SZÜLŐSÉG

Benedek sietve jött a világra

2007. október 13., szombat 10:56

Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk 2007. március 15-én. Örültünk, mert a hosszú hétvégére a Balcsira készültünk a szüleimhez – a szülés előtt még utoljára. Az ágyban ülve mélázgattam, vajon mit is ettem előző este, mert mintha kicsit fájt volna a hasam. Fel is hívtam anyukámat, hogy lehet, hogy csak délután indulunk, mert nem vagyok valami jól.



Egy idő után kezdett gyanús lenni a dolog, ugye ez nem AZ a fájdalom?! Sajnos hamar leesett a tantusz, mert a görcsök egyre erősödtek és egyre gyakrabban jelentkeztek. Igen ám, a dologgal csak egy baj volt: április 30-ra voltam kiírva.


Nincs mit tenni, irány a kórház. Lezuhanyoztam, sőt, mit nekem fájdalom, még egy hajmosás is belefér, gondoltam, mialatt a kedvesem „Hol a Tena betét?” és „Mi a frász az a Garmastan kenőcs?” kurjongatások közepette a faliújságra kiakasztott listám alapján összerakta a pakkomat. A zuhany alól már sziszegve másztam ki, mondom, megszárítom a hajam és már mehetünk is. „Hülye vagy? – így a párom - inkább kapj magadra valamit és induljunk!” Közben konzultáltam az orvosommal. A kocsiban már erősen kapaszkodtam és a kórház előtt már görnyedve botorkáltam befelé.

Már vártak. Szülőágyra fel, ruha le, infúzió be. Doki megvizsgált, egy ujjnyira nyitva voltam, a fájások már hárompercenként jöttek. Itt már sírtam, nem hittem el, hogy ez történik velem. Nem, az nem lehet, hogy most szüljünk, még csak a 33. hétnél tartunk, ki tudja, mije nem fejlődött még ki szegénykémnek!

Az orvosok megnyugtattak, ne izguljak, valószínűleg meg tudják állítani a folyamatot. Hogy mitől indult meg, nem tudják, lehet bármi, akár egy front is. Estig ment az infúzió, és szépen meg is szűntek a fájások. Hurrá, gondoltam, megúsztuk. Azt mondták, ha két napig „tünetmentes” leszek, akár haza is mehetek. Oké mondom, biztos minden rendben lesz, aztán pucolás haza, majd lazítgatok, meg teszek-veszek lájtosan, a gyerekszoba még úgyis romokban hever. Kihelyeztek az osztályra és aludtam egy jót. Másnap délután elkeseredetten tapasztaltam, hogy ismét kopogtat a gyermek, hogy kijönne.

Újra szülőszoba, fél nap után megint sikerült bent marasztalnunk, de a negyedik nap kezdtük előlről az egészet. És ezt csináltuk 13 napon keresztül. Fájások éjjel-nappal, hol kétóránként, hol 5 percenként, infúzió, injekciók és egy rakat gyógyszer. Mivel még a 8. hónapot sem töltöttük be, nagyon fontos volt, hogy megakadályozzuk a szülést, hiszen volt még mit fejlődnie. Ezt próbáltam is a kisfickóval megbeszélni, de két hét után úgy tűnt, elfogyott a türelme, nem volt visszaút.

Március 27-én este elkezdtem tágulni és bármit csináltunk, a fájások egyre csak jöttek. Mivel két hétig nem aludtam szinte semmit, közöltem, hogy fogalmam sincs, hogy fogom a szülést végigcsinálni, mert az energiaszintem a béka segge alatt, de még annál is lejjebb található. Amikor hajnaltájt az egypercesek között elájultam, tényleg azt hittem, hogy itt a vég.

A Kedvesem egész éjjel velem volt, tartotta bennem a lelket és masszírozta a derekamat a keresztcsontom tájékán. Azt hiszem, enélkül megpusztultam volna, (ezúton is köszönöm neki!) ezt tudom ajánlani mindenkinek, mert elviselhetővé tette a fájdalmat.



Hajnalban csatlakozott egy barátnőm is, akinek lilára szorítottam a kezét. 28-án reggel 6 óra 47 perckor 3 tolófájással végül megérkezett Benedek, 2590 gr-mal és 49 cm-rel. A fájdalom abszolút elviselhető volt, ennél sokkal rosszabbra számítottam. Hatalmas megkönnyebbülés volt és egyből új erőre kaptam. Apa elvágta a köldökzsinórt és a picurkánkat már vitték is inkubátorba.

Épphogy összevarrt a doki, jött a szülésznő, hogy hát bocs, de foglalt az összes szülőszoba, és sorbanállás van, úgyhogy ki kell hogy helyezzenek az osztályra. Mondom oké, semmi gond, felálltam és kisétáltam, semmi bajom nem volt. Elmentünk megnézni a kisfiunkat, gyönyörű rózsaszín bőre volt, és érdeklődve figyelgetett kifelé az inkubátor üvegén keresztül. Mivel minden rendben volt vele, délután már ott is lehetett velünk, és egy kezdetleges szopizást is előadtunk.

Kórházi tartózkodásunk alatt volt azért még néhány küzdelmes nap, leesett a vércukorszintje, aluszékony volt, besárgult. De megérte, gyorsan összeszedte magát, elkezdett hízni, és miután a gyerekorvos mindent rendben talált, az 5. napon már otthon is voltunk, végre hármasban!

Hát így született Benedek, hozta a meleget – és nekünk a boldogságot!

Nyunyóka

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.10.13 11:19:51anittik

    Gyönyörű a kisfiatok! Gratulálok!

  • 2007.10.13 11:28:28fruzsb

    annyira cuki!Az első kép rögtön a születés után készült?mert mosolyog, hihtetlen.:-)Gratula

  • 2007.10.13 11:30:02Moira

    Tényleg nagyon helyes a srác!

    Egyébként a maszírozás nekem is nagyon sokat segített.

  • 2007.10.13 12:26:13anyuska

    Nagyon édes,gratulálok!Én is ezen a csodálatos napon szültem!Mit csinál manapság Benedek?Ő is nagyon aktív,mint a mi leánykánk?Egyébként a nagyobb nekem is pont ennyivel született elöbb,súlya is ennyi volt,csak 1centivel hosszabb.Még1* gratulálok!!!

  • 2007.10.13 12:53:49nyunyóka

    Köszi szépen :))

    Az első fotó az 1. napon készült, azóta is egyfolytában vigyorog :)

    Bizony, nagyon aktív, igazi kis sajtkukac!!

  • 2007.10.13 13:21:19dm_girl

    Tényleg elképesztően jó kép a szülés utáni, hihetetlen édes ahogy mosolyog :-). A második kép meg, hát tudom, hogy minden baba szép, de ő gyönyörű!!!! Sok boldogságot és jó egészséget nektek!!

  • 2007.10.13 14:18:56Anyanyanya

    Gyönyörű, gratula. Az én lányom is így mosolygott, és úgy is maradt.

  • 2007.10.13 14:39:23Paramami

    Az előzményekért nem irigyellek, nem tudom, én hogy bírtam volna idegekkel 13 (!!!) napig a bent marasztalgatást. Nagyon nehéz lehetett. Engem eléggé szíven ütött, ahogy olvastam.



    Viszont a képeken tényleg egyszerűen gyönyörű! Hihetetlen, milyen aranyosan mosolyog! Erre mondják, hogy minden jó, ha a vége jó!



    Részemről a várandósság vége nem volt a kedvencem (hú, milyen meglepő, talán vagyunk ezzel így még egy páran...), eddig csak egy gyerekünk született, az elsőszülöttek minden bizonytalanságával: a végén már ott volt a szorongás, hogy mikor szülök vajon, és hogy hogy fogom tudni, hogy most szülök, plusz nálunk még az is, hogy akkor most tényleg császár lesz-e (amitől én NAGYON féltem, de sajnos az lett), és mivel első gyerek, az is bennem volt, hogy vajon milyen lesz, ha kint lesz, hogy fogom bírni majd, annyian riogattak, hogy mennyire nagyon-nagyon nehéz az első hat hét.



    Ehhez képest (leszámítva a császár okozta kellemetlenségeket, úgy mint iszonyatos gyengeség és fájdalom az első két napon, a hasizmok hiányának teljes "szépsége" úgy négy-öt napig, pl. hogy azt hiszed, belehalsz, ha kögöni kell, mert nem tudsz, viszont olyan elemi inger, hogy majd' megfulladsz attól, hogy nem megy - azóta is állandó parám, hogy legközelebb megfulladok egy köhögési ingertől, annyira ijesztő volt - valamint varrat nagyon gázos húzódása, belázasodás, miután azt hittem, hogy már jobban vagyok és kicsit felkeltem, és kiderült, hogy mégsem vagyok jól egyáltalán), szóval az előzetes várakozásokhoz képest a legteljesebb béke és nyugalom volt az első pár nap, valamint a hihetetlen boldogság, hogy van egy tündéri édes, aranyos és szép kisbabám, akivel nem tudtam betelni.



    Hát ehhez képest Nektek aztán végképp nagy megkönnyebbülés lehetett, hogy Benedek épen és egészségesen jött a világra! Gratulálok, és még egyszer: tényleg gyönyörű a kislegény!

  • 2007.10.14 08:16:30Meni

    Gratulálok én is, Benedek gyönyörű kisbaba, és tényleg hihetetlen, ahogy vigyorog. Őt úgy tünik nem viselte meg a "maradj bent még lécci" napok sorozata. Nagyon örülök neki, hogy leirtad, mi történt veletek, mert erőt ad, hogy az ember mindent kibir. Velem ilyesmi nem történt (a fiam a 35. héten döntött úgy, hogy nem vár tovább, de ott már nem volt megállás, mi a 30. héttől könyörögtünk, hogy maradjon még), és nem is tudom, hogyan viseltem volna el az utolsó napokat. Még egyszer nagyon gratulálok, sok boldogságot nektek!

  • 2007.10.14 13:37:16Cukorkékség

    Én sem szoktam csak úgy nyakra-főre dicsérni a babákat, de ez a kisfiú tényleg eszméletlen szép!

    És így legalább nem kellett túl sokat hallgatnod az egybenvagytokmégot és parázni a túlhordás miatt. Bár annak is megvannak a szépségei, lásd néhány poszttal lejjebb.

  • 2007.10.14 16:01:37begyszli

    Gratulálok, gratulálok én is! Nagyon édes kis babszika! Sajnos az én babámat anno nem tudták késlelteni és 31-32. hétre kibújt, viszont ő is mosolygott már az első napoktól fogva az inkubátorban. Olyan volt, mint egy kis micky egér:) Jah, meg rengeteget gondolkodhatott már akkor is, mert sokszor ráncolta a homlokát.

  • 2007.10.15 16:31:23koaladia

    Én se vagyok egy nagyon dicsérgetős, de ez a gyerkőc tényleg szép, mintha rajzolva lenne!!!!!!!

  • 2007.10.18 11:37:02angéla

    Nagyon édes a babátok! Mi is hasonló cipőben jártunk (4 és fél éve), csak mi a 35. hétig húztuk,2650 g-al és szintén 49 cm-rel érkeztünk a műtőbe pocakon át. Így utólag visszanézve eddigi eredményeinket, az első havi állandó alvás után fél éves korára teljesen utólérte a kortársait, sőt sokkal nagyobb ütemben "hízott" (a családban hárman szültünk 3 héten belül, úgyhogy volt "méce" a hasonlítgatásukhoz-amit persze utáltam!). Bőven behozzák a kezdeti lemeradásukat! Az oviban kb fél fejjel magasabb a csoporttársainál (az Anyák-napi műsoron nagyon látszott)és rengeteg mondókát,verset tud! Gratulálok és sok sikert a továbbiakhoz! Egy nagylányos anyuka!

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta