SZÜLŐSÉG

Válás: Miért az apa húzza a rövidebbet?

2007. november 11., vasárnap 08:49

A családalapítás – noha mindannyiunk számára egy mámoros időszak kezdetét jelenti – önmagában nem jelent garanciát az életfogytig tartó rózsaszín cukormázra. Talán egy kezemen meg tudnám számolni, hány originál családot ismerek, ahol egyszerűen A-nak és B-nek született egy gyereke (C) és azóta is boldogan élnek. A környezetemben élő családok legnagyobb része „új” család. Elvált anyák új apával, elvált apák új anyával, vagy válás után egyedül maradt anyák, illetve apák.


Azonban az új családok között is van boldog, kiegyensúlyozott életközösség. Nem mondom, hogy sok, de én néhány ilyet azért ismerek. Az egyikük története abban különleges, hogy a válás ellenére a szülők igyekeztek a gyerekük szempontjait figyelembe véve, és a saját szándékukat, indulataikat félre téve dönteni a jövőjükről. A helyzethez képest hideg fejjel. Abból indultak ki, hogy a gyereküknek az az érdeke, hogy egyiküktől se szakadjon el sem érzelmileg, sem fizikailag, mert így veszít a legkevesebbet.

Fontosnak tartották, hogy ne úgy nőjön fel, hogy azt érzi, Anya vagy Apa lelépett, ő nem kellett neki, ne veszítse el se az anyaképét, se az apaképét. Úgy döntöttek, hogy közös felügyeletet kérnek a gyerekre. Ez azt jelenti, hogy pontosan ugyanannyi időt tölt az Anyjánál, mint az Apjánál. Nem csonka családban él, hanem tulajdonképpen 2 családja van. Két szobája, két ágya, mindkét otthonában ruhái, játékai, kétszer jön a húsvéti nyúl, a Télapó és a Jézuska, de születésnapja csak egyszer van, olyankor mindenki összegyűlik, hogy Őt ünnepelje. Anya és Apa együtt.

Gondolom, sok férfi van, aki szeretne ehhez hasonlóan a válás után is aktív kapcsolatban maradni a gyerekével, gondoskodni róla, felnevelni őt, és jelen lenni a legfontosabb pillanatoknál, azonban biztos kevesen tudják, hogy erre is van mód. Ma Magyarországon gyakorlatilag egy módon lehet elérni azt, hogy a bíróság ne az Anyának ítélje a gyereket: orvosi papírt kell bemutatni arról, hogy az Anya beszámíthatatlan. A bíróság nem veszi a fáradságot, hogy megállapítsa, kinél lesz jobb helye a gyereknek, hanem eldönti, hogy az Anyánál. Persze, legtöbb esetben nála, de azért vannak kivételek.

Olyan extrém esetet is ismerek (mint említettem, sok elvált ismerősöm van), amikor az Anya a 4 éves gyerekével azt mondatta el a bíróságon, hogy az Apja megerőszakolta. A hazugság akkor bukott ki, amikor a gyermekpszichológus bábukat adott a gyerek kezébe, hogy modellezze, mi történt egész pontosan. Akkor mondta el, hogy semmi, csak Anya kérte, hogy mondja ezt. Az Anyát még csak hamis tanúzásért sem vonták felelősségre, a gyerek azóta is nála van és például sorra kidob minden olyan ruhát és játékot, amit Apától kapott, ahogy hazaér vele a gyerek.

Van egy egyesület Magyarországon, ami az elvált apák érdekeit védi (www.elvaltapak.hu). Olyan Apák érdekeit, akik nem tartják elegendőnek a kéthetente vasárnapot, és megpróbálják a vonatkozó fórumokon elérni azt, hogy megtörjön az évszázados szokásjog. A külföldi gyakorlatban egyébként egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek a jelenségnek. Vizsgálták az Apa nélkül felnőtt gyerekek által elkövetett bűntények gyakoriságát, és a különböző pszichológiai szempontokat, viselkedési zavarokat, és az eredmények alapján több országban (mondanom se kell, hogy az USA-ban és néhány skandináv országban) válás esetén a bíróság kifejezetten készteti a szülőket a gyerekek közös nevelésére, még abban az esetben, ha addig az Apa nem volt aktív ilyen tekintetben.

Magyarországon ennek még nyoma sincs. Nincs rá bírói gyakorlat, nincs kialakult szokás, a jog nem is ismeri a közös felügyeletet, hanem köteles a bíróság egy személyt kijelölni a gyerek gondozójaként. Itthon a közös felügyeletet csak az Anya jóváhagyásával lehet elérni, egész konkrétan mondjuk úgy, hogy a gyermek-elhelyezési per tárgyalására a felek egy aláírt megállapodással érkeznek, amit a bíróság jóváhagy. Vagy nem. De szerencsés esetben igen. A fenti esetben a megállapodást szorongató szülőket a bíró megpróbálta lebeszélni a közös elhelyezésről, dogmatikus hozzáállással kijelentette, hogy amit akarnak, arra még nem volt példa, következésképpen biztos rossz megoldás. Persze egy gyermektelen, fiatal bírónő volt.

A közös felügyelet megvalósításához a szerződésen túl szükség van továbbá egy áldozatkész Anyára és egy áldozatkész Apára, mert a rendszer azzal jár, hogy az elvált szülők a gyerekük érdekében napi kapcsolatban maradnak a válás után is, mivel közösen akarnak dönteni minden fontos kérdésről (óvoda- és iskolaválasztás, edzések, nyári táborok, éjszakai pelenkázás vagy cumi elhagyása, stb), sőt, gyakran találkozniuk kell, amikor átadják egymásnak a gyereket. És az igazán ideális esetben ehhez az is hozzá tartozik, hogy a szülők nem „oltják” a gyereket a másik ellen, a csemete nyugodtan beszélhet Anyának Apa új barátnőjéről, neadj’isten feleségéről, vagy fordítva anélkül, hogy az ellenérzést váltana ki a másik szülőből.

Nem állítom, hogy a válás után a közös felügyelet az egyetlen ésszerű megoldás, sőt ennek is vannak hibái: például iskolás korban már nehezen kivitelezhető, hogy a gyereknek 2 otthona legyen, 2 komplett iskolai felszereléssel, viszont a gyerekek részére talán humánusabb megoldás, mint elszakítani őket az egyik szülőtől, legtöbb esetben persze az Apától. Tisztában vagyok azzal is, hogy amit vázoltam, az egy ideális, szürreális állapot, de gondolom, azok az Apák, akik rendszeres olvasói ennek a portálnak, nem viseltetnek közömbösen a gyermekük iránt. Érdekel a Ti véleményetek is, ahogy az elvált Anyukáké is: ha már válunk, akkor hogyan tegyük, hogy a gyerekeinknek a lehető legjobb legyen? Szükségszerű-e, hogy feltétlenül az Apa kirekesztésével valósítsuk meg a különválást? Meséljetek, elvált Apukák.

Zill

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.11.12 16:30:09DrSzöszi

    Katampusz



    egyszerű: uilyenkor megőrülsz.:)

    Tudom, ismerem, én is így nőttem fel, és most meg így nevelek gyereket.



    Csak azt mondom, hogy inkább felvállalom ezt az őrületet, mint azt, hogy mondjuk csak kéthetente láthassam a gyerekem, vagy ő csak kéthetente lássa az egyébként imádott apját.



    Mondtam, hogy problémás, tudom.

    De azért te is tudod, hogy amiket fent írtál, nem értékrend dolgok. Apróságok.

    Legalábbis a gyerek szüleihez való érzelmi viszonyához képet apróságok.



    Én ilyenek miatt, akármennyire idegesítő solgok is, nem bolygatnék mély, érzelmi szálakat, és nem változtatnám őket laza, kéthetente ránézünk és játszunk dolgokká.

  • 2007.11.12 16:35:48DrSzöszi

    Egyébként meg újapu és újanyu nincs, ez szabály, nálunk legalábbis.

    Van anyu barátja, meg van apu barátnője, akiket - remélhetőleg - szeretünk és elfogadunk. De ők nem új anyu és nem új apu. Új anyu és új apu nincs, mert miért kéne, ha van nekünk olyanból régi is.:)



    Egyébként ez is intelligencia kérdése - nekem szerencsém volt, ez mindkét szülőmnél egyértelmű szabály volt, amit senki nem akart és próbált áthágni.



    Többek között ez a bajom azzal, hogy inkább valakinél legyen, a másiknak meg láthatási joga legyen csak, értelemszerűen ritkán.



    Hogy akkor, még akkor is, ha érzelmileg nem így lesz, mégis, a gyakorlatban az újapu/újanyu dolog alakul ki...



    Én ezt nem akarom, én soha nem akarom, hogy a volt férjem azt érezze, "lecseréltük" mint apát, és ő már csak amolyan szórakoztató kisiparos, kéthetente egy napra. Mert sajnos abból az lesz.



    Akkor inkább megküzdök a kellemetlenségekkel, amik az eltérő "értékrendből" erednek.



    (Azért az idézőjel, mert amiket leírtál, azt hiszem, nem értékrendek - az értékrend ennél mélyebb dolog, minthogy hol mennyit kell megennünk. A tanulás dolog már határeset, de szerintem még az sem az azért.)

  • 2007.11.12 16:40:57DrSzöszi

    Egyébként közeleg az elvált, közös felügyelettel gyermeket nevelő szülők rémálma - a KARÁCSONY.



    :)



    Na látjátok, az horror. Előre egyeztetni, mi mikor hánykor hol, mindenki a gyerekkel akar lenni, stbstb.



    Igazi horror, és tudod, hogy a gyereknek a legjobb az lenne, ha egy helyen lehetne végig...



    Mondjuk itt is megjegyezném, még mindig jobb, mintha az egyiknek eszébe sem jutna, hogy a gyerekével legyen...

  • 2007.11.12 17:07:02Guruljka

    Dr. Szöszi, mivel fent valaki leírta, hogy statisztikailag max. 10 % azoknak az aránya, akik tisztességesen bírnak megállapodni váláskor,ez annyit jelent, hogy mindössze a válások 10 százalékában nem (annyira) önzőek a szülők.

    Szerintem amúgy mindeki bizonyos szintig önző. Van aki jócskán túllépi a számomra tolerálható hatást és van aki született önfeláldozó típus, de valamennyire tutira még ők is a saját érdekeik szerint próbáljuk terelni a dolgokat. Nem is ez a baj.

    A baj az, hogy 90%-ban sok bába közt elveszik a gyerek. De attól még ott vannak azok a gyerekek..

    és igen valóban biztos, hogy van egy rakás házasság ami legalább ilyen rossz a gyereknek. Velük se törődik senki...

    Én azt mondom mindenki örüljön, aki érzelmileg stabil és gondoskodó családot tudhat a háta mögött és/vagy maga előtt. Akár volt válás a családban akár nem.

  • 2007.11.12 17:08:01virgo

    Dr.Szöszi

    de jó ilyeneket olvasni...Gondolom tudod hogy ritka madár vagy:-]

  • 2007.11.12 17:08:17Guruljka

    hatást=határt

  • 2007.11.12 17:10:42Guruljka

    Egyébként meg csatlakozom virgohoz, tök jó hogy így fogod fel és így csinálod a dolgokat.

  • 2007.11.12 17:27:42manci

    Hát a szűkebb környezetemben egyenlőre még nem sok válás van, épp hogy túlvagyunk az esküvőkön, még kicsik a gyerekek, szóval még nem "aktuális" ez a témakör, de a tágabb ismerettségi körben szinte kivétel nélkül harmadik felbukkanása miatt történnek a válások. Az meg annyi indulatot hoz felszínre, hogy nagyon nehéz lehet kultúráltan viselkedni.

  • 2007.11.12 18:42:41katampusz

    Dr. Szöszi, nem akartam személyeskedésbe bocsájtkozni, ne haragudj, ha mégis így tűnt.



    Ettől függetlenül a véleményem változatlanul az, hogy ez a gyerekek szempontjából rossz megoldás.



    Azt gondolom, hogy a gyerekek rengeteg dolgot képesek tolerálni, és a kedvezőtlenebb körülményeket is jól viselik. A kritikát a szülők felé pedig előbb-utóbb minden csemete megfogalmazza...

  • 2007.11.12 23:16:45cozumel

    Manci



    Tapasztalatom szerint meg egy 3. szinrelepese soha nem OKA a szar kapcsolatnak, hanem KOVETKEZMENYE...aztan persze sokszor katalizator a valashoz.

  • 2007.11.13 08:04:56manci

    cozumel: teljesen egyetértek.



    Csak más lehet úgy elválni, hogy érzekelitek, hogy már nem jó a kapcsolat. Aki ezt jobban sérelmezi, vagy akinek kevésbé jó, az felveti a problémát, megpróbáljátok megoldani, aztán ha nem megy, kölönváltok.



    És egész más lehet úgy, hogy kiderül, a házastársad hónapok óta átbaszta az agyad, nem csak veled feküdt le, hanem mással is, és a közös kasszából is szépen áldozott a harmadikkal való randikra, a dolog érzelmi részéről meg ne is beszéljünk.



    Én csak azt mondom, nehéz lehet az utóbbi esetben szépen, higgadtan, indulatok nélkül elválni. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de ehhez már emberi nagyság kell.

  • 2007.11.13 09:26:50Sólyomszem

    Két következtetést vontam le a fentiekből:



    1. Feladatunk, hogy dolgozzunk a (papíros vagy papír nélküli) házasságunkon folyamatosan, hogy remélhetőleg ne romoljon el. Ha pedig elromlott, akkor a válás során és azt követően ne gázoljunk át a gyerek(ek)en, csak hogy még nagyobbat rúghassunk abba, akit annak idején annyira szerettünk, hogy a génjeinket is hajlandóak voltunk vegyíteni vele.



    2. Talán még nagyobb feladatunk és felelősségünk, hogy a gyerekeinket erősen arra neveljük, hogy felnőtt korukban majd az 1. pontnak megfelelően éljék az életüket.



    Na most jól megmondtam a tutit :))))

  • 2007.11.13 09:34:32Nilüfer

    Sólyomszem, igy van:) és ez működik is mindaddig, amíg működik:)))))))

  • 2007.11.13 09:59:35Sólyomszem

    Ja, majd elfelejtettem:

    3. Ha véletlenül gyerekünk válófélbe kerül (vagy akár csak probléma adódik a házasságában), ne oltogassuk a másik fél ellen.



    (Majd juttassátok eszembe ezeket úgy 10-15 év múlva, mert a legnagyobbik csemetém még csak 11 éves :-P)

  • 2007.11.13 10:12:43DrSzöszi

    Virgo,



    kösz, próbálkozik az ember... Illetve az emberek, mert az ilyesmihez erősen két fél kell.



    Sőőőt...hogy egy mondattal mancinak is válaszoljak valójában három (illetve gyerekszámtól függően több) - mert az az igazság, hogy nagyon-nagyon sok múlik a gyerek személyiségén is.



    Mert nekik is van. És biztos, hogy nem minden gyereknek működik ugyanaz, sajnos.



    Azt gondolom, a vándolró életmód, apu/anyu barátnőjének elfogadás, illetve a más-más szabályok közti párhuzamos élet bizonyos gyerekeknek könnyebben feldolgozható, mint másoknak. Azt hiszem, a nyitottabb, közösségbe könnyebben beilleszkedő, határozott egyéniségű gyerekek jobban viselik az ilyesmit.



    Valószínűleg én ilyesmi voltam, mert - mint említettem - engem nem igazán viselt meg a kétlakiság. Úgy látom, a lányom is ilyen, szeret új embereket megismerni, és szerencsére nagyon nyitott típus, aki jól alkalmazkodik.



    Lehet, hogy ha nem ilyen típus lenne, vagy én nem ilyen lettem volna, egészen mást gondolnék erről.



    Szóval nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek éppen úgy nem ugyanolyanok, mint a felnőttek, és nem ugyanaz jó - illetve hát adott esetben jobb nekik.

  • 2007.11.13 10:14:16DrSzöszi

    Azt hiszem, általában a zárkózottabb személyiségek rakagaszkodnak pl jobban tárgyakhoz, bevett szokásokhoz stb stb, az ilyen személyiséget viseli meg jobban a költözés, az új emberekkel való "kényszerkapcsolat" stb.

  • 2007.11.13 10:32:51Guruljka

    Dr. Szöszi én a válást szerencsére nem tapasztaltam, de a költözést igen. Háromszor költöztünk gyerekkoromban és ebből az a kettő, amit már teljesen felfogtam nagyon megviselt. Mert ilyenkor nem csak a tárgyakról van szó (azok nagyrészt jöttek velünk) hanem barátokról, közösségekről, stb. Meg eltart egy ideig míg az új helyet is otthonnak érzi az ember. Mai napig rühellek költözni... Szóval egy nyitott embernek pont az a nehézség, hogy ott emberi kapcsolatai vannak és azokat egy gyerek végülis elhagyja, mert egyedül nem tud visszamenni és ápolni. Bár lehet, hogy ez manapság könnyebb mert van mobil meg net. Ezt nem tudom. Azt tudom, hogy baromira idegesített az a szülői magatartás, hogy ott is lesznek barátaid... 13 éves koromban már legalább vissza tudtam járni és mentem is:)

  • 2007.11.13 11:03:01DrSzöszi

    Igen, ez a része igaz. Szerencsére nekünk sikerült úgy megoldani, hogy a volt férjem 3 utcára lakik tőlünk, így aztán gyalog kb 10 perc alatt megtehető a táv, közösséget, barátokat nem kell váltani, a környezet ugyanaz maradt.



    (Nekem anno nehézség volt, hogy apuéktól nagyon messze volt a suli, így az apás napjaimon kb 3X annyi időbe telt bejutni, még akkor is, ha ilyenkor apu elvitt kocsival.)

  • 2007.11.13 11:06:10DrSzöszi

    Itt már persze bejátszik a szerencse is, hogy nagyszülők is ezen a környéken laknak, én is meg az exférjem is itt nőttünk fel, ragaszkodunk a környékhez, jó bazinagy lokálpatriótaként, úgyhogy várhatóan a jövőben sem fog senki messzire mozogni. (Még "új pasi" is olyan, aki itt nőt fel, és esze ágában sincs máshova költözni.)



    Ahol ez nem így van, az további nehezítés, meg persze mindig anyagi kérdés is, hogy megoldható-e ez így.



    Szóval tény, a játszma sokösszetevős, és sokszor még a legnagyobb jószándék sem elég a megoldáshoz.

  • 2007.11.13 11:12:14DrSzöszi

    Guruljka,

    viszont biztos vagyok benne, hogy tényleg lettek ott is barátaid, és hogy ma már azok is hiányoznának, ha sosem lettek volna, igaz? :)

    (Csak igykeszem a jó oldalt hangsúlyozni. Bocs default optimista vagyok.:)



    Én pl sokat gondoltam arra, hogy a szüleim válása után az új kapcsolataikból 3 testvérem lett, akiket imádok - és hogy valószínűleg egyik sem lenne, ha ők együttmaradtak volna.



    Ha csak az egyiknél vagyok, akkor valószínűleg egyrészt nem mindent érezném testvéremnek teljesen, vagy ugyanúgy, plusz nyilván akihez csak néha jártam volna, ott kicsit úgy éreztem volna, hogy az új gyerekek elvették az apukámat/anyukámat, hiszen az velük van, velem meg nincs...



    Na, csak arra akartam kilyukadni, hogy ha az ember kulturáltan igyekszik kezelni az élete helyzeteit, akkor majdnem minden rossz dologban ott van a jó, vagy annak a lehetősége.

  • 2007.11.13 11:22:00mazsola84

    Na végigrágtam magam az egészen. Nilüfer, Druantia azért egyet nem értek.

    "A neve bent van a Peti anyakönyvében (képzelt apaként), igaz, hogy magyar szórenddel, más adatokkal, de akkor is." Ilyet lehet? Bemegyek szülni és bediktálok apának egy kitalált nevet? Ez mi a túróra jó???



    Amúgy had meséljek az "új feleség" szemszögéből is.

    Párom gyermeke a volt élettársától született, amikor mi már párkapcsolatban voltunk, egy egyéjszakás dolog után. Párom úgy tudta a csaj gyógyszert szed. A csaj közölte, hogy már pedig ő megtartja a gyereket, ha a pasim soha többet nem akarja látni, akkor is,neki ebbe beleszólása nincs, és egyébként anyagilag sincsen rászorulva (ezt írásba adta a hölygyemény).

    Gyerek megszületett, párom minden héten 1-2x látogatja, nagyobb gyerektartást fizet, mint ami hivatalosan járna nekik plusz nyitott a gyereknek egy számlát, amire minden évben befizet egy jelentősebb összeget, ehhez 18 éves korában nyúlhat majd hozzá a gyerek.

    Nekem, mint új barátnőnek csak egy bajom van: a párom nem hozhatja el a gyereket (tehát jogai nincsenek), viszont minden héten kötelessége a vasárnapot 8-16-ig egy lakásban tölteni anyucival (ez persze kötelessége).

    Gyanítom, hogy az én személyem zavarja őt, hiszen miattam nem lett belőlük család. Mert én vagyok. És 10 évvel fiatalabb vagyok és minden bántás nélkül 10x csinosabb is. Bár közölte, hogy neki nics szüksége a párom segítségére (mert kurva büszke is ám) azért a pénzt is elfogadja (holott kijelentette, hogy nem tart rá igényt) és olyan apróságokat intéztetett el a párommal mint pl. a mellszívója javíttatása. Röhögnöm kellett rajta. Szánalmas.

    Kérdem én, mégis még hány évig kell minden egyes vasárnapunkat így tölteni? Korlátozhatja abban, hogy a párom nem hozhatja el a gyereket, hanem vele is együtt KELL lenni? Korlátozhatja azért, hogy velem ne találkozhasson a gyerek?

  • 2007.11.13 11:24:38Sólyomszem

    Azért megnézem azt a néhányak által említett "ideális" esetet, amikor gyerek marad a lakásban és a szülők kétlakiak. Pl. Ex-anyu hívja ex-aput vacsorafőzés közben telefonon:

    -Hova a büdös francba tetted a majorannát? Kértem, hogy vegyél cukrot, ha elfogyasztottad! Ki ejtette le a nagylábast? Lejött a zománc! stb. stb. stb....

  • 2007.11.13 11:37:46DrSzöszi

    Sólyomszem

    :))), hát ez az. Vagy ez is az.



    Mazsola

    Nem lehet arra kötelezni senkit, hogy a másik szülő lakásában töltse a gyerekkel a láthatást.

    Pontosabban néha előfordul, hogy a bíróság így ítéli meg a láthatást, de csak akkor, ha valamiért pszichológiailag vagy fizikailag veszélyesnek ítéli meg, hogy az apa egyedül maradjon a gyerekével.

    Ha ilyen ítélet nincs, akkor az csak a nő baromsága.

    Ilyen esetben a párodnak kéne a sarkára állnia.



    Annyit viszont azért megjegyeznék, hogy ha anyagilag nem álltok rosszul, akkor mi a bús francért zavar téged, hogy fizet a gyerekének a párod???

    Én nem hibáztatnám a nőt azért, mert elfogadja a pénzt.

    Egy dolog, hogy valakinek mire van feltétlenül szüksége (lehet, hogy tényleg egyedül is el tudná tartani bőven), és megint más dolog, hogy egy anya a gyerekének mindig a legjobbat akarja - ezért ha a férfi magától ad pénzt, elfogadja. Ez teljesen normális.



    Nálunk senki nem fizet semmit a másiknak, fel sem merült ez a lehetőség, aki épp a gyerekkel van, mikor felmerül egy kiadás (oviköltség, ruhavétel stb), az fizeti azt. Soha nem kérnék pénzt a volt férjemtől, és nem számolgatunk el. Szerintem egyébként mi (új párom meg én) jobban állunk anyagilag, tehát aztán végképp semmi szükségem az exférjem pénzére. De ha most nyitna egy számlát a gyereknek, és arra fizetgetne be, hát simán jóváhagynám, sőt örülnék.

    És akkor sem szoktam keresztbefeküdni, ha drága ajándékot akar neki venni. (max ha úgy érzem, végletesen elkényezteti, akkor szóváteszem)



    Értsd meg, az, hogy az a gyerek a gyereke a férjednek, semmiféle összefüggésben nem áll azzal, hogy te csinosabb meg okosabb vagy-e...

  • 2007.11.13 11:40:59DrSzöszi

    MMondjuk miután nem voltak házasok, valószínűleg ugye semmilyen ítélet nincs a gyerekelhelyezésről/láthatásról, sőt, papíron a férjednek nincs is köze a gyerelhez. (Már ha nem tett apai elismerő nyilatkozatot külön, és nincs ítélet, amivel megállapították volna az apaságát.)



    Ha ez így van, akkor bizony jogilag nem számít a párod szülőnek, és ki van szolgáltatva a nő kénye-kedvének, akkor és úgy látja a gyereket, ahogy a nő megengedi!



    Ha ezen változtatni akar a férjed, akkor bizony ítéletre lesz szüksége, melyben kimondják az apaságát, és biztosítják neki a megfelelő jogokat, including láthatás - megfelelő módon.

  • 2007.11.13 11:45:31DrSzöszi

    Ja, és ne haragudj meg, de mondok egy csúnyát is...



    Ha a párod érzelmileg kötődik a gyerekéhez, ezzel nem tudsz versenyezni, még akkor sem, ha te vagy a klaudiasiffer. Úgyhogy meg se próbáld. Ha pénzt akar neki adni, ha bárhogy látni akarja - ne vond kétségbe a döntését, mert egyrészt nincs jogod hozzá, másrészt csak te veszíthetsz rajta.



    Bocs, ha most nagyon szókimondó voltam.

  • 2007.11.13 11:57:20mazsola84

    DrSzöszi, nekem nem az fáj, hogy ad neki pénzt, sőt én ezt tartom természetesnek. Amúgy hellyel-közzel azonos az anyagi szint. Valamit félre értettél, én nem a gyerekkel akarok versenyezni (sőt meg is ijednék, ha nem kötődne hozzá), csak úgy érzem, hogyha a párom tetemes mennyiségű gyerektartást fizet, akkor joga van elhozni. Mégha az az anyának nem tetszik, akkor is. Egyébként nem volt semmilyen bírósági papírozás, de a gyerek az ő nevét viseli, az anyakönyvben is ő van megnevezve apának.



    Egyébként a mi esetünkben sajnos nyilvánvaló,hogy így akarja visszaédesgetni a páromat. Azt hiszi, hogy heti 8 óra összezártság majd közelebb hozza őket (mármint őt apuval) egymáshoz.

  • 2007.11.13 11:59:57Nilüfer

    írtam egy csomót, és elveszett, Na mégegysezer: képzelt apát akkor jegyeznek be, ha az apaságot senki nem ismerte el, és bíróság sem állapított meg

    /hogy nézne ki, ha a gyerek így diktálná, apja ismeretlen? vagy nincs??/És azért van így mert írva vagyion:))Jogszabályban.

    Ha a párod nem tett apai elismerőt, nincs kötelezettsége fizetni.Igaz, akkor kapcsolattartási joga sincs..mármint kikényszeríthető, jogilag.

    ha tett, akkor viszont a gyereket el is hozhatja, ha a kora engedi, pl nem szopósgyerek.

    Ha anya nem engedi, ezt lehet kérni a bírósáhtól..várj, előbb a gyámhat-tól. Akkor végrehajtható határozat születik..akkor a te alkalmasságodat is megviszgálják( szakértő)

    Van olyan, hogy a bíróság azt mondja, hogy apa az anya lakásán láthassa a gyereket, pl ha csecsemő, ha beteg, stb, de ha pl ez veszekésbe torkoll, meg ilyenek, lehet a családsegítők erre kijelölt helyiségében ygakorolni a kapcsolattartást.



    Nem kell a gyerekkel versenyezni.A gyerek mindig a párod gyereke marad, bárhogy nézel ki..azt kéne elérni, hogy te is megismerd, és a párod ezt a helyzetet feldolgozza.

    Mellesleg a párod a gyerekkel mintaszerűen törődik, holott nem is akarta hogy legyen..na ez is ritka.

  • 2007.11.13 12:00:29mazsola84

    És nem azt akartam kidomborítani, hogy én szebb vagyok vagy okosabb, hanem azt, hogy ez eléggé fáj neki, sértett és dühös és valószínűleg ez is belejátszik abba, hogy nem engedi a gyereket.

  • 2007.11.13 12:02:33mazsola84

    Miért hiszi most mindenki, hogy én a gyerekkel akarok versenyezni? Akkor elég félreérthetően fogalmaztam.

  • 2007.11.13 12:04:26Nilüfer

    mazsola.én csak a Szöszi megjegyzése miatt írtam.nemtom, te versenyzel-e, de nyilván jó lenne, ha a helyzet végre normalizálódna.Gondolom:)

  • 2007.11.13 12:05:02Guruljka

    Sólyomszem szerintem még mindig jobb ha a majorannát keresik, mintha a gyereket...

    Sztori: 14 éves csajszi edző társam volt. Apája egyik edző,de nem a mienk. Egyik este beviharzik apu a mi edzésünkre: hogy ugye ti mind hazamentek edzés után??? Mert az én lányom eljátszotta, hogy nekem azt mondta az anyjához megy, az anyjának meg azt, hogy hozzám. Persze lebukott hamar és égre földre kerestük!



    Nyílván nincsen tökéletes megoldás. Hogy mi a jó az meg sokmindentől függ, leghinkább a szereplők személyiségétől. De azért én továbbra is úgy gondolom, hogy követendő dolog a herce-hurca macerát átvállalnia a szülőknek a gyerekeketől, ha már egyszer a yerekek nem tehetnek az egészről. Nyílván aki így áll hozzá, nem bosszankodik a cukron és a majorannámn. És az is igaz, hogy aki bosszankodik a cukron meg a majorannán, azt a gyerekek oda-vissza cuccolása és saját "egyhelyben ülősége" sem védi meg a felesleges "idegeskedéstől", csak az nem a majorannal lesz.



    Dr Szöszi, nagyon klasszul csináljátok, mert nálatok működik az élni és élni hagyni. Ez egyébként működőképes hozzáállás egy házasságon belűl is...Szerintem.

  • 2007.11.13 12:07:27DrSzöszi

    Mazsola,



    bocs, akkor félreértettelek, kicsit olyan volt a hozzászólásod, mintha zavarna, hogy fizet neki.



    Igen, valószínűleg azért csak nála lehet vele találkozni, mert így akarja visszaédesgetni, hogy de jó buli is ez a családfeeling, milyen isteni lenne mindig így együtt...

    Megértem, hogy ez idegesít téged, még akkor is, ha tudod, hogy nem fog neki sikerülni.



    Önmagában az, hogy a nevét viseli, még nem jelent semmit. Van apai elismerő nyilatkozat? Ha nincs, akkor tegyen, és akkor lehet végigmenni a Nilüfer által is írt úton, aminek a vége a normál láthatás.



    Mondjuk nem irigyellek, mert egy ilyen sértett és magányos nő valószínűleg mindent meg fog tenni, hogy soha ne lehessen normális kapcsolatod a gyerekkel. Úgyhogy minél gyorsabban lépjetek - egy kisgyerek még elsősorban ösztönből kezd szeretni valakit, és nem befolyásolja annyira az anyja által a fülébe susogott sok hülyeség.



    Ha lehet egy tanácsom, Ti ne szídjátok előtte az anyját.

  • 2007.11.13 12:15:38DrSzöszi

    Guruljka,



    hm, igen, működő hozzáállás egy házasságon belül is. Viszont ami kifelé nem látszik, az sokszor elviselhetetlenné tesz egy házasságot.



    Van, hogy emberek személyisége, hozzáállása épp annyiban különbözik, ami egy barátságban soha nem jönne ki,mint probléma, de egy párkapcsolatban igen. (pl. viszonyulás a fizikai kontaktusokhoz, szexuális magatartás stb.) Mi pl éppen ilyenekben nem illettünk össze, de nagyon nem. Nagyon fiatalon kerültünk össze, és akkor még ezek a dolgok nem voltak olyan feltűnőek. Aztán meg azok lettek.



    Eszi ám magát az ember rajtuk rendesen.

  • 2007.11.13 12:15:49mazsola84

    Á ezekről a nyilatkozatokról fogalmam sincs, de szerintem nincs. Amúgy meg azért nem szívesen mennénk bele a hivatalos útba, mert a végén még a párom húzza a rövidebbet. Talán enyhül majd a helyzet. Én meg kibekkelem valahogy. Amúgy nem hiszem, hogy megy a fúrás az anya részéről, egyszerűen csak nem engedi és kész. Én se fúrnám (bár gondolatban eljátszom vele :)), de tudom, hogy nem érnék el vele semmit.

    Egyébként szerintem a kölöknek is az lenne a legjobb, ha minél korábban megszokná ezt a sajátos helyzetet és nem 6 éves korában látna először (2 éves múlt jelenleg), vagy akkor ha mondjuk nagy hassal elé állítok, hogy testvéred lesz. Na az lenne csak a trauma szegénynek. Jobb lenne minél előbb, szerintem.



    Fényképen meg tündérnek néz ki a kissrác, olyan szívesen meggyömöszölném...talán majd egyszer, ha az égiek is úgy akarják.

  • 2007.11.13 12:20:33DrSzöszi

    Mazsola

    :)

    Bocs, tényleg félreértettelek.



    Nem tudom, ha úgyis fizet a párod nekik, akkor ne hiszem, hogy ő húzná a rövidebbet. Nem vagyok családjogi ügyvéd, de megkérdezhetnétek egyet, én úgy tudom, hogy a láthatás tekintetében nem sokat nyom a latba, hogy az apa az anyát felvállalta-e korábban, vagy nem. Akkor meg miért húzná a rövidebbet.



    Igazad van, mielőbb kellene vele találkoznod neked is.



    Bár a kistesó dolog nem feltétlenül sokk - ez is a gyerek személyiségétől függ. Sok gyerek nagyon örül neki, és talán épp ettől leszel szimpatikusabb neki, hogy "kap" tőled egy kistestvért.



    (Mondom hogy betegesen optimista vagyok.:)

  • 2007.11.13 12:21:27Sólyomszem

    Guruljka: jól van na, persze hogy fontosabb a gyerek, mint a majoranna :). Csak elképzeltem, milyen, amikor ketten használnak felváltva egy lakást az összes berendezésével. Ha együttélni sem tudtak, külön élve gondolom, még jobban eltávolodnak a szokásaik, ennek minden következményével. Pl. az egyik tuttira úgy fogja érezni, hogy ő takarítja a másik összes koszát. Engem biztos zavarna. Tudom, önző és kicsinyes dolog, de az vessen rám követ, aki ezen túllépne, feltéve h. nem ő a rendetlenebb.

    Amúgy egyetértünk: minden gyereknek más az igénye és a lehetőségek sem egyformák.

  • 2007.11.13 12:24:02DrSzöszi

    Inkább neked nem lesz annyira könnyű, hogy ha addig nem is ismered ezt a neked végülis nem saját gyeeket, akkor fogod-e tudni normálisan kezelni, amikor épp akkor állít be hozzátok, mikor amúgy is le vagy kötve egy saját picivel...



    Sajnos egyébként az ilyen helyzetekben ez mindig egy nehéz, és sok mérlegelést igénylő pont, hogy az új párok ne éreztessék az "idegen", korábbi kapcsolatból jött gyerekkel, hogy kívülálló a közös gyerekhez képest, viszont ne próbáljanak újanyukák meg újapukák lenni.



    Nem könnyű, az biztos.

  • 2007.11.13 12:27:24DrSzöszi

    Ja, egyébként én sem vagyok szent, az összes volt pasim összes többi nőjét rendesen kritizáltam ám - és rohadt nehéz pont ilyenkor visszafogni magad, de érdekes módon a gyerek érdekei miatt simán megteszed.



    (Privátvéleményem exférjem új barátnőjéről erősen különbözik az egyébként komunikálttól, hogy finom legyek. De a privátvéleményemet csupán a saját párom ismeri.:)

  • 2007.11.13 12:32:05Guruljka

    Sólyomszem én sem gondoltam komolyan az össezhasonlítást:))

    De komolyra fordítva amikor én leírtam ezt a sztorit akkor is megjegyeztem, hogy bizonyos anyagi szint felett tudom csak én is elkpzelni- Ha a pénz nem "számít" akkor egy csomó konfliktus egyszerűen nem jön létre. Ha pl rendeled a kaját, ha takkernéni takarít stb. Másrészt ha felek tényleg nem gyűlölködnek csak együtt nem ment a szekér lehetséges, hogy még segéderők nélkül is kéépesek lefektetni a szabályokat. Valójában nem annak kéne döbbenetesnek lenni, hogy ez így működik, hanem annak, hogy képes háborúvá és gyülölködéssé válni egy hajdani szerelmes kapcsolat...

    Egyébként a hogyan/mire neveljük a gyerekünkethez asszem hozzá csaphatnánk a következő bölcsességet is:

    Soha ne fikázd a régi párodat és a jelenlegi párod exjeit, mert azzal magadat és a párodat is fikázod.



    Persze senki nem mondta, hogy könnyű megállni:DDDD

  • 2007.11.13 12:36:14Sólyomszem

    Gurujka: akkor megegyeztünk a megoldásban :).

    És négypontosra bővült a szabálykönyvünk...

    Na megyek a léegnagyobb elé a sulihoz a legkisebbel, mindenkinek további szép napot!

  • 2007.11.13 13:15:23druantia

    Mazsola, a "mazsola84 2007.11.13 11:22:00" hsz-edre a válaszom. Apasági nélkül a gyerek anyakönyvében nincs kitöltve az "apja neve" rovat. Ezt három éves korig rendezni kell, ha másképp nem, akkor egy ún. képzelt apát kell megnevezni, képzelt adatokkal. Én azt szeretném, ha a gyerekem tudná, ki az apukája, akkor is, ha hivatalosan a kedves papa nem vállalja a gyereket (és én sem akarom egyébként, hogy jogilag köze legyen hozzánk). Nem akartam hasracsapás alapján bemondani valami kamu nevet, azt meg, hogy az anyai nagypapám vezetékneve legyen beírva, ahogy általában szokás, elég hajmeresztőnek tartottam.



    Amikor apuka pedzegetni kezdte, hogy aláírná az apaságit, megbeszéltem vele, hogy megpróbálom beíratni képzelt apaként valahogy az ő nevét a gyerek anyakönyvébe. Így mégiscsak az apja neve szerepel ott (majdnem), de nincs semmi jogi vonzata ennek, mint egy hivatalos apasági nyilatkozat után. Ő sincs semmire sem kötelezve és én sem, de nem is hazudunk a világnak, és főleg a Petinek nem egy teljesen fals névvel. Hát ezért.



    Szerencsére a hölgy a gyámhatóságnál nagyon kedves volt, megértette, hogy a gyerek apja ír és én szeretném, ha ezt a gyerek is tudná és félig írnek, félig magyarnak érezné magát, úgy, ahogy ez valóban van. A hölgy (és az anyakönyvi hivatal munkatársa) elfogadták, hogy a fenti indokok miatt külföldi nevet mondok be, természetesen magyar adatokkal. Annyit kértek, hogy a gyerek vezetéknevén ne változtassak, de hát ez nem is volt szándékomban.



    És igen, ha nem élsz házasságban, akkor bediktálhatsz akármilyen nevet a gyámhatóságon képzelt apaként (na jó, nem akármilyet, de kábé), ha előzőleg nem tett a kedves papa apasági elismerő nyilatkozatot és te nem is akarod megnevezni az apát. Ha megnevezed, akkor jöhet a pereskedés. Ez meg nekem nem hiányzott, fent már leírtam, hogy miért nem.

  • 2007.11.13 15:25:19mazsola84

    Druantia, nekem csak a "majdnem az apja neve" meg a magyar adatok, illetve a képzelt apa neve és adatai nem világosak. Mi egyáltalán a az, hogy képzelt apa? Na mindegy ez már költői. De az adatokat tényleg nem értem. Most akkor valós adatok vagy nem? Csak mert nekem nem világos a "majdnem igaz adat" fogalma.

  • 2007.11.13 16:10:43Moira

    mazsola: nem irigyellek! Nálunk az exemmel volt kicsit hasonló, de nem ilyen komoly szitu.

    A feleségétől régenelvált, három gyerek, az életteársával(annak előző kapcsolatból két nagylány) 13 évig együtt nevelgették a kölköket. A gyerekei a nőt tartották anyjuknak(ez érhető is). A csaj egy tizessel idősebb volt nála, depresszió, pia, gyógyszer kombóval súlyosbítva. Aztán megismerkedett velem aki egy huszassal fiatalabb voltam nála(fiatal, csinos :-), vidám lányka) Annak a kapcsolatnak már régen meszeltek, de nem akarta kirakni a nőt, mert már nyugdíjjas volt, lakása nem volt, majd csak lesz vhogy. Én vártam. A nő meg egy piálás után begyógyszerezte magát és meghalt.

    Némi idő után oda is költöztem. Szerinted? A kisebbik lánya a mai napig úgy rühell, hogy csak na. A pénzem, a ruháim, a cucciam jók voltak neki, én nem.Aztán a volt élettárs nagyobbik lánya odakötözött(szakított a palijával) egy évre. Na az volt még szép baleset. Hogy az anyja így-meg úgy csinálta, stb. Hogy én abban az ágyban alszom ahol annó az anyja. Oké értem őt is, de kicsit durva stílusa volt.És megállás nélkül az ment, hogy mi nem leszünk meg jó, stb. A hátam mögött leribancozott, aztán a szemembe mosolygott.

    Hálistennek én viszont találtam magamnak egy férfit, normális rokonsággal(ő is elvált, egy nagy fia van) és eljöttem.

    Most van egy közös lányunk, boldog családunk és nem kell egy rokon hülyeségét sem elviselnem :-)

    Kitartást neked is, remélem minden jóra fordul nálatok is.

  • 2007.11.14 11:40:10mazsola84

    Moira, asszem nálatok azért sokkal durvább volt a helyzet. Nálunk nincs ebből veszekedés, a gyerek meg 2 éves, úgyhogy nem nagyon tudnak még duruzsolni a fülébe. Egyszerűen csak folytatódik a "szabadítsuk ki apát, hogy visszataláljon hozzánk kampány". De nem adom!

  • 2007.11.14 12:19:34thais

    Ne haragudjatok, de ennyi hozzászólást nincs időm laposan végigolvasni.

    Mikor elváltam az első férjemtől, akkor csak azért igényelte meg a gyereket jogilag s akarta megszerezni, hogy nekem keresztbetegyen, s ne kelljen egy újabb gyerek után fizetni, ami kínos lett volna a munkahelyén. Amúgy nem tudta volna ellátni, a gyerek két éves korában megkérdezte tőlem, ki ez a bácsi, annyit látta. Gyerektartásdíjat több, mint tíz éven nem fizetett s a végrehajtó tehetetlen volt vele szemben (vagy csak az akart lenni!). Sem ingatlanja, autója, bankszámlája, bejelentett munkahelye. Semmi kézzel fogható. A gyereknek 10 éves korában azt mondta, hogy anyád akart megszülni, én őt abortuszra küldtem- ergó, tartson el egyedül. Ez az ember már kb. a 6. házasságában él, s nem tudni hány gyereket pottyantott a nagyvilágba felelősségtudat teljes hiányában.

    Az apának is van kötelessége, s ha ezt nem érzi át, nem tudom sajnálni. Az más kérdés, ha az anya tiszta önzésből nem engedi láthatásra a gyereket, ezzel viszont a saját gyerekét károsítja meg és teheti beteggé. Lelki beteggé.

  • 2007.11.14 17:02:10Moira

    mazsola: szerintem annak a nőnek azért hibádzik kicsit valami, ha abban reménykedik, hogy a párod, csak a gyere miatt visszamegy hozzá. Nincs is annál rosszabb, mint " a gyerek ÉRDEKÉBEN" együtt lennie egy párnak, ha egyébként már nem szeretik egymást. Én úgy örültem volna, ha annó az apám hamarabb lelép otthonról, és elkerüljük azt a csomó veszekedést, satöbbit ami teljesen felesleges volt.

  • 2007.11.15 11:19:55mazsola84

    ÁÁÁ, most látom, hogy az előbb rossz topicba írtam. Szóval az van, hogy vasárnap a párom elhozza a gyerkőcöt (nagyon szeretném látni a folyamatot), de én még most nem szállok be, valszeg lesz így is hüppögés, hogy anya miért nincs vele. Szóval abban egyeztünk meg, hogy fokozatosan ismerkedem a kölökkel. Vagy a csajszi gondolta meg magát vagy a párom érezte elérkezettnek az időt, a lényeg, hogy ez nagyon-nagyon pozitív fordulat!!!!!!!!!

  • 2007.11.15 12:00:15Nilüfer

    vagy olvassa a porontyot:DDDDDD

  • 2007.11.23 02:47:48weeyoulee

    háát, hosszú. És a végét már nem is volt türelmem elolvasni.

    Vmikor régeben írta asszem Nilüfer, hogy ő bizony még nem "talákozott" közös megegyezéssel apának ítélt gyerekekkel...nos, én igen, körnxezetemben van egy iylen család...anyuka x évnyi házasság után lelépett (rátört hogy ő élni akar - no jó, nagyon fiatalka még, szinte "gyerekként" ment férjhez és szült gyereket), közös megegyezéssel válnak-váltak, és az ovis gyerekek az apukánál maradtak...a bíróság sem kötött bele, rákérdeztek ugyan, miért e furcsa felállás, de átlátták a helyzetet és beleegyeztek...kölykök amúgy maradtak a régi, megszokott lakásban, tehát ebben nem történt változás, csak az édesanya tűnt el illetve "cserélődött ki" bizonyos fokig.

    Egy másik esetben a szülők, ha jól tudom, pereltek a gyerekekért, és az apuka kapta meg a két kiskamasz lánygyermeket.

    Viszont azt hiszem, a legtöbb esetben valóban az anya viszi a gyerekeket, és nem feltétlenül amiatt, hogy ő a legalkalmasabb,- bár persze,egy gyerekenek nagyonbb szüksége lehet az édesanyjára,- hanem mert ez a "szokás".

  • 2007.11.23 03:07:07weeyoulee

    Dr Szöszi: miért ne legyünk újapukák-újanyukák? és ha az adott gyereknek erre van szüksége? ha ezt igényli? mert elhagyta az egyik szülője? és az új nő/pasi ahhoz a félhez társul(megy férjhez, veszi el), aki a gyerekeket napi szinten neveli? Akkor nem elég a "jóbarát" státusz..szerintem.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta