SZÜLŐSÉG

Élet a gyerek előtt... és után

2007. október 9., kedd 13:56

Mit csináltam egy éve ilyenkor? Az életem a gyerek előtt annyira elképzelhetetlenül más volt, hogy nem is értem hogy lehetett úgy élni. Néha meg azt nem, hogy lehet így élni. Nézzük meg a tipikus pesti fiatal gyermektelen nő egy napját (úgy is mint Én), és a gyermekkel rendelkezőjét (úgy is mint Anyuka)!

Egy éve kényelmesen fetrengtem reggel olyan nyolc óra alvás után az ágyban, kicsit fájt a derekam a nagy pocaktól, de alapvetően jól voltam. Mivel még csak kilenc óra volt, úgy gondoltam, hülyeség volna ilyen korán felkelni szombaton. Olvasgattam egy kicsit, netezgettem, majd elmentem tusolni. Ha kedvem volt (de csak akkor!), figyeltem, hogy Lea mit csinál, rugdos, mocorog, vagy alszik. Kimentem mosogatni, közben üvöltettem egy kis zenét a földre tett laptopból (igen, akkor még tartottunk a földön értékes tárgyakat). Öt percenként pisiltem (egyedül). Délután elmentünk fagyizgatni, majd este kilenc tájt beugrottunk a Belvárosba találkozni a haverjainkkal, egy kis Víg söröző, egy kis Westbalkán, pacsizás a szokásos éjszakai összefutós arcokkal.

Hajnali három fele értünk haza, és a férjem nem ivott sokat, ha véletlenül megszületne (mármint a gyerek), akkor ne legyen részeg a szülőszobán (mármint a férjem). Másnap elmentem reggel szavazni, aztán elnéztem a Liberálisok Házába, majd felugrottam az apámhoz és békésen punnyadtunk a választási műsor előtt. Megfordult a fejemben, hogy ott aludjak, hiszen a férjem úgyis dolgozott éjszaka, de aztán éjfél körül hazataxiztam. Többek között azok miatt a kicsit másmilyen derékfájások miatt, amikről nem esett le, hogy már rendesek, csak amikor hajnali négy körül arra ébredtem, hogy csurom víz az ágy, és már 4-5 percesek voltak.

És mit csináltam most? Este hullafáradtan zuhantam ágyba, miután tizenegyig raktam össze a Lea naplójához a képeket, ez volt a férjemmel az intim együttlét, majd három óra múlva ébredtem is szoptatni, de a fáradtságtól visszaájultam az ágyba, Lea nyilván megoldotta közben a dolgot. Újabb két óra, nyöszörgés, előástam a vizes poharat, megitattam, igyekeztem simogatni. Újabb egy óra alvás-féleség, megszoptattam, és aludtam még két órát, hétig. Majd felkeltem, zuhanyozni természetesen nem volt időm, negyed óra alatt elkészültem, negyed óra alatt elkészítettem Leát és mentünk a dolgunkra. Villamosozás közben nem, nem olvastam és nem is révedtem relaxált állapotban kifele, hanem gügyögtem és szórakoztattam. Ügyintézés után beugrottunk a játszóra (igen, ilyen szavakat használok), csúszdán eregettem le Leát, itattam, kekszet adtam neki, homokoztunk, szaladgáltunk, társalogtunk egy csöves bácsival és kutyájával, megvédtem egy homokvárat Lea elől, majd haza indultunk.

Hátamon egy kilenc kilós aprósággal, hónom alatt nyújtott palackkal egyensúlyozva nagy nehezen elvergődtünk hazáig, közben zakatolt az agyam, hogy mit együnk, hogyan kössem le őkelmét főzés közben, és hogy lesz-e idő vásárolni. Lea otthon megtalálta a kölesgolyót, úgyhogy mást nem is kért, azt viszont kiöntöttem a nappaliban. Kétszer felsepertem a konyhát, kétszer átöltöztettem a gyerkőcöt, kiszedtem a kezét a szemetesből, a távirányítót a szemetesből, négykézláb vihogva fogócskáztam és a pokróc mögé bújtam. Furcsa hangsúllyal mondogattam, hogy tessék, kösz, szia, kukucs, telefon, és hasonló összetett közlésegységeket.

Mindeközben minden percben rajta tartom a szemem, legalább az egyiket, enyxhén remeg a gyomrom, hogy mikor veri be a fejét, mikor kezd el érthetetlen módon visítani, mikor akar valamit, mi van a szájában, a kezében, a keze közelében. Reflexeim egy kaméleonéval vetekszenek, miközben átesek három-négy kis szivacs baszon, megcsúszok egy mesekönyvön és belerúgok egy almába és széttrancsírozok a talpammal pár elgurult kölesgolyót a nappali szőnyegén.

Délután is játszótereztünk egy kicsit, este megfürdettük a gyereket a férjemmel, ez volt az együttlét, elmentem pisilni, közben Lea az ölemből állva próbálta lehúzni a vécét, majd kedvesen tépett nekem egy fél tekercsnyi papírt, és betömködte a két térdem közé. Ezt követően megpróbáltam elaltatni, mire végeztem, csak a kötelesség tartott vissza attól, hogy elaludjak fél kilenckor. A férjem épp a Győzikét nézi, pedig ez tőle szokatlan, de csak azért, mert másra úgyse lenne képes, meg mert kisgyerek-fürdetés volt benne, és az annyira cuki. Nem sokára megyek aludni, hiszen egy körül legkésőbb újra kelnem kell. Minden perc drága.

A mérleg: minimum tízszer annyit vigyorgok egy nap.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.10.09 14:11:42Nilüfer

    HANNA, ebben az a vicces, hogy így ötven körül csak annyi maradt meg belőle hogy nagyon jó volt, annyit vigyorogtunk:)

  • 2007.10.09 14:17:54katampusz

    boldog születésnapot Leának!

    pontosan ez jár a fejemben nekem is, napok óta.

    olvasgatom a kismama naplómat.

    néha nagyon vágyakozom a régi életem után, de semmi pénzért nem adnám oda ezt mostanit cserébe...

  • 2007.10.09 14:21:08Mamszi

    Komolyan gondoltad, hogy tízszer annyit vigyorogsz?

    Nekem valahogy logikájában nem ez következett a beszámolód után.

    Valóban nagy váltás terhesen és babával az élet, igaz, én nem vagyok már évek óta az az este eljáról tipus és már hosszabb ideje élek kötött napirend szerint, de a legjobban az fáj, hogy most ritkábban tudunk egy-két napra elmenni vidékre egyet kiruccanni vagy elmaradt tavaly és idén is a nyári nyaralás, amihez az utóbbi időben hozzászoktunk, mert társasutakat szoktunk, külföldre és oda még nem lehet ilyen kis gyerekkel menni. Lányom szintén egy éves múlt múlt héten.

    Meg jó lenne több idő dvd-t nézni, meg moziba menni, ez régebben heti rendszerességgel ment, mármint a mozizás, dvd-t meg többször is néztünk egy héten, de most inkább már korán fekszünk.

    Szerencsére a Te beszámolódhoz képest Vele még nincs sok tennivaló játszótéren és inkább babakocsiban viszem már jóideje, előtte meg inkább kenguruztunk és hát nem is kell Hozzá alapvetően felkelni éjjel, csak kora reggel ébred.

    A férjemmel meg nagyjából három-négy hónapos babázás után lett egyre több időm lenni és hát ez azóta csak növekszik, persze annyit már sosem tudunk együtt lenni, mint mikor még ketten voltunk, de nálunk nem is a fizikális együttlét számában mérendő ez.

    Összességében azt kérdezném, erre számítottál vagy számítottál-e valamire, vagy nem?

  • 2007.10.09 15:12:06Paramami

    Hanna,



    Azért volt egy kis csúsztatás ám itt, mert Lea egy éve már szórakoztatott Téged! Egy éve és egy hete volt az október 1-jei választás:))) Most lelepleztelek, de csak a történelmi hűség kedvéért. Szavazni én is mentem aznap, pedig én is már nagyon furán éreztem magam, mi is elmentünk anyuékhoz, de onnan már a párom vezetett haza (pedig előtte törte össze a kocsit, miután én erőltettem, hogy gyakoroljon csak, hogy fogunk így szülni menni, ezért mindketten kerültük azokat a helyzeteket, amikor ő vezet, különösen, ha én benne ültem a kocsiban). És nekünk is hajnalban kezdődött az életünk új fejezete:)))



    Hát nem tudom, nekem kicsit kevesebb energiát igényel Blanka, vagy mondhatnám, hogy kevesebbet kap szegény, nem tudom, mostanában elég sok munka zúdult rám, így szegény kénytelen néha alkalmazkodni. Persze, itt vagyok mellette, de nem játszom vele folyamatosan. Na mondjuk a pakolás az nekem is az agyamra megy:))) Néha egyszerűen nem pakolok össze, mert minek. Majd este, ha lefeküdt.



    Egyébként meg szerintem nagyon sokat számíthat az a 7 év, ami köztünk van. Nekem úgy hat éve volt egy nagy krízisem, az "Istenem, miért nem bulizunk annyit, mint régen?", és mániákusan erőltettem a bulizást, valamint folyton ezen szorongtam, hogy hogy lehet, hogy már nem úgy nyomom, mint húsz évesen. Mert igen, eltelt közben hat-hét év, vége az egyetemnek, nappal 14 órákat dolgozom, hét közben már fizikailag is képtelen vagyok bulizni, de már hétvégén sem vágyom annyira.



    Aztán ez lecsengett, és elfogadtam, hogy ez van, nem vagyok már egy party animal. (Egyébként is én egy ritkább bulizós alfaj voltam, sosem ittam, a drogokat még csak látni se láttam soha, engem eszébe nem jutott senkinek megkérdezni még egy joint-ról sem, mert lerítt rólam, hogy én ilyenekkel nem élek, viszont eszméletlenül szerettem táncolni, és ha jó volt a zene, akkor kétszer annyira pörögtem hajnalig, mint bárki akárhány Redd Bull meg egyéb gyorsítók után.)



    Szóval bulik után már nem sóvárgok. Viszont a színház, az opera és a hangversenyek nagyon hiányoznak, mivel mind altatási időben vannak - és az egyelőre az én privilégiumom, az esti szopi miatt. Úgyhogy kinéztem az Operában a szombat délelőtti előadásokat, és most oda fogunk járni! Van kifejezetten gyerekeknek szóló hangszerbemutató (Hanna, ajánlom a programajánlóidba, www.opera.hu-n a többi részlet, illetve ha már itt tartunk, most hétvégén valami nyílt nap vagy mifene lesz a Vasúttörténeti és Közlekedési Parkban, ha jól írom, azt is ajánlom, mint hétvégi tippet - aztán majd meglátod, szerinted érdemes-e belerakni), szóval a gyerekeknek szóló cuccokra Blankával megyünk, de felnőtt operába csak ketten, addig anyu Blankázik.



    Mi meg egyébként elég sokat vagyunk este együtt a párommal, miután Blanka szerencsére viszonylag korán alszik (úgy kilenc körül mostanában, ezt mindig változik). Mi meg az alvásunk rovására úgy éjfélig-egyig egymással foglalkozunk, tehát három-négy órát esténként. Most mondjuk pont nem, mert annyi a munkám, de egyébként igen.



    Viszont amit nem tudok megszokni, ez a folytonos féltés, amit Te is írtál. Nem szeretném folyton rácsok között tartani, viszont most nagyon szerencsétlen passzban vagyok, egy héten belül kétszer fejre esett szerencsélen, egyszer a kanapáról mászott le rosszul, hiába tudja négy hónapja, hogy kell, és sajnos felmászni meg már tud, valahogy mégis fejjel indult neki, jól meg is lepődött, volt nagy sírás. Aztán ma éjjel, miután a múlt heti fejreesést követően még mindig lelkifurdalásom volt, nem csak hajnalban vettem át az ágyunkba, hanem éjfélkor, amikor felsírt, és nem tudom, hogy csinálta, de onnan is lefejelt valamikor hajnalban. Hogy hogy nem ébredtem fel rá, hogy elmászott, nem tudom. Mindenesetre teljesen kikészültem! Csak a nagy koppanást hallottunk, én ráüvöltöttem a páromra, hogy baj van, közben kaptam fel, ő meg kiabált, hogy "mi történt, mi történt", mert ő is nagyon megijedt, de aztán Blanka hamar visszaaludt. Ettől még végig erről álmodtam utána, és azóta is sokkban vagyok. Anyu mondta, hogy lesz még ilyen - hát nem szeretném, ha lenne! Már az ágyamba fektetni se fogom merni, pedig azt hittem, hogy ott legalább biztonságban van, mert persze a mai napig szeretem figyelni, hogy biztosan vesz-e levegőt... Hát így jár egy paramami... Ma már egy leesésátlón gondolkodtam, amit eddig azért nem vettünk, mert attól félek, hogy azon csak átmászna, ha akarna, és még nagyobbat esne. Teljesen tanácstalan vagyok, lehet, hogy a végén bezárom egy légmentesen leszigetelt buborékba, és kívülről puszilgatom majd (az etetését meg egyebeket még ne kérdezd, kidolgozás alatt...).



    Ja, és végezetül: Lea babanaplójáról lemaradtam, vagy most ez volt helyette? Írtad, hogy dolgoztál rajta, de ezen a héten még nem láttam, pedig nagyon vártam!

  • 2007.10.09 15:27:53lii

    nálunk a napokban van/volt a fogantatás egyéves évfordulója. azon a héten csapatépítő tréning kirándulással és becherovkával, utána következő héten osztálytalálkozó tequilával, hajnalig bulizással - nekem meg eszembe se jutott, h. terhes is lehetek, mert az ugye nem úgy megy, h. az ember abbahagyja a bogyót, és pár hónap múlva már ott a duplacsík.

    novemberről már csak olyan "bulizós" emlékeim vannak pl, h. megeszek fél kiló tehéntúrót fél kiló ananásszal, mert azt és csak azt, majd a vécé fölé görnyedve rájövök, h. azt sem. meg hogy a fél nyolcas híradó végét hónapokig nem látom, mert addigra ruhástul horkolok a kanapén.

    hát igen, a kanapé lassan beköltözik a pincébe, mert kell a hely a babafetrengő sarok kialakításához.

  • 2007.10.09 16:18:09boribon

    Egy éve ilyenkor mégcsak terhes sem voltam, lelkesen főztem a kávékat, teákat a Prágában (kávézó a Kálvin téren), ugyan nem erről szólnak a diplomáim, de úgy gondoltam, most egy kicsit élvezem a fiatalos pörgést, imádtam a sok arcot magam körül, meg az sem volt utolsó, hogy csak délre kellett járni dolgozni... Munka után persze sokszor még beültünk valahová a barátainkkal, megváltani a világot, hétvégén meg mindig jött a telefon:" Na, táncos buli? "



    Hát ehhez képest már a terhesség első hónapjai is új világnak tűntek... A rosszullétek miatt 3 hónapig ki se mozdultam otthonról, a kávézóban persze rögtön fölmondtam, mikor kiderült, hogy jön a baba, a füstmennyiség annál jóval több volt, mint ami még bababarátnak mondható.



    A terhesség vége felé viszont, mikor épp nem a 40 fokot próbáltam túlélni, azért jutott még idő egy-egy lightos bulizásra is. A kiírt időpontom napján, még ottalvós házibuliban voltunk Nagykovácsiban.(Vicces volt, ahogy 19 éves lányok súgtak össze a hátam mögött: Úristen, mára van kiírva, és eljött!!! Nem álltam le magyarázkodni nekik, hogy az aznap reggeli vizsgálat szerint még a feje sem szállt le a babámnak, ergo nem valószínű, hogy itt és most megszülök.)



    Mondjuk 3 nappal később mégis megszületett Bori, és akkor fordult csak meg igazán a világ, de én már most, két és fél hónappal a szülés után is úgy látom, hogy ez egyre jobb és jobb lesz. Persze, minden időszaknak megvan a maga nehézsége, de jó esetben a gyerek lineárisan halad az önállósodás útján... Messze van, messze van, de azért mi éjszakánként is összeröhögünk néha a férjemmel: Lesz még olyan, mikor délben fogunk könyörögni az ágya mellett, hogy ugyan szíveskedjék már feltápászkodni... :-)

  • 2007.10.09 18:16:19ildanyóka

    Nekünk kb két hét van még a fogantatás egy éves évfordulójáig. :)))

    Akkor amúgy a nagyfiunk szülinapját ünnepeljük.

    Én alig vártam, hogy legyen két csík a tesztemen. Mivel októberben még nem volt, így kikalkuláltam, hogy mikor lehet már tesztelni (ez már november).

    Akkor éppen Linzben voltam két kollégámmal egy workshop-on, és a második nap reggel futottam a fürdőszobába. Teszt, két csík, és azonnal sms az uramnak. Nagggyon boldog voltam, és csak biztam abban, hogy ez a babó nem adja fel. Este hattól másnap reggel nyolcig bírtam aludni(heteken át nem láttam vacsorázni a családom),délig valamennyire használható voltam, aztán kezdtem kómázni, és ismét hat óra volt. :)) És most ott cuppog az ágyában egy pici lány, nagy gonddal illeszti a szájába a hüvelykujját a szájába. :)))

    Nagyon vártam őt, sok-sok éven át, jó nosztalgiázni, de nem kérném a régi életem. Ez most nagyon jó.

  • 2007.10.09 18:31:50Vierre_

    Hanna, háááát ez *vigyorog* ez annyira de annyira ismerős, hogy nincs mit hozzá fűznöm :))

  • 2007.10.09 18:50:17Guruljka

    Én egy éve éppen az idegösszeomlás határáról kukáztam magam össze, mert végre beköltöztünk az Új és Saját lakásunkba az „egyszerű” lakáshitel eljárás után. Előtte volt 5 nap legózás, míg összeraktuk azt a rakás ikejjás bútort. Szóval vegyes érzések, de mégis inkább jók, a rosszak előtte voltak. És kb 1 éve van annak is, hogy nem szoptatok. Hát van összefüggés a dolgok között... Szóval nosztalgikus kicsit. Nekem a bulis emlékekig vagy 4 évet kéne visszamennem:) De őszintén szólva nem hiányzik. Valamilyen rejtélyes okból szeretek aludni:)))))))

  • 2007.10.09 19:28:03Dortje

    Bennem 1 hét hijján egy éve fogant a kisfiúnk. De más élet volt az istenem...pörgés-pörgés...egy kicsit vágyom vissza, de ha hirtelen időgépbe ülnék és ugyanazokat a napokat kellene végigcsinálnom, a gyerkőc meg eltűnne, a szívem szakadna meg.

  • 2007.10.09 19:33:10Alvomacko

    Nem is tudom... Nekem az utóbbi időben a kamaszaim mellett is összefolynak a napok. Pedig már nem lépkedek kölesgolyókon, nem kell játszóterezni sem, és maszatos kezek után sem kell pólót folttalanítani.

    Helyette vannak más dolgok és örülök, ha este fél 9-kor lerogyhatok a fotelba.

    Bulizni? Ahhoz túl fáradt vagyok.

    És most még a Porontyozás fonalát sem tudom felvenni.

    Írnék, de valahogy üres a fejem is. Mondanék valamit, de nincsenek gondolataim. Lehet, hogy inkább elmegyek lefeküdni. :-(

  • 2007.10.09 19:59:10Guruljka

    Alvomacko, én azért örülök, hogy legalább benéztél:) Most már nekem is mennem kell, de azért még ideírom neked, hogy remélem elindultál már a felfeléívelés útján!!!

  • 2007.10.09 20:12:49tavaszkisasszony

    nélkas asjdf

  • 2007.10.09 20:16:58martine

    boldog szülinapot Leának :)



    én egy éve öt évnyi gyes után a vadiúj munkahelyemen paráztam azon, hogy teljesen elhülyültem-e, míg otthon voltam, és ha tényleg, mint ahogy érzem, akkor mikor veszik észre és rúgnak ki szakmai inkompetencia miatt. és nosztalgiaképp elkezdtem a munkahelyemről olvasni a porontyot.

  • 2007.10.09 20:33:36liána

    Egy éve hülyére dolgoztam magam a suliban, ahol tanítottam, aztán meg otthon a tanítványaimmal, meg hétvégeken is a gyerkekkel, akikre vigyáztunk.

    Ma a holnap 7 hetes kislányom rendelkezésére állok a nap 24 órájában, és ez sokkal de sokkal fárasztóbb és sokkal de sokkal felemeőbb, mint ahogyan 1 éve éltünk. Egy év alatt sokat változhat az ember élete, de ennyit, mint egy baba születése szerinem semmi nem változtat rajta!

    Mindenkinek nagyon sok mosolyást kívánok :)

    Jó volt kicsit visszagondolni,és rájönni, mennyivel tartalmasabb most az életem, még ha nehéz is; köszönöm Hanna!

  • 2007.10.09 21:17:48katampusz

    egy éve otthon gubbasztottam, túl egy téves riasztáson, mert belőttem magunknak az október nyolcadikát, mint szülési dátum, (7. megismerkedési évfordulónk napját)

    naná, hogy nem úgy megy, ahogy azt a kismama a kigondolja. :D



    kénytelen voltam tudomásul venni, hogy

    nem született meg a nagyapja szülinapján,

    az apja szülinapján sem,

    a kettő közti napon se, pedig milyen jópofa dolog lett volna

    az évfordulónkon szintén nem



    innen már csak azért drukkoltam, hogy ne 23-án szülessen

    és még legyen mérleg mint az apja, ugyan nem érdekelnek a horoszkópok, de az apjával olyan klasszul összejöttek a dolgaink, hogy azzal nem nyúlhatunk félre, ha ő is hasonló természetű lesz



    aztán persze akkor született, amikor itt volt az ideje, nem későn és nem korán, és mégis, mennyire meglepődtem rajta, hogy jé szülök...

  • 2007.10.09 22:10:55eszter

    az élet gyerek nélkül? az mi?

  • 2007.10.09 22:16:27eszter

    na jó, tudom. haverok, buli, éjszakák, eszem-iszom, dínom-dánom.

    Aztán ez az egy éves kor küröli időszak tényleg ilyen utánarohangálós, félszemfélfülmindigafigyelésé, de elmúlik ám, és oviba mennek, és ha elalszanak, akkor lehet megint kicsit éjszakázni, de már ritkán is elég, aztán hiányzik, hogy megint utánarohangáljak valakinek, meg a tejszagú baba is hiányzik, meg a pelus is, meg a puhafejű csecsemő, és kezdődik előröl, de mostmár tudom, hgoy mindjárt nem ez lesz, hanem sokkal hamarabb mennek oviba, mint azt képzeltem......jézusom, hány gyerekem lesz még!?!?



    tudom, hogy giccses, de én ezt most úgy élvezem

  • 2007.10.09 22:25:10jidele

    egy éve élveztem azokat a ritka pillanatokat, amikor se nem hánytam se nem volt migrénem. Most élvezem azokat a pillanatokat, amikor Dina nem hány és nincs fejfájásom az "anyaazonnalgyere, unatkozom, vegyélfeljárkálj" visításától:) szóval anyává lettem, és ez jó. bár néha szívesen lennék néhány évvel korábban, amikor nem nyúltak nyálas ujjak az orromba és a barátnőmet nem Szilviának hívták;)

  • 2007.10.09 22:29:26jidele

    bár most megint erős késztetést érzek, hogy beszaladjak hozzá, felkapjam megölölgessem és belesuttogjam abba a kopasz kis foltba a feje hátulján, hogy mennyire szeretem őt...

  • 2007.10.09 22:33:41peppermint

    jidele, ezek szerint a tiéd is orr-fül-gégész?

    :-)))))))))

  • 2007.10.10 08:36:05Yuki

    Egy évesen három óránként szopik éjjel?

  • 2007.10.10 09:06:19Különálló

    Hát, nekem még ugyan nincs meg a poronty, de hogy mikor buliztam utoljára... 10 éve? 8? És egyáltalán nem hiányzik. Míg az egy évvel fiatalabb húgom két gyerekkel a mai napig élénk társasági életet él. Asszem engem egyszerűen fárasztanak a bulik. Jobb szeretem a két-háromszemélyes beszélgetéseket. Csöndben. Zene és cigifüst nélkül. Sic transit gloria mundi...

  • 2007.10.10 10:01:23anyuska

    Az én babám 6hós,de én sokszor visszasírom az egy évvel ezelötti állapotot.Nem azért,mert most valami nem jó,mert tényleg minden percét imádom a napjaimnak,hanem mert az az állapot már elmúlt(terhesség),és valószínű nem is lesz többé.A terhességem is imádtam.Most meg azt imádom,hogy percenként húzom ki az ágy alól,hogy soha nem érek a vasalás végére,hogy nagyokat sétálunk,és hogy vannak a gyerekeim.

  • 2007.10.10 10:17:28druantia

    Tíz éve már egy hónapja kozmetikustanuló voltam, együtt éltem az akkori fiúmmal már több, mint egy éve. Három éve még egyetemista voltam, ilyenkor vsz. már/még valami kocsmában csücsültem a barátnőmmel.



    Két éve meg pontosan ezen a napon történt, hogy ott álltam külföldön a mosdóban, és halálra döbbenten hasonlítgattam össze a kezemben lévő pozitív terhességi tesztet a dobozon lévő útmutatóval :). Tegnap volt két éve az utolsó gyerekmentes napomnak. Egész nap felszolgáltam az étteremben, reggeliztettem, ebédeltettem és mentem is vissza egy rövid séta után a tengerparton négyre.



    Meló után, este 11 körül átszaladtam az albérletbe átöltözni és már mentünk is vissza a bárba a haverokkal. Soha nem felejtem el, aznap este megittam Garry barátommal egy üveg Morgan's Spiced rumot limonádéval és elszívtam legalább két doboz cigit. Meg voltam győződve arról, hogy nem vagyok terhes, csak megfáztam, azért émelygek.



    Szóval, éppne két éve volt a döbbenet napja :). Két éve vagyok anyuka :). Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam. És nagyon boldog vagyok így.

  • 2007.10.10 11:05:02-hattori-

    Két éve ilyenkor egy régi barátom vállán bőgtem, hogy mennyire xar, hogy tönkrement a házasságom, és ennyi idősen itt állok egyedül a nagyvilágban és esélyem sincs arra, hogy gyerekem legyen. A régi barát felvidításul, meg mert már olyan rég találkoztunk, eljött velem ide-oda.

    Aztán egy évvel ezelőtt már 5 hónapos terhes voltam. Apuka: az a drága régi jó barát :)))) Mindketten nagyon nagyon vártuk. Asszem kb. ekkor borítottam ki a dokimat azzal, hogy én nem érzem a magzatmozgásokat...

    Idén meg örülök, mert van kb. 25 percem porontyozni, mert alszik Marci, aki a világ legszebb, legaranyosabb, legügyesebb, legjobb... de hát ezt tudjátok, hisz a tietek is biztos ilyen :))

  • 2007.10.10 11:20:09gyorizsu

    Szia Hanna!



    az én kisfiam pár héttel idősebb, mint Lea. Eddig is sokszor olvastam, amiket írsz, de eddig még nem ragadtam biientyűzetet, csak magamban reagáltam.

    Most viszont muszáj írnom, mert tegnap este könnyesre röhögtük magunkat a férjemmel. Én is írhattam volna az egészet: a kölesgolyó, a villamos és a csöves bácsik... Tényleg, miért szeretik a babák a csöveseket?

    Igen, valóban szabadabban szaladgáltunk kicsit több mint egy éve, és akkor is boldogok voltunk, de most: akármilyen nehéz néha, csak ránézek, és örül a szívem. Igen, legalább tízszer annyit vigyorgunk!

  • 2007.10.10 11:21:46Moira

    Egy éve költöztem vissza Anyámhoz. A Párommal még azt sem tudtuk, mikor költözhetünk össze a közös lakásba, gyerekről pedig szó sem esett. Ilettve esett, azt mondtuk majd 5 év múlva. Most pedig itt vagyunk a közös kis lakásunkban, a közös kislányunkkkal, aki másfél hónapos már.

    Egyébként vicces, szombaton kimentünk hármasban Szentendrére, ahol megnéztük Apával azt a padot ahol kb egy éve üromantikáztunk, némi chips és sör társaságában. Nem is gondoltuk még akkor, hogy most mr egy ilyen kis tündér szülei leszünk. De egy cseppet sem bántuk meg, hálistennek. Sőt.

    Az a sok vigyor meg minden fáradságért kárpótól.

  • 2007.10.10 11:29:19másutt

    1 eve meg volt derekam! Londonban eltem, volt egy tuti allasom, es titokban azon toprengtem magamban, hogy ha Draga Parom tenyleg gyerekre es hazassagra vagyik hosszutavon, akkor mikor szandekozik bekapcsolni a 'zold lampat' mert eddig elzarkozott mendket project megvalositasatol.

    Gondoltam, fiatalabbak nem leszunk, ha 35 es meg 'nincsen keszen' (az o szavai), mikor lesz az????

    Azutan 2 honappal kesobb (december) bekapcsolta a 'gyerek' zold lampat es akkor en ijedtem be, de nagyon. ('TENYLEG?!?!?!?!?!)

    Egy honapon belul terhes voltam. Van ilyen.



    Jelen pillanatban arrol probalom magam meggyozni, hogy a tobbliter magzatviz, felgyujtott viz es az oriascsecsemo alatt van valahol egy derekam. Egy eve meg volt!!!! :D

  • 2007.10.10 12:14:46babateve

    Hanna, már csak 19 év ( a 20 ból ) és újra lehet aludni, tv előtt választási műsort nézni, olvasni, egyedül lenni, magányosan pisilni! Ezt a kis időt guggolva is kibirod, hidd el!

  • 2007.10.10 12:26:20boribon

    OFF:

    Másutt, ma azért néztem meg a Porontyot, hogy lássam, nem született-e még meg a babád. De hát úgy látom nem. (Legalábbis feltételezem, hogy nem a szülőágyról írogatsz. :-) )

    ON.

  • 2007.10.10 13:47:07másutt

    Nem, bar most mar az egesz vilag potencialis szuloagy lehet... !

    Tegnap ejjel volt 1-2 izgi gorcsom mialatt Draga Parom es en nem tudtuk mit csinaljunk ('most akkor mi van.. menjunk, telefonaljunk, vagy mi?') de aztan maradtunk, es szepen el is mult minden :(.

    Nezd meg a 40. heti bejegyzesem... kb leirja a lelkiallapotomat.

    Koszi az erdeklodest. Ugy erzem, kivalo szurkolotaborom van, huj-huj-hajra, meg minden. Igy kell ezt, kulfoldon is, mintha hazai palyan lennek.

    Csok edeseim.

  • 2007.10.10 14:05:55animani

    Én a terhességem előtt egy szerkesztőségben annyit dolgoztam, mindállat és már akkor is éreztem, h. ez tulképp értelmetlen. Valaminek történnie kéne, ami ebből a mókuskerékből kiragad. Eszembe jutott a gyerekvállalás is, hiszen akkor 33 múltam, de be is ijedtem a gondolatra + egyre inkább nyomasztott a "deakkormikorhanemmost?" Aztán a párom csak rávett, azóta sokszor megköszöntem neki a most 14 hós kispicónkat. Amióta a lányunk kibújt - és már ugye egyre könnyebb is vele -, végre érzem, h. van értelme az egésznek. lehet, h. vissza se megyek oda dolg., mert gyerkőc mellett nem csak félgőzzel tudnám csinálni, akkor meg - olyan a rendszer - nem jön össze a fizetés. Lehet, h. vhol napi fixben kell melót keresgélnem.

    A "régi" életemből viszont olykor hiányzik a spontaneitás, mert ma szép napirendünk van, ám ez nagy kötöttség is. Meg hogy bármikor bárhová elmehettem és legalább hétvégenként kialudhattam magam. És nekem is a színház, előadások, utazás. Mégis így jó. Most ez van, ez a dolgom, később majd megyünk hármasban.

  • 2007.10.10 14:08:55animani

    Pontosabban gyerkőc mellett csak félgőzzel...

  • 2007.10.10 14:46:17suo tempore

    Három pap vitatkozik,h mikor kezdődik az élet. A katolikus azt mondja,h a fogantatáskor. A másik azt mondja,h születéskor. A zsidó rabbi csak vigyorog: az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek kirepültek és a kutya is megdöglött.

  • 2007.10.11 09:28:10Békanőci

    Gyerek előtt:

    -szabadság

    -éjszakázás

    -nagycsajosbeszélgetés

    -bulizás

    -mozizás

    -bármikorkufircolás

    -későnlefekvés-sokáigalvás.

    Gyerek után:

    -szabadság-közben alkalmazkodunk a kiscsajhoz

    -éjszakázás-:)))...ez kicsit másmilyen...:)))

    -kismamás-anyukásbeszélgetéses,de most ez aktuális

    -bababuli

    -doktorhausz,ha kiscsaj elaludt

    -szex,ha kiscsaj alszik és előtte éjjel is aludt :)))))

    -későnlefekvés-koránkelés

    Augusztus közepén volt egy éve,hogy elkezdtük szervezni az esküvőnket idén májusra.Lefoglaltuk a zenekart,az éttermet,miegymást...És augusztus végén volt egy éve,hogy kétcsíkos lett a teszt és gyorsan kiszámoltuk,hogy ha túlhordom a babát,a saját esküvőnkön fogok szülni.Gyorsan átszerveztük az egészet,és így pont ma egy éve megállapítottam,hogy tíz nap múlva férjhezmegyek. :)))

    Hogy tudtam egy évvel ezelőttig mindezek nélkül élni???

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta