Ha a kicsi nem alszik el a bölcsődében

Fruzs nevű olvasónk arról számol be, hogy bármit tesznek, a kisfia nem hajlandó elaludni a bölcsiben. Mik lehetnek az okok és mit lehet tenni ilyen esetben? A Velvet családi tanácsadója válaszol.



"Van egy 16 hónapos kisfiam, akit egyébként pici kora óta szoktattam ahhoz, hogy időnként csak az apával van, időnként a nagyival, stb. Nem is volt ezzel sosem gond, ha egyetemre kellett mennem, vagy vizsgaidőszakom volt, simán elvolt egész napokra azokkal az emberekkel, akiket ismert és szeretett. Soha egy hiszti nem volt, békésen, kiegyensúlyozottan viselte ezeket az alkalmakat. Egy dolog nem ment, ha máshol kellett aludni.

Hiába volt utazóágya, hiába aludt itthon mindig minden dédelgetés, altatás, és cumi nélkül egy perc alatt el, máshol hihetetlen hisztik voltak. Amikor kiderült, hogy bizony nekem vissza kell mennem dolgozni, és az egyetemen is idén le kell diplomázni, úgy döntöttünk, bölcsibe adjuk a picit. A közelünkben van egy remek bölcsi, csupa jót hallottam róla. Szerencsére fel is vették, ami már június elején kiderült.

Tudva a pici alvási szokásait, a nyarat arra szántuk, hogy minden hétvégén, ha kellett, ha nem, mentünk valahova, vittük a kiságyat, és úgy intéztük, hogy ott is aludjon. Persze ez nagyon nehezen ment, volt, hogy 40 perces ordítás után sem aludt, ki kellett venni. Volt hogy nagy nehezen elaludt, de csak egy fél órára. De nem adtuk fel, mentünk mindig továbbra is. Szép lassan javult a helyzet, augusztus végére már idegen helyen is hang nélkül tudott elaludni, és ki is aludta az idejét, ahogy otthon szokta. Meg is nyugodtam, hogy akkor tuti a bölcsiben sem lesz gond.

Na, de elérkezett a beszoktatás ideje. Az első 2 hétben, amikor nem kellett ott aludni, csak játszani, enni, minden rendben volt. Egyszer sem sírt, csak akkor mikor mentem érte, és hazajöttünk. Hatalmasokat evett, meg sem állt az udvaron, játszott, barátkozott. Nagyon nyitott, és érdeklődő gyerek révén, a sok idegen gyerek sem ijsztette meg, sőt nagyon is az elemébe került. És eljött az alvás ideje. És innentől kezdve horror.

Bármit csinálnak a gondozónők, egyszerűen nem alszik. De az csak hagyján, hogy ő nem alszik, de másokat sem hagy. Áll a kiságyban, ugyan nem sír, de hangosan sikongat, beszélget, magyarul nem marad csöndben. Már a dadusok azzal is próbálkoznak, hogy mi lenne, ha nem hagynám ott egész napra, de nem tehetem, dolgoznom kell, és a diploma is a nyakamon. Lehet, hogy én vagyok kicsit érzékeny, de mintha már kicsit ferde szemmel is néznének rám, ránk, emiatt.

Felajánlottam, hogy esetleg megpróbálom én letenni, de azt nem engedik, mert akkor az megzavarhatja a többi gyereket. (Az én anyukám miért nem lehet itt?)De az is zavarja a gyerekeket, ha nem tudnak aludni. Nem tudom melyik lenne a jobb. Aztán már azt is megkérdezték tőlem, hogy miért adom be. Dolgom van, vagy csak unom? Hát én ezen elképedtem. Van olyan, aki CSAK azért adja be a bölcsibe a babáját, mert unja? Tényleg létezik ilyen?"

Regős Judit, a Velvet családi tanácsadója válaszol:

Megértem, hogy nehéz a gyermeknevelést a munkával összeegyeztetni. Véleményem szerint a bölcsi egy szükséges rossz intézmény, hiszen a gyereknek legalább kétéves koráig a legjobb helye otthon, a családban van. Továbbá különböző közösségi programokon egy szeretett személy kíséretében: aki lehet anya, apa, nagymama vagy egy jól megválasztott babysitter. Tudom, hogy mindez ugyan ideális, de nem könnyű megvalósítani. Sokszor nincs a közelben "hadra fogható" nagyszülő, mert vidéken élnek, vagy még ők is dolgoznak. A babysittert pedig nem mindenki tudja megfizetni. Pénzt kell keresni az embernek, és így nem lehet annyit a gyerekével, mint amennyit szeretne.

Ha már bölcsibe kell adnunk a gyereket, akkor a legjobb, ha keresünk egy kis létszámú bölcsödét vagy családi napközit, amely maximum 7 gyereket fogadhat. A kis létszám azért fontos, hogy a gyerek ki tudja alakítani a megfelelő kötődést a bölcsis nénivel és egyedi bánásmódban részesülhessen. Kisfiad problémájára mindenképp az egyedi bánásmód a megoldás. Amiatt nem kell aggódnod, hogy valami baj lenne vele. Az természetes, hogy egy 16 hónapos gyerek nehezen alszik el egy idegen környezetben. Ez más, mint nyáron volt. Vannak könnyebben és nehezebben alkalmazkodó gyerekek, ebből még nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni. De az biztos, hogy ez a helyzet így tényleg tarthatatlan. Az se lenne szerencsés, ha a gyerek betörne, és csak azért aludna el, mert félne a következményektől. Mint azt korábban említettem, leginkább a kis létszámú családi napközit javaslom.
Oszd meg másokkal is!
Mustra