Amikor a gyerek éget

Amikor kicsi voltam, apukám szerint okoztam néhány kellemetlen percet neki, amikor idegenek előtt jártattam a számat. Egyszer például mikor felszállt a metróra egy néni, és én felkiáltottam: „Apa, ott a boszorkány!” Gyerekszáj.



Másik gyakran emlegetett gyerekkori sztorim szerint buszon utaztunk, amikor észrevettem egy néger (akarom mondani, afro-amerikai) bácsit. Jó hangosan megkérdeztem: „Apa, a bácsinak a feneke is ilyen fekete?”



A hétvégén saját gyerekem örvendeztetett meg két élménnyel, amelyen akkor el is pirultam. Kis panzió kávézója, reggelizünk. Két középkorú vagy kicsit idősebb hölgy lesi a gyerekek minden kívánságát, készít nekik külön kakaót és el van ájulva tőlük.

A két és fél éves Pötyi a kakaó elfogyasztása után leül a földre, húzná fel a cipőjét, de sehogy sem sikerül. A néni odaugrik rögtön és mondja neki, hogy húzza ki a cipő nyelvét. Pötyi dühösen ránéz: „Úgy csinálom, ahogy én akarom!”

Másnap ugyanez a helyszín, csak mi reggelizünk, a nénik mosolyogva nézik, ahogy a gyerkőcök tömik magukba a kalácsot. Adnám a következő falatot Pötyinek, aki jól hallhatóan leteremt: „Anya, tele van a szám! Majd akkor add, ha lenyeltem. Megértetted?”
Oszd meg másokkal is!
Mustra