Nem tudom, ti hogy vagytok vele, az én gyerekem kedvenc szórakozása önnön zoknijának lehúzkodása, majd rágcsálása. Nem önző a gyerek, a macskát is meg szokta kínálni a zoknival, aki döbbenten elhúzódik a nyálas pamutdarab elől.
Azért ez így mégse jó, megszólnak a vénasszonyok a közértben (ahol zoknit és cipőt is leboncol magáról észrevétlenül), de itthon is hideg van már a pucérlábazáshoz.
Megoldást azonban egyelőre nem találtam a problémára, marad a vastag játszószőnyeg, a felcsavart fűtés és a gyerek után rohangálás-visszaöltöztetés.
Bezzeg a japánok, nekik milyen jó. Az iskoláslányoknak legalábbis, akiknek rendelkezésére áll a modern ruhaipar számos vívmánya közül a legelmebetegebb: a zokniragasztó. Az iskolai egyenruha kötelező része ugyanis a térdzokni, az azonban akkor divatos, ha szépen meg van redőzve-rogyasztva, viszont nem csúszik le bokáig. Ezt a hatást egyedül ragasztóval lehet elérni: szépen bekenjük a lábunkat, aztán jöhet a zokni, és a következő fürdésig nem is kell vele törődni.
Bár a neten már 3 dollárért is lehet eredeti japán, Pita márkájú zokniragasztót venni, azért még nem mertem kipróbálni a gyereken. Inkább húzkodom és reménykedem, hogy hamarosan valami más köti majd le a figyelmét. Mondjuk a fiúk.
