SZÜLŐSÉG

A leckét a szülők kapják

2007. október 10., szerda 12:42

Eltelt az első hónapunk az iskolában, s már büszkén mondhatom, hogy sudáran pattanok ki hajnalban az ágyból. Arról meg inkább hallgatok, hogy egy hónapja nem volt olyan film, amibe ne aludtam volna bele, de mindegy, a gyerek meg már hétvégén is hat körül ébren van. Egyre jobb.

Visszatérve az iskolára, sok dolog kikristályosodott bennem, ami elméletben még egészen más megvilágításban volt régen. Először is, a mi iskolánk egy tehetségeket és szorgalmas gyerekeket felkaroló és támogató intézmény. Tudtuk mi ezt már , amikor ide jelentkeztünk, sőt, mivel lányom olyan „versenyezzünk, hogy ki indul a versenyen” típus, teljesen jó dolognak tartottuk. Az igazat megvallva, még most is így gondolom, viszont látom az érem másik oldalát is. Azok a gyerekek, akiknek gyors a tempó, vagy kevésbé van affinitásuk széles körben a dolgokhoz, bizony nagyon hamar le tudnak lombozódni A sikerélmény hiányától, a csalódottságtól, egyszóval nem ezt várták.


A következő nehézség, amit azért szintén gyanítottam, hogy előkerül, a különböző programok közötti lavírozgatás. Amíg ovis volt a gyerek, addig az ingerek nagy százalékát nekünk kellett biztosítani. Értem ezt úgy, hogy az élet gyakorlatilag akkor kezdődött, amikor kilépett az oviból, most meg látom rajta, hogy le van szívva, már délután fél négykor. Eddig sem voltam híve annak, hogy egy kis gyereket tele lőjünk programmal, ráér arra majd később, most ez az elméletem bebizonyosodott. Az érdekes az, hogy a lányom ragaszkodik a tánchoz, a mazsoretthez, az angol teadélutánhoz és természetesen az úszáshoz. Most legyek okos és én mazsolázzam ki, hogy miket fogunk szép csendben lemorzsolni, mert ez így rengeteg.

Érdekes még a házi feladat körüli hisztéria. Szerintem például egyáltalán nincs sok lecke, de erről kedves szülőtársaimmal megoszlik a véleményünk. Mert mindig akad olyan anyuka, aki szerint egy szem pici gyermeke sokat görnyed a füzete felett, szerintem pedig azt a háromszor három sor kacsacsőrt igazán nem nagy cucc megcsinálniuk, ezt amúgy a gyermek is így látja, de hát ugye mindenki más. Nekünk, szülőknek viszont már kevésbé vicces és könnyed, amikor az éjszaka közepén vagdossuk a betűket, meg a fákat, macikat, nyúllal. Ja, vannak ugye még lovak is, mert mint tudjuk: Lali, a ló áll (első osztályos örökzöld).

Sőt, szerintem a szorgalmi feladatok sem a gyereknek szólnak, hanem egyenest nekem anyukának, mivel a hétéves gyerek nehezen tud ugye cikkeket böngészni az internetről és képeket nyomtatgatni. De ez legyen a legnagyobb bajom. Amúgy is a kíváncsiság viszi előre a világot, szóval nincs erre sem panasz. Az majd lesz a következő részben, mert bizony a kölykök meg gonosz dögök. De erről később.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.10.10 13:38:51rentiel

    Mintha magunkat hallanám. Pedig a miénk "csak" egy általános általános iskola. van egy kötelező leckeíró idő: fél3-tól fél4-ig. Év elején lediktálták a töménytelen mennyiségű szakkört: melyik napon, hánytól hányig, ki tartja, mennyibe kerül... A fociedzésnek tanuló idő előtt negyed órával vége, azaz marad idő átöltözésre...hittük mi :( De csütörtökönként nincs kész a házifeladat, és valljuk be, egy leszívott agyú, majdhogynem mindenféle kommunikációra alkalmatlan 7évessel fél6-kor elkezdeni leckét írni...:( :( :(

  • 2007.10.10 13:40:45rentiel

    ...még akkor is, ha tényleg csak 3 sor kacsacsőr, 1 verstanulás meg 4 sor fecskefarok :)

  • 2007.10.10 13:47:47begyszli

    Nálunk egyenlőre semmilyen szakkör nem jöhet számításba, ugyanis iskola-otthonos osztályba jár a fiam, ami azt jelenti, hogy 15:45-ig tanulnak nap,mint nap. Ebben van sport, kézműveskedés, szabadidős foglalkozás és önálló tanulás is, a rendes tanórákon kívül. Külön szakköre egyenlőre nincs is szükség. Úszni meg csak szombaton tudna, akkor meg 11-től 15-ig tartana a tanfolyam. Szegénykém örül, hogy itthon van, nem volt szívem -bármennyire egészséges is az úszás- beíratni.

  • 2007.10.10 15:04:02tavaszkisasszony

    win,

    én úgy látom, hogy ez a szülői házifeladat inkább csak itt kis hazánkban dívik. mert mi magunk is úgy gondoljuk, nem lesz az "elég jó" amit a gyerek összebütyköl.



    engem valósággal letaglózott, mikor az egyébként magyar de évek óta amerikában élő tanár (!!) ismerősöm mesélte, hogy a gyerekek az iskolában milyen komoly 'project'-eket kapnak, mennyit dolgoznak rajta. én mosolyogva megjegyeztem, hogy jaaa, a szülők mennyit melóznak vele, ugye.

    ő meg meglepődött, és elmondta, hogy soha még egy lépést sem tett a gyerek beadandó dolgainak tökéletesítéséért. hiszen az az ő feladata, és a vége mindig az, hogy nagyon jó dolgokat készítenek.



    szvsz azért csalódik néhány kicsi, mert az osztálytársak egy része apu-anyu ötleteivel és kézügyességével villoghat. ja, és tapasztalatom szerint A TANÍTÓ NÉNIK IS EZEKET JUTALMAZZÁK JOBBAN, nem azt, akié lehet, hogy kicist ferde, meg maszatos, de ő dolgozott vele sokat ÖNÁLLÓAN.



    szóval van még mit fejlődnünk egymás valódi elfogadása terén, beleértve a saját gyerekünk és a fejlettség/ügyesség/kreativitás bizonyos aktuális szintjének elfogadását.



    vajon miért van az úgy, hogy aranyosnak találjuk gyermekünk lila kutyáját ami éppen zöld felhők között sétál az óvodás rajzon, és kezdünk valami szabályosabbat várni az iskolás rajzlapokon?

    a kérdés csak költői, nem kérek választ : )

  • 2007.10.10 15:55:43koaladia

    Ja, ebben van valami! Miért a szülő érzi a magáénak a feladatot?



    De sajnos win-nek igaza volt abban, hogy csak az a szép és ügyes, aki benne van a TOP10-ben. Öcsém harmadikos ált. sulis, elsőbe még vitte a lelkesedés, másodikba már nem annyira, harmadikba meg már egyáltalán nem. Elsőbe imádta az osztályfőnök, mostmár nem dicséri.



    Sőőőőőőőt! Van olyan osztálytársa aki elsőbe se volt jótanuló, csak átlagos, és azóta "nyírja" az osztályfőnök a szülőt, hogy vigye át másik suliba a gyereket. És a gyerek se nem szellemi fogyatékos, se nem totál hanyag, egyszerűen nem rendelkezik szivacs aggyal és szünni nem akaró lelkesedéssel. De nem értem mért baj ez? Az én osztályomba is voltak annó jó tanulók, meg nem jó tanulók és mégis így volt egész.



    Abszurd módon én vagyok rá a példa, hogy attól, hogy valaki nem tanul jól, még lehet egyszer jó tanuló! Hatodikos koromig volt, hogy egyik tantárgyból mindig bukásra álltam, és atöbbibőlis max hármasra, de összekaptam magam és hetedikbe négyes lett az átlagom.

  • 2007.10.10 16:10:46boribon

    Erről eszembe jutott, mikor másodikban egyszer anyukám készített el helyettem egy házi feladatot rajzból. Én már akkor is kétbalkezes voltam, anyu meg imádta a babra munkát, mindig is szépen aprólékosan rajzolt, szóval mikor harmadik nekifutásra is csak béna pacnik voltak a rajzlapomon, felajánlotta, hogy megcsinálja helyettem.

    Persze kilógott a lóláb, tanítónéni rögtön kérdezte is összehúzott szemekkel: Segített neked valaki?

    Én meg (nagyjából) becsületes kislány lévén mondtam, hogy igen, anyukám, de csak egy kicsit.

    Nem lett belőle gond, csak mondta Olga néni, hogy hát akkor csak négyes, mert nem önálló munka. Anyukám viszont majd leszedte a fejemet, mondván, hogy ő nem ezért fáradt. (Fene a büdös kölkit, hogy nem tudja, mikor kell hazudni...)

  • 2007.10.10 16:14:10B-

    Amikor még pedagógiát tanultam, volt elsőben osztályzás, és akkor a módszertan tanár konkrétan kimondta, hogy az első három évben a szülőt osztályozzuk. Mert ő figyel arra, hogy legyen a gyereknél tornazsák meg olvasókönyv, hurkapálca, és hogy elkészüljön a három sor kacsacsőr vagy a tabló az őszi levelekkel. És nem csak erről van szó, hanem hogy anyunak van-e olyan háttere, hogy tudja, hogyan keresünk képet az interneten vagy rajzolunk szegélyt meg hogyan értelmezünk egy elolvasott olvasmányt, hogyan tanulunk meg egy verset stb stb stb. Mert nem minden anyuk a rendelkezik úgymond képi és szöveges kultúrával. Vagy tud írni olvanaplót. A gyerek meg tulajdonképpen csak felsőben ér el oda, hogy volt lehetősége megszerezni az ISKOLÁBAN ezeket az ismereteket és készségeket.

  • 2007.10.10 16:20:19kn

    szerintem békén kéne hagyni az elsős gyereket a tanórákon kívül! max. amennyi a napközi tanulási idejébe belefér. de ha nincs kész hát nincs kész! nem a házi feladattól fog fejlődni, lelkesedni, szárnyalni hanem attól (többek között), ha az óra izgalmas, élvezetes ne adj isten felejthetetlen volt! tanítóként ez a véleményem és ha szülőként 2 év múlva odakerülök, hogy az elsős gyerekem fél óra alatt nem tudja megcsinálni a leckét, hát inkább kiparancsolom az udvarra játszani.

  • 2007.10.10 16:25:33B-

    Ez nem teljesen a témába vág, de azért igen :-)



    Szóval néhány éve Franciaországban az egyik gimiben indítottak egy felkészítő évfolyamot hátrányos helyzetűeknek, hogy legyen nekik is esélyük bejutni a legmenőbb egyetemekre. És nem csak az általános tantárgyakból volt korrepetálás, hanem a tutoraikkal elmentek színházba, kiállításra, étterembe is, és segítettek nekik felöltözni meg úgy általában fesztelenül viselkedni ezeken a helyeken. Mert a tanulás csak akkor jelenthet valóban kitörési lehetőséget, ha fesztelenül mozogsz abban a környezetben, ami a megcélzandó rétegnek mindennapos. Hiába vagy ötös matekból, ha az iskolán kívül ordít rólad, hogy nem volt gyerekszobád, ahogy mondani szokták, akkor nem téged választanak az interjún.

    Szóval nekem az a bajom a magyar oktatási rendszerrel, hogy nagyon nagy mértékben a gyerekszobádat osztályozza vagy értékeli, és nem téged. Ugyanakkor nem tanít meg arra, hogy hogyan teremts magad mögé egy gyerekszobát, ha a szüleid ezt nem tudják megadni. Ez persze nagyon nehéz szakmai kérdés, de röviden tényleg összefoglalható úgy, hogy a szülők kapják a házi feladatot.

  • 2007.10.10 17:06:11begyszli

    A fiam iskolájában így néz ki egy nap:

    Magyar

    Szabad fogl. (rajzolás, gyúrmázás, szabadtéri játék)

    Magyar-Matematika (csoportbontásban)

    Magyar-Matematika

    Ebéd

    Rajz

    Önálló tanulás

    Szabad foglalkozás

    Egyenlőre mindkettőnknek nagyon tetszik ez a rendszer.

  • 2007.10.10 18:53:14Casparia

    Én is azon a párton lennék, hogy sokkal jobb, amit a kölkök egyedül csinálnak, de sajna pl. a tesómat is olyan tanító nénivel verte meg a sors, hogy inkább segítettünk neki a tökéletesen értelmetlen házikban. Mutasd be Magyarország tájegységeit egy kis füzetkében, írj összefoglalót, gyűjts képeket, rajzolj, gyűjts adatokat (!), magyarul csinálj egy útikönyvet gyöngybetűkkel és szamárfül nélkül 8 évesen. Ez asszem tavaszi szüneti feladat volt, szegény a felét végigszorongta, hogy mi lesz. Ahelyett, hogy pl. a saját szünetéről kellett volna rajzolnia-írnia. Persze megcsinálta helyette a gondos nővérke (még nekem 13 évesen is nagy meló volt), ugyanúgy, ahogy a nagymamám is megszánta annak idején a kézimunka-lecke fölött zokogó apukámat, és kötött helyette. Vannak dolgok, amik nem változnak, remélem, a saját leendő gyerkőceimnek majd találok olyan tanító nénit, aki nem kényszerít engem se kötésre, se faragásra :)

  • 2007.10.10 19:17:13nullacska

    a kommenthez annyit, hogy az én fiam is egy teljesítménycentrikus suliba jár ( kéttannyelvű ) és elsőben még nem voltak gondjainak ( most sincsenek nagy gondok, de nem szín ötös és nagyon erős időbeosztással dolgozik )



    soha nem csináltam meg neki semmit ezért minden ilyesmire egyest kapott, mert a többi gyerek szülője által megkreált csodákkal természetesen nem vette fel a versenyt.

    alsóban csak annyira zavart a dolog, hogy furcsállottam: miért nem jelzik a kedves padagógusok a gyerek felé, hogy értékelték a saját munkáját. NEM! ilyen soha nem hangzott el, mindig lecseszték a hanyag munkája miatt és kapott egy egyest.



    most már felsős és a kiszemelt suliba már az ötödik évvégi jegy is számít emiatt aztán ( sajna ! ) be kellett állnom a sorba, vagdosok, színezek, fogalmazok HELYETTE és kapja rá a jó jegyeket



    sztem ez nagyon rossz így ,de sajnos csak a háborgásomra futja, semmi másra, amíg a többi szülő sem teszi magáévá az alapelvemet - hogy ugyanis : a gyerek jár az iskolába nem ÉN !! - addig sajnos nincs nagyon más választásom.



    egyébként dobjatok rám jó sok követ, de fogadóórára sem vagyok hajlandó járni felső óta. ha gond van akkor beszélje már meg a gyerekkel, ha nagyon nagy gond van hívjon fel adjon időpontot és természetesen kész vagyok egy beszélgetésre.

    hogy sorba álljak és a tanár elmondja az Ő problámáit : erre sem időm sem energiám, és egyébként is ott motoszkál bennem a kis ördög : nem én vagyok egész véletlenül a megrendelő ??? ő pedig a szolgáltató ??? valahogy ez a felállás az oktatási intézmények környékén nem egyértelmű.



    egyébként ez azért is alakult így ,mert négy gyeremekem van

    - egy gimis 11.es

    - két hatodikos ( egyik alapítványiba jár diszakalkulia miatt, másik zseniképzőbe )



    szóval egy kollégiumi nevelőtanár és egy óvónő keveréke vagyok esténként + szeretnivaló feleség + ja és heti 40 órában komoly állásom is van

  • 2007.10.10 20:27:59Brumibaby

    Az én fiam 7 éves. Délután még aludna. Nem alszik, így szerencsére a suliban megcsinálják a házit. A hétvégi (!) leckét úgy kapjuk, oda van írva: apával-anyával.

    Mármost vhol már bekommenteztem, hogy nem értem, miért szereti a tanítónéni, hogy belerondítok a munkájába szakértelem nélkül. Miért kell otthon fecskefarkakat hurkolásznia az anyjával, aki ugyancsak nem ír a vonalon, nem tart margót és összeszamárfülezi a füzetet?

    És kedves tanítónéni, mi lenne, ha mi meg beírnánk az üzenőfüzetbe:

    "Kedves Tanítónéni! Küldöm a cipőt. Hétvégén tessék a sarkára flekket tenni! Kovács apuka"

    "Kedves Tanítónéni! Hétfőre tessék kikeverni a mellékelt recept alapján a mosakodókrémet! Szabó anyuka"

    "Kedves Tanítónéni! Most fogadtam el utoljára ezt a varratot! Ha nem lesz szebb, jövő hétvégétől heti két vakbelet tetszik operálni! Kézcsók: Kerekes apuka"

    "Tisztelt Tanárnő! A gyertyák megint be voltak köpve. Pontosabb munkát kérek. Jövő hétre tessék hozni egy használt Ladát, amin gyakorolhat Tisztelettel Balogh apuka"

    "Kedves Tanárnő! Az ön által bemutatott kislibák kelésgyengék és Derzsi-kórosak. Feketepont! Tóth anyuka"

    "Kedves Tanítónéni! Gyönyörűen sikerült a körúti kátyú betemetése. Piros csillagot tetszik kapni! Madaras apuka"

  • 2007.10.10 20:51:46yuyu79

    Ez tetszett :-))

  • 2007.10.10 22:30:47ildanyóka

    A fiam sulijában az alsó tagozat iskolaotthonos. Délután 4-ig van tanítás, pontosabban addig vannak a gyerekek a pedagógussal.

    A fiam osztálya még benne ezen felül a lépésről lépsre programban is benne volt. A napjuk úgy indult, hogy volt egy kis beszélgetés a szőnyegen. Ilyenkor mindenki elmondhatta, hogy mi történt vele, vagy milyen nagy esemény vár rá, ki halt meg a családban, kinek beteg az anyukája, nagymamája.... Ez a beszélgetés időnként belelógott az első órába, de ebbeől nem csináltak gondot, mert a gyerekek lelkét fontosabb volt rendbe tenni. Otthon nem kellett tanulni! Az órarend úgy volt kitalálva, hogy az önállónak nevezett órán csinálták a "házit". A saját tanár tartotta, és a legtöbb esetben személyre szóló feladatokkal. A gyengébbek mellé odaült, a jobbak önállóan csinálták. Így a szülő nem is látta a füzetet, csak a szülőin. Az ilyen "önálló" délelőttre is eshetett, délután gyakran volt rajz, ének, tesi vagy szabad foglalkozás.

    A osztályfőnök kifejezetten kérte a szülőket, hogy otthon ne tanítgassák a csemetét, mert délután, hétvégén pihenni kell. A szünidőkre soha nem volt házi.

    A rendszer jó volt, de mindig akad olyan szülő, aki azt hiszi, hogy a másik gyereke csak azért olyan jó, mert az anyuka csinálja a feladatokat. És akkor otthon ő is tanítgani akar.

  • 2007.10.10 22:47:22Zsömi

    Kedves Brumibaby Anyuka! Ez a komment piros pontos, állati jól sikerült! Üdvözlettel: A Tanítónéni :DDD

  • 2007.10.10 22:55:14martine

    Brumibaby :)))))

  • 2007.10.11 09:36:38rentiel

    Csatlakozom: Brumibaby: :))))))))))))

  • 2007.10.11 11:10:28nullacska

    elsőben az első döbbenetünk :

    Kedves Szülők!

    Bori nem értette a matematika órán az anyagot, kérem, hogy pótolják a hiányosságokat.

    dátum alárírás.



    erre a férjem majdnem visszaírta ( én leállítottam időben ), hogy Tisztelt Tanárnő ! Legyen szíves végezze el rendesen a munkáját és magyarázza el a gyermeknek az anyagot.

    Köszönettel : a szülők.



    sajnos ez van, és úgy tűnik nincs változás, mihelyt bárki bele akar piszkálni központi szinten a pedagógusok mikrovilágába ( értsd : a való világtól teljes mértékben eltávolodott, begyepesedett hozzáállás, és a munkájukat semmilyen szinten nem ellenőrzött renszerben való evickélés, és közben az állandó panaszkodás vagy a kevés pénzre, vagy a kevés gyerekre, vagy a sok gyerekre, vagy a hülye szülőkre, de önkritika és a fejlődésre való hajlam teljes hiánya )



    akkor mindig oly nagy az ellenállás ( még a nem normális szülők egyesülete is felhördült azon legutóbb, hogy ne legyen osztályozás és házi alsóban - ezek a szülől HOL ÉLNEK ????), hogy szinte semmi változás nem történt immár lassan 20 éve .

  • 2007.10.11 11:14:26nullacska

    ildanyóka!

    órási szerencsétek van és sajnos az ilyen iskola olyan mint a fehér holló ( az én tapasztalatom szerint )

    a Bori most alapítványiba jár, ez hasonló, de ezért keményen fizetnem kell és ez ami rohadtra kiborít, hogy az ingyenes okatás az tényleg olyan ma Magyaroszágon, mint a leárazott kínai játék : sokat ne várj tőle, hamar szétrohad , és reklamációnak nincs helye ...

  • 2007.10.11 11:43:17kn

    nullacska! annyira fáj olvasni, amiket írtál de sajnos mint "belső" ember, el kell ismernem, hogy nagyon sok "kollegám" "dolgozik" azon, hogy ilyen a vélemény az ingyenes oktatásról. a kevés gyerek sajnos nem jelenti automatikusan azt, hogy a nem odavalók kerülnek el a pályáról :-( jó lenne, ha valaki végre megtalálná a megoldást! ez a lelkiismeretesen dolgozó pedagógusoknak is nagyon fontos lenne.

  • 2007.10.11 12:08:22nullacska

    bocsánat, hogy nem írtam a kötlező előre védelmet okozó " tisztelet a kivételnek " formamondatot.



    tudom, hisz én is találkozok jó pedagógusokkal. azonban én is voltam tanár ( két évet ) és sajnos az a meglátásom, hogy a kivételes és fejlődi akaró lelkiismeretes tanárokat kilökik magukból a begyepesedett kényelmet szerető tanárok ( ez ugye a kontraszelekció áldásos hatása ) és ezt a folyamatot még erősíti az, hogy az elmúlt 15 évben a pedagóguskpzésben résztvevők a gimnáziumot végzők legalja volt ( szintén sajnos ) de ez ugye emg összefügg a társadalmi megbecsülésükkel és nem utolsósorban a véresen megalázó tanári fizetésekkel.



    ugye minden mindennel összefügg, azonban mi szülők elveszünk a részletekben : hogy ugyanis ne kelljen már napi 10 óra munka után a három iskoláskorú gyerekem különböző iskolai feladatait megoldanom.

  • 2007.10.11 14:07:34Alvomacko

    Én az elején nem is tudom, hogy mit csináltam volna anyu nélkül. Ő üét le a lányokkal átnézni a házit, gyakorolni, olvasni, mert nekem este 7-kor ehhez már nem lett volna energiám. Akkoriban még minden nap egy órát utaztam haza és nem volt ritka, hogy fél 6, 6-ig dolgoztam és enyém volt a bevásárlás is hetente kétszer.

    Meg az anyu szerezte be a suliba kért biszbaszokat, meg ő csinálta velük a kisérleteket, gyakorlati feladatokat.

    Felsőben viszont én tatnítottam meg őket szövegszerkesztővel esszét írni és az elején még néha én gépeltem be a kézzel írt szövegeket.

    Mára már profin használják a netet és kifogástalan külsejű házi dolgozatokat készítenek. Ja, és persze én nyomtatok itt bent ki mindent. De psssszt... el ne áruljon senki.

    Ja, és az elején én is írtam házi dolgozatot a gyerekeim helyett, de csak azért, hogy megmutassam, hogy hogyan is kell. A harmadikat már egyik sem engedte megírni... :-)



    Ja, és tegnap voltam kiakadva a nyolcadikos törin, hogy sehol nem volt megmagyarázva a szocializmus és a kommunizmus közötti különbség és a gyerek fejében teljesen összekeveredett, hogy a Szovjetúnió most szocialista vagy kommunista ország volt. Mert hol így, hogy úgy emlegették a tankönyvben. Meg a CSEKA-ról azt mondta, hogy az a hadi kommunizmus...

    A végén feladtam. :-(

  • 2007.10.11 17:50:25levendul

    Brumibaby, nálam is ötös :))))

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta