Le a pelenkával: Andris szobatisztul

Zanza!

Az egész úgy kezdődött, hogy a nyáron anyám a fejébe vette, hogy leszedi rólam a pelenkát. Teljesen érthetetlen húzás volt tőle, hiszen mióta a világ világ, ki van bélelve a seggem. Az elején elég elszántnak tűnt, hiába csináltam oda neki minden fél órában, folyamatosan egy edénnyel üldözött, ami nyomott és elzsibbadt rajta a lábam.

Ezek után kemény napok következtek. Anyám egyre jobban hasonlított egy áruházi takarítóhoz, a lakást enyhe ammóniumszag lepte el, hiába súrolt csóri serényen. Én úgy voltam vele, hogy ha már kitalálta ezt a marhaságot, dolgozzon is meg vele, elvégre ő akarja ezt az egészet. Az is felmerült bennem, hogy ez egy ilyen játék. Ő üldöz és kérdezget én meg sunyiban berottyantok. Ha így van, akkor nagyon jól csináltam.


Az igazat megvallva a pelenka a világ legkényelmesebb öltözéke. A legjobb benne az, hogy autózás és építés közben nem kell felállnom és kislattyognom a fürdőbe, hanem mehet tovább minden, igaz, kicsit zavarnak a szagok. Ezért szoktam átmenni a másik szobába dolgom végeztével, de furcsa mód oda is jön velem a bűz.

Pont ezért mostanában úgy döntöttem, hogy én is besegítek kicsit anyám rögeszméjébe. Meg mert anyáék azt mondták, hogy én is akkora nagy fiú leszek, mint a Panna, ha bilibe pisilek, szóval jó lenne már rágógumit enni, meg átmenni a haverokhoz aludni egy kicsit. Azt a balladai homályt mondjuk nem értem, hogy Pannából hogyan lett végül lány és nem nagyfiú, de végül is a történet szempontjából mindegy. Szóval a minap felelőtlenül kiejtettem a számon, hogy kérek bugyit. Azóta anyám szemében valami elmebeteg tüzet látok, azonnal beszerzett nekem egy tonna férfias alsót.

Hiába mondtam neki, hogy nekem a Panna királylányos bugyijai is megteszik, ő határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy legyen sajátom. És milyen okosan tette, hiszen az elején simán kipróbáltam az egy csomagban rejlő darabokat a pillanat tört része alatt. Ugyanis ez a balga nő azt gondolta, hogy fontos teendőim között majd én fogok utána rohangálni, ha valami kell! Kellett neki egy hét, mire rájött, hogy óramű pontossággal, 45 percenként rá kell ültetnie a vécére. Mert mit képzel, hogy majd a szoba közepén guggolok és mindenki les, mint a hülye, amíg nyomok a bilibe? Talán ő is edénykébe csinálja a tv előtt?

A lakás amúgy, azóta olyan, mint egy mosoda. Néha nem találnak nekem olyan száraz cuccot, amivel normális emberek közé mehetek, mert a múltkor is, az egyetlen felvehető ruha, valami oroszlános jelmez volt, amiben azért durva lett volna kimerészkednem. Amúgy azt meg végképp nem tudtam, hogy a végtermékeknek ennyire kell örülni. Gondolom, ez működtetheti a világgazdaságot is, mióta élek, ilyen katarzist még nem láttam a fejükön, mint amikor célt találok. Lehet, hogy tulajdonképpen a család ebből él, ezért várták, hogy én is beszálljak a bizniszbe. Valamit tudhatnak anya barátnői is, mert egészen véletlenül mindegyik a gatyámról akar velem beszélni, de lehet, hogy csak a fenekemet akarják végre legálisan megfogdosni.

Ha jól belegondolok, végül is nem is olyan rossz ez a pelenka nélküli élet. Mondjuk a játszón, a homokban a múltok majd lefagyott a fenekem, anyám persze nem vágta rögtön, hogy nincs rajtam tíz centi fűtőtest, így vígan elnézegette, amíg lila nem lett alul minden. Majd csak beletanul.

Mindenesetre valami átverés-szagot érzek mostanában, mert rágót még mindig nem ehetek és továbbra sincs olyan spanom, ahová több napra is átmehetek. Most megyek, mert letelt a 45 perc és munka van.

Andris
Blogmustra