SZÜLŐSÉG

Otthon szültem Hollandiában

2007. november 7., szerda 14:00

Pár éve Hollandiába jöttünk tanulni a férjemmel. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy külföldön szülessen gyermekünk. A párommal arról beszélgettünk, hogy ha mégis így alakulna, akkor legalább keressünk olyan kórházat, ahol van magyar szülészorvos, vagy ha nem is szülész, hát akármilyen orvos, hogy tudjon segíteni, hogy értsem, mi folyik körülöttem, tolmácsolja a szülészt, hogy tudjam, mit kell csinálnom. Akkor még azt gondoltam, úgy a legtermészetesebb, hogy az ember bemegy a kórházba és az orvos irányításával szül. Azóta sokat változott a látásmódom.



Itt Hollandiában a korombeli (25 éves) nők körülbelül fele otthon szül. Ezt nagyban támogatja a rendszer, pl. a biztosító kiküld a lakásra egy szülész-csomagot (erről később még lesz szó). Persze, kórházban is lehet szülni, sőt, akiknél eleve kockázat van, azoknak muszáj ott szülni, tehát számukra nincs választási lehetőség. Akinél várhatóan nem lesz komplikáció, az viszont választhat, hogy a szülés időtartamára, tehát amikor már megfelelően gyakori fájásai vannak, bemegy, szül, majd - ha nincs semmi gond - 2 óra múlva hazamegy, vagy mindezt otthon viszi végbe. Aki mégis - minden "ok" nélkül - kórházban akar szülni, annak pedig fizetni kell a kórházi szobáért. Ha otthon kezdődik a szülés, viszont menet közben komplikáció lép fel, akkor rögtön mehet a kórházba, ahová vagy a szülésznő viszi be, vagy mentő.



A kisvárosban, ahol lakunk, 2 kórház is van, kürülbelül 5 perc, míg kijön, és újabb 5, míg bevisz a mentő. Ezalatt elő lehet készíteni a műtőt a segítségre, és persze az ügyeletes szülészorvosnak is szólnak, aki ha nincs épp a kórházban, maximum 15 perc alatt be tud érni. Az is előfordulhat, hogy a kórházi szülés során lép fel komplikáció, és nincs ott orvos, csak a szülész.

A kórházat előre meg lehet nézni, mennyire felszerelt: külön szobák, monitorok, bentlakási lehetőség, párodnak is külön kanapé, a szobában WC, tusoló, hűtő, kicsi konyha, és az egész szülőágy kellemes kórházi ággyá alakítható, ha túl van az ember a nehezén, és persze a baba végig melletted. Mindezt minden hónapban egy napon vezetett túrán szemügyre lehet venni, és ekkor még mesélnek arról is, hogy milyen eszközökkel találkozhat az ember, ha kórházban szül:fogó, oxitocin, császár, stb.

Aki otthonszülést tervez, még ha később meg is gondolja magát, annak a szülés-csomagot már a 7. hónapban megküldik, benne vatták, nedvszívó ágytakarók, gézlapok, köldökszorító, alkohol (kézmosáshoz), egészségügyi betétek, gumibugyi. És egy kiskönyv, amelyben minden hasznosat leírnak a fájásokról, vajúdásról, lehetőségekről, szülésről, pozíciókról, mikor mi segíthet, stb. Nem hosszú, mégis minden benne van. (Nem lenne rossz dolog ezt lefordítani és minden leendő anyukának a kezébe adni!) Van itt még egy furcsa szokás: hogy ne fájjon a szülészek háta segédkezéskor, az ágyat magasító vaslábakra kell rakni otthon. Ezeket a magasítókat a helyi védőnő-központból lehet kölcsönözni, ingyen. Ami még "kötelező": ágytál, vödrök, szemeteszsák.

Szóval ami itt a legfontosabb: a választás! Hogy még az utolsó percben is dönthetsz úgy, hogy inkább bemégy a kórházba. És akkor megy veled a saját szülészed. És minden úgy zajlik, mintha otthon lennél. Hiszen a szülésznél amúgy is ott vannak a kellő eszközök a táskában, kisműtétet otthon is el tudna végezni, ha arra kerülne sor.

Hurrá, gyermekünk lesz!

Kezdtünk megbarátkozni az itteni rendszerrel, de még nem tudtunk mindent. Például amikor egy otthoni terhességi teszttel kiderítettük, hogy hurrá, szerencsések vagyunk, elmentünk a háziorvoshoz, aki gyakorlatilag kinevetett, mit keresünk ott. Azt mondta, ezzel a "problémával" még senki nem fordult hozzá. Meg is adta a telefonszámát a városban dolgozó egyik szülészcsoportnak, mert itt ilyenek vannak, 4-5 fős szülészcsapat, többnyire nőkből áll, de akad férfi is köztük. Rögtön felhívtam őket, mire ők úgy a 10. terhességi hét környékére adtak is egy időpontot. Kérdeztem én, hogy addig mit csináljak? Erre azt a választ kaptam, hogy csak gömbölyödjek nyugodtan.



Elmentünk hát a 10. héten - a férjemmel együtt, természetesen. Ekkor készült az első ultrahang, amiből megállapították, hogy tényleg van odabent valaki, egyvalaki, és a korának megfelelően néz ki. Ezután következett a választható (így itt fizetős) vizsgálat, a Down-szűrés. Persze, nem pontos, meg százalékok így-úgy, de hát miért ne legyünk mindenre felkészülve. Egy második ultrahang plusz vérvizsgálat. Eredmény: 12,5 hetes, gyönyörű, szopja az ujját és eleven! Ja, és a megnyugtató százalékok. Ezután nagyjából olyan gyakorisággal kellett megjelennünk a vizsgálatokon, mint Mo-n. Megvolt a 20. hetes ultrahang is, alapos, ott is minden rendben. Ezt a két ultrahangot egy külön laborban végezték, tehát nem a szülészek. Ők egy utolsót úgy a 34. hét felé csináltak még, hogy megnézzék a méhlepény elhelyezkedését. Ezen kívül még összesen két vérvétel volt.

A rendszeres vizsgálatokon pedig volt: vérnyomásmérés, méhtapintás kívülről!, szívhang, meg a vége felé minden alkalommal vizeletvizsgálat, de a súlyomat például csak egyetlen egyszer kérdezték meg! Általában az volt a téma, hogy hogy érzem magam, és általában minden "problémám" teljesen normális dolognak számított. Megnyugtató tanácsokat kaptam, hasonlókat, mint amiket olvastam, mikor a megfelelő heteknek utánanéztem (neten, könyvekben).

A vizsgálatok során mindegyik szülésszel legalább egyszer találkoztunk. Ez azért fontos, mert felváltva ügyelnek, és így biztosan ismerni fogjuk, aki éppen kijön hozzánk. A mi esetünkben például az a szülésznő jött, akivel épp csak az előző héten találkoztunk. Tartottak egy tájékoztató estet a szülésről - mikor kit hívj, illetve ne hívj; igen, erre külön felhívták a figyelmet, hogy csak akkor telefonáljunk, ha már legalább 1 órája mennek a 4-5 perces fájások! Meg persze ha elfolyt a magzatvíz, és azt is figyeljük, milyen; vagy ha bármi rendellenes, de amúgy NE.

A terhességem során odafigyeltem arra, mit eszem, így nem szedtem fel sok pluszt, bicikliztem - mert itt úgy szokás, még az utolsó vizsgálatra is azzal mentem (öt nappal szülés előtt), meg úsztam, mert szeretek, és a vízben olyan jó könnyűnek lenni. Meg terhestornáztam is, majdnem minden nap. (Gátizomtorna - javaslom!, de persze nem kötelező )

Mi már egy hónappal korábban az ágyak alá raktuk a magasítót, és ez nekem is nagyon kényelmes volt. Kicsit féltettük a lakást, mert szőnyegpadlónk van, meg friss fehér tapétánk, úgyhogy vettünk letakaró fóliát is, amit szintén az ágyak köré terítettünk. Azért ágyak, mert a hálóban és a nappaliban is készültünk, ki tudja, hol lesz épp kényelmesebb. Különben is, én a bemutatón látott és kipróbált kis szülőszéken akartam szülni, mert olyan kényelmesnek tűnt. Azt mondták a szülészek, azt mindig magukkal viszik, hátha szükség van rá.

A NAP

Elérkezett a nap, illetve az este, párom kenyeret gyúrt épp, én meg kókuszgolyót, legyen mivel kínálni a szülészt. Azt mesélték ugyanis, hogy mikor először felhívjuk őket, kijönnek, megnéznek, kávéznak egyet és aztán lehet, hogy elmennek, mert még úgyis vajúdsz pár órát, minek zavarjanak ott. Éjféltájt már elég biztossá vált, hogy az a körülbelül 20 percenként ismétlődő furi fájás már AZ, mert egyre gyakoribb. 7 perces. 1 órán át. (asztalon a kókuszgolyó, kávé, tea) Aztán sűrűbb, 5 perces. 1 órán át, de az óra vége felé inkább 4 perc, hát felhívtuk a szülészt. Hallottuk a telefonban, ahogy keresgélte a térképen, hova is kell jönnie.

3/4 óra múlva érkezett, akkor már elég intenzívek voltak a fájások. Bejött, rajta farmer (semmi köpeny). Beszélgetett velünk, elmondta, hogy meg fog vizsgálni belülről, én közben el-elvonódtam fájogatni. Aztán megvizsgált (azért ehhez húzott gumikesztyűt, amúgy ez volt az első belső vizsgálat a terhességem során), 4 ujjnyi, szívhang OK, majd úgy döntött, marad inkább, mert gyorsan haladtam, leült és dokumentálgatott a félhomályban. A férjem megkérdezte, gyújtson-e neki villanyt, mert csak egy gyertya és egy állólámpa égett, de ő nem kért, nem akart zavarni. Én meg fájogattam tovább. Állva, táncolva, ahogy jól esett. Amikor a vizsgálathoz le kellett feküdni, és akkor volt épp egy fájás, na az nem volt jó. El sem bírtam akkor képzelni, hogy lehet vajúdó nőket fekvő pozícióba "kényszeríteni". De hát ez is egyéni dolog, mint az, hogy ki meddig.

Én szerencsére nem sokáig. Miután 1 órát töltöttem 2 perces fájásokkal, megkérdezte (javasolta), nem akarok-e burokrepesztést. Elmondta, hogy onnantól majd erősebbek lesznek a fájások. Én persze nem akartam, hadd legyen minden természetes. De újabb fél óra után végül úgy döntöttem, legyen. Tehát megint választhattam!



Körülbelül ekkor érkezhetett meg a nurse (védőnő), aki a szülészt segíti a szülés közben, majd ő marad ott az újdonsült családdal egy rövid időre. Férjem megkérte, hogy ha épp ráér, csináljon majd egy-két fotót. Valószínűleg a védőnő már elég gyakorlott lehetett, nem maradt le semmilyen fontos momentumról. (Fantasztikusak a képek, nem bántam meg. És észre se vettem, mikor készítette.)

Szóval megvolt a burokrepesztés, és valóban, térdre rogytam a fáradtságtól és az erősebb fájdalomtól. No meg nem is ártott a pozíció, mert még csak 8 ujjnyi voltam, de már nyomnom kellett. A szülésznő mondta, kicsit még próbáljak várni, de amikor újra kellett, átültünk a szülőszékre. Épp ott volt. Végre fújtam egyet, ahogy a párom karjába hanyatlottam. (Szegény szülésznő azt hitte, nem vagyok magamnál, pedig ennél éberebb még sose voltam.) Hajnali 4 óra volt.

Vasárnap. Aztán egész gyorsan, szinte hihetetlenül gyorsan (4:18) megérkezett a fiunk. Amint kipottyant a szülésznő kezébe, ő azonnal az ölembe adta, megöleltem. Aztán a férjem is. Innentől végig a karunkban tartottuk, vagy a hasunkon volt. Átfeküdtünk együtt az ágyra, elég hamar megszületett a méhlepény. Megvizsgálta (ép volt), és kérdezte, mit akarunk vele csinálni. Azt mondta, vannak népek, akik például megeszik. Megint csak van választás.

Gátmetszés nem volt, nem szokás, három öltést kaptam, mert a bőr kicsit megrepedt (gátizomtorna!). Borotválás nem volt, nem szokás. Beöntés nem volt, az sem szokás, amúgy még éjfélkor el tudtam menni vécére. És vér sem volt, illetve nem sok; mire összevarrtak, a védőnő már mindent eltakarított, olyan volt a szoba, mint szülés előtt. Kisfiam azon mázasan felöltöztetve (férjem segített benne a védőnőnek - vagy fordítva?), mellre téve körülbelül másfél órával a születés után.

Igazából csak ekkor döbbentem rá, hogy végül is otthon maradtunk. Mert minden ment magától. Egyszer se volt az az érzésünk, hogy no most mégis irány a kórház. Tehát "tervezett otthonszülés" volt ez, de nem "mindenáron otthonszülés". Valójában kétféle szülésre készültünk, és a végig fennálló választási lehetőség mellett alakult így. (Azért azt megmondom őszintén, ha mégis bármi gond lett volna otthon, magamat okoltam volna érte. De mindvégig annyira biztonságban éreztem magam - magunk.)

Persze volt gyertya, mert nagy gyertyások vagyunk, és volt zene, halk, mert úgy esett jól, és végig ott volt a férjem, mert mindketten így akartuk. És nagyon szerencsések vagyunk, tudom, hogy az egész terhesség és születés így zajlott, ahogy. Ezt hívják igazi komplikációmentes szülésnek.

Utógondozás

Hollandiában az a szokás, hogy a szülés után 8 napon át kötelezően kijár egy védőnő, minimum 3 óra per nap, de 5 a javasolt, lehet két részletben is, és segít mindenben. Lázat mér, megvizsgál engem (méhösszehúzódás), babát (színe, állapota), segít a szoptatásban (váltogatott pozíciók), fürdetni "tanít" (a 3. napon férjem és kisfiam együtt zuhanyozott!), kimos, takarít, főz, ha kell, vigyáz a nagyobb gyerekekre.

Az ötödik napon már kimehettünk sétálni együtt, hármasban, mert mindannyian jó állapotban voltunk. Ezen a napon eljött az egyik szülésznő, és kiszedte a varratokat, megmérték a fiunkat. Ezek után már csak akkor mérték, amikor a gyerekorvoshoz kellett mennünk, úgy havonta. Itt úgy hívják, hogy "tanácsadó hivatal", együtt a védőnők és a gyerekorvos, felváltva adják az oltásokat, vizsgálnak, lehet kérdezni, ha van mit.

Hat héttel a szülés után pedig vissza kellett menni kontrollra a szülészhez, akinél (vagy inkább akivel) szültünk. Megkérdezte, hogy vagyunk, látta, hogy fiunk makkegészséges, odaadta a jegyzetet, amit a szülés alatt készített, együtt átbeszéltük, hogy mi hogy volt. Ennyi.

Tanulság, avagy mitől volt jó nekem így, ahogy volt

Kontroll. Egész terhességem alatt úgy éreztem, hogy igazából rajtam múlik minden, nem másokon. Az én döntéseim irányítanak. Ezért mindennek utánanéztünk: kórházak, otthonszülés, vízbenszülés, mit kell tenni, ha nem érkezik időben a szülész. A szülés során is végig kontrollálhattam a helyzetet, a szülésznő tényleg "csak" segített.

Megfelelő eszközök. Otthon: szülés-csomag, ágymagasító, kisműtéti eszközök a szülésznél, szülőszék, szakképzett segítség. Kórházban: egyágyas szülőszobák, mama-baba-papa bentlakásos elhelyezés.

Nyugalom. A terhesgondozás során egyszer sem hoztak kényelmetlen helyzetbe, a férjem minden egyes alkalommal jelen lehetett, mindig minden vizsgálatról kaptam részletes tájékoztatást. Szüléskor sem volt semmi kapkodás, a szülésznő alkalmazkodott a körülményekhez, amiket mi teremtettünk. Így teljes mértékben figyelhettem magamra és a születendő kisbabámra. Minden olyan természetes lehetett. Nem nomád, nem felelőtlen, "csak" természetes.

Ágnes

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.11.09 10:24:16Maja Papaya

    Akkor mégis voltunk nyaralni??? Sőt, abba se hagytuk! Most már sokkal jobban érzem magam. Az idő azért lehetne jobb, meg a tenger is messze van. Béna kempinget választottunk.

  • 2007.11.09 10:26:08Maja Papaya

    Még a fürdőt sem takarítják, nekünk kell... De meg kell hagyni, jó otthonos :)

  • 2007.11.09 10:26:26marcangoló

    Maja, én nagyon remélem, hogy a homokunkhoz, egy szép reggel a tenger is meglesz. Mert egyébként semmi értelme...

  • 2007.11.09 10:26:56Guruljka

    Ez tényleg egy béna kemping. Milyen kemping az ahol porszívózni kell??

    Pedig nekem most kell(ene)

  • 2007.11.09 10:27:07marcangoló

    De mégsem közös a fürdő a környéken lakókkal. Azért csak jó kemping az!

  • 2007.11.09 10:27:43marcangoló

    Háhá, nálunk csak a mosogatás van vissza...

  • 2007.11.09 10:28:11Maja Papaya

    marcangoló, hogy egy kicsit a témát is érintsem: a hollandoknak még erre is nagyobb esélyük van :)

  • 2007.11.09 10:29:14Maja Papaya

    A tengerre.

    A fürdő nálunk is saját, tiszta szerencse!

  • 2007.11.09 10:35:34Guruljka

    Van ám erdei kemping is:) Az is stimmel, mert ott meg mindig a lábad elé kell nézni, hogy nehogy valami szúrós dologba lépj.

    Hát a privát fürdő és a gépesített konyha valóban már-már szálloda szerűvé varázsolja időnként ezt a privát kempinget. De végülis ez a XXI. század. Ki tudja hova fejlődik a kemping biznisz:D

  • 2007.11.09 10:50:19Maja Papaya

    További jó álmodozást, megyek dógomra, elég volt a nyaralásból (egy kis időre...) :))

  • 2007.11.09 11:08:37vasszűz

    Még nem olvastam végig, de tényleg kérdés még mindig, hogy van-e olyan hely, ahol automaticew borotválnak és beöntenek? Melyik országban élnek itt egyesek?

    Jóhogy van, ez nem kérdés, épp ezt szajkózza mindenki, hogy pont ez a probléma. Legtöbb kórházban még EDA sincs.

    És ha olyan klassz a magyar egészségügy, annyira gondoskodóak az orvosok és a személyzet, hogyan lehetséges, hogy egy biz. kórház biz. osztályán a nővéreknek kell behozniuk a saját vérnyomásmérőjüket, mert az osztályon nincs?

    Hogy lehet, hogy a nagynénémet fél éven keresztül vizsgálgatták, és nem tudtak rájönni, hogy májdaganata van? (akinek már volt rákos beteg a környezetében, az tudja, hogy a daganat nem pár hét alatt alakul ki).

    És amikor a nagybátyám megpendítette, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni, csodálatos és hihetetlen módon a leletek fele eltűnt. Nahát!

  • 2007.11.09 12:10:27kiscica33

    Maja Papaya:

    elhiszed hogy van akinek munkával és gyerekkel együtt kerek a világ, és nem azért dolgozik, merthogy valami baj van a gyerekkel való kapcsolatában?

  • 2007.11.09 12:22:02ikrekmama

    Nekem a kempingezesrol a Jobaratok egyik resze jut eszembe, mikor Rachel visszament dolgozni szules utan es az egyik kollegaja az otthon toltott idot vakaciozasnak aposztrofalta, erre Rachel: "Azt nem neveznem vakacionak, mikor az ember mellbimbojat veresre harapdaljak."

  • 2007.11.09 12:31:04csib

    Szélessáv látom van a kempingben és ki is van használva rendesen, kedves anyukák! Most akkor nem szélessávú porzsívózás, kajakészítés, meg csúszás-mászás van 120%-on pörögve?

    Én épp a dobozos ebédem lapátolom 2 megbeszélés között, de a kajától tök kempingezős az érzés.

  • 2007.11.09 12:47:46Guruljka

    csib én is a dobozos kajámat eszem, mert egyszemét némber vagyok aki képes rendelni:)

    szerintem érted a lényeget ha akarod. Akkor mondhatod, hogy a babázás gyaloggalopp ha már csináltad. De akkor is csak azt mondhatod, hogy NEKED gyaloggalop.Hogy másnak milyen, azt nem tudhatod. Ki így-ki úgy éli meg. Egyébként szerintem a melót is...

    Az első 3 év itthon még nagyon szuper volt, de a negyedikben már sokat lógok a neten.

    A melóhelyemen is az első pár év szuper volt és izgalmas, de végén már sokat lógtam a neten...

  • 2007.11.09 12:56:55szeszter

    ajánlom mindenkinek a reality csatornán vetített "születések" című sorozatot, ami kanadai otthon- és kórházi születéstörténeteket mutat be.

    Az ajánlá szól a magyar EÜ-nek is!



    amúgy én itthon, kórházban szültem mindkettőt, és meg voltam elégedve. Persze azért lenne min javítani



    Addig nem javasolnám az otthonszülést, amíg nincs egy olyan támogató és megfelelő háttér, mint Hollandiában.



    Ágnesnek gratula a kisfickóhoz. Véleményem szerint ő az a típus, aki a kukoricaföldön is megszülte volna egyedül (előző posztból vkitől lopom a szavakat:)



    Nekem mindkét terhességem abszolút komplikáció mentes volt, de ha nem kórházban szülök, lehet, hogy nincs két egészséges gyerekem...

  • 2007.11.09 13:06:04marcangoló

    Csib, van az úgy, hogy az egyik alszik, és/vagy szépen eljátszanak, és csak a mosogatás van hátra. Jaaa, és itthon van az apjuk. Ez már háváj, nem is kemping.

  • 2007.11.09 13:21:52Nogu

    csib, látom muszáj mindenbe belekötnöd. Látod én pl. csak most tudtam visszajönni, mert időközben elkészült a 2 fogásos ebéd, mosógép újratöltve, gyerkőc alszik, így leültem pihenni.

    Áruld már el végre van-e gyereked, vagy csak vaktában lövöldözöl?

  • 2007.11.09 13:35:28marcangoló

    Én nem tom, más hogy csinálja (illetve tudom, de úgy én nem szeretném), de nekem egy csomószor van időm netezni. Persze a gép az amerikai konyhás nappaliban van. És, amikor nincs rám szükség gyerekileg, akkor ideülök, vagy olvasok valamit (mármint papíralapú dolgot). Nem érzem botrányosnak, és az sem különösebben hat meg, ha más annak gondolja. :-) Tudom, hogy vannak, akik jobb szeretnek minden másodpercben a gyerekre figyelni, és arra, hogy mit játszik, és vajon bé kell-e abba vonódniuk, mert abban a percben mindent félretesznek. Hát én meg nem. De hát valamitől legyen már az a csepp gyermek lelki sérült, különben mivel jár majd pszichológushoz nagykorában?!

  • 2007.11.09 13:46:34vasszűz

    Csib!



    Akkor a te kempingedre sem lehet panasz, ott is van szélessáv.

  • 2007.11.09 14:06:35Hicudzsi

    Csib elmondom én hogyan csinálom.



    Most értem haza a mukából, kemény fizika meló, kell egy kis szusszanás mikor hazaérek. A gyerekek itt sertepertélnek körülöttem, az előbb - visszaolvasás közben - összeszereltem egy Thomast két vagonnal és megállítottam egy éppen kitörőben lévő polgárháborút a két gyerekem között, bizonyos sínpárok birtoklását illetően...



    Az ebéd a sütőben.



    Ha csörög megyünk enni.

    Ha nem itt vagyok házimunát csinálok vagy a gyerekekkel játszom, de van, hogy ülök közöttük a nappaliban, előttem a laptop, itt írogatok nektek és közben meg Pónit vagy Percyt játszom attól függ melyik gyerek mit nyom a kezembe.



    Odahaza töbnyire irodában dolgoztam és mit ne mondjak, majdnem az összes kollegám a neten lógott ha a főnök volt olyan hülye és megengedte nekik...



    Csak szét kell nézni pl. az nlc fórumon hányan neteznek melóidőben az is tanulságos hallod...

  • 2007.11.09 14:07:29Hicudzsi

    Úgy tűnik ma ellenségem a "k" betű, mert a munka szóból mindig kihagyom. :)

  • 2007.11.09 14:12:43Hicudzsi

    többnyire... már a mássalhangzókettőzés sem megy...

  • 2007.11.09 14:15:20pearl25

    Sziasztok,csak atszaladtam a kommenteken, es lattam h sok anyuka kiakadt Csib beszolasatol.Szerintem csak arra gondolt h aki a kulfoldi,jelen esetben Holland mintat isteniti (akinek nem inge ne vegy magara) az abba is gondoljon bele h ott igenis vissza kell menni dolgozni, nem lehet 3 eve otthon lenni "csak" a gyerekkel..

  • 2007.11.09 14:33:31ikrekmama

    En anya vagyok es itthon vagyok a gyerekeimmel es ki merem mondani, sokkal jobban elvezem ezt a fajta munkat, mint a volt munkaimat. Ez is nehez, az is nehez, csak itt aranyosabbak a munkatarsak :)

    En Csibiet abszolut nem itelem el es sztem a kempingezes csak egy frazis volt, de arra ugrottak a kismamak, sertetten. Nekem speciel konnyebb itthon, mint a munkahelyemen, kevesebb stressz stb. de most tenyleg. Hazimunka meg akkor is van sajnos, ha kozben dolgozni kell. Persze azert nem leszek gyed/ gyes vegen foallasu anya.

  • 2007.11.09 15:00:06Guruljka

    Hjaj én nem sértődtem meg tényleg:)) Szerintem csak egy jót viccelődtünk a kempingen. Egyébként mások sem tudnak megbántani azzal a nézőpontjukkal, hogy a gyerekkel az élet móka kacagás a melóhoz képest. Biztos azért látják így mert nem jó a melójuk vagy csak rossz napjuk van vagy tudom is én. Úgyis az a lényeg amit én gondolok a saját életemről. Én élveztem az itthoni létet és még most is szeretem, de már szívesen mennék dolgozni és nem a pénz miatt, hanem magam miatt. Az anyaság meg szerintem nem szentség, de mindenképpen érték. Egyaránt jár örömmel és áldozatokkal. Rajtunk múlik miből mennyit adunk kapunk. Lebecsülni viszont nem szabad. Én se gondolom, hogy csib le akarta nézni az anyaságot. Akkor nem viccelődtem volna a kempinges szövegen:))

  • 2007.11.09 15:01:07Maja Papaya

    kiscica33, azzal semmi baj, ha valaki bölcsibe adja a gyermekét, és dolgozik, sőt, le a kalappal, ha ezt flottul tudja csinálni. Azzal van bajom, aki csak azért marad otthon, mert utál dolgozni. Nem csinál semmit, gyermek a tévé előtt, stb. Szóval kempingezik. :) Az gáz. Az ilyen esetekre értettem, hogy jobb lenne a gyermeknek bölcsiben, mert ott legalább foglalkoznak vele.



    Amúgy az internetezés nekem is alvás alatt, illetve ingajáratban, mikor adódik egy kis luft.

    Most mondjuk mindkét gyerkőc itt tobzódik az asztalon/ölemben, de ez a ritkább, mert rém zakoták.

  • 2007.11.09 15:05:37Maja Papaya

    csib, nincs harag, tényleg, csak ne gondold, hogy a gyermek mellett több időd lesz kajálni. :) És a munkahelyen senki nem kakil közben az orrod alá... a kiscsaj rendszeresen csinálta egy ideig. Leültem enni, kis idő múlva rotty. Hurrá! :)

  • 2007.11.09 15:08:11Hicudzsi

    Részemről én sem sértüdtem be, csak leírtam hogyan is netezek. Már több kommentben elhangzott, hogy netfüggők vagyunk, meg, hogy tele van a net az otthonülő kismamák hozzászólásaival, de ennek is megvan a maga ideje meg ritmusa.



    Van aki este leül és egyhuzamban két óra alatt végigjárja a topicjait és mesél meg tanácsokat ad, a másik fajta meg online és ide-odaugrik ha van egy kis ideje. A melóhelyeimen ezt a munkatársak közötti csevej helyettesítette :)

  • 2007.11.09 15:14:53Csöre

    Hmm. Egy dolog érdekelne most úgy igazán: tényleg az minősít egy szülést/orvost/kórházat, hogy van-e borotválás és beöntés? Nem tudom, de irigylem azokat, akiknek ez volt a legnagyobb kellemetlenségük az életben. Nekem mondjuk inkább megkönnyebbülés volt, igaz, előtte kétszer elmondattam a nővérkével, hol is a WC-ajtó és a lámpakapcsoló (meg nem is köteleztek rá, csak ajánlották, és elfogadtam). Pár poszttal arrébb meg mindenki azon tépte a száját, hogy milyen gáz az már, ha valaki nem borotválja az alvázát. Inkább legyen már az a kritérium, hogy a kengyel és a fekvés ne legyen kötelező...

  • 2007.11.09 15:17:58Guruljka

    Guruljka vagyok 30 éves és netfüggő:) Egyébként ugynaúgy csinálom mint Marcangoló amerikaikonyhás nappali, ráadásul a gép közvetlenül a gyerekszoba ajtó mellett van:)



    Mindent látok és hallok:) Gyakren el is hívnak innen.. Hja és ha mindkettő itthon van, akkor én már nem is vagyok érdekes, mert ők egymással játszanak. Meg én is rájuk hagyom a játék, olvasás stb kezdeményezést és mükszik... Nem megy a TV. Viszont most iszonyú kupi van és bedöglött a porszívóm...

  • 2007.11.09 15:25:45Hicudzsi

    Guruljka :)))) Ez aranyos volt :)

  • 2007.11.09 15:47:37Maja Papaya

    Guruljka, tekerd be a gyerkőcöket mikroszálas rongyokba, és játsszatok kígyósat! Vagy guruljkásat :)

    Na tűnök megint a dolgomra, mert még megszólnak :P

  • 2007.11.09 15:50:37csib

    Na végre-végre valaki érti mire céloztam!

    Egyébként nincs gyerekem, ha már így nekem szegeztétek a kérdést, azért írtam ide be, mert a párom holland, magam is éltem kint egy darabig, így gondotam, picit nagyobb rálátásom van az ottani viszonyokra.



    Aztán persze ahogy kell, mindenki fennakad egy szón. És aztán jön, hogy jaj, te nem is tudod miről beszélsz. A munkában nem az a fárasztó, hogy x+1 dolgot véghez kell vinni ma, hanem a stressz, ami vele jár. (Minamellett szeretem a munkámat, talán túlságosan is szenvedélyesen csinálom, az a baj.)Én arra számítok, ha majd egyszer babázok otthon, nem lesz ez a stressz és akkor az nekem maga lesz a über-kempingezés, ha úgy tetszik. Függetlenül attól, hogy főzni kell, mosni, kaját készíteni stb. Ezek a dolgok engem mindig is kikapcsoltak, és nagyon sajnálom, hogy minimálisra csökkentettem az ilyen irányú tevékenységemet az utóbbi évkben, vagyis "kiszerveztük" a házimunkát, hogy egymással lehessünk a párommal abban az ici-pici időben, amink van. Szóval nekem rohad nagy kempingezés lesz otthon elmerülni a ház körüli teendőkben és a gyereknevelésben, de biztosan nem fogom sokáig bírni. Meg a 75 ezer nettó (vagy bruttó?) is motíválni fog, hogy visszamenjek dolgozni (és újra dobálhassam a milliókat állambácsi nagy kalapjába, amiből a többiek kempingeznek tovább) akár felvállalva a bébisintért. Látjátok, minden nézőpont kérdése. Az én szemszögömből ez a történet, és ebben a kempingzés a legkevésbé fontos..

  • 2007.11.09 15:51:08cozumel

    Azt ismeritek, hogy (tomoritve irom le a viccet):



    Pasi hazaer a melobol. Benyit a hazba es dobbenten latja, hogy minden ugy nez ki, mintha tornado tombolt volna benne.

    A pelenkak szanaszet hevernek a foldon, a kanape lekvaros, a fikusz meghanyatlott valami erosebb hatalom elott es a foldje mindenutt szetszorva, az edenyek a konyhaban szanaszet...A gyerekszobabol iszonyu visitas, felszalad az emeletre, benyit, szetszedi a ragacsos, kocos, egymast csepelo utodokat...

    Keresni kezdi a feleseget, vegul a haloszobaban talal ra, a pedikuros epp most vegzett a labaival, a no elegedetten szemlelgeti a muvet.



    A ficko voros fejjel raordit: Megis mi a franc folyik itt?



    A no halali nyugalommal feleli:

    Tudod, dragam, minden este felteszed nekem a kerdest, hogy mi a rakot tudok csinalni itthon egesz nap.

    Na ma nem csinaltam.



  • 2007.11.09 16:01:09Maja Papaya

    cozumel :)

    csib, én is imádtam főzni, ill. takarítómániás voltam. Most is imádom csinálni, ha épp a mamánál vannak a gyerkőcök, és csak egy dologra kell koncentrálnom hat helyett. Rendesen kikapcsol egy délelőtt, amit gyermekek nélkül takarítással tölthetek. Szöszölhetek, rendezgethetek, és utána szép minden. (Amíg haza nem jön a család, ill. még úgy 10 percig, de sebaj:))Jó, ha épp pihent vagyok, bejön a zsibongás is, meg a mindig egyszerre három dolgot csinálás, de rettenetes is lehet, ha épp tele a búrád. A fő, hogy az ember lehetőleg ne veszítse el a humorérzékét.

  • 2007.11.09 16:12:50Hicudzsi

    Csib!

    Az a baj, hogy még mindig érzek egy kis enyhe gúnyt a kommentedben.



    Te nagyon hasznos tagja vagy a társadalomnak azzal, téged idézlek "és újra dobálhassam a milliókat állambácsi nagy kalapjába, amiből a többiek kempingeznek tovább" de az otthon "kempingező" és itt netező anyukák többsége rendesen dobálta szintén a milliókat elég sok ideig és sokan közülük - keresnek melót de nem találnak, vagy

    - nem veszik vissza őket, vagy

    - nincs bölcsihely és hiába mennének vissza nem tudnak, mert akkor már jobban kijönnek azzal ha otthon vannak a gyerkőccel mintha fizut kapnak és bébiszitterre költik.



    Szóval szerintem egy ici-picit lehetnél toleránsabb, van ezer meg ezer dolog amit az ember nem lát előre és van akinek az otthoni munka sem sétagalopp, örülök, hogy te szereted csinálni, én mindig emberek között dolgoztam és majd' megőrültem a bezártságtól, elmolyolgatni jó, ha nem éppen fogzik a gyerek három napja és te meg nem laudtál két hete rendesen...

  • 2007.11.09 16:15:23Guruljka

    cozumel:DDDD én most baromi jót röhögtem. Engem sosem fagat apa, hogy ugyan mit bírok csinálni itthon, pedig ma amikor hazajött... (éljen a rövid péntek!!!)

  • 2007.11.09 16:18:21Hicudzsi

    Cozumel ez nekem is tetszett!

    Engem meg azért nem kérdez meg soha apa, hogy mit csinálok napközben mert itthon dolgozik és látja mi mindent kell csinálni.



    Ma pl. egyszer már felporszívóztam mikor hazaértem a melóból, de közben Édua talált egy kis hungarocellt és csinált belőle sajtos pizzát mire visszavittem a lépcsőházba a porszívót... Most nem hurcolom föl megint majd söprögetek.. :(

  • 2007.11.09 16:44:15vasszűz

    csib!



    Úgy látom, ezt a nézetet már nem lehet kiírtani a fejekből, hogy a "házimunka és a gyereknevelés nem munka". Pedig de, és tényleg irgalmatlan mennyiségű energiát fel tud emészteni.



    "és újra dobálhassam a milliókat állambácsi nagy kalapjába, amiből a többiek kempingeznek tovább" - hát, nem te vagy az egyetlen, aki dobálja.



    Egyébként nem tudom, mennyien vannak, akik ténylegesn kihasználják a 2 év gyest. Szerintem sokan visszamennek hamarabb, jobban féltik a munkahelyüket annál.

    Hja, jó lenne erre irányuló adatokat látni, tudom, újságírói munka, ehhez fel kell emelni a telefont, meg ilyenek.

  • 2007.11.09 16:48:14vasszűz

    Ja igen, bocsánat, azt még elfelejtettem: nem abból a 20 ember szokásaiból kellene levonni tanulságokat, akik ide irogatnak.

    Ebben az országban élnek mások is, érdekes, olyan hozzászólóval alig találkoztam aki egyedül nevel több gyereket.

    Ez is megérdemelne egy külön posztot, egyedül gyereket vállalni, nevelni.

    Hát igen, hát igen, hja kérem...

    :)

  • 2007.11.09 16:49:40Hicudzsi

    Vasszűz és tudod mi jutott még eszembe, hogy én ha kijöttem a munkahelyemről munkaidő végén akkor utána enyém és a páromé volt a nap maradék része. Most nincs munkaidő vége (azaz a munkámban van, de idehaza nincs) mert ha végre lefeküdtek aludni akkor jön a mosogatás, edénypakolás, teregetés stb. amit mellettük nem tudtam befejezni.



    Egyébként egyszer a férjem kiszámolta, hogyha fizetnénk valakit ezért a munkáért (takarítás, főzés, gyerekvigyázás, stb..) az mennyit vinne el a háztartásból, hát elég csillagászati lett az összeg ...:) :) :)



    Ennek ellenére szeretem, hogy vannak és egy percig sem "bántam" meg az anyaságot, csak vicc, hogy kivülről milyen szépnek látszik :)

  • 2007.11.09 17:03:13vasszűz

    Hicudzsi, szerencsés, aki szeret molyolni otthon, sajnos nem tartozom közéjük.

    Pedig anyám példás tisztaságot tart otthon, és minket is befogott.



    Amikor az unokaöcséim még mászni tanultak, tesómék elhozták őket hozzánk, a szó szoros értelmében felnyalták a lakást, el nem tudom képzelni, hogy szedtek össze ennyi koszt:O Biz'isten takarítottunk előtte.

    Már gondolkodok olyan megoldásokon, hogy ha meglesz kis vasszűz (vagy XY-os megfelelője), és mászni tanul, rákötök egy rongyot, hátha a felmosást így megúszom.

  • 2007.11.09 17:10:26Hicudzsi

    Ezen már én is gondolkoztam:

    davengrace.com/dave/babymop.jpg



    :))))

  • 2007.11.09 17:11:25ikrekmama

    :)Vasszuz, meg remenykedhetsz, az enyemek, mikor meglatnak valami ruhadarabot, rogton elkezdik torolgetni vele a padlot, ugye ezt latjak tolem (csak nem a tobbezer ft-os salammal mondjuk), nem csoda, amennyi morzsat stb produkalnak

  • 2007.11.09 17:13:07ikrekmama

    Hicudzsi,ez nagyon jo, en is kerek ilyet

  • 2007.11.09 18:52:29cozumel

    Hicudzsi!



    Az amerikaiak csinaltak egy ilyen kimutatast egyszer, es kiderult, hogy ha a haziasszonyok munkajat dollar ertekre leforditjak, akkor a legmagasabb fizetesi kategoriaba kerulnek!

  • 2007.11.09 23:11:47cs1

    Csib: Azért megéznélek szülés után sok hónappal, hogy milyen állapotban vagy ha minden éjjel 4-5 alkalommal (fogzás körül óránként) kirántgatnak az ágyból, aztán nap mint nap ilyen karikás szemekkel bemászol a munkahelyedre (ezen szerintem több kiló smink sem segít), ahol 100%-ot produkálsz mert bizonyítanod kell, hogy attól, hogy szültél még ugyanaz vagy... ráadásul hétvégén sem pihenhetsz többet, mert a gyerek nem ismer hétvégét ha éjjel ébredni kell és olyankor aztn tényleg kompenzálnod kell a hét közben kiesett időt így 100%-ot kell teljesítened gyereknevelési fronton is. A hab a tortán ha üzleti útra kell menned, vidéki tárgyalásod van, vagy bármi ami miatt esetleg napokig távol kell lenned a még néhány hónapos gyerekedtől akinek normális esetben még a melleden (cumisüvegen a kezedben) kellene lógnia egész nap... (és azt is megnézném, hogy alakítod így ki azt a bizalmat és jó kapcsolatot a gyerekeddel amivel túl tudjátok majd élni a kamaszkort és a gyereked nem csak egy lesz a trendi, menő ám komoly kapcsolat kialakítására képtelen felnőttek közül...)



    A lányom még nincs 8 hónapos, 6 hónapos kora óta érzem azt, hogy végre elmehetek mellőle néha-néha néhány órára és mert olyankor a szüleimnél hagyom akik imádják (ld. nem egy idegenre aki pénzért foglalkozik vele!) ezért biztos vagyok benne, hogy jó helyen van.



    És igen, én is úgy voltam vele, hogy kéne valamit csinálni itthon a babázás mellett, így suliba is beiratkoztam. Levelezőre, 2 hetenként fél nap. Ez elég ahhoz, hogy jobban érezzem magam a bőrömben és a lányomnál sem érzem, hogy NAGY törést okozna. Viszont amióta elkezdtem a sulit ekcémás lett a lába, a sulis napok után 2 napig meg sokat sír, éjjel sokkal többször ébred. Hiába imádja a szüleimet, mégis látom, hogy megviseli a dolog.



    A lányom önálló, kiegyensúlyozott baba ami PONT azért van mert élete legfontosabb első hónapjaiban éjjel nappal, a nap 24 órájában ha csak megmukkant, ott voltam neki, biztonságban érezhette magát a bőrében.



    Egyébként ne tudd meg milyen xar érzés volt először ott hagyni a szüleimnél. Szerencsére nem sírt, kifejezetten jól érezte magát így lelkiismeretfurdalásom sem volt. 6 hónapos kora előtt viszont még annyi ideig sem bírtam (ld. belső kényszer) magára hagyni, hogy elmenjek zuhanyozni (ld. akkor zuhanyoztam amikor a férjem még/már otthon volt, a gyerek meg épp aludt). Biztos voltam benne, hogy csak én tudom megnyugtatni, csak én kellek neki. Néha még azt is rossz volt nézni, hogy a férjem próbálja nyugtatgatni és nem vehetem át (igen, tudatosan nem vettem át és igen, ez bejött, nagyon apás a kiscsaj - de még ma is kapkodok utána ha sír)...



    Ja... és én anno el sem tudtam képzelni, hogy ilyen leszek. Gyerek közelébe max. fél méternyire mentem, abszolut hidegen hagytak a kisbabák, egész életemben úgy képzeltem el, hogy majd otthon maradok, mellette suli stb. Aztán terhes lettem és semmi más nem érdekelt. Semmi. Lexartam a karrierem. Majd ráérek újra építgetni ha visszamentem.



    Megjegyzem a GYED amit kapok alamizsna a fizetésemhez képest (ld. most épp a tartalékainkat éljük fel, nem tudom meddig elég), nem érzem úgy, hogy abból amit eddig befizettem/be fogok fizetni valamit is visszakapnék. Nem élősködök, nem szülők segélyért gyereket, a gyerekem azért fog dolgozni, hogy ő is adófizető legyen stb. stb.



    A te adódra/TBdre sem tartok igényt, a férjem bőven befizet annyit, hogy abból kijöjjön a gyedem!!!!! (még gázárkompenzáció se jár nekünk se semmi más így én is mondhatnám, hogy a mi befizetésünkből melegszik az emberek egy része).



    .....................



    Vissza az otthonszülés témához:



    olivaszűz: én egyetértek veled abban, hogy a nő itt teljesedik ki. Azzal a kitétellel, hogy nem mindenki, csak a magamfajták akiknek úgy tűnik erre volt szükségük ahhoz, hogy biztosak legyenek a saját erejükben. (vannak a mázlisták akiknek ez nem kell de nekem, akinek a baba is nehezebben jött össze sajna úgy tűnik nem volt mindegy, hogy hogy zajlik a szülés... valahogy ez kellett ahhoz, hogy valóban nőnek érezzem magam, de ez abszolut nem sztenderd szerintem)



    Egészen konkrétan én kórházban szültem teljesen háborítatlanul (na jó, gátmetszés, borotválás, beöntés az volt - de a beöntésért hálás voltam mert előtte durva székrekedésem volt amin semmi sem tudott segíteni így én imáimba foglaltam a beöntést adó szülésznő nevét:)



    A lányom a saját ütemében érkezett és a mai napig biztos vagyok benne, hogy bárhol meg tudtam volna szülni - és ez nekem iszonyú megnyugtató volt - ld. mégsem működhetnek nálam olyan nagyon gázul a dolgok. Egyébként az a része volt a szülésnek a legfontosabb, hogy végig úgy éreztem, hogy kontrollálom a dolgokat. Együtt dolgoztam a babámmal azért, hogy kibújhasson. Amikor kibújt nem sírtam, nem volt semmi repkedés... egyszerűen ez volt a világ legtermészetesebb dolga. Tök fura érzés. Valahogy így lett kerek a világ.



    A kórházi szülések nagy részénél én úgy érzem, hogy pont ezt a fura érzést veszik el az embertől... és azért fizet az ember a választott orvosnak, mert megzsarolva érzi magát. Ha nem fizet valakinek akkor ki tudja kihez kerül és ki tudja mi történik vele és a gyerekével.



    Szerintem ez itt a kulcs. Én szívesen szülnék az ügyeletesnél (a terhesgondozás is sima kórházi volt, csak a kötelező alkalmakkor amíg nem lett egy kis bibi a cukrommal) ha tudnám, hogy ő is figyelembe fogja venni a kéréseimet, ha tiszteletben tart engem is - és a babámat is, ha MINDENKI ugyanazt a kórházi protokollt követi, ha kiszámítható. Mert jelenleg Mo-n ha valaki az ügyeletesnél szül lényegében zsákbamacskázik ami talán a legnagyobb hibája a rendszernek. Ha ezen sikerülne változtatni akkor szűnhetne meg a hálapénz. Addig nem.



    Nekem tetszik az otthonszülés gondolata, de nem így, nem bújkálva, nem azzal a stresszel ami ma ezzel jár. Szerintem is a kórházakat kellene olyan szintre hozni, hogy az ember boldogan vonuljon be, hogy a szülésznők egyedül is levezethessék a szülést és orvos csak komplikációkor kelljen, hogy a szülés sztenderd protokoll alapján történjen minden kórházban - az egyéni kérések figyelembe vételével, hogy az utána kórházban töltendő idő ne váljon rémálommá a túlzsúfolt koszos szobák és az állandó csesztetés (pl. hajnali 5-kor hőmérőzés) miatt...



    Ma Mo-n szerintem az otthonszülők többsége nem az otthonszülés miatt szül otthon hanem mert fél a kórháztól, a felesleges beavatkozásoktól és ez nagyon gáz.

  • 2007.11.09 23:12:26cs1

    bocsi, grafománkodtam...

  • 2007.11.13 22:01:38leda2007

    Én annyit szeretnék a témához hozzászólni, hogy Magyarorsszágon is lehet kellemesen szülni, kedves odaadó orvosnővel, szülésznőkkel. Én 2 hónapja szültem a Telki Magánkórházban, ahova terhesgondozásra is jártunk (egy élmény volt), a körülmények a cikkben leírtakkal azonos.. hihetetlen kedvesség, segítőkészség mindenki részéről és nem utolsó sorban mindenről ketten a férjemmel dönthettünk. Tudom, hogy most sokan arra gondolnak, hogy megfizethetetlen, de ha arra gondolunk, hogy egy állami kórházban borítékokat kell adni mindenkinek akivel kapcsoltaba kerülünk a szülés alatt, akkor nem is olyan drága a Telki (ott nem fogadhatnak el hála pénzt). Ha valakit érdekel, bővebben is írhatok, vagy segíthetek.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta