SZÜLŐSÉG

Kórházban szültem Hollandiában

2007. november 18., vasárnap 11:00

2005. október, Hollandia. Ülök a váróban, két perc sem telik el, behívnak. A háziorvos gratulál, hogy úgy érzem várandós vagyok, és mosolyogva közli, ha még hat hét múlva is így érzem, keressem fel a szülésznőket. Ezután már csak egyszer kerültem vele kapcsolatba, amikor kiküldte a számlát: 80 euró, 5 percért és egy vérnyomásmérésért. A biztosító fizet.



Két héttel később, Magyarország. Pár perc várakozás után a nőgyógyászom megvizsgál, gratulál a születendő kisbabámhoz, elmeséli a terhesgondozás részleteit, és kapok időpontot az első ultrahangra.


2005. november, Hollandia. A tizedik héten járok, végre mehetek a szülésznőkhöz! Ez nem kórház, még csak nem is egy rendelő. Inkább egy iroda. Az első számú szülésznő nagyon szimpatikus. Alaposan kikérdez mindenről, beírja az adatokat a számítógépbe, beutal vérvételre és az első (hollandiai) ultrahangvizsgálatra. Nem is olyan rossz, mint amilyen híre van az itteni külföldiek között – gondolom magamban. Persze ekkor még nem is sejtettem, hogy ezzel a két beutalóval nagyjából letudtam az összes hollandiai vizsgálatot a kilenc hónapra.

A holland kórház csili-vili. Időpontra megyünk, a bejárati forgóajtóban hatalmas orchideák köröznek naphosszat, bent mintha egy elegáns hotel recepciójához lépnénk. Udvariasan mutatják az utat a nőgyógyászatra. Az ottani recepciósok mosolyogva fogadnak, a doktornő elénk jön, bemutatkozik, és már mehetünk is a vizsgálóba. Az „első találkozás” a kisbabánkkal leírhatatlan élmény. Képet is kapunk, ingyen. A számlát a kórház a biztosítónak postázza.

Két héttel később, ahogy befordulok a budapesti kórház folyosójára, már látom előre, hogy itt töltöm az estémet. Időpontra jöttem itt is, de csak egy órával később kerülök be. A doktornő nem jön elém, nem mutatkozik be, még csak nem is mosolyog, és a kinyomtatott képért is fizetnem kell. Ellenben két nappal később a nőgyógyászom is megvizsgál, elmondja az ultrahang eredményeit, válaszol a kérdéseimre, felírja a vitaminokat. És kedves.

Nemsokára ismét Hollandiában találkozom a kettes számú szülésznővel az irodában. Mosoly, beszélgetés, vérnyomásmérés, hastapogatás, szívhangkeresés. Minden rendben, találkozunk egy hónap múlva, majd három hetenként, kéthetenként és a vége felé már hetente.

Hollandiában normál terhesség esetén a 9 hónap alatt nem találkozik az ember nőgyógyásszal. Sőt, még a szülésnél sem! Viszont az esetleges rendellenességek sem derülhetnek ki, mert nincsenek vizsgálatok. A terhesség teljes ideje alatt két vérvétel és egy ultrahang vizsgálat van. De nekem persze mázlim van, hiszen nemcsak, hogy Magyarországon rendes terhesgondozáson vehetek részt, hanem mert 2006. január 1-től az új holland egészségbiztosítási rendszer fizeti a második, 20. heti ultrahangot is. Elviekben.

A gyakorlatban órákon át bogarászom a holland egészségügyi törvényt az interneten, hogy a biztosítónak írt levelemben tudjak mire hivatkozni, mivel telefonon már elutasították, az egyébként kötelező vizsgálat díjának megtérítését. Itt nem babra megy a játék, hiszen először nekünk kell kifizetni a 40 ezer forintos díjat, amit a biztosító utólag vagy megtérít, vagy nem. Nekünk végül megtérítette, de csak az előzetes levelezésnek köszönhetően.

Magyarországon mindeközben elvégezték az AFP vizsgálatot, tarkóredőmérést, vért vettek nem egyszer, vizeletvizsgálat is volt, genetikai ultrahang, terheléses cukorvizsgálat, és nem utolsó sorban a nőgyógyászom minden hónapban személyesen megvizsgált. Bár a kórház ajtajában egyszer sem volt orchidea, a portás néni sem volt mindig elegáns, és időnként órák hosszat kellett várni a kórházi folyosókon.

A holland - egyébként tényleg nagyon szimpatikus - szülésznők már felkészítettek a szülésre. Még szoknom kell a gondolatot. Egy hónappal a kiírt időpont előtt nem csak a koffert kell összekészíteni, de az itthoni ágyunkhoz „műlábakat” kell kölcsönözni, hogy 80 centiméter magasan legyen a fekvőfelület. Ez arra szolgál, hogy ha véletlenül már nincs idő bemenni a kórházba, a szülésznőnek ez a megfelelő munkamagasság és nem fájdul meg a háta. (Az én hátamról nem esik szó, pedig 8 hónapos terhesen nekem kellett az ágy alá bemásznom, hogy amíg a férjem megemeli az ágyat betegyem a műlábakat.)

Ha megindulnak a fájások, telefonálni kell nekik. Az ügyeletes szülésznő a beszámolóból megállapítja, hol tart a vajúdás, és megmondja mikor jön ki hozzám. Ha ez a vizsgálat megtörtént, beutalót kapok, amivel már mehetek is a kórházba szülni. Ehhez alapfeltétel: legalább 5 percenkénti, 1 perc hosszúságú fájások. A szülésznő jön velem. A kórházban csak egy szülőszobát kapok, ha úgy tetszik bérlek, hiszen nem vesznek fel, mint beteget – mivelhogy nem vagyok beteg.

A szobával nem jár személyzet. Itt csak a szülésznőm van, meg a férjem. Az előnye viszont, hogy ha komplikáció lép fel, gyorsabban odaér az orvos. Fájdalomcsillapítás nem jár az alapellátásban. A szülés ambulánsan történik, tart ameddig tart, utána két órám van arra, hogy összeszedjem magam és a kisbabámat és elhagyjam a kórházat az orchideás ajtón keresztül.

Itt nem kell azon izgulni, hogy hány ágyas szobába kerülök, van-e rooming-in, ki a választott orvosom és szülésznőm, besárgul-e a baba, és hogy dolgoznak a csecsemős nővérek. Maximum azon agyalhatok, hogyan fogok felkelni a szülőágyról szülés után két órával. Otthon azután abban a szobában „alszom” amelyikben tetszik, a rooming-in biztosítva van, szoptathatok bármikor, és senki nem fogja megteáztatni a kisbabámat. A látogatási időt is csak a férjem tudja kontrollálni, hiszen itt már az első nap beállít a család, a barátok, a szomszédok, kollégák, és akik erre járnak.

Persze nem minden ilyen szörnyűséges errefelé, nyugatra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szülést követően öt napon keresztül, napi 4 órában egy ápolónőt kapok, mindössze kilencszáz forintért óránként (az óradíj többi részét a biztosító fizeti). Ő aztán válaszol az ezer pici kérdésemre, megtanít remélhetőleg mindenre, könnyű házimunkát is végez, fogadja a vendégsereget.

De mégis, nekem fontosabbak a vizsgálatok az orchideáknál. Előnyben részesítem az ütött-kopott kórházi falak között dolgozó kiváló orvosokat, azoknál, akik kicsit nyugatabbra, nyakkendőben fogadnának, ha esélyem lenne találkozni velük. És bevállalnám a sokágyas kórházi szobát is, a kilencszáz forintos ápolónő és a vendégsereg helyett.

Utóirat 1.
2006. február. A holland vezető pártok azonnali hatállyal vizsgálóbizottságot állítottak fel annak érdekében, hogy kiderítsék, vajon miért Hollandiában a legmagasabb a csecsemőhalálozások és halvaszületések száma egész Európában.

Utóirat 2.
2006. június 1. Hollandia. Reggel 6 után 5 perccel minden előzmény nélkül, 5 nappal a kiírt időpont előtt elfolyik a magzatvizem. Ahogy a fejembe vésték, rohanok a kádba, hogy felfogjam, ami felfogható – ezt ugyanis majd meg akarja nézni a szülésznő, hogy valóban az-e, aminek én hiszem. A kádból hívom a férjemet, hogy forduljon vissza, ne menjen már be az irodába, mert a helyzet fokozódik. Közben valami iszonyatos fájdalom tör rám.

Amikor abbamarad, rohanok felöltözni, de ismét jön a görcs. A férjemet ismét hívom, hogy hívja a szülésznőt már az autóból, mert szerintem indulnunk kell a kórházba, nincs idő telefonon dumcsizni, és arra sem, hogy kijöjjön hozzánk. Mire hazaér kiderítem, hogy jó holland módjára nem hívta fel ismét a szülésznőt, mert nem akarta zavarni, és biztatott, hogy biztos nem lakik messze, és gyorsan ideér. Viszont mindeközben lemérte, hogy két perces fájásaim vannak, úgyhogy mégis erőt vett magán, és tárcsázott. Na ezt a hírt kicsit szkeptikusan fogadta a szülésznő, de jóváhagyta, hogy mehetünk a kórházba, ott találkozunk.

6.45-kor a kórházban kajánul vigyorogtam a két fájás között, mikor a szülésznő megdöbbenve közölte, hogy már 10 centire nyitva a kapu, úgyhogy kezdhetek nyomni. Gyorsan megleszünk – gondoltam, mert olyasmi rémlett, hogy a kitolási szakasz elég könnyen megy. Nyomok pár nagyot, és már kint is van. Na ehhez képest másfél órával később az utolsó erőmmel még mindig nyomtam, és közben azon gondolkoztam, hogy megmondom elfogyott a szufla. Csak arra sem volt erőm, hogy kinyissam a szám. Ez látszott is rajtam, ezért a szülésznő úgy döntött, hogy közbeiktat egy nőgyógyászt.



Kék kis nyári ruhában libbent be egy asszony, aki villámgyorsan közölte, hogy ő a nőgyógyász és nem az a feladata, hogy kedveskedjen, ezért roppant pattogósra vette a hangját, kikötötte a lábaimat és utasított hogy mit hogy csináljak. Mikor így sem ment, kaptam oxytocint, de azzal sem jutottunk előrébb. Végül két órás kitolási szakasz után döntött a nőgyógyász a vákum mellett, amivel aztán három nyomásra kibújt a mi kis lila kiabáló kisfiunk. Az orvos gyorsan ismertette a tényeket: vágni nem kellett, repedni repedtem, de varrni nem varr, amúgy minden oké, úgyhogy szedhetem a sátorfámat.

Miután elment az orvos és a szülésznő is, jó magyar módjára az egyik nővérkét megfűztem, hogy hadd maradhassak egy éjszakára, elvégre orvos volt jelen a szülésnél, tehát nem volt totál komplikációmentes, és amúgy meg marhára kivagyok. Ez bejött, csodák csodája, egy éjszakát bent maradhattam!

Még másnap is elég érdekesen mozogva jöttem haza, de én már ennek is örültem. Ráadásul jött a dada, 3 órát volt itt, amiből másfelet adminisztrált, a többit meg jól eldumáltuk. A 4. napon aztán a szülésznő az ellenőrzésen sárgának találta a Bencét, ezért az orchideás kórházba utalta, ahol a gyerekorvos egyből ott is tartotta 4 napig az inkubátorban. Nem mondom milyen érzés volt hazajönni a ruhácskáival és látni az üres ágyát. Az vigasztalt, hogy 3 óránként mehettünk etetni, bár csak üvegből, mert naponta egyszer fél órára vehettük ki az inkubátorból (itt amúgy teljes önellátók voltunk, megtanultuk hogyan működik az inkubátor, melyik pityegés és melyik lámpa mit jelent, sőt, a többi szülővel is összehaverkodtunk).

A kórházi napok eredménye: Bencének elmúlt a sárgasága. A dada összesen csak három napig jött hozzánk segíteni, mert a kórházi napok is beleszámítottak, pedig akkor nem is tudtam kérdezősködni babaügyben senkitől, és nekem kellett a házimunkát is elvégeznem. A cumisüveg hatására nem akart tovább szopni a kisfiam. Emiatt mindkét mellem begyulladt. A háziorvost negyven fokos lázzal hívtam, telefonon diagnosztizált az asszisztense, majd elfaxolta a patikába az antibiotikum receptet, amit délután felvehettünk. Két hónappal később, mire újra rávettem Bencét a szopizásra, elapadt a tejem, pedig fejtem éjjel-nappal. Így hát megéltem és túléltem azt is, hogy „tápszeres gyerekem” lett. De egészséges, gyönyörű, okos és ügyes. Lehet, hogy az az orchideás forgóajtó mégiscsak tud valamit?

Dóra

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.11.19 12:49:36fedaykin

    Guruljka, szinte szó szerint egyetértünk. Otthonszülés tekintetében is érdekes, mert míg Magyarországon liberális neohippinek tartják az otthonszülést választókat, addig Hollandiában ez a tradícionális.

  • 2007.11.19 12:51:38fedaykin

    Guldo, engem nem olvasol figyelmesen, mert olyan kijelentéseket tulajdonítasz nekem, amit nem én írtam, vagy éppenséggel az ellenkezőjét állítottam.

  • 2007.11.19 12:53:20ruju

    JulcsiMami: próbáld Pócz néven

  • 2007.11.19 13:24:38fedaykin

    Guldo, ezt a mázlit, megtaláltam:



    i235.photobucket.com/albums/ee268/bolletje123/prenat2.jpg



    i235.photobucket.com/albums/ee268/bolletje123/prenat3.jpg

  • 2007.11.19 13:32:29marcianyu

    Guldo, aranyos a babád!



    Amúgy minden szülés más, és talán még két esetleg teljesen egyformát is meglehet teljesen máshogy élni...

    Egy szuper kórház szuper nőgyógyásza sem tetszik mindenkinek...

    Nekem pl. a holland módi picit sem nyerte el a tetszésemet (már máshol is olvastam róla)!

  • 2007.11.19 16:28:59guldo

    Bolletje, köszi! Ahogy olvasom ez csak egy leírás a down-kór szűrési módjairól, nincsen benne hogy indikáció nélkül elvégeznék az afp-t.

    Írd már meg, hogy Te mikor szülétél? Már kérdeztem, de eddig nem válaszoltál - vagy nem ovlastalak figyelmesen.

  • 2007.11.19 16:32:52guldo

    Marcianyu, köszi! Igazad van.



    Egyébként már akartam írni, a félreértések elkerülése végett, hogy nehogy azt higgye itt bárki is esetleg, hogy a szülésem valami traumatikus élményként maradt meg bennem, mert egyátalán nem, épp ellenkezőleg, és már a szülőszobában kijelentettem, hogy jöhet a következő (és most jön is :). Szóval nem ezért írtam meg az ezt körülvevő sztorit, hanem csak elmesélés gyanánt.

  • 2007.11.19 17:10:03guldo

    Ja, Bolletje, azt elfelejtettem írni, hogy a férjem unokatesójának, miután elvesztette a 6 hónapban a kisbabáját nyílt gerinc miatt, a következő terhességénél sem végeztek afp-t, pedig hát ha valamikor, ekkor van indikáció (ez 3 éve volt). Szerencsére az a baba teljesen egészségesen született meg, de nem sok időt vesztegettek a vizsgálatokra.

  • 2007.11.19 17:35:25Mamszi

    Bár nem vagyok nagy barátja a magyar egészségügyi rendszernek, de nekem 1:tetszik benne a sok vizsgálat, mégha ez macerával is jár, sokat kell ide-oda rohangálni, várni és összehangolni az életet a járkálásokkal, főleg, hogyha közben már van egy még otthon lévő gyereked is, akit nem tudsz ilyenkor magaddal vinni, ergo kell egy ember mindig, akit lehet mozgosítani, hogy vigyázzon addig Rá.

    2: tetszik, hogy választasz egy nőgyógyászt, az végigkisér, szerencsés esetben már régóta hozzá jársz, akár a kórházba, akár az SZTK-ba, akár a magánrendelésre, és Nála végig viszed a terhesgondozást. Nálunk nincs akkor hangsúly a szülésznőn, én ne is érdeklődtem, ki legyen az, fel sem merült, hogy válasszak, elfogadtam, hogy majd az ügyeletes vagy az, akivel a doki mindig együtt csinálja a szüléseket, azaz a doki választása. Nekem amúgy egy nagyon kedves szülésznőm volt, kapott is borravalót, és sokat segített lelkilegeg, de az elővizsgálatokat (megnézni, mekkora a tágulás pl.) és a szülést a dokim vezette le fizikálisan, és Ő is vart, gátmetszés után, nekem ez volt jó és valahogy ezt tartom jónak, hiszem Őt már ismerem, a nőt meg először láttam.

    De lehet, hogy nincs igazam, és jó ez a szülésznős rendszer? Én egy nőgyógyász-szülészben jobban megbízok, nem tudom, lehet, hogy ez egyéni dolog? :o)

  • 2007.11.19 17:38:14Mamszi

    Ja és a kutya sem mondta, hogy akkor nézzem, hogy milyenek a fájások, első szülésnél pláne ebben nincs tapasztalat, inkább jöjjön be hamarabb, mert lehet, hogy így is valami rosszat kerülünk el, meg ha kell EDA, azt úgyis be kell hamar adni, csak annyit, ha elfolyik a víz, menni kell, és ha fájás van, menni kell. Szerintem ez jobb hozzáállás, mint férjuram nézegesse stopperral, hogy mennyi időközönként visítok fájdalmamban, én ezt kicsit nevetséges, burleszkszerűnek képzelem el és nem mindig kivitelezhetőnek. Ha helyzet van, telefon a dokimnak, hogy helyzet van, taxiba vagy kocsiba vágni magunkat is irány a kórház, nem kell mérlegelni és számolgatni. Szerintem ez a jó út.

  • 2007.11.19 17:48:41ruju

    Nekem a magyar rendszerben elsősorban az NEM tetszik, hogy választok egy nőgyógyászt... Ez a melegágya a paraszolvenciának (még akkor is, ha van néhány fehér holló, ahogy itt néhányan írtátok), és annak a sok horror-sztorinak, amik nagyrésze ügyeletessel zajlott.



    Amikor szültem Németo-ban, rettegtem tőle, hogy milyen lesz bemenni egy kórházba, ahol NEM lesz ott az az orvos, aki végigkísérte a terhességemet. És azt kell mondjam, tök jó volt. Rá kellett jöjjek, hogy itt mindenki így szül, mert itt ez a szokás, és senki (é: se kismama, se orvos) nem válogat. Meg nem sürget, meg, meg, meg. De bocsánat, nem akartam bezzegelni.

  • 2007.11.19 17:58:16Mamszi

    Guruljka:valóban a többség betegségtudattal éli meg a terhességet, ez hiba. Ez főleg akkor talán érhető, hogyha vannak a kilenc hónap alatt komplikációk, amik főleg fájdalommal járnak, sokat kell orvoshoz menni, talán még kórházba is kell feküdni valami nyomor miatt, vagy akár koraszülés miatt eleve nem természetesen zajlanak le a dolgok.

    De ha valakinek nem jelent a terhesség többet, mint pl. fokozott vizelési kényszert, esetleg némi farkaséhséget, talán kis izomgörcsöket és néha vannak csak elviselhető fájásai a magzat mozgásából kifolyólag, azok azért szerintem nem élik ezt meg betegségnek.

    Lehet, furcsa, de én sokszor, percekre elfelejtettem már a harmadik trimeszter idején is, hogy terhes vagyok, csak ha ránéztem a hasamra, látta, hogy hoppá, nemsokára szülni fogok, szóval annyi minden lekötött, hogy "nem értem rá beteg lenni és betegnek érezni magamat." :o)

    Ahogy azóta sem, mindig is mondogatom, hogy én nem tehetem meg azt a luxust, hogy beteg legyek, mert akkor ki is látná el úgy a lányomat ,mint én, miközben engem is valahol ápolnia kell, vagy csak helyettesítenie házimunkában, bevásárlásban?

    Egyszóval én sokszor, mivel lényegében meg sem éreztem, hogy terhes vagyok, nagyon kevés és rövid negatív dolgok voltak, ezért nálam nem is volt betegségtudat, a kórházba is úgy mentem, majdnem, mintha valakihez mennék beteglátogatóba.

    Szóval szerintem nem szabad betegségként ezt megélni, hanem egy változásként, ami átmeneti, ha szerencsénk van, nem is nagyon kell miért aggódunk és menn is fog ez.

    Ha nem, akkor meg reméljük, hogy nem jutunk el odáig, hogy mégis már betegként tekintünk magunkra a szülés előtti időszakra.

  • 2007.11.19 17:59:06cirmos77

    Alvomackonak!



    Mivel egyedul te erdeklodtel mas orszagbeli szules utan !

    En az usaban szultem (La), maganbiztositasunk van, mi fizetjuk, mivel maganvallalkozo a ferjem.

    Itt is elvegeznek minden vizsgalatot, aafp, cukorterheles, a tarkoredo meresro meg nem hallottam, biztos en vagyok nem elegge informalt, orvossal csak havonta talalkoztam az elso hat honapban, utana atadtak midwife-nak, szulesznonek.

    Mivel cukros lettem a hetedik honapra, diatetikus is nezte a lemert cukoradatokat, amit en mertem magamnak, csak dietaztam ,szerencsere elkerultem az inzulint.

    Ultrahangon egyszer votlam 20. heten, a 38. heten kellett volna menni a masodikra, de addigra mar megszuletett a kisfiam

    Szules kozben:csak szuleszno, epidural, noverke konyekig tagitott, lejart a muszak neki, mivel ejfel elott szultem, de nem hagyott ott bennunket, vagas nincs, bar szerencsem volt,a kisherceg csak ket es fel kilo volt.

    Korhaz masfel nap, 1000 dollar a korhaznak, ez a tarifa, havi 320 dolcsi mellett.

    En elegedett voltam, midnenki rendes volt, nem ugraltak korul bennunket, de barmit kertunk azonnal hoztak, ennyit az usarol, es mi a putri kozepen elunk, 95 szazlekos del-ameikai populacioval.

    Wnnyit errol, ha valakit erdekelt, alvomackon kivul.

  • 2007.11.19 18:01:44Mamszi

    ruju: Én szerencsére nem akkor választottam, már 18 éves korom óta hozzá járok félévente, rendszeresen, úgyhogy adódott. Ezt tartottam jónak, hogy így rendben legyenek a dolgok. Sajnos mivel a kórházat sem akarom a jövőben, a dokimtól is el kellett búcsúznom és egy újat keresnem, itt a kerületünkben, ahova költöztünk tavaly, ez tényleg orvosválasztás egy jövendőbeli szülésre és egyben kórházválasztás, de csak azért, mert nem akarok SZTK-ba járni egy dokihoz, valahogy én szeretem a magánrendeléseket.

    Megszoktam. Remélem, ennyi luxust még nem tartasz rossznak, márha ez luxus.

    És igen, fizetek ezért, mert úgy érzem, hogy így több figyelmet is kapok és azért egy nőnek a nőgyógyászati dolog nem olyan, mintha csak szemét mennem megvizsgálni, van benne valami plusz érzelmi dolog, ezért jobban szeretne valakihez kötődni, hosszabb távon.

  • 2007.11.19 18:24:36Tesla

    A magyar rendszerben - és nem csak eü-ről van szó - az jár jól "aki ismer valakit, aki tud segíteni".



    Annak jó a választott orvos is. A választott orvos pedig, ha olyan a viszony, ajánl szülésznőt is. Nekünk nagyon bejött ez így.



    El sem tudom képzelni, hogy milyen tök ismeretlennél kezeltetni magam. Magyarországon. Azt hiszem lutri. Nagyon, úgyhogy még egy bokaficammal is csak ismerőshöz v. ismerős ismerőséhez mennék/megyek, nemhogy szülni.



    Itt sokan rendszerekről beszélnek. Szerintem nem szabad kihagyni a rendszert használók mentalitását sem. Hollandiában és Németországban az emberek olyanok, hogy működik ez. Magyarországgal kapcsolatban a korábbi nagyon pozitív érzéseim az utóbbi időben rendkívül szkeptikussá váltak. A mai magyar mentalitás nem teszi lehetővé, hogy magában a rendszerben megbízzon az ember, mert az azt feltételezné, hogy használói elfogadják a szabályokat és azok szerint mindenki kiszámíthatóan mozog. Na meg azt, hogy nem változik percenként. Vagyis, hogy komolyan lehet venni.



    Hiányzik a szabályokba vetett hit (nem csoda) és emiatt a fegyelmezettség. Jobban belegondolva, talán nem is a szabályok ba vetett hittel van a gond, hanem a szabály alkalmazóinak és alkotóinak hitelével. Ez aztán oda vissza hat.



    Ha olyan szabályokat alkotnak, ami nagyon feszesen meghatározza az alkalmazók mozgásterét, akkor abból tutti felháborodás lesz, mert a speciális esetek kezeléséhez szükséges rugalmasságot lehetetlenné teszik. (Abból az ideális esetből kiindulva, hogy a csak a speciális esetekre nem tartalmaz előírásokat az új szabály. Ehhez viszont nem 26 éves kis haveroknak kellene a minisztériumokban jogszabályt előkészíteni havi 800 bruttóért - konkrét info! - és nem a "vizitdíjautomataforgalmazó" stb. cégek érdekeit figyelembe véve összedobni valami szart.)

    Ha meg liberálisabb szabályok születnek, a jó magyar tutti megtalálja a kiskapukat, hogy jól kihasználja.



    Szerintem még kb. 50 év vagy több, mire itt bármit is lehet közös érdekek mentén szabályozni. Addig meg mindenki harczol a magának legjobb megoldásért. Orvos-beteg-lobbistagenya. Ja, a minisztert nem véletlenül hagytam ki. Ő a lobbistagenya érdekeiért harczol.

  • 2007.11.19 18:28:53Tesla

    Hozzátenném még, hogy uff.



    És a lényeg: valahogy megszületik ez a csoda kis ember, az összes miniszter meg bekaphatja.

  • 2007.11.19 20:15:08ruju

    Mamszi, ballábbal keltél? Hihetetlen, hogy már semmit sem lehet leírni anélkül, h. valaki ne érezze b*szogatva magát miatta.



    Amúgy Tesla jól szólt. És most b*szogatok is, jól figyeljetek. Pont a Mamszi által vázolt felfogás, megszokás, vagy akárminek is nevezzem miatt nem fog soha (de legalábbis a mi életünkben biztos nem - tahát szépen tovább is adjuk a választott orvosnál született csemetéinknek) ez a rendszer megváltozni. Egyszerűen senkinek sem ez az érdeke. Akkor viszont kéretik többet nem sírni a szájaknak, hogy mi szar benne.



    Bocs az "izés" stílusért, lehet, hogy én keltem ballábbal?

  • 2007.11.19 21:26:00huhhh

    Kéretik nem bántani Izét, nekem például tetszik, ahogy időnként "beledörmög a kórusba" (ahogy ő írta saját magáról valahol :)))

  • 2007.11.19 22:40:30fedaykin

    Guldo, azt írtam, csinálnak AFP-t, te meg azt, hogy nem. Ez egy kórház brossúrája tavalyról, tehát tavaly még csináltak.

  • 2007.11.20 07:12:12Mamszi

    ruju: nem támadásként intéztem az írásomat.

  • 2007.11.20 07:18:07Mamszi

    ruju:csak azt nem értem, miért zavar annyira, ha valaki nem szeret az éppen ügyeletes, akkor "beesett", számára idegen orvosnál szülni?

    És miért baj az, hogy magánrendelőbe járok inkább időpontra, kényelmesebb megoldást választva, mintha ezt kórházba járkálás vagy SZTK-ban várakozás váltaná fel?

    Egyébként mindenki csinálja úgy, ahogy kedve és pénztárcájra megengedi, félévente 4-5000 Ft vagy évente 6-8000 Ft, attól függ, milyen dokihoz mész, hogy félévente ajánlja a járkálást vagy évente, belefér abba, hogy biztosnak érezzem az egészségemet.

    Vagy nem tudom, mivel is van gondod? Az orvosválasztással, hogy annak a magánrendelésére járok? Vagy mivel? Nem is értem, eddig ez még senki nem tette Nekem szóvá, sőt, inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy én 18 éves korom óta rendszeresen járok nődokihoz és rákszűrésre, azt gondolom, ezzel nagyon is a magyar átlag felett vagyok. Bocs.

  • 2007.11.20 08:29:48Mamszi

    Tesla: A magyar egészségügyi az ország egyéb viszonyainak a vetülete. Állást találni, jó iskolát találni, stb. is kapcsolatok alapján lehet már nagyrészt ebben az országban.

    Ezért igen, igazad van, de azért ha találsz magadnak nem ismerős dokit, és beválik, lehet, nem rögtön a első, hanem sokadik és évek óta kitartasz Nála, akár nődoki, akár szemész, fogász, házidoki, hogy a leggyakoribbakat említsem, nőknél legalábbis, már majdnem ott tartasz, mintha eleve olyanhoz mész, akit ismersz vagy a családodban valaki ismeri és úgy ajánlja, hogy az a doki is tud erről a családi kapcsolatról.

    Én csak arra szerettem volna, ahogy Te is, finoman susogva rámutatni, hogy nem szeretek beesni vadidegen orvosi, szülésznői, stb. kezek közé.

    És lehet elitélni a paraszolvencia intézményét, de ha nekem valaki megfelel, én szívesen megfizetem, persze keretek között, de azt hiszem, egy nődokiért évente 8000 Ft nem számít ma már drágának, magánrendelésen.

  • 2007.11.20 09:07:05guldo

    Nekem a szülésznők mindkét helyen azt mondták, hogy nem csinálnak, és ugyanígy az összes ismerősömnek. Az más kérdés, hogy lehet hogy a Máximának megcsinálták, tehát hogy egyátalában el tudják végezni a szűrést ha nagyon akarják, és megint más hogy indikáció nélkül egyátalán nem végzik, és indikációval sem nagyon. amit Te írtál válasznak valakinek, hogy itt is végeznek abból az derül ki, hogy ugyanúgy mint Mo-on ez a standard.

  • 2007.11.20 09:30:10guldo

    Ja, és a normál (=komplikációmentes) várnadós ember nem jut el a kórházba, csak a szülésznőkig, tehát már itt meg van lőve a dolog.

  • 2007.11.20 09:30:21guldo

    Ja, és a normál (=komplikációmentes) várandós ember nem jut el a kórházba, csak a szülésznőkig, tehát már itt meg van lőve a dolog.

  • 2007.11.20 10:12:17fedaykin

    Ezt a brossúrát a szülésznők osztogatják, tekintve, hogy a labor és egyéb vizsgálatokat a kórház végzi.

  • 2007.11.20 10:21:08ruju

    Mamszi, ne már. Hát sehol nem írtam, hogy ne csináljad, hogy engem zavar, vagy ilyesmi. És megint rögtön támadsz, bökd meg. Inkább olvass. Fenntartom, hogy Mo-n ez azért nem fog megváltozni, mert MINDENKINEK így jó. Cska a gazdaság szürkül tőle, mert máshol a terhesgondozás belefér a TB-be, és szigorúan büntetik a paraszolvenciát, még ha az egy üveg bor is. És terhesgondozó dokit máshol is választhatsz, sőt van olyan doki, akinek kórházi ágyai is vannak egy biz. kórházban, csak éppen nem fog miattad befáradni, amikor nem ő az ügyeletes. És a TB-be a szülés ára is belefér.



    De hangsúlyozom, hogy ez MO-n mindenkinek így jó, ezért nem fog megváltozni, viszont emiatt nem korrekt azért sírni, mert csak mutyizással jutunk előbbre.



    Akinek nem inge, ne vegye magára. Nekem az. Ha otthon vagyok és vmit intéznem kell, én is először a mutyizással próbálkozom, ugyanis ez egy ördögi kör. És Rómában különben is tégy úgy mint a Rómaiak :-)

  • 2007.11.20 10:24:16Alvomacko

    cirmos77: köszi sztorit.

    Megakadt a szemem ezen a mondaton:

    "Korhaz masfel nap, 1000 dollar a korhaznak, ez a tarifa, havi 320 dolcsi mellett."

    Vagyis fizettél cirka 200e F-ot a kórháznak a havi 64e Ft-os biztosításod mellett?

    Azt a 200-at nem téríti később sem a biztosítód?



    Anyám! A magánbiztosítós rendszertől ments meg Uram, minket!

    Hogy itt milyen káosz lesz! És biztos a legtöbbször előbb a zsebünkbe kell nyúlni jó mélyen, majd utána térít a biztosító...

  • 2007.11.20 10:25:24Sólyomszem

    Mamszi, szerintem itt keveredik a (szülés utáni) paraszolvencia "szükségessége" a válaszott orvos miatt, és a magánrendelőben magánrendelésért (elvileg számlára...höhöhö) kifizetett díj valamint a magánrendelés betetőzése szüléssel.



    A szülésnél olyanért fizetsz zsebbe, amiért az orvos amúgy fizetést és teljes műszaki és személyi hátteret kap, szerintem Tesla és főleg ruju erre gondolt. És itt érdekes, hogy választott orvosnak fizetsz, vagy egy vadidegennek, akivel meg voltál elégedve.



    Te pedig arról írsz, hogy a magánrendelésére jársz, ahol a saját bevételéből fizeti a helyiséget, a rezsit, az asszisztenst, a műszereket és a gumikesztyűt (jó esetben nem a kórházból lopja). És miután évekig jártál hozzá a magánba, érthető, hogy örülnél, ha ő vezetné a szülésedet, mert már ismer.

    Ha jól értettem.

  • 2007.11.20 12:07:34Mamszi

    Sólyomszem: jól érted, illetve én így tudom.

    Amúgy annyit nem is adnék annak, aki csak úgy beugrik, meg ügyeletes, a szülésért, mert hát valahogy ez nálam úgy van, hogy mivel tudom, Nála voltam és Nála folytatom a további nőgyógyászati viszgálatokat, ezért az összeggel is igazából a választott dokit tisztelem meg, nem azt, akit csak egyszer látok. Kivéve, ha valami abszolút extra helyzetet, ami felmerül a szülés alatt, úgy kezel, hogy le a kalappal előtte.

    Én amúgy azt is megfizettem a dokimnak a szülés után, hogy azonnal keresett nekem fizetős szobát, mert bár jeleztem előre, hogy azt szeretnék, de akkor front volt és hírtelen nem lett elég ágy felszabadulva, jöttek a szülő nők és ezért át kellett csoportosítani, egy olyan már nem első nap bent lévő lányt tettek be nemfizetősbe, akinek eddig volt hely a fizetősbe, és nem is jelezte, hogy fizetőst akar, úgyhogy szerintem ez azért nem olyan, hogy nekem lelkiismeretfurdalásomnak kell lennie, és nekem így lett az előre jelzett hellyel hasonló, igaz, háromszemélyes, de saját wc-s/zuhanyzós, tévés, és napi több alkalommal felmosott, meg átlagban jobb állapotú bútorokat tartalmazó szobám.

    Na meg azért az én dokim naponta többször benézett hozzám a négy nap alatt, ezt is úgy gondoltam, én megfizetem. Remélem, így már árnyaltabb az, hogy tudom, kap ezért fizetést az állami kórházban, de én mégiscsak odafigyeltem a plusz honoráriumra.

    Amúgy a magánrendelésen folyamatosan kifizet az ember sokat a terhesgondozás címén, mivel az ott nem ingyenes, és ezt azért le lehet vonni a végső összegből, amit szánsz. Így én sem fizettem annyit, mintha a kórházba jártam volna és csak a szülést kellett volna megfizetni.

  • 2007.11.20 12:09:15Mamszi

    ruju: nem támadtam, hanem higgadtan megmagyaráztam az érveimet és a tapasztalatomat, nekem ilyen a stílusom, mások ezt nem szokták félreérteni. Ne tudd meg, milyen vagyok, ha támadok! :o)

  • 2007.11.20 12:28:09guldo

    Bolletje! Hát akkor az is a baj a rendszerrel, hogy igen eltérő. Nálunk pl. a szülésznők veszik le a vért, és az uh is ott van náluk, ők végzik. A másik otthonszülős holland történetben meg azt írta a lány, hogy neki mindig néztek vizeletet is, miközben nekem és az ismerőseimnek egyszersem.



    De mondom, a lényeg mégiscsak az, hogy nem végeznek afp-t, lehet, hogy csak túl drága volt új brossúrát nyomni. Te már találkoztál olyan emberrel aki mostanában szült és Hollandiában afp-t csináltak neki? Mert én nem. A barátnőmnek már 3 éve is azt mondta a nőgyogyi (IVF miatt hozzá mehetett), hogy nem végeznek már afp-t.

    Te mikor szültél? Ezt úgy titkolod...

  • 2007.11.20 12:33:20guldo

    Cirmos, köszi hogy leírtad hogy megy ez az USA-ban, engem is érdekelt! Bár gondolom, hogy ott az államok szerint is eltér a dolog. Meg más országok is.

    Most hogy Cirmos szóbahozta, hogy mennyit fizet a biztosításért, talán érdemes azt is leírni, hogy ki mennyit fizet és mi jár ezért. Mi pl. 200 eurót fizetünk, és a cikkben leírtam mi jár ennyiért (ez kedvezményes, személyzeti ár a férjem miatt, gondolom mások ugyanilyen szintű biztosításért többet fizetnek) Otthon meg 20e forintot fizetek a tb-nek, és azt is leírtam, hogy annyiért mit kaptam.

  • 2007.11.20 15:33:09fedaykin

    Guldo, csak egy hölgyet ismerek, akinek csináltak Down-szűrést, mert már elmúlt 40 és kérte. A holland ismerőseim közül más nem csináltatta meg.

  • 2007.11.20 15:56:55guldo

    Na akkor egyetértünk végre valamiben. 35 v. 36 felett végzik, alatta nem (max. külön pénzért)

  • 2007.11.20 23:23:28fedaykin

    Nem voltam egyértelmű, a többi ismerősöm, aki már elmúlt 36 sem kérte. Na :)

  • 2007.11.20 23:23:57fedaykin

    De feladom, legyen igazad :)

  • 2007.11.21 09:45:29guldo

    Igen, ők választhattak a koruk miatt, de a fiatalabbak nem választhatnak, nekik nem csinálják és punktum. Uffff :)

  • 2007.11.21 09:57:15deborah

    Guldo, ez nem igaz. 36 év felett standard csinálják a Down-szűrést és fizeti a biztosító. Fiatalabbaknál igenis csinálják, ha van rá ok vagy ha hajlandó vagy saját zsebből kifizetni.

  • 2007.11.21 16:29:45guldo

    Igen Debroah ez így (majdnem) igaz. Fiatalabbaknak indikációval talán csinálják (konkrét családtagomnak még úgy sem), de saját kérésre (és fizetés mellett) nem - legalábbis én három hete akartam utoljára megcsináltatni, és eltanácsoltak. Helyette a kombinált tesztet végzik.

  • 2007.11.21 16:34:44guldo

    Ja, deborah az afp-ről beszélegtünk és nem az egyéb down-szűrésről. (bár ok nélkül a kombinált teszétért is fizetni kell)

  • 2008.01.23 12:49:30guldo

    Bence egészségesen fejlődő kistestvére, a 21. héten 2007. december 15-én megszületett Hollandiában. Egy órát élt.



    2008. január 18-án a holland RTL4 délutáni híradójában megint a magas hollandiai csecsemőhalálozásról szólt a hír...



    Kár, hogy ezt már valószínűleg nem olvassák fenti vitapartnereim. Nem mintha újra vitát akarnék nyitni, sokkal inkább befejezni a történetet.

  • 2008.01.23 12:57:10Anura

    Te jó ég.

    De sajnálom. És miért volt ez, guldo? :(

  • 2008.01.23 13:01:29Pandi

    Guldo, őszintén, borzasztóan sajnálom...

  • 2008.01.23 18:32:58guldo

    Köszönöm!

    Sajnos nem derült ki, hogy miért. Csak annyit tudunk, hogy Ádám egészséges kisbaba volt.

  • 2008.01.23 19:09:18deborah

    Nagyon sajnálom Guldo, sok erőt kívánok ennek feldolgozásához.

  • 2008.01.24 10:06:08guldo

    Neked is köszönöm!

  • 2008.01.24 11:07:28ruju

    :-(

  • 2008.01.24 11:58:17Csöre

    Nagyon sajnálom. Azt hiszem, ez a legborzasztóbb, ami történhet velünk - megszülni, és elveszteni egy gyermeket. Nem tudok mit mondani, nagyon sok erőt kívánok.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta