SZÜLŐSÉG

Terhesnapló: a végső visszaszámlálás

2007. szeptember 27., csütörtök 09:48

Hát, még nem szültem. Persze, tudom, hogy a bébi nagyon jól tudja, hogy mikor kell kijönnie, (legalábbis remélem), mégis, egy ici-picit irigylem azokat, akik a 37. vagy 38. héten váratlanul megszülnek, és nem jutnak el ebbe a legutolsó stádiumba, amikor az ember már minden reggel úgy kel fel, hogy na talán ma, és minden este úgy fekszik le, hogy jaj, csak még ma éjjel ne, még hadd aludjak egyet.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire furcsa ez az állapot, ülni itthon, és várni a szülést. Be kell valljam, néha például unatkozom, a régi életemet már nem tudom élni, hiszen nem dolgozom, nem köt le túl sok minden, és akkora vagyok, mint egy ház, az új „anyuka” életem azonban még nincs sehol. És ebben a furcsa állapotban sokat gondolkodom a szülésen is, amire eddig, az aktív hetekben nem volt túl sok időm. Eddig nem volt bennem semmi félelem, és csak most jöttem rá, hogy fájni fog, durván és nagyon, és amikor éppen nem alszom ki magam, fáradt vagyok és nyűgös, akkor arra gondolok, hogy tulajdonképpen elhalaszthatnánk ezt az egész szülés dolgot még egy pár évvel. Amikor nyugodt vagyok, és jó a kedvem, akkor viszont már alig várom az egészet.


Hogy valóban mennyire unatkozhatom, azt mutatja például, hogy tegnap leültem fényképalbumot rendezgetni (állítólag tipikus szülés előtti tevékenység), és igen meglepődtem a decemberben készült fényképeken. A legtöbb fotón hihetetlenül vékonynak tűnök, egy egészen más test és arc, és hirtelen olyan volt az egész, mintha nem is én lennék, hanem valami helyes kislány, nem pedig ez a mostani, óriási asszony. És ha jól emlékszem, mindig azon nyafogtam, hogy milyen kövér vagyok. El is határoztam, hogy ha valaha sikerül megint a szülés előtti súlyomra fogynom, soha többet nem mondok ilyet.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.27 12:57:24druantia

    Manci, lehet, hogy tényleg azért volt annyira rossz, mert arra számítottál, hogy nem lesz az :). Én úgy gondoltam, hogy a tolófájások lehetnek a legdurvábbak, mert addig úgyis "csak" görcsöl a hasam, de akkor préselődik keresztül rajtam az a több kilós kis test :))). Naiv voltam, ugye :)?

  • 2007.09.27 13:35:37manci

    Asszem, én voltam a naivabb! :)) A te gondolatmeneted legalább logikusnak tűnik :)

  • 2007.09.27 14:10:04boribon

    Mother Mary, nem tudom mekkorának tippelik a babádat, mindenesetre, én így utólag nagyon örülök, hogy a kislányom kivárta bennem a 40 hetet, mert hiába látták már a 37. héten 3 kg fölöttinek, végül mégis csak 2800 grammal jött világra. Szóval tényleg a baba tudja a legjobban...



    Amúgy meg hajrá, és nagyon, nagyon drukkolunk neked, minden rendben lesz, szülni meg nem rossz, sőt jó, csak nehéz - szerintem. De megéri... :-)

  • 2007.09.27 15:02:55Grace I.

    Ó, azok az utolsó napok! Emlékszem, én a 37.héttől kezdve naponta mondtam valamit a kisfiamnak, hogy miért lenne jó éppen aznap megszületni. Sőt, februárban volt néhány gyönyörű, napos szombat-vasárnap, ami kifejezetten jó nap lett volna a szülésre (Egyenesen át). Aztán ő ki is választotta a legszebbet és legmegfelelőbbet!



    A fájdalom meg: hát az van, mitagadás, de ez a szükséges rossz. És kibírható, nyugi!

    Én is nagyon drukkolok, figyelem majd a poronty baba érkezés rovatot.....

  • 2007.09.27 15:06:15Maja Papaya

    Szerintem is jobb, ha az ember felszívja magát, és felkészül a lehető legdurvább fájdalmakra. Nekem sokat segített. A szülési fájdalom viszont az egyetlen olyan fájdalom, aminek az ember érzi értelmét, és ami éppen addig a pontig tart, amikor már kezdenéd nem bírni. Akkor egy kicsit abbamarad, és rögtön elfelejted. Aztán jön megint, és így tovább. Szóval ki lehet bírni. Főleg, ha van jó társaság. Amikor meg már nincs szünet, akkor meg tolni kell, az meg elvonja a figyelmet. A vége meg a nagy eufória - és tényleg feledtet mindent. (Saját tapasztalatok, lehet, hogy nem mindenkinél ugyanilyen)

    Arra viszont nem voltam (első szülésnél) felkészülve, hogy utána két órát kell majd hanyatt feküdnöm (megfigyelés)- majd' belehaltam, mert végig azt hittem, hogy bármilyen más pózban kevésbé fájna az altájékom. Utána kipróbáltam minden más pózt (enyhe túlzással), és rá kellett jönnöm, hogy sehogy se jó. Na de ezen a nyomoron is enyhített,amikor végre újra odaadták a picit. Szóval innen gondolom, hogy ha valamire előre felkészíted magad, az sokkal elviselhetőbb. Másodszor messze nem volt olyan gáz az a két óra.



    Az utolsó napok nekem is rémesen teltek a másodikkal, nem tudtam aludni, rendszeresen éjjel pakoltam le a ruhaszárítót, tettem-vettem, olvasgattam - szigorúan állva, mert már ülni sem volt jó. De ha lefeküdtem,a kisasszony rögtön felkúszott a gyomortájékomra. Szóval én is örültem a "pihenj, amíg tudsz" szólamoknak.

    Az elsővel rengeteget olvastam a vége felé, azóta sem volt még annyi időm "tétlenkedni". De nem mondom, hogy élvezze ki, akit érint, mert marhaság. Hogy lehetne már egy évre előre aludni és pihenni?? (ha mégis, kérném a módszert :))

  • 2007.09.27 15:27:34Guruljka

    Mother Mary, kitartás! Nézegesd át a kórházi cuccaidat, hogy mindened megvan-e. Betét, melltartó, evőeszköz stb, amire Neked szükséged lesz. Ilyenkor az ember lánya (na jó lehet, hogy csak én) hajlamos arra koncentrálni, hogy a babának mindent bevigyen, aztán kimarad valami ami a mamának kell. A félelem a szüléstől és a fájdalomtól természetes. Valóban nem árt rá felkészülni. Gondolj arra is, hogy létezik fájdalomcsillapítás is. Ne vésd kőbe, hogy Neked biztosan nem kell.

    Ablakot pucolni szigorúan tilos!!! Viszont olvasgatni szabad:)))

    Szóval kitartást, no meg könnyű, gyors szülést kívánok Neked! És persze egy egészséges babát!

  • 2007.09.27 16:42:34szanna

    Boribon! Én pont fordítva érzem. Nagyon jó, hogy Anna nem várt odabenn még 3 hetet, mert 3,5 kg körülire saccolták a 40. hétre, a 37. héten megszületett 50 g hijján 4 kilóval. :)

    Mother Mary nem vagy bálna, a pocakod alapján gyönyörű(ek) vagy(tok). :)

  • 2007.09.27 17:21:54boribon

    Szanna, ebből is látszik, hogy a babák tudják a legjobban. :-)

  • 2007.09.27 17:41:37Dortje

    Mother Mary csak nyugodtan!

    Én is túlhordtam a babánkat, aztán a 14. napon indították. Mi mindent kipróbáltunk, de nem akart jönni: hiába mosol ablakot, rendezel képet, takarítasz ki ezredszer, mászol hegyet, iszol bort-sört, boldogítjátok egymást apával vagy éppen kirándulsz. még oxitocint is kaptam. de akkor se volt semmi. Ő tudja mi a jó neki. Amikor megszületett a lusta kisfiúnk egyáltalán nem mutatott túlhordásos jeleket. Szerintem még maradt volna egy két napot.



    Ha meg befektetnek nézd a jó oldalát: ahogy druantia mondta, utána a nővérkék mint jó ismerősükkel fognak veled és a babáddal foglalkozni, mert nem csak arra az egy-két napra voltál bent. Te meg kiismered magad a kórházban, megismered az orvosokat is.

  • 2007.09.27 19:39:36druantia

    Maja Papaya, én egyáltalán nem emlékszem semmiféle fájdalomra, miután megszületett a Peti. Az a két óra parkolás azért volt nagyon rossz, mert folyton jött az a tahó szülésznő kinyomkodni a hasamból a vért én meg már nagyon mentem volna kifelé, hogy végre megint a kezembe vehessem a gyerekemet.



    Azt szerettem volna, ha már békénhagynak. Azt gondoltam előtte nagy naivan, hogy a szülés befejeződik, amikor a baba kint van :). De a parkolás alatt végig telefonáltam meg sms-eztem és fülig ért a szám :).

  • 2007.09.27 19:55:34manci

    Én ezekből semmit nem fogtam. Nem igazán tudom mi hogy volt a gyerek megszületése után, aminek valszeg az az oka, hogy a lányom végig a mellemen volt az alatt a 2 óra megfigyelés alatt, így semmilyen kellemetlenséget, fájdalmat nem érzékeltem. (Persze az is lehet, hogy amúgy is így lett volna). Nem értem, ha minden renben van a babával, miért kell elvinni az anyukától.

  • 2007.09.27 20:38:15másutt

    En Mother Mary-vel pont egyidos vagyok, es meg semmifele takaritasi vagy feszekrakasi maniam nem volt. SEMMI!

    Draga parom orulten vasarol, rendezi a babaszobat, en meg edes mosollyal, felrakott labbal nezem.

    Nala sokkal erosebb a feszekrakas!



    Ejszakankent nem tudok aludni egyaltalan, de napkozben bepotolom...



    Nem erzem magam balnanak, bar nagyon sok kilot felszedtem.. NAGYON sokat.. de abbol rengeteg a viz.. es nem tud erdekelni.



    Csak erzelmileg ne lennek ilyen nyugos... nagyon siros vagyok manapsag.



    Ma lett volna a heti talalkam a korhazzal, de felhivtak, hogy menjek inkabb honap... mert a telihold miatt minbden no egyszerre kezdett el szulni! :-) Minden szoba tele!

    Megigertem, hogy keresztbe rakom a labam es megyek inkabb holnap :).

    Nem sietek sehova... minden perc draga... fejlodik a baba tudeje, no az agya....



  • 2007.09.27 20:57:05Guruljka

    másutt, mesélek egy vicceset neked a sírós időszakról. Amikor a Nagyot vártam én is ilyen picsogós lettem, pedig sosem voltam ez a típus. Egy nap megnéztem a híradót, amiben beszámoltak a melegek felvonulásáról is. Az én liberális lelkem meg a meghatottságtól (isten bíz attól!!)könnyekre fakasztott engem. De nem csak pityeregtem hanem megáradtan zokogtam. Kérdezte a párom, hogy ugyan mi a baj, hogy ennyire zokogok. Szegény majdnem frászt kapott... Én meg hüppögtem, hogy semmi brühühü csak a híradóban brühühü a melegekről volt szó brühühü. Na asszem az volt a mélypont. Viszont azóta is szállóige mifelénk, hogy nem kell sírni, nincsen melegfelvonulás:)))))))

  • 2007.09.27 21:35:46Pumatex

    Kedves Mother Mary!



    Egyrész ne izgulj - ki fog jönni. Másrészt mikor egyhónapos volt a kicsikém, én meg kilóilag gyakorlatilag elértem már a terhesség előtti szintet, megnéztem a közvetlentül szülés előtt készült képeket, és leesett az állam. AKKORA volt a hasam, hogy el sem hittem... :)

    Most meg, hogy 3 nap múlva 5 hónapos a picikém, olyan nagyon távolinak tűnik az a nagy has... :D

    Elszáll az gyorsan, megszülsz, és (egy életre) elfelejtesz majd unatkozni, mert nem marad rá időd. Most olvass könyvet és gondolkodj, meg élvezd a "csendet" és a "nyugalmat", mert erre egy ideig most biztos nem lesz alkalmad. :D Tudom, ez most nehéz, mert már várod és mert hihetetlennek tűnik, hogy tényleg ezek az utolsó "nyugalmas" percek. Mert egyszercsak nyakadba szakad a szülés és MINDEN megváltozik, egyszerűen MINDEN. Természetesen jó irányba, mert fantasztikus egy ilyen kicsike, ahogy látod, hogy nyiladozik az értelme, pislog, és elkezd mosolyogni, aztán nevetni, aztán gőgicsélni... Szóval fantasztikus, de nyugalom, az aztán nincsen. :D

    Úgyhogy pihenj sokat, és gyűjts erőt a szülésre, az sosem árt. Ha könnyű lesz, jól jártál, de egy nehezebb szülést is kell bírni energiával.

    Sokat gondolok Rád és nagyon drukkolok Neked, hogy egyszerűen pottyanjon az öledbe/hasadra a nagyon várt kicsikéd, és légy olyan boldog, mint én voltam! :D

  • 2007.09.27 21:37:09diaz

    Rám olyan takarítási mánia jött a terhesség végefelé, hogy ihaj:-) Kifestettem az erkélyünk falait, a korlátot, kipucoltam az összes ablakot, és egyáltalán, mindent, de mindent mániákusan tükörtisztára takarítottam. Tapasztalt szomszédasszonyom mondta is, hogy csomagoljak, nemsokára szülni fogok, és úgy is lett:-)

    Én nagyon jól éreztem magam a bőrömben terhesen, még a legvégén is, tele voltam energiával, tulajdonképpen sokkal jobban éreztem magam, mint azelőtt valaha is.

    És én is sírós lettem, a mélypont az volt, amikor egy Barátok közt-epizódon elbőgtem magam. És nem azért, mert annyira sz@r volt...:-)

  • 2007.09.27 21:47:33babesz

    nekem mindkét szülés császár volt. Az első úgy alakult, a második már tervezett volt. A játszótéren, amikor még bőszen hintáztattam a nagyobbat, az egyik anyuka egy hétfői napon megkérdezte, hogy mikorra várom. Én meg csak annyit válaszoltam, hogy szerdára. Nálunk ez lett szállóige a játszótéren.

  • 2007.09.27 21:51:31druantia

    Érdekes módon én inkább a szülés után lettem sírós :). Addig is nagyon meghatódós voltam, de most már olyanokon is elbőgöm magam, hogy pl. egy reklámban a gyerek odaszalad az anyukájához.

  • 2007.09.27 22:01:22druantia

    Tényleg, én takarítós is azután lettem, hogy megszületett a Peti. Addig utáltam porszívózni, simán csináltam akkora kupit a szobámban, hogy az már szégyen. Oké, régen is volt, hogy rámjött a takarítási roham és mindent tökéletesre sikáltam és rendezgettem a legnagyobb alapossággal, de most a legnagyobb természetességgel veszem elő a porszívót aznap ötödször is, ha a kolléga összekoszolja a szőnyeget. Naponta legalább kétszer-háromszor a lehetőségekhez képest ragyogó rendet csinálok az egész lakásban. Sőt, amióta van gyerekem, még vasalni is szeretek. De csak gyerekruhákat. Ez komoly :).



    Szülés előtt meg semmi. Olvastam helyette.

  • 2007.09.27 22:09:51animani

    Én is a 38. héten szültem, pénteken még dolgoztam, ill. aznap cuccoltam haza a munkahelyemről, vas. reggel meg már elfolyt a magzatvíz. Jé, tényleg, a hosszú kánikula után akkor jött egy hidegfront, talán ezért? Nekem hiányzott az a két hét, a nyugisnak szánt készülődés, a költözködés utópakolásai... Nem maradt időm félni, pörögnek olyankor a dolgok. A tolófájásra én jól emlékszem, mert akkor múlt el a bazi erős fájdalom, amilyet még sosem éreztem. Viszont nem tudom, sikerült-e "felülni rá", Druantia, azt hogy kell? Mindenesetre jól tűrtem, markolásztam az infúziós állványt. Olyan szemét fájások vannak a vége felé, h. eleve erősen indulnak, nincs felfutás és amikor azt hinnéd, na, most már alábbhagy a fájdalom, akkor még rátesz egy - vagy több - lapáttal. De ez jó, mert akkor már nagyon közel van a vége. :-) Sztem is jó szülni, bár a másodiktól már félegetek, pedig még nem vagyok újra terhes.

  • 2007.09.27 22:41:12diaz

    Egyébként tényleg elég idegörlőek azok az utolsó napok, amikor este úgy fekszel le, hogy lehet, hogy nemsokára menni kell a kórházba. Engem befektettek a kiírt napon, de szerencsére a következő nap megszületett a baba. Nekem nagyon jó volt, hogy már eleve ott voltam a kórházban, ugyanis sokkal durvább fájásokra számítottam. Ha otthon kezdődik, akkor nem biztos, hogy időben beérünk a kórházba, mert a lányom elég gyorsan érkezett. Meg aztán a végére jött egypár jó erős fájás, akkor már tuti, hogy nem bírtam volna lemenni a negyedikről és kocsiba ülni. A tolófájások nekem már nem igazán fájtak, a gátmetszést meg sem éreztem és utána a hosszas varrogatás is inkább csak kellemetlen volt, mint fájdalmas. Engem legalább 3 órán át "figyeltek" meg utána, de végig velem volt a bébi és a párom, nagyon meghitt pillanatok voltak ezek. És már akkor mondtam, hogy tök jó volt szülni, bármikor újracsinálnám:-) A gyermekágyas időszak engem sokkal jobban megviselt.

  • 2007.09.27 23:26:16másutt

    Igaz tortenet a hetrol:

    A korhazba mentem a 38. heti vizsgalatra, termeszetesen metroval. Kifele menet trappoltam/gurultam felfele az emeltnyi lepcson (mar csak 1 par, csattogos papucs megy a dagadt labfejemre) es egy neni feluton az utca fele megkerdezte, hogy mikorra varom a babat. 'Az elkovetkezendo 2 hetben barmikorra, eppen a korhazba megyek..' valaszoltam.

    Oregneni: 'Uristen, es a Bakerloo metrovonalon!'

    A korhazba erve elmeseltem a bábának.... es egyikunk sem ertette, hogy miert eppen a Bakerloo vonal a legrosszabb ilyen celra. :)



    Egyre tobbet kapom vadidegenektol, hogy 'uristen, milyen bator vagy, hogy ide mereszkedel' akkor is ha a lakastol 20 percre vagyok...



    HOL kellene lennem? Otthon, a falat nezve?



    Az elmult 1 hetben allandoan kinn maszkalok, kezdem realizalni, hogy egy darabig meg lesznek nyesve a szarnyaim, es ez arra kesztet, hogy ne uljek otthon. Amitol persze mindenki a fraszt kapja.... de kizart, hogy kihulljon belolem a gyerek a buszon, nem olyan egyszeru am az, tutira 1 napot fogok vajudni. ;-)

  • 2007.09.28 01:07:40kaposztalepke

    én buszoztam a 2.5évesemmel a 41. hét végén is, mindenki rosszul volt, ha megkérdezték, hogy mikorra várom, és mondtam, hogy múlt szerdára voltam kiírva...hogy hogy merek mászkálni...hmm..hát hogyan, nem tökmindegy, meg már hetek óta bent kéne ülnöm bezárva a nagyobbik gyerekkel?:)...

    de legalább figyelnek az emberre :D

  • 2007.09.28 06:56:02manci

    másutt, csatlakozom: a rendrakási, takarítási mánia nálam is kimaradt. Mondjuk csodálkoztam is volna :)

  • 2007.09.28 08:34:44druantia

    Animami, felülni a fájásokra számomra azt jelenti, hogy sikerül elengedni magam és hagyni a fájdalmat átfolyni magamon. Valami olyasmi, hogy nem feszítem meg magam lelkileg sem, nem félek, hanem lazán hagyom, hogy a fájdalom tegye a dolgát, de közben megpróbálom el is képzelni úgy, hogy formát vagy színt képzelek neki és figyelem a változásait. Így valamennyire sikerül kívül helyeznem magam rajta, miközben a lehető legkönnyebben átvészelem, mert nem ütközik "akadályba", csak átfolyik a testemen.



    Az a lényeg, hogy a saját magam feletti kontrollt kicsit át kell adni a testemnek :). Nagyon nagy élmény volt, nem hittem, hogy képes leszek rá, mivel elég erős az önszabályzókám.



    Na, ez elég ködös lett, de maga az érzés is ködös :). Bocs :).

  • 2007.09.28 09:23:47Ditke

    Mother Mary, kitartás, meglesz az a bébi most már mindjárt. Mondjuk ma. :))



    Nem hordtam túl a gyereket, de átéreztem, amit te érzel most. Nekem azt mondták a tudor orvosok, hogy csak a 36. hetet töltsem be, és aztán jöhet a gyerek. És hogy tutter meg fogok szülni, amint leállítanak a nyugtatóról meg a magnéziumról. És hogy legkésőbb a 38.-on indítanak vagy császároznak, mert nem hordhatom ki végig, nem bírja ki a méhem. Végül vígan betöltöttünk a 38 hetet. A 39.-en indult el. Én már addigra mindent megcsináltam (képeket nem rendezgettem, az igaz), de volt full nagytakarítás lakásfelújítás után, plusz a frissen újra összerakott nászágy is összezuhant alattunk, és mégse akart kibújni a legény. Aznap reggel az egyik néni a házból megkérdezte, hogy mikor tetszik már szülni? Mondtam ma. Viccnek szántam.

    Nem volt vicc. Este tényleg meglett a fiam.



    Fájásokban nem tudok sokat segíteni, csak annyit, hogy már 36 hetesen olyan fájásaim voltak ctg-n, hogy más azzal vígan szül. Én meg nem éreztem, max egy kis húzást a pocakban. Reménykedtem is emiatt, hogy esetleg mégis engednek hüvelyileg, merthogy jók a fájásaim, meg annyira nem is rossz a dolog. Aztán mégse lehetett róla szó. A császár utólag pocsék. Ne tapasztald meg, inkább a fájások.



    Könnyű szülést, gyors felépülést és sok-sok egészséget kívánok a születendő kicsikéhez! Meg kitartást az utolsó napokhoz.

  • 2007.09.28 10:41:12animani

    Druantia, hasonlófélét éreztem, rem., a köv.-nél már tudatos lesz. Mother Mary, ritka szép a pocakod, sok szerencsét és örömöt! :-)

  • 2007.09.28 10:41:56animani

    Ja, Druantia, a köszi kimaradt...

  • 2007.09.28 18:22:52Moira

    Én is túlhordtam a kisasszonyt egy héttel, de attól még nyugodtan kimerészkedtem a lakásból. Emlékszem 21-én az ismerős zöldséges igen furcsán nézett a pocakomra. Megkérdezte h nem 17-ről volt szó? Mondtam: de, csak még vár a kicsi.

    Aztán 24-én hajnalban ki is bújt.

    Mother Mary: kitartás, már nincs sok hátra! A szülés tényleg fáj, de elviselhető. Én nagyon félek alapból a fájdalomtól, kicsit paráztam is emiatt, aztán sokkal lájtosabb volt, mint vártam.

    (Mondjuk, volt amikor a fájások végefelé el akartam szaldni, de a szülésznő nem engedett:-))

    Sok sikert, könnyű szülést és sok boldogságot a babóhoz!

  • 2007.09.28 23:46:34nutika

    Szerintem is nagyon csini a pocakod, Mother Mary!

    Teljesen ismerős az érzés: 10 nappal hordtam túl a porontyot, és végig küzdött bennem a "legyünk már túl rajta" és a "még ne, csak még ma ne" érzés.

    Nagyon megszívlelendőnek érzem Druantia tanácsát a hullámokról: én túlparáztam, túlagyaltam az egészet, tetőtől talpig egy nagy görcs voltam, és szerintem ezért tágultam olyan nehezen. Legközelebb megpróbálom vizualizálni a hullámokat, a tágulást, meg az utat, aminek a végén ott a baba...

  • 2007.09.29 00:52:41eino.

    Nagyon fiatalon vártam a lánykámat, 21 évesen. És, bár sokat olvastam a szülésről, a részletekbe nem gondoltam bele. Azaz a fájdalomba... A kismamás könyvemben azt írták, hogy olyan a fájás, mint egy erősebb menstruációs görcs, és ennyivel el is intéztem a dolgot. Hááát... Az elején tényleg olyan volt :)) Viszont egyáltalán nem bánom, hogy nem agyaltam a fájásokon. Ha nem tud az ember annyira kívül kerülni rajtuk, mint druanita, akkor szerintem mindegy, hogy felkészülünk-e vagy sem. Így kevesebb volt a stressz.



    Nem részletezem a továbbiakban, mert állnak itt néhányan szülés előtt, de tényleg úgy van, hogy amikor ott a baba, már nem fáj semmi! És hihetetlen az a boldogság, eufória! Nem gondoltam, hogy létezik ilyen.



    Akinek lesz esetleg gátmetszése, az ne aggódjon, egy kicsit se fáj. Lelkiismeretes doki meg jól fogja összevarrni, de gondolom, mindenki olyat választott.

    Ehhez egy jó tanács, nekem bevált: Elég gyakran zuhanyzik meg mosdik alul az ember lánya szülés után (fokozott izzadás, a vérzés stb.), de nem túl kellemes a gátsebet , és egészében a meggyötört altájat törölgetni. Hajszárítóval is lehet szárítani.:) Én nem zavartattam magam, paplan alatt tettem meg, ha épp bent volt a szobatársam.

    A kórházunkban nem ajánlották a betétet, hanem vízhatlan lepedőre tettek keresztbe egy kisebb lepedőt, amit gyakran cseréltek. Itthon is így voltam általában, a szellőzés miatt. Mondjuk agyba-főbe hypóztam, de akkor is megérte, meg mire való a mosógép.

    Hajrá leendő édesanyák! :))

    Szabad egy kicsit irigykedni? :))

  • 2007.09.29 08:27:01másutt

    A mai vizsgalaton 'jo nagy gyerek'-nek hivtak a lanyom.

    (en ugy erzem a nyakamtol a combomig gyerekkel vagyok kitomve)

    Hat pedig sokat fogyni nem fog a hatralevo idoben.

    Hm....

    Allitolag 3,5 alatt nem lesz.

    Eino, igen, szabad irigykedni. :)

  • 2007.09.29 09:09:08manci

    másutt: hivatalosan mikorra várod a babádat?

  • 2007.09.29 15:36:24másutt

    manci, oktober 10.. mivel o az elsom, a bába aszongya nagy esellyel tulhordom... meglatjuk.

    mar 36 hetesen kb 2,9-3 kg volt, szep nagy lanyka, hosszu is....

    aminek orulok. inkabb legyen nagyobbacska, valahogy kiszedik majd.... en mindig vasgyuro babokara vagytam aki szepen eszik es alszik es nem beteges, mint en voltam, cseszlett es pici....

  • 2007.09.29 17:13:08manci

    Hajrá, másutt, akkor ez már a célegyenes! :)



    Az enyém leány 3580 grammal született, olyan volt, mint amilyenre te is vágysz: egészséges kis vasgyúró, kitűnő étvággyal. Csak egy apró bökkenő volt: bár nagyon szép volt miközben aludt, ebben elég ritkán gyönyörködhettünk! :)

  • 2007.09.29 17:41:59Anyatünde

    Másutt: kisebb baba se rossz, majd megnő idekint... :-))



    (Enyémek: Nagy - 2600 g, Jány: 2900 g - no, ő úgy evett és olyan hamar volt tejem, hogy már a kh.-ban hízni kezdett - ; Kicsi - 3230 g. A Kicsi látszólag már méretes, a dologban a csalás csak annyi, hogy ehhez a súlyhoz ő 59 cm volt... Őt a 30. heti UH-n még hűű de szép nagy babának (becsült súly: 1900g) mondta a szonográfus. Csak utána közbejött egy hányós-hasmenős cuccos a nagyoktól.)

  • 2007.09.29 17:45:23Anyatünde

    Mother Mary: nagyon csinos vagy sztem is!



    Majd ha megvan a pici, láthatnánk közös képet? Úgy értem, ahol a baba mellett Te is rajta vagy nyaktól felfelé is?? ;-)))



    Másutt, hajrá!!

  • 2007.09.29 18:50:47Hagyma

    Csatlakozom, igazán szép az a pocak :) És biztos a benne ficergő baba is.

    Hadd kérdezzek naivakat: ez a has már leszállt? Vagy az már tényleg teljesen a végén van? (Bocs, de nincs még gyerekem, a hasamban sem.) És a baba már fejjel lefele fekszik ilyenkor?

  • 2007.09.29 19:08:50manci

    színezüst: az én pocakom egyáltalán nem "szállt le", pedig komoly túlhordásban voltam, de tény és való, hogy olyan kismamát is láttam, akinek a végén már szinte combközépig ért le a hasa. Mary-é nem ilyen :)



    Szvsz ez is alkati kérdés.



    Ja! Pedig az én babám gyakorlatilag mindig fejjel lefelé volt bennem, legalábbis az ultrahang tanúsága alapján, így érezte jól magát. pedig úgytudom, hogy a magzatok nagy része ül az anyuka hasában és csak a végén fordul be.



    Már említettem, hogy eleinte elég nyűgös volt a lányom. Néha eszembe jutott, hogy nem kéne-e fejjel lefelé lógatni egy kicsit, hátha megnyugodna, de aztán sose próbáltam ki :)

  • 2007.09.29 21:49:12másutt

    manci, fejjel lefele logatni, hehe, vicces. :)

    az enyem a 28. heten fordult meg fejjel lefele, napra tudom, hogy mikor, mert ereztem, iszonyu forgalom volt odabenn. azota a popsija fenn, es a gyerek nagyresze a jobb oldalon van a hasamban, minek kovetkezteben a 'pup' feloldalas. :D

    azota ott lenn kuksol. a mult heti vizsgalatnal (38. het) a bába kitapogatta a fejet a medencemben (nekem is szolt, hogy nyugodtan... 'itt nyomjam' az egyik kezzel itt a masikkal es a kezemben tarthatom a fejet, de amikor elsore nem sikerult aszontam, 'koszi nem' mert a szor felallt a hatamon az otlettol)... szoval ugy tunik a fej 2/5-e mar lenn van, 3/5-e meg 'kinn' a medencebol.



    a hasam le van szallva, de nem ugy, hogy az alja log.. hanem ugy, hogy a teteje nem olyan szep ivelt, mint a fenti kep, hanem latszik, hogy a gyermek nagyresze az anno koldokom magassagaban es alatta van. anno koldok, mert ki van simulva teljesen. :D

  • 2007.09.29 22:36:18diaz

    Érdekes ez a has-téma. Az én leányzóm csak a 37. hét végén kegyeskedett fejjel lefelé fordulni, addig haránt, majd farosan feküdt. El is voltam könyvelve tuti császárosnak:-( Na, ne kalandozzak már el, azt akartam csak mondani ezzel, hogy bár én is intenzíven éreztem a fordulást, a hasam kinézete külsőre semmit nem változott.

  • 2007.09.29 23:06:05druantia

    Hasilag engem csak az lepett meg, hogy hogyan nézett ki a hasam, amikor elment a magzatvíz :). Erre tényleg nem számítottam. Egy kis gombóc volt szegény kicsikém a hasam alján. Úgy sajnáltam, olyan volt, mintha le lett volna folpackozva. A köldököm nekem egyébként teljesen kijött, anyám mindig azon röhögött, hogy olyan, mintha a Peti kukija kinyomta volna :).

  • 2007.09.29 23:08:31druantia

    Menjek aludni, sok a szóismétlés és hülyeségeket dumálok :). (Teljesen off, elnézést kérek mindenkitől, de kikívánkozik belőlem: az én édeském ma orrszívás után rámutatott a berendezésre és közölte velem nagy komolyan, hogy "tatony". Imádom. Ezzel túlléptük a 70 szavas szókincset :).)

  • 2007.09.29 23:16:13diaz

    druantia:-))

    Magzatvízről jut eszembe, hogy én a burokrepesztés közben röhögtem fel kis híján (pedig nem volt egy kellemes élmény), mert a vizsgálószék alá, a két lábam közé egy ugyanolyan ócska piros műanyag vödröt toltak, mint amiben nagyanyám szokott felmosni:-D

  • 2007.09.30 10:13:55eino.

    Másutt: ,,Érdekes ez a has-téma. Az én leányzóm csak a 37. hét végén kegyeskedett fejjel lefelé fordulni, addig haránt, majd farosan feküdt. El is voltam könyvelve tuti császárosnak."



    Hehe, nálam is csak az utolsó hónapban fordult meg, senki nem hitte el, csak a dokim. Ő is csodálkozott egy cseppet, és meg nem győztem dicsérni a kis drágát, hogy milyen kis ügyes. :))Ugyanis nekem is beígérték előre a császárt.

    Tisztán emlékszem az érzésre, amikor befordult. Negyed óra irtó nagy fészkelődés után történt. Olyan volt, mintha ki akart volna szaladni a hasamból a hasfalon keresztül, miközben körbenyomja a fejét a méhen belül. :)))

  • 2007.09.30 13:11:49másutt

    A hasam bal oldalan (nekem bal) gyakorlatilag semmi nincs, csak viz. Literszamra. A labacskak vannak kozepen (neha hegyesen kiallnak a labfejek, naha rugnak... ejszakankent, az oldalaom fekve kb a koldokkel egyvonalban kozepen)) attol baltra csak viz, banyek. Rengeteg viz. A bába nyomogatta a minap csodalkozva. Aszonta 15 kg-t fogok fogyni a szules napjan (ne is beszeljunk a vizrol az kezben meg a labfejekben, bar amiota 20 fok alatt van az ido, mar nem annyira parnacskas.. de minden kez ujjam faj)



    Ma megint rettenetesen hormonalisan erzelgos vagyok....zavart. Siros. Itt ulok, potyognak a konnyeim, semmiert.... Most ezt ugy tessek elkepzelni, hogy literszamra all bennem a viz, kiloszamra a gyerek... es istentudja mennyi hormon.



    Hianyozni fog. :)

  • 2007.09.30 20:17:29cseresznye

    Tényleg fura az a "senkiföldje" a szülésre várva. Talán nem néztem fényképeket, de végtelen messzinek tüntek az ugri-bugri lánykák, és én magam, aki az voltam. De már tudom, hogy lánykorom a terhesség végéig tartott, utána változott meg lényegileg minden.

    Megfordult a reláció. Azelőtt az a lány volt terhes, ma pedig anyuka vagyok.

    A terhesség még az ÉN történetem volt, most pedig ketten vagyunk (+Apa).



    És nem tudom elhallgatni én sem, Mary, hogy tényleg nagyon csini a pocakod!

  • 2007.09.30 20:34:47cseresznye

    másutt!

    Nekem volt egy tuti elméletem az érzelmi viharaimra. Valami rémlett bioszból, hogy az egyed az egyedfejlődés során végigjárja azt az utat, amit a faj a törzsfejlődés alatt.

    Ezt kiegészítettem azzal, hogy akkor az egész érzelmi palettán is végig kell mennie sűrített formában, és ez az, amit én érzek.



    Lefekvéskor menetrendszerűen bőgtem, és fakultatív azon kívül is. Meg viharoztam bőgés nélkül is.



    Jártam az űrben kozmikus magányban, azonnal a szüleim lába elé akartam borulni, egynek éreztem magam a kövekkel és a füvekkel, beijedtem egy délutáni krimitől, facsarodott a szívem egy gyerekdaltól stb. Nagyon fárasztó volt, de szép is. ja, és közvéleménykutatásom szerint ebből valami minimál vissza is marad.



    Amúgy szorítok neked nagyon, szép várakozást!

  • 2007.10.01 03:04:37másutt

    draga cseresznye,

    altalaban elviselhetoek a viharok... e hetvegen nem voltak azok (lehet, hogy megis kezd elegem lenni az egeszbol?)

    van egy pillanat, amikor mar semmifele duh-menedzsment, meleg furdo es ablakon kifele meditalas nem segit.

    ami bosszant: ha a stressz art a babanak (mindenutt ezt olvasom) akkor hogyan hagyja a termeszet, hogy minden kis marhasagon lila fejure felhuzzam magam... huppogve sirjak semmiken orakon at... es kicsiny csaladom szinte minden tagjaval haboruba keruljek (hogy a szuleimmel mi tortent es miert, az egy kulon cikket erdemelne, de a kozelgo gyermekaldas szinte minden rokonomat kikeszitette, Draga Paromrol nem is beszelve, aki a partneri terhesseg minden klasszikus tunetet vegogmutatvan nem csak felszedett jopar kilot, hanem hisztis lett, nyugos es erzekeny :-)

    namindegy.



    OKTOBER VAN! Most mar hivatalosan is: 'e honapban szulok!' Banyek, majd' egesz 2007-ben terhes voltam!

  • 2007.10.01 15:00:16cseresznye

    másutt,

    gondolj arra, mennyivel rosszabb lenne, ha mindez belül fortyogna! A sírás jó, állítólag nagyon egészséges, persze mégjobban a nevetés, de lényeg, hogy kifelé, kifelé, nem belül szorongatni!



    Abban reménykedem (konkrét információm nincs a dologról), hogy a terhességi stressz nem árt a babának, mert hogy többféle stressz van, azt mondják az okosok.

    Egyébként is, már olyan nagy, hogy nem nagyon tudsz neki hétköznapi dolgokkal ártani.



    Nekem sajna programozott szülésem volt, mert túlhordtam, és a Margitban ezt nem hagyták túl sokáig. Konkrétan tudtam, hogy akkor péntek reggel megyek szülni. Hülye érzés volt. Fel kellett húznom a vekkert, hogy időben beérjek.

    Előző este még mászkáltam egy csomót, hátha magától lesz valami, de hiába.



    Neked azt kívánom, hogy a maga idejében egyszercsak megérkezzen. Igen, Október van, és biztos, hogy ez alatt a név alatt megtörténik. Szerintem az élet itt vált át reálba...de ebbe most nem merülök bele,mert ember nem lesz, aki elolvassa. Mindenesetre elkezdődik az abszolút jelen idő.



  • 2007.10.02 15:00:34antibarbi

    Én is a 38. hetet taposom. ÉS abban reménykedem, hogy túlhordom, legalább 1 héttel, hogy időm is legyen még a nagybabázás előtt pihenni egy kicsit (még dolgozom). Egyik pillanatban. Másikban meg szeretnék már holnap megszülni, és megkönnyebbülni végre.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta