SZÜLŐSÉG

Szülés 1975-ből

2007. október 6., szombat 09:09

Már 37 éves voltam, amikor már egyre sürgetőbben hiányzott egy gyerek, nélküle céltalan volt az életem, csak a családomnak éltem. Amikor Ferkó megfogant, végre önmagam lettem.


A terhesség során jártam a jobbára adminisztratív jellegű vizsgálatokra. A gyerek apjával úgy döntöttünk, hogy magánorvost keresünk, ez akkoriban, 75-ben nem volt olyan elterjedt, mint ma. Én nem ismertem, mikor elmentem hozzá, megvizsgált, majd közölte, szóljak, ha már beindult a szülés. De honnan ismerjem én azt fel? Még két hónapom volt.

Óriási volt a pocakom. Akkoriban nem volt elfogadott, hogy leányanyaként szüljön valaki. Nyomasztó volt, hogy az óvodásaim szülei kérdezgették, hogy férjhez mentem-e. A kolléganők furcsa pillantásai, amikor már látszott rajtam a terhesség. És persze a családom sem volt elragadtatva, hogy elveszíti bennem az ügyeletes pótmamát.

Végre eljött a délután, amikor apróbb fájásokat éreztem. Anyám bevitt a Baross utcai kórházba, ahol találkoztam a fogadott orvosommal. Megnyugtatott, hogy minden rendben, de befektetett arra a pár napra, amíg jön a baba. Nem indokolta meg, talán az asztmám miatt volt ilyen óvatos.

Éjfélkor bevittek a szülőszobába, mert erősödtek és gyakoribbá váltak a fájásaim. Felkapcsoltak egy gépre, ami kihangosította a pici babám szívhangjait. Ezt hallgatva még a legerősebb fájdalom is elviselhetőbbé vált. Úgy hajnali öt körül hirtelen megnőtt körülöttem a forgalom, hallottam, hogy az orvosomat hívják, Később újra telefonáltak neki, egy asszisztens azt mondta, késleltetni kell a szülést. Borzasztó nehezen teltek a percek és az órák, mire végre reggel fél nyolckor megjelent az orvos, de az én makacs babám akkor már nem akart megszületni. Fél kilenckor kiabálni kezdett az orvos, hogy vákuumot, vákuumot! Én pedig, hogy nem engedem, nem engedem – annyira féltem, hogy megsérül vagy deformálódik a kis fejecskéje. Volt ott egy fiatal, fekete orvostanhallgató, aki a hasamra tette a kezét és segített a babának megszületni.

Csak annyit mondtak, fiú, és már vitték is el, nem is láthattam. Bárcsak mindjárt megfoghattam volna! De nem lehetett, a szülőszobában rajtam kívül másik három kismama szült, kellett a helyem.

Dél körül az ágyamhoz hoztak egy hatalmas pólyába csomagolt, gyönyörű fekete hajú, pici szájú, pici szép fülű kisbabát. Csak egész rövid ideig lehetett velem, és alig szopott, hiszen még tanulnia kellett volna. Később is csak rövid időre hozták ki, és ha akkor nem szopott épp, akkor rögtön megitatták cumisüvegből, tápszerrel, pedig bőven volt tejem. A következő szoptatáskor az összes többi babát behozták, csak az enyémet nem – besárgult a tejtől, inkubátorban van, mondták. Teljesen sokkos állapotba kerültem, mert nem tudtam, mit jelent ez, és ettől asztmás rohamot kaptam, amin semmi nem segített. Végül odajött a kis fekete orvos az ágyamhoz, és beszélgetni kezdett velem. Elmagyarázta, mi a sárgaság és hogy az inkubátor nem egy végzetes dolog. Még alig kaptam levegőt, mikor bevitt a csecsemőosztályra és megmutatta Ferkómat, aki nyugodtan aludt a kék fény alatt. Ettől az asztmás rohamom is szűnni kezdett.

Nem emlékszem, hogy a családom adott-e borítékot az orvosomnak, én biztosan nem. Felém se nézett, nem is érdemelte volna meg.

Egy hétig feküdtünk benn. Sajnos a szoptatással később is rengeteg gondom volt, és segítség híján Ferkó csak a cumisüveget és a tápszert szerette.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.10.06 10:35:19Zsubi

    hát igen. egy szavunk se lehet.... na jó azért néha lehet. Viszont kőkemény, hogy ennyire tudattalannak hagyták az anyukát a kórházban.

  • 2007.10.06 10:54:58di

    Háát igem, nyilván a sok okos tojás is hasonlóan születhetett anno. És mégis lett belőle tisztességes, családszerető ember.

  • 2007.10.06 14:56:18cozumel

    Hat, azert vannak kisertetiesen ismeros elemek...na jo, mostanaban inkabb gyorsitjak, nem kesleltetik a szulest, hogy igazodjon a doki ugyeletehez.

  • 2007.10.06 21:17:17fullmoon

    ...teljesen bele borzongtam,volt szerencsém két szülésen is végigjárni ezt a fajta kellemesnek nem igazán mondható utat,de a végeredmény kárpótol egy életen át...:)

  • 2007.10.06 22:06:30Guruljka

    Nem tudom kié a sztori, de köszi az írást!

  • 2007.10.06 22:28:07Békanőci

    Ekkor születtem én is,anyukám hasonló dolgokat mesélt.Azt mondta,lehetőségük sem volt úgy tájékozódni a terhességről,a szülésről és a gyermekágyi időszakról mint ma annak,aki tájékozódni akar.Mondjuk másképp kezelték mindezt,mint ma.

    Tanuljunk belőle,és tiszteljük érte az anyukánkat!

  • 2007.10.06 22:49:23druantia

    Akkor biztos ez volt a megszokott, de annyira szörnyű, hogy elvitték a babát, meg úgy bántak vele, mintha valami tárgy lenne ő is meg az anyuka is... Ráadásul mintha ez a tárgy a Szervek tulajdonát képezné...



    Ha most történne velem ilyen, én biztos, hogy ott helyben, a szülőágyon kapnék hisztirohamot. Én azt is alig bírtam kivárni, amíg szülés után összevarrtak meg parkoltattak. Ahogy toltak kifelé, már kopogtam is be a hordágyról a csecsemősökhöz, hogy akkor hozhatják a gyereket, megjöttem :).



    Hozták is, mert a csecsemősöknél valamilyen szinten protekciós voltam, ugyanis anyám a születésem körül ott dolgozott és még volt pár régi arc, akik láttak engem is újszülött koromban. Az én születésemkor anyámnak is ez volt a mákja, mármint az, hogy az újszülött osztályon dolgozott. Igaz, hogy engem sem vihettek ki hozzá, de legalább ő akkor jött be hozzám, amikor csak akart, még az inkubátorba is szabadon nyúlkálhatott (bevágtak, mert 2,2 kilóval születtem kilenc hónapra). Vagy ha nem tudott, akkor a többiek kényeztettek.

  • 2007.10.07 02:54:03másutt

    Jaja. Anyam utolso szulese (en!) a hetvenes evek ELEJEN volt :) es teljesen el van ajulva, hogy mennyire maskeppen elem at az egeszset, az elso pillanattol kezdve (terhessegi teszt, BOLTBAN veve!)

    Aszongya, akkor kozel nulla informacio volt a szulesrol.. orvostarsak nem tudtak annyit az egeszrol mint nehany mai kismama.

    Szulesfelkeszito ohne.. apas szulest a torveny tiltotta (szazadszorra kerdezi, hogy 'biztosan jo otlet-e, mert asziszi az en otletem... :D Draga Parom meg csak vigyorog, mert csendorokkel es gumibottal nem lehetne kinn a folyoson tartani.... az en -egyebkent odaado- apam vegigdolgozta a napot), gyereket azonnal elvittek es orult, ha viszontlatta 1 nappal kesobb (ketsegbeesettem memorizalta az anyajegyeimet, hogy megismerjen.)



    Lehet, hogy 'nem tudtak' hogy van mas modja is az egesznek, de azt nagyon is tudtak, hogy maga az elmeny nem jo.

    'Tul kell elni' volt a mantra.

    Szules = szukseges rettenet.

    Biztos voltak kivetelek.... de en kevesrol hallottam.

    Most meg itt sorra jonnek a korunkbeli szulestortenetek noktol, akik szamara 'kellemes', 'magasztos' 'csodalatos' elmeny.

    Ez oriasi haladas.

  • 2007.10.07 10:15:32napos oldal

    Milyen érdekes lenne ennek a hátterét kikutatni, hogy miért volt lyen akkor és miért ilyen ma.

  • 2007.10.07 10:18:02Békanőci

    Mikor babót vártam(és még néha most is!) anyu azt mondta,hogy irígykedik,perszte nem negatív értelemben és meghatottan figyelte most már sokkal tudatosabban,hogyan készült odabennt az ő pici unokája kifelé... :)

    Más volt akkor a terhesség is,pedig (fényezem magam)nem is volt olyan régen.Sok vizsgálatot nem csináltak amit ma már rutinszerűen,még ultrahangot sem,úgyhogy akkor tényleg a születésekor derült ki a babákról,hogy kisfiú-e vagy kislány,és hogy egyáltalán egészséges-e...Akkor ez volt a természetes,de tuti stresszeltek rajta kilenc hónapig,hogy rendben van-e minden!Még mi is stresszelünk,pedig sokkal többet tudunk arról,hogy mi is történik a pocakban!

    Anyuéknak szülés után nem mondtak semmit a babájuk egészségi állapotáról,anyu tizenkét óra múlva kapott megengem,és azt mesélte,mindenki nyúlkált be a pólyába,hogy egyáltalán megvan-e a babájának keze-lába...

    Sajnálom,hogy harminc éve az anyáknak nem voltak ilyen lehetőségeik,mint most.Igaz most sem élhet az ember mindíg a lehetőségeivel(sokféle szempontból kitárgyalt téma),de összetehetjük a két kezünket,hogy már más világ van!

  • 2007.10.07 12:13:16Mamszi

    Ez köztudott, hogy régen nem pártolták, segítették elő és nem motiválták az anyákat arra, hogy szoptassanak, mert valahogy úgy gondolták, hogy az talán nem annyira egészséges dolog és mivel általában nem volt olyan a gyerektámogatási rendszer, hogy tömegével otthon tudtak maradni az anyák, hisz a GYED még nem volt ilyen formában, ezért nem is volt sok értelem, a legtöbb nő már pár hónaposan visszament dolgozni.

    Ahogy az én anyám is, ezért nem is nagyon ment a szoptatás, tápszer majd tea/tehéntej volt az, amit kaptam, én túléltem és azt hiszem, elég jó immunrendszerem is lett, bár később a sok tejtől, amit ittam még felnőtt koromban, candida-m lett, de ettől függetlenül, tényleg igaz, hogy akinek nem volt teje, nem kellett annyi negatív hatást ma elszenvednie azért a közvélekedés változása miatt, mint akkor, könnyebb volt nem szoptatni és ezért nem megvetés tárgyává válni.

  • 2007.10.07 12:17:59Mamszi

    Azért ma sem nagyon érzem, hogy nagyon más lenne a kórház, csak van már lehetőség rooming-ra, de ugyanúgy megkapja az ember a teát és tápszert adnak a babának és nem ér rá egy nővér sem foglalkozni az emberrel. Nekem még többször kérésre az alattam véressé vált és már így beszáradt lepedőt sem voltak hajlandók kicserélni, mert hogy egy beteghez egy jár és kész.

    De ha hőmérőt törtem véletlenül, azért az ötszáz forintért tartották a kezüket azonnal.

    Viszont semmi babaápolást, pedig igényeltem, nem igazán mutattak meg, úgyhogy mélyvíz, de sikerült elsajátanom, mert a szükség nagy úr, és mivel nem volt segítség, ezért ha van kellő önbizalom és nem adunk módot a rinyára, mindennek mennie kell.

    Azt hiszem, hogyha kifogást talál az ember és inkább körülveszi magát mindenféle segítő anyukával, anyóssal vagy egyéb rokonnal, barátnővel, akkor sosem tudja meg, milyen megküzdeni azért hogy önállóan is menjenek a dolgok.

    Mi a férjemmel együtt tanultuk, nem volt segítség, nem kértem, elég a könyv, az internet és az, hogy feladat van, csinálni kell.

    Nem értem, másoknak ez miért nem megy.

    Pedig nekem még a lányom szemét is hetekig ápolni kellett, mert gyulladt volt egy a kórházban összeszedett fertőzés miatt.

  • 2007.10.07 13:53:20mirna

    Anyukám orvosa meg elment szabira, úgy, hogy anyukám már rég túl volt a 40. héten. Mire visszajött a doki, meghalt benne a baba. Úgy kellett megszülnie, hogy tudta, már nem él. Azután meg azt mondták neki, hogy nem lehet gyereke. Három évig minden kisbaba láttán elbőgte magát. Aztán megszülettem, és egy év múlva húgom is lett.

    Akkoriban így mentek a dolgok.

  • 2007.10.07 14:00:24mirna

    Ja, az én fiam szájából is állandóan csordogált a cukros víz, és folyton aludt szopás helyett. És ez 96-ban volt. A szülést is úgy indította meg a doki, hogy egy vizsgálat során megrepesztette a magzatburkot, anélkül, hogy szólt volna. Ha nem nyomja ki a hasamból a babát, és nem születik meg pillanatok alatt, ő is meghalt volna. Már szilvakék volt. Súlyos nagyothalló, majdnem siket, és nincs genetikai oka, úgyhogy a fogyatékosságát a születése körül történtek okozták.

  • 2007.10.07 14:03:39lii

    én '78-as vagyok, amikor születtem, épp átépítették szülővárosom egyetlen szülészetét, így azt hiszem a belgyógyászaton vagy vmi hasonló helyen feküdt anyukám (befektették karácsonykor, mert veszélyeztetett terhes volt, és azt mondták, bármikor szülhet). persze mikor indultam el, vasárnap éjszaka közepén, és mire az ügyeletes doki futva odaért, addigra én már köszöntem szépen, de kidugtam a fejem, és hamarosan kezet is ráztam az orvossal, állítólag alig akartam elengedni az ujját. apás szülés nem dívott akkoriban, de apám és anyám is teljesen természetesnek vették ezt. még akkor is, amikor a legkisebb tesóm született a '90-es évek közepén, bababarát kórházban egy másik városban, apám inkább otthon izgult a telefon mellett.

    amikor én kicsi voltam, még a napközben időre szoptatás, éjszaka sírni hagyás + teáztatás iskolát követte a védőnő, szegény anyám állítólag egy ideig próbálta is követni a védőnő utasításait (első gyerek vagyok), aztán feladta, mert nagyon hevesen tiltakoztam a rendszer ellen. és onnantól szoptatott, amikor ordítottam. sőt, az elején a kórházban még nem indult be a teje, és a nővérek kerestek az osztályon egy "tejcsarnok" anyukát, akinek a fülén folyt ki a sok tej, és etetési időben odaadtak neki engem is a saját kisfia mellé, a másik mellére. szóval van valahol egy roma srác, aki a tejtesóm. :) anyu még a mai napig emlegeti, milyen rendes volt az az asszony, h. szó nélkül bevállalt engem is, és nem kellett cukros teán kihúznom a kórházi napokat.



    Mamszi: elég rossz lehet, h. ilyen tapasztalataid voltak. nekem pont az ellenkezője, 2 lázmérőt törtem el, és utána úgy kellett rájuk tukmálnom ajándékba, amiket behozattam helyettük, a nővérke az éjszaka közepén kedvesen mosolyogva cserélte alattam a lepedőt, kérésre akár 1-2 embernek külön megmutatták a csecsemőápolás fortélyait - szóval ez vlszleg kórházfüggő (de majd a népítéletes cikk lerántja a leplet. :)

  • 2007.10.07 14:56:29muci

    Nem fontos, de a hitelesség kedvéért: a GYED késôbbi, de elôtte 1967-rôl volt a GYES.

    "GYES bevezetése a 3/1967. (I.29.) Korm. sz. rendelettel (a Munkaügyi Miniszter rendeletei között). A gyermekgondozási segély bevezetésekor a gyermek 2,5 éves koráig. Az 5/1969. (I.28.) Korm. sz. rendelet szerint a GYES a gyermek 3 éves koráig jár."

  • 2007.10.07 16:02:34Guruljka

    Na ezért is jó ez a születéstörténet, mert legalább értékeljük az előrelépést. Nem mondom, hogy már helyben vagyunk, mert messze nem! De szerintem az itteni születéstörténeteket olvasgatva jól látszik, hogy azért bőven van előrelépés.

  • 2007.10.07 21:29:57Vierre_

    Azért a körülmények jobbak, én mindkét szülésnél kaptam babamama csomagot mindenféle jóval 2001 ben és 2004 ben. A Jánosban átépítés elött szültem, amúgy is sintérkorháznak tartottam, hát a véleményem nem változott, akkor még egy szülőszoba volt, öt ágy, függönnyel elválasztva, vicces volt ahogy felváltva üvöltöttem a mellettem fekvő 1x éves lánnyal és a bulámat bárki láthatta aki be és ki mászkált. A doki nyomta a hasam, tapló volt.. a csecsemősöknek sem lehetek hálás. A szoba egész kellemes volt, a gyereket elvitték de hozták is gyakran és maradhatott is...

    Ott volt egy csecsemős aki megtanított négy nap után szoptatni. Szerencsés vagyok.

    A második a Szent Imrében volt édestündér dokival, király körülmények, beöntés, nem zavart az elsőnél sem, borotválás, hát ez van, legalább nekem nem kell... a szülésznő nulla, a doki tündér. A szoba király, szoptatni egyből tudtam. Szegény szobatársam már kevésbé. A csecsemősök kritikán aluliak, a gyerek egyből maradhatott, ki sem vitték csak néha.

    Egyet azért mondanék és vállalom.

    Nekem nem volt király felemelő hiperszuper hűdespirituális deihajdelelki szülésem. Megoldandó feladat volt, majd bele haltam, persze nem, de én úgy éreztem... én örültem, hogy félájultam, hőemelkedéssel a Jánsoban volt a szülés után hét órám kipihenni magam. És hogyan számolok el ezzel ? Hát úgy, hogy ok, hét órát elvitték de utánna miénk az élet.

    A Szent Imrében nem vitték el... felfektettek egy ágyra, majd szét szakadtam, rám a kicsi, cici be, szopi ezerrel, így feküdtem három órát az alteros szobában mert én nem ott szültem, de betoltak utánna oda. Jó volt. Imádtam csak kicsit ki voltam még a szüléstől :DD

  • 2007.10.07 21:42:28jidele

    215 nappal ezelőtt született Jidele Dina és Babzsák Samu:)

  • 2007.10.08 08:33:50marcangoló

    Gratulálok! Babzsák Samu, tiszta hobbit név. :-)))))

  • 2007.10.08 10:14:16babzsák

    Valóban elég hobbitos,és a lába is nagy!

    Dinucinak itt is gratu!(de tényleg 215 napja? nem sok az????365/2 az nála 180valamennyi.... hihi)

  • 2007.10.09 07:46:30sultzoldparadicsom

    Ekkoriban olvastam Dea Trier Mork dán írónő könyvét a Téli gyerekeket, nálunk ma sincs olyan szülészeti ellátás, mint ezelőtt 30 évvel Dániában. Elég annyi, hogy a szülészeten megkérdezték a kismamát, hogy milyen színű hálóinget és zoknit kér, a többiről nem is szólva

  • 2007.10.09 14:49:08MSE

    Én 2000-ben szültem.Gyerekkorom óta halálfélelem volt bennem a szülés miatt.Majd pocakosan szülésfelkészítő tanfolyam körében szerveztek szülőszoba látogatást a kecskeméti szülészeten.A vezető szülésznő aki körbevezetett bennünket közölte a kismamákkal hogy nem ajánlatos szülés közben kiabálni hiszen akkor se kiabáltak amikor megcsinálták (mármint a gyereket).....no comment.

    Ettől aztán még sokkal -sokkal jobban éreztem magam.Pedig már 2000-ret írtunk.

  • 2007.10.11 17:14:17vasszűz

    A történet kapcsán nem teljesen világos, hogy ha minden rendben van, minek minden hónapban kötelező jelleggel az orvosnál megjelenni. A szükséges vizsgálatokat megcsinálják a terhesgondozáson, ha gond van, szólnak. De minden hónapban orvoshoz? Minek?

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta