SZÜLŐSÉG

Segget nyalni a gyerek érdekében

2007. október 29., hétfő 14:15

A minap az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen mindannyian Scarlett O’Harák vagyunk a magunk Elfújta a szelében, s Butler kapitányainkkal kart karba öltve sétálgatunk az életünkben rádöbbenve, hogy a gyerek miatt lejjebb kell vennünk az arcunkból, az önérzetünkből, az elveinkből. Pontosan akkor, amikor a gyereket először nem hívják mondjuk meg egy szülinapi bulira, vagy nem játszik vele a vezérnőstény az oviban, mert mi nem smúzoltunk a faternak. De vajon meddig menjünk el a seggnyalásban, az önmagunk elveivel való meghasonulásban a gyerekeink érdekében?


Én anyatigris vagyok. Ma már. Az első éveink a lányommal, amikor tanultuk még egymást, meg a szerepeinket, sok mindent megváltoztattak bennem. Lássunk néhány példát!

Alapvetően olyan arcszerkezetem van, hogy kilométerekről le lehet a fejemről venni, ha valami nem tetszik (sokan akkor is leveszik, ha valami tetszik, de ez már az én bajom). Így azt, amikor magamban arra gondolok, hogy istenem, mekkora egy ostoba állat Julika anyukája, hiába mosolygok, Julika anyukája pontosan tudja rólam, hogy egy köcsögnek tartom. Ezzel tulajdonképpen nincs bajom, csak annyi, ha Julika mondjuk jól helyezkedik a gyerekek között az oviban, történetesen lányom is imádattal adózik neki, s igen rosszul tud neki esni, ha valamiből kihagyják. Egy kis délutáni játék, hébe-hóba egy külön színház, s lányom nem érti, hogy mivel rontotta el a szent barátságot, pedig ha tudná, hogy a harcok az óvodai öltözőben zajlanak igaziból!

De nem csak az anyukákkal gyűlhet meg a bajunk! Ott vannak ugye még az óvónők, tanító nénik, külön tanárok és egyéb befolyásos népek. Van, aki kifejezetten szereti, ha tolják a kis piros biciklit a szülők, ettől viszont sokan meg hányunk. Mi ilyenkor a teendő? Ha nem veszik fel a haladó csapatba a gyerekünket mondjuk táncon, pedig tudjuk, hogy oda való, ami önmagában nem lenne elég, de mindenki más is tudja, mint ahogy azt is, hogy tövig be kell nyalni Manci néninek, hogy a dolgok tovább lendüljenek.

Ne gondoljunk azonban mindig ilyen komoly konfliktusokra, elegendő lehet a rossz komfortérzet előidézéséhez akár annyi is, ha valaki olyat kell telefonon felhívnunk, s bájolognunk vele, akit amúgy soha, de soha nem hívnánk. Sőt, rendszeresen találkoznunk is kell, mert a gyerekek találkoznak. Gyerekkel rendelkező olvasóim előtt élénken felizzhatnak azok a születésnapi zsúrok, amiket kényszer mosolyogva, hülye és erőltetett témákat csontig lerágva izzadtak végig. Minek nekünk innentől kezdve kolléga, amikor van már ovistárs szülő is, funkciójuk egymással tökéletesen felcserélhető.

A megoldás a kezünkben van. Vagy továbbra is különc szülők leszünk s fiunk lányunk marad esetleg a partvonalon, mi pedig megőriztük önérzetünket, nagy arcunkat, s járjuk az utunkat, amit már jó néhány éve taposunk. Vagy fejet hajtunk gyermekeink érdekei előtt és olyan dolgokba is belemegyünk az ő kedvükért, amiket alapesetben soha nem tennénk, s játsszuk a bohócot kínvigyorral.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.10.29 21:04:22süni

    Én mindenben benne vagyok,de csak bizonyos határig...:-)))Volt olyan gyermekfelügyelőnk(játszóházban),akinek szinte tövig,és vastaggal;a lábát nem tette volna földre,ha nem muszáj..:-)))

    De volt szerencsém találkozni olyan vezető óvónővel(helyesen írtam??),aki éppen nem csókolt kezet,hogy oda vittem a fiam.

    És igen,ha a helyzet megkívánta,erőt vettem magamon,és hányásig kedves voltam azzal,akire rá sem tudtam nézni;az oviban viszont nem nyalásból besegítettem,megkérdeztem van-e vmire szükség,hordtam ezt-azt...Jaaaaa,és volt szülinapi buli kétszer is(felejthetetlen élmény a gyereknek),és hogy kivételeztek-e,vagy előnyhöz jutott-e a gyerek emiatt???Ha igen,hurrááááááááá :-))))

  • 2007.10.29 21:34:35Alvomacko

    Ezt a barát választást mi a másik oldalról értük meg. Minket akart egy anyuka választani, de a gyereket ez nem izgatta különösebben. Mármint nem az enyémet. Az enyém megtett mindent, hogy hátha mégis... Mert ő értette, hogy az anyukának mi a baja a helyette választott kislánnyal... De aztán nem jött össze. Én attól még az anyukával jó viszonyban vagyok, csak a gyerekeink nincsenek beszélő viszonyban sem. :-)

  • 2007.10.29 22:12:54evaandrea

    Esem,

    lehet, hogy rosszul, és nem az életre nevel(t)em a gyerekeim, de nem szeretném, hogy képmutatóak legyenek, ezért tőlem sem látnak megjátszást. A kedvességem valódi, ha egyáltalán kedves vagyok, de mindenkivel egy korrekt viszony kialakítása a cél. Elmesélek egy érdekes esetet, talán tanulságos. Tavaly az egyik középiskolás fiam egyik tanárjához soron kívül be kellett mennem. A gyerek panaszkodott, hogy a tanárnő rászállt, folyton ordít vele, és neki fogalma sincs, hogy miért, szerinte ki fogja rúgatni...E tanárnő tantárgyából országos versenyen épp akkor lett 16.Elsőben még nem volt gondjuk egymással, de a 2. év így telt. Telefonon kértem tőle egy időpontot, bár nagyon nem akarta, azt gondolta, cikuszolni akarok (jogosan) az előző napi kirohanásáért.

    A folyosón több kollégája figyelmeztetett kedvesen, hogy csak higgadtan.... Nem is értettem, én csak meg akartam tudni, mi a baja a gyerekkel?

    Ezt így elő is adtam.A gyerek lusta, nem tanul?! szemtelen, de a fő probléma, hogy udvarol egy évfolyamtársnőjének, és soha nincs egyedül?!

    Több tárgyból is jó, én nem bánom, ha nem szakbarbár, és egyébként, ha valaki normális hangon beszél vele, mindent megtesz, a kiabálást nem bírja. Akkor vele különlegesen kell bánni, mondta, meg különbenis, az ő kapcsolatuk nagyon különleges... Kezdtem rosszat sejteni. Ez a korombeli vénlány, belezúgott az én kamasz fiamba. De nem küldhetem el sehová.... Kimondattam vele, hogy nem megfelelő módszerrel bánt a gyerekemmel, és megígérte, hogy változtat. Azóta ok nélkül nem üvölt rá, szóval bingó. De bár mindig őszinte vagyok a gyerekeimmel, ezt azért nem mondhatom el , hogy mi baja volt a tanárnőnek! Sőt búcsúzóul még odavetette nekem, hogy drukkoljunk együtt, hogy szakítson a barátnőjével a fiam, mert ő látja, hogy már nem szereti....

    Na ha ezt a gyerek megtudná, oda lenne minden tiztelet. Ez egy többszörösen kitüntetett, a megyében messze a legjobb tanár a tantárgyából. Na de emberileg?!

    Szóval ez talán megalkuvás, de nem akartam botrányt csinálni, megalázni. Felháborító, rettenetes érzés, hogy egy korombeli a saját beteges érzzelmi zűrzavara miatt mennyi érthetetlen igazságtalan bántást kapott a gyerekem, és emiatt már elkezdett szorongani is. Mégis uralkodtam magamon, és örülök, hogy sikerült az ellenséges hangulatot normális mederbe terelnem, és megértetnem vele, ezt nem teheti.

    A megfelelő kommunikáció fontos. És utólag is úgy látom, be kellett avatkoznom.Szóval még az se mindig jó, ha kivételeznek a gyerekkel....

  • 2007.10.29 22:15:38juta

    Az még eszembe sem jutott, hogy a szülőknél be kéne vágódni, de az óvónénikkel, tanítókkal tényleg jóban kell lenni. A karácsonyi ajándék viszont nem mindenhol segít, nekem az a benyomásom. Az én trükköm, hogy amikor a gyerekemre valami panasz van, akkor nem dícsérem őt, hanem inkább elkezdek panaszkodni rá, és akkor ő kezdi el dícsérni, hogy megcáfoljon, hogy nem is olyan nagy a baj vele. Akkor inkább partner lesz a probléma megoldásában és nem tőlem várja a megoldást. Idáig ez jött be a legjobban.

  • 2007.10.29 23:46:13esem37

    evaandrea: nekem címzed a történetet, de két malomban őrlünk azt hiszem. Én NEM írtam sehol, hogy rosszul neveled a gyereked, szerintem itt senki sem nevel rosszul, legfeljebb másként. Megosztjuk egymással az életünket a történeteinket a tapasztalatainkat.

    Egyébként a lobbiban alkalmazott kedvesség igenis lehet valódi, nem megjátszott, más kérdés, hogy célja is van. Bármi lehet belőle. A világ már csak ilyen.

    Nekem a sok tanárnéni közül van aki jó barátnőm lett, a mai napig tartjuk a kapcsolatot, meglátogatom a suliban is, pedig már rég nem tanítja a fiamat. A másikkal nem alakult ez ki, mégis a négy év alatt jól elvoltunk. És igen, az igazgatóval is jóban vagyok, és még sok más tanárral a suliban, azok is ismernek, akik nem is tanítják a gyerekeimet. És nem hiszem, hogy nyalizós hülyének tartanak (legalábbis remélem), mert akkor nem jönnének oda hozzám minden ok nélkül, csak úgy beszélgetni. Szóval lehet sokféleképpen csinálni, mindennek a lényege, hogy a végén a gyerekednek is jó legyen, meg az iskolának is, meg perszen neked is. Kinek-kinek vérmérséklete szerint. Bennem volt késztetés és energia erre, de aki épp egy sütit süt, vagy csak nem köt bele az élő fába is, az is épp annyit tesz az ügy érdekében, amennyi szerinte kell.

    Egyébként az imént említett barátnő-tanárnéni épp az év végén adott egy jeggyel rosszabbat szinte mindenből a fiamnak, és meg is egyeztünk benne, hogy megérdemelte. (ellustulta a második félévet-heveny kamaszkórt kapott.) És azt is megbeszéltük, hogy egyikünk sem tudott többet tenni az ügy érdekében. Szóval nem is a kivételezésről van itt pontosan szó. Inkább az odafigyelésről, és a pozitív hozzáállásról.

    A történetedre térve: rémes amit írtál, én valószínűleg kikapartam volna a szemét a nőnek. (vérmérséklet :)) De ez nem lobbi, hanem büntetőjogi kategória. Szerintem. Főleg - ahogy írod - más is érzékelte már a problémát.

    juta: ez jóóóó! tényleg be szokott válni.

  • 2007.10.30 00:26:01koaladia

    Érdekes dolog ez, volt olyan haverom, akit nem vettek fel abba a középsuliba, amelyikbe akarták, anyuka bement és olyan szinten tövig benyalt az igazgatónőnek ajándékokkal és szóval + pénzzel, hogy természetesen felvették a srácot. Ez már szerintem gáz!

  • 2007.10.30 07:54:10Yuki

    evaandrea, ezt hívják kreatív problémamegoldásnak. szerintem ennél jobb megoldást nem lehetett volna választani. mit érsz vele, ha leordítod? egy ilyen problémás személyiség, mint szerencsétlen tanárnő, biztos nem gondolkodna el rajta, hogy jogos volt-e az ordítás, viszont az ügy keltette negatív érzések visszahullnak a gyerek fejére. így viszont elérted, amit akartál, a helyzet normálizálódott. én azt is értékelem, hogy a gyerek nem tudta meg a gyanúdat - ez biztosan elmérgesítette volna a helyzetet, ki tudna feldolgozni ilyet?



    Nem gondolom, hogy képmutatásra nevelnéd a gyereket. Az lenne gáz, ha virágcsokrot küldettél volna a tanerőnek a szülinapjára. DE tapintatra, higgadtságra nagy szükség van. És szerintem követendő példa, hogy agresszív kitöréseket nem agresszivitással kezelünk.

  • 2007.10.30 08:04:11Alvomacko

    Az én lányom 5. osztályban iskolát váltott. Nem volt döccenőmentes a váltás, az első időszakban sok rossz jegyet hozott és valahogy úgy éreztem, hogy a tanárok hozzáálása a gyerekehez olyan "majd mi megmutatjuk, hogy te itt egy kis senki vagy". Kértem az osztályfőnökétől időpontot, aki mellesleg a magyar tanár, hogy beszéljünk a gyerekről. Amikor találkoztam vele nagyon ellenségesen kezdett el viselkedni. Egy pillanatra kinyílt a zsebemben a bicska a flegma és ellenséges fogadtatás miatt. De elővettem a kedves és kicsit behízelgő énemet és előadtam, hogy én igazából a gyereknek segíteni szeretnék, hogy fel tudjon zárkózni a többiekhez. Amikor rádöbbent, hogy én nem asztalt borogatni, üvöltözni, másokat hibáztatni jöttem be, akkor baromira kedves lett. Rengeteg jótanácsot adott, megmutogatta a gyerek dolgozatait, elmondta a többi tanár tapasztalatát és vagy másfél órán át dumáltunk.

    A gyerekkel otthon leültem és félévre kijavította az összes jegyét, felzárkózott, sőt osztályelső lett.

    De engem akkor is megdöbbentett, hogy a tanár mennyire félt tőlem...

    Valaki már írta, hogy a lobbizás fontos, hogy a tanárok megismerjék, hogy milyen az otthoni háttér, a szülők hozzáállása.

    Igen, ezt én is nagyon fontosnak tartom. Iskolaváltásnál mindkét gyerekem tanárainak legelső fogadóórájára elmentem. Majd az összes tanárukkal találkoztam. Azóta többet nem voltam fogadóórán... Illetve ez meégsem igaz. Mert a lányok ragaszkodtak, hogy elmenjek. :-) Kis listákat kaptam, hogy kihez, hová kell mennem. Sőt, volt olyan tanár, aki azzal fogadott, hogy "már vártam, kedves anyuka..." Gondolhatjátok, hogy én hogy lesápadtam. Erre ő: "A lányai délelőtt mondták, hogy fog jönni. Legalább egy biztos szülőm lett mára."

    És én sem szoktam agyba-főbe dícsérni a tanároknak a lányaimat. Rendszerint nálunk is az a vége, hogy még ők próbálnak meggyőzni, hogy nem is olyan rosszak azok a lányok. :-) Baromi jó taktika. :-))))

  • 2007.10.30 08:35:08Brumibaby

    Biztos nagyon tapasztalatlan vok egy elsős meg egy ovis gyerekkel, de nem értem a problémát.

    1. A gyerek az egy ember. Megvannak a maga választásai, amelyek nem kell, hogy egybeessenek az enyéimmel. Nem seggnyalás, ha kulturáltan viselkedem a kis barátja szüleivel, akkor is, ha nem bírom őket (egyáltalán, kinek jut eszébe, hogy az összes negatív indulatunkat azonnal és mindenkivel szemben muszáj kifejeznünk, mert ellenkező esetben megalkuvó sz@r alakok vagyunk?)

    Már csak azért is, mert valszeg a gyerek se bírja az én összes barátnőimet, mégis elvárom tőle, hogy ne rúgja őket sípcsonton már az előszobában, nem igaz?



    2. Az, aki a gyerek jobb jegye, stb. érdekében a pedagógus fenekét nyalja, ha a gyerekkel cseszik ki, mert elveszti a lehetőséget, hogy objektíven értékeljék



    3. A pedagógus az a másik ember, akire egész napra rábíztam azt, aki a világon a legfontosabb nekem. Ezért akkor is megérdemli a barátságos, nyitott és emberi közeledést, ha egyébként nem ülnék be vele szívesen a cukrászdába, nem mennék vele moziba és nem pletykálkodnék vele a szomszédasszonyról. Ami engem illet, minden nap megkérdezem az óvónéniket és a tanítónénit is, mi történt. És szívesen válaszolnak is.



    4. Megtörténhet persze, hogy a gyerek pedagógusa még szimpatikus is (manapság persze az efféle extrém helyzeteket el se tudjuk képzelni...) És akkor? Ne barátkozzunk, csak mert vki azt hiszi, a seggét nyalom?



    5. Gyerekzsúr: nálunk most volt az első. Úgy hívtuk meg a gyerekeket (akiket a lányom akart, és igen, igen, volt köztük, akiket én nem kedvelek, bizony!), hogy azt mondtam a szüleiknek, háromkor hozzák és hatra jöjjenek értük. Ők örültek a három óra szabadidőnek, és nem tettük ki egymást az esetleges kényszeredett "beszélgetéseknek".



  • 2007.10.30 08:42:03evaandrea

    Egyébként nem véletlen, hogy a tanárok félnek a szülőktől. Ha a tanárverés még nem is általános, az többször előfordult elitgimnáziumban is, hogy szülői nyomás hatására egyszerűen leváltják a tanárt. Az egy dolog, hogy sokan úgy gondolják, bezárja az ajtót maga mögött, és ővé a hatalom...

    Viszont 20-30-40 szempár állandóan figyeli, mikor mit hibázik, és elmérgesedett viszony esetén akár simán vallanak egységesen ellene...Egyre kevesebb eszközzel kénytelen dolgozni...Szóval én belátom, nekik se könnyű, de ahhoz ragaszkodom, hogy legalább a minimális emberi elvárásoknak feleljen meg. De ezt lehet emberi módon is előadni...

  • 2007.10.30 08:43:59Alvomacko

    Tegnap óta töröm a fejem a szülőknek benyaláson. Hogy az most hogy is van? Mi a csudát jelent?

    A gyerekzsúrokon soha nincsenek jelen a szülők. Legalább is én még nem láttam olyat...

    Én utoljára a játszótéren kerültem "szorosabb" kapcsolatba a szülőkkel. Merugye, ott az ember üldögél a padon, oszt olvasni nem sok esélye van, így a szociálisabbjának marad a beszélgetés. Én a nagyon szociálisak közé tartozom. Beszélgettem én mindenkivel, de csak néhány szülővel jártunk össze. Ilyenkor valakinél összegyűltünk és a csemeték ízekre szedték a lakást. De ez nem a nyalakodásról szólt. Sosem volt erőltetett.

    Aztán az óvodában nagyon redukált volt a kapcsolat a szülőkkel. Merhogy ugye mindenki rohan haza vagy akárhová... Tudtuk, hogy ki kinek a szülője, néha 2 percre megálltunk a folyosón dumálni, de aztán annyi. A zsúrokra meg a gyerekek egymást hívták meg, nem a szülőket.

    Iskolában meg már csak a szülőin talákozik egy maroknyi szülő. De azok általában annyira sokáig tartanak (mármint a szülőik), hogy megint csak nyargal lóhalálában haza mindenki a végén...

    Szóval nem értem. :-)

  • 2007.10.30 10:39:54tádé

    Alvomacko, bocs, nem a támához tartozik , de nem voltál véletlenül az IKEA--ban szombaton délután a lányaidal, régóta olvaslak és egyszerűen úgy gondoltam, hogy te vagy. Bocsi, ha mégsem. /Új huzat?/

  • 2007.10.30 10:42:39napos oldal

    tökre beparáztam, mikor elolvastam a posztot, nekem is sajnos minden az arcomra van írva, eccerűen nem tudok vegyülni azzal, aki nem szimpi.



    aztán jó volt olvasni a kommenteket, látom, nem is kell :) belegondolva, a szüleim életében sem jelentett ez semmi problémát, talán ez fel lett fújva egy kicsit most.



    nagymamám volt némileg gáz, anyukám csak 15 évesen mert neki szólni, hogy álljon le a bon-bon osztogatással a tanároknak, mert égő.

  • 2007.10.30 10:48:22Alvomacko

    tádé: én pénteken voltam és egyedül. :-(

  • 2007.10.30 10:55:37wish73

    azért a pénz adása nem nyalás, hanem paraszolvencia, és az én értékrendemben egy igazgatónak adni és elfogadni rosszabb, mint egy dokinak.

    érdekes, amit írtok a zsúrokról. nálunk tök jóban vannak azok a szülők, akiknek a gyerekei meghívják egymást. mindig kicsit szeparálódunk és felnőttbulit tartunk párhuzamosan.

  • 2007.10.30 11:04:32tádé

    alvomacko, ezer-ezer bocs. Csak már örültem egy kicsit.

    A témához: Nálunk volt olyan gyerekzsúr, amikor a lányom alsós volt, hogy az egyik kislány anyukája elhozta a lányát, és ott is maradt végig velünk, pedig direkt megbeszéltük, hogy a gyerekek maradnak csak. Baromi kellemetlen volt, mert nem tudtam eldönteni, hogy udvarias szülő módjára vele beszélgessek, vagy inkább a gyerekeket szolgáljam ki, illetve szórakoztassam. Ez az anyuka persze semmiben sem segített , csak ült és nézte, hogy én hogy ugrálok.

    Egyébként három gyerekesként/ egy óvodás, két középiskolás/ azt tapasztalom, hogy ez a benyalás dolog nem a szülőtársakkal van, tulajdonképpen igen ritkán és rövid időre találkozunk csak, hanem inkább a nevelőkkel . Az oviban semminek nincs még tétje, a gyerek egy a többi közül. A harc ott kezdődik, amikor általános , később középiskolát választunk és onnan kezvde folyamatosan tart. A pedagógusok különösen hajlamosak a gyerek negatív dolgait kiemelni egy-egy fogadóórán . Összegezve gyereked érdekében elég sok mindenre hajlandó vagy, még, ha az nem is mindig túl etikus.

  • 2007.10.30 11:24:27Alvomacko

    tádé: igazán nincs miért bocsánatot kérni. Bár igazán örültem volna, ha én vagyok, te meg megszólítasz. :-)

  • 2007.10.30 11:39:49levendul

    Én nem tartok szülinapi bulikat, viszont nagyjából szabadon jöhetnek hozzánk a kölykök (kivéve amikor tanítok (mert kicsi a lakás), bár néha olyankor is).

    A gyerekek miatti összejárásról nagyon hamar leszoktunk. Azok a felnőttek jönnek hozzánk, akikkel szívesen vagyunk együtt. Ők persze van, hogy hozzák a gyerekeiket. Ha a kölykök nagyon tiltakoznak, megpróbálunk kitalálni vmit. Ami persze nem mindig sikerül. Ilyenkor gonosz szülők módjára egymásra kényszerítjük őket.



    A sulis dolgokban (dekorálás, jelmezkészítés, sütés és a többi)szívesen veszek részt, nem nyalizásként élem meg. Ha valami nagyon zavar (pl amikor az oviban megpróbálták bevezetni a tévézést, brrrrr, vagy amikor a suliban hirtelen felindulásból nem akarták beengedni a 3/4 után érkezőket) azt szóvá teszem.

  • 2007.10.30 11:56:59tádé

    Kedves alvomacko, igazán látom magam előtt a jelenetet, ahogy diszkréten megkocogtatom a vállad, majd előadom, hogy szerintem honnan is ismerlek. Egész hétvégén ezen törtem a fejem , hogy ezt meg merjem -e kérdezni.Mindenestre kár, hogy nem találkoztunk.

  • 2007.10.30 12:14:05Alvomacko

    Meg! Tőlem tuti. Keress rám a wiw-en és akkor tudni fogod, hogy tényleg én bukkantam-e fel. :-)



    Ja, és pénteken az IKEA-ban láttam egy nagypocakos kismamát. Rögtön az ugrott be, hogy vajon porontyozik-e. Mögém állt a sorba és nem bírtam megállni, hogy ne beszélgessek vele. De a Porontyig nem jutottunk... Csak addig, hogy még két hete van hátra.

    Izééé, öööö, én is gyáva voltam. :-)

  • 2007.10.30 12:42:20odrade

    Én is sokáig azt gondoltam "különc" leszek. Ez az oviban még zökkenőmentes volt, de a sulinál rá kellet jönnöm muszály kicsit lobbizni, hogy a gyereknek jó legyen . Nem túl nagy dolgok : Fénymásolás(szerencsére munkahelyen lehet:))) süti sütés farsangra, karácsonyra főleg a fiamnál Ő azért picit problémásabb volt mint a lányom.Most, hogy már mind a ketten 8 osztályos gimibe járnak picit megint különc vagyok, mert ebben a suliban nem várják el az ilyesfajta lobbizást és a gyereket csak saját magáért szeretik (vagy nem) de legalább teljesítménye szerint osztályozzák.

    A szülőkkel pedig mindig sikerült semleges viszonyt kialakítanom bár a fiam legjobb barátjának anyukájával én is jóban vagyok.Egyébként ez az első hozzászólásom úgyhogy Sziasztok!

  • 2007.10.30 13:41:13manci

    Nálunk ez egyenlőre nem kérdés, de látom előre, hogy már másfél év múlva az lesz. Akkor lesz ugyanis a lányom 3 éves, és szeretném, ha óvodába menne. Viszont itt elvileg nem vesznek fel gyereket az ovikba, ha anyuka egyébként otthon van, mondjuk a kisebb gyerekkel.



    Azért írtam, hogy elvileg, mert a gyakorlatban felveszik azokat, akiket mindenképpen muszáj, de már ezek között is vannak jópáran, akiknek az anyukájuk hamis munkáltatóit visz, majd a maradék néhány helyre meg a protekciósokat.



    Na most abban a helyzetben vagyok, hogy anyósom keresztül valszeg én is el tudnám majd intézni, de már most rosszul vagyok az egésztől.



    És ugye rögtön felmerül az emberben, hogy mire is tanítsa a gyerekét: arra, hogy legyen mindenáron becsületes, vagy arra, hogyha úgy adódik, ügyeskedni kell? De ugye az élet olyan, hogy legtöbbször ahol valakit előrenyomnak, ott valaki háttérbe szorul. És ez baromira nem igazságos.

  • 2007.10.30 13:57:31Chang Yai

    lehet, hogy én vagyok különösen hibbant és érzéketlen felnőtt / óvónő, de én soha nem benyalásnak éltem meg, ha valaki segített a fénymásolással / hozott egy szál virágot / besegített akármiben, hanem úgy, hogy kedves, segítőkész szülő. pl. sokszor kapunk friss gyümölcsöt, amit aztán egyébként a gyerekek között osztunk szét. az egyik szülő teljesen önszántából csinált ingyenes táncszakkört délutánonként a kislányoknak. stb. attól még a gyereke lehet egy kiállhatatlan miniszörny, akire alkalomadtán, ha szükséges, panaszkodok is. csak maximum rosszabbul esik megtenni.

    másik irányban: volt egy szülő, aki nem bírta a pofám, ment az igazgatóhoz, hogy szerinte rúgjanak ki, és mindenféle hazugságokkal összekampányolt még négy másik szülőt is. a kedves, aranyos, szorgalmas, stb, gyerekeiken kellett volna ennek csattanni?

  • 2007.10.30 14:14:43Kékfelhő

    manci: ne filózz, intéztesd el. Ettől még rendes, jó szülő is lehetsz. Mivel kevés a hely, így sem, úgy sem lesz igazságosan elosztva.

  • 2007.10.30 14:20:00rozsdi

    Talán ehhez a témához kapcsolódik, amin sokat gondolkodtam, de megoldás még nem született. Hogyan köszönjem meg a bölcsis gyermekem gondozónőinek a kedvességüket, odafigyelésüket, hozzáállásukat úgy, hogy ne tünjön nyalizásnak?! Valahogy szeretném kimutatni a hálámat, hogy ilyen jó helyre került a gyerekem. Van valami ötletetek? Köszi

  • 2007.10.30 14:29:23Kékfelhő

    egy szál virág

    egy csomag kávé

    sok-sok köszönöm, szívből jövően



    eddig még sosem vették nyalizásnak

  • 2007.10.30 14:36:44ikrekmama

    rozsdi,



    bonbon (engem pl a nevnapomkor mindig meghat,ha a tanítvány hoz egy Ferrero-t :) ), virág, kávé, ahogy Kékfelhő írta. Ha olyantol kapja az ember, akivel tényleg kölcsönösen szimpatizál, nem tűnik nyalizásnak.

  • 2007.10.30 14:56:16tádé

    Karácsony előtt szoktam az óvónéniknek egy nagyon pici zacskóban pici ajándékot összállítani / angyalka, mécsetartó, stb./ nagyon kevés pénzből. De nagyon örülnek neki és én is csak azért adom , mert a fiam szereti őket, és különösen az egyiküknek nagy szerepe van abban , hogy szeretünk odajárni.

    Ez nem benyalás, benyalás majd akkor lesz, amikor a bukásra álló középiskolás fiad magyartanárát próbálod meggyőzni, hogy mégse buktassa meg a gyereket. Ajándékok közül a csokit, virágot elfogadhatónak tartom , de kávét semmiképpen. A régi rendszerben volt divat, amikor még egy-két fajta volt, és az is drágán. Egy különleges doboz csoki ,az igen. Amit amúgy nem veszel magdanak.

  • 2007.10.30 15:15:54rozsdi

    Köszi az ötleteket, névnapkor a csoki, virág az OK. Most az ünnepek előtt meg igazán jó Tádé ajándéka, már tudom is, hogy honnan és mit adunk. Csak a kezdet volt nehéz :) És természetesen a köszönöm sem fog elmaradni :)

  • 2007.10.31 13:21:35sultzoldparadicsom

    általában a gyerekek nem olyan barátokat választanak aki nekünk tetszik, nem is kell hogy tessék, a szülei meg végképp nem , előbb utóbb úgyis megtalálja a zsák a foltját, a tantónénik,és egyebek között is hasonló a helyzet, nem kell erőszakot venni magunkon, ha a gyerek okos és értelme, úgyis boldogul, ha meg nem hát így szeretjük

  • 2007.10.31 20:43:09wish73

    sztem az is kedves gesztus, ha a gyerek készít valamit-vagy, ha nagyon pici a gyerek, akkor együtt, de úgy, h látszódjon a keze munkája.

  • 2007.10.31 21:05:42Nilüfer

    legkisebb gyrekem álomcsapdákat készített minde tanárának nyolcadikban a ballagási búszúzásra..mindenki meg volt hatbva, nem kis munkája, és két hónapja volt benne. de lehet, hogy már írtam..akkor bocs:)

  • 2007.10.31 21:14:09napos oldal

    az micsoda?

  • 2007.10.31 21:20:04Nilüfer

    az álomcsapda:

    az egy eszköz, mai a rossz álmokat megfogja:))) na viccen kívül, egy kör alakú tárgya, mit be kell szőni fonallal, gyöngyökkel meg ilyenekkel díszíteni. megpróbálok neked keresni.A lányom nagyon szép darabokat tud eszkábálni:)

  • 2007.10.31 21:21:18Alvomacko

    Nilüfer: na, ez engem is érdekel. Karácsonyra újítani szeretnék...

  • 2007.10.31 21:21:45Nilüfer

    hát, tízezer találat van a googlen..nem tudok most ráakadni .Indián izé:)

  • 2007.10.31 21:22:32Nilüfer

    de ha gondoljátok egy mail címre holnap este a lányom képtárából elküldök párat:)

  • 2007.10.31 21:23:26napos oldal

    köszi, megnézem

    a nevét igyekszem elfelejteni, elég, ha szép :))

  • 2007.10.31 21:25:25Nilüfer

    www.netboard.hu/viewtopic.php?topic=11193

  • 2007.10.31 21:25:49Nilüfer

    itt van egy

    de gyatra:)

  • 2007.10.31 21:26:51Nilüfer

    jaj!! a hematit néven épp a kicsim csapdája is ott van!!! igen!!!!!!!!!

  • 2007.10.31 21:27:29Nilüfer

    erről nem is tudtam:)))))))))))

  • 2007.10.31 21:32:38napos oldal

    szépek!

  • 2007.10.31 21:38:05Alvomacko

    Nilüfer: megnéztem. Tök jók! Meg is indult a fantáziám! :-) De karikát honnan szereztek hozzá?

    És vannak kötelező elemei a csapdának?



    Jajjj, ez nagyon tetszik. Eddig üveget, meg matricát festettem, meg szalvétatechnikáztam, de most lehet, hogy újítani fogok.

    Bár mostanában kedvet kaptam a horgoláshoz is. Valamikor anyuval nagyon sokat horgoltunk. Terítőket, alátéteket.

  • 2007.10.31 21:46:09Nilüfer

    ügyes a gyerek, mi?:)) ő is dekupázsolt, üvegfestett, meg ilyenek.A karikákat eleinte kézimunka boltban vettük, hímzőrámák, később fonta fűzfa vesszőből.Van két baromi nagy zsomorúfűzűnk, abból készül az adventi koszorú alapja is...azt is magunk eszkábáljuk évről évre.temészetes izékből:) a csipkebogyó különösen szép rajta. A csapda kötelezője a belső fonat, a gíszítés egyéni. meg a lógó, három a szokásos. de csinált dupla csapdát is, azt hiszem, ferl is tette...két karika egymás alatt

  • 2007.10.31 21:48:38Alvomacko

    Nilüfer: köszi, majd megpróbálom én is.

  • 2007.10.31 21:52:23Alvomacko

    És igen. Nagyon ügyes! Grat.

  • 2007.10.31 22:05:34Nilüfer

    jó éjt, és köszi:)

  • 2007.10.31 22:06:54napos oldal

    (aki most a szívás közepén van, vegye eszébe, egyszer felnő az a gyerek, és ilyeneket csinál!)

  • 2007.11.03 21:43:22Apafarkas

    a nyalás, a korrupcó és a lobbi három teljesen különböző dolog. Az első undorító, a második időnként szükséges rosz, a harmadik meg egy normális érdekérvényesítés, amivel a másikat sem hozod hátrányba. Szerintem.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta