SZÜLŐSÉG

Rettegett Ivánka terrorizálja az ovit

2007. október 1., hétfő 14:28

Lám az is kristálytisztán jelzi, hogy elkezdődött az ovi, hogy megint a kis Ivánnal álmodtam. A kis Rettegett Ivánnal, aki sakkban tartja a Nyuszi csoport apraját, nagyját. Parányi maffia.


Mikor felriadtam nyomasztó álmomból, melyben Ivánka megint ököllel verte a galambszelíd Dani fejét, arra gondoltam, hátha… Hátha rájöttek a drága jó óvónénik – innen is csókdosom a lábuk nyomát, imcsizem őket, jaj, dehogy kérdőjelezem meg a tudásukat, jaj drága Betti néni, Ancsa néni, dehogy-, szóval rájöttek ezek a drága félistennők, hogy még egy év Ivánkával nekik is egy „A” kategóriás horrorfilm lesz, nekik is, nemcsak a gyerekeknek, köztük az én lányocskámnak is, bocsánat.

Mert mi is a probléma? Van egy szokásos óvoda, lehetne jobb, rosszabb is, ebben egy szokásos csoport, és benne az Ivánka. Aki, onnan, hogy először betette az ő kis 24-es lábát 2005. szeptember harmadikán a Nyuszikhoz, üti-vágja, ok nélkül fellöki, ököllel veri, korbácsolja csoporttársait. És persze, hogy nem a nagydarab, méla Robikát, és nem a harcias, izmos, alfanőstény Zsuzsit. Nem. A kicsi, sírós Vivikét, a félénk, szemüveges Danit, és néha az én Babámat is - amikor ő kerül sorra. (És nincs felnőttnek előtte tekintélye, nincs hang, mely megállíthatja, ha beindul. Ez a legdermesztőbb.)

Bizon, ez eddig egy Pöttyös Panni könyv izgalmasan induló fejezete, csak nem úgy folytatódik. Mert azokban a megértő óvónéni egy csinos kis példabeszéddel lehűti és – megszégyenítés nélkül- megfékezi a picinyke dúvadat, aki egészen az impresszumig megmarad helyre kislegénynek, és többé már soha nem bántja pajtásait, hanemsőt…

De itt, jó reggelt, csak kínos hallgatás van, a szülők tűrnek, fojtott hangon dühöngenek a sarki kávézóban, az óvónők meg nem hajlandók kommunikálni a dologról. Sőt! Az omerta spéci változatával van dolgunk, mert szigorú hangon külön-külön felszólították a háborgó szülőket, hogy se egymással, se Ivánka Mamájával ne tárgyaljanak a problémáról. MI van???! (Amiről nem beszélünk, az ugye nincs, Betti néni drága.)

Ivánka anyja bávatag, homályos tekintetű, túl szelíd nő, és én, annak ellenére, hogy be volt ígérve, hogy a halakkal alszom, megpróbáltam beszélni vele, megpróbáltam, de… nem ment be a meszidzs. (Talán kicsit indulatos voltam?) Nem fogja fel, nem érti, hogy mit csinál a gyereke. (Ezt a gyereket verik otthon? Vagy az anyját? Honnan ez az üres tekintet ütés közben, ez az elsöprő, elemi indulat…?)

Csakhogy, horgadok fel, az én ereimben tigrisvér csörgedez, és - HRRAUFFF! - nem tűröm, hogy a kölkömet ok nélkül bántsák! (Angyalföldi legenda: egy Apa, megunván hogy a fia zokogva, verve jön haza mindennap, lement a játszóteret terrorizáló kis Bin Ladenhez, s azt mondta neki finoman, halkan: „Ha még egyszer ezt csinálod, kitépem a szívedet!” Hitelesen suttogta, az tuti. Oszama abbahagyta.) Csakhogy… Ezért az oviból nem vinném el a lányom, hisz egyébként jól működő intézmény. Viszont ez így tovább tűrhetetlen. Patt.

Van még kérdés, kedves Szülők? Van. Lehet, hogy Ivánkából, bármilyen erőszakos gyerekkor is áll mögötte, sorsa titkos törvénye okán szelíd és együttérző felnőtt lesz? Vagy most, most kell szólni, sivítani neki, anyjának, mindenkinek, mert különben egyenes vonalú egyenes mozgással halad hideg és sivár pályáján, és húsz év múlva vasrúddal ugrik majd a piros lámpánál nekem, neked, mert tököltünk a sávváltásnál? Nos?

Kökényszemű Katica

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.10.01 18:16:44Sólyomszem

    Guruljka, megint ott a pont nálad.

    zolnaid, azért téged sem vetnélek máglyára. Ha a sok egyéb, szelídebb, ok-okozati módszer nem működik, akkor sajnos legalább oda kell hatni, hogy a többi gyerek ne lássa kárát a szerencsétlen Ivánka szörnyű gyerekkorának (mert általában sztem az otthoni lelki sérülések, vagy a nagyon elhibázott nevelés tesznek ilyenné egy gyereket).

  • 2007.10.01 18:18:05cantaloupe

    Tavaly volt talan a Nok Lapjaban egy Vekerdy-s cikk, ugyanezt irta le pepitaban, mint Katica. Egy alattomban tamado kisfiu terrorizalta a csoportot, es a ketsegbeesett szulok egyutt kerestek meg az ovonoket...a valasz az volt, hogy legyenek turelemmel!!! Kivancsi lennek, ha az ovono gyereket utlegelne valaki ok nelkul, o is varna-e honapokat a sebzett lelku kis agresszor beilleszkedesere.



    Azt is irta Vekerdy, hogy az ilyen gyerekeket azonnal el kell tavolitani a csoportbol es valamilyen terapiat elkezdeni, javulas eseten fokozatosan visszaszoktatni a kozossegbe. Bizony azt is irta, hogy gyakran az otthoni veresek, ill. a kisgyerekre nem figyelesre valaszreakcio ez a verekedes.



    Felre ne ertsetek, en a kisfiut is sajnalom. Aki ilyen szinten utlegel masokat, az nem lehet boldog. De alljon meg a faklyas menet, 20 gyerek "sziv" egy miatt?



    Katica, nem lehetne a szulokkel, ovonokkel es persze a kisfiu szuleivel egy kozos megbeszelest tartani es kozolni, hogy ha ez nem valtozik, bevonjatok a pszichologusokat es a gyamugyet?

  • 2007.10.01 18:25:14zolnaid

    Sólyomszem, komolyan mindent, de mindent megpróbáltam, ami rajtam múlhatott. (Onnan is tudom, hogy az intézményeknek sem könnyű, ugyanis nálunk nem ovis, hanem kvázi szomszédi konfliktusról volt szó) Anyuka álláspontja ui. az volt, hogy a hierarchia miatt kell évekig halomra verni a kisebbeket, (fele akkora súlyúakat, pl.) akinek nem tetszik, ne menjen ki az utcára. Különben is, ez egyfajta "edzés" a lányomnak az ovira. Na mindegy, mert nincs ezt értelem bővebben fejtegetni, úgy érzem, hogy ha a szülők ennyire melléállnak a gyereküknek az erőszakban és a férfias viselkedést ezzel azonosítják, a gyerek meg tudja, hogy a viselkedése csak elismerést vált ki otthon, nem nagyon tudod a szülőket partnerként kezelni. Egyéb intézmények meg - pszichológus, nevtan - a szülők akarata ellenére egyszerűen nem tehetnek ilyen esetben semmit. Max. ha nagyon súlyos sérülést okoz, léphet közbe a gyámhatóság. Azt meg nem volt kedvem kivárni a magam gyerekén.

  • 2007.10.01 18:25:22cantaloupe

    Amugy Guruljkanak igaza van. (Latod, Guruljka, ezert szeretlek olvasni...:)))



    Hogyan lehetne a gyerek "lenyomasaval" megoldani a szitut? Ez paradoxon...hiszen ebbol epp azt veszi le, hogy aki ut, annal van a hatalom.

  • 2007.10.01 18:27:27zolnaid

    Ja és a mi Ivánkánk a testvérkéjét is hasonlóan terrorizálja, a szülők teljes megelégedettsége mellett.

  • 2007.10.01 18:34:05opti

    Kemény. Főleg így olvasva, hogy holnap megy a fiam először bölcsibe.

    Guruljkával teljesen egyetértek. Mi már a játszótérre kerülésünk napjától erre tanítjuk a gyereket. Meg kell tanulnia kezelni ezeket a szitukat.

  • 2007.10.01 18:36:19Brumibaby

    Nálunk is van Ivánka. Valszeg mindenütt van. Ivánka integrálása nagyobb falat, mint acigányoké, amirőlm már volt szó más poszton. Ivánka megütötte a lányomat úgy is, hogy a kezét fogtam. Mondtam neki, hogy nem tehet ilyet, de sose jutott volna eszembe, hogy egy húszkilós gyereket bántsak v. akár azt kilátásba helyezzem. Röhejes. Amúgy zabálnivaló kis pasi. A szülei a hülyék. Pontosabban az apja, aki üti-veri, őt meg az anyját is. Na kedves felnőttek, aki elég bátor ahhoz, hogy ennek az apukának bemosson egyet, az oszthatja az észt.

    Különben a vegyes korcsoportú ovinak azért van annyi előnye, hogy a nagyok valamelyest meg tudják fékezni az ilyen természetű kicsiket, akik aztán megjuhászodnak. Vagy elkanászodnak.

  • 2007.10.01 18:37:55Brumibaby

    Ja, és Guruljka, nálad a pont!

  • 2007.10.01 18:43:32zolnaid

    Brumibaby, én nagyon sajnálom az agresszív szülők gyerekeit, mert ez a minta előttük, és borzalmas lehet nekik. De ez nem indok arra, hogy hosszú távon odavessem eléjük a lányomat, szerintem nem előnyös, ha kiosztom rá az áldozat szerepét. Nyilván a kis csetepaté az más tészta, anélkül még fel se nagyon nőtt gyerek. De pl. én nem szeretném arra se tanítani a gyereket, hogy üssön vissza.



    Eldurvult erőszak esetén igenis a jelenlevő felnőtteknek kellene beleavatkozni a dolgokba, ez azért óvoda esetén egyértelmű is, végtére ott a gyerekünk testi épségéért is vállalnak felelősséget - ésszerű határokon belül, persze. (Végtére is én is rendőrt hívok, nem tömegverekedésbe bonyolódom hasonló helyzetben)

  • 2007.10.01 19:01:25vasszűz

    És mit mondtatok a gyereknek, hogyvan kezelje a helyzetet, hogyan védje meg magát?

  • 2007.10.01 19:01:55wish73

    gyanítom, h egy magatartászavaros, hyperaktív gyerekről lehet szó, és ehhez nem feltétlenül kell terrorista háttér. a nev. tan-ban dolgozik pszchológus. ha a gyerek sajátos nevelési igényű, akkor lehet integrálni, e akkor kell hozzámegfelelően képzett pedagógus pluszban, ill kettőnek kell számítani a létszámban. felmerül gyermekpszichiátria (vadaskert, asszem) és lehet dobálni a köveket, de adott esetben a gyógyszerezés is kiegészítheti a terápiát. ha az ovi ennyire nem partner,akkor én is a fenntartónál érdeklődnék a többségben lévő gyerekek testi/lelki egészségét védő jogokról.

  • 2007.10.01 19:53:07Yuki

    Nekem egyre gyanúsabb, hogy valami nem stimmel a kissráccal. A szimplán agresszív megijed a felnőtt közbelépésétől, legalább is amíg négy-ötéves. Érdekes, ahogy Katica leírta... nem csak meggyepál egy kisebbet, hanem "nincs hang, mely megállítja, ha beindul. ez a legdermesztőbb". Sokszor láttam már ilyet autista gyereknél, "bekattan", számunkra érthetetlen, miért, és nem lehet kizökkenteni semmivel. Nem lehet lefogni, mert iszonyú ereje van néhány évesen is. És olyan erővel üti pl. a saját fejét, hogy csak azt csodálom, nem zúzza össze. Félelemetes. Vagy fejbe rúgott egy kúszó-mászó babát, nem bántásból, csak a mozdulat kedvéért. Vagy egy marék kavicsot vágott közelről egy idegen felnőtt arcába. Nem tudja, mit csinál. Nem lehet megmagyarázni neki, és nem fogja megérteni, ha megütöd, nem érti a bűn-büntetés közötti összefüggést, mert máshogy működik az agya.



    Persze, tudom, nem lehet orvoshoz-pszichológushoz küldeni, ha a szülő ebben nem partner. Anyuka pedig elzárkózik, nem érti vagy nem akarja érteni, hogy az egyébként aranyos gyereke (az ő gyereke, akit egyébként imád), ilyen dolgokat csinál. Meg otthon is ez van vele, és nem tudja megoldani, nem tud mit kezdeni vele. És nem tud senkihez fordulni a problémájával, mert a többi szülő ellenséget lát benne és a fiában.



    Félre ne értsetek, nem akarom megmondani a tuti frankót. De ha esetleg mégis így fest a dolog, akkor nem összefogni kéne, hanem támogatóan közelíteni anyuka felé, és segíteni abban, hogy eljuttassa a gyereket szakemberek keze közé.



    Saját porontyomnak meg azt tanácsolnám, hogy 1. kerülje el Ivánkát, 2. szégyen a futás, de hasznos 3. ha gáz van, fusson az óvónénihez, az csak nem hagyja, hogy az orra előtt gyepálják meg. Ha mégis, számon kérem óvónénit, ha nem javul a helyzet, a főnökéhez fordulok.

  • 2007.10.01 20:03:12Guruljka

    vasszűz, én mindig azt mondtam neki, hogy ha valaki bántja, ne féljen és mondja meg neki amit gondol. Mondja meg, hogy Őt ne bántsák. És bizony én azt is mondtam neki, hogy ha valaki lökdösi és hiába kéri, nem hagyja abba, akkor lökjön vissza. Ha őt megütik és azt aki megüti nem viszi arrébb az anyukája, vagy más felnőtt, vagy nem szól rá, akkor visszaüthet. De mindig mondja meg annak aki őt bántja, hogy csúnya dolog amit tesz és azt nem szabad. Ha ki akarják venni a kezéből a játékot, akkor szorítsa erősen, és közben mondja meg a másiknak, hogy nem adja oda mert Ő játszik vele.

    Miután már kb. 3 évesen ez eljutott a fiamhoz, egy alkalommal amikor rászállt egy erőszakos kissrácc, a fiam teli torokból üvöltözni kezdett vele, hogy milyen buta, hogy nem hagyja békén, hogy nem fogja hagyni, hogy bántsa, és nem adja oda ami a kezében van, mert azt különben is kérni kell. Erre a kissrác először megszeppent, majd nekiesett és elkezdtek szó szerint bírkózni. Nem tartott sokáig a dolog, de mivel apa volt vele Ő nem avatkozott közbe. Csak azt figyelte, hogy komoly baja ne legyen egyiknek sem. És ez sorsdöntőnek bizonyult. Legalábbis azóta sem az a kissrác sem mások SOHA nem piszkálták "csak úgy" a fiamat. Szerintem azért mert abban a csatában leküzdötte az erőszakos gyerekektől való félelmét. Már nem érzi senki az "Ivánka" félék közül, hogy Ő jó célpont lenne, mert immár nem fél. DE ez nem ment egyik napról a másikra. És bizony sokáig igyekeztünk elkerülni a szomszéd agresszor kissrácot is, hogy a konfliktust és így a frusztrációt megelőzzük. De mikor éretté vált rá magától megvívta a saját függetlenségi harcát.

    zolnaidnak meg igaza van, hogy normál esetben a felügyeletet ellátó felnőtt dolga lenne megfékezni a gyereket. DE van olyan, hogy ez kvázi imponál, hogy milyen "erős" a gyerek, és van olyan aki egyszerűen nem képes hatni a gyerekére. Nyílván ezeknek megvan a maguk oka, és nem tisztem sem minősíteni sem megoldani az Ő problémájukat. Viszont az én felelősségem, hogy a gyerkemet megtanítsam az ilyen "nem normális" helyzetek kezelésére is. Mert még sok ilyen vár rá.

  • 2007.10.01 20:25:45Sólyomszem

    A nagyobbik fiam most ment felső tagozatba, ami ugyanazon intézménynél teljesen más, mint az alsó volt. A 32 fős osztályban van 5 bukott, egyikük 15 éves!!!! A gyerek szociális háttere borzalmas, nem a butasága miatt járja negyedszerre az ötödik osztályt (bár nem egy lángész). Az eddigi osztályait végigterrorizálta, az iskola nem tud mit tenni, mivel egyetlen iskola a településen. Az idióta oktatási törvény szerint egyszerűen nem tudják kitenni, nem tudnak vele mit csinálni, mert mindenhez a szülő beleegyezése, ill. kérése szükséges (pl. pszichológushoz járni, vagy magántanulóként végezni az iskolát). Persze pont a szülő nem kommunikációképes ilyen esetben. Egyszerűen NEM TUDNAK MIT TENNI, oda kell hogy járjon a gyerek, szét kell hogy ziláljon egy újabb osztályt. Ilyenkor mi van?

    A fő, hogy szegénykét integrálni kell, nem szabad "szegregálni", mert az csúnya dolog, pfuj! Csak éppen a valódi integráció lehetősége és feltételei helyett a többi normális gyerek tönkretétele folyik .

  • 2007.10.01 21:50:26di

    húú, én csak itt kapkodom a fejem és igyekszem nem elfelejteni amit írtatok, mert ki tudja mikor lesz rá szükségünk. Mi eddig még nem találkoztunk "erőszakos" gyerekkel, de ma szó szerint folytogató mozudalatok voltak a kissrác kezében (oviból kitiltva mert beteg), mert a lányom megnézte a motorját. Mivel manó még pici, kisérgetem és szerencsére egyből levettem a gyerek kezét a lányom nyakáról..., a nagymami meg ült a padon és kiabálta, hogy nem szabad.. Mi kerültük ezek után a kissrácot, de a homokozóban volt vele továbbra is gond. Mivel sokszor mondták neki ne csináld, nagymami végül hazavitte, és reméljük a bacijait se hagyta hátra.

    De mindig nem lehet a gyerekkel lenni, itt viszont adtatok ötleteke, mert szerintem nekünk szülőknek se könnyű kitalálni mit lehet/kellene tenni, ha az óvőnő csak nézi a csete-patét

    Bölcsiben is van ilyen?

  • 2007.10.01 22:40:14druantia

    Ez volt az egyik eddigi legjobb poszt a Porontyon, szerintem.



    Technikai kérdés: hány éves kortól lehet elkezdeni trenírozni a gyerekeket az önvédelemre? Járassam a gyerekemet valami küzdősportra? Megelőzésképpen kérdezem. Az enyém még csak 15 hónapos és egyáltalán nem tűnik agresszív gyereknek. Ha más gyerekekkel van, szeretgeti őket, a kis barátait szívesen simogatja, megöleli, megkínálja őket a kajájával, stb.



    Ahogy olvasom a hsz-eket, kicsit kezdek beijedni. Én szeretem, hogy a gyerekem ilyen kedves (amellett, hogy egy ördögfióka), de mi lesz, ha nem tudja majd megvédeni magát hasonló esetben? Vagy ez jó, hogy ilyen? Én úgy érzem, bízik bennem és saját magában is, teljesen rendben van a kis lelke, nem félős, de mégis...

  • 2007.10.01 23:41:16andibandi

    Sziasztok!

    Nálunk volt hasonló gond.

    A fiam kicsi is, vékony is, testvére sincs (még nem volt). Bekerült az oviba. Minden játékot elvettek tőle. Megverték.

    Ezerszer mondtuk neki, hogy ne hagyja magát. Semmi. Óvonéni nem avatkozott közbe.

    Hagytuk kiscsoportban, hogy 1. ne ő legyen a legkisebb 2. az a gyerek, aki leginkább vegzálta ne legyen vele együtt.

    Apja külön olyat játszott vele, hogy akkor most verjél meg...

    Ha lekiabálta a hajunkat örültünk, megdícsértük...

    1,5 évig alig járt az oviba, mert folyton beteg volt. Persze nem az a vasgyúró típus, de gondolom, hogy azért is, mert nem igyekszik az oviba.



    Druantia kezd el tanítani, hogy védje meg magát! Mert oz oviban senki nem fogja megvédeni! És lehet, hogy most még nem félős, mert nincs mitől, de ha megtapasztalja az agressziót és esetleg nem tudja magát megvédeni akkor lehet, hogy még félni is fog. Nem gondolná az ember, hogy a három évesek közöttt már farkastörvények uralkodnak! És ebben a korban az intelligencia még nem számít...

  • 2007.10.01 23:52:15rombusz

    Egyetértek druantiával.

    Le vagyok döbbenve! Még csak 10 hónapos a kisfiam, de ezek szerint hamarosan mi is szembesülünk hasonló problémákkal.

    Igazatok van abban, hogy az óvónőknek igenis tenni kéne valamit. Nem is értem, miért nem lépnek.

    Mert Ivánka hamarosan iskolás lesz. Aztán valószínűleg bukni is fog párszor. Aztán bekerül olyan osztályokba, ahol a nála két fejjel alacsonyabb gyerekeket fogja verni, zsarolni (ki tudja, milyen egyéb terrorizáló módszereket fejleszt ki akkorra). Csírájában kellene elfojtani a fentiek lehetőségét.

    Guruljka, azt azonban egy pedagógustól se lehet elvárni, hogy az ilyen problémás gyerekeket megnevelje. Erre nincs képesítése, ideje se: ott van még a többi gyerek is. Szerintem igenis a szülőnek kell(ene) a gyerekét megnevelni. Én se várom el, hogy más nevelje a gyerekemet. Én szültem, enyém a felelősség és az én kötelességem a gyerekem nevelése. Ezzel nem azt mondom, hogy az óvónőknek ebben az esetben nem kellene semmit se tenniük. Igenis lépniük kéne, mert a gyerek veszélyezteti a többieket, úgyhogy elsősorban a többiek érdekében, másodsorban meg a gyerek érdekében. A szülőkkel kéne először beszélni, aztán a megfelelő szakemberhez fordulni Ivánkával, sztem nem rossz megoldás a gyerek (ideiglenes) kizárása az oviból, bár nem tudom, hogy ez jogilag lehetséges-e. De az nem elvárható, hogy Ivánkát majd az óvónők nevelik meg.

  • 2007.10.02 00:10:46pupy

    Lehet hogy nálunk nagy szerencsénk van az ovónénikkel?

    Első nap leszögezték, náluk 2 alapszabály van.

    1. Nincs kivételezés senkivel.

    2. Nincs verekedés.

    Remélem így is lesz.

  • 2007.10.02 00:27:57cozumel

    Szep, szep, hogy meg kell tanitani a gyereket onmagat megvedeni. Ezzel eddig egyet is ertek.



    De addig, amig ez a tanulasi folyamat tart, addig mi lesz?



    Meddig kell Ivankat toleralni, meddig kell turni az ovonok tetlenseget?



    Ha a gyerekem egy nap fel szemere orokre megvakul Ivanka tevekenysegenek kovetkezteben, akkor mar beszelhetek rola a tobbi szulovel?

  • 2007.10.02 00:32:13cozumel

    Amugy meg ki kellene deriteni, hogy valojaban mi all a gyerek viselkedesenek hattereben.



    Ha gyanithatoan a szuloi hatter okolhato a problemaert (akar az otthoni fizikai eroszak, akar a "gyengekezu" szulok), akkor lenne egy javaslatom.



    Nehany nyitottabb szulovel megdumalni, hogy Ivankat (es meg egy ket pajtast) "korbeinvitaljuk". Talan a gyerekre pozitiv hatassal lesz, hogy vele idegenek is torodnek. Talan a masutt latott eletmodellek lesznek ra jo hatassal.

    De ez csak egy fejemben felvillano halvany villanykorte volt:-)

  • 2007.10.02 07:01:51zolnaid

    Druantia, mi kerestünk olyan ovit, ahol az elmondottak és a kerítésen át megleskelődött tapasztalatok is azt bizonyítottták, hogy a durva verekedés az óvónő által nem elfogadott tevékenység. És mégegyszer ideírom: nem a csihi-puhi, vesszünk összeegy lapáton verekedést nem bírtam elviselni, hanem az agresszív, minden ok nélküli verést.

  • 2007.10.02 07:04:32zolnaid

    Egyébként, szerintem az átlagos konfliktusokra egészséges lelkú gyerek ki tudja alakítani a saját stratégiáját, -enyém pl. verbálisan agresszív, testi ereje nem lévén - különösebb célzott tanítgatás nélkül is.

  • 2007.10.02 07:40:18Anyatünde

    OFF:



    Cozumel!!!



    Megvolt a röpülőzés az ikrekkel májusban????



    ON

  • 2007.10.02 07:44:37Yuki

    Verbális agresszió szerintem egy fokkal még rosszabb, mint a fizikai. Nincs látható nyoma, tehát sokszor megtorlás nélkül marad - nem fogja senki büntetni, nem szól rá senki. Viszont sokkal többet lehet vele ártani. Én olyan alkat vagyok, hogy mindig, mindenhol megtaláltak a verbálisan agresszívak. Akik - testi erejük nem lévén - nem verekedtek, ha valaki bántotta őket, hanem kerestek egy náluk gyengébbet, akinek fájni fog, és odasziszegtek valamit, vagy beszóltak. Sosem annak szóltak be, akitől visszakézből kaphattak volna egyet.

  • 2007.10.02 07:48:24begyszli

    Ha az óvónők nem hajlandóak foglalkozni Ivánkával, szólni kell a védőnőnek. Minden ovihoz tartozik orvos-védőnő, stb. A védőnő pedig tovább tudja irányítani nevelési tanácsadóba, pl.

  • 2007.10.02 08:47:51Sólyomszem

    druantia, a küzdősport jó gondolat, de csak sokkal nagyobb kortól. És nem azért kell, hogy jól lekaratézza Ivánkát (amúgy a versenyzőknek tiltják is a hétköznapi életben), hanem hogy erős legyen, ügyes és főképpen önbizalma legyen. Azt vettem észre, hogy ilyen korban (de akár felnőttkorra is igaz lehet) nem önmagában az erő számít, hanem az elszántság. A mi 15 éves Ivánkánk -bár őt inkább már Ivánnak kellene mondani- nem egy debella vasgyúró. A gátlástalanság teszi veszélyessé. És az is igaz, hogy az ilyenek főleg azoknak mennek neki, akiről tudják, hogy nem fog visszaütni (mondjuk az elborult agyú Ivánka lehet, hogy más tészta).

    Yukinak is teljesen igaza van, a verbális agresszió, amikor a másik megalázása a cél, sokszor még rosszabb lehet. Viszont sztem zolnaid nem ilyenre gondolt (de persze a nevében nem nyilatkozhatok).

  • 2007.10.02 08:56:56druantia

    Sólyomszem, ezért gondoltam én is a küzdősportokra, az önbizalom és az önuralom miatt. Én ugyan nem sportoltam soha semmit, de azért szeretném, ha a gyerekem élvezné a hobbi-sportolás előnyeit. Szerintem ha valaki sportol, az jobban tudja irányítani a testét, magabiztosabb, és általában (ahogy én észrevettem) sokkal jobban szeretik magukat, mint a többiek. Na mindegy, szóval sport. És persze, hogy nem 15 hónaposan, de amint lehet :).



    A másik meg, amit kiagyaltam az éjszaka (mert persze, hogy azon gondolkodtam, hogyan tudom a gyerekemet megmenteni :)), az az, hogy minél előbb gyerektársaságba viszem. Eddig nem jártunk játszóházba, nemcsak anyagi okokból, de azért is, mert elég nehéz volt babakocsival közlekedni, ráadásul a Peti sem nagyon tudott mit kezdeni a sok idegen gyerekkel. Egyszer-kétszer tettünk egy próbát, nem volt nagy sikere, inkább csak a játékoknak. De a jövő héten beindul a móka megint, most nagyon elszántnak érzem magam :).



    A normális hangnemet továbbra is tartom vele, nem akarom, hogy tőlem tanulja meg, hogyan viselkedik, aki agresszív.

  • 2007.10.02 09:17:14Sólyomszem

    druantia, gondoltam, hogy nem holnap akarod beíratni Petit dzsúdóra :-P.

    A sokkal nagyobbat úgy értettem, hogy szerintem 8-10 éves kor alatt nem nagyon van értelme, mert tényleg nagy önfegyelmet kíván, amit egy 5-6 évestől értelmetlen elvárni.

    Talán a foci jó kiskorban is, ráadásul megszokja a gyerek, hogy tömegben van, lökdösődés van, amitől nem kell félni (az enyémek pl. nem tudták megszokni, de ők elég maguknak valóak)és ráadásul mindig meg kell küzdeni a labdáért. Így aztán meg kell hogy tanulja az érdekérvényesítést és az együttműködést is. Akkor van gond, ha a csapatban van egy-egy "tank", aki csak megy előre, de ez egy másik történet. Nagyon fontos a jó edző ("jó" alatt a gyerekszerető, barátságost értem), de hát ez evidencia.

    Az, hogy mikortól és mennyire viszed társaságba, sztem anya- és gyerekfüggő. Ha Petinek nem nagyon jön be, gondolom, úgysem fogod erőltetni.

    És abban tökéletesen egyetértünk, hogy nem a te dolgod bemutatni, milyen az agresszivitás. :)

  • 2007.10.02 09:19:42gurur

    Sajnos, az a tapasztalat, ha egy gyermek félős, önbizalom hiányos, vagy egyszerűen "nem verekedős típus", szinte hiába tanítják a szülei, hogy védje meg magát. Nagyon sok időbe telt mire a gyermekem elkezdte megvédeni magát, majd megszakadt a szívem, hogy mindent elvesznek tőle, néha meg is verik. Most már sokat változott, de ehhez kellenek az erős alapok, hogy a gyereket a szülei magabiztossá neveljék, csak erre az alapra épülhet a következő szint, a "védd meg magad". Arra biztatom én is a gyereket, hogy 1. védje meg magát, és 2. nyugodtan mondja meg az óvónéninek ha verik, vagy súlyos sérelem éri. Lehet, hogy ez árulkodás, de mégis hova a fenébe fordulhatna, ha nem az óvónénihez. Úgy is hamar ránevelődik, hogy piszlicsáré ügyekben ne legyen árulkodó júdás. Egy empatikus óvónéninek tudnia kell, hogy mikor lépjen, vagy ne lépjen közbe. Ha nem tudja, bizonyára nem alkalmas óvónőnek.

    Egyébként a verbális bántalmazásról csak annyit, hogy valóban vannak sunyi gyerekek, akik ezzel a fegyverrel élnek, de aki fizikailag agresszív, és azzal eléri a célját, annak olyan önbizalma lesz, hogy előbb-utóbb megjön a kedve a szóbeli piszkáláshoz is, hacsak nem teljesen ostoba.

  • 2007.10.02 09:20:30zolnaid

    Yuki, szívesewn magamba szállok, de áruld el, mégis mit csináljon a 12 kilósom, ha 30 kilósok püfölik? Visszaütésre nevelni szerintem kamikáze akció. Mondtam neki, kiabáljon rá erősen, hogy ne tegye. NEM arra neveltem, hogy aki nem tetszik neki, puszta hobbiból alázza. Az, hogy valakit állandóan elkerüljünk, az meg hova vezet? Nem megyünk be a csoportszobába, aztán, az oviba, aztán ki az utcára?

  • 2007.10.02 09:23:39zolnaid

    Most továbbolvastam, köszi, Sólyomszem, neked van igazad. (Amúgy, nem is értem, miért kell valakinek a mondataiba belegondolni valami mögöttes tartalmat? Ha azt írom, védje_meg_magát verbálisan, nem arra gondolok, hogy sunyin kössön bele mindenkibe.Senki se védi magát támadás nélkül, azt hittem,köztudott.)

  • 2007.10.02 09:50:09Guruljka

    rombusz, én úgy gondolom, hogy az óvónő IS nevel és PARTENERe a szülőnek. És ugyanígy van némi nevelési kötelessége minden pedagógusnak aki részt vesz ideig-óráig a gyerekeink életében. Ezért is jár olyan hatalmas felelősséggel a pedagógus szakma. A többiben abszolút egyetértek veled és nagyon fontos szerintem is azt kiemelni, hogy a szülőé a felelősség.



    Druantia, én magam példájából tudom, hogy a judo kiváló testi-lelki sport. Önfegyelemre és önvédelemre tanít. Versenyeztem is anno. Én is fogom vinni judozni a Nagyot középsős korától. Én abszolút küzdősport párti vagyok, főleg a kisfiúknál! Szerencsére van óvodai kereteken belül.



    Ja és ne ijedjetek meg a gyerektársadalomtól!!! Pusztán annyi a helyzet, hogy köztük is vannak nem szimpatikus és kifejezetten kellemetlen személyiségek. De a többség azért nem ilyen:))) Van egy csomó nagyon helyes gyerkőc:)))

    Érdemes viszont a saját felnőtt életünkre gondolni, hány "Ivánnal" találkozunk, akik már azért annyira szocializálódtak, hogy "csak" az autójukkal vagy verbálisan agresszívak. Ez az élet része. Erre is fel kell készíteni a gyerekünket. De ez nem egy tragédia, ez a való világ. Olyan amilyen.



    És még egy gondolat az integrációról. Nem az integrációval van a baj. Inkább azzal, hogy úgy tűnik ez a rendszer nem képes kiszűrni azokat, akiket nem hogy nem lehet, de nem is szabad integrálni. Ezen kéne változtatani, Valamint tényleg megkeresni a tudatos állampolgár mozgásterét és ott bejárni az utat. Egyszerűen nem szabad az ilyen helyzeteket erőből "megoldani" vagy annyiban hagyni. Hanem tényleg hivatalos fórumokat kell keresni a problémák megoldására.

  • 2007.10.02 09:59:05hanna

    Ha az óvónő nem lép, védőnp, családsegítő, gyerekvédelmis szocmunkás, de izibe. A védőnő kimehet egész napos csoportlátogatásra is, ha sok szülő kéri, kimehet családhoz, kiküldheti a szocmunkást családhoz. Az a lényeg, hogy sokan foglalkozzanak a dologgal, mert akkor könnyebb megtörni a hallgassuk el hozzáállást.

    Egyébként szerintem sem a szülőnek kell lenyomni, bár nem baj, ha egy szigorú tekintetű nagytestvér ott van: pölö az én hugom nagyon jámbor és pici volt, és elég sokszor érte agresszió, és nem volt baj, ha én megkérdeztem az agresszort, hogy itt vagyok, erős vagyok lát-e engem? Mert amíg igen, addig ne nyúljon hozzá. Hiába magyaráztam pl a tesómnak, hogyha úszóedzésen a medencében belédrúgnak vagy lehúznak, és nem kérnek bocsánatot, akkor rögtön vissza kell rúgni. Ott nem lehet elbeszélgetni, és nekem kiskoromban ez nem okozott gondot, pedig nem voltam verekedős. Egyszerűen vannak olyan helyzetek, amikor tényleg az védi meg az embert, ha visszalő.

    A buta oktatási törvényről meg annyit, hogy az baszna be még csak iugazán, ha azt távolítana el az iskola, akit csak akar. Ezeket a tanároknak igenis meg kell oldani - be kell vonni az összes helyi szocmunkás-pszichológus segéderőt. Azért kell a problémát oviskorban kezelni, mert később már egyre nehezebb. Ilyenkor akár egy jó otthoni látogatás, egy állapotfelmérés és egy két beszélgetés a nevtanban a szülőkkel meg a gyerekkel életmentő lehet. A baj az, ha ezt az óvónők nem hajlandók felismerni, és lépni. Mert nyilván az Iván szüleje a másik szülőben agresszort lát, a hivatalos, külső álláspont meg kicsit elgondolkoztathatja.

  • 2007.10.02 09:59:14Guruljka

    Az eddigi beszélgetésünkben elkövettünk egy hibát. Nem tettünk különbséget.

    Ebben a kérdésben pedig szerintem egyrészt fontos, hogy egykorúakról vagy eltérő korúakról van e szó, másrészt az sem mellékes, hogy azonos vagy eltérő nemű gyerekekről van szó.

    Szerintem ugyanis mindezek más-más fellépést igényelnek a szülőktől!!!

    Egy terrorizáló idősebb gyereket én is leállítanék és elbeszélgetnék vele az erőviszonyokról.

  • 2007.10.02 09:59:48hanna

    Ja, és Katica meg a többiek: olvassátok el a legfrissebb posztot:) A Kék Vonal kortárs bántalmazással is foglalkozik.

  • 2007.10.02 10:03:15zolnaid

    Guruljka, ez igaz. Meg még az csintalan és verekedős kisfiúkat se választottuk el a kimondott erőszakos agresszív gyerekektől. És valóban nem mindegy, se a felnőttnek, se a gyereknek, kitől kéne megvédenie magát.

  • 2007.10.02 10:16:01nanita

    Az én kisfiam 3,5 éves. Autisztikus spektrumzavaros, nem beszél és nem mindent ért amit mondunk neki. Sajátos nevelési igényű. Normál oviba nem mehet mert még nem szobatiszta, nem beszélve arról, hogyha ne adj isten véletlenül fellök egy másik gyereket, engem meglincselnek.

    Logi oviba mehetne tőlünk 20 km-re, de majd csak ha szobatiszta lesz. Mindennap vinni-hozni kell majd. 6 éves koráig meghosszabbították a GYES-t, járunk logopédushoz, korai fejlesztésre és itthon vagyunk.

    Aki egészséges gyereket nevel, fogalma nincs róla, hogy egy "ilyen" gyerekhez mennyi türelem kell. Mindenki azt tanácsolja vigyem gyerekek közé. Igen, és mégis hová? Játszótéren elmenekülnek előlünk, mert nem úgy játszik ahogy az átlag. Neki máshogy működik az agya. Testi tünete nincs, tehát nem látszik rajta a "fogyatékosság". Ezért azt hiszik, hogy rosszul van nevelve. Pedig dehogy. Csak épp nem érti a mi világunkat, számára érthetetlen bármit teszünk, vagy mondunk. És senki, de senki nem segít. Magánúton intézek neki mindent, fejlesztést, logopédust, HRG tornát, csak hogy egy kicsit is segítsen valami.

    Ezért én nem ítélkezem senki felett, mert nem tudom mi van a viselkedés hátterében, előbb inkább kérdezek.

  • 2007.10.02 10:20:44papirbirka

    Ez elgondolkoztatott, nagyon, én ilyen agresszív gyerekkel még nemigen találkoztam, néhány erélyesebben érvényesülővel azonban már igen és előre féltettem a gyerekemet. Mint eddig kiderült teljesen alaptalanul.

    A lányom elég magas, vékonyan szívós és nagyon választékosan beszél. Így ha nem érdekli a másik által megcélzott tárgy akkor simán odébb megy és közben úgy néz mint egy bolondra. Ha viszont nem akarja, nemigen lehet elvenni tőle dolgokat, mert nem látszik de piszok erős, így meglepően hamar feladják, főleg ha erélyesen beszél hozzá.

    Soha nem fél, szeppen meg, vagy sír, nem tudom honnan örökölte ezt a taplraesettséget, mert én betoji voltam, a párom meg sokkal keményebb. A párom nagyon nagy baba-gyerek volt és azt mondja egészen kisiskolás koráig simán visszaütött, ha piszkálták, egészen addig amig valakinek eltört a karja, az akkora lelkiismeretfurdalást okozott neki, hogy azóta egy legyet sem csap agyon.



    Így utólag elgondolkozva a lányomnak talán az segített, hogy mindig voltak körülötte nagy testű bár teljesen birka lelkű kutyák. Így nem zártuk el tőlük és egész pici korától megszokta, hogy időről időre felborították. Soha nem csináltunk ügyet belőle, hanem megtanítottuk, hogy hol simogassa őket, mikor álljon félre és amikor már tudott, hogy szóljon rájuk erélyesen (nem ugrálj, hagyd abba stb.). Átgondolva, tényleg ugyanazt a hangsúlyt használja erőszakos gyerekekkel szemben is.



    És még valami, amióta jár a lányom, úgy érzem jó döntés volt a bölcsi is, az életre nevelésben ez az egy év sokat segíthet. A hierarchiát, együttműködést megszokja, edződik egy pár bacihoz, és sokkal de sokkal önállóbb lett már ez alatt a pár hét alatt is. És mindezt mégsem egy óriási csoportban, személytelenül, hanem 10-15 gyerekkel, két gondozóval, nagyon is személyre szóló törődéssel éli át.



    OFF

    Bár aludni nem akar és többieket sem hagyja a kis cserfes, amit nem tudom meddig fognak tolerálni.



    Ja és a legaranyosabb az amikor az eredményes nevelés szépen visszaüt: hétvégi reggeli hancúrozásánál játékosan beleharaptam, erre felült és nagy komolyan, hitetlenkedő hangon közölte: "Anyuci harapni nem szabad!" És még az ujját is felemelte hozzá. Azt hittem kinyúlok a nevetéstől.

    ON

  • 2007.10.02 10:20:56Sudve

    Szuszi, nem hiszem, hogy ez szigorúság. Próbálkoztak az óvónénivel, próbálkoztak a szülővel. A következő lépés az óvódavezető (vagy az óvódapszichológus). Esetleg még a védőnőt is meg lehet próbálni, minden ovinak van saját védőnője. Lehet, hogy nem ártana ránézni a kissrácra egy szakértőnek, mert simán lehet, hogy nem egy elvetemült büdös kölök, hanem viselkedészavaros, esetleg hiper...

  • 2007.10.02 10:27:36Sudve

    És még valami, az óvónőknek lett volna kötelessége elküldeni a megfelelő szakemberhez már régen ezt a gyereket, bár ha szülő nem együttműködő, akkor ők nem tehetnek semmit.

    A mi esetünkben kicsit elkapkodták a dolgot, két nap után írtak beutalót a nevtanba a fiamnak, aztán persze nem továbbították, mert a krízis megszünt abban a pillanatban, amikor rájöttek, hogy le kell kötni a gyereket valamivel, de a posztban szereplő kisfiú 2 éve kezelhetetlen, hát...

  • 2007.10.02 10:43:50martine

    Ennek a konkét Ivánkának az esetében sztem is külső segítség, de íziben! És nem Ivánka meg a szülei ellen, hanem értük is. A hallgatás pedig ritkán jó eszköz a problémák megoldására, az óvónőknek kéne leginkább pártolni, hogy erről legyen szó - ne elsősorban a szülők, inkább a szakemberek és Ivánka szülei közt.



    Önvédelem amúgy: nekem van egy nagyon-nagyon szelíd, amúgy pedig sokáig gyereknemszerető kisfiam. Egyedül szeretett játszani, szinte be sem tehettük a lábunkat olyan játszótérre, ahol rajtunk kívül már volt vki. Ha mégis volt ott vki, a játékait első szóra odaadta bárkinek, ha elvették tőle, csak nézett nagy csodálkozva, még mikor először fejbecsapták egy lapáttal :( akkor is csak csodálkozva meregette a szemét, hogy ez meg mi volt? Aztán megszületett hasonlóan békés családi körülmények közé és egy extraszelíd báttyal megáldva - és amint ülni tudott, odacsapott, csípett, még harapott is. Idegeneket kevésbé támadott, de itthon kifejezetten harcias volt - most 4,5, már szelidült kissé :) És az sem okoz gondot neki, ha magát kell megvédenie, sem verbálisan, sem fizikálisan, noha alacsonyabb a kortársainál. Én nem biztatom egyiküket sem visszaütésre (odaütésre különösen nem), próbálom azt tanítani nekik, hogy szóljanak, halkan, majd hangosan, mindig, mindenkinek, hogy nem szabad őket bántani! És inkább kicsit menjenek arrébb, ha agresszív gyerekekkel találkoznak - nem muszáj mindenkivel játszani - szóljanak a felnőttnek, akivel épp vannak, és csak a legvégső eset legyen, hogy visszaadják, mert az ritkán célravezető. De ritkán igen :)



    nanita! jó, hogy leírtad ezeket! nagyon nehéz helyzet lehet - így talán többen gondolunk rá, ha veletek, vagy más hosonló gonddal viaskodó anyukával és gyerekkel találkozunk!



  • 2007.10.02 10:51:57martine

    kimaradt: szóval egy (vadóc fajta) húga született a szelíd kisfiamnak. Érdekes amúgy, hogy egymással tudnak nagyon durvák is lenni :( oda-vissza - de az oviban mindkettőt nagyon szelíd és különösképp együttműködő gyerekként ismerik.

  • 2007.10.02 11:01:30Sólyomszem

    Hanna, nem arról van szó, hogy az iskola csak úgy, kémye-kedve szerint nem távolíthat el senkit, ez teljesen természetes. Az a baj, hogy azt sem távolíthatja el, akinél már minden más eszköz (nev.tan., családsegítő, helyi pszichológus, védőnő) csődöt mondott, mert a szülei olyanok. Milyenek? (Nem, nem cigányok.) A gyerekeikkel nem törődnek, max. megverik őket, de a jogaikkal borzasztóan tisztában vannak. Amikor az osztályfőnök vagy az iskolaigazgató próbál hatni rájuk, rögtön jönnek a diszkriminációval meg a jogaikkal. Csak épp a kötelességeik nem jutnak az eszükbe soha.

    És SEMMIT nem lehet tenni a mi konkrét Ivánunk esetében. Nem azt kívánom, hogy lökjék ki őt a világűrbe, hanem sokkal inkább személyes fejlesztés kellene neki. Igen, de a tavalyelőtt indított elsős kiscsoportot, ahol max. 10-12 részképesség-problémás gyerekekkel foglalkozott a tanító, a szakértő jól lehúzta, hogy szegregáció. Pedig tényleg nem a "nehéz" gyerekeket rakták oda, az én fiamat is oda javasolták, de aztán maradt még egy évet oviban. Büntit helyeztek kilátásba az iskolának, ha nem szüntetik meg a kis létszámú osztályt. Persze hogy megszüntették. Könyörgöm, ez az osztály épp az integráció előkészítésére lett volna jó!!!

    Az új rendszer szerint 23 fő alatt nem indulhat osztály. Tehát elvileg 45 fős osztályok is lehetnek, az biztos jó az integrációnak.

    hanna, amíg a mi Ivánunk nem vág valakibe kést, addig ott fogja rombolni a többiek testét-lelkét. Szerinted nem ez baszik be az egésznek? (copíright tőled). Bocs az indulatért, de van egy olyan szintje a primitívségnek és agresszivitásnak, amire nem hat a jó szó. Nem kéne megvárni, amíg Iván(ka) nevelőintézeti eset lesz, egy másik gyerek meg kórházi ápolt...

  • 2007.10.02 18:32:29Maja Papaya

    Nem olvastam még végig mindenkit, de annál a résznél, amikor többen a még pici gyermekükért aggódtak, úgy éreztem, hogy elfér egy-két nyugtató szó: nem törvényszerű, hogy minden ovis csoportban legyen egy rém, és vannak olyan óvónők, akik jól tudják kezelni a "rosszgyerekeket".

    Május környékén szoktak tartani nyílt napokat, olyankor be lehet menni, végig lehet nézni a foglalkozásokat. Nem állítom, hogy két délelőtt elég ahhoz, hogy teljes képet kapj a dolgokról, de nekünk nagy segítség volt. Az ugyanis sokat elárul, ha a gyereked az egyik helyen még félóra után sem hajlandó elfogadni az ajándék bohócot, míg a másik csoportból haza sem tudod vinni, és csak dumál, dumál, a fél életét elmeséli az óvó néninek. Mellesleg meg ennyi idő alatt azért mindig adódik egy pár kezelendő szituáció, és tanulságos látni, hogy ki hogyan oldja meg.



    Egyébként mi is úgy tanítottuk a kölköt, hogy védje meg magát, és volt olyan is, amikor annak szurkoltam, hogy a kihívott fél elég stramm legyen, és ne hagyja magát.

    Mi nem sokat jártunk játszóra - nagymama nagy kertje miatt - de hamar rájöttem, hogy ovi előtt muszáj lesz. Félelmetes, hogy egy nyár mennyit javított a kissrácon. Az elején olyan igazi kis majom volt, senki nem nyúlhatott a cuccához, morgott, kiabált, sírt, lökdösött, mikor milyen kombinációban. Aztán megtanulta a szabályokat. Szerzett barátokat, páran most egy csoportba is járnak. Néha verekedtek, huzakodtak, de nagyon ritkán kellett közbeavatkozni.

  • 2007.10.02 22:16:27Vakmacska

    Guruljka, Zolnaid: sztem mindkettőtöknél pont van.



    A konkrét felhozott esetben ugyanis van az Ivánkák problémája, meg az összes többi problémája. Az első megoldása általában automatikusan megoldja a másodikat, fordítva nem. Viszont igenis az ovinénik és személyzet dolga a normális légkör fenntartása, nehogymá valaki azt mondja, hogy három meg négy évesek feladata "integrálni" vagy eldönteni hogy ki odavaló és ki nem. Ez bizony a felnőttek dolga, és nagyon sok esetben meg is lehet meg meg is kell oldani, gyerek eltávolítása nélkül.



    Asszem ott az ökölszabály, hogy vannak alap tabuk - nem megyünk ok nélkül másnak, nem vagyunk rendszeresen (!!!!) ön-és közveszélyesek és képesek vagyunk másokkal úgy kommunikálni (általában) hogy megértsenek.



    ha ez hónapok alatt se megy, akkor szakértő, pszichológus, elmeorvos, neurológus, bármi.



    Sajna az az érzésem, hogy mai képzés nemcsak azt nem tanítja meg, hogy mitől autisztikus egy gyerek, hogy mit kezdjünk azzal, akit otthon terrorizálnak és valahol kiadja, de azzal se, mit kezdjenek pl azokkal a kisgyerekekkel akik normális helyzetben vannak úgy általában, csak épp valami nagy trauma történt, válás, hozzátartozó halála, súlyos beteg a családban, ilyesmi.



    Minél kisebbek annál jobban kéne ezeket figyelni meg kezelni, mert sajnos minden ilyen csoport rizikófaktoros hogy később még ráadásul figyelemzavaros, depressziós, tudomisén mi lehet.



    Azt hiszem a huzakodást is el kell választani attól, ha valaki mindennap, majdnem mindenkivel, folyton, felnőttel is konfliktusban áll.



    Iskolában már legtöbb helyen úgy látom ha egészséges a közösség, akkor megvédi a tagjait, és nem lesz az ilyen hangadó (ha igen, naaaagy baj van) viszont irgalmatlanul kiközösíti az ilyet, ami persze megint agressziót szül.



    Sok-sok okos továbbképzést a szakmának, mi ne hagyjuk gyepálni a gyereket rendszeresen semmilyen okból (bocsi, attól nem engedjük azt se hogy betörjenek mert valakinek nincs pénze), és ajánlom a Nök lapjában az eheti vekerdyt.

  • 2007.10.03 18:35:50opti

    Kis segítséget kérnék. A helyzet, hogy kicsi fiam ma töltötte második napját a bölcsiben. Már előre eldöntöttem, hogy a védd meg magad elvet alkalmazom a gyerek nevelésében. De konkrétan hogyan is?

    Ma Nándi megharapta Jenőkét, és nem tudtam mást mondani neki, csak azt, hogy legközelebb szóljon rá Nándira, hogy ezt nem szabad. A gondozónők előtt nem is mertem mást mondani, meg nem is jutott eszembe semmi konkrét. Szóval ha valaki püföli a fiamat rendszeresen, akkor oké, hogy üsse le az illetőt, de az ilyen egyszeri esetekben? Mivel még csak a második nap, semmi rendszerességről nem beszélhetünk. De Nándi rendesen rá volt ma szállva a fiamra, mindig el akarta venni a játékokat, stb. Persze nem adta, de akkor is, mit mondjak, mit tehet ilyenkor konkrétan? Harapjon vissza, lökje el, üssön a kezére? Vagy elég, ha rászól? Nevetséges kérdés, de tényleg elakadtam:)

  • 2007.10.03 19:06:11Guruljka

    opti, első nap a bölcsiben az én Nagyfiamhoz odament egy kisskac és fellökte, mert Ő akart azzal a járművel játszani, amire a fiam készült felszállni. Kint az udvaron volt vagy 8 gondozónő és persze vagy 50 gyerek. Körbenéztem, hogy látta e valaki az inzultust. Nem látta senki. Így megkérdeztem a fiamat (holott láttam, de tudnom kellett ő hogyan élte meg),hogy mi történt, miért sír. Erre Ő elmondta tényszerűen. Én meg azt mondtam neki, hogy nem kell szomorkodni. Legközelebb szóljon rá az illetőre, és mondja meg neki, hogy ilyet nem szabad csinálni és nem kell neki odaadni se a játékot, ha így el akarja venni. Csak ha szépen kéri. Mert a bölcsis játékok közösek. Nem a mienk, nem az övé, hanem mindenkié.

    Több ilyen inzultust nem láttam. Viszont ez az említett kissrác lett később a fiam bölcsis barátja:) Nyílván elrendezték az ügyet Ők egymást közt vagy a gondozónénik által. De azt hiszem az első napok amúgy is arról szólnak, hogy mindeki "megküzd" a csoportban elfoglalt helyéért. De tán ez felnőtteknél is így van.

    Viszont ha a gondozónők látták a dolgot és nem szóltak ominózus harapós gyereknek, az nem túl jó jel...

  • 2007.10.04 10:47:37Ancsaanya

    Katinka!

    Az ovónénik nem védik meg a többi gyereket Ivánkától, de Ivánkát védik a szülőktől? Hogy is van ez???

  • 2007.10.04 16:00:56levendul

    jaj, sztem is néhány hónap alatt rendezni kellene az ilyen dolgokat, ha nincs semmi különös a háttérben. ha nem megy, akkor valószínűleg van.



    A szülővel lerendezni sztem nagyon nem jó választás, persze tehetetlenségében sokmindent csinál az ember.



    és a kölyköket én is arra biztatom, hogy védjék meg magukat.



    ahnnával értek egyet



    és kicsi off:



    druantia, itt a válasz a múltkori Pöttyöspannis kérdésedre :))

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta