SZÜLŐSÉG

Utálok anya lenni

2007. szeptember 27., csütörtök 08:06

Van ilyen! Még akkor is, ha most hozzászólók tucatjai kezdik verni a mellüket, A: Minek szül az ember gyereket akkor, ha így áll hozzá? B: Még az állat is jobb annál, aki képes a szájára venni ezeket a szavakat. Márpedig aki úgy látja, hogy a dolgok annyira egyszerűek, hogy néha, mondom, néha, egy borongós délutánon, amikor minden energia tovaröppen az ember lányából és a dolgok értelmüket vesztik csak úgy, tehát aki azt mondja, hogy soha nem bánta meg azt a pillanatot, amikor családot alapított, hazudik. De kinek?


Mert ha csak itt az interneten, még viszonylag elfogadható. Ha viszont tényleg el is hiszi magáról, hogy ilyen titkos, fekete gondolatok nem kavarogtak okos, pici fejében soha, akkor szerény véleményem szerint önmagának hazudik és még ostoba is.

Mert van olyan, hogy a szar is szar. Látom a gyerekemen is, ez az az állapota, mikor fetreng a földön, tobzódik és rugdos, amit ér. Nos, én már nem fetrenghetek, nem rugdoshatok senkit, sőt, vagyok annyira szocializálódott, hogy megpróbálom nem megbántani sem egy depressziós napon a környezetemet, aki általában a saját, egyelőre ösztönlény gyerekem.

Ezeken a napokon nehéz nem észrevennem azokat a barátnőimet, akik gyerek nélkül a karrierjük csúcsán, legalábbis kellő anyagi feltételek mellett, frissen és üdén, gyerek nélkül ruccannak gond nélkül nyaralni, vagy síelni, vagy csak simán szórakozni, bevásárolni, vagy csak úgy láblógatni. Nekem most gyakorlatilag egy röpke háromperces és magányos székelés is ünnep, mármint ha nem töri rám a kölyök az ajtót. Az pedig ünnepnek számít, ha sikerül mondjuk este 9-kor letennem, s még csak picit vagyok fáradt, nem halálosan, így van időm kivakarni a mocsokból a házat.

Szép ruhában nem voltam hónapok óta, felnőtt könyvre, összetett mondatokkal hónapok óta nem volt energiám. A konyhában csak a minimum időt tudom tölteni a gyerektől, így egy normálisat sem ettem hosszú idők óta, ja mert megenni sincs nagyon időm. A vécére járásról már írtam, soha nem akkor és úgy megy az ember, ahogy kell neki.

Összefoglalva, a Maslow-piramis legalját sem sikerül kielégítenem, hol vagyok még az önmegvalósítástól!? Testileg kivagyok, agyilag pedig letompultam, miután egész nap taktikázni kell, melyik az az út, amelyik a hiszti mellett visz csak el. Benne vagyok egy mókuskerékben, amibe persze, hogy önszántamból kerültem bele, de honnan tudhattam volna, hogy ekkora súlyt veszek magamra?

Vannak olyan pillanatok, amikor fosok bele abba a világmozgató láncba, ösztönbe, hogy teremtek. Sajnálom magam, sajnálom a gyerekem. Nézem őt, olyan gondtalan. Magamat nyugtatom? Vagy őt? Ez csak ma van, most vagyok szar anyja. Holnap már örülni is tudok neki. Ma viszont utálom azt a percet, amikor teherbe estem. Mondom, teherbe, nem pedig áldott állapotba.

bovaryné

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.27 20:07:45B-

    katatu: tudom, hogy durva, amit írtam, és hidd el, másfél évvel ezelőtt még én lettem volna az, aki a legjobban tiltakozik az ilyen szövegek ellen, minthogy "a nő csak az anyaságban teljesedik ki" stb. És igazából most se ezt mondom, hanem azt, hogy mióta gyerekem van, azóta a gyerektelen lét üresnek tűnik nekem, vagy gyerekkornak, aminek értelemszerűen felnőttkorba (gyerekvállalásba) kell torkollnia. De ne felejtsük, hogy a kismamaság tényleg jár beszűküléssel meg elég komoly hormonális tudatmódosítással. Én most sajnálom azokat, akik felnőttek, de nem akarnak gyereket, mert nekem olyannak tűnnek most, mint akik elindultak egy úton, de megállnak a felénél, miközben mindenki elmegy mellettük. És meg vagyok róla győződve, hogy meg fogják bánni. De ez vonatkozik a férfiakra is, meg azokra a pasikra, akik nem veszik ki a részüket a gyerekgondozásból, és ugyanúgy lemaradnak a legjobb részekről, mintha nem lenne gyerekük.

    De mégegyszer hangsúlyozom: én most egy elég beszűkült élethelyzetben élek, ahol a legnagyobb örömeim a gyerekhez kötődnek és az előző életem gondjai nagyrészt elveszítették jelentőségüket.

    Ezzel együtt próbálok szellemileg formában maradni, dolgozgatni, eljárni otthonról stb, mert attól még, hogy gyerekem van, nem szeretem a fizikai és szellemi szobafogságot.

  • 2007.09.27 20:28:13Alvomacko

    Már nem emlékszem a gyerekek kicsi korára, de mostanában a kamaszaim mellett érzem azt, hogy szeretnék felmondani az anyaság alól.

    Nap mint nap ismétlem ugyanazokat a dolgokat, minden látszat nélkül. Már semmibe nem lehet beleszólni, nem is akarják meghallgatni a véleményemet vagy ha mégis, akkor a végén magasról sz@rnak rá.

    És én már dolgozom, beszélgetek épkézláb témákról...

    De néha inkább nem dolgoznék, mert a család-munka-háztartás háromszög teljesen felőröl. :-(

  • 2007.09.27 20:35:47ruju

    Boribon (és Tekla): én elemntem a kellő pillanatban szakemberhez, nagyon sokat segített, legfőképpen azzal, hogy olyan emberként, aki (látszólag) nem az én helyzetemben volt (értem ezt arra, hogy nem egy másik anyuka volt a játszótérről pl.) azt mondta, h. normális, amit érzek. És aztán azt is mondta, amire megpróbálok azóta is nagyon sokat gondolni, hogy az én gyerekemnek én vagyok a tökéletes any(j)a. Mert ő választott engem, ill. minket, mint családot.

  • 2007.09.27 20:37:26ruju

    Alvómackó ne írj ilyeneket! Én mindig próbáltam azt hinni, hogy idővel jobb lesz :-)) Ne rombold ezt a naiv kis álmocskát, lécci, lécci, lécci :-)

  • 2007.09.27 20:44:33Guruljka

    Alvomacko, asszem mostanság rád jár a rúd. Szerintem véget fog érni hamarosan ez a vacak időszak. Én még mindig fizikailag vagyok pocsékul, de azért sem nemis vagyok hajlandó elkeseredni.

    Úgyhogy kitartás! A kamaszlányokból egyszer csak klassz nő lesz és újra ragyogni fogsz Te is!!!

  • 2007.09.27 21:26:05Hicudzsi

    Alvomackó! :(

    Biztosan elmúlik ez a sz@r korszak is. Nemsokára beilleszkednek a suliba (ez minden szeptemberben nehéz gondolom, mert változnak odabent is az erőviszonyok)jön a Karácsony, a közös készülődés hátha az javít a közös kedélyállapoton :)



    A Témára:

    Hát látom itt nem lehet elégszer leírni, hogy szakember köll a kismamának ha ilyen állapotban van. Nekem 1-1,5 év pszichoterápia segített ráébrednem, hogy nem kell tökéletesnek lenni, a gyerekeimnek az "elég jó" anya is anya, még Gordon bácsi is megmondta (P.E.T.), hogy a szülők emberek és nem istenek, nem kell tökéletesnek lenniük.



    Mindenkinek más jön be, nem akarom sokat ismételni önmagam, de a heti kétórás elfoglaltság lelkiismeretfurdalással körítve nem az igazi.. ezért kell hozzá a szakember aki rávezet, hogy magad ismerd fel, szükséged van rá.



    Ha érdekel miért és hogyan jutottam el a pszichomókushoz szívesen leírom ha iwiw-en megkeresel vagy írsz egy mélt az itteni nicknevem kukac freemail-re. :)

  • 2007.09.27 21:45:54Katalma

    Nnamost, nekem is vannak néha a cikkhez hasonló gondolataim, de a következő rögtön az, hogy vissza nem csinálnám semmi pénzért... szinte rögtön látom édes mosolyát magam előtt, miközben épp most hisztizik.

    Néha már tudom kezelni.

    Néha úgy érzem, mindent rosszul csinálok. Úgy érzem, rossz anya vagyok, mert nincsen türelmem a délutáni altatáshoz, közben a gyerök szeme már leragad, de ébren van oszt visít.

    Néha tüneményes anya vagyok :)

    Néha rezignált, és nem érdekel, hogy hisztizik.

    Néha elterelem a hiszti tárgyáról a figyelmét és vidámkodunk :)

    Olyan okos, olyan szép :)))

  • 2007.09.27 21:46:46Katalma

    Ja, persze, múltkor meg kapva kaptam azon, hogy linalg feladatot oldhatok meg valami ismeretlennek :P

  • 2007.09.27 22:13:55soiree

    Tekla, csak halkan mondom: jól válassz szakembert és ne félj azonnal váltani, ha elbizonytalanodsz. Féléves volt a kicsi, mikor párkapcsolati problémáinkkal pszichológushoz fordultunk, aki kapásból mielőtt még végighallgatott volna elkezdett teóriákat felállítani, a hajam is égnek állt, miket hordott össze. Kisütötte a végén, hogy nem akarok gyereket, utálom a gyerekemet, nem tudom feldolgozni az anyaságot, és anyámat is hívjuk be (jópénzért) pár beszélgetésre, mert nyilván ennek gyerekkori eredete lehet nálam. Hát annyit elért vele, hogy a "problémás" férjemmel végre valamiben egyetértettünk: ez a nő nem komplett :D

  • 2007.09.28 01:25:55Anyatünde

    Tekla, összeszorult szívvel olvastalak. A bő 7 évvel ezelőtti magamra ismertem, az első gyerekem (itt "Nagy"-ként emlegetem) születése utáni idők. Nekem negyedennyire sem volt durva, de elég sokminden azért megvolt, amiket írtál.



    MyKe: tudok pszichoterápiára specializálódott pszichiátert Budapesten. Amúgy roppant jófej 4 gyerekes anyuka. (Én egyelőre inkább utóbbi minőségben ismerem, de magam is terveztem hozzá menni ilyen-olyan nyűgjeimmel.) Megkérdezzem, praktizál-e most? (Már elég régen beszéltem vele, a 4. gyereke még elég kicsi, és a legnagyobb sincs még 10 éves.)

    Az én elérhetőségem: beakukacpuskinpontsoteponthu, vagy iwiw-en keress(etek) rá az itteni nick-emre. 1 találat lesz, és az én vagyok... ;-)

  • 2007.09.28 02:01:51cseresznye

    Tünde!



    Teljesen komolyan gondolom, hogy ilyen cikket veszélyes berakni. Már fentebb írtam, ebből az írásból hiányzik minden humor és szeretet, ez egy beteg ember nyomora, vagy...nem is írom.



    Képzeld el, aki éppen tényleg depressziós, vagy csak nagyon le van törve, idelátogat a Porontyra, és egy másik beteg vagy perverz, nem tudom eldönteni, jól meg is erősíti benne, hogy tényleg szar, és mindenki hazudik akinek nem, és minden más illúzió. (Tudom, nem pont ezt írta, de egy rossz kedélyállapotban lévő ebben erősödik meg, ha ezt olvassa.)



    Korábban már volt szó sokszor az árnyékos oldalról, de mindig úgy, hogy segített az embernek kívülről látnia a saját helyzetét, és egy picit mosolyogni rajta.

    Ez az írás pedig még egyet taszít lefelé az olvasón, és mellé nem ad semmit.

    Engem szerencsére nem érint, csak zavar az ízléstelensége, és sajnálom azokat, akiknek éppen most nehéz.

  • 2007.09.28 07:08:10manci

    cseresznye: nekem sem tetszett a cikk. Mondjuk nekem csak a benne megfogalmazott támadással volt bajom (mindenki hazudik, aki jobban érzi magát, mint én), magával az őszinte vallomással nem. És látod, ha csak annyi hatása volt, hogy valaki mert beszélni a hasonló érzéseiről, amit egyébként maga előtt is szégyell, és él az itt felajánlott segítségekkel, akkor nem volt hiába való.



    Mert van olyan anyuka akinek minden rózsaszín habos, meg van olyan is akinek nagyon nehéz, de azért mégis rózsaszín az összkép, meg van olyan is, akinek éppen minden fekete, és attól, hogy nem beszélünk róla, még létezik a dolog. És rajta annyi nem fog segíteni, hogy egy cikkben szimbolikusan megveregetik a vállát.

  • 2007.09.28 08:44:16ruju

    A cikk nekem se tetszett, eleve unalmas már a hasonló siránkozós cikkeket olvasni (ld. "mér' nem vagyok tökéletes, vagy mégis' és tsai, NEM Tekla állapotára gondolok, még véletlenül sem)



    DE: azért az igenis sokat segít sztem, ha az ember lánya tudja, hogy nincs egyedül a "nyomorával". Csak nem egy ilyen cikkel kéne felvezetni...

  • 2007.09.28 08:54:06Katalma

    Tekla:

    Először is:

    www.otthonsegitunk.hu/

    Másodszor is, próbálj ne a baba előtt sírni. Uis a baba fejében az van, hogy te jó ég, mekkora lehet a baj, ha már anya is sír... ezért is kezd rá ő is. Ha ez nem megy, nem tudod lenyelni, menj ki, mosdj meg, levegőzz pár percig, nem lesz a babának kutya baja sem. Ha nem segít, akkor tényleg akkora a baj, akkor bármi áron, de kérj segítséget. Férjjel vagy egyedül neveled? Ha van párod, neki mindenképpen beszélj erről, BÁRMILYEN nehéz is, mert ő magától szinte biztos nem veszi észre. Ilyenek vagyunk.

  • 2007.09.28 09:44:50Tekla84

    Sziasztok, most jutottam gep kozelbe, elolvastam a hozzaszolasokat.

    Aki segiteni probal annak nagyon halas vagyok, mert erre enis a megoldast keresem.

    Annyi a gond ,hogy Debrecenben elunk ,igy sajnos Pestre nem igen tudnank feljarni jo szakemberhez.

    Ezert itt helyben kell majd keresgelnem.

    Este beszelgettunk errol a parommal es o is tamogat mindenben.

    Meg olyanban is benne lenne ,hogy esetleg kettesben menjunk el pszihologushoz.

    Ezt azert javasolta ,mert en valoszinuleg annyival lerendeznem az egeszet ,hogy nincs semmi problemam es koszonom szepen de en inkabb haza szeretnek menni.

    Tegnap este olyan jo hangulatban voltam olvastalak benneteket, aztan amikor par "kedves hozzaszolo" kommentjehez ertem akkor mar lefele gorbult a szam.

    Ezuton is kernem oket arra ,hogy ne itelkezzenek felettem ,nem jokedvembol lettem/vagyok ilyen.

    Es tiszta szivembol sajnalom az olyan noket akiknek nem vagy csak sokara nagy szenvedesek aran lehet babaja.

    De meg azokat a noket is utolerheti ez az allapot, persze kivanom ,hogy ne igy legyen.

    Mi is sokaig probalkoztunk a parommal mire osszejott Dani, idokozben vettunk is egy kiskutyat ,mert ugy gondoltam ha nem lehet kisbabam, akkor legalabb egy kis allatnak tudjam odaadni azt a szeretetet amit a gyermekemnek " szantam" .

    Kesobb derult ki ,hogy allapotos vagyok ,persze a kutyu mar megvolt, talan szerencset hozott nekunk.

    Most megyek vissza a kisfiamhoz jatszani, mindenkinek szep napot, es megegyszer koszonom a kedves sorokat.

  • 2007.09.28 09:54:23Katalma

    Tekla, MyKe!

    Sztem, egy-két falat csoki, egy kis macskaszőr, kutyakaki sokkal kisebb bajt okoz a babának, mint ha tönkremegy az anyuka, a család.

    És sztem barátnő ide vagy oda, akár nagyapára ÉS a barátnőre 2 hónapban egyszer rá lehetne bízni 1 órára a kisunokát...

    2 hónapban 1x egyik nagymama, 1x másik nagymama, 1x nagypapi, sztem az már 3 alkalom 2 hónapban!!!

    Van egy operációkutatás nevű ágazat, pont erről szól, hogy ne egy igényt akarj maximálisan kielégíteni, hanem lehetőleg többet, ha nem is maximálisan, de elég jól.

    Ne csak a baba igényeit nézzétek, hanem a családét - higyjétek el, hosszútávon ez a baba érdeke is!

  • 2007.09.28 10:02:45Borcsika

    Itt azt hiszem, mindenki segíteni próbál, és fentebb olvastam, hogy ebben az írásban nincsen semmi vicces. Persze, ki lehetett volna színezni a valóságot 1-2 poénnal, de attól ez még létező probléma.

    A tesóm 7 évvel fiatalabb, mint én, és mielőtt született volna a fiam, tudtam, hogy mi fog rám várni. Sőt! El kell mondjam, hogy a hugom nagyon hisztis, rosszalvó, rosszevő gyerek volt, tehát negatívabb kép volt előttem, és kellemes meglepetés ért, de azt azért nem szabad elfelejteni, hogy az előbbi a tesóm volt, az utóbbi pedig a gyerekem, akit imádok (persze a tesómet ia, de ez más), akiért bármit odaadnék, de akinek megvan a képessége arra, hogy kiakasszon. Abban pedig abszolót egyet értek, hogy azért, mert valaki nem jön ki a szüleivel, vagy anyósával, azért meg lehet próbálni rájuk bízni. Mondjuk az én anyósom nem kapaszkodik a gyerekért, én meg nem erőltetem. Meg is mondták, amikor terhes lettem, hogy rájuk nem számíthatunk, ellenben az én szüleim minden adandó alkalmat kihasználnak, hogy "lenyúlhassák" a gyereket, és boldogan adom oda nekik, és a gyerek is hatalmas örömmel megy. Mi meg pihenünk. Eleinte én is nehezen adtam oda, de rájöttem, hogy így a legjobb mindannyiunknak.

  • 2007.09.28 10:29:14wish73

    tekla hsz-a után legördítettem a lap aljára, lehet, h más is írt hasonlót. szóval nem kell a pszichiátriára a lipótmezőként gondolni. az ember ül egy széken, szemben vele a szakember, akivel épp úgy lehet beszélgetni, mint egy pszichológussal. lélektanból legalább annyira képzett, mindenféle problémamegoldó stratégiákat ismer, viszont arra is képes, h felismerje, ha gyógyszerre van szükség. és megint szeretnék egy félreértést eloszlatni. a gyógyszer nem kizárólag nyugtató. kb. úgy kell elképzelni, mint b.mely belgyógyászati betegséget, diabetest, pajzsmirigy-alulműködést. ezeket sem önerőből oldjuk meg, hiszen, ha a szervezet nem megfelelő mennyiségben termel valamit, akkor arról hiába fecsegünk megértő barátnőnek, pszichológusnak. a depresszió nagyon leegyszerűsítve az agyi folyamatokban keletkezett zavar, konkrét anyagok, vegyületek kémiai egyensúlya borul fel. ezt nem lehet elhatározásból visszaállítani-bár nem szeretném bagatellizálni a dolgokhoz való hozzáállás jelentőségét. szóval egy megfelelő összetételű és helyes mennyiségben szedett antidepresszáns csodákra képes. hirtelen kisüt a nap, jófej lesz a gyerek, a férj, a pénztáros, stb. vagy nem, de már nem borulsz ki rajta, külön tudod választani a valós és kreált problémákat, a valós problémákra lesz ötleted, túl azon, h csapzottan ordibálsz vagy zokogsz és nem mellesleg megnyomorítasz egy gyereket és tönkreteszel egy házasságot. (általános alany-nem cmíeztem senkinek!!!)

    szóval, ha valaki úgy érzi, h összecsaptak a feje fölött a hullámok, és minden szar körülötte, akkor lehet, h nem hisztis, frusztrált p.csa az illető és lehet, h nem bébiszitterre és barátnős kávézásra van szüksége, hanem ún. mentálhigiénés szakrendelésre.

  • 2007.09.28 10:31:18zolnaid

    Tekla, pszichológiai ingyenes tanácsadás folyik a Forrás lelkisegítők egyesületénél, ez a Tóciban van, egy nagyon jó fej nő volt két éve ott, Berényi Rita, maga is öt gyerekes. Próbáljátok felhívni őket, mikor és hogyan lehetne hozzá járni.

  • 2007.09.28 10:32:58peppermint

    Tekla84, nagyon-nagyon jó pszichológusokat ismerek Debrecenben, akik biztosan szívesen fogadnak és segítenek neked. Keress engem az iwiw-en, ha szeretnéd felvenni a kapcsolatot valakivel közülük. Szívesen segítek. Én is pszichológus vagyok, de sajnos távol élek tőled.

  • 2007.09.28 10:33:47Tekla84

    Szoval nem mentem melyebbre csak annyit irtam elharitaskent anyosrol ,hogy pl csokival tomne ami nalam nem fer bele egy 9 hos baba taplalkozasaba.

    Ehhez tartom is magam, de hozzateszem nem ez a fo problema vele. Viszont meg mindig szazszor jobb mint az en kedves draga jo anyam.

    Akinek allandoan fontos elfoglaltsagai vannak.

    Epp tegnap hivtam fel es erdeklodtem mikor szandekozik ellatogatni a 9 honapos unokajahoz.

    Jott is a valasz egybol :Koszonom ,hogy hivtal mar kivancsi voltam mivan veled ( kb egy honapja beszeltunk, azota o nem volt kepes felhivni.)

    Nincs most penzem, hozzateszem naponta jar vasarolgatni es kolti a penzet mindenfele buta ertelmetlen giccsre.

    Aztan a masik ami nagyon tetszett, hogy o most ugy erzi tesz valami fontosat, mert felvette a kapcsolatot egy kepviselovel es epp azt intezi ,hogy legyen ott nalunk is orvosirendelo meg miegymas.

    Mondtam neki egy nagyszeru de tulajdonkeppen a kerdesemre meg mindig nem valaszoltal.

    Tudod anya a parom szivesen elmegy erted es elhoz ide hozzank csak gyere.

    Nemtudok most menni ,mert varom a kepviselo urat erted ?

    Ez nagyon fontos.

    Szoval a beszelgetes kb itt fejeztem be vele.

    Aztan meg megkerdezte gyorsan ,hogy es Dani mar megy egyedul ugye? 9 hos hat persze ez csak termeszetes anyukam.

    Mit megy ? Szalad, ugy loholok utanna egesz nap.

    Tenyleg ?

    Igen, persze.

    Aztan ugye mar beszel szepen ?

    Igen anyukam ket nyelven anyanyelvi szinten.

    Szoval ,hogy ennyire ne legyen kepben valaki es raadasul ez a valaki az edesanyam az mar sok.

    Es igen lehet tulfeltem a kisfiam de anyamra egy fel masodpercre se biznam a babat.

    Voltunk mar nalunk joparszor a gyerek fel tole ,mert allandoan kiabal a kutyakat nem kepes kivinni a hazbol amintol szinten fel a gyerek.

    Ott ugatattja oket es probalja aztan tullkiabalni az egeszet.

    Danikam bujik belem amikor csak meglatja.

    Akkor miert is ereznem en biztonsagban es szeretetben a kisfiam egy ilyen no mellett aki engem is ugy nevelt ahogy.

    Koszonhetek neki sokmindent ,hogy mostanra ilyen emberre valtam.

    Tele vagyok gatlasokkal ,mert ezt nevelte belem.

    Es az etelekrol amiket keszit talan nem is kene irnom ,de ha mar elkezdtem hat befejezem.

    A macskak korultancoljak a keszulo ebedet ,belenyalogatnak mindenbe, talaltam mar nem egyszer macskaszort az asztalon amire terit.

    Es ami a legfontosabb ,hogy allergias vagyok a bolhas dogjeire, es a parom is.

    A nyomorult apamat aki tonkretette az eletemet, azt meg had ne kelljen mar neznie a kisfiamnak.

    Maga ala urit, kacsat hasznal stb.

    Elszurta az egesz eletemet, otthon mindig allt a bal ezert is koltoztem el ahogy csak tudtam.

    tehat nem igazan szamithatok rajuk.

    Inkabb anyos szazszor mint a sajat szuleim.

  • 2007.09.28 11:29:32suo tempore

    az eredeti cikkhez szólnék, a kommenteket nem olvastam



    Ez egészen pontosan ugyanígy nálam is lejátszódott, aztán tisztáztam magamban,h nem a gyereket utálom. Ez az élet nem szarabb, mint a munkahelyen gürizős, pasik után futkosós, csak más. Ha viszonyítási alapnak a szingli picsákat tekintjük és az ő életmódukat állítjuk be az abszolút jónak, akkor tényleg szar ez így. Mindenhonnan az dől,h az a követendő példa, vagy a csodaszuper anyaság. De ez nem így van, csak hajlamosak vagyunk a szomszéd fűjét zöldebbnek látni és magunkat sajnálni, mindezt azért, mert ez az állapot nem tartozik a társadalom krémje által preferáltak közé. Hogy mi a megoldás? Az,h a fókuszt önmagunkra állítsuk ne a többi nőre. Ha a viszonyítási alap mi magunk leszünk, nem jelent gondot ez a helyzet. Nem mondom,h könnyű, az egész világnézetünket kell kifordítani a sarkaiból. Ha nem sikerül, akkor végigszenvedjük az egészet, a gyerek meg felnő úgy,h nem vesszük észre, mert hiába voltunk mellette, csak a saját szenvedésünkkel voltunk elfoglalva.

  • 2007.09.28 11:44:12-hattori-

    Kedves cseresznye, ha a cikk írója, pont úgy érzi magát, ahogy leírta, akkor szerintem ami igazán durva: ilyen kommenteket nyomni a pofájába, ami a te billentyűzetedből kijött -na, ez igazán a perverz. Elgondoltad, ha véletlen olvassa, hogy érzi magát??? Mikor van elég baja, amúgy is.



    Én is épp egy lelki hullámvölgyemet éltem a minapokban, most kezd emelkedni a domborzat, messze nem voltam olyan xarul, mint bovaryné, és nem értek teljesen egyet azzal, amit írt, de mégis úgy érzem, érdemes volt neki leírni. Én pölö tök értem, mi hozta ezt benne létre, megnyugodtam, hogy van hozzám hasonló állatfaj. Tehát, nekem segített, ez, meg hogy elolvastam a kommenteket. De a Tiéd kifejezetten nem. Ha nem teccik, minek olvasod, minek kommentálod.



    „Nem értek vele egyet, de halálomig védem a jogát, hogy elmondhassa.". Voltaire



  • 2007.09.28 12:35:26Borcsika

    Tekla, az én anyukám is szerette volna tömni a gyereket mindenféle édességekkel, meg cukrozott üdítőkkel, de én kategórikusan kijelentette, hogy csak akkor kapja meg a gyereket, ha betartja a játékszabályokat, amiket én diktálok. És láss csodát, működik. Eszik rendesen, kaphat édességet, de csak kaja után, és nem szereti a gyümölcslevet, úgyhogy a nagyi hiába is szeretné tömni vele. Csak a frissen facsartat issza meg, vagy a gyümölcsdarabos teát, de legszívesebben a vizet.

    Tisztázd az erőviszonyokat nagyon finoman az anyósoddal, és add oda neki néhány órára. Mindig hosszabb időszakokra, és tudom, hogy most éli azt az időszakát a gyerek, amikor csak nagynehezen hajlandó kimászni az anyukája öléből, de legyél erős, és nem baj, ha sír emiatt, majd abba hagyja. Ha most ezt nem teszed meg, akkor még nagyon sokáig lesznek ilyen nehéz időszakaid.

    Nem izélgetni akarlak, csak tudom, hogy nagyon nehéz. Én is beleestem ebbe a hibába, csak nekem az anyukám volt az, aki aszonta, hogy elég.

  • 2007.09.28 12:38:54Anyatünde

    hattori: OK, úgy érzi magát, ahogy leírta.



    Csak azt ne mondja, hogy mindenki, aki nem úgy érzi magát, ill. azt mondja, hogy nem úgy érzi magát AZ HAZUDIK. No, azt hiszem EZ csapta ki a biztosítékot sokaknál. (Sokunknál...)

  • 2007.09.28 12:49:40Nilüfer

    Tekla, én is debreceni vagyok,Segíthetek akármiben?

  • 2007.09.28 12:54:01cseresznye

    Hattori: soha nem mondanék egy panaszkodó embernek ilyet, ha mondjuk nem a nyilvánosság előtt teszi.

    Ebben a formában azonban komolyan rongálja sok labilis lelkű kismama mentális egészségét, szerintem öncélúan.



    A kommentelők kedvesek, és igyekeznek könnyíteni társaik baján, vagy egyszerűen együttérezni.

    A cikk viszont csak megerősít a nyomorban, de ha nektek ez tetszik egy baba-mama blogban, akkor semmi baj.

    Persze, va joga, hogy elmondja, én a jóérzést hiányoltam.

  • 2007.09.28 12:57:07manci

    -hattori-:



    „Nem értek vele egyet, de halálomig védem a jogát, hogy elmondhassa." Voltaire



    Ezen elvek mentén cseresznyének éppen úgy joga van elmondani a véleményét, mint ahogy neked, nekem vagy bovarynének, ugye. És akkor nem illik a képbe a "minek kommentálod" mondatod.



    Ez amúgy csak egy apró kis kötözködés akar lenni, remélem, nem haragszol meg rám :)

  • 2007.09.28 13:13:05-hattori-

    manci, nálam cseresznye verte ki a biztosítékot, azzal amit és ahogy írta, de teljesen igazad van, ugyanannyira van joga írni, mint bárkinek, csak sztem ez cseppet sem segít bovarynénak, aki mint látjuk jelenleg a béka alsó fele felől szemléli kis világunkat. Mivel hajlamos vagyok azonosulni a hullámzó kedélyállapotában mindent eltúlzó emberekkel, talán ezért ütköztem csak meg a kommentjein.



    Anyatünde: jogos.



    Cseresznye, értem én, hogy így látod, de ennek megfogalmazása (Lehúzó és ostoba írások...Az előző is szörnyű volt.És valahogy nem is életszerű. Persze, van amikor töke tele van az embernek, de abban nincs ennyi utálat és keserűség.) nem tudom miben vitt előre - max, hogy aki így érezte magát, az érezze még úgyabbul???



    Valszeg azért éreztem magam érintve, mert amikor én is gödörben érzem magam, hajlamos vagyok hasonlóan kiborítóan fogalmazni, még ha nem is úgy gondolom.



    Mondjuk, én sem éreztem még soha, soha, soha, egy pillanatig sem, hogy megbántam volna az anyaságot, szóval elvileg a cikk nem rólam szól, vagy én is hazudok ;))))

  • 2007.09.28 14:09:52Pandi

    Én is jártam(ok) hasonló cipőben, de egyáltalán nem húz le a cikk, sőt, erőt ad abban, hogy a gondjaimmal nem voltam/vagyok egyedül és persze ugyanúgy, mint mások én is túl tudok lépni a nehéz pillanatokon és egyre inkább tudok örülni az egész szépségeinek.

    Szóval a véleményem az, hogy sokan küzdünk hasonló gondokkal, igaz, különböző mértékben, s az talán segíthet, ha ezt megoszthatjuk másokkal, gyakorlatilag anonimitásban. S hol is férhetne ez meg, ha nem egy baba-mama blogban, természetesen a sok-sok vidám téma mellett, amelyeket szintén nem mellőz a Poronty.

  • 2007.09.28 15:42:56cseresznye

    Ezt nagyjából megbeszéltük akkor. Még utoljára annyit, hogy ezt a blogot énitt valamennyire újságírásnak tekintem. Ha XY saját blogja lenne, az teljesen más, de ez itt az index szponzorált blogja, szerkesztővel, miegyébbel.



    Nem tudom enyire személyesre venni bovarynét. Ezt ő nem belekiabálta a hálóba segélykérően egy elborult pillanatban, hanem leült szépen, kigondolta, és megírt egy cikket, produkált is 200 kommentet.

    A szöveg nem is napló hangvételű, hanem igenis tudatosan az olvasóhoz kiszóló, ezért nem érzem fairnek, hogy lelke sötét bugyrait ide önti másokra.

    Vagy legyen személyes, vagy legyen valóban egy cikk. A kettő keveredik a blogban. de itt sztem nagyon rosszul keveredik.



    Na, tényleg ennyi, részemről lezárva a téma.

  • 2007.09.28 17:29:30Por Cica

    A kolleganom 30 eves. Sosem akar gyereket. Most eppen Peruban van. Iden 4.-szer hagyja el a kontinenst. Estenkent konditerembe jar, vagy ,masszazsra. Sugarzik, olyan kiegyensulyozott. Persze, mondjon le, de en, wazze irigykedve nezem. Minden nap.

  • 2007.09.28 19:21:27babateve

    PGY.: 3 gyereket szültem, az egyetemi legjobb barátnőm nullát. Én - azt gondolom tényleg- az átlag sokszorsát szivtam a gyerekeim pici és kisgyerek korával- volt benne minden , ami katasztrófa volt, nem akarok a részletekkel senkit terhelni. Elég az hozzá, hogy a 2 gyerekemet a rengeteg gond ellenére az életem legsikeresebb projektjének tartom- pedig nem vagyok htb,dolgozom stb... Viszont.Barátnőmnek a zéró gyerekhez van egy közepesen sikerült házassága , munkája stb... Kb hasonló dolgokat értünk el az életben . Lehet, hogy annó, amikor nálunk baj baj hátán volt ő nem irigyelt engem, sőt! De mostanra ( már lejárt a biológiai órája, szóval a gyerektelensége végleges) nagyon nagyon nem irigylem őt! Ezerszer szimplább az élete, nagyon sok mindneről nem tud vagy ha igen max elméletben. Semmi pénzért nem cserélnék vele!

  • 2007.09.28 19:36:46weeyoulee

    Hát én nem tudom...az biztos, hogy a gyerknevelésnek vannak bizonyos "árnyoldalai", magyarán vanak nehéz napok, vagy azért, mert a gyereknek van rossz napja, vagy azért, mert a szülő fáradtabb, türelmetlenebb. Akkor van igazán gáz, ha a kettő egyidőben jelentkezik.

    Nekem sajnos még nincs saját kisbabám, bár olyan 18-20 éves korom óta erre vágyom, mégis rengeteg kisgyerekkel volt már dolgom, akár babysitterként, akár kiskoromban baráti családok gyerekeivel.

    Ha lesz majd vérszerinti kisgyerekem (remélem nemsokára ennek is eljön az ideje), tuti lesznek olyan napok, hogy kiszaladnék a világból (ahogy babysitterként is volt hogy hasolnóan éreztem és kevesebb türelmem volt az adott kisgyerekhez), de ennek valószínű kevésbé a gyerek lesz az oka, hanem az én aktuális lelkiállapotom, fáradtsági szintem. Én bizony anya akarok lenni, mindenáron! És szerintem bármi is törénik, sosem fogom megbánni ,hogy megszületett a kisbabám, mert olyan édesek tudnak lenni a kicsik, még, ha néha sírnak vagy hisztiznek is...de egyszer abbahagyják, és elég egy édes babamosoly vagy csak hogy fáradtan odabújnak ujjat cumizva és az ember el is felejti ,hogy az előbb még "viaskodott" a gyerekkel :-)

    Teljesen egyetértek az előttem szólókkal akik, ha nem is szülőotthonba, de mondjuk vmiféle gyerekes környezetbe (baráti kisgyerekes családokhoz) elküldenék a lányokat tizenévesen, hogy lássák, ilyen egy gyerek, így kell nevelni, ilyen ha örül és ilyen a szomorú..ráadásul a fiatal lány mintákat lát arra, hogy is kell/lehet/érdemes viselkednie egy anyának, ki mit hogy old meg, hogy szerel le egy hisztis gyereket és hogy nyugtat meg egy riadtat. Én egész kiskoromtól tisztára "babamán" (gyerekrajongó) vagyok, járkáltam ide és oda, ahol éppen baba volt, dédelgetni, játszani a kicsikkel és közben szépen ellestem, hogy x anya hogy oldja meg ezt vagy azt..így mire megszületik majd a saját babám, lesz némi fogalmam a dolgoról, lesz vmi "alapanyag", amiből összerakhatom a saját nevelési módszeremet. :-)

    Teklának én is csak azt tudom üzenni, hogy bízza rá vkire azt a bébit, hosszútávon mindenkinek jobb úgy...a baba is egy kipihent, friss mamát lát viszont és a mama is kicsit "regenerálódik", feltötlődik..szerintem ha lehet, a férjével menjenek el, kettesben, mindkettejüknek az tenne a legjobbat. Hogy az édesanyjára-édesapjára nem meri rábízni a kicsit, a leírtak utén nem csodálkzom, ha mindenképpen rokonra bízná, akkor legyen az anyós, vagy egy nagynéni, ilyesmi, ha van...persze tán a legjobb egy babysitter lenne, annak az anya utasításait kell végrehajatnia, de ez valóban költséges lehet, persze ez is sok mindentől függ...és ha pl nem akarja egy fiatal lánykára bízni, vannak babysitter-nénik is (afféle pótnagymamák. Szerintem rengeteg kedves, rendes lány-asszony van akik lelkiismeretesen és az anya óhajainak teljeskörű figyelembevételével szeretettel gondozgatja a kicsit.

    (némi OFF közbevetés)..jó, lehet, a "babysitter-büszkeség" beszél belőlem, mivel vhogy az az érzésem, hogy a BSeket elég rendesen lenézik és oylan "bútordarabként" gondolnak rájuk, akiktől jobb óvni a gyereket és megakadáylozni, hogy a gyerek nagyon megszeresse. sokan azt gondolják, csak a pénzre mennek (biztos van ilyen), hanyagok és nem lelkiismeretesek (szerintem ritka az ilyen) és még ki tsja mi jár a szülők fejében. Pedig közülük is sokan nagyrészt azért babáznak más gyerekével, mert nekik (még) nincs és kétségbeesetten vágynak már egy sajátra, de mivel az (még) nincs, hát dajkálják a másét, és olyan lekiismeretességgel gondoskodnak róluk, mintha csak a sajátjaik lennének. (Tévedés ne essék, engem, bár még most is nagyrészt ezzel keresem a kenyerem, már nem ez a "kétségbeesés" motivál, az én életem sínre került :-))

    Ha meg a babysitter fogadásának anyagi nehézségei lennének Tekláéknál, próbálkozzanak a templomi gyermekmegőrzőkkel, ezek ingyen vannak, és max 1 órára van tőlük távol a gyerek, ráadásul nem is oylan messze, anyuka.apuka tpmlomban -vagy csak sétálnak egy órát a környéken,ha nem hívők-teplmoba járósak, Danibaba meg kedves és elkötelezett nénikkel és más babákkal van együtt...nem tudom, mi van Debrecenben ilyen téren, egyátalán Tekláék hívők-templomba járók-e, de az is jó megoldás lehet)...no persze, ha az elvi ok akadályozza őket, magyarán, hogy nem merik kiadni a gyereket a kezük közül, vagy (de ezt nem tudom) attól félnek, a gyerek jobban fogja szeretni a babysittert (nem fogja jobban szeretni, mindig is az édesanyja lesz az első, még akkor is, ha a BS mindig fitt és jókedvű, a mama meg néha fáradt és rosszkedvű),. hááát....erre csak annyit, hogy a gyerknek is az a jobb, minél több ember szereti és ő minél több embererrel alakíthat ki szeretkapcsolatot...

    nos, most asszem ennyit, kissé hosszasan írtam talán, de még új vagyok..:-) Ha véeltenül vki lelkébe gázoltam, bocsi, nem volt ilyen szádékom. Én még nem vagyok effektíve anya, így nem tudhatok mindent, csak tippelek...így, ha rosszul tudok valamit, arról nem tehetek, kéretik nem leszólni érte! :-)

  • 2007.09.28 20:00:09ruju

    Na, rajtm ma végiggázolt egy a cikk hangulatához közel álló délután... De akkor sem anya utálok lenni, csak azt utálom (egyébként nem hosszú ú?), hogy nincs senki sem, aki egy ilyen napon segítene...

    Most már azért jó, mert apa fürdet, fektet, így fel lehet lélegezni :-)

  • 2007.09.28 20:05:08ruju

    És én az okát is tudom: anyósom jön látogatóba = idegbeteg vagyok, mert nem úgy néz ki a lakás, nincs kivasalva, stb, stb... És már nem is lesz a látogatásig, basszus

  • 2007.09.28 20:22:33Por Cica

    Nekem is megjott anyosom. Uszik a lakas, nincs kaja, de megyek moziba. S megnezek egy horrort. Jatszamak mostanaban olyat? Vagy az uj tarantino filmet, ahol kurt russel gyilkolja a noket :-)

  • 2007.09.28 22:51:27Guruljka

    ruju, rosszul csinálod:)))) Ha jön az anyós ki kell készíteni Neki a vasalnivalót!!!!

  • 2007.09.28 22:51:36Guruljka

    ruju, rosszul csinálod:)))) Ha jön az anyós ki kell készíteni Neki a vasalnivalót!!!!

  • 2007.09.29 03:31:41Magdus_

    Katalma: Kipattant a szemem az éjszaka közepén 1-2óra forgolódás után (pedig hálát adhatnék az égnek, hogy gyerkőcöm alszik és én is szunnyadhatnék, de nem megy)úgy dönöttem rámegyek a weboldalra amit írtál (www.otthonsegitunk.hu). Ezer köszönet érte! Nem is hallottam róluk,de így átolvasva totál úgy érzem,hogy köztük a helyem :)!!! Nem tudom, hogy lehetek-e önkéntes náluk mivel még pici a fiacskám és valszeg magammal vinném, de ha nem, akkor örömmel venném ha hozzám ruccannának be :)! Te Önkéntes vagy náluk?

    Tekla! Szerintem nagyon sokat segítene ha felkeresnéd őket! Írtó szimpi volt a bemutatkozójuk és tuti barátra találnál bennük :).

    Peppermint: rádkerestem az iwiwen, de kettő van belőletek :). Mivel az egyikőtök 13 éves rögtön gondoltam te csakis a másik mosolygós szemüveges lehetsz :). Szivesen felvenném veled a kapcsolatot tanácskérés ügyben ha lehet (ismerősnek jelöltelek).Köszönöm

  • 2007.09.29 16:35:31peppermint

    Kedves Magdus! A 13 éves csak egy kis plagizátor, olcsó hamisítvány. :-)))

    És persze elfogadtam a jelölésed. Írjál bátran!

  • 2007.09.29 17:33:49Anyatünde

    Amikor ma du. 1/2 4 körül még nem jutottam el odáig, hogy megebédelhessek, (a de. egy jó részében a Heim Pál kh. fülészetén+oda-visszaút voltunk a Jánnyal:-(( ) akkor az járt a fejemben állandóan, hogy



    MI A CSUDA LEHET AZ A Maslow-piramis?



    Műveletlen Anyatünde...

  • 2007.09.29 17:46:07zolnaid

    Anyatünde, komolyan kell? Az emberi szükségleteket ábrázolja, hierarchikusan, egy piramisban.

  • 2007.09.29 20:50:21peppermint

    Anyatünde, itt találsz róla bővebbet: www.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/pszichol/Palkutiadrienne/palkuti-maslow-szukseglethierarhiaja-2005-11-30-n13.pdf

  • 2007.09.30 15:50:50Anyatünde

    Köszi, mindenkinek. Tkp. a piramis közepe meg a teteje érdekelne.

  • 2007.10.01 13:24:27peppermint

    Mit szeretnél tudni? Írd meg az iwiw-en keresztül pl., szívesen válaszolok rá.

  • 2007.10.01 14:25:06quick

    Mikor került bele a piramis aljába a szexualitás? Én még úgy tanultam, hogy az drive.(Nem mintha bármi jelentősége lenne).

  • 2007.10.01 16:40:11yokli

    Tekla! Én úgy gondolom, hogy mindenképp és minél gyorsabban segítségre van szükséged!



    Csak amit pár perc alatt megtudtam Rólad: nagyon sok keserűség van benned anyukáddal kapcsolatban, legközelebbi rokonaidra sem bíznád a babát, NINCSEN A KÖZELEDBEN EGYETLEN BARÁTNŐD SEM!!!, kívül-belül gondjaid vannak saját magaddal, rettentően fontosnak tartod, hogy ki mit gondol Rólad, nem túl "acélosak az idegeid" stb., stb.

    Mondom, ez csak pár perc olvasás! Gondolj bele, egy JÓ pszichológus mennyi mindent észre vesz majd egyetlen óra alatt és hidd el, bármit is gondolsz előtte, ha egy Neked megfelelőt találsz, az első alkalom is jó érzéssel tölt majd el akkor is, ha egy évekig tartó kezelés lesz belőle. És ha olyat találsz, akiben azonnal megbízol, kizárt, hogy ne tudjon segíteni, egyszerűen kizárt. Vk írta, h. elmentek pszichológushoz, mégis nekik kellett megoldani a problémát - naná, ez a lényeg!!! csak más megvilágításban, más összefüggésben leszel képest dolgokat látni, és ezért tudsz majd segíteni MAGADON. És rájössz, h. amit magadban szörnyűnek érzel, azon egy másik ember egy pillanatig nem lepődik/botránkozik meg, hanem elmondja neked, hogy miért történik mindez Veled.



    Az a baj, h. az embernek bármi baja van magával, az egy baba mellett sokszorosára nagyítódik, de ez nem jelenti azt, h. ne lehetne rajta segíteni!



    az elhízással kapcsolatban pedig azokkal értek egyet, akik szerint ha zavar, tenni kell ellene. Persze nyilván ez is már okozat, tehát az okot kell megszüntetni, de tüneti kezelésként egy kis fogyás tökéletes, és hatalmas sikerélményt ad!

    Sok sikert Nektek és kitartást a problémák felszámolásához!!!

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta