SZÜLŐSÉG

Nevelje más a gyerekünket?

2007. november 16., péntek 12:12

Beadjuk-e a gyereket bölcsődébe, vagy sem? Nem is akkora dilemma ez abban az országban, ahol a nők munkába való visszakerülése külön harc, ahol gyakorlatilag nem létezik, vagy csak alig a részmunkaidő, ahol egy családnak már pusztán a létfenntartáshoz elengedhetetlen az anya fizetése és ahol ezzel szemben a bölcsődék tömve vannak és kevesen kerülhetnek csak be. Legalább is nem annyian, mint ahányan szeretnének.

Nos, nekik, akik nem tudták csemetéiket bebölcsődéztetni ajánlom Steve Biddulph: Hogyan neveljük a kicsiket? Beadjuk-e bölcsibe a három éven aluli csemetéket? című könyvét. Mert ők örülhetnek, hogy végül is jó döntést hoztak és otthon maradtak a gyerekkel. Akik azonban muszájból bölcsiznek, kerüljék el ezt a könyvet jó messzire, mert idegösszeroppanást kapnak és kardjukba dőlnek az első bekezdés után.


A szerző ugyanis közel kétszáz oldalon keresztül fejtegeti tudományos kutatásokkal alátámasztva, hogy mennyire káros a három év alatti gyerek pszichológiai és testi fejlődésének a bölcsőde. Ráadásul igen lebilincselően fogalmaz, a hasonlatain napokig rágódhatunk. Például azon is, hogy a bölcsi tulajdonképpen egy McDonald’s, gyors és kész szülőket prezentálunk magunk helyett.

A könyv alapfelvetése az, hogy a bölcsőde nem más, mint a mai világunk telhetetlenségének és a rohanásnak a terméke. Egy olyan társadalomban neveljük a gyerekeinket, amely elvesztette az értékrendszerét. A folyamatos vagyonszerzés, felhalmozás hajt minket, ahol az érzelem már nem érték. Lassan olyanok leszünk, mint a tápos csirkék, a tojásunkat pedig valaki, valahogy majd csak kikelti, felneveli, és csak remélni tudjuk, hogy talán jól.

Kutatások bizonyítják, hogy világviszonylatban az elmúlt tíz évben megnégyszereződött azoknak a gyerekeknek a száma, akik egész nap bölcsődében vannak. Angliában a nyolcvanas évek óta 70 százalékkal több a viselkedési problémával küzdő gyerek, a fiatal felnőttek pedig egyre nehezebben szocializálódnak, nehezen alakítanak ki kapcsolatokat, a házasságok több mint a fele felbomlik (átlag élettartalma a házasságoknak 8 év). Ezekért természetesen nem kizárólag a bölcsőde a felelős, hanem a gazdaság, ami a tulajdonképpeni terhet rója a szülőkre. Ugyanis a karrier és a család között kell választaniuk.

A gazdag társadalmak azonban már fejlődnek a gyerekek elhelyezésével kapcsolatban. Erre egyedül az USA cáfol rá, ahol a jó anyagi feltételek mellett is folyamatosan nő a picik száma, akiket bölcsibe dugnak. Van, aki pár hetes korában már kikerül a családi fészekből heti 20, vagy annál több órára. Németországban a családok 90! százaléka egyáltalán nem bölcsizik, a svédek fele szintén nem, az USA-ban viszont csak 35 százalék marad otthon a gyerekkel. Angliában a szülők 60 százaléka dönt úgy, hogy a gyereknek otthon a helye, míg az iskolába nem megy.

Olvasás közben az indulatok úgy áradtak bennem, hogy hol egyetértettem az íróval, sőt, bezárattam volna az összes bölcsit, hol pedig máglyára dobtam volna mind a 190 oldalt. Pedig nem akar rosszat nekünk, még a döntést sem veszi ki a kezünkből az író. Csupán csak arra hívja fel a figyelmet, hogy nekünk kell választani. S anyaként sokszor nagyon nehéz, főleg akkor, amikor tulajdonképpen nincs is választási lehetőségünk.

Steve Biddulph: Hogyan neveljük a kicsiket? Beadjuk-e bölcsibe a három éven aluli csemetéket?
Partvonal Kiadó, 2007.
2490 Ft

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.11.16 13:45:26boszorsi

    Hát, az én környezetemben többféle megoldás látható, mindenre van jó példa, és rossz is. (Saját gyerkő még - sajnos - nincs.)

    Van egy ismerős család, ahol azért adja anyuci a kismanót bölcsibe, mert a gyerkő imádja a társasági létet, és anyuci már nem bírta a különféle csoportos játszóházakat, és az egyebeket állandóan járni az emberkével. Fél nap bölcsi - jó helyen, tökéletes megoldás. Amikor együtt vannak, akkor anyu teljesen a gyereké, mert addig elintézi a fontos dolgokat, esetleg pihen. A gyerkő meg élvezi a társaságot.

    Olyan példa is van, ahol muszáj a bölcsi, és meg tudják szépen oldani, bár a mamának ez a legfárasztóbb.

    Azon viszont csodálkozom, amikor valaki otthn van, és egész napra bölcsibe teszi a bébit.

    Én anno (70-es évek) nem voltam bölcsis, se ovis, nagymamám és a nagytesók voltak velem. Akkor nem volt választása édesanyámnak, ahogy ezt már mások is írták. A mostani gyerekek és anyukák élete - szerintem - azért ilyen bonyolult, mert kiszakadtunk a nagycsaládi létformából. Persze, a kötöttségeket veti le a modern ember, de azzal együtt a pozitív dolgokat is kizárjuk sokszor.

    A bölcsi és az ovi (pályaelhagyó óvónőként mondom :) nem rossz dolgok, és önmaguktól nem is jók, hanem tudni kell jól használni. Ez is egy eszköz, egy lehetőség. Vagy talán inkább érezni kell, hogy az adott kisembernek, az adott családnak, az adott anyukának, az adott környezetben mi a legjobb (és még kivizelezhető!!!) megoldás. Minden eset speciális eset. És minden eset megoldása a szereplők együttműködése. Szerintem ez az a dolog - mármint az együttműködés - ami nélkül minden megoldás félmegoldás.

  • 2007.11.16 13:47:40cseresznye

    Ha valakinek valami nem jött be, még nem biztos, hogy az ellenkezője a nagy igazság.

    Én egy egész picit voltam bölcsis, aztán jöttek a tesók, otthon voltunk anyukámmal. Szocializációval semmi gond, könnyen beilleszkedtem az iskolai közösségbe, az intézményi forma sem okozott gondot.



    Később annál inkább, mikor harmadikban iskolát váltottam, és egy elit-plebsz tagozódású osztályba kerültem, amit egyáltalán nem értettem, és onnantól lettem magányos harcos egy jó időre.



    Na jó, inkább nem írok kisregényt, lényeg, hogy a magamén kívül is ezer példa mutatja számomra, hogy nincs recept, minden a szereplőktől függ, és kisebb részben a körülményektől.



  • 2007.11.16 13:48:14B-

    Van most egy sorozat asszem a spektrumon, "nekem se ártott meg" vagy ilyesmi a címe. Az a lényeg, hogy a családok két hétig úgy élnek, ahogy a szülők gyerekkorában: nincs házimozi rendszer, playstation, számítógép, a gyerekek segítenek a házimunkában stb. Az elején kitör a botrány, de a végére aztán mindig kicsit közelebb kerülnek egymáshoz (legalábbis ezt sugalja a film). Nekem mindig az jut eszembe, hogy nem a mosogatógép ajtaját kellene leragasztózni meg a gyerekeket fegyelmezni hirtelen, hanem minden nap plusz egy órát velük lenni. Akkor nem fajultak volna el a dolgok idáig már eleve (szemtelen, a szülőkkel kifejezetten paraszt gyerekek aki szórják a pénzt hülyeségekre stb). Be lehet úgy állítani, hogy a gyerekek internetfüggők meg elkényeztetett majmok, de az igazság az, hogy a szülő is inkább a tévé előtt ül, mint hogy velük törődne...

  • 2007.11.16 13:51:04karakterelgető

    -cseresznye: tökjól megfogalmaztad :) nekem ötödikben volt iskolaváltás, vidékről bp-re költöztünk. Én voltam a vidéki paraszt, akinek kommunisták a szülei (anyukám orosz), pfujj, ne barátkozzunk vele. Éljenek a pesti gyerekek szülei :))) aztán mikor felmentést kaptam az oroszórák látogatása alól, sokaknál kihúztam a gyufát :)

    Magányos harcosság ismerős... de aztán csak kiszemezgettük a normális értékrendű emberkékkel egymást :))

  • 2007.11.16 13:52:11B-

    boszorsi: ez a fél napos bölcsi nagyon szimpatikus.



    Igazából senkit nem akarok meggyőzni, hogy ne adja a gyerekét bölcsibe, és még lehet, hogy később én is bölcsibe adom a picúrt - csak azt szeretném, ha tudnánk, hogy ettől az együtt töltött idő különös hangsúlyt kap. És ugye pont ez az az időszak (munka után fáradtan) amikor a legkevésbé tudjuk a jó oldalunkat mutatni...

  • 2007.11.16 13:56:18vasszűz

    B-!



    Abból a sorozatból én is láttam egy részt. Nem vagyok ennyire szigorú a szülőkkel:) Azt vettem ki belőle, hogy azért kényeztetik agyon a gyerekeket, mert nekik ők még szűkösen éltek, és a gyerekének mindent, de mindent meg akarnak adni. Teljesen alárendelik magukat a gyereknek (ez szerintem nem normális hozzáállás), aki persze, hogy nem érti hol a határai.

    A fogdosáshoz: ezt is nekünk kell megtanítani nekik, az önvédelmet. Persze a társadalomnak azt is meg kellene tanulnia, hogy ez pedofília, bűncselekmény, és nem menjünk el vállvonogatva mellette.

  • 2007.11.16 14:02:16boszorsi

    Bocs, hogy nem keresem vissza, hogy ki, de többen is felhoztátok a szocializáció témát.

    Csak intézményben, vagy csak anya-gyerek(1ke) helyzetben nem lehet mindenre szocializálódni. A társas kapcsolatok megtanulásához - bármilyen meglepő, - társakra van szükség. Lehet az intézmény, lakókörnyezet, nagycsalád, lényeg, hogy hasonló korosztály is legyen benne, és nagyobb összlétszám legyen kettőnél. De a családi kapcsolatok, a szülő-gyerek kötődés nem tud kialakulni, csak akkor, hoa van olyan időszak, amikor CSAK kettesben-hármasban vannak a szülő(k) és a gyerkő. Minden gyereknek más arány az ideális, és minden család mást tud kivitelezni (ugye muszáj dolgozni, és egyebek). És persze hiába igényelne a gyerek nonstopanyukát, ha anyu ezt nem bírja idgekkel. Ez is része a szocializációnak, hogy a gyerkő is megtanulja tolerálni anyu igényeit. Ez egy társasjáték...

  • 2007.11.16 14:20:38Guruljka

    Én most félre teszem a piszkos anyagi kényszert, mert azon nincs mit vitatni. A muszáj nagy úr és pont. Arról írok, ha van valódi választás.



    Én nem tapasztaltam, hogy a gyerek állandó interakcióra vágyna.

    Azt sem, hogy állandóan kézbe akarna lenni.

    De azt tapasztaltam, hogy van egy olyen nézet és vannak olyen felfogású emberek, akik szerint az a helyes anyai magatartás, amikor állandóan kézbe tartom, állandóan interakcióban vagyok a gyerekkel.

    Aki így érez és gondolkodik, az ha meg tudja oldani, tényleg ne adja bölcsődébe a gyerekét. Mert neki valószínüleg tényleg rossz élmény lesz. És ha neki rossz, akkor a gyerekének is az lesz. De azt tudni kell, hogy nem mindenki ilyen.



    Szerintem pont ez a kulcsa a dolognak. A közösségbe való szoktatás sikeressége és eredménye szvsz legalább annyira függ az anyai hozzáállástól, mint a gyermek habitusától.



    Így nem lehet azt mondani, hogy a bölcsőde jó vagy rossz a gyerekek számára.

    Kinek hogy.



    Saját tapasztalatom alapján dicshimnuszt zenghetnék a bölcsődéről, de ugyanabban a bölcsiben, ugyanabban csoportban volt olyan gyerek is akit kivettek, mert nekik nem volt jó.



    Sem mi, sem a gyerekeink nem egyformák. Még ösztön szinten sem. Van aki éjszaka méég ygakrabban kér enni, másik meg átalussza az éjszakát egyből.

    Már a csecsemők is mutatanak igen határozott viselkedéséi sémákat és személyiség jegyeket. Az egyik állandóan berreg gügyög, a másik meg sem nyikkan és így tovább...

    Így, szvsz azt is lehet látni egy gyereken, hogy kielégíti-e a szociális igényét az anyja és a játszótér vagy nem.

    Lehet vinni Helen Doron-ra és/vagy zenebölcsibe és/vagy babatornára és/vagy babajátszóházba és ezer helyre.

    DE egyrészt van olyan, hogy ez sem elég.

    Másrészt van olyan, hogy nem bírod mindig.



    Én ezért is adtam be 2 éves korában a Nagyot a bölcsibe. Mert nap mint nap gyerektársagára vágyott. Engem már (nem tudom máshogy mondani)unt. Én meg terhesen fizokailag nem bírtam már úgy.



    De nekem is volt lelkifurdalásom amikor intézni kezdtem, mivel nem volt kényszer és mégis be akarom adni idegenek kezébe.

    Aztán átgondoltam.

    Rájöttem, hogy esetünkben MINDANYIUNKNAK az a legjobb, ha a Nagy még a szülés előtt 1 hónappal megkezdi a bölcsit. Azzal a kitétellel, hogy ha nem megy, akkor visszacsináljuk.

    Így szülés után a Kicsinek is ugyanannyit adhattam délelőtt magamból, mint anno a Nagynak.

    Délutánra kész voltam a dolgommal is, így mire elhoztam a Nagyot maximálisan rá bírtam koncentrálni.

    Nekünk ez egyszerűen ideális volt, de nyílván nem jönne be mindenkinek.



    A baj szerintem akkor van, ha az anya elvárása és a gyerek igénye eltér.

    Tehát ha a gyerek mondjuk nem vágyik társaságra, de az anya annak a szentírásnak hisz, hogy 2 évesen közösségben a helye, az ugyanolyan rossz, mintha van egy közösségre szomjas kisgyerek, de az anyja 5 éves koráig otthon tartja, mert ő meg annak a szentírásnak hisz, hogy az a jó a ha minél továb otthonmarad.



    Másrészt az én nézetem szerint nem elegendő a gyerek érdekeit nézni. Szerintem a CSALÁD érdeke a legfontosabb szempont. Ez már igaz arra az esetre is amikor bele vesszük az anyagiakat is.

    Ritkán van olyan megoldás ami mindenkinek a legjobb, de mindig van egy optimális megoldás. Azt a megoldást viszon el kell fogadnunk, hogy tényleg működjön, mert az ellenérzéseinket(is) azonnal leveszik a gyerekek és szépen vissza is tükrözik.

  • 2007.11.16 14:22:03ikrekmama

    sziasztok,



    en a "legyunk otthon a gyerekkel harom evig" hozzaallast erzem magamhoz kozel, de kiegeszitem azzal, hogy HA tudunk. Sajnos a konyv nem az atlag magyar viszonyokhoz igazodik, ahol ket evig jar a gyed, aztan a gyes, ami tenyleg nagyon keves. Nyugat-Europaban azert az nagy atlag ezzel szemben nem kuzd filleres problemakkal. Szerencses, aki otthon tud maradni, de aki meg valami folytan nem, annak ne vesse mar a szemere a szerzo, hogy te rosszul teszed es plane ne riogasson mar olyanokkal, hogy milyen visszafordithatatlan karosodast okozol a sajat gyermekednek. Peldaul adva van egy szorongosabb anyuka, olvas egy ilyet es ugy erzi vege a vilagnak, mert o kenytelen volt bolcsibe adni a gyereket.

    Hozzateszem , nem olvastam a konyvet, csak azalapjan mondtam velemenyt, ami a recenzioban allt.

  • 2007.11.16 14:25:17ikrekmama

    az alapjan

  • 2007.11.16 14:27:23napos oldal

    "A felnőtt és a gyerek is mindig alkalmazkodik az adott helyzethez amiben él és beleszületett."



    Kár ez a lamentáció, hogy gyorsuló-elembertelenedett-világunk-nagycsalád-hol-vagy-blablabla.

    Ilyen világ van, ebben kell megtalálni a helyünk, és igen, minden a szereplőktől függ.



    (ezen fennakadt a szemem: a gyerekek segítenek a háztartásban, mint a szülők gyerekkorában. hű. ha. ez egy ilyen muzeális szokás?)

  • 2007.11.16 14:30:35ikrekmama

    Guruljka,



    az utolso elotti belezdeseddel teljesen egyetertek, ezt meg hozza akatam fuzni, de mar megtetted :)



    De azt meg hozzatennem, hogy - nem vagyok pszichologus ugyan - de kb harom ev folott minden gyereknek jot tesz a tarsasag es kell is szemelyisegfejlodes szempontjabol.

  • 2007.11.16 14:44:13boribon

    Napos oldal, "hű. ha. ez egy ilyen muzeális szokás?" ezen jót nevettem. :-)

    Hát, nekem rengeteget kellett segítenem gyerekkoromban otthon, ha volt kedvem, ha nem, szvsz az voltaképp nem is segítség volt, hanem megcsináltam anyukám helyett a fél háztartást, és utáltam az egészet, ennek ellenére azért én is meg fogom kérni a gyerekemet erre-arra, csak úgy tervezem, hogy nem úgy fogom felvezteni, hogy kutya kötelességed büdös kölke, hanem, hogy köszönöm, hogy segítesz...



    A témához nem igen tudok hozzászólni, mivel elviekben a maradjunk itthon sokáig a gyerekkel c. irányzat lelkes követője vagyok, de fogalmam sincs, hogy fog alakulni az elkövetkező pár év. Mint sok másban, ebben sem akarok kőbe vésett törvényeket alkotni, hanem majd alaposan megfigyelem a gyerekemet, magamat, meg a helyzetet, és ami ez alapján ideálisnak tűnik, azt fogom választani.

  • 2007.11.16 14:59:23napos oldal

    szerintem meg senki nem "segít" egy családban, hanem végzi a korának/időbeosztásának/egyéb hard paramétereinek megfelelő részt a felmerülő feladatokból. én is utáltam sokmindent, néha megkegyelmeztek a szüleim :) volt szívük nekik is.

    de nagyjában-egészében egy család legyen család, mindenki tekintettel mindenkire, senki ne legyen kivételezett helyzetben olyan okból, hogy "mert csak".

    most nem csak a házimunkára gondolok.



    ja, majd elfelejtem, ha rám hallgattok, persze mindenki azt csinál, amit akar. :)

  • 2007.11.16 15:00:41manci

    Ha muszáj bölcsibe adni a gyereket, akkor muszáj.



    Azt is elhiszem, hogy vannak gyerkőcök, akik 3 éves koruk előtt is már igénylik a napi több órás gyerektársaságot. Igazából az én lányom is ilyennek tűnik, bár még csak másfél éves múlt, így eljátszottam a gondolattal, hogy 1 év múlva -két és fél évesen- napi 3-4 órára bölcsibe járjon. Persze mivel otthon leszek a másik gyerkőccel, nem fog összejönni, akár van igénye erre, akár nincs.



    Apropó, guruljka, te hogy intézted el? Vagy tifelétek ilyen sok férőhely van a bölcsikben?



    Amit viszont egy kicsit furcsállok, az az érvelés, hogy milyen szépen megtanult a gyerek enni a bölcsiben, és mennyi mondókát tud. Hát az enyém is tud már szépen enni, tőlem, és rengeteg mondókát hall, tőlem.



  • 2007.11.16 15:03:40manci

    Utolsó mondat: ... az enyém is megtanult már szépen enni, tőlem ...

  • 2007.11.16 15:06:30vasszűz

    manci!



    Ugyan a kérdés nem nekem szól, de tippem szerint arról van szó, hogy sok gyerek a közösségbe kerüléssel felhagy a rettenetes válogatással.

  • 2007.11.16 15:09:34Mamszi

    Guruljka:egyetértek, csak manapság nem lehet beadni gyereket bölcsibe, ha a nő nem megy vissza dolgozni. Ez a baj. Én nem tudom ezt megoldani, valószínűleg, pedig hasonlóan cselekednék, mint Te.

  • 2007.11.16 15:10:50ikrekmama

    Bocs, en is beledumalok az eves-kerdesre, sztem Manci nem a valogatasra gondolt, hanem hogy nem keni a gyerek a fejere a kajat, hanem hogy evoeszkozzel tobb-kevesebb sikerrel a falat a szajaban landol.



    Manci, ezt az enyemek is tolem tanultak meg, a mondokazassal is egyetertek.

  • 2007.11.16 15:10:52manci

    vasszűz: azokra a megjegyzésekre gondoltam, hogy megtanult kanállal, villával enni, önállóan enni, stb.

    Amit írtál abban amúgy valszeg igazad van, mármint, hogy sok gyerek abbahagyja a válogatást.

  • 2007.11.16 15:11:44manci

    pepa marquez: beelőztél! :)

  • 2007.11.16 15:13:18ikrekmama

    :)

  • 2007.11.16 15:17:53cantaloupe

    En csak kiegesziteni szeretnem a cikket: az, hogy Nemetorszagban nincs bolcsode, nem azt jelenti, hogy a gyerekek 90%-a otthon szocializalodik. Ott vannak a bentlakasos szitterek (au-pair) es a Tagesmutterek, akik sajat hazukba es csemetejuk melle vallalnak -euros oraberert- idegenek gyerekeket.

  • 2007.11.16 15:28:52Guruljka

    manci, szerencsénk volt.

    Egyrészt a nyóckerben laktunk. Ott más önkormányzatokhoz képest bőven tartottak fenn helyet és nagyobb hangsúlyt fektettek a szociális ellátórendszerre.

    Másrészt amikor a bölcsit kezdte a gyermek jogilag állományban voltam, csak szabin. Tulképp a szabadságomba szültem bele. Így jogilag szóvá se tehették volna, hogy látom mindjárt szül. Ha meg már felvették akkor már úgysem rakhatják ki, mert nem őutána kaptam a gyedet, hanem a Kicsi után.

    De igazság szerint megkérdeztem, hogy ugye nem túrok ki senkit aki dolgozni menne?

    A válasz az volt, hogy ebben az évben van hely.

    Amikor később beszélgettem a vezetőnővel azt is elmesélte, hogy az idei tanévben pl. már nem venné fel, mert nem lenne hely. Ilyenkor pl. elküldik azokat a nyári születésű gyerekeket is, akik már betöltötték a hármat, de még maradnának, hogy ne az oviban csússzák le az "évvesztességet".

    De most nincs szerencsém mert egyenlőre a Kicsinek nincsen helye, pedig januárban lejár a gyedem és mennék és várnak is vissza.

    Ha más nem lesz, akkor szeptemberig gyes. De az minden szempontból csak végszükség esetén, mert én viszont 4 évig örökre itthon akartam maradni, de 4,5 év után meg már nagyon mennék dolgozni. Ezért lógok itt is állandóan.. Szóval manapság nem vagyok már olyan elégedett az anyai dolgaimmal sem. Kell az a változás.

    Persze ehhez a gyermek igénye is hozzájárul. Nos ő nem un annyira, mint a bratyója anno, de minden nap zokog mikor eljövünk az oviból és elég ennyit mondani ovi és már az előszobában vár. Szóval tetszik neki a "társasag" és a közeg. Egyelőre.

    Na most húzok is az oviba!

    Hja és személyes tapasztalatom szerint átlagosan inkább 2 éves korhoz van közelebb az a bizonyos pont amikor már kéne a közösség. Nem csak a sajátaimon láttam ezt. De tényleg ismerek olyat is akinek 4 évesen volt jó a kezdés.

  • 2007.11.16 15:37:29kovvacs

    Sztem mindig gáz, ha a mai modern társadalom összes baját egy fő okra akarja valaki visszavezetni.

    Igen, biztos előfordulHAT, hogy vannak olyan gyerekek, akikre rosszul hat a bölcsőde, de kötve hiszem, hogy ez minden bajunk forrása.

    Sőt, még abban sem vagyok biztos, hogy minden gyerekre csakis káros hatással lehet.

    Nekem a nagyobbikam totál bölcsődeérett (amennyire én ezt fel tudom mérni anyaszemmel), rá van cuppanva a szociális kapcsolatokra a kortársaival, lubickol, él minden gyerektársaságban, mint hal a vízben. És mivel itt a faluban nincs bölcsőde, meg ha lenne, akkor se vennék be, mert itthon vagyok (örülhetek, ha egyáltalán óvodába fel fogják venni, annyira sok a kölyök), ezért hamarosan magánnapközibe fogom iratni heti 1 napra, hogy lubickolhasson csak a többi gyerek társaságában. Mert szerintem ez határozottan jó neki.

    Nekem meg ennyi idősen nagyon rossz lett volna a bölcsőde. Mert én meg másmilyen ember vagyok és másmilyen gyerek voltam.

  • 2007.11.16 15:45:25kovvacs

    csaladinapkozi.lap.hu/

  • 2007.11.16 16:14:02manci

    Guruljka, neked köszönöm a választ,

    kowacs, neked a linket! :)



    Szétnéztem egy kicsit: össz-vissz annyit találtam a neten, hogy egy honlap tanúsága szerint létezik 1 db családi napközi Gödöllőn. A csana-infó szerint nincs. Lehet, hogy csinálok egyet? :)

  • 2007.11.16 16:37:42kovvacs

    manci, miért is ne? Vmelyik linken ott vannak a feltételek is. Vagy ha nagyobb léptékben gondolkozol, valahol valami frencsájszos cuccot is láttam nemrég, meg is keresem mingyá, merre volt

  • 2007.11.16 16:38:18kovvacs

    manci:

    www.szivsziget.hu/franchise.php

    de csak ha nagyban szeretnél vállalkozni :)

  • 2007.11.16 16:54:17Guruljka

    manci már gondoltam rá én is. Csak nekem van egy minimális óvónői tapasztalatom ami arra elég csak hogy féljek a szülőktől..

  • 2007.11.16 16:54:20boribon

    Kowacs, nagyon köszi ezt a linket, a barátnőimmel már egy ideje gondolkodunk valami hasonló létrehozásában, van köztük fejlesztő ped., logopédus, én ugye óvónő... Persze lehet, hogy abszolút álmodozás, de most már legalább van valami valós kiindulópontja az álmodozásunknak.

  • 2007.11.16 17:54:00manci

    kowacs: áttanulmányoztam a Szívszigetet, és őszintén szólva dobtam egy hátast: egész napos ellátás 60.000 Ft, félnapos "csak" 40.000.



    Arról nem beszéve, hogy saját bevallásuk szerint 2007. júniusában nyitottak, ehhez képest már árulják a frencsájszt, kihangsúlyozva, mekkora előny, hogy egy jól bejáratott, nagy tapasztolatokkal bíró rendszert vesz meg az ember.



    Na szóval nem valami szimpik :(



    De neked azért köszönöm a linket, tanulságos volt ilyet is látni :)

  • 2007.11.16 18:17:45manci

    Valaki nem tudja véletlenül, hogy egy önkormányzati óvodában, bölcsődében mennyibe kerül egy gyermek ellátása? Úgy értem az államnak és az önkormányzatnak?

  • 2007.11.16 18:21:42kovvacs

    manci, hopp, ez igencsak érdekes. Fenesok tapasztalatuk lehet. Max annyi, hogy "mi ide építtetük a wc-t, na ti ezt ne így csináljátok, mert ez béna"

  • 2007.11.16 18:25:02manci

    kowacs: :))

  • 2007.11.16 20:09:17ruju

    cantaloupe a számból vette ki a szót. Vagyi a kezemből, hehe. Szóval Németo-ban nincs bölcsőde. Illetve van, de csak azoknak a gyerekeknek, akiknek az anyja/apja egyedülálló szülőként nyomja, három fő és négy mellékállással...



    Van viszont: heti 2 vagy 3 nap, 1,5 éves kortól, 1 hivatásos nevelővel + egy csoportbeli gyerek szülejével gyermekfelügyelet, megfizethető áron. Törvényben meghatározott, elismert, ismert, elterjedt és kedvelt forma. 1 csoportban 10 gyerek (ez is tv-i előírás).



    Ja, és itt a nap alatt is kb. 4 órát kell érteni: oviban a "normál" csoport (azoknak, akik a másik, vagy többi gyerekkel még otthon vannak) 8-12 v. 13 óráig, a "munkás" csoport ált. 14 óráig (meleg ebéd nélkül!). Aztán nagy ritkán van csoport a kizsákmányolt anyáknak is, az valóban egész napos, azt hiszem akár 18 óráig is, de az itt már durva!



    A lényeg, hogy erős csúsztatás a német 90%.



    Az enyém gyerek egyébként 2 évesen már megőrült, ha nem lehetett társaságban. Ez is kényszerpálya: állandóan van vmi program. De legalább nem tipikus egyke, annak ellenére, hogy a fent vázolt intézményi mókuskerékbe 1,5 évesen bekerült. Tény az is, hogy az oviba szoktatás 1 hét volt, és azóta sem ejtett még egy könnycseppet sem búcsúzáskor. De ahogy Guruljka - mint már annyiszor - tök jól írta: ez habitus/temperamentum/stb. kérdése nagyrészben.

  • 2007.11.16 20:12:44ruju

    Na az utsó bekezdést módosítom: nem annak ellenére, hogy. A lényeg, hogy nem tipikus egyke, ÉS annak ellenére, hogy 1,5 éves korától vmilyen intézményesített közösségbe jár (eleinte 2 naposba, aztán 3 évesen ovi), igen sikeresnek mondható a szocializációja. Remélem így is marad :-D

  • 2007.11.16 20:57:50levendul

    B-, milyen nagycsaládra gondolsz?



    szerintem ez egy idealizált dolog

  • 2007.11.16 22:25:02babó

    levendul:

    asszem arra, amiben az emberiség eddigi pályfutásának nagy részében élt, csak az utóbbi néhány száz (?) évben hagyta abba. (ld. Csányi Vilmos írásait az emberi viselkedésről). elvileg erre vagyunk kitalálva, de az ember olyan állat, hogy jól alkalmaszkodik az adott kultúrához, amibe beleszületik, ezért az emberek többsége ma is többé-kevésbé normális. :))



    egész nap agyalok ezen a bölcsi kérdésen... én jártam, és jót tett (beszoktatáskor az első alkalommal, fogtam magam és aludtam egy jót a kertben :)). lányomnak is jót tenne legalább egy fél napos, most másfél éves és néha tényleg úgy érzem, hogy unja a fejem.



    viszont a nyári-őszi tapasztalatit összegezve rájött, hogy a kortársaival nem lehet játszani, ezért következetesen a szülőket zargatta, hogy játszanak vele. a felnőtteket imádja, és jól az ujja köré csavarja. meglássuk, mit hoz a tavasz.



    viszont a fusztrált, hülye (már elnézést) anyuka (ami én is vagyok időnként) egész napra, szerintem legalább olyan rossz/kényszeres alternatívája a nagycsaládnak, mint a bölcsöde.



    a játszótér, ha nem jó a társaság számomra teljesen nyakatekert közösség: nem ismerem a többiek értékrendjét, nem tudom, mit engedhetek meg a gyerekemnek (illetve mit fog a másik anyuka rossz néven venni) állandóan megy a sasolás, és a gyerkőcök nem alakíthatják szabadon a kapcsolataikat.



    visszatérő agybajom, amikor egy 1,5-2 éves gyerek nem akarja (teljesen normális módon) odaadni a másiknak a játékát (miért tenné? persze, jobb pillanataiban megteszi, de még nincs elég fejlett szpciális érzéke ahhoz, hogy átlássa a dolgot), erre anyuka rászól, kicsim irígy kutya vagy, tudod! vagy: de kis disznó vagy!



    hogy mondhat valaki ilyet a saját gyerekének?? ettől majd odaadja?



    szóval jobb lenne, ha a kicsik lerendezhetnék maguk közt az ilyen dolgokat, lehet, hogy nem is olyan érdekes az a játék. persze, ha eldurvul a dolog, közbe kell lépni. de erre pl jó egy bölcsi, ahol kedves, hozzáértő gondozónők (és gondozók??) vannak.

  • 2007.11.16 22:46:03martine

    nekem tetszettek B- hozzászólásai a poszthoz, sok dologban egyetértek velük.



    hogy B- mit ért nagycsaládon, nem tudom, de sztem a nagycsalád léte, funkciója társadalmi tény, önmagában nem idealizált, nem tisztán jó, nem tisztán rossz, egyszerűen volt/van. és voltak/vannak pozitív vonásai - de lehet, h másnak épp azokért taszító, ami nekem tetszene belőle. sztem jó benne, hogy nem nagyon fordul olyan elő, hogy egy anya egy vagy több gyerekkel elszigetelődött, mert mindig voltak körülöttük mások, akikkel együtt végezték a dolgukat, többek közt a gyerekekkel való foglalkozást (ami meg sem közelítette azt, amit ma gyerekekkkel való foglalkozásnak nevezünk), de nyilván megvolt uennek a dolognak az árnyoldala is: magánélet, individuum, önálló női karrier gyakorlatilag nulla - és még sok más.



    én nem voltam bölcsis, az öcsém igen (két év van köztünk), mindig sajnáltam érte. az én gyerekeim nem voltak bölcsisek - részben ezért, részben mert felnőttként tudatosan átgondolva is jobbnak gondoltam, ha velem vannak, és mert ezt meg is tehettük. az, h velem voltak, korántsem jelenti azt, hogy kettesben/hármasban nyomtuk volna le az öt évet itthon: sosem láttam, hogy engem unnának, kirándulni és társaságba is jártunk sokat, csináltunk együtt mindenfélét, többnyire tök jó volt. aki néha kifelé is vágyott ebből, az én voltam, nem ők - de jobban vágytam arra, hogy alapvetően velem szocializálódjanak, együtt fedezzük fel a világot, mint amennyire a felnőtt munkára. voltak persze apróbb munkáim, jártam posztgrad képzésre, ezek nagyon jók voltak, kellettek ahhoz, hogy a napok többségében ne frusztrált mami legyek (de volt olyan is)



    és most, hogy egy éve dolgozom és kezd bedarálni, mert akármennyire is akarom, nem lehet csak kicsit csinálni, most örülök igazán és nagyon-nagyon, hogy ezt az öt évet meg tudtuk adni magunknak együtt, mert sztem ez olyan alap, hogy így könnyebb elengedni őket és nekik is könnyebb az elszakadás.



  • 2007.11.17 00:37:17Turboanyu

    Drága Steve volt otthon a gyerekkel vagy az asszonyka? Mert úgy aztán baromi könnyű, hogy az asszony kel fel éjszaka a gyerekekhez, mert apuci ugyebár dolgozik, kialvatlanul, táskás szemekkel nem mehet be a munkahelyére. Aztán anyu kora reggel reggelit csinál a családnak, majd összekészíti a nagyobb gyerekeket (ha koszos a gyerek nadrágja, nincs tápláló tízórai csomagolva, akkor ugyebár micsoda trehány anyja -neeeem, véletlenül sem apja - van ennek a kölöknek), anyuka pakol, mos, vasal, takarít, változatos és egészséges ételt főz, biopiacon vásárol, feladja a csekkeket, elhozza apu öltönyét a mosodából, közben angyali mosollyal gyúrja a sokadik gyurmakukacot és énekli az Old McDonalds has a farm-ot. Közben anyuci meg nézzen is ki csinosan, nehogymá apu más nőt megkívánjon. Aztán apu hazamegy, lerogy a tévé elé, majd észt oszt, hogy milyen jó hogy a gyerek nem bölcsis, anya otthon van vele és NEM DOLGOZIK.



    Bírom az ilyen okostojás könyveket. Csak akkor engedném bárkinek is a könyvét kiadatni, ha előtte egy hétre összezárnák egy mindenbe belenyúlós- állandóan elesős totyogóval, egy dackorszakos 3 évessel és egy tinivel.

  • 2007.11.17 08:19:10Mamszi

    Turboanyu: Neked van igazad! Vannak sajnos ilyen férfiak, azt gondolom, ezeknek nem szabad gyereket szülni, sőt még ilyennel együttélni sem.

    Ahol nincs meg az alapvető tisztelet és alázat a másik "munkája" előtt, legyen az munka vagy otthonlét, ott a kapcsolat alapjai nincsenek meg.

  • 2007.11.17 09:50:03éniszteri mitkár

    Család egy része Németo-ban él. A gyerekeket bent lakó au pairek nevelik, míg a szülők dolgoznak. Minden lány csak egy évig maradhat, ez tv-i előírás. Így a nyolc éves gyerek már hetedik pótmamáját fogyasztja. Szülők, mikor hazamennek, rengeteg időt neteznek és hasonlók, nem a gyerekekkel vannak, mert van valaki, aki terelgeti őket. És sokkal több a pénzük, mint nekünk, itthon, esetleg megtehetnék, hogy többet legyenek a gyerekkel. Nos, nem véletlenül viselkedészavaros a nyolcéves.....

  • 2007.11.17 16:45:51levendul

    mondjuk az 1600-as években milyen nagycsaládok voltak? ki mivel foglalkozott? ki foglalkozott a gyerekkel? ki a cselédével, ki a ház asszonyáéval?



    B- írta fent: "Egy ember viszont nem elég, hogy mindig karba vegye, hordozza, impulzusokkal bombázza a kicsit, ezért volt jó a nagycsalád."



    nekem ez még mindig romantikus, de a vonatkozó Csányit nem olvastam

  • 2007.11.17 20:42:24martine

    levendul! tulképp igazad van ezzel a meglátással, hogy az az általánosan elterjedt értelmezés, amely szerint minden jobb volt, míg volt nagycsalád, romantikus, meg illuzionista.



    "ki mivel foglalkozott? ki foglalkozott a gyerekkel?" név szerint kérded? :)))



    hogy konkrétan ki, melyik világrészen, milyen társadalmi helyzetben, hogyan foglalkozott az újszülöttel, a kisgyerekkel, a nagyobbal (akár a 17., akár az azt megelőző századokban), nagyon változó, de valóban, szinte biztos, hogy még soha ennyire gyerekcentrikus nem volt a világ. impulzust valószínűleg jóval többet kap ma egy gyerek, mint akkoriban. akkoriban a gyerek a legtöbb helyen egyszerűen nem volt lényeges tényező és sok helyen annyi volt a hozzá kapcsolódó teendő, hogy életben kell tartani, míg vmi hasznát nem veszi az ember - aztán ha "felnőtt", már 7-12 éves, akkor talán érdemes vmit kezdeni is vele (cselédnek adni, megházasítani, stb) nem volt különösebben kifejezett igény arra, hogy az ember maga nevelgesse - sőt. és egyáltalán nem foglalkoztak vele, hogy mi a gyerek igénye - mégis talán innen (romantikusan) visszanézve néhány igény jobban kielégült, mint most.



    és ezért van vmi alapja sztem ennek a romantikázásnak - én abban látom, hogy most már fontos tényező a gyerek, érzelmileg is, sőt, elsősorban érzelmileg (meg kapcsolódik hozzá persze jókora elvárástömeg, meg üzlet) - ugyanakkor épp mostanra (20-21. sz), mikor lenne igény a gyerekkel lenni, neki személyesen sok dolgot átadni, megtanítani, magunk folytatását benne látni, stb jóval kevesebb ideje van az emberek jó részének arra, hogy az otthonában legyen, a családjával legyen, mert a többség megélhetését nem az otthoni munka biztosítja, hanem vmi más, másutt, a csaádtól messze - és ez frusztráló. mint ahogy az is, hogy amit én dolgozom, az a gyerekeim számára jelenleg egy felfoghatatlanul absztrakt dolog. és jó lenne többet velük lenni, együtt csinálni dolgokat, megtanítani őket mindenfélére, amit én tudok, hurcolnám, tartanám a testkontaktust - énénén, nem a bölcsisnéni. azt hiszem, én ezért idegenkedem annyira a bölcsitől. hogy legalább az alapokat én adhassam neki. hogy azt lássák, hogy én hogy sütök-főzök-mosok-vasalok - mert ennek számukra is kézzelfogható konkrét értéke van, nem úgy, mint a munkámnak, amiből a maximum, amit látnak, hogy ülök a gép előtt (jobb esetben), vagy hogy elmegyek egy (gyakran több) napra, amiből csak a hiányomat érzik és értik, az okot, a célt nem.



    kicsit hosszú lett és nagyon kusza (nem bírok jól ilyen kis dobozkába írni) - de talán érthető :)

  • 2007.11.17 22:37:40levendul

    és a nevek hol maradnak??? irgumburgum



    amúgy meg persze,



    egyébként viszont (:))sztem a bölcsi talán még közelebb is áll a 'hagyományos nagycsaládos' berendezkedéshez (bármit is értsünk ezalatt :)), mint az otthoni, 'magányos' gyereknevelés: felnőttek közössége gondoskodik egy kisebb gyerekcsoportról, igaz, nem a gyerekek otthonában



    az ovi meg a suli már más



  • 2007.11.18 07:19:14Mamszi

    martine:egyeértek Veled, erről nemrég volt egy cikksorozat a Nők Lapjában is.:o)

    Egyenes arányban nőtt a gyerekek szerepe a családban és így a rájuk fordított hasznos idő, taníttatás (kötelező alapfokú taníttatás bevezetése például), ahogy azt gondolom, a pszichológia, mint tudományág is megjelent és egyre jobban kifejlődött és az életünk része lett "pszichologizálni", ha jobban tetszik.

    Régebben persze a családok be voltak arra rendezkedve, hogy nem is ragaszkodjanak lelkileg a gyerekeikhez, inkább évente hozták világra már tizenéves kortól a gyerekeket, hisz a többségük még a felnőtt kort sem érte meg, mert járvány, háború elvitte őket.

    Viszont az orvostudomány fejlődésével egyre több gyerek marad életben a modern világban, ezért nem természetes ma már a családfenntartás éa öröklési, cégügyek továbbvivévése és még mit tudom én, milyen szempont alapján hadseregnyi babát összehozni, mert az az egy, vagy mondjuk kettő és akkor már tényleg biztosra mennek az emberek, már száz százalék, hogy megmaradnak. Kevesebb gyerekre meg azért már több idő és energia is jut elmélyültebb foglalkozásra.

    És erre aztán épül a játékipar, a sok művelődési ház, a játszóházak, a média, stb.

    Tehát a kényszerű mennyiségi hozzáállást, ahol a minőség mindig elvész, felváltotta, szerencsére, a minőségi hozzáállás.

    De ugyanakkor megmaradni a mai világban, mikor annyi vonzó dologra költhetünk és még ezen kívül vannak a kötelező költségek, amik csak emelkednek, és mi egyre igényesebbek vagyunk, mert így változunk, több időt kell munkával tölteni, hogy ezt összehozzuk. Ezért be lettek a nők is vonva a munkába, és hát nők és férfiak is egyre többet dolgoznak. Úgyhogy visszájára fordult a dolog, megint kevés idő van a gyerekekre, de most nem azért, mert sokan vannak, úgyis meghalnak még felnőttkor előtt és különben is nem kell állandóan lelkizni, hanem a piac miatt, és mert vágyaink vannak mindig a jobbra, többre, mindig csak venni és venni, erre inspirál ez a fogyasztói társadalom, a sok multipláza, hogy a háztartási eszközöket direkt csak pár évre gyártják, hogy avuljanak el, romoljanak el és Te vásárló állandóan menj és vásárolj és vásárolj, vegyél meg minden újat, akár mosógépről, akár számítógépről van szó. A divattervezők kitalálták a divatot és az változik, ezért mindig ruhacsere kell, régebben nem volt divat, a ruhát az éghajlat változás befolyásolta és a társadalon belül elfoglalt hely, nem az, és ez viszonylagos állandóságot adott, hogy évekit hordjanak emberek sok ruhát. Ma ezt le sem tudjuk képzelni, csak pár ruhánknál, amit nagyon szeretünk, vagy nagyon drága volt és ezért vigyázunk rá, de állandóan új és újabb divatos ruhákat szeretnénk venni, mert csak így van helyünk a világban, ezt éreztetik, így kapsz állást, tudsz emberek között ellenni, mert ez figyelik. Na és ez pénz, a pénz munkahelyen terem, ott kell lenni, hogy megtermeljem és ezért nem vagyok otthon a gyerekemmel elég időt. Szóval mi kreáljuk azt, hogy most nem lehetünk eleget a gyerekünkkel és erre keresünk intézményeket, mégha azt a kevés időt már tudatosabban is próbáljuk a gyerekkel tölteni, hiszen már több lelki dolgot viszünk bele egy anya-gyerek vagy apa-gyerek kapcsolatba, mint még 3-400 évvvel ezelőtt akár.

  • 2007.11.19 20:02:01JulcsiMami

    nekem azert sikerült bölcsihelyet talalni majustol Jucsikamnak, mert legalabbis mifelenk Nemetorszagben azert igenis van bölcsi, csak nagyon hosszu varolistakkal.

    De a következö evekben egyre több bölcsi fog nyilni (en is egy ujban kaptam helyet), mivel a penzbeli tamogatast redukaltak egy evre.. Tehat ha apa nem keres eleget haromra (a mienk sajnos nem..) akkor muszaj bölcsibe adni es munkaba menni, igaz itt rengeteg a felallas, ugyhogy en is igy tervezem.

    En 4 ora munka, Julcsi 5 ora bölcsi. Nekem ez tünik idealisnak, legalabbis az en öröknyüzsgö, gyerekek puszta latvanyatol majd kicsattano, itthon unatkozo kislanyomnak (es meg csak 8 honapos...).

  • 2007.11.19 20:06:54JulcsiMami

    Ja, es meg csak annyit, hogy en megörülök, az abszolut szabadelvüen "nevelt", 6 evig otthon dekkolo, nem akarok szemet lenni, de tenyleg kis "genyo" nemet kis lurkoktol.. felelmetesek.

    Szocped vagyok, sokat dolgoztam gyerekekkel, nemetekkel, meg külföldiekkel is, hat meg a legcsorobb török kölyök is inkabb tud viselkedni, mint a nemet gyerek.

    En semmikepp nem tartanam peldakepnek az itteni nevelest, se a 6 evig otthontartast, se a mar emlitett 6 ev alatt 6 au-pairt fogyasztast, se ezt a vegletekig tulzott "laissez-fair" nevelest. En olyan neveletlen, pofatlan gyereket Magyarorszagon meg sosem lattam, mint itt tul sokat is...

  • 2009.01.09 20:59:14noisette

    Egy érv a bölcsi mellett:

    "Azok a gyerekek, akiket életük első néhány hónapjában rendszeresen visznek bölcsődébe, ritkábban betegszenek meg leukémiában, mint azok a társaik, akik nem járnak közösségbe"

    www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/pediatrics/tumors/?article_hid=59024



    de monjuk első pár hónapban itthon nincs bölcsi... ergo majd ismerősök gyerekeivel ülök össze bacikat cserélni...

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta