SZÜLŐSÉG

Összecseréltek két csecsemőt egy cseh kórházban

2007. október 11., csütörtök 15:11

Összecseréltek két újszülött csecsemőt egy csehországi kórházban tíz hónappal ezelőtt. A cseh hatóságok már vizsgálják a hibát, amelynek napvilágra kerülése után a két család megegyezett, hogy még az év vége előtt visszacserélik a babákat, írja az MTI.


Nikola és Veronika tavaly december 9-én született a trebici kórházban, Csehország délkeleti részén, ám egy egyelőre tisztázatlan okokból elkövetett csere folytán életük első tíz hónapjában nem vér szerinti családjukban nevelkedtek. Az egyik szülői párnak szemet szúrt, hogy gyermekük egyáltalán nem hasonlít rájuk, és gyanújukat beigazolták az apasági és anyasági tesztek.

A cserében érintett két pár először múlt héten találkozott egymással és vér szerint kislányával. "A lányom teljesen egyértelműen hasonlít rám. Nincs szükségem DNS-tesztre ahhoz, hogy tudjam, ő az én gyerekem." - mondta az egyik apuka a cseh rádiónak. "Természetesen örülünk, hogy tisztázódott a helyzet, ugyanakkor szörnyen érezzük magunkat a csere miatt" - tette hozzá.

A rendőrség még nem nyilatkozott a vizsgálat első eredményeiről, így nem világos, hogy mi okozta a kavarodást: szándékos csere történt vajon, vagy a kórház alkalmazottai hibáztak. Tomás Julínek cseh egészségügyi miniszter egy rádióinterjúban nem tudta kizárni, hogy hasonló csere nem fordult elő korábban. A miniszter kijelentette: Nikola és Veronika szüleit kártérítés illeti meg a hiba miatt, számol be az MTI.

Petr Mayer, a kórház igazgatója bocsánatot kért a szülőktől és minden segítséget megígért nekik a probléma megoldásához. A kórház szerdán közleményben nyilvánította készségét a teljes együttműködésre a rendőrségi nyomozással, amellett, hogy saját belső vizsgálatot is folytatnak. Egyelőre nem tudni, hogy a rendőrök mikor hallgatják ki a kórház személyzetét. A két családot pszichológus segíti, aki szerint az anyukáknak sokkal nehezebb lesz feldolgozni a változást mint a két kislánynak.

A szülők szerdán egy titokban tartott helyen találkoztak, hogy jobban megismerjék egymást és vér szerinti csemetéiket, s megvitatták, miként lehetne a legjobb módon végrehajtani a babacserét. A hírek szerint 10 millió koronás kártérítést terveznek követelni a kórháztól: egymilliót minden elcserélt hónapért.

A cseh média azt találgatja, hogy a babacsere talán nem is volt véletlen, vagy pedig csak része egy nagyszabású hibasorozatnak

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.10.11 15:53:46másutt

    'Minden szulo remalma'

    Errol 'beszelgettem' eppen egy angol blogon... a csajoknak nem akarodzott megerteni, hogy ez hogyan fordulhat elo... itt orasi a para, karperec mamara + babara, 'radio frekvenciaju microcsippel'. Ja es gyakorlatilag nem viszik el a gyereket a mamatol, minden vizsgalat, etetes, stb egyutt van es ejjel is egyutt vannak.

    nemtom milyen a cseh rendszer, azt se, hogy a magyar milyen, de gyanitom, hogy az ujszulottet idokre elviszik masik helyre, mas szobaba, stb.



    szegeny szulok...

    :(

    tutira legjobb lenne, ha szoros kapcsolatban maradnanak.

    nem lehet a gyerek szereteset abbahagyni csak ugy.

    ha ez velem fordulna elo, en testverkent nevelnem oket... egeszen nagykorukig osszejarnank!!

  • 2007.10.11 15:59:50Gézengúz_Évi

    Én csak azt nem értem, hogy az egyik anyuka nyilatkozta, hogy neki feltűnt, hogy a szülés másnapján, mikor megkapta a gyereket, 40dkg-al kevesebb volt a súlya, és kiszőkült a haja, de azt hitte, ez normális...



    ????



    mindegy is, borzasztó érzés lehet nekik...Fogalmam sincs, mit tennék iylen helyzetben...Csak belegondoltam, hogy valaki idejönne, és azt mondaná, hoyg bocs, a fiad, nem a te fiad...Attól vajon kevésbé szeretném????

  • 2007.10.11 16:22:23Ziz

    Húú, én nagyon kiakadtam ezen a híren...



    Eleve nem értem miért csináltatta a férj titokban a dns tesztet a gyerekéről. Talán azt hitte, hogy az asszonyka félrelépett és a váláshoz kellett volna, aztán hopp kiderült, hogy nem is az ő gyerekük, nosza kérjünk kártérítést, így együtt maradhatunk asszonypajtás.

    Lehet hogy nagyon rosszindulatú vagyok...

    Nem tudom elhinni, hogy szereti azt a kicsit akit gyerekének hitt, mert akkor képzetelen lenne lemondani róla.



    Nekem mondhatná bárki bármit marhára nem érdekelne kinek a génjeit hordozza az én kicsim, a lényeg az a sok szeretet amit kölcsönösen adtunk-kaptunk. Az első mosoly, a szoptatás, az átvirrasztott éjjelek, amikor először felállt. Ettől az én gyerekem. Ha kiderülne hogy elcserélték én hallgatnék mint a sír, mint hogy egy számomra vadidegennek oda kelljen adnom és a párom is azt mondta nem számítana neki sem.



    Tulajdonképpen most azzal a párral csesztek ki nagyon akik nem is gyanakodtak a cserére.

    A gyerek még csak nem is fog emlékezni rájuk :(



    Brrr...én inkább megszöknék mint, hogy odaadjam valami ismeretlennek a gyerekemet. Vagy perelnék hogy nevelhessem, vagy nem tudom, de az biztos hogy ez nem "örülünk" és azért "szörnyen érezzük magunkat" ettől üvölteni kellene. Én nem örülnék.



    Ki tudja hány gyereket cseréltek el az átkosban? Sose fog kiderülni, de nem is fontos, a lényeg hogy ki nevelte fel.



    Persze ha rögtön a kórházban vagy pár hét alatt kiderül az totál más, de több hónap után kegyetlenség ezt bolygatni szerintem.

  • 2007.10.11 16:22:43Traktorka

    Szerintem nagyon sok gyerek nőtt fel más családban a felcserélések miatt már eddig is. És attól tartok még fog is...

  • 2007.10.11 16:25:15Traktorka

    Ziz: És mi van a vér szerinti gyerekeddel? Ő sem érdekelne? Ez túl bonyolult sztori, minthogy így lehessen róla ítélkezni szerintem.

  • 2007.10.11 16:34:25Ziz

    Igazad van túl bonyolult, csak kicsit elszállt az agyam, ahogy ránéztem a gyerekemre és belegondoltam hogy elvennék :(



    Persze hogy érdekelne, hogy jól megy-e a sora, szereteben él-e, de hogy lehet lemondani 10 hónap után egy gyerekről, hogy kapj egy másikat? Ez majdnem olyan mintha kicsit meghalna számodra(ezt kimondani is iszonyú).



    Szerintem inkább az a megoldás, hogy mindenki marad a nevelőjénél, vagy a vér szerinti szüleihez kerül de mondjuk egy ikerházba költöznek (a kártérítésből futhatja, rá)és együtt nevelkednek a lányok.



    De tarom amit írtam, hogy jobb ezt egy bizonyos idő után nem bolygatni.



    Nem minden a vér. A szeretet a legfontosabb.

  • 2007.10.11 16:48:30Traktorka

    Ez akkor lenne így jó, amit mondasz, ha mind a 4 szülő ugyanígy gondolkodna, ahogy te. De kétlem, hogy egy véleményen lenne mind a négy. És akkor még ott a vélemyénnyel még nem rendelkező gyerekek. HOgy magyarázod meg a vérszerinti gyerekednek, hogy kicsim, tudom, hogy te vagy a vérszerinti gyerekem, dehát így alakult...

    Szóval NEKED, lehet, hogy az eredeti felállás felelne meg, de kinek még a 6 ember közül?

    Fú, ezért (is) haragszom a kórházhas begyepesedett "ide a gyerekkel, majd hozzuk" szülés miatt.

  • 2007.10.11 17:45:36másutt

    MIERT veszik el a piciket?

    Remes.

    En nem adom... nem adom!

  • 2007.10.11 20:52:20Pumatex

    Ettől én is rettegtem, de nem volt kérdés, mert akkor épp egyedül szültem, ill. voltak vajúdók, de az előttem megszületett baba 5-6 órával már előbb volt - és kisfiú. Miután megszületett Panna, Apja kezében volt és ő le sem vette sróla a szemét. A kórházban az összes babavizsgálat úgy volt, hogy a szülő nézhette - a koraszülötteknél csak ablakon át. Bár a műtőbe nem jöhetett be.

    És mellesleg annyira hasonlított már akkor is ránk, hogy elcserélhetetlen lett volna. Szemei az apjáé, szája és kezei az enyémek. De mintha kicsinyítve lett volna. Úgyhogy tuti nem cserélték el.



    De azért elgondolkodtam, hogy mi lett volna - mindenképpen borzasztó, és nincs jó megoldás. Igazából nem tudom, mit reagálnék. A gyerekek valószínűleg (és remélhetőleg) törés nélkül megússzák, de a szülők...

  • 2007.10.11 20:58:50Pumatex

    másutt: meg kell vizsgálni, hogy minden oké legyen, de jobb helyeken (szerintem nálatok is) helyben csinálják, azaz min. az apa jelen lehet, ha esetleg császár volt, stb. Nálunk nem is vitték el, csak a fülkébe mentek be vele, ahova kívülről is beláttunk, mert ott voltak ilyen érzékelős műszerek gebasz esetére. Szerencsére nem túl gyakran használják őket. :) Plusz ha úgy tűnik, hogy gond lehet a bébivel, akkor a szülésnél gyermekorvos is ott tud lenni, akár a műtőben is, és rögtön helyben vizsgálja a kicsit.

    És a műtőben, amikor kivették, megtörölgették és betakarták a kis rózsaszín takarójába (ez volt összesen kb. 30 mp), odahozták megmutatni, amíg varrták a hasam, és már rajta volt a kezén a levehetetlen, átírhatatlan cetli (úgy értem, hogy csak ollóval, meg belül van papíron a neve).



    Úgyhogy nyugi - nem feltétlenül muszáj a bébet szem elől téveszteni. :D

  • 2007.10.11 21:16:20másutt

    En azt se szeretem, amikor a macskamat az allatorvos a 'hatso szobaba' viszi oltani. MIERT?

    Pedig ot megismerem a csikjairol, ezer kozul is! :)

  • 2007.10.11 21:41:42Vierre_

    Lehet hogy egy kis vihart fogok kavarni. Nem tudom.

    Az én véleményem.

    Én azon gondolkodtam, vajh nekem feltünt volna e, hogy nem hasonlít. Mind a két gyermekem szeme az enyém, talán ha azok nem klappoltak volna... de olyan természetes, hogy a gyerek az enyém, hogy valszeg nem agyaltam volna rajta hogy talán mégsem. Ezért, bár ez csak agyjáték, van egy olyan sanda gyanúm , hogy a fentebb írtak szerint valóban, a cél nem az volt, hogy a gyerekkel gond van, hanem hogy ki az apja.

    Éééééés. Soha nem voltak vérségi kötelékmániáim és a férjemnek sincsenek. VAlahogy minden gyerekért , mint egy állat, nem csak a sajátjaimért is.

    És emberek vagyunk. Megpróbálom beleélni magam és félsikerrel az én reakcióm az lenne:

    -Lehet, hogy vérségi szinten a másik a gyerekem, de az én tejemet ette, az én szerelmemet élvezte az aki nálam van. Együtt sírtunk, nevettünk , aludtunk, csetlettünk botlottunk 10 hónapig. Együtt tanultuk az anya-gyermek viszonyt.

    Vérség ide vagy oda, én őt tekinteném a gyermekemnek. Ha megtehetném mindkettőt akarnám..nyilván ez lehetetlen. Ha fejemhez tennének egy fegyvert és választanom kéne mert különben nem csak én hanem a világon mindenki meghal akkor azt a babát választanám aki bár nem az én vérem, de az én lelkem.

  • 2007.10.11 21:52:11boribon

    Engem a férjem ma reggel ezzel a hírrel ébresztett, már vártam, hogy mikor kerül föl a Porontyra.

    Egész nap ezen kattogtam, iszonyú.

    Mindenkinek. Én azt hiszem, ilyen helyzetben bármit mondanának nekem, belőrülnék. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen zizzent, de bennem tuti az lenne, hogy milyen anya vagyok, hogy az ösztöneim nem súgták meg rögtön, hogy ez nem az én gyerekem.

    Viszont az eddig nevelt kislány hihetetlenül fog neki hiányozni.

    Tényleg agyrém.



    Enyémkének van egy nagy rózsaszín anyajegy a fenekén, azt rögtön megjegyeztem rajta, ahogy kezembe vettem. Amúgy meg kiköpött apja. Szóval én megnyugodhatok, nem cserélték el. De ebbe is iszonyú belegondolni, hogy hány altatásban császározott anyuka kapott most a szívéhez, hogy jaj, mi van ha...

    Rég akadtam ki hírtől ennyire.

  • 2007.10.11 22:20:18Békanőci

    Sokakkl egyetértek,úgy érzem,nem cserélném vissza a gyerekeket,főleg nem ennyi idő után.

    Megfordult az én fejemben is mikor előszőr hozták babót szopizni,hogy vajon Ő-e?Hiszen éppen csak bemutatkozott...De ahogy magamhoz öleltem tudtam,hogy az én kisbabám(meg Ő volt a legkisebb kis minimanó az osztályon,és tiszta apja,a karcetli a nővéreknek kellett:))

    Amúgy engem elcseréltek egy két nappal idősebb és egy kilóval kisebb sötéthajú kislányra,akit ugyanúgy hívtak mint engem.Anyu még jó,hogy gyorsan reklamációzott,hogy ez a kicsinyke nem az enyém,kérem a másikat,az én lányom nagyobb és kopasz!

  • 2007.10.11 22:25:29druantia

    Az én gyerekem sem hasonlít rám. Egyáltalán nem. Először azt hittem, hogy a lábujjai azért igen, de leesett, hogy formára olyanok, mint nekem, de neki a nagyujja a hosszabb, nekem meg a második ujjam. Ez így komolytanannak tűnhet, de pl. amikor a barátnőm először meglátta, megkérdezte, hogy biztos az én gyerekem-e? És azóta is többen kérdezgetik, hogy nem cserélték-e el a kórházban. Persze, mert nem látták az apját.



    Már a csecsemős nővérek is azt mondták, hogy még a színei is mások, mint nekem. A bőre, a haja, mindene az apjáé. De a grimaszai az enyémek. A gyerekkori képeimen ugyanilyen fejeket tudtam vágni, mint ő.



    A cseh gyerekcseréhez: brrr. Nem is tudok igazából belegondolni. Tíz hónaposan a Peti már járt, mondta, hogy "aja", minden reggel egymást szeretgetve keltünk fel. Piszkosul ragaszkodott (akkor is) hozzám és én is hozzá. Még ma sem bírok hosszabb időt nélküle tölteni, pedig megtehetném, ha nagyon akarnám, de egy-két óra múlva már annyira hiányzik, hogy repülök haza hozzá. Elképzelni sem tudom, milyen lenne, ha elvennék tőlem. Édeském, ott sírna utánam, én meg itt bőgnék. Nem tudnám elviselni, még akkor sem, ha kapnék helyette egy másik gyereket, aki vér szerint tényleg az enyém.



    Viszont az sem lenne sokkal könnyebb, ha tudnám, hogy valahol van _még egy_ gyerekem. Mert a vér szerinti is a gyerekem, és a Peti is visszavonhatatlanul az. Jesszusom. Nem is akarok belegondolni.

  • 2007.10.11 22:49:09druantia

    Fúúú, na most lelövöm a poént :). Angolul tudóknak: www.dailymail.co.uk/pages/live/articles/news/worldnews.html?in_article_id=486619&in_page_id=1811



    A lényeg: az egyik érintett anyuka nem hajlandó babát cserélni, plusz a szülők megegyeztek, hogy áthidaló megoldásként legalább a lányok első szülinapjáig együtt nevelik a gyerekeket. A kórházban pedig azért cserélhették össze őket, mert a gyerekek csuklóján csak szám volt, elfelejtették ráírni a vezetéknevet. Amikor az egyik gyerek súlya egy éjszaka alatt nagyon megnőtt (a másik pedig sokat fogyott), a nővérek megnyugtatták az aggódó anyákat, hogy ez nőrmális. Ez normális?!

  • 2007.10.11 22:51:27druantia

    Nőrmális = normális :).

  • 2007.10.11 23:56:24Vierre_

    Őszinte leszek, ahogy fentebb is írtam, én ezt megértem. Én sem akarnék babát cserélni. De hat ember életéről van szó nem egy anyuka életéről...Szörnyű ez. Nekem a lelki kötelék sokkal több mint a vérségi. A férjemnek pedig ez nem kérdés, hiszen a fiamat neveli. Nem bírnám oda adni, az vérségi anyjának. :(((

  • 2007.10.12 00:43:34sony

    Én cserélnék, fel sem merülne bennem, hogy ne tegyem. Vagy ha felmerülne is, mélyen hallgatnék róla. Mert nem vehetem el a másik anyukától a jogot, hogy a saját gyerekét nevelje fel, az én nem-vérbeli gyerekemtől a jogot, hogy saját szülei neveljék fel, és nem sérthetem meg saját vérbeli babámat, hogy miután rájöttem a cserére, nincs rá szükségem. Szenvednék, tudni akarnám, mi van vele, de visszaadnám az igazi szüleinek, mert joga van rá.

    Ha nem értetek velem egyet, éljétek bele annak a picurnak a helyébe, akit az igazi anyja nem akar visszakapni, a nem vérségi anyja viszont lemondana róla. Mit érez majd, ha tini korában rákeres a neten. EZ az igazán kemény dolog, nem az anyukák lelki válsága :(

  • 2007.10.12 01:20:40sony

    Az anyukákról még annyit, hogy ez a veszteség feldolgozható, könnyebben mint egy haláleset, hiszen tudják, hogy a nem vérségi gyerekük a lehető legjobb helyre került, a saját szüleihez.

  • 2007.10.12 01:47:47Matykoka

    mindkét szülésem után ráparancsoltam az uramra, hogy max. 1 méterre maradhat le a csecsemősnövérről, ahogy viszi a gyereket fürdeni, öltöztetni. Az elsőnél meg is kaptam a magamét a csecsemősöktől, hogy milyen filmet néztem én.

  • 2007.10.12 07:25:46Mamszi

    Nagyon nehéz kérdés, hogy mit döntenénk: én azt gondolom, hogy meg lehet érteni, aki ezek után is, hogyha megismeri a biológiailag is hozzátartozó gyerekét, az a gyereket választja, akit eddig nevelt és egyben a magáévá tudta.

    Ez olyan dolog, hogy nem lehet úgy érzelmet cserélni egy gyerekkel kapcsolatban, akit már elejétől fogva ismersz és együtt élsz vele, megélve a rossz és jó napokat, mint egy ruhát. És ezek mind elvesznek, hogyha kap az ember egy idegen babát, mert hiába saját, mégiscsak idegen, nem lehet tudni a szokásait és teljesen előlről kell kezdeni az ismerkedést.

    Én azt gondolom, hogy a szerencsés az, hogyha egyik szülő sem erőlteti a cserét és mondjuk megbeszélik, hogy ezek után kapcsolatban maradnak és mikor a gyerekek már nagyobbak és egyszer megtudják, miért is találkoznak ennyit, még lehet, hogy jó barátok is lesznek az évek során, hogy nem annál a családnál voltak, ahol eddig, még dönthetnek a cserében, ha úgy gondolják.

    De ehhez mondjuk hosszú éveken át tartó és szorosabb személyes kapcsolat és sok közös program kell a két család között.

    Ez lenne az ideális, vagy ha a két szülő együttesen dönt amellett, hogy csere, mert a gyerekek megszokják idővel, főleg, ha az anyák elmonják egymásnak, mit hogy kell a babával csinálni, szokásos, mit szeret, mit nem, stb és azért eleinte még sokszor van találkozó.

    A gyereket is meg kell érteni, sőt főleg a gyereket, mert neki ez a néni idegen néni, nem érti, hogy mostantól Ő az anya.

    Ezért gondolom, elég önző dolog csak azt csinálni, hogy visszacserélni és alá szolgálja, sose többet nem találkozunk egymással.

    Akik erre nem képesek, ott szerintem mindkét gyerek maradjon ott, ahol eddig van.

  • 2007.10.12 07:40:58Nilüfer

    Ha egyformán szereteben élnek, nincs gond..de mi van ha az egyik szülő akarja a vér szerintit, ha ott marad, idgenként nevelik, a másik pár meg nem akarja adni a cseregyereket?? áááá..nincs jó megoldás.....Nekem mindkettő kéne, de gondolom, a vér szerinti akarná az én neveltemet..akit meg nem adnék:( Egészen belebetegedtem.Az enyémek nincsenek elcserélve, és az unoka sincs, hála Teremtőnek, de egész éjjel erről filóztam-

  • 2007.10.12 08:15:51thais

    A mi családunkban állandóan azzal húztak, hogy engem biztosan elcseréltek anno. Annyira kilógtam mindenféle szempontból, hogy néha én is elgondolkoztanm rajta. Ettől függetlenül apámnak sosem jutott eszébe, hogy apasági vizsgálatot kérjen. Ha az én gyerekemet elcserélnék, én sem adnám vissza, ha már 10 hónapot együtt töltöttünk. Az együtt nevelést hajlandó lennék megvalósítani, legyen köztük jó "testvéri" viszony. Ettől függetlenül, nem vagyok benne biztos, hogy a 10 hónapos gyereket nem viselné meg. Azért 10 hónap alatt megfelelő kötődés már kialakult, lehet, hogy mégis lenne némi negatív hatása.

  • 2007.10.12 09:45:46yokli

    Ziz, amikor ez a hír megjelent, úgy egy hete kb., azzal kezdődött, hogy az egyik apukát heccelték a barátai, h. egyáltalán nem hasonlsít rá a gyereke... sztem az vesse rá az első követ, akinek ez a gondolat nem fészkelné be magát az agyába egy olyan esetben, amikor nyilván ő maga is látja, hogy tényleg nem hasonlít rá a gyereke. Nekem az lett volna furcsa az egészben, ha a szülők egyike sem veszi soha észre, h. EGYIKÜKRE sem hasonlít a gyerek.

    Iszonyatos helyzet lehet, maga a pokol. Főleg a gyerekeknek.

    Nem tudom, mit tennék, de aki azt mondja, h. vissza nem cserélné, azért gondolja azt is végig, hogy innentől kezdve minden egyes napján egész életében arra fog gondolni, h. vajon úgy bánnak-e a vér szerinti gyerekével, ahogy ő bánna... és soha nem lehet benne biztos. Persze egy 10 hónapja nevelt gyereket "odaadni"... na nem, ez egyszerűen embertelen döntési helyzet.

  • 2007.10.12 10:22:08Ziz

    yokli, ezt én is olvastam valahol de ettől függetlenül nagyon furcsállom. Megkérdeztem a páromat ő mit gondolna, és azt mondta hogy mindenképpen az ő gyereke ha genetikailag esetleg nem is így lenne és nem az számít hanem a szeretet amit Ő iránta érez.

    Az egyébként hogy nem hasonlít még nem jelent semmit, genetikai hasonlóság több generációt is ugorhat és ugyebár ki a csuda emlékszik az összes dédi kiskori kinézetére...

    Tartom amit mondtam, szerintem az a pasi aki ezt firtatta nem szereti igazán feltétel nélkül a lányát. Az hogy önmagát keresi a gyerekben szintén nem jelent feltétel nélküli elfogadást, szeretetet. Ez férfiaknál talán gyakoribb lehet, de ezzel a (titkos teszt) döntésével belekavart másik 5 ember életébe és azt kell mondjam szerintem tönkre is tette.



    Elvenni egy ekkora gyereket, illetve visszacserélni mint az áruházban a rossz méretű pulcsit...hát nagyon gáz.

    Egy hülye (önzésből fakadó) döntés, túlzott kíváncsiság és hány ember életét kavarja fel? Megéri, megérte vajon? Szerintem semmiképpen.

  • 2007.10.12 10:32:19zolnaid

    Ziz, szerintem apukában az merült fel, hogy a kedves neje megcsalta. HA így lett volna, akkor is gáz a DNS teszt? Vagy akkor mindekinek kutyakötelessége a felesége félrelépéséből született gyereket nevelni, (esetleg később pont a gyerek miatt nem válni), saját gyereket esetleg pont ezért, mert már van, nem vállalni?

  • 2007.10.12 10:49:48desszert

    szerintem meg nem apuka tette tönkre a többi 5 ember életét, hanem a felelőtlen kórházi személyzet.

    elképzelhetjük, hogyan éreznénk/döntenénk hasonló esetben, és hihetjük, hogy tutira tudjuk, mit tennénk, de valójában fogalmunk sem lehet, milyen sokféle szempont, kérdés, és gyötrődés merülhet fel az emberben ilyen szélsőséges helyzetben.

  • 2007.10.12 10:51:39yokli

    na, az előbb írtam egy szép hosszút, de elszállt, vagy mi.

    zolnaid, én is erre gondoltam.

    és a hasonlóságnál nem a sztereotípiákra gondoltam, (szőke mama, barna gyerek, juj, biztos nem is a gyereke, stb.)hanem azokra a pici dolgokra, vonásokra, pillantásokra, apró ráncokra, mittudoménmire, amiben a szüleik jegyeit hordozzák (akkor is, ha kiköpött ükmami a gyerek) ami MINDEN, MINDEN gyerekben valahol megvan, és ki van zárva, hogy el lehet hessegetni a gondolatot, hogy az én gyerekemben semmi ilyesmi nincs... és korrektnek tartom, hogy a papa tett valamit a félelmei ellen és nem mérgezte meg soha nem szűnő gyanakvással mindannyiuk életét. Úgy gondolom, a struccpoltika nem vezet sehová, hatszereplős történet, előbb utóbb biztos, hogy kiderült volna.



    és azért, mert DNS-vizsgálatot kért ne mondjuk már ki, hogy nem szereti a gyereket, akit nevelt... és meg kell érteni azt is, hogy a férfiaknak nagyon, nagyon fontos a vérségi kötelék, könyvtárnyi irodalom szól erről, szépirodalomra gondolok elsősorban, nem szakkönyvekre :) sztem nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt annyival, hogy mit érdekli, hogy a sajátja-e, vagy nem...

  • 2007.10.12 10:59:40desszert

    az egész probléma jóval túlmutat azon, hogy nehéz volna semmisnek tekinteni a 10 hónapon át kialakult kötődést. mi lesz a gyerekekkel kamaszkorukban, amikor mindeki keresi saját útját? milyen lesz szembesülni azzal az identitással, hogy elcserélt gyerek vagyok? hogy lehet, hogy a vérszerinti családomnak nem kellettem?

    mi történne pl. egy súlyos betegség esetén, amikor esetleg vérre, vagy szervátültetésre lenne szüksége? stb ..

  • 2007.10.12 11:02:04anomália

    Én nem aggódtam , hogy elcserélik/nem ismerem meg a gyerekemet, mert az egész szülészeten egyedül ő hasonlított ET-re. Csak az ujja nem izzott.

  • 2007.10.12 11:53:24nullacska

    végigolvasva a hozzászólásokat az az érzésem, hogy többségben vannak a pici gyermekesek, vagy rosszul érzem ???



    nekem van nagy is kicsi is, és bizony teljes mértékben sonyval értek egyet



    és ehhez még hozzá jön számomra az a tapasztalat, hogy van egy közeli ismerősöm aki két kislányt fogadott örökbe és most bizony már kamaszodnak a lányok és értetlenül áll a gyerekek viselkedése előtt, mert hogy idegennek látja őket ( ez nem jelenti azt, hogy nem szereti őket, csak furcsállja a dolgaikat)



    és a másik oldal : az én nagy lányom egy szörnyű teremtés ( nehéz temészet ), de csak magamat látom benne, ugyanolyan , mint én . így azért más az elfogadás, nem ??? semmi igegenkedést nem érzek a hülyeségei miatt.



    mindez nem csökkenti azt, hogy a kórház személyzetét terheli teljes mértékben a felelősség és a két család helyzete jelenleg nagyon nehéz. kemény időszak ez nekik, de meg kell oldaniuk azt hogy a gyerekek kerüljenek a vér szerinti szülőkhöz. az a kérdés, hogy ezt megtudják-e úgy oldani hogy a lehető legekvesebb sérülést okozzanak a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt.



    és ha már a jogokról beszélünk : vajon van-e joga bármelyik félnek is ahhoz, hogy a jövőben születő testvértől a vér szerinti testvérrel való kapcsolatot megkérdőjelezze, attól elszakítsa ???



    az angol cikk alapján az mindenképpen örvendetes, hogy Cermakováék odaköltöznének ahol a másik család lakik, sztem ez jó ötlet.

  • 2007.10.12 12:43:18manci

    Nem hiszem, hogy lenne olyan hatalom, ami rá tudna venni, hogy lemondjak Orsiról. Végérvényesen és megmásíthatatlanul szeretem, és nem hiszem, hogy bárhol jobb helyen lehetne, mint a mi családunkban. Nem azért szeretem, mert a vérem, hanem mert megszelidítettük egymást, összetartozunk. Hogy mi lenne a vérszerinti gyerekemmel? A szívem egyik fele megszakadna érte, az biztos...

  • 2007.10.12 12:49:28manci

    Amúgy teljesen igaza van másuttnak, mi a francnak kell elvinni az újszülöttet, ha nincs amúgy semmi baja?!



    Szerencsére az Istvánban 20-30 percig az anyuka mellén hagyják a babát. Addigra beégett az agyamba a kicsim minden egyes vonása. Utána is az apukájával ment el fürdeni, majd egyből visszakaptam. Az egész kórházi tartózkodás alatt kb 10 percig volt külön tőlem, amíg leköltöztünk a gyermekágyas osztályra.



    Egyébként az én lányom se kiköpött anyja vagy apja. Kis mixtúra: minden rokon felfedezheti benne a saját vonásait, de senkire nem hasonlít igazán.

  • 2007.10.13 12:50:47Vierre_

    Az Imrében pikk pakk rendbeszedték, és aztán rá a cicire, hasra én meg totál kómásan vagy két órát feküdtem így vele, jó volt :D És a szobából sem vitték ki, vagy ha igen, bármikor vissza hozhattad és kötelező jelleggel velem aludt.

    Okoska:

    Ez nem ez a topic téma de két mondatban még is reagálok, bocsánat.

    Van pár ismerősöm aki otthon szült, respekt érte és totálisan megértem őket, nincs ezzel semmi gondom, de én személy szerint soha nem szülnék csak korházban, kötelező jelleggel baba-mama barát megoldásokkal.

    Be is fejeztem :)

  • 2007.10.13 15:12:26nudlee

    Megnéztétek a képeket a linken, amit druantia adott?





    www.dailymail.co.uk/pages/live/articles/news/worldnews.html?in_article_id=486619&in_page_id=1811



    a nagy képen mindketten a saját gyerekeikkel vannak, óóóriási, gyönyörűek :)

    Tényleg jó a

    döntésük, hogy egy helyre költöznek és nem válnak meg egyiktől sem.

  • 2007.10.13 20:48:16ciromvirág

    szegény Jaroslavák. nekem behoztak éjjel egy édes pici lányt szoptatásra a kórházban. már nyúltam érte, amikor rápillanottam a névtáblájára (altatásos császár után mégiscsak, meg a fiamnak nagyobb feje volt)- nem volt jó érzés, hirtelen lepergettem előttem kicsiben egy ilyen vérfagyasztó elcserélős történet (mellesleg jó lázas is voltam), mi lett volna, ha a félhomályban megszoptatok egy idegen babát - tévedésből? és mit szólt volna az anyukája? én nagyon nem örültem volna a helyében..

  • 2007.10.14 03:08:59pafff

    nemtom de itt senki nem tud angolul?



    A tévedésre először gyanakvó Mr. Broza végezte el először a tesztet, mely kissé megrengette az asszonnyal való kapcsolatot, majd asszony is végzett, és így derült ki, hogy neki sincs genetikai köze a gyermekhez. Ezek után megegyeztek a cserében, majd a két asszony mégiscsak úgy döntöttek, hogy na ezt nem. A probléma továbbra is Mr. Broza, aki a saját lányát akarja. Valószínűleg egy korlátolt fasz, ez olyan tipikus egyszerűférfi-dolognak tűnik. A másik miszter azt nyilatkozta, ő teljesen tanácstalan.



    Hát így.

  • 2007.10.14 07:39:53Alvomacko

    Hááát, én visszacserélném. Mert miután megtudja az ember, hogy nem az ővé, egészen más lesz. Valmi megváltozna. Ha rosszalkodna, akkor azt gonsolná az ember, hogy nem is az én gyerekeme... Ha majd kicsit más lesz, mint a szülők, akkor majd azt gondolják, hogy bezzeg, ha a miénk lenne, akkor tuti nem lenne ilyen.

    Mi is kérdezgetjük néha értetlenül, hogy kitől örökölte ezt vagy azt a tulajdonságát a gyerek? Jó, nem sokszor, de végső kétségbeesésében eszébe jut az embernek. Máskor meg büszkén kihúzzuk magunkat, mert a gyerek ránk hasonlít.

    Tudom, nem minden szülő akarja önmagát a gyerekében látni, de nekem számít.

    És én is sokat aggódtam, hogy a saját gyerekemet szoptatom-e, de hál istennek a kisbálnát (4,5 kg) nem lehetett elcserélni. :-)

  • 2007.10.14 18:02:55Eledh Laure

    Sajnos nincs mese, vissza kell őket cserélni. Szerintem a gyermek elsődleges érdeke (természetesen normális esetben szerető szülők esetén) az, hogy az igazi szüleivel éljen. Persze akivel élete első 10 hónapját töltötte, nyilván már majdnem igazi szülő... Talán minden rendbejön, a családok összebarátkoznak, és jó barátként nőhetnek fel a gyerekek.

    A helyzet szörnyű, de legalább tragédia nem történt...

  • 2007.10.14 22:13:55Kismókus

    Tovabb arnyalnam a kepet:

    10 honapig szerettel valakit, figyelted minden rezduleset, de elotte ugyanazt tetted odabent! Az az ido nem szamit??? Akinek figyelted az elso rezduleseit, az elso pillangos erzesek, az egyuttes erofeszites szuleskor, az mind nem szamit? Csak a kint toltott 10 honap? Bent is majdnem annyit volt...

  • 2007.10.14 22:14:05Kismókus

    Tovabb arnyalnam a kepet:

    10 honapig szerettel valakit, figyelted minden rezduleset, de elotte ugyanazt tetted odabent! Az az ido nem szamit??? Akinek figyelted az elso rezduleseit, az elso pillangos erzesek, az egyuttes erofeszites szuleskor, az mind nem szamit? Csak a kint toltott 10 honap? Bent is majdnem annyit volt...

  • 2007.10.15 01:38:57hanna

    A gyerekeknek egébkén tízhónaposan elveszteni az anyjukat kurva nagy trauma. És őket szerencsére még nem érdekli a vér, csak az együtt töltött idő. Engem kurvára nem érdekelne, hogy vérszerinti-e. Akkor se érdekelt, amikor Lea született. Egyébként pl erre jó a 3d-s ultrahang, mert akkor látod az arcát, ami sokat az utolsó 5-8 hétben nem változik már, csak párnásabb lesz. De szerintem teljesen trsamatizálj a a gyereket is emg a szülőt is a visszacserélés. A szülők meg, akik baráti szivatásra el tudnak bizonytalanodni a saját gyerek érzésben, szerintem tényleg gázosak. Demosttényleg, képzeljök már el, hogy a haverjkaink ezt mondják (már ez is nehéz, mert nem barátkozom ilyen pöcsfejekkel), és nem küldjük el őket a pba, hanem elmegyünk dnstesztet csináltatgatni?? Nekem kismilliószor elmondták, hogy Lea nem hasonlít rám egyáltalán, csak az apjára stb, de valahogy eszembe nem jutott hogy nem az enyém, ez egy kész lelki abszurdum.

  • 2007.10.15 08:17:22martine

    hát, hanna, én nem tudom... mert hogy a környezetünk mit mond, hogy hasonlít vagy sem, az mindegy. de mikor te is azt érzed, hogy se rád, se a szerelmedre, egy hajszálnyit sem? 3d uh erre sztem nem jó, nálunk a kicsnél kb semmi hasonlóság a nagy nehezen kinyert 3d-s félprofil meg a mostani arc közt - és mikor megszületett, tényleg egyikünkre sem hasonlított, azt csak kb 3-4 hónaposan kezdte, na, de akkor markánsan, többünkre is egyszerre :) a nagy pedig, amint a hasamra tették, azonnal: úgy nézett rám, mint én a kismartinekori fényképeimen, a keze uolyan volt kicsiben... aztán néhány nap múlva egy az egyben az apja volt és így kaméleonkodik azóta is, hol tiszta én, hol tiszta apa. meg tudott úgy fintorogni, mint apám, anyám, öcsém, nagyszüleim - egyszerűen annyira ismerős volt. nem tudom, mit tettem volna, ha soha, és még csak el sem kezd hasonlítani, ha nagyon szeretem, de minden porcikájában más, ismeretlen? és aztán mikor kiderül, hogy tényleg nem ő... mert az nem kérdés, hogy tudnám továbbra is szeretni, és nem akarnám adni - de akarnám-e otthagyni másnál azt, akin látom, hogy épp olyan, mint én, mint a szerelmem, mint a húsz éve meghalt nagyapám, mint...? tiszta krétakör. szörnyű :((( én nem tudom, mernék-e cserélni, de azt sem, mernék-e nem cserélni. mindenesetre én a kház öt napja alatt összesen kb kb órányira hagytam elvinni őket, a muszájfürdetésre, utolsónak vittem, elsőként hoztam - és már előtte nagyon-nagyon jól megnéztem mindkettőt :)



    anyukám bp bombázásakor született, amint kibújt, vitték a kh óvóhelyére, külön az anyukákat, külön a babákat, aztán osztották ki a sötétben szopni őket. a nagymamám szólt, hogy ő nem a sajátját kapta, az övé az a nagyhangú. az idő őt igazolta :))) de anyukám ban gyerekkorában végig ott motoszkált, hogy ő nem elcserélt gyerek-e? hogy azért "rosszabb" ő, mint a tesói (azóta is erősen... khm... kilógatja magát a sorokból :) ) - de kinézetre pont ugyanolyan, mint a nagymamám volt ennyi idősen.



  • 2007.10.15 09:22:13napos oldal

    ez sehogyse lehet jó, ugyanakkor muszáj valahogy továbblépniük. legfőbb érzésem, hogy szerencsére nem nekem kell ezzel megküzdeni.



    nem értem, az mire vonatkozik, hogy szerencsére nem történt tragédia.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta