SZÜLŐSÉG

A modern tanító néni emailt küld a szülőknek

2007. október 22., hétfő 09:42

Ugyan a legutóbbi posztban úgy búcsúztam, hogy arról fogok írni, mennyire dögök egymással a kölkök, ezt az érzést végül elnyomta az a fölötti örömöm, hogy a XXI. században valóban kifogtunk egy XXI. századi tanító nénit. A kommunikációt ugyanis a legjobb irányba terelte, heti mailt kapunk az aktualitásokról.



Ezt persze észrevettük az első, a második, sőt a harmadik héten is, de nem gondoltam volna, hogy az ez irányú lelkesedés kitart, hiszen van éppen elég egyéb adminisztráció a 32 gyerekkel amúgy is. Az összefoglaló mailecskék azonban megmaradtak, s ma már nem kell anyáink problémájával szembesülnünk: "- Mi volt a suliban? - Semmi!" párbeszéd elképzelhetetlen, hiszen pontosan tudjuk, hogy milyen betűnél tartanak, mi az, ami könnyebben megy nekik és mi az, ami esetleg problémát okoz nekik.


Természetesen attól nem kell félnünk, hogy a személyes találkozás innentől kezdve ki lesz húzva egy huszárvágással az iskolai életünkből, hiszen ha valami konkrét dolgot szeretnénk megtudni, arra továbbra is ott vannak a fogadó órák. Tehát, kedves tanár néni, ötösre tetszett vizsgázni a lelkesedésből és az interakciós kommunikációból is.

Megkaptuk az első szöveges értékelésünket is. Lehet arról vitatkozni, hogy mi a jobb, ha Pityu kap egy bitang nagy cerkát, ami kilóg az ellenőrzőjéből, vagy az, hogy szép magyar nyelven leírják, hogy mi az, ami buksi fejében nem fér teljesen bele.

Első osztályban mindenesetre maximálisan egyetértek azzal, hogy nekem szülőnek, magyarázzák el, hogy mi megy jól, mi nem a gyerekemnek, ne csak egy minősítést kapjak. Szerencsére most még minden gyerek jól teljesít, az osztály átlag az első teszten 98,6%-os lett, ami nagyon jó. S így mindjárt láthatjuk, hogy a gyerekek értékelése összetett folyamat, hiszen erősen mérve vannak.

A következő kérdéskör, ami az elmúlt napokban foglalkoztatott, az a büntetés léte vagy nem léte. Sok tanító néni nem alkalmaz semmi nemű büntetést a gyerekek felé, maximum kapnak egy randa rókát, vagy egyéb elrettentő állatot. Ezzel is egyet értek. Nálunk fekete pont van. Meg persze piros is, de most a lényeg hogy van fekete. Gondolom, ahol most róka van, előbb utóbb ott is fekete pont lesz, így nem biztos, hogy a kezdeti árnyalt büntetés a későbbiekben nem jut el majd ugyan oda, ahová mi már a kezdetektől tartunk. Azt viszont sajnos nem látom, hogy annak a gyereknek, aki úgy gyűjti a feketét, mint más a matricát, vajon elegendő visszatartó erő-e egy beírás. Az meg egy más kérdés, hogy a róka sem lenne az, de most mindegy.

Arra a kérdésemre pedig, amikor Pannát faggattam, hogy és mi lesz Zsuzsikával (legyen most Zsuzsika, amúgy nem az), ha lesz már egy szekér fekete pontja, azt a választ kaptam, hogy semmi. Persze a tanító néninek biztosan van ötlete, én a partvonalról csak sajnálni tudom. A tanítót, nem pedig a gyereket. Mert szélmalomharcnak tűnik, amikor egy közösség munkáját szétcsapja egy kezelhetetlen diák. Ugyanis bármekkora a pedagógus tehetsége, az egy szem kezelhetetlen gyerekre fordított időt a másik 31 gyerektől veszi el. Nem sajnálom tőle, csak valahogy nem így képzelem a tanulást.

S bár bele tudom élni magam Zsuzsi szüleinek a helyébe, akik lehet, hogy valóban nem tudják kezelni a problémát, sőt, lehet, hogy ez az állapot a maximum, amit a gyerekből kihoztak, mégis úgy érzem, hogy ezzel a napi szintű harccal mindenki veszít egy picit. Zsuzsika, a többi diák és a tanító néni is. De hát integrálunk, aztán felzárkózattunk, a végén meg közép szintű dolgokat művelünk kézen fogva. A bizalmat azért én még megadom mindenkinek.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.10.22 20:49:28Zsömi

    Ez kinek volt jó? Nekünk "normális" gyerekeknek biztosan nem. ÉS neki? A "beteg" fiúnak? Nem vagyok büszke rá, de állandóan gúnyolódás céltáblája volt és kész kínszenvedés volt találni valakit, aki segített neki lépcsőzni, ha másik emeleten volt óránk. Nem dicsőség volt segíteni, hanem ciki. Ezzel szivatták egymást a fiúk. tinédzserek kritikusak és kíméletlenek tudnak lenni. MÉg az einensek is.

    Közben pedig az egyik osztálytársunk erősen dadogott és imádtuk, a legnépszerűbb fiú volt az osztályban. Volt roma osztálytársunk is, szerettük.

    Mindezt egy teljesen átlagos, kisvárosi gimnáziumban.

  • 2007.10.22 20:51:37wish73

    hát, ha a felnőtt közösség is szegregálja a devianciát (javító-nevelő, börtön), akkor a gyerekközösségben is elfogadható, hogy a normákat tartani képtelen gyerekek ne legyenek egy közösségben a többiekkel. félreértés ne essék, nem elzárásról beszélek!! de a sajátos nevelési igény azt kéne, hogy jelentse, h más létszám, más végzettségű pedaógus foglalkozik a gyerekkel és nem azt, h az épületben valahol állományban van egy fejl. ped., a létszámban meg kettőnek számít az adott gyerek, és így nem 32, csak 31 gyerek van az osztályban. a tolerancia, a másság elfogadása, segítségnyújtás stimmel, amíg valaki mozgássérült, hallássérült, gyengénlátó, dys-es, de nehogymár egy túlkoros, túlsúlyos, kicsiket testi-lelki terrorban tartó magatartászavaros, hyperaktív gyerek ámokfutását le kelljen nyelnie egy "mezei" gyerekcsapatnak és pedagógusnak. látta már valaki élőben, hogyan működik ez a fejlesztőpedagógusos dolog? mert mondogatni egyszerű. de az nem olyan, mint egy személyes testőr, aki a tanítási órán és a szünetekben is ott sasol mellette. az integráció támogatói általában azok, akik családilag személyesen érintettek, vagy életükben nem kerültek még olyan helyzetbe, amit a partról bőszen támogatnak. és persze vannak sulik, akik megválogtaják az integrálandó gyerekeket, aztán verik a mellüket, h náluk milyen jól műxik.

  • 2007.10.22 21:25:50Zsófic

    Wish, egyetértek veled.

    Persze vannak érvek, hogy a közösség felhozza a problémás gyerek teljesítményét de meg vagyok győződve róla, hogy nem minden típusú probléma, és osztálylétszám esetére érvényes a jótét hatás.

    Lehet, hogy lüke példa, de a náthást nem egészségesek közé viszik, mert attól rendbejön, hanem kamilláznak, teázgatnak, orrot kidugítanak vagyis kezelik az adott problémát. Ha azok a gondok, amikkel a szegregált gyerekek küzdenek, a jó példa hatására elmúlnának, azt hiszem nem itt tartana a világ:)



    Mert a mostani integrált oktatás, legalábbis mifelénk, nem áll másból, csak -a mixeljük őket, aztán ússzunk az árral, mert ez a korszellem- kényszermegoldásból.

  • 2007.10.22 21:29:22juta

    nem értek egyet azzal, hogy a "normákat tartani képtelen" gyerekek, stb. ne legyenek együtt a többiekkel, sem azzal a mondattal, hogy nem szabad egy miatt szenvedni a többinek. Minden gyerek valami másért más, mint a többi. Van, aki magában szorong, valaki hangosan. Valaki közbekiabálja a jó választ, valaki a rosszat. Valaki megvárja amig felszólítják, valaki nem. stb. Van, aki tombol, van aki megbetegszik. Az egyikkel könnyebb a tanárnak, a másikkal nehezebb. Ezek egyike sem lehetne ok arra, hogy a gyereket kiközösítsék, különválasszák, szegregálják. Léteznek olyan pedagógiai módszerek, amikkel a különbségek kezelhetők, amikkel a gyerekek érdeklődése nem kopik ki két héttel a tanévkezdés után, amitől egyik gyerek sem bélyegződik meg. (és ez nem a piros és a fekete pont) Ezek nem kerülnek többe a ma alkalmazott módszereknél. Ehhez alapvetően egy más szemlélet kellene, és némi motiváció arra, hogy változtassunk. Sajnos ez a kettő hiányzik a leginkább, bár nem mindenkiből, van egy csomó jó pélra. Mindig könnyebb mást hibáztatni, sőt a legkönnyebb a körülményeket.

  • 2007.10.22 21:44:53wish73

    ó, juta, hogy milyen szép, amiket írsz. hol vannak azok a pedagógiai módszerek? valahol egy könyvtár mélyén, vagy trezorban őrzik? hidd el, a kolleganőimmel máson sem vagyunk, mint, h integráljunk, de télleg nem lehet mindenkit. és hát, nem is mindig pedagógiai kérdés. egy dyslexiásnak minősített enyhe ért. fogy. sosem lesz képes együtthaladni az osztállyal. egy gyógyszert nem szedő súlyos hyperaktív, figyelemzavaros gyerek sosem lesz képes végigülni az órát-nincs az a pedagógia módszer. ilyen alapon a cukorbetegségnél a vércukorszintet is lehetne önuralommal szinten tartani. szóval kell személyi/tárgyi feltétel, az a helyes, ha megpróbáljuk, de, ha nem megy, akkor ne kelljen már hosszú évekig szüttyögni. nem kell, h mindenki szőke, hosszú hajú, rózsaszín masnis kislány legyen, de igenis vannak társdalami normák minden korosztályban, minden közösségben. ezektől valamelyest el lehet térni, ezen eltérések egy részét meg kell tanulni kezelni, együttélni velük, de van olyan, amikor már sem testileg, sem lelkileg, sem szellemileg nincs javára sem az integráltnak, sem a befogadó közösségnek. és hidd el, ha a te gyereked osztályát tartaná rettegésben valaki, vagy náluk telne az egész nap fegyelmezéssel, náluk nem haladna atanítás, náluk nem lennének kis külön programok, mert eg yvalaki miatt képtelenség, akkor nem mondanád, h nem értesz egyet azzal, h nem szabad egy miatt szenvednie a többinek. miért kéne már eg yvadifegen gyerek miatt 30 másiknak szenvednie? mert ez tanít toleranciára?? dehogy. kiközösítésre, utálatra igen. toleranciára az a hátrányos helyzetű v. enyhén fogyatékos gyerekkel való közös munka tanít, ahol az integrált gyerek és családja együttműködik.

  • 2007.10.22 21:54:56Zsófic

    Juta, vannak módszerek, valóban. Nagyszerű könyveket olvastam rokonszenves emberektől, a Montessori, a Waldorf és egyéb alternatív oktatási módszerekről. Azután letettem a könyveket, és igyekszem gyorsan elfelejteni az olvasottakat. Mert számomra (vidéki, közepes város lakójaként) ez nem reális választási lehetőség. Itt a tuti suliban a második héten házit adnak az elsősnek, és a tanítónéni hihetően elmagyarázza barátnőmnek, hogy az a természetes, hogy a gyereke négykor suliból hazamegy, játszhat egy kicsit, de utána üljön le pici hurkokat gyakorolni, mert karácsonyra írni-olvasni KELL.

    Én a véleményemet csak a helyi, általam ismert viszonyokra vonatkoztatom, de azt tartom, hogy ilyen oktatási rendszerben minden félnek keserves élmény és nem haszon az integrálás.

    Ugyanis pedagógiai módszerek mellett figyelem, türelem és idő kell a tanításhoz. Nálunk pedig (városkánkban) daráló van. Menő, divatos daráló, és cikis, kopottas daráló. Többtannyelves, ének-zenés, katolikus, református , bárhova írathatom a gyerekemet, de hétszentség, hogy karácsonyra írni fog, meg olvasni. Ha egy életre megutálja, akkor is.

    Majd ha ebben rugalmasabbak lesznek, akkor van remény arra, hogy valódi problémákat is kezeljenek.



  • 2007.10.22 22:01:33Zsófic

    Uppsz, Wish egyet gondoltunk:)

    Ezek szerint tanítasz. Meg tudnád mondani nekem. hogy itt vidéken miért érzek nagyon nagy konzervatív ellenkezést az előzőleg említett mindenféle pedagógiai módszerekkel szemben?

    Itt ez valahogy sztárgyermekpszichológusok utópiájának tűnik.



    Persze naivitásomhoz hozzátartozik, hogy a csökkenő gyereklétszámban én nem a pedagógusfelesleget látom, hanem a lehetőséget az átlagosan 15-20 fős osztálylétszámra...



  • 2007.10.22 22:05:33eszter

    (és megintcsak Isten éltesse az iskolánkat! ne haragudjatok, igyekszem majd limitálni az ilyen megjegyzéseket, de sulikezdés óta minden témánál sóhajtozom a megkönnyebüléstől, és áldom a döntésünket)

  • 2007.10.22 22:33:10szanna

    Zsófic!

    Bár nem nekem szólt a kérdés, de megpróbálok válaszolni rá, vagyis inkább elmondom a véleményem.



    Tanárkollégiám egy része azért berzenkedik az "új" módszerektől, mert alapjaiban kéne megváltoztatnia a hozzáállását. Ez a csoport nagy átfedést mutat (hangsúlyozom saját véleményem, ami a saját tapasztalataimon alapul) az alkalmatlan pedagógusokkal. Rugalmatlanok (és igen sokszor felkészületlenek, több értelemben is) és ha többségbe kerülnek egy tanáriban (vagy az igazgató szárnyai alatt ténykedhetnek), akkor elveszik a kedvét a haladó szellemiségű kollégá(k)nak.



    Az a jobbik eset, ha legalább próbálkozik a tanár, de sokan az első kudarcnál vagy nehézségnél feladják. ÉS ezeknek a pedagógusoknak kéne integrálni! Miközben átlagos diákoknak se tudnak élvezetes órát nyújtani, vagy igazságosan értékelni.

    A rájuk rótt plusz terhekhez nem erősödnek meg, hanem mindent megtesznek, hogy megszabaduljanak tőle.

    Vidéken azért rosszabb a helyzet, mert nem csak a szülőknek van kisebb választási lehetőségük, de az iskolaigazgatónak is. Hiába szeretne változtatni egy pedagógus-gárda szellemiségén, ha a többség ellenáll. Új, haladóbb gondolkodású embereket nehéz alkalmaznia, mert szűkös a választási lehetősége.

  • 2007.10.22 22:34:00sony

    A bölcsiben (játszócsoport) egy Down kór specialista daduhoz került a lányom. A Down kóros kislányt szuperul integrálták, vidám volt, magabiztos, ez igazi kis csoda... Csakhogy közben elfelejtették az én lányomat rendesen beszoktatni. Tetszett nekik, hogy csendes, persze hogy csendes, mert szorongott, nekem pedig nem mondtak semmit. Év közben még dicsekedtek is, hogy úgy tartják a foglalkozásokat, hogy mindig azt csinálják, amit a Down kóros kislány szeretne. Említették azt is, hogy az enyém nem vesz mindig részt a foglalkozásokon (a soha korrektebb kifejezés lett volna), de türelem, ebben a korban ez természetes. Mivel nem tudott még beszélni, egészen év végéig sikeresen leplezték a helyzetet - szerencsére egy ovis év elég volt ahhoz, hogy elfelejtse, ami a bölcsiben történt.

    Leginkább az akasztott ki, amikor - értelmes gyerek lévén - kisakkozta, hogy a nyálcsorgatás kell a sikeres közösségi élethez. Hiszen, hiszen a nyálcsorgató kislány irányítja a játékokat. Egy ideig tűrtem, azt mondogattam magamban, ciki ide vagy oda szegény Down kóros kislány, és ha az enyém lett volna az, örüljek, hogy csak azért csorgatja a nyálát a játszótéren, mert azt hiszi ez jó dolog. Utána egyszer nem bítam tovább, és nyomatékosan, képletesen elmagyaráztam neki, mi a különbség a normális, és a fogyatékos emberek (gyerekek) között. Onnantól nem csorgatta a nyálát. Sajnálom, tényleg sajnálom a Down kóros gyerekeket és a szüleiket, de örültem, hogy olyan oviba kerültünk, ahol nincs integrált oktatás :(



    A témára visszatérve: szerintem nagyon aranyos az a tanítónéni, aki ezt megteszi :) Az iskola módszereiről pedig annyit, hogy minden módszer jó, amit a szülő jónak tart. De amire húzza a száját, morgolódik miatta, az biztosan nem fog működni, mert a gyerek megérzi. Önmagát beteljesítő jóslat. Egy csomóan nőttek fel úgy, hogy karácsonyig megtanultak írni-olvasni. Van közülük, aki ma szeret olvasni, van aki nem. Ez is ugyanolyan jó módszer, mint a másik, feltéve ha a szülők is, a tanítónéni is elfogadja jónak. A gyerekek ugyanis rugalmasak, és nagyrészt azt fogadják el jónak, természetesnek, amit a szülők is annak tartanak.

  • 2007.10.22 22:44:00sportos

    Amikor én jártam suliba, akkor a zsuzsikák az ún. K-osztályba jártak (kisegítô) 2 évig, velünk egy suliba. Persze csak akkor, ha nem kellett ôket kisegítô suliba vinni. Most, amikor a gyerekem jár suliba, a zsuzsikák a B. osztályba járnak, 2 tanerôvel van 8-10 gyerek, szintén 2 évig. Utána próbálják integrálni ôket.

  • 2007.10.22 22:48:47wish73

    a kicsit debil takarítőnő feltehetően nem vesz részt a milliós/milliárdos üzleti döntésekben. szóval el lehet őt fogadni, ha a saját helyén a saját dolgát teszi. enyém gyerek sulijában azt mondták, tanév végére kell csak írni-olvasni tudni, de, ha csak másodikban jön össze, az is ok. és házi feladat sem lesz első félévben. ehhez képest minden héten van házi, és okt. közepén 4 betűs szavakat írnak.



    Zsófic, elég logikusnak tűnne, ha a csökkenő gyereklétszám optimális osztályltsz-ot eredményezne. ez rövid távon sokkal drágább, hosszú távon meg senki nem gondolkodik kis hazánkban.

    a különféle mdsz-ektől való idegenkedés pedig talán azért van, mert "nehogymá valaki idejöjjön, és mást kezdjen el csinálni, mint, ami évek óta így vagy úgy működik". mivel a fővárosban sokkal több a gyerek-suli-pedagógus, több lehetőség van választani, kisvárosban nincs nagyon hová ugrálni. egy kisvárosi pedagógus, ha képzésre akar járni, akkor utaznia kell, sokkal több macera, mint bp-en, bár tavaly óta általános érvényű, hogy, ha az ember munkaidőben egyetemre, akkreditált képzésre jár, akkor fizetésnélkülit kell kivennie. pedig ezek részben vagy egészben hétköznapra esnek. ki engedheti meg magának, h 1-2 évig lemondjon a fizetése ötödéről? és, ha nincs rákényszerítve, mert a szülők így is -úgy is oda íratják a gyereket, akkor minek verje magát. na, meg honnan ismerhetné meg egy vidéki ped., hogyan működik valójában egy alternatív mdsz? ahhoz megint utazgatnia kéne, és nem csak a szomszéd kerületbe. aztán sok macerával, utánajárással, anyagi és egyéb befektetéssel épp annyit keresne. azért a pedagógus is ember, és a hivatástudat, lelkesedés némileg megkopik a hoszzú évek során, kevesekben marad annyi lelkesedés, h ennyi anyagi és erkölcsi megbecsülésért plusz dolgokba vágják a fejszéjüket.

    amúgy a waldorf oviról van egy kevés infóm- ideális (családi) háttérrel ok, de amúgy... du már nincs ovi, ebéd után haza kell vinni, ez azért nem mindenhol megoldható. van tanítványom, 5 éves, anyja sem érti a szavát, a mozgása olyan összerendezetlen, h öltözködni sem tud, de a w-ban nincs tornaóra, tornafoglalkozás, hívjuk bárminek, és nem járt arra egy óvónő, logopédus sem, aki azt mondta volna, h anyuka drága, vigye már el ezt a gyereket valami fejlesztésre, mert ebből így nem lesz suli 1-2 éven belül. ha ez egy "mezei" oviban avn, akkor is dühítő, de ők legalább nem verik a mellüket, a w. meg igen. rogers suliba járt mozgássérült tanítványom. na ott aztán akkora volt a liberalizmus, h folyton bánották-csesztették a kislányt, előtt a VII. kerületben nem volt ilyen gond. szóval én személy szt konzervatív vagyok.

    hú, hosszú lettem, bocsánat

  • 2007.10.22 22:50:10Apafarkas

    Juta, és a többiek, akik ennyire toleránsan álltok ezekhez a dolgokhoz.

    Szép dolog az integráció, de ne az én gyerekem jövöjét kockáztassák egy szociológiai kisérletben. Jelen pillanatban sajnos egy olyan helyen élünk, ahol nagyon kemény verseny van az életért, és a közösség nemigen könnyíti meg az egyének dolgát, ha azok egy bizonyos szint felett akarnak boldogulni. Nem az én dolgom segíteni a Zsuzsikákat és az egyéb lemaradt, HHH-s és egyéb gyerekeket, hogy az a gyerekem kárára válhat. Sőt, nekem kötelességem a gyerek érdekében tenni.

    A lemaradó, alkalmazkodni képtelen, beteg vagy deviáns gyerekeket (hogy az ok mi, ez teljesen léynegtelen, mint az adott gyerek társadalmi/nemzetiségi hovatartozás is) felzárkóztatni kell, nem pedig bedobni a többség közé, ami senkinek nem jó, főleg a jelen magyar rögvalóság anyagi keretei között nem.

    De nézz egy javított helyzetet! Kislétszámú csoport, okos tanítónéni, aki még felkészült is. Az X órából Y órát eltölt a lemaradó gyerekekkel, de ezt az Y órát a többiekre, köztük az enyémre is fordíthatná. És nem hiszem, hogy sokat veszítene a gyerek azzal, hogy nem ismeri a hátrányos társadalmi helyzetűek gondolkodását, ugyanis - ahogy a régi magyar mondás is szól, szűr a szűrhöz, suba a subához - nincs köze hozzájuk. Semmi olyat nem látok egy magatartászavaros gyerekben,amit szívesen látnék az enyémben.

    A tolerancia meg egy divatos jelszó mostanság, amit előszeretettel hangoztat mindenki, de az esetek 99%-ban pusztán üres frázis, nem több. Nem toleranciára van szükség, hanem érdekérvényesítésre, bármi kegyetlenül is hangzik mindez.

  • 2007.10.22 23:14:08evaandrea

    30 -ból 10 az már 33%, de csak a matek miatt.

    Valóban, ebben az intézményben nincs 30 fős osztály, csak a fele, de a problémások aránya magasabb. És persze volt vizelettartási problémás is, több is, meg túlkoros is bőven. Egy kis odafigyeléssel megoldható, hogy cserélhesse a pelenkát, és ne legyen büdös...

    Sajnos a tanárok a hagyományos frontális módszerrel nem boldogulnak, szinte mindig differenciált foglalkozást kell tartani, ez strapás tényleg, de csak nagyon indokolt esetben, és nagyon kevés gyerekről mondanak le. Általában a szülői támogatottság hiánya miatt, hisz az eredményes munka feltétele az együttműködés.

    Általában túl hamar (türelem hiánya) a legegyszerűbb megoldást választják, közösítsük, ki, nem idevaló...Szerintem legalább félév a türelmi idő. Egyébként a gyerekeim révén nem vagyok érintett, csak nem tetszik az a kiközösítősdi, ami folyik. Aki nem kockafejű, az nem fér be a normába? Hulljon a férgese, mert más, mint a többi?

    Egyébként a pedagógusoknak üzenek egy rém egyszerű módszert, szeretet. Ha egy gyerek érzi, hogy szeretik, meg akar felelni, és már nyert az ügy.Bármilyen elvetemült is, mert rendszerint a figyelemért, szeretetért rosszalkodik...

  • 2007.10.22 23:29:03szanna

    Evaandrea!

    Az utolsó bekezdéseddel nagyon egyetértek!



    A tanárok átlagos iskolában sem boldogulnak a frontális tanítással, csak ott nehezebb észrevenni, mert a gyermek vagy motivált, vagy a szülők azok. A vezetőtanárom mondta anno, hogy a rossz tanár a jó gyereket nem tudja elrontani, a rossz diákról lemond (ez a gyerek kezelhetetlen). A rossz diákkal csak a jó pedagógus boldogul.

    Csakhogy a kréta-duma módszer könnyű, néhány év rutinnal felkészülés nélkül is megy, a csoportmunka, a differenciálás viszont sok munkát igényel.

  • 2007.10.23 01:40:15kincs

    Én még sohasem szóltam hozzá itt témához, de most kissé érintett vagyok. Ugyanis egy kisvárosi középiskolában vagyok fejlesztő-pedagógus.Ez itt azt jelenti, hogy a "más" - dislex, disgráf, hiperaktív,stb. - gyerekek egy osztályba járnak a "többi" gyerekkel (bocs a két megkülönböztető szóért,most csak rövidségük és laikusok számára az egyszerűségük miatt használom), viszont abból a főtárgyból(magyar, matek, töri), amiből valamiért lemaradtak, abból külön foglalkozunk velük. Pl. a magyarórák párhuzamosan mennek három osztályban, de az én óráimon csak azok vannak, akik fejlesztést igényelnek. Aki be tudja hozni a lemaradást, az visszakerülhet a "rendes" osztályba.

    DE be kell vallanom, hogy ezeknek a gyerekeknek a többsége minden tantárgyból külön csoportba van, és szinte soha, de soha nem kerül vissza.Még ha én minden új csodamódszert be is vetek (ahogy teszem, és kollégáimmal együtt tesszük is - folyamatosan továbbképzésekre járunk, sőt ma már mi tartunk ún. bemutató órákat a környező iskolák tanárainak).

    És megértem a szülőket, mert akármenniyre is szeretem a én kis tanítványaimat, elismerem, hogy nagyon-nagyon vissza tudják fogni a haladást egy náluk jóval több képességekkel rendelkező osztályban.

  • 2007.10.23 02:27:28eino.

    Juta:

    ,,nem értek egyet azzal, hogy a "normákat tartani képtelen" gyerekek, stb. ne legyenek együtt a többiekkel, sem azzal a mondattal, hogy nem szabad egy miatt szenvedni a többinek. "



    Juta, hát ne érts vele egyet. Szerencséd van, mert a te véleményed szerint alakulnak a dolgok. De az írásod után elvárhatom, hogy követelj ki magadnak 2 olyan kollégát, akik bármikor beléd rúgnak, fojtogatnak, a farkukat a combodhoz, a bicskájukat meg a nyakadhoz szorítják? Csak azért, hogy tapasztald már meg azt a gyönyörű elvet, aminek a mindennapjait szó szerint megszenvedik a gyerekeink. Az enyém is. És nincs mit tenni, mert integráció és blabla, agyhalál.



    Köszike, hogy dühönghettem egy kicsit az okos felnőttek láttán, akik annyira tudják a tutit, mit kell eltűrnie MÁSNAK. Főleg, ha a szenvedő fél mondjuk egy gyerek. A szemléletemet meg ne akard megváltoztatni és toleránsabb irányba terelni, nem a te gyereked zokogott fel álmában egy fojtogatási akció miatt. Asszem, így is elég toleráns dolog tőlem, hogy nem kentem még fel a falra. Hogy mitől ilyen, nem érdekel. Ez a szakemberek dolga, de nem a lányomé és a tanítójáé, akinek nem erre szól a képesítése.



    ---

    Máshol már írtunk erről a témáról, természetesen nem minden, valami miatt az átlagostól eltérő gyerek rémálom. Olyanokról beszélünk többen is, akik miatt lényegesen nehezebben halad az oktatás,és/vagy gyakran nyomasztóvá válhat az iskolai szabadidő eltöltése is.

  • 2007.10.23 02:32:40eino.

    Apafarkas:

    ,,Szép dolog az integráció, de ne az én gyerekem jövöjét kockáztassák egy szociológiai kisérletben. "



    Stimmt.

  • 2007.10.23 07:20:10hiperaktív

    Kedves wish73! A "hátrányos helyzetű, magatartásproblémás, fogyi gyerek" elég sértő kifejezés és határozottam visszautasítom, hogy ez a három jelző együtt szerepeljen. Ha a vessző mellett 'vagy' szavakkal is elválasztotta volna őket, akkor még érthető lenne a dolog, de így magamra nézve érzem tiszteletlennek a megfogalmazást. Jómagam ugyanis hiperaktív, magatartásproblémás gyerek voltam egészen általános hatodik osztályig, mégsem voltam sem hátrányos helyzetű (megvan mindkét szülőm, nem vagyok semmiféle etnikum, jó szociális körülmények között élek), sem fogyi gyerek. A magatartás probléma pedig egy kis szülői és tanári figyelemmel orvosolható, még pszichológushoz sem kell vinni a gyereket. Az általános iskolás problémás korszak óta szereztem egy érettségit, négy szakmát, nyelvvizsgát és diplomát. Ugyanakkor a színötös tanulóról is kiderülhet, hogy komplexusos és csak a frusztrációját fojtja a tanulásba. Azt hiszem az életben vizsgázunk igazán, nem az osztályteremben, ahol még kialakulatlan, formálódó személyiségek vannak, akikből még bármi lehet... még az Ön gyermekéből is.

  • 2007.10.23 08:29:48eszter

    Azért az integrációnak teljesen jól meghatározható korlátai vannak. A hozzáértők erősítsenek meg, én ezt az adatot csak onnan tudom, hogy nálunk ugye teljesen nyomatékosan, figyelmet felhívva folyik az intergrálás, DE! a "más" (átveszem, mert nem jut jobb eszembe) gyerekek aránya nem lehet több, mint 10%, mert ennyit bír el az osztályközösség.



    Szanna, nagyon igaz! Mármint, hogy nehéz reformálni azt, ami alapjaiban gázos. Látva a hosszútávú pozitív hatásokat, az oktatási minisztérium a nem-számszerű-hanem-szöveges-értékelés mellett számos módszert próbált a tantervben alternatív módszerrel helyettesíteni. Sajnos nem volt olyan sikeres. Miért? mert egy elem megváltoztatása nem biztos, hgoy jót szül: lásd, maguk a szülők toporzékolnak, hogy jójó ügyes, de igyekezzen jobban, akkor ez most hanyas lenne?! Ezért aztán továbbléptek, és minden, ami 5 lenne, az kb. ugyan azt a szöveges értékelést kapja, stb. Közben a lényeg nem ez! Ez egy Jenga játékhoz hasonlít. Ha egy rendszer áll, nem túl jól, nem túl magasan, de áll, akkor az alsó rudakat kár kivenni, és betolni helyette pálcikát.



    Még akartam valamit, de elfelejtettem, szal jövök még.

  • 2007.10.23 08:35:55eszter

    Apafarka, valóban, és a probléma továbbá az, hogy az első osztály végén derül ki, hogy ki az a további 3-4 gyerek, aki még "integrálódik" a 2 mellett. Nem lehet tudni, meg ugye elvileg nincs felvételi, stb.



    Nem lehet ezt pusztán "jószívűséggel" elintézni.



    Sajnos nálunk is jelentkezett ez a probléma, hogy többnek mutatkozott, mint amennyit elbírt az osztály. Törődő és pozitív problémamegoldó készséggel rendelkező szülők révén most ott tart a dolog, hogy még egy fejlesztő pedagógust "fizet" az osztály, aki a gyerekek mellett van napközben, hogy a "nem más" tudjon haladni. Ez első hallásra nagyon bizarrnak tűnik, hogy még én adok pénzt azért, hogy a többi integrálódhasson, de jobban és mélyebben belegondolva mindenki javát szolgálja. Arról nem is beszélve, hogy 24-re leosztva a pénzt, nem sokról van szó.

  • 2007.10.23 08:41:28eszter

    Jaj, eszembe jutott, aztán tényleg eldugulok:



    Osztálylétszám: az alternatív pedagógia nem feltétlen jelenti a csökkentett osztálylétszámot. Lehet, hgoy vannak (sőt, tudom, hogy vannak) olyan "pedagógiai módszerek", ahol nem egy megalapozott ideológiát, egy gyerekközpontú nevelést alkalmaznak, hanem kimerül abban a nagy alternatívizmus, hogy csökkentsük le jó alaposan a létszámot, jelezve a szülők fele, hogy lám-lám, mennyivel több idő jut az ő gyerekére személyesen, majd átcsapva egy liberalizmusba, kitör az anarchia az osztályban. Ezt nem tartom jónak.



    A nagy osztálylétszám egy jól működő alternatív osztályban előny. Teret ad a közösségi feladatoknak, és oldja a gyerekek közti feszültséget. Ez leegyszerűsített magyarázat, nem is kifejezetten ez a lényege, de a hosszabb most hosszú, bocs.

  • 2007.10.23 09:11:30Zsófic

    Sony írta tegnap, hogy felnőttünk úgy is, hogy első félévben írtunk-olvastunk és nem lett semmi bajunk belőle. Nos, nem sok olyan ismerősöm van, aki idegen szöveget döcögés és silabizálás nélkül, normál beszédsebességgel tud olvasni. Én így tudok. Biztosan kell valami nyelvérzék, mert anno ugyanezzel a módszerrel három olyan osztálytársam volt, akik még gyakorlatilag nyolcadikban sem értették, mit olvasnak. Ez 15 éve volt, ma biztosan dislexiásnak neveznék őket, akkor simán csak butának...

    Ezek után végignéztem, hogyan utáltatták meg a lelkes, átlagosan jó képességű mostohaöcsémmel a tanulást, mert a tanítónő nem ismerte fel a dilexia tipikus jeleit, az én szavamra pedig(akkor 16 voltam) az anyukája nem adott annyit, hogy fejlesztőpedagógushoz vigye. Eredmény: elsős gyerek megbuktatása, majd teljes csőd, többé senki nem érzett rá, mit kéne kezdeni a segítőkész, kedves, de kicsit dacos könyv és betűundoros kisfiúval. A srác most húsz éves, lassan és keservesen évismétlésekkel tűzdelve két éven belül tán megszerzi a szakmunkásbizonyítványt. Pedig többet ki lehetett volna hozni belőle, ha a szakemberek (és s szülő) jobban résen van.

  • 2007.10.23 09:16:59Zsófic

    Eszter igaz, tényleg én is olvastam, milyen szempontokból előnyös a nagy csapat bizonyos módszerek szerint. Jogos, és tetszett is. Csak azokkal a problémákkal kapcsolatban, amik az én környezetemben vannak/voltak, mindíg az ugrik be, hogy ha kevesebb a gyerek, több figyelem jut az egyénre, hohy észrevegyék mire van szüksége és segítsék a fejlődésben.

    De valóban nem megoldás önmagában a kis csoport.



    Amúgy ez a közösből fizetett plusz pedagógus jól hangzik. Vállalható költségnek tűnik és nagyon jó, hogy a sulitokban nyitottak az ilyesmire.Ezt megjegyzem magamnak, kb. hat év múlva jól jöhet:))

  • 2007.10.23 09:34:40eszter

    jaj, véletlen vettem észre, amikor visszagörgettem.

    Ezer bocsánat: APAFARKAS! (tesóm a Farkas XY nevű konzulensének adta így le a szakdolgozatát: Farka XY)



    Zsófic. Persze ideális megoldást ma különösen nehéz találni. Eleve zárják be az iskolákat, mert kevés a gyerek, aztán a másikban lesz sok, ahol ráadásul sok a problémás....Valószínű nagyon nehéz lenne megoldani, hogy a lakhelyhez közel, nagy osztálylétszámmal, abban helyes arányban szereplő problémás gyerekkel lévő osztályba járjon a gyerek.

  • 2007.10.23 09:40:20wish73

    hiperaktív, sajnos valamit ezek szt nem sikerült elsajátítanod, míg integrálódtál. a sajátos nevelési igényű gyerekek csoportjába tartozókat simán fel lehet sorolni vesszővel a magyar helyesírás szt.

    a szociálisan hátrányos helyzetű is kikérhetné magának, mert ő meg nem hiper. szóval, ha felsorolás, akkor mindenki kiválaszthatja a rá vonatkozót, nincs ezen mit kikérni. de, ha gondolod, kiadom.

    a viselkedészavarok egy része nem pedagógiai, pszichológiai hátterű, hanem neurológiai. úgy tűnik, ezen a téren sem voltál elég alapos.

    azért nagyon örülök, h megpróbáltál építő jelleggel hozzászólni.

    amúgy nem összességében vagyok integráció-ellenes. van olyan eset, amikor mindkét fél számára hasznos, hiszen, ha leírjuk a gyereket már a kezdetekben, akkor tanulás-szakma hiányában a társadalom fogja őt eltartani, ahelyett, h ő maga is kereső tevékenységet folytatna. arról sem szabad elfelejtkezni, h sosem tudhatjuk, mikor csap be a ménkű. a már meglévő, egészséges gyerekemet is érheti bármi, ami miatt integrálandóvá válhat, nem beszélve arról, aki még akar 1-2 gyereket. sosem tudhatjuk, mit hoz a sors. szóval integráljunk, ha ezzel mindenki jól jár, de ne tegyük, ha ezzel minden fél veszít, és legyen lehetőség kudarcot vallani és másként folytatni.

  • 2007.10.23 09:56:19wish73

    amúgy a szociális háttér önmagábannem sajátos nevelési igény és nem is vonatkozik rá az integráció, ha tegnap esetleg így fogalmaztam volna, akkor elnézést. egy szegény családból származó sokkal inkább kikérhetné magának ezt, mint egy valóban SNI. na, mind1.

  • 2007.10.23 11:00:10juta

    pont azt írtam, hogy a tanári szemléleten kellene változtatni ahhoz, hogy ez működjön, és a fenti hozzászólások az ékes bizonyítékai, hogy ez a legnehezebb. Ezek a módszerek nem az íróasztal fiókban vannak, elég csak körülnézni néhány jól sikerült kezdeményezésen, és nem is feltétlenül a waldorf iskolákba kell menni hozzá (ott egyébként szó sincs integrációról, alaposan megválogatott szülők gyerekei tanulnak). sőt nem is csak budapesten, személyesen ismerek olyan falusi iskolát (teljesen hétköznapi, önkormányzati suli), ahol ez sikerült. Esetleg azon is el lehet gondolkodni, hogy vannak olyan országok, ahol ez jobban megy. persze azt nem lehet állítani, hogy Magyarországon minden rossz, máshol meg minden tökéletes, de azért nem zárható ki, hogy nem minden úgy jó, ahogy van. Ezek nem szociológiai kísérletek, ezek átvehető, de legalábbis átgondolható gyakorlatok.

    nem akarom felsorolni a szóba jöhető módszereket, de az biztos, hogy azt el kell fogadni, hogy a tanulás nem egyszerűen a tananyagban való haladással egyenlő.

  • 2007.10.23 11:06:44eszter

    "nem is feltétlenül a waldorf iskolákba kell menni hozzá (ott egyébként szó sincs integrációról, alaposan megválogatott szülők gyerekei tanulnak). "



    én végig waldorfról beszéltem, és integrálunk keményen.

  • 2007.10.23 11:17:25juta

    lehet, hgoy ilyen waldorf is van, csak én még nem találkoztam vele. persze bizonyos értelemben ők is integrálnak, de számomra nem ez tűnik a kulcsfontosságúnak.

    egyébként engem is természetesen kétségbe ejtene, ha a gyerekemet fojtogatnák az iskolába, de azt hiszem, hogy a pedagóguson kérném számon az esetet és nem a gyereken. Mert lehet olyan helyzetet teremteni egy osztályban, iskolában, hogy egyetlen gyerek sem érzi úgy, hogy csak a másik fojtogatásával érvényesülhet, hanem kap értelmes, számára kihívást jelentő, de megoldható feladatot.

  • 2007.10.23 11:45:09tollseprű

    Teljesen igazatok van abban, hogy nem mindenféle integráció pozitív, én se arról beszélek, hogy tapsikolva fogadjuk az enyhén túlkoros, agresszív, folytogatós "gyerekeket".

    És látom, másnál is elhangzott, ráadásul működő változatban, az extra fejelsztő pedagógus felvétele.

    Akkor most mi is a vita tárgya???

    Pont arról beszél minden integráció-párti, hogy úgy kellene, hogy eközben a többi gyerek ne sérüljön, ne szenvedjen hátrányt, sőtt, váljon többé azáltal, hogy megismeri a "más" gyerekeket, a nyálcsorgatósokat, a tolószékeseket, hogy ne bámulja meg az utcán őket, ne kapja el a tekintetét, hanem tudjon rájuk is úgy mosolyogni, ahogy az anyukájának általában nem sikerül...

    Tudom, persze naív vagyok, most lehet jönni azzal, hogy denálunkseműködikazintegráció meg csakkiutáljákamásgyerekeket, de szerintem ezek nem az integráció hibái, hanem a rosszul, nem elegendő és nem megfelelő képzettségű pedagógussal megvalósított próbálkozás.

    Ez nem egy szociológiai kísérlet, ez egy HIÁNYOSSÁGA Magyarországnak (többek között), amit orvosolni kellene.

    Mert igen, láttam én is más országban működő változatot. Leginkább az Államokban működött jól.



    Ja, mielőtt kérdeznétek, makk egészséges gyerekem van. Az egyik (már felnőtt) húgom kapcsán lennék (illetve lettem volna) érintett valamennyire.

  • 2007.10.23 11:49:44Apafarkas

    Eszter, a külön tanár szülők általi fizetésével az a gond, hogy már így is rengeteg pénzt fizetek az államnak úgynevezett "szolgáltatásokért" amiket, ha nem kéne befizetnem, sokkal szinvonalasabbakat tudnék vásárolni magamnak és a családomnak. (Oktatás, orvos, stb) Szerencsére én nettó befizető vagyok, de ezt nem az államnak, hanem a szüleimnek köszönhetem, illetve magamnak. És elegem kezd lenni abból, hogy mások osztogatják el a pénzemet, amit megkerestem, mindenféle jól hangzó szociális indokokkal. Bopcs, egy kicsit off lett.

  • 2007.10.23 11:58:22juta

    Hollandiából arra ismerek példát, hogy amelyik szülő teheti, het egy alkalommal beül az osztályba segíteni. Nekem ez nagyon tetszene, és biztos vagyok abban, hogy lenne néhány szülő, aki ezt szintén szívesen csinálná. Oda kell ülni egy-egy gyerek mellé, és segíteni neki az olvasásban, pl. Attól félek azonban, hogy a tanárok egy része nem lenne ere vevő, mert úgy érezné, hogy ellenőrizve van. Persze, biztos van kivétel, ez csak egy benyomás.

    Ez egy lehetséges mód arra, hogy az emberhiányt enyhítsük. Nem kerül semmibe, mindenkinek jó.

  • 2007.10.23 12:23:15Casparia

    Valahogy összemosódott a kétféle integráció kérdése, nem? Mert vannak egyrészt azok a gyerekek, akik valóban valamilyen fogyatékossággal élnek, másrészt azok, akikkel a szocializáció hiánya miatt nehéz a többi gyereknek és a tanítónak együttműködni. Előbbi esetre igaz az szerintem, hogy ami lemaradást esetleg okoz az integráció az osztálynak olvasástanulásban, azt emberségben, toleranciában pótolja. Utóbbira írtam valahol, hogy van olyan, ahol a legnagyobb segítőkészség és legjobb pedagógiai módszerek se segítenek látványosan, és nincs is ötletem, hogy mit lehetne, tenni, de még ilyen esetben sem igaz az, hogy a "normális" gyerek jövőjét kockáztatná egy "szociológiai kísérlet". Mert a gyereked jövője, ha a család rendben van, nem igazán az iskolán fog múlni.

  • 2007.10.23 12:23:32wish73

    juta, annyira ideológiai dolgokat írsz. semmi konkrétum, semmi személyes tapasztalat, csak az üres frázis, h megfelelő hozzáállással igenis minden esetben lehet. azt hiszem, sosem találkoztál "olyan" gyerekekkel, akik miatt a fentebb írók biz. esetekben a hátuk közepére sem kívánják az integr-t. hidd el, h nem mindig a pedagógus hozzáállásán, módszerein múlik a dolog. "a tények makacs dolgok", tényleg nem lehet mindnekit.

  • 2007.10.23 12:30:16eszter

    Apafarkas, ez teljesen érthető reakció, és bizonyos értelemben egyet is értek. De vagy elfogadja jelen helyzetben az ilyen jogos kifogásokat, vagy pedig egyszerűen szemet húny az józan ész indokai felett, és azt mondja, hogy álljon egymás mellett havi pl. 1-2e Ft, kontra harc a mindennapokban, hogy már megint elúszott a tanóra. Ilyen kérdésfeltevéssel szerintem mindenki az előbbit választaná.



    A férjem hasonlóképpen fakadt ki, és még sokan mások, tehát ez az ötlet tényleg teljesen bizarrnak tűnhet, azonban, ha minden problémamegoldásra úgy reagálunk, hogy "Ezzel az a baj...", akkor nem lesz változás.

  • 2007.10.23 12:42:40juta

    wish73. szerintem az utolsó hozzászólásom nem túl ideológiai, egy egyszerű, praktikus dolog. Nem könyvekből ismerem, hanem a sógorom csinálja szülőként. Nyilván föl lehet hánytorgatni az elméleti embernek, hogy elméleti, de szerintem ez nem egyenértékű azzal, hogy akkor semmihez sem ért. Nem létezhet gyakorlati oktatás elmélet nélkül. A pedagógiai főiskolán nem taníthatnak csak gyakorlati szakemberek, hanem valakinek ismernie kell az összefüggéseket egy más perspektívából is. Természetesen az elméleti szakembernek nyitottnak kell lennie arra, hogy mi történik a terepen. Ami példákat mondtam, ami elméletet mondtam, azt mind személyesen ismerem, személyes tapasztalatból, de ettől függetlenül nem tagadom, hogy a szakirodalmat is olvasom, sőt, ha valamit szakirodalomból ismerek csak, akkor is meg tudom ítélni. Tudom, hogy van egy csomó nehézség az integráció körül, de azt tapasztalatból és elméletből egyaránt tudom, hogy ez nem az integrálandó gyerekekből származik.

  • 2007.10.23 12:43:49juta

    egyébként szerintem sem lehet mindenkit integrálni, csak valahol nagyon máshol húznám meg a határt. Pl. egy súlyosan autista gyereket szerintem sem lehet.

  • 2007.10.23 13:43:56Apafarkas

    Casparia, igazad is van, meg nincs is (szerintem)

    Igazad van abban, hogy a családon sokkal több múlik, de ha egy ember életének nagy részét kénytelen eltölteni az iskolában, nagyon nem mindegy, mi várja őt ott. Egy kicsi gyerek napi 4-5-8 órát tölt a suliban (kortól függően) Igazán nem mindegy, hogy ott képes elsajátítani a dolgokat, vagy sem. A suli után meg nem olyan kellemes pótolni a dolgokat.

    A kicsit nagyobb kölköncök felvételiét meg had ne mondjam, mennyire befolyásolja az érdemjegy. Bár itt még hál istennek nem tartunk...



    Eszter, nem az 1-2-5 ezer forinton múlik. Az elven. A tököm tele azzal, hogy leadózom a jövedelmem 50+%-át, aztán meg ide egy kis kenőpénz, oda egy kis adomány stb...de ha muszáj, úgyis kifizetem.



    Juta, jópofa, amit írsz, de ma Mo-n működésképtelen utópia csupán.

  • 2007.10.23 14:32:00kincs

    Beszéletünk itt csudaszép szavakkal, kergethetünk mindenféle utópisztikus álmokat, akkor is be kell látnunk, hogy vannak olyan gyerekek, akiket nem lehet integrálni. Nme hiszem, hogy bárki is toleránsabb lesz attól, hogy 4-8-12 évig szenved valakitől vagy valaki mellett, aki egyértelműen nem abba a közösségbe tartozik, ahova valami nagyon okos reform meg integráció címén betették. És szerintem a gyerekek egy jó pedagógus és megfelelő családi közegben enélkül is megtanulják az elfogadát.

  • 2007.10.23 19:11:36juta

    kincs. a hozzászólások egy részében, a tiédben is nekem az a szomorú, hogy csak a gyerekekben, esetleg a családjaikban keresed a hibát. Nem lehet, hogy másképp is lehet iskolát csinálni? Nem lehet, hogy esetleg el lehetne gondolkozni azon is, hol a hiba az iskolarendszerben, a pedagógiai módszerekben? Nagyon rossz, ha egy gyerek 4-8-12 évig szenved az integrációtól, de az is, ha ugyaneddig a szegregációtól szenved, és később meg annak a következményeitől. Nem tudom elfogadni, hogy bizonyos gyerekeket áldozzunk fel a többiek kedvéért. INkább azt gondolom, hogy meg kell próbálni megkeresni a jelenlegi rendszer hibáit, és azokat orvosolni. Nem lehetetlen, nem is mindig kell hozzá sok minden, mint korábban említettem, csak sajnálatos módon itt többen ezt utópiának látják, mert az kellene hozzá, hogy ne másokban, hanem saját magukban keressék a hibát.

    Megint biztos nagyon utópisztikusnak tűnök, meg nagyon elméletinek, bár, nekem fontos, hogy kisegítő iskolában találkoztam több olyan szülővel, akinek a gyerekei egyértelműen nem fogyatékosok, és szakértői vélemény nélkül lettek odautalva a gyerekeik, vagy azért mert ellehetetlenítették őket a normál iskolában. De ismerek olyan egyetemistát is, aki évekig kisegítő iskolába járt és egy másikat, aki felzárkóztató osztályba. Persze mindketten romák.

  • 2007.10.23 19:24:42kincs

    Juta, tanítottál már iskolában? Én ugyanis azt teszem nap, mint nap. Ráadásul igyekszem/igyekszünk szakítani a hagyományos, poroszos oktatási formákkal,mert beláttuk (megkeresve magunkban is a hibát), hogy ez már elavult módszer. Ehelyett az óráinkon kiscsoportokban, interaktívan, játékosan és szemléltesen tanítunk. A gyerekek pedig élvezik, és nem érzik kirekesztve magukat, mert nem azt súlykoljuk beléjük, hogy ti most szegregálva vagytok, rosszabbak vagytok, mint mások, hanem - a szülőkkel is átbeszélve - ,hogy nekik ez a jó.

    És ne mondd nekem, hogy a gyerekeknek jó, hogy körülöttük a többség mindent jobbban tud, gyorsabban, ügyesebben dolgozik, akkor ő az osztályon belül nem érzi magát "másnak". Ha külön csoportban foglalkozom velük, akkor a saját kis világukban ők lehetnek a legjobbak!

    Ráadásul sajnos be kell azt is látnod, hogy minél kevesebb a tanár, és minél magasabb az osztálylétszám, annál nehezebb egy osztályon belül megvalósítani a differenciált tanítást.

  • 2007.10.23 20:05:29Anura

    Egyetértek kinccsel, nagy osztálylétszámban, ha még a fele magatartászavaros, vagy csak szimplán szemtelen is, megnézem, ki az, aki érdemben tud foglalkozni mindenkivel 45 percig. Én emlékszem, A osztályba jártam, és még tanulási eredmény alapján volt B osztály, és igenis kerültek át hozzánk onnan. De viselkedészavaros, meg teljesen deviáns gyerek mintha hiányzott volna, mondjuk akkor a szülők sem olyan hozzáállással kezelték a rendszert, hogy "A tanárok hülyék".



    A tanáron számonkérni, hogy a gyerekemet fojtogatják: hát igen, de nyilván nem szem előtt fogják ezt csinálni, és 400 gyerek közt pont észre lehet venni a hiányzókat. Vagy nem is iskolában, mint tették, hanem útban hazafelé verik meg a kicsit a nagyok.



    A tanár meg: lelkére beszél, ismét, beír ellenörzőbe, beír naplóba, rontja a magatartásjegyet, jelenti az iskolaülésen, tanári kar elé citálják a gyereket.. most őszintén: Melyik nehezen kezelhető, túlkoros, antiszociális "gyerek"-re hat ez? Mindegyik kívülről tudja, hogy őt az iskolából maximum eltanácsolják, legfeljebb megbukik, de már azt sem, mert ha 12 évesen együtt él egy pasival pl, akkor jobb ha teherbeesés előtt végez - igen, van iskola amelyik fél és sumákol. Kap egy-két-három figyelmeztetést ilyen fajtát, aztán olyan fajtát, majd igazgató fajtát, aztán minden megy tovább ugyanúgy.

    És ez még csak nem is egy elvetemült kiskorú bűnözők iskolája, hanem városmenti, kis nebulóház. Azt is pontosan tudják ezek a problémás egyedek, hogy mit nem lehet velük csinálni, és megint egy dolog: tehetséges pedagógus napi 100 órában nem tud neki magyarázni, nem tudja pótolni a családi hiányosságokat és egyéb defekteket, de nincs fegyelmezési eszköze sem, amivel a többieket védhetné, marad a fekete pont? Felsőben? Netán a beírás? Kiküldeni nem lehet, megalázni nem lehet, lelkére beszélést meg elengedi a füle mellett.



    De ha felnőtteknél maradunk is, a diszkriminációt ne mondja senki, hogy nem működik, nem szeretnénk, ha egy leprást költöztetnének hozzánk, mondván, hogy normális környezet kell neki, azt se, ha az agyvelőgyulladásos marhahúst is eladnák, mert ne diszkrimináljuk a marhákat, attól ő még jó lehet. Nyilván ez sarkított példa, de igenis vannak nem az átlagos kor-értelmi felkészültség-érzelmi kiegyensúlyozottság kategóriájából kirívók, akiknek nem fog segíteni, hogy folyton a másságukkal szembesülnek, vagy ha azzal tartják félelemben a többieket, mert sikerélmény nekik is kell. És erre nem jó megoldás, ha egyberakok mindenkit, de a tendencia egyenlőre az, hogy iskolabezárások-tömörítés mindenfélébe/ből-tanárok elbocsájtása, mert sokba kerülnek.



    És ha nincs megfelelő háttér, sem anyagi, sem támogatás (szülők, kollégák részéről) - mert bizony mikor tanítottam, ezek miatt sem valósulhatott meg egy tök jó kis differenciált oktatás - akkor nem nagyon lesz ilyen.

    Amúgy szerintem az egész rendszerrel van hiba, tehát már az adminisztráció felhalmozódása is túlzás, amivel a tanárnak foglalkoznia kell, amellett, hogy éjszakába nyúlóan próbálja megoldani minden egyes osztálya megfelelő ellátását.

    És az "okos" szülőket szívesen küldeném egy hétre iskolába, mikor még ügyeletesek is lehetnek, hogy a hajtás és viselkedésre szoktatás mellett milyen érdemleges dolgot tudnak véghezvinni.

    Báár.. hallottam már olyan "pedagógusról", aki a tanártársának azt mondta a saját irdatlan rosszul kezelhető gyerekéről, hogy azért tanár, hogy nevelje meg.



    Ez vicc. És igenis, nem szeretném, ha a gyerekem ilyesmivel lenne kénytelen szembesülni, mint a volt 5.-eseim, hogy két 14 éves osztálytársuk molesztálta őket, és szétdrimbolta az óráikon a játékosságot.



    Pl ha választani lehetne, hogy egy pszichopatát, vagy a térdsérült anyánkat fogadjuk be a házunkba, melyiket tennénk?



    Nem túlságosan túlzó példa, mert sajnálhatom a "más" gyereket, DE az enyém is sérülni fog, érzelmileg, lelkileg, ne adj' Isten testileg, és nem hinném, hogy ez annyira jót tenne neki.

    EGyenlőség elmélet ide vagy oda.



  • 2007.10.23 21:35:31juta

    kincs. nem vagyok tanár, de ettől függetlenül nem is vagyok teljesen laikus a témában. Meg gondolom, hogy szabad, hogy véleményem legyen róla pl. szülőként is.

    Nagyon jó, hogy nem poroszos módszerekkel tanítasz. Szerintem ezek a módszerek nemcsak eltérő tantervű intézményben alkalmazhatók, hanem integráltan is. Az én gyerekeim ilyen iskolában tanulnak. Szerintem, ha ezekkel a módszerekkel tanítasz, akkor valószínűleg nem azt sulykolod egyik gyerekbe sem, hogy nála mindenki jobb. És nem hiszem amúgy, hogy egy gyerek tényleg mindenben a legrosszabb lehet, és valószínűleg az általad alkalmazott módszerekkel és hozzáállással, ezt nem is érzi egyik sem. SZóval nem értem, hogy mi a vita köztünk, én ezeket alapfeltételeinek tartom az integrációnak.

    Egyébként pedig vannak olyan szülők, akik örülnek, ha a gyerekük olyan helyen tanul, ahol vannak SNI gyerekek is, ezt bizonyítja, hogy igen nagy a túljelentkezés abba a suliba, ahova az enyémek is járnak. Mert ez tényleg nemcsak annak a néhány integrált gyereknek jó, hanem a többinek is. Ha már tud olvasni, nem kell végigülnie a betűtanulást. Ha nagyon bénán fogja a cerkát, nem kell első végére szépen a vonalas füzetbe kötöttel írnia, stb. Merthogy nemcsak az SNI gyerekekre fér rá a differenciált pedagógia, hanem mindenkinek jó. És tényleg agresszív az egyik kisfiú, ez összefügg a fogyatékosságával, de a többiek megtanulnak ezzel együtt élni, ezt jól kezelni. Nagyon utópisztikusnak hangzik, de működik. Pedig önkormányzati iskoláról van szó, és 25-en járnak az osztályba (ok, a 25 nem 32, de szar sulit 18 gyerekkel is lehet csinálni).

  • 2007.10.23 22:07:37Brumibaby

    Visszatérnék a tantónéni e-mailjeihez.

    Hát, ugye, ahol van otthon internet...

    ahol meg nincs, az ott már integrációs kérdés lesz, ugye?

    Fúj, egy osztályba kell járni azzal a gyerekkel, akinek a szülője az üzenőfüzetet akarja silabizálni... horribile dictu, SZEMÉLYESEN akarja zaklatni a tanítónénit a gyerek iránti érdeklődéssel...!

    pedig ANNYIRA tudnánk haladni... mi szülők is, a tanítónénivel való virtuális együttműködésben... ANNYIRA hatékony!...nem is kell töltenünk a drága időnket, hogy a csemeténket faggassuk...

    Na de az ILYENEK miatt... bizony lemaradunk... bizony, szoronghatunk, mert a lakópark szemközti házában élő ismerősünk gyereke olyan osztályba jár, ahol MINDENKI tehetséges, és ki is bontakoztatják a tehetségét, zongorában, teniszben, úszásban, lovaglásban, bridzsben, angolban...

    és megtanítják neki, hogy az élet harc, és nehogy már várnia kelljen, amíg Zsuzsika és Janika is le tudják körmölni az I betűt... végtére is a mi gyerekünk ZSENI! annak kell lennie, hiszen annak tartjuk!

    és ha nem várta Zsuzsikát és Janikát a betűhurkolásnál, akkor nehogy már várnia kelljen másutt: a hivatalban, a piros lámpánál, bárhol!!!

    Nincs ezzel semmi gond.

    Csak az, ha valamiben, jóllehet EZ KI VAN ZÁRVA, de ha mégis valamiben a mi gyerekünk is segítségre szorul vagy nem ANNYIRA jó. Mondjuk lehet, hogy tökéletes mindenben, de szemüveges, ezért nem lát elég jól. Vagy ügyetlen a mozgása, ezért MIATTA nem nyerjük meg az osztályok közti bajnokságot... vagy...

    Én azt az osztályt álmodom a most elsős gyerekemnek, ahol SZABAD kevésbé jónak lenni. Ahol természetes, hogy az egyik nehezen tud olvasni, de gyönyörűen énekel. A másik nem tud rajzolni, de szépen mesél. A harmadik egyiket se tudja, de mindenkit meg tud vigasztalni. És olyan tanítónéniről álmodom, akinek a pedagógiai eszköztárában lényegesebb helyet foglal el a simogatás-mosoly-szemöldökráncolás-fejcsóválás-megszidás, mint a tök értelmetlen és a hatévesek számára értelmezhetetlen feketepont-pirospont.

  • 2007.10.23 22:52:47martine

    én nagyon örülök, hogy nálunk az óvónénikkel (remélem, majd a tanítókkal, tanárokkal is) lehet mélben is kommunikálni a személyes találkozások mellett, sztem adott esetben sokkal élőbbé teheti a kapcsolatot :)



    integráció: úgy látszik, az a gyakorlatban ritkán derül ki - és akkor persze kérdés, hogy egyáltalán úgy valósult-e meg - hogy az integráció normál esetben tudatos tervezőmunka eredménye: fel kell mérni, hogy milyen az adott közösség, milyen(ek) a pedagógus(ok), milyen sérüléssel, hátránnyal, akarnak integrálni abba a közösségbe vkit, azt hogy lehet/kell megtenni, hány és milyen gyereket (családot) bír el az adott közösség, a pedagógus alkalmas-e erre a feladatra, a közösséget (ovis csoport, osztály, bmi) fel kell készíteni arra, hogy itt integrálás folyik, ami úgy néz ki, hogy... előnyei, hátrányai - és rendszeresen kommunikálni kell a folyamatot, az eredményeket, a nehézségeket, stb. én pld nagyon bírnék egy ilyen ovit/iskolát a gyerekeimnek :)

  • 2007.10.24 11:24:40Casparia

    Apafarkas: ennyire rossz nálatok a helyzet? Mármint a suliban? Azért hidd el, hogy legalábbis az első négy évben százszor annyit számít a család, mint az iskola - ezért fogják a Te gyerekeid mindenképp megtanulni, amit kell, és ezért mondja hiába a tanító néni a "Zsuzsikának", hogy ne bökjön ceruzát a padtársába, ha otthon nem hallja ezt.

    Martine: ott a pont, ezt nem sikerült megfogalmaznom eddig, hogy hiába integrációpárti az ember, ha azt látja, hogy a tervezés, kommunikáció és felkészült-lelkes pedagógus híján sokszor zsákutcába fut. Az utópia-suliban például elmehetne az egész osztály évkezdés előtt egy közös egynapos kirándulásra, és amíg a gyerekek mondjuk játszanak az egyik pedagógussal, a másik beszélget a szülőkkel ezekről a kérdésekről is, utána közös játék, uzsonna, napsütés stb. Na csak kibújt belőlem is a pedagógiareformer, nem hiába vagyunk tízmillió miniszterelnök országa :)

  • 2007.10.27 16:47:12Apafarkas

    Casparia, "Zsuzsika" max egy alkalommal bök bele a fiamba. Arra tanítom, soha ne üssön elsőnek, de mindig ő üssön utolsónak.



    Ha ezek az elméletek egy olyan országban lennének, ahol a pénz, a türelem, és a társadalmi támogatottság a csúcson van, gyönyögűen működne. De sajnos Mo., 2007-ben nem az a hely...



    Pedig az oktatás az egyik legfontosabb befektetése lehet egy államnak. Ezt már Platon és Lükurgosz is tudta...Csak sajnos, az elmult kétezer-párszáz évben elfelejtődött a dolog...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta