amin utólag röhögtem, hogy nem volt már idő beöntésre,( a doki szerint nem is érdekes), így a műtőasztalon eszembe jutott, hogy most mi van , mert nem tudom összeszorítani a fenekem lyukát, mert deréktól semmit sem érzek, és mi van, ha izé, WC-nem kell????:))))

    Apa szerint nem volt semmi a földön utánam.:)))

    Végül a lányunkat két doki húzta, mert teljesen be volt a gyerek akadva, ugyanis amikor felnyitottak kiderült, hogy a méhem el van fordulva és az előző császár miatt tele vagyok összenövésekkel, így esélyünk nem lett volna természetes szülésre.

    Mivel tudtam, hogy mit várhatok császár után, nagyon kellemesen meglepődtem, hogy most sokkal gyorsabban gyógyultam, és nem kinlódtam úgy ,mint az első után.

    A második dokimnál már nem féltem annyira, mert teljesen megbíztam benne, az első szülésnél lévő dokim, meg szerintem túl sokáig várt, és kínzott feleslegesen.

    Tavaly mikor jártam be nst-re hallottam a régi dokiról, hogy panaszkodtak a kismamák, hogy 10-15 órákat vajúdtak, mert a doki nagyon császárellenes hírében áll.

    Így én most egában vagyok, van egy negatív és egy pozitív tapasztalatom!!!!!

  • 2007.11.30 16:51:58Anura

    druantia, most olvastam a szülési tapasztalatod, és nagyon köszönöm. Ahogy a Szent Imre pszichoizétanfolyamos oldalán olvastam, többféle típusú terhes nő van, na én tényleg az vagyok, aki inkább vizsgaként készül a szülésre, és minél többet akar tudni, és nem olyasmiket, hogy majd magától jön, meg majd megmondják mi lesz, meg hasonlók, ezek engem idegesítenek. Elvégre nekem kéne végigcsinálnom.

    Már olvastam könyvben is a vajúdás szakaszait, tudom, hogy van, mikor kétségekbe zuhan a szülő nő, de így a személyes élményedet olvasva sokkal közelibb volt.

    És tényleg megnyugtató.:) Köszi mégegyszer.

  • 2007.11.30 17:29:13másutt

    Anura, en is ez a tipus vagyok... nagyon jol informaltan mentem szulni.

    Egy tanacsom van: tudni kell, mikor adod at a vezenylest masoknak... es nem szabad tul sokat tervezni.

    A kisbaba altalaban nem szereti betartani a szabalyokat. :(

    En nagyon szerettem volna aegy 'termeszetes' szulest (ertsd: keves beavatkozas, medenceben vajudas, oxitocin nelkul, gatmetszes nelkul, stb) ehelyett lett egy utolso pillanati csaszarmetszesem muszajbol.

    Elegge szivfajdito volt, hogy ott van tolem 2 m-re egy gyonyoru ures medence... es nem mehetek bele, mert bekakilt a kisbaba a magzatvizbe..

    :(

    Viszont oriasit segitett lelkileg, hogy azonnal megertettem, hogy miert kell a csaszarmetszes, hogy mit mondott egymasnak a bába es az orvos.

    Nem a fejem felett beszeltek meg a dolgot, pontosan ertettem mi folyik.. vegig.



    szoval.. jo a tanulas.. meg a tervezes.. csak ne vard el a szulestol, hogy forgatokonyvszeruen zajoljon le.



  • 2007.11.30 18:02:43Anura

    Igen másutt, ezeken már nagyon sokat gondolkoztam. :) Normális szülést szeretnék dettó, beavatkozás, méhszájtágítás, oxytocin, gátmetszés, méhlepényhuzogatás nélkül. Sőt eddig úgy képzeltem, kádas leszek, már ha lehet, mert a jó kis melegvíz... erre olvastam, hogy nem melegvíz az, mert nem tesz jót a babának.. hát pech.. akkor kád nélkül. :)

    És csak remélem, hogy jól fog lezajlani. Nagyon félek attól, hogy szülési sérült legyen a gyerek, ha már eddig olyan egészségesnek tűnik.



    Asszem erre mondják, hogy "Ember tervez, Isten végez"

    Sőt.. most már én is idézgetem azt, aki írta itt a Porontyon az orvos mondását ti. "Ne tévesszük össze a vágyainkat a lehetőségeinkkel."



    Szóval reménykedek.. azért jó lenne, ha.. de majd lesz valahogy.. csak tök hülyén nem akarok ott állni, hogy más mondjon meg mindent.

  • 2007.11.30 22:11:04másutt

    Anura, pontosan!

    A vizrol annyit, hogy en csupa jot hallottam, igenis jot tesz anyanak, babanak... hallgasd meg sajat orvosod velemenyet, mert ugye az o szava szamit a vegen (es nem mindig elvezik az okoskodast) de ha van medence, probald ki!

    Hanyadik hetben vagy?

  • 2007.11.30 22:19:14Anura

    Hát az izé kalkulátor szerint a 20. Én ahogy naptárban lépegettem 19. Szóval valahogy így a környékén.

    A dokim holisztikus elméleti izét követ.. fogalmam sincs, az mi, de úgy tűnik, hogy normális felfogása van, és nő, és fiatal. Még nem fejtettem neki ki a véleményem a szülésről. :)

    A vízről én is csupa jót olvastam, és nem is tudom elképzelni, hogy nem jó, hiszen a beszűkült mozgásra, meg gyógytornára is előírják.

    De mondjuk nem élem bele magam túlzottan, ki tudja áprilisban épp hányan fognak "kotlani" abban az egy szem szülőszobában. :)))

  • 2007.11.30 23:07:44másutt

    :D

    Kivalo hozaallas. Huszadik het, ohhh... :D Hianyzik a terhesseg! Az anyasag minden perce jo.. de imadtam terhesnek lenni, es mar alig varom a kovetkezot!

    Ma 7 hete szultem (csaszaroztak :) es e heten voltam vizsgalaton. Dokit megkerdeztem, mikor johet a kovetkezo, aszonta 'barmikor'! Ami azert vicces, mert hallottam mindenfelet arrol, hogy mennyit 'kell' varni. Doki szerint ez mindenkinel mas, es ha en keszen vagyok... akkor johet. Asszem jovo ilyenkor 'megbeszeljuk'! ;)

    Mindenesetre, hajra Anura!

  • 2007.12.01 18:33:09Anura

    másutt, elismerésem. :)) Ezek szerint nem viselt meg annyira a szülés, vagy remek volt az eredmény. Én annyit összeolvastam a gyermekágyi időszakról, meg az utána következő egész életemben folyó "szolgálat" fáradságáról, hogy esküszöm elfáradtam. Már most.. pedig állítólag a terhesség pihentető. :D

    Csak lassan kezdem felfújva érezni magam, minden szorít.

    És tudod mi hiányzik nekem nagyon? A hasonfekvés.. de borzalmasan :D



    Jövőre ugyanitt!

    És hajrá neked is. :)

  • 2007.12.05 09:33:28Eda

    Minden elismerésem!

    Nálam dettó ez volt a helyzet míg végre sikerült az első szüleménynek életet adnom:-)

    Péntek este 10. Az első fájásokkal mit sem törődve feküdtem le aludni. Ill. csak feküdtem volna, mert aludni nem bírtam.. A férjem éjfél felé már kezdett bepánikolni..

    Felhívtam a dokimat, aki közölte, pakoljak össze, irány a rendelő. 3-kor már a kórházban voltam a Szabolcs utcában.

    Szülőágy híjján a folyosón vajúdtam, saját hálóingben, műanyagszéknek támaszkodva. Jöttek-mentek az ápolók, folytonos bíztatások közepette erölködtem, tudván, hogy nemsokára lesz szabad szülőágy..

    Hát persze, reggel fél 7-re fel is szabadult egy. Megváltás volt, hogy lefekhetek:-)

    A fájások erősödtek, de még mindig csak bő kézujjnyi voltam! Ez nem lehet igaz! Hol van még az az áhított bő 4 ujjnyi! Jesszus!

    Remegtem a kimerültségtől, pokrócokat hoztak, betakartak..

    Mit ad isten, délelőtt lévén jöttek az ambuláns rendelkésre kismamák és fel kellett kelnem, hogy legyen szabad szülőágy a CTG-hez..:-(

    Miért pont én???

    Egy hűtőládához támaszkodva fájtam, görnyedtem. Legalább 15-en mentek el mellettem kérdőn nézve, vajon miért nem vagyok a szülőszobán? Adjátok vissza az ágyamat!

    11-re dokim is megérkezett, már feküdtem, még mindig bő 2 ujjnyi..Burokrepesztés, oxitocin infúzió..és végül, amit már annyira vártam, délben megkaptam az EDA-t.. Szép lassan 4 adagot, mert valahogy nem akart hatni.

    Azt hiszem akkor már mindegy lett volna, el voltam csigázva, a férjemről nem is beszélve. Annyit szaladgált szegény a folyosó és a szülőágy közt, hogy minden látványban része volt. Neki, aki még apás szülést sem mert bevállalni! Délutánra legalább 20-an megszültek körülöttem.. Hát én sosem kerülök sorra?

    Egyszercsak jöttek a tolófájások... Kicsit beparáztam, de mintha hatott volna az EDA...

    Nyomtam, nyögtem, fájtam, és végül 16:40-kor kibújt a buksija a trónörökösnek!

    Az élet még tartogatott meglepetést, ugyanis a varrás alatt már nem hatottak az érzéstelenítők. Minden egyes öltést éreztem! Beszarás! Végre kaptam helyi érzéstelenítést, mikor nagy nehezen meggyőztem a dokit, hogy higgye el, én érzem!

    Szóval, az első menett, kőkemény volt, de azt hiszem, holnap végigcsinálnám újra!

  • 2007.12.05 10:00:02Kékfelhő

    Eda: szerintem te sokkal bátrabb és ügyesebb voltál nálam. Gratula :)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta