SZÜLŐSÉG

A gyerek tönkreteszi a barátságot?

2007. november 7., szerda 09:35

A gimnáziumban akár életre szóló barátságok is köttetnek. Akkor sülve-főve együtt vagytok, együtt tanultok a dolgozatokra, bújtok el a bokorban tornaórán, amikor udvarkört kellene futni, együtt szívatjátok meg a német tanárt, beszélitek ki vihogva a pasikat és igen, együtt csíptek be először. Akkor azt gondoljátok, a barátságotok örökké fog tartani.



Egyikőtök továbbtanul, a másik dolgozni kezd, de még ekkor is tartjátok a kapcsolatot. Buliztok, moziztok és közös programokat szerveztek. Aztán beköszönt a Nagy Szerelem, a találkozók ritkulnak, de azért nem szakadtok el egymástól. Néhány hét szünet után is ugyanúgy tömitek magatokba a császárszalonnát lilahagymával egy csajos estén és dumáljátok át az éjszakát.



Hirtelen megházasodik egyikőtök és hivatalosan is egy férfi fogja elfoglalni a legfontosabb személy helyét, a barátnő a második helyre szorul. Ám ez még elviselhető. Aztán jön a baba is, amely meghozza az igazi változásokat az életben.

Ha a barátnő marad szingli és nem tervez gyereket, egyre kevesebb közös téma lesz, és elbeszéltek egymás mellet: te a terhességről, ő pedig a bulizásról és a pasizásról dumál folyton. Mindketten meg vagytok róla győződve, hogy ti csináljátok jól, ami igaz is lehet, mindenesetre eltávolít egymástól.

Ha a barátnő is megházasodik és gyereket vállal, akkor még jó ideig lesz közös téma, a várandósság, szülés, pelenkázás és egyéb gyermeknevelési kérdésekről bármikor lehet beszélni. Nem árt, ha közel laksz a barátnőhöz, hogy gyakran tudjatok találkozni. Chatelni és telefonálni viszont nem ugyanaz, mint személyesen meginni egy forró csokit és megsimogatni egymás gyerekét.

Ha egyikőtök elköltözik, újabb szakadék ékelődik a barátság közé, és itt bizony komoly erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az évtizedes kapcsolat ne szakadjon meg. De nemcsak fizikailag távolodtok el, egyszer csak azt veszitek észre, hogy az élet fontos dolgairól is más a véleményetek. Mivel csak nagyon ritkán találkoztok, a változások szembetűnők és sokkolók. Más az életritmusotok, mások a körülményeitek, a gyereknevelési elveitek, mások az életcéljaitok.

Ekkor jönnek az új barátok, szomszédok, játszótéri anyukák, hiszen jóval könnyebb új „barátságokat” építeni, mint a régieket fenntartani. Aztán néhány év múlva az új barátnő is eltávolodik, vagy te tőle, mert kiderül, hogy alapjaiban más, mint amilyen te vagy, szinte nincs olyan dolog, amiben egyezne a véleményetek. Akkor majd eszedbe jut a gimis barátnőd, aki ugyan máshogy él, mint te, de mégiscsak ismer ezer éve. És bánni kezded, hogy a házasság és a gyermekek mellett nem szántál elég időt a kapcsolatotokra.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.11.07 10:46:42Mamszi

    Én is szereztem felnőttként barátokat, de azok persze nem olyanok, mint amikor együtt jártál valakivel egy iskolába, első közös bulik, "palizások", "lerészegedések", stb. :o) Ezek örökké összekötnek emberekkel, meg a többi közös általában vidám történet.

    De volt olyan, akivel ma már naponta váltok emailt és amúgy is találkozgatunk, egymás esküvőjére is elmentünk, megünnepeljük együtt az ünnepeket és általában tudunk egymásról, pedig csak 3-4 éve ismerjük egymást és egy közös pontról indultunk: mindkettőnknek van egy ékszerteknőse. Na nálunk ez volt a beszélgetés és ismerkedés indító dolog és ma már többet tudunk egymásról, mint talán hittük volna.

    Ahol élek ott aránylag sok kismama él otthon gyed-en vagy gyes a gyerekével, gyerekeivel, úgyhogy adott újabb kapcsolatok kiépétése, azt hiszem, mi így egymásra valamennyire számíthatunk és szinte napi kapcsolat is tud kialakulni, mégha ez inkább a játszóteres időjárású napokra is korlátozódik főleg.

    De azt azért tudjuk, hogy ki hol lakik a házban, egypáran egymás telefonszámát és az iwiw-en is bejelöltük egymást.:o)

    Szerintem barátkozni mindenhol lehet, a régiek is maradtnak, jönnek újak, a helyén kell kezelni minden ismerettséget és nemcsak az alapján kell közel engedni magadhoz egy újabb ismerőst, hogy van-e gyerek vagy lesz-e, mert már terhes. Nálam ez nincs benne az első három szempontban, de ha adódik sem mindenkivel leszel úgy sem jóban, akinek van gyereke.

  • 2007.11.07 11:08:16"izé"

    Bazmeg, a lányok is esznek császárszalonnát lilahagymával???!!!

  • 2007.11.07 11:10:30mazsola84

    Én a másik fél szempontjából - még nincs gyerek - világítanám meg a dolgot. Az én egyik barátnőm (ősrégi, 10 éves)idén teherbe esett. Nagyon örültem neki, talán még egy könnycseppet is elmorzsoltam. Ott voltam vele csomó vizsgálaton (isten éltesse a rugalmas munkaidőt), megosztom vele a sok okosságot amiket itt olvasok.



    De: 6 hónapja semmi másról nem lehet vele beszélni, kizárólag akkor hív, ha új uh képek vannak a gyerekről és több mint fél éve kizárólag bababoltba mozdultunk ki közösen. 6 hónapja nem láttam Kismama magazin nélkül. Egyszer volt egy próbálkozás egy sörözőben, de ő azért érezte magát szarul, mert nem ihatott semmit, mi meg azért mert nem gyújthattunk rá, nem ehettünk tatárt és este 10kor lehúzták a redőnyt. Szóval nagyon imádom a jányt meg várom a csöppséget, és bizti fogo is neki segíteni, de belátható időn belül nem gondolok nagy programokra. És ez biza meg fog látszódni a kapcsolaton, bár tönkre azért nem teszi.

  • 2007.11.07 11:32:15Nilüfer

    mazsola. ezen túl kell esni..én első unokaváróként is az agyára mentem a környezetemnek, de már lehiggadtam:) Kibírta a abrátság:)) Ja, közben a barátnőm is megnagyisodott, és megértette:)) De tényleg..a barátság lényege, hogy tudjuk meghallgatni a barátnőt, és hidd el, vissza fogod tőle kapni, ha neked lesz valami olyan az életedben , hogy az foglalkoztat éjjel-nappal.Kocsmázni egy darabig nem fogtok:))))

    Persze láttam tönkrement barátságokat, de azt gondolom, az nem is volt igazi.Nekem is rengeteg jó ismerősöm van, akik egy darabig benne vannak az életemben, sőt, vendégésgbe jönnek, msn-en írogatnak, aztán elkopnak..az ember egy darabig rájuk kattint, de aztán nem. Ilyenkor úgy érzem, kissé kihasználatk mert csak akkor kellettem, ha tanács kellett, segítség kellett, vagy lelki szemétláda kellett.Na, az nem volt barátság.De nem gond, ilyenek mindig jönnek újra és újra, és mennek is...

  • 2007.11.07 11:36:28jidele

    én szomorúan vagyok kénytelen elismerni, hogy vesztettem. Elveszítettem sok-sok régi barátot. Nem tudom, ki rontotta el, hogy romlott el. Sírnom kell, ha eszembe jutnak...barátaim, hiányoztok...

  • 2007.11.07 11:38:17jidele

    de tegyük, hozzá, hogy lettek sokan újak. Közületek, pl. virtuálisan és valóságban is. Pl. babzsák.

  • 2007.11.07 11:42:30Nilüfer

    Jidele, ennek örülök:)Mármint az újnak.

  • 2007.11.07 11:44:15boribon

    Mazsola, én egyébként magamon azt vettem észre, hogy a terhesség egy annyira módosult tudatállapot, hogy akkor egy kicsit én is be voltam szűkülve, meg féltettem a gyereket, ergo magamat is mindentől ,de ez Bori születésével sokat enyhült. Most már megyek füstös helyre, csak amint hazértem átöltözöm, néha borozgatok is, és ha alkalmam adódik, kirúgok egy kicsit a hámból.(Mármint sokáig bulizok, és táncolok, szétcsapni azért nyilván nem fogom magamat. /egy darabig... VAgy most már soha?/)

    Úgyhogy kitartás, lehet, hogy a barátnéd is visszaveszi majd egy kicsit a ritmust.

  • 2007.11.07 11:45:37mazsola84

    Persze Nilüfer, igyekszem is, csak azt mondom, hogy a gyerekteleneknek sem könnyű folyton erről beszélgetni. Egyébként az benne a legszarabb, hogy elvárja, hogy megértsek egy olyan dolgot, amit nem lehet megérteni, csak átélni. Nekem nem program 20 perces beszámolót hallgatni arról, hogy most éppen merre fekszik a kölök, ugyanakkor bizti ez lehet a legcsodásabb dolog a világon, csak a tapasztalat hiánya miatt egyszerűenképtele vagyok átérezni. És mivel nem értem/érzem ezért nem is tud annyira felvillanyozni.

  • 2007.11.07 11:55:33memo

    Csatlakozom Jideléhez. Sajnos nekem sincsenek barátaim. Vagyis egy van, de Ő messze lakik tőlem, és Neki nincs gyereke, nekem pedig van. Ezért már más témák érdekelnek minket. Ideköltöztünk Bp.-re, és azóta sem sikerült barátokat szereznem. Pedig nem vagyok egy bezárkózott típus. Jó lenne egy olyan barátnő, akivel vannak közös témáink, beülhetnénk egy kávéra, stb.....

  • 2007.11.07 11:55:37levendul

    izé, naná :)



    nekem van valaki, akivel ugyan évente csak néhányszor találkozunk, nagyon hamar fel tudjuk venni a fonalat

  • 2007.11.07 11:57:07Nilüfer

    mazsola, persze, igazad van..annak a barátnőnek meg még vacakabb, aki pl nem tud tehetbe esni, vagy vetélt..de a barátság ezeket is kibírja:)csak ki kell várni, míg lecseng ez a túlfűtöttség:) nem állítottam, hogy könnyű:)

    Eljön az idő, mikor arra fog vágyni, hogy csak pár órára húzzon el gyerek nélkül valahova:)

  • 2007.11.07 12:01:04Sólyomszem

    Fura dolog ez. Szeptemberben eljöttek a barátnőim megnézni a harmadik gyerekemet, aki akkor volt úgy kéthónapos. (A társaságunkban a legutóbbi szülés 6 éve volt.) Nagyon jó volt, megnézték, megcsodálták, aztán a következő három-négy órában egyszerűen _nem_került_szóba_ többet a pici.

    Én nem hoztam elő a vele kapcsolatos dolgokat, pont mert nem akartam erre tematizálni a beszélgetést. Ők meg nem kérdeztek rá.

    Utólag végiggondoltam a délutánt és kicsit rosszul esett, hogy ilyen szinten nem érdekli őket a dolog. Gyerek jól van, szopik, alszik, én is jól vagyok. Pipa, letudva. Valahogy ezt éreztem.

    Oké, hogy ők már "kinőttek" ebből az időszakból (vszleg ők már nem szülnek többet), és nem is várom, hogy olyanról beszélgessenek velem, ami ha őket nem is foglalkoztatja, de tudják, hogy engem nagyon is. Kicsit úgy éreztem, hogy nem szeretnek eléggé. Hülye vagyok, tudom...

  • 2007.11.07 12:02:00Nilüfer

    memo, vannak baba-mama klubok, játszótér, szomszédok..nekem van olyan tartós kapcsolatom..barátság talán túlzás, ami még onnan ered.hívjuk egymást, ha nem is gyakran, olykor találkozunk..de volt már cseten kialakult barátság is, találkozással, na mondjuk, az elkopott, de ha kell, csak tudunk még egymással beszélgetni..alakul az, ha nyitott vagy:)

  • 2007.11.07 12:02:02-hattori-

    levendul, azzal a néhánnyal, akivel több havi különlét után is él még a fonál, nincs is semmi baj... csak néha ez kevés. Jó lenne ha ők kezelebb lennének, ha többen lennének, ha közelből is lennének... Fölnőtt fejjel nehezebb igazi barátra találni, talán azért is, mert már annyi a teendő, hogy nehezen szorít benne az ember a barátkozásra külön időt, energiát - anélkül meg nem működik.



    Múltkor pl. fél órás dolgom volt, a páromra bíztam a gyereket, aztán találkoztam egy ismerőssel, és tök jól elbeszélgettünk - vagy egy órát. Komoly lelkifurival néztem az órára, mentettem ki magam és ROHANTAm lélekszakadva haza...pedig apája és a ded teljesen jól elvoltak, de én hülye anyuka már túlparáztam magam. Lehet, hogy ezért nem tolonganak körülöttem új barátok :((

  • 2007.11.07 12:03:04Nilüfer

    Sólyomszem, nem vagy hülye...és ez taplóság.

  • 2007.11.07 12:03:49Sólyomszem

    Helyesen: Mégis kicsit úgy éreztem, hogy nem szeretnek eléggé.

  • 2007.11.07 12:10:50di

    Nálunk ill Velem pont ilyenek történtek meg. Nagyon rossz volt a régi barátságokat feladni, de akkor ott a férjem, aki "pótolta" hiányukat, aztán végre nekem is lett gyerek, de amikor évente ha egyszer összefutunk, leht érezni, ez már nem az ami volt. A újak meg még hol vannak attól, hogy bizalmat szavazzak nekik.és persze tudom, amint elkezdek dolgozni ill. már most ahideg miatt is a találkozások ritkulnak. Marad a gyerek meg én. De mi nagyon jól megvagyunk együtt. de a felnőtt társaság az bizony hiányzik nagyon. És érzem többet kellene tennem értük, de annyi időt vesz igénybe, amit akkor nem a gyerekkel tőltök, aki a legfontosabb a világon. Pedig áldozat nélkül... nincs semmi, a férjem ezt mondja, de örül, hogy itthon vagyok és nem neki kell a babával foglalkoni, és még főzök is.

  • 2007.11.07 12:13:23memo

    Nilüfer, igen, van egy szomszédom, akivel jóban vagyok, Neki is van egy kislánya, aki az én fiammal majdnem egyidős, szeretem is Őket, de mások vagyunk. Az én férjem pl. egy szót sem szól, ha el szeretnék menni valahová, de az Övé nem nézi jó szemmel. Így Vele még egy kávéra sem ülhetek be.

    Amúgy én már dolgozom, de itt a munkahelyemen sem tudok barátkozni, mert szinte minden nap egyedül vagyok.

    Pedig nagyon hiányoznak a régi "csajos" programok

    :(

  • 2007.11.07 12:25:52Pandi

    Sólyomszem: egyáltalán nem vagy hülye. Ha a barátnőkkel beülünk (helyesebben: beülnénk) egy kávézóba dumcsizni, az más, az ember kapcsolódjon ki egy kicsit. Viszont ha hozzánk jönnek látogatóba én is "elvárom", hogy rajongják körbe a gyerekemet, hisz ő a legszebb a világon.:)



    A barátnőkkel én úgy vagyok, hogy néha elveszünk egymásnak (suli, meló, egyebek), aztán vissza-visszatalálunk, de közben meg akadnak újak is és ez így kerek. Minden kapcsolat formálódik, a baráti kapcsolatok is. Így, gyerekkel az egyik legnagyobb segítségem (tanácsok terén) a párom legjobb barátjának a felesége lett, akit ezért már-már barátnőnek is hívhatok, nem?

  • 2007.11.07 12:34:37Nilüfer

    memo, és ha férjeket is egymásra szabadítanátok?nem mindig jön be, nekünk viszont van egy ilyen, és a pasik szerintem barátok lettek, gyakrabban találkoznak meg beszélnek telefonon, mint mi nők:)Pedig jó messzire elköltöztek.rendszeres, hogy a fickó és a gyerek jön hozzánk, a feleség meg nem.de ez nem baj, én is kedvelem .

  • 2007.11.07 12:35:37Sólyomszem

    Nilüfer, köszi :).

    Valahogy úgy érzem, hogy annyi év és annyi hányattatás után pont mostanában kezdünk mi négyen egymástól eltávolodni... Talán a kor teszi? Így 40 felé sok embernél van nagy fordulat, ha más nem, egy kis lelki krízis. Mi négyen tavaly, idén, jövőre és két év múlva töltjük be a negyvenet.

    Vannak "helyi" barátnőim, meg egy új a mostani terhesgondozásról, de a friss barátság tényleg nem ugyanaz, már csak azért sem, mert nincs az a "felelőtlenség" a beszélgetésben. Mivel nem teljesen egyforma az értékrendünk, a családi és egyéb helyzetünk, sokkal inkább meggondolom, hogy mit mondok, mint a régi, jól kipróbált barátnőnél. Mindig át kell futtatnom magamban, hogy amit mondani akarok, az nem bánthatja-e meg akaratlanul a másikat. Pl. ne dicsekedjek el nagy hangon az új autónkkal (légből kapott példa) annak, akinek a következő 20 évben nincs esélye autót venni, vagy ne tegyek bíráló megjegyzést egy pártra, ha a másikról tudom, hogy erősen szimpatizál velük (ez ma Mo-n amúgy is erős érzelmeket kavaró téma).

    Ez nem valamiféle állandó alakoskodás, csak éppen egy barátságot nem szívesen vágnék tönkre ilyen hülyeségek miatt, ha a másik fél amúgy kedvemre való. Megtanultam megbecsülni a kapcsolatokat.

  • 2007.11.07 12:38:09jem

    mintha csak rólam/rólunk szólna a cikk! :(



    általános iskolai barátnőm már a múlté, már gimnáziumnál elkezdődött a dolog, én 60km-re elkerültem kollégiumba, de hétvégenként még működött, aztán nekem jött a nagy Ő, akkor ritkultak a találkozások, de még mindig működött!

    tavaly októberben teherbe estem, karácsonykor jelentettük be a családnak, addig a mi titkunk volt, persze anyum rögtön elújságolta mindenkinek, mire én azt az üzenetet kaptam anyumon keresztül, hogy szép, nem is árultam el neki!

    könyörgöm még a saját anyám sem tudta!

    aztán összefutottunk, akkor mondtuk neki személyesen is, erre gúnyosan odabökte, hogy talán előbb esküvő, mert ez így milyen már? (6éves kapcsolat-2év együttélés)

    inkább nem is reagáltam, utána ő is elkerült otthonról és a terhességem alatt még annyit sem kérdezett hogy hogy viselem? persze üzenetet ismét kaptam, hogy még egy sms-t sem írok neki!

    most pedig mit látok wiwen? házas!

    hát köszönöm szépen, ennyit a barátságról!

  • 2007.11.07 12:39:32Sólyomszem

    Pandi, neked is köszi az egyetértést.

    Viszont ha nem én vagyok hülye, akkor sajnos a barátságunk nem a régi, ez sem jó hír. Kicsit dolgoznom kell az ügyön, mert nem dúskálok a régi jó barátokban.

  • 2007.11.07 12:39:57memo

    Nilüfer köszi az ötletet!!! Ki fogom próbálni! Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe...

  • 2007.11.07 12:42:34Vvuk

    Gyerekkoromban egy igazi jó barátnőm volt, ő óvoda óta a legjobb barátnőm.

    Egyetemen az egyik volt szobatársnőmmel lettem jobban, de mostanában nemigen keressük egymást, nincs közös témánk. Párom baráti köréből sem sikerült barátnőt találni, ott maradt mindenki inkább párom barátja, nem érzem őket a magaménak.

    Nekem az hiányzik hogy hasonló helyzetben lévő, kisgyerekes anya beszélgetőtársaim legyenek, ezért is várom már a porontyos talit.

  • 2007.11.07 12:44:33Nilüfer

    Sólyomszem, megértem.A távolodás sajnos nagyon reális...pláne, ha ennyire eltérőek e körülmények, náluk nagyobb gyerekek, neked a kicsi lekötöttség.

    Az új meg nagyon lassan alakul, ha kialakul egyáltalán.nekem felnőtt koromban egy barátnőm akadt, nagyon sok közös ponttal/ munka , hasonló korú gyerekek, szinte egyszerre unoka, férjek is csípik egymást/ , de már azzal eltávolodtunk egy picit, hogy tizenéve más épületben és a város eltérő pontján dolgozunk.Mi havonta ebédelünk egyszer, déltől kb ötig:) , ez szent dolog, ha ez nem lenne, sokkal ritkábban futnánk össze.De ami nem változott, meghallgat, érdekli, mi van velem, és én is ugyanígy.És ha éjfélkor hívom bármiért, akkor sem küld el, és viszont.Bizopny becsülni kell, és dolgozni is rajta, nem elhanyagolni egymást, mert olykor sokkal többet ér a barát, mint egy családtag.Ja, és kaptam tőle egy pólót, kistehenes, azzal, hogy tehenet a tehénnek: na ez a barátság fokmérője:)) könnyesre röhögtük magunkat:))))))))

  • 2007.11.07 12:48:51Atina

    Én pont most hétvégén vesztettem el, néhány u.n. bulihavert - azt hiszem. 2-3 éve jóban vagyunk a férjemmel egy párral, igazán csak a szórakozás kötött össze minket, de jókat beszélgettünk.

    Amikor közöltünk, hogy babát várunk, akkor ment a duma, hogy de jó, majd mennyi mindent vesznek neki, stb...

    Hétvégén az arcomba fújja füstöt az illető. Viccesen megjegyzem, hogy asztmás lesz a gyerekem. Erre ő: Inkább legyen asztmás, mint hiányozzon egy lába.

    Én kirohantam, a férjem utánam, aztán hazajöttünk.

    Kicsit érzékeny vagyok.

  • 2007.11.07 12:50:35Vvuk

    Ahh most teljesen úgy hangzom mint aki majd jól ráakaszkodik mindenkire aki csak ott lesz.

    Na ez az ami nem jellemző rám. Talán ez is benne lehet, hogy nincsen túl sok barátom.

  • 2007.11.07 12:52:13Vvuk

    Anita: Ez nagyon durva :(

  • 2007.11.07 12:57:35Els

    Nálam az úgy van, hogy pár éve azt hittem rengeteg barátátom/nőm van. Tök jó volt. Ezekben az években éltem a szinglik életét. Jó volt. Aztán múlt az idő, minden szépen és jól alakult a kis életemben. Csakhogy az örömömre már nem voltak kíváncsiak.

    :(( Csak addig voltam jó barát, amíg rosszabb helyzetben voltam, mint ők. Pedig nem vágtam fel vele, hogy most nekem jó, semmi. Maradt viszont 3 lány, nagyon messze lakunk egymástól, mindenki mindenkitől, de tudunk egymásról, beszélünk telefonon, e-mail stb. és tudjuk, hogy bármikor számíthatunk egymásra.

    De azért ma is nagyon szomorú tudok lenni, ha arra gondolok, hogy amint közöltem, hogy történt valami jó velem(miután kibeszéltük az ő dolgait) többet nem keresett. Az e-mailekre nincs válasz stb. Ez több régi "barátnőmmel" is megesett. Nem értem, valamit nagyon rosszul csinálhatok.

  • 2007.11.07 12:58:22jidele

    vvuk, nem hangzott úgy :)

    Anita, én ráborítottam volna az asztalt...normális az ilyen???

  • 2007.11.07 12:59:07Nilüfer

    Vvuk, nem hangzott úgy:)

    És Anita: paraszt egy dolog volt..én lehet felpofoztam volna, pedig egy békés jószág vagyok.

  • 2007.11.07 13:48:48manci

    Van 2 szingli barátnőm, és attól függetlenül, hogy teljesen más életet élünk, remekül el tudjuk szórakoztatni egymást a történeteinkkel. Mondjuk nagyon szeretik és ismerik Orsit, így biztos nem unalmas nekik róla hallani, én meg nagyon is kiváncsi vagyok a pasizós sztorikra. Szóval valahogy működik a dolog. Persze az igaz, hogy közel sem találkozunk annyit, mint régebben.



  • 2007.11.07 13:49:15mazsola84

    Nemcsak egy gyerek tud ám elválasztani. Nekem ősrégi (szintén 10 éves) barátságom kezd elmaradni egy pasi miatt. Barátnőmmel annyira egyek voltunk, hogy egy kezemen megtudnám számolni, hogy hány dolgot nem csináltunk még együtt. Belépett az életébe a szerelem egy éppen hogy nagykorú fiú személyében. Azóta a barátnőm is úgy viselkedik, mintha ő is annyi idős lenne, szó szerint értelmileg fejlődik vissza. És így már nehéz vele ugyanúgy beszélgetni.

  • 2007.11.07 13:53:18Nilüfer

    na ez gáz....

  • 2007.11.07 14:31:21AMG

    Barátságok....Volt nagyon jó barátnőm, még ált suliban, közel is laktak hozzánk,mindent megbeszéltünk. a vízválasztó a továbbtanulás volt, a gimis barátai mellett rám már "nem jutott ideje"..de még köszönünk egymásnak. Másik barátnőmtől (ovi+ált suli)szintén a továbbtanulás ( másik városba mentem), és az érdeklődési köreink eltérése távolított el jó sokáig.Érdekes módon, vele a gyerekek "hoztak össze" újra ( neki is van kettő), és nem csak ez a közös témánk, ami jó:-), de soha nem lesz olyan mély a kapcsolatunk, azt hiszem.

  • 2007.11.07 14:47:37manci

    Egy kivételével minden barátom a gimiből és a fősuliból van, de az az egy is főiskola óta.

  • 2007.11.07 15:40:01dusica

    Én úgy tapasztaltam, hogy "gyerekes" és "nem gyerekes" között hatalmas a szakadék, sok szempontból áthidalhatatlan. A legjobb barátnőm akkor várta az 1. gyerekét, amikor még elég fiatalkák voltunk, 23 évesek. Egyszerűen nem tudtam megérteni, mért nem lehet kicsit még élni, anyagilag megalapozni a pici érkezését, esetleg összeházasodni, nem így hirtelen, terhesen férjhez menni (és azóta azon rágódni, vajon elvett volna egyébként is?). A lényeg, hogy semmilyen szinten nem tudtam azonosulni vele, meghallgattam, mi újság vele, hogy van,de így visszatekintve (és jelenleg babát várva) asszem, nem voltam túl lelkes, ő viszont nem volt tolakodó, vagy idegesítően a gyerek-témát nyomó barátnő. Picit mentenem kell azokat, akik még nem szültek, és esetleg nem érdeklődnek látványosan, nem lelkesednek túlzottan a terhes barátné állapota iránt. Asszem, én is ilyen voltam. A szakadék oka: a nem terhes egyszerűen el sem tudja képzelni, milyen a picit várni, hormonoktól túltelítve, róla álmodozva, pinduri ruhákat vasalgatva. Én nagyon jól emlékszem a terhességem előtti időszakra, és ebből okulva szándékosan fogom vissza magam, válaszolok a "hogy vagy?" kérdésre, aztán visszakérdezek, és érdekel is, mi van a másikkal, mert bizony, a babán kívül is történnek dolgok a világban, más is éli az életét, csak gyerek nélkül. MOst mondta az egyik legjobb barátnőm, hogy én vagyok az egyetlen a babás, terhes ismerősei közül, aki nem szűkült be, és mindenről lehet vele beszélni.

  • 2007.11.07 15:51:06cseresznye

    Többen írtátok, hogy megbántott a gyerektelenek közönye, morbid humora. De türelem, fogalmuk sem lehet, miről beszélnek, vagy azért nem beszélnek, mert fogalmuk sincs róla. És itt szó szerit értem, hogy fogalmuk sincs.

    Kis humorérzéket, és empátiát tőletek is.



    Nekem főleg a fiúbarátokkal nehéz, mert ők nagyon megilletődnek a férj, gyerek beköszöntén, meg hogy a régi csaj most egy ANYA. Anya, mint az ő anyjuk is ugyebár. De ezek feloldódnak, ha segítünk nekik.



    Bár nekem is a gyerekem tölti ki az életem nagy részét, ha érdeklődnek, én is nehezen mesélek mást,mint egy két sablon, de ezt nem bánom. Szívesen hallgatják viszont, hogy hogyan élem meg a helyzetemet, reflektálva arra, amilyen korábban voltam.



    Lényeg, hogy nem kell bunkónak gondolni valakit, mert nem jut eszébe más kérdés, csak hogy "beszél már?" Te mit tudnál kérdezni egy kutyáról, ha sosem volt még kutyád?

  • 2007.11.07 17:01:12Mamszi

    cseresznye:egyetértek Veled. Erről írtam én is valahol, még korábban.

    Ma épp itt volt az említett barátnőm, a gyerek közben körülöttünk, de olyan ritkán került szóba, hogy mi van Vele, mindenki más közös ismerősről, családról, a világ dolgairól, stb. beszéltünk és ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy ott játszadozott, mászott, kapaszkodott ránk a lányom.

    Azért, meg hogy az embernek ne legyen lelkiismertfurdalása és ne rohanjon haza észvesztve, hogyha nem időre megy haza, mikor vigyáz valaki a gyerekére, azért a mobilt ajánlanám, oda lehet szólni. Nálam ez így szokott működni, bár én általában jól fel szoktam mérni azt az időt, amit külön szeretnék eltölteni a férjemtől és lányomtól. Amúgy meg nincs is ezért lelkiismeretfurdalásom, úgy érzem, szabadság nekemn is jár.

    És ebben a férjem is támogat. Sőt még Ő szokta ajánlani, hogy többször mehetnék el csak úgy, magamban, ha Ő éppen ráér, mert szívesen marad a lányunkkal. Szerintem ez normális.

    De ehhez két ember kell és egy jól működő kapcsolat.

    Elég baj, ha valakit a férje otthon tart és csak házimunkára akar fogni meg gyereket ellátni állandóan, miközben ő meg megy a maga útján ide-oda.

  • 2007.11.07 17:29:12babzsák

    Jid! Megvan a vallomásod! Köszönöm! Nekem is te lettél az új barátom:)))

  • 2007.11.07 17:50:59Hicudzsi

    Van mikor a barátságért vívott harc eszméletlen egyenlőtlen lesz, mikor próbálkozol, de elúsznak a dolgok.. főleg ha külföldre költözöl.

    Köszönöm a kitartó barátaimnak, hogy vannak és nem felejtenek el és köszönöm az új barátainknak is, hogy "befogadtak" minket. :)

  • 2007.11.07 20:35:48Bürográcia

    Hát nem tudom, nekem régen soha nem voltak "igazi" barátnőim. A jó barátaim mind fiúk voltak és mind meg is maradtak, attól függetlenül, hogy az élethelyzetünk más és más.

    A fiú barátokkal azért könnyebb nekem, mert pl. nem veszik zokon, amikor néha hónapokig nem jelentkezem (ez persze fordítva is így van). Mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, elmesélve a köztes történéseket. Lelki élet is sallang mentesebb, valahogy az az érzésem, hogy mindig a lényeg hangzik el, nem pedig több órás lelkiélet.

    Intrika és sértődés kizárt, ilyen soha nem fordult elő.

    Ami számomra furcsa, hogy 2 éve kaptam ajándékba az élettől egy fantasztikus lány barátot (valahogy ez a barátnő nem áll a számra), aki teljesen más életet él, mint én, jóval fiatalabb, nincs családja (és nem is akar egyelőre), de olyan bölcs, hogy csak ámulok és persze hallgatom a sok okos gondolatot. Igazán nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy a barátomnak tudhatom.

    Ki kellett várnom, azt hiszem...

  • 2007.11.08 00:18:40cozumel

    Ugy latszik, en is a szerencsesek koze tartozom.

    A legjobb barataim kozott nekem lett utoljara gyerekem, en voltam a leghosszabb tavon szingli.



    De ahogy a porontyok sorra erkeztek, nem ereztem, hogy a baratsagaim lenyege valtozott volna. A helyzet, a dolgok dinamikaja mas lett, de ez termeszetes.

    Igyekeztem EN menni hozzajuk, hiszen nekem konnyebb volt kimozdulni, mint nekik gyerkoccel.



    Mindig vittem valami aprosagot a gyerekeknek. Es valahogy kolcsonosen meghallgattuk egymas eletet, meg akkor is, ha nem sok kozos pont volt mar benne. Vegighallgattam a nehezsegeiket, probaltam kivulallokent tanacsot adni, cserebe ok is meghallgattak az aktualis szingli siramomat vagy sikerelmenyemet:-)



    Aztan bealltam a sorba, es megint egy huron pendultunk:D



    Pedig az en esetemben is bejatszanak a foldrajzi tavolsagok, de ugy tapasztaltam, hogy ha nem engedjuk, ez sem jelenti egy baratsag veget.



    Amikor majusban megerkeztem a ket gyerkoccel Budapestre, 3 ev tavollet utan, az egyik legjobb baratom fogadott. 15 evvel ezelott egyutt vegeztunk egy tanfolyamot, ott szovodott a baratsagunk. Rengeteg marhasagot kovettunk el egyutt a fiatalsag neveben, aztan o megnosult, gyerekei lettek, a felesegevel is nagyon joba lettem.



    Ahogy megoleltuk egymast a repteren, majdnem konnyezve mondtam neki: Basszus Zoli, te sem gondoltad volna 15 evvel ezelott azon a bolond nyaron, hogy egy nap majd ott allsz a repteren, es ram meg a csaladomra varsz:D

  • 2007.11.08 09:37:10Békanőci

    Szerintem a barátságok (jó értelemben vett)kölcsönös kihasználáson alapulnak.

    Meghalgatjuk EGYMÁST,érdeklődünk EGYMÁS iránt,odafigyelünk EGYMÁSRA,KÖZÖS élményekkel gazdagodunk,EGYMÁSSAL osztjuk meg örömünket,bánatunkat,titkainkat.



    Vannak réges-régi barátaim.Ketten még az általánosból.Az egyik két kislány anyukája,a másik jövő tavaszra várja első babáját,de Ők mind a ketten messze élnek kis városkánktól.Ketten később lettek a szívemhez közelállók(remélem :) én is az Övékéhez!),viszont helybéliek.Egyikük januárban lesz anyuka,a másikuk ki tudja,lesz-e...



    Velük alapjáraton működik ez a kölcsönösség.

    Ezek a barátságok kibírják ha átmenetileg bitorolni próbálja(mondom: csak próbálja,mert nem könnyű feladat)valaki a helyüket az életünkben,kibírják a nézeteltéréseket,és kíállták már az idő próbáját is.

    Pedig nem vagyunk ám egyformák!

    Más az dolgok után érdeklődünk,máshogyan öltözünk,más a hobbink,más céljaink vannak,és mégis elfogadjuk EGYMÁST a hibáinkkal együtt!

    IMÁDOM ŐKET!!!



    Vannak olyan "ismerősök",akikkel az életem egy ideig ugyanazon a vágányon halad azért kerülünk közelebb egymáshoz,de ha ezek a barátok egy idő után hanyagolják a randikat,az nem érint mélyen.



    Volt fiú barátom is,kettő.

    Az egyik srác most külföldön él,de meg szokott keresni minket ha hazajön,és örülünk neki,de már nem a régi a dolog.A másik hat évnyi ízig-vérig barátság után benyögte,hogy szerelmes...Csalódtam benne.



    Az igazi régi barátok nem érzik kínosan magukat,ha szülővé válunk.Őszintén érdeklődnek,és én is őszintén érdeklődök a mindennapi dolgaik iránt.

    Az ismerősök kutyafuttában felteszik a sablonkérdéseket(mekkora,miteszik,deari)és mennek tovább.Azt,hogy esetleg mit csinálunk a hétvégén,már nem fér bele.Még csak vissza sincs időm kérdezni,úgy sietnek.

    Nem,ezt nem érzem veszteségnek.



    Találtam egy idézetet,szerintem illik ide,ha szabad :):

    "Egyesek belépnek az életünkbe,majd hamar távoznak...

    Mások maradnak egy ideig,lenyomatuk ott marad a szívünkben,és már sosem leszünk pontosan olyanok,mint azelőtt!"



  • 2007.11.08 09:39:33Békanőci

    "az" nincs is ott...!

  • 2007.11.08 12:54:44babybeluga

    Sziasztok!



    Annyi mindenhez készültem már hozzászólni, de mindig elakadtam.

    Tényleg nem könnyű, ha valamiért két barát élete nagyon más irányt vesz, de ez szeritem sem jelenti még feltétlenül a barátság végét. Nekem a legkedvesebb barátnőm (már 17 éve, bakker) még szingli, és hiába az eltérő életvitel, mi továbbra is nagyon egy húron pendülünk. Mondjuk engem továbbra is nagyon izgat, hogy mi van vele, pasik, meló, lakás, lelke stb., és ő sem érzi unalmasnak, hogy a lányomról kérdezzen. Sőt, hihetetlen jóban van általában is a gyerekekkel (más gyerekes barátnői is vannak, akikkel rendszeresen összejár), a lányom is imádja őt. Legalább kéthetente találkozunk, megyünk együtt moziba, koncertre, vacsizni stb.

    Szerencsésnek érzem magunkat, mert több régi barátunk is megmaradt annak dacára, hogy már régen másmilyen életet éltünk (mi a férjemmel még gimi alatt jöttünk össze, 22 évesen összeházasodtunk, azóta összesen 5 évet külföldön töltöttünk, majd elköltöztünk BP-ről a vonzáskörzetbe stb.).

    Persze olyan is volt, aki lemorzsolódott az évek során, de nagyon nem bánom, mert ott egyértelmű volt, hogy valamelyikünk (vagy mindkettőnk) részéről hiányzott az energiabefektetés, nem volt okés a hozzáállás stb.

    Nekem amúgy nem megy igazán a felnőttkori barátkozás, illetve egészen más minőségűek azok a barátságaim, amelyek felnőttként jöttek létre. Kedves pajtások ők is, de ha igazán gáz lenne velem, életreszóló döntés előtt állnék stb., nem hozzájuk fordulnék.

    Szerintem legalább akkorra szakítópróba a barátod/barátnőd választottja, mint a gyerek. Na, olyan nálunk is van, akit az asszony miatt viselnek el nehezen a többiek, és kezd lemorzsolódni...

  • 2007.11.08 13:42:18hoel

    Nekem az a tapasztalatom, hogy ha a barátnak más irányba fordul az élete, szétesik a kapcsolat. ( vagy ha az enyém fordul más irányba mint az övé, de ez most mind1) Kevés a közös élmény, nincs közös probléma. Olyan egy ideig mintha időről- időre " levizitelnénk" egymásnál, de az életünk nagyon külön szálakon csordogál. ( teljes képzavar). Majd ezek a vizitálások is egyre ritkulnak, hiszen inkább beszámolókból állnak, mint átélt, közös élményekből.Sajnos több barátságom esett igy szét, és mindegyik a mai napig nagyon fáj és nagyon hiányzik az akkori, régi barát személye is.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta