SZÜLŐSÉG

Az én gyerekem nem fog ezekkel egy osztályba járni!

2007. szeptember 26., szerda 08:06

Szabad iskolaválasztás versus integráció - ha valaki belehallgat a mai oktatáspolitikai vitákba, ezek hívószavak lesznek. A kilencvenes években (még mindig) a tananyag-csökkentés illetve -átstrukturálás és a készségfejlesztés volt napirenden, most a nagyobb iskolaszerkezeti, politikai kérdések – nem mintha az előbbieket olyan fantasztikusan megoldottuk volna, bár történtek kísérletek a megoldásukra.

De kezdjük az elején! Mi is az a szabad iskolaválasztás? Nagyon egyszerű: oda viszem a gyereket iskolába, ahova az én úri kedvem tartja - illetve amit jóltájékozottságom, ismeretségi köröm, társadalmi státuszom, előkészítőkre fordított anyagi és intellektuális erőfeszítéseim megengednek. Noha mint megkérdezetteink véleményéből és a kommentözönből kiderült, a közelség elsődleges preferencia, mégis sokszor ilyen-olyan okokból nem a körzeti iskolába adjuk be a gyerekeket. A szabad iskolaválasztás ellentéte a körzetesítés: ilyenkor a gyereket a körzeti iskolába adhatjuk, és a körzeti iskolának kötelező fogadni a körzete minden gyerekét. Csak akkor adhatjuk máshova, ha ott a körzetieken felül van hely. A körzeti gyerekek felvételét nem lehet felvételivel korlátozni.

Mi szól az egyik és mi a másik megoldás mellett? A szabad iskolaválasztás (látszólag) liberalizálja az iskolát, mint szolgáltatást: ha nem vagyok elég jó, elviszik a gyerekeimet, nem lesz normatívám, becsukhatom a boltot, és akkor kereshetek új állást. Tehát jónak kell lennem, hogy a szülő és a gyerek engem válasszon. Ha pedig valamilyen speciális képzésben kívánom a gyerekemet részesíteni, elvihetem a gyerekemet nyolcosztályos vagy akármilyen tagozatos képzésre.

Ha ez ennyire szép és jó, akkor mi a gond? Csak az, hogy számtalan olyan gyerek van, akikért cseppet sem akarnak versengeni az iskolák. A nehéz esetek. Az enyhén fogyatékosok, a tanulási nehézséggel küzdők, a rossz szociális körülmények közül érkezők, a romák. Akikkel nem lehet villogni, nem lehet (könnyen, otthonról hozva) kiemelkedő felvételi rátát és OKTV-eredményeket elérni. Ha pedig az iskolák még be is fogadnák őket, a szülők, a "normálisak" szülei, elviszik a gyereket másik iskolába.  Ne húzza le az ő gyerekének a teljesítményét a másik gyerek. (A tehetséges gyerekeknél sem könnyű - őket is sokszor kilöki, vagy nem fejleszti eléggé az iskola.) Így hozza létre a szabad iskolaválasztás a verseny helyett a szegregációt, ami az elvándorlás miatt még súlyosabb lakóhelyi szegregációt von maga után. És rögtön nem lesz olyan szabad az iskolaválasztás: a rosszabb településen/kerületben csak rosszabb iskolák maradnak.

Akkor ugye logikusnak tűnik a következtetés, hogy ne legyen szabad az iskolaválasztás, és akkor a körzeti iskolába járnak a kövérek, soványak, szépek, okosak, buták, dilisek, romák és nem romák - mindenki, aki nem tud vagy akar mondjuk egy alapítványi iskolát megfizetni és elvándorolni. Csak hogy minden mindennel összefügg. Mert akkor működik a körzetesítéssel létrehozott egyenlősdi, ha azok az iskolák tényleg mérhetően legalábbis hasonló színvonalúak.

Tehát a rendszerbe nem egy ponton belenyúlni., hanem egyszerre sok ponton kell belenyúlni, hogy ne még rosszabbul működjön. Mert sajnos túl bonyolult ahhoz, hogy bízzunk abban, hogy egy változtatás mindent a jó irányba mozdít. (Értsd: körzetesítek, jobb diákok is bekényszerülnek a rossz iskolába, kihajtják az iskolából, hogy javítsa a képzést és oldja meg az integrációval járó mikroproblémákat).

Nyúljunk rögtön kicsit messzebbre: ott van például Anglia. Az angol általános iskolákból alapvetően kétféle van: állami, meg drága fizetős alapítványi. Az államiakat két évente sztenderdizált, országosan egységes teszten megmérik, és ha az iskola diákjai feltűnően el vannak maradva, rosszul teljesítenek, akkor megy a szakfelügyelő bizottság, kidolgoznak az iskolával egy tervet, hogy hogyan kéne hatékonyabbá tenni az adott gyerekállományon az oktatást. Két év múlva újabb mérés, és ha semmi javulás, akkor az iskolát átszervezik, hiszen a feladatát nem látja el.

Ugye, csúnyán hangzik? Csakhogy minek termeljen egy rosszul működő iskola funkcionális analfabétákat, leendő munkanélkülieket az állam pénzén az állam terhére? Ha a cégünk így működne, ugye mi is bezárnánk a kaput? Egy szóval a tanároknak egzisztenciális érdeke megoldani a problémákat.

De a dolog sajnos még mindig nem ennyire egyszerű. Mert ezekben a gyerekeket írni-olvasni, számolni, a hétköznapi életben eligazodni tanítják. El tudjuk képzelni, hogy nálunk azt a sok szövegértési készséget nem nemzeti nagyjainkon tanulják a gyerekeink? Hogy a magyar irodalmi tananyag kötelező lexikális része a Toldi, a János vitéz, egy Babits-vers, és némi kortárs irodalom? Nem, valószínűleg nem, de ennek messze vezető történelmi okai vannak.

Mint ahogy a NAT készítői sem tudták, és ezért a nagyon reform, nagyon készségközpontú NAT tananyag része is felmérhetetlen kihívást jelent egy átlagos iskola átlagos - felzárkóztatást nem igénylő - diákja és tanáraik számára. Nehéz úgy integrált oktatást és azt segítő didaktikai módszereket számon kérni, amíg nem döntjük el, hogy mi a fontos: mire is akarunk az óránkon sok időt szánni. Hogy azt tartom-e fontosnak, hogy mindenki ismerje legalább névről a Bánk bánt, vagy azt, hogy egy tanulási nehézségekkel küzdő vagy rossz szociális körülmények között élő gyerek is megtanuljon úgy írni-olvasni, hogy ne kelljen félnie banki ügyintézéskor.

És mindezt ne egyedül, kirekesztve, hanem a többiekkel együtt, magát a társadolom hasznos részének érezve tehesse. Mert így tanulja meg a jobb képességű is, hogy a gyengén látó, az enyhén fogyatékos, a roma is egyenértékű ember. Így tanulják meg a konfliktusaikat kezelni, alkalmazkodni egymáshoz. Ehhez persze egy tanárnak rengeteg segítségre van szüksége - pszichológus, logopédus, gyógypedagógus: mind, mind költség, és mind formálja az órát és az oktatást. (Lehet, hogy a két cél - polgárias műveltség és hétköznapi ismeretek - plusz az integráció együtt is megy, megfelelő stratégiákkal. Nem tudom.)

Ha mindez nem így valósul meg, akkor csak súlyosbodó problémákra lehet számítani: a jobb oktatást kereső képzettebb szülők elvándorlására, cselezésre, mutyizásra, a rendszer kijátszására. Mert rossz iskolába - ahol káosz van, nincsenek jó tárgyi feltételek, fásult és ideges a tanító néni - senki nem akarja járatni a gyerekét, és a jobb státuszú szülők meg is tudják oldani, hogy ne kelljen.

Az elit az elitoktatást meg, akármilyen rosszul is hangzik a paternalista államhoz szokott füleinknek, oldja meg önerőből. (Ha ez megint ilyen egyszerű lenne! Ha olyan jól keresne az értelmiségi (esetleg éppen tanár) szülő!).

Sokszor gondolom azt, hogy a mostani rendszernél nem lehet rosszabb. De azért jobb úgy hozzányúlni, hogy erős, megbízható jóslataink legyenek a helyzet javulására.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.27 10:19:10mazsola84

    Guruljka, sajnos a mai tanárok többsége tényleg nem áll a helyzet magaslatán. Én még nem annyira régen voltam középiskolás, ráadásul egy jó hírű, budai iskolában. A töri tanárom személyesen elmesélte, hogy azért arra a szakpárra járt, amire, mert ott voltak a legjobb bulik és a tananyag feléről gőze sincs. Az angoltanárunk annyira volt meggyőző, mint ááá nem is mondok hasonlatot. Az egész gimnázium alatt három olyan tanárom volt, akinek a tudása megmaradt bennem némi tisztelettel. A mi osztályunkból páran mentek tanítóképzőre, hogy miért? Mert fingjuk se volt, hogy mit kezdjenek magukkal, ott meg jó alacsonyak voltak a ponthatárok. Ennyi.



    Nekem a főiskola ennek a tökéletes ellentéte volt. A tanárok 99%-a lelkes, a szakmájában elismert, sikeres ember volt. Egyszerűen hiteles, jó előadók, akiktől öröm volt tanulni. (Nyilván nem állami fizuval, mivel fizetős suliról van szó, nyilván a pénz is motiválta őket.)

  • 2007.09.27 11:43:30másik kismacska

    Én sem olyan régen voltam gimis, és sajnos ugyanazok a tapasztalataim, mint mazsola84-nek. Nálunk például volt egy alkoholista tanár, aki csak random osztályzott, mert mindig olyan részeg volt, hogy nem emlékezett, hogy kinek milyen jegyeket adott. És valakinek ez a tárgy beleszámított a felvételi pontszámába. Meg volt egy másik, akinek fogalma se volt a tárgyról, amit oktatott. És semelyiket se lehetett kirúgni, mert protekciójuk volt. Áltsuliban meg olyan angoltanáraink voltak, akik nem tudtak angolul. És az igazán szomorú az, hogy még az egyébként igazán kitűnő tanárok sem törődtek igazából a gyerekekkel, csak leadták az anyagot és mentek, és ez már általános felsőben is így volt. Sőt néha alsóban is, emlékszem egyszer három hatodikos vert egy harmadikost és a napközis tanárok végignézték. Ja és egyébként egy jó nevű kertvárosi általánosba jártam és utána egy szintén jó nevű gimnáziumba.

    Szerintem nem attól lesz jobb az oktatás, hogy kitalálnak mindenféle szuper tanterveket, meg körzetesítenek, hanem hogy a szülök és a tanárok, jobban odafigyelnek a gyerekekre. Addig, amíg a normál gyerekekkel se tudnak sokszor mit kezdeni nem érdemes speciális igényű tanulókat betenni az osztályba. :(

  • 2007.09.27 11:56:10bee-lah

    Az alapötlet nálunk az volt, hogy az első 4-et otthon (falun) járja, aztán ha felveszik átmegy egy 8oszt. gimnáziumba, ami kb. 15km-re és 25 percre van tőlünk... A tanító nénink nagyon szuper volt (kemény, mint a vidia), pedig csak 30-35 lehetett.

    Aztán 3.-ban elszedték: átáll az iskola a nagyfelmenőről (1-4 osztály ugyanazzal tanítóval) a kisfelmenőre (1-2 és 3-4 külön tanítóval)...

    és mi (meg néhány szülő) nem kért az új tanítóból...

    akiknek már tanította a gyereket, beszámoltak róla, hogy pl. nincs házi, a matek füzetbe 3(!) oldalt írtak egész évben, dvd-t néznek órán stb...

    Ja, a legdurvább: az évvégi osztályzat a tanárúr maszirozásától függ... ha jól csinálja a gyerek és ráadásul domborodik már a cici, akkor biztos az ötös...

    Én ugyanebből az iskolából bejutottam egy top10 gimnáziumba, de az első félévben 5 tantárgyból kellett felzárkoztatóra járnom... ezt én nem akartam a lányomnak, se hogy maszíroznia kelljen...

    tehát szóltunk az igazgatónőnek, hogy ha a tanárúr lesz 3.ban mi megyünk... Az igazgatónő a felesége volt, mi meg mentünk...

    A mostani iskola a 15km-re lévő városban van és egyházi... így nem kellett körzeten kívüliként a hátrányos helyzetűekkel vívni a bejutásért... (ui. itt az egész egyházmegye a körzet...)

    Szvsz, ez az "istenes" dolog nem árt a gyereknek, legfeljebb majd félévente megnézetem vele a Brian életét... :)

    Az iskolában a és b osztály van: a "zergéknek" meg a "csigáknak"... a zergék angol-informatika szakosok, a csigák ének-rajz...

    (ez a zerge elnevezés a kollegákkal történt iskolás beszélgetésekből alakult ki: kell-e/jó-e a gyereknek ha "zergeképzőbe" jár...)

    ha valaki nem bírja a zergék ütemét átmehet a csigákhoz, ahol "alaposabban" haladnak... aki a csigák ütemét se bírja, az már tényleg spec. oktatásra szorul...



    Hát kicsit hosszúra sikerült, bocsi... :)

  • 2007.09.27 12:18:44másik kismacska

    Szerintem a szegregáció megszüntetéséhez az is kéne, hogy az egész gimnáziumi felvételi központi legyen, ne csak az írásbeli, mert így a gimnáziumok nem veszik fel a problémásabbnak kinéző gyerekeket. Problémásabb gyerekek alatt nem csak a romákat értem, hanem például a beszédhibásokat is. Én annak idején beszédhibásként csak egy helyre tudtam bejutni, egy matektagozatos osztályba, mert ott nem volt szóbeli. És járt hozzánk pár nagyon tehetséges roma diák is, akik elmondták, hogy máshol esélyük se lett volna.

  • 2007.09.27 13:42:03Vakmacska

    Hanna, gratula, nagyon jó volt a poszt. Én az ovis posztnál kezdtem ezt feszegetni.



    Valamit marhára össze szoktak keverni itten, szerencsére te nem. Azt, hogy lényegben lehet az osztályban bármilyen gyerek, de nem mindegy milyen az iskola és a tanerők színvonala, és ha utóbbi mentén válogatni merünk, akkor eccerűen a gyerek érdekét tartjuk szem előtt, nem pedig szegregáció párti vagyunk, ezt nem figyelembe venni pedig súlyos hiba. Főleg ugyanis itt dől el minden, mint máshol jeleztem, anyám 36 évig volt alsótagozat pedagógus, ebből huszonévig a Práter utcában a nyóckerben.

    Volt olyan gyerek, akinél biztos volt mindenki hogy ő a tökutolsó aki foglalkozik vele, hogy megtanuljon írni-olvasni, számolni, mifene. A többiek később továbbengedték mint problémahalmazt.



    Én a Fazekasba jártam, ami hetven-kevésben ugyanúgy kötelezve lettt arra hogy felvegyen körzetes gyereket. Mivel sokak életútját tudom, hosszútáv kutatásként engedjétek meg, hogy - nevek megváltoztatásával - mutassak néhány tanulságos példát, hogy jó tanítónénivel stb. mit lehet elérni, kit lehet integrálni, és hol van az a pont, ahol ez már sajnos kevés.



    1. Laci - szülők isznak, nem törődnek vele. Folyosón verekszik, agresszív, nem tanul, se tornaholmira, se rendes télikabátra nem telik. Rajzórán fantasztikusakat alkot, de sosem azt amit kérnek. Felsőben kerül állami gondozásba, amikor az intézményes segítség kevés. De az osztály haladását nem akasztja így se meg, és nem közösítik ki.



    2. Marci - értelmiségi szülők szemefénye, kiugró intelligenciával. Mai szemmel hiperaktív, folyton jelentkezik, bekiabál, ha nem ő az első, nem ő a legjobb, akkor jön a hiszti. Különfeladatok, lelkibeszéd, rengeteg türelem. Ma egy multi legfelsőbb informatikai igazgatója.



    3. Kati. Kiemelkedően intelligens és hiperérzékeny, rettenet szegény roma családból. Tanulmányi eredménye változó, lelkiállapota is. Otthon befogják dolgozni, a húgát dajkálni. Kínkeservesen elvégez egy középiskolát, majd a megkülönböztetés és sokszoros megaláztatások után Kanadába menekül, kb. 8 év múlva tér vissza, sorozatos öngyilkossági kísérletek és bizonytalan egzisztencia.Próbáljuk segíteni.



    4. Mariann. Úgy lesz kitűnő, hogy egyszer sem teszi fel a kezét és nem vállalkozik semmire.Kiemelkedő képzőművészeti tehetség, külön foglalkoznak vele, ma Munkácsy díjas szobrász. Eltűrik hogy a 'bemutató suliban" csak írásban felelhessen...



    5. Ági. Nyolc dioptria, sőt tíz - és fantasztikus akarat. Még tornaórán is! Mindig kiemelik, hogy nemcsak azért dicsérik amit elért, hanem hogy neki nehezebb! Egyetemen törik meg a lelkesedés, mert személyre szólóan nem foglalkoznak vele, imádott apukáját veszti el. Viszont nagycsaládos családanya, kemény anyagi nehézségekkel de nagyon helyes kölkökkel.



    6. Zsuzsi. Roma félig, és rendkívül gyakorlatias. Nyelvben antitalentumnak kikiáltva, de türelmesen foglalkoznak vele, fejlesztgetik - éveket élt Skandináviában, tudomásom szerint 2 idegen nyelven is beszél használhatóan:)



    7. Andris. Nagyon szegény rokkantnyugdíjas anya, Andris dolgozik helyette is otthon. A családban nem tud senki segíteni, anyja halála után állami gondozásba kerül. Helyes, kedves, szorgalmas, padtársam éveken át. jelenleg leginkább alkalmi munkákból él (ugye az államiban mire is tanítanak), és ő neveli a válás után a most 12-13 éves fiát, eredményesen!



    8. Hajni - kőgazdagodásnak akkor indult, ma is vezető beosztásban lévő pár gyermeke, aki természetesen veszi tudomásul, hogy a tél elől el lehet menekülni melegebb tájakra, de síelni is, és minden ruhánk import. Okos, de nem töri magát annyira a tanulással - csak az egyetem után, ma egy nagyon kemény pénzügyi szakma megbecsült képviselője, saját erőből érte el a pozíciót, nem az ismert nevéből, némi ilyen-olyan magánéleti és üzleti hupli után.



    na ezt a bandát (és még voltak érdekesek) kellett összefogni. Egyet tanácsoltak el, ő szegény már másodikban nem bírta, kisegítőbe került. Emellett a sültértelmiségi, nagyokos szülők gyerekei és a szerény de tehetséges népek is ott ültek.



    De ahogy teccik látni, a legtöbb visszajár a suliba, tartja a kapcsolatot, közösség! Mert jó volt az iskola és a tanarak is.



    Viszont a fogadott gyerekeim (már addigra nagyok lettek) közül az egyik most is szívja hogy matekból még az általánosban végletesen elakadt, hogy ott ciki volt tanulni, hogy kudarcélmények és unatkozás volt az osztályrésze, és mikor nem elég körültekintően választott középiskolát (mondjuk az elitbe azzal a bizivel fel se veszik), utána már nagyon nehéz felnőttként továbblépni.



    A másik hatodikban megosont e nem különösebben jó tanintézményből, és ma egyetemre jár, hálistennek, még ha nem is egész olyan szakra amiből normálisan meg is lehet majd élni.



    Szóval egye fene a kötelező bárhova járást, én ezt nem eszem meg, mert jók a társadalmi modellkísérletek, de ne az én gyerekemmel próbálkozzanak majd.



    Ja és a módszertan. ismerős hozta gyerekét anyámhoz "ASZONTÁK DISZLEXIÁS NEMHISZEMEL". nem is volt az, hülye módszerrel tanították, anyám kezdhette előről. A "diszlexiás" azóta magyar és amerikai egyetemeken szerzett PhD-t, és kutatóorvos.

    De ha nincs ott az okos szüleje meg anyám aki újratanítja olvasni, akkor mi van?????

  • 2007.09.27 13:48:50Vakmacska

    Ja és a szegregáció, gyakorlatban.



    Van az oviban egy kiscsaj, lányom egyik nagy barátnője.



    Anya cigány, apa nem az, leány szőke. Meséli az anyja hogy "Voltunk beiratkozni (nem ide, ők próbálkoztak másik ovival előtte hogy idekerült), bementem én. Azt mondták, nincs hely. Elgondolkodtunk. Aztán három nap múlva bement a férjem. Mindjárt lett hely..."



    nem szegények! A kiscsaj okos és helyes. Szépen járatják, normálisan beszélnek. Akkor most mi van?



    Erre mit lehet lépni? És miért is?

  • 2007.09.27 13:55:25Guruljka

    másik kismacska és mazsola84 kiválóan bebizonyítottátok, hogy az iskolák úgynevezett JÓ HÍRE szart sem ér. Mindketten a jóhírűt szidtátok ahova jártatok. Szerintem ez többet árul el a valós helyzetről, mint bármi más. A gyengébb tanerő is a kisebb ellenállás felé megy, a jobb hírű iskolába, mert ott kevesebb a gond.

  • 2007.09.27 14:13:31Vakmacska

    Guruljka, kivéve ha az ottani tanári kar és a benne lévők tesznek arról, hogy a jó hír megalapozott legyen.



    Lükék így is bekerülnek néha (volt nálunk is) de bizony az első-második kemény bukta után szépen felkérik, hogy máshol folytassa. Ez a pszichológiai alkalmasságra is vonatkozik, küldtek el dühöngő idegbeteget, akinek jó papírjai voltak, csak még egy jó osztállyal sem tudott normálisan kommunikálni.



    Én mindenesetre beszélnék szülőkkel és tanarakkal is, és nem csak HVG statisztikákra vagy a tíz évvel ezelőtti állapotra utalnék.



    Meg a gyerek fajtáját sem árt figyelembe venni (ti a sajátodét), mert az amúgy nagyhírű és kitűnő intézmény is csőd ha nem passzol konkrétan a te gyerekedhez.

    Már csak ezért se írják elő, hova kötelező járni.

  • 2007.09.27 14:15:20Leona

    kezdem úgy érezni, hogy mégiscsak érdemes ide benézni olykor :)



    Gratula Hannának a poszthoz, és a hozzászólóknak a hsz-okhoz!

  • 2007.09.27 14:19:49lii

    kis falu - azóta már megszűnt - ált. iskolájába jártam 7-8. osztályba, voltunk kb 8-an. a falubeli értelmiségből (vagy szellemi foglalkozású vagy hívjuk aminek akarjuk :) egyedül az én szüleim döntöttek úgy, h. nem a közeli kisváros vmelyik iskolájába járatják a gyerekeiket, hanem a helyi suliba, ahová csak a szegény családok és a romacsaládok gyerekei jártak, néztek is a szüleimre furán a falubeliek, h. elveszik a lehetőséget tőlünk.

    nálunk csak egy roma fiú volt az osztályban, ő túlkoros volt, és eléggé alulmotivált tanulásilag, dolgozni szeretett volna minél előbb. volt olyan osztálytársnőm, aki 0-24-ben ugyanazt a melegítőt hordta, és soha nem fürdött; volt egy fiú, akit a nagyszülei neveltek, mert az apja részegen megkéselte az anyukáját (értelmes, de nagyon gátlásos srác volt); az egyik lány pedig a prostitúcióból élő unokatestvérétől kapott ruhákban járt, mert a szülei nem tudtak neki ruhát venni. a mi osztályunkban nem, de alsóbb évfolyamban volt olyan lány, aki terhesség miatt maradt ki a suliból. szóval tipikusan hátrányos helyzetű gyerekekkel teli iskola volt, de a tanárok nagyon jók voltak szakmailag & emberileg, és próbáltak mindenkivel azon a szinten foglalkozni, ami az illetőnek megfelelt.

    nem láttam semmilyen hátrányát a dolognak, nagyváros jónevű gimnáziumába vettek fel ebből az iskolából, tagozatos osztályba. a tesóm szintén ide járt, ő utána a gimi alatt roma esélyegyenlőségi programokban dolgozott és később 2 diplomát szerzett.



    de ettől függetlenül úgy vettem észre, hogy az otthoni háttér hatását a lelkes és jó tanárok és a barátságos iskolai hangulat se tudták megváltoztatni. néhány nehéz sorsú, szorgalmas lányról tudok csak az iskolából, akik ki tudtak emelkedni ebből a helyzetből. tehát én azt szűrtem le a személyes tapasztalatomból, hogy akármilyen jó a suli, az otthoni "programozást" nem, vagy csak nagyon nehezen tudja felülírni.

  • 2007.09.27 14:42:42Guruljka

    Leona, hiányoztál ám!!!:)))

  • 2007.09.27 14:57:38Vakmacska

    Vannak azért kivételek (otthoni programozás) csak a fene tudja, mi indítja el ezeket.



    Az idézettekben nem volt benne az a csaj, aki szintén szegény családból, egyszoba-konyha, anyu varrónő látástól mikulásig, apa lelépett, senki az életben ottan tovább nem tanult, mondták minek.



    Na az én osztálytársam már nyolcadikosként bombacsaj volt, köpött a tanulásra, volt néki esze, csak nem tanult - kettes-hármas, de inkább kettes, mindenből.

    Elment gyorsgépírni, oda ez is elég. Nyelvből így is ő volt a sztár, meg egyáltalán, az értelmi képességei miatt.

    Férjhezment (20évesen), elvált. Kiderült tud énekelni, nyomta külföldön, bárban.

    Aztán hazajött, kezdett család után vágyni, elment ügyfélszolgálatosnak multihoz, közben pedagógiai főiskola. Pasi is került, és nagy nehezen lett baba is....most nevelgeti éppen és diplomázik ha jól tudom. Segíti a minimálnyugdíjas anyáját, aki mellett lakott évekig, csak most vállalt be egy pest környéki házikót, a babi miatt. Véletlenül találkoztam vele sok év után, kiderült hogy 3 percre lakunk, akkor, a költözése előtt.



    Ennek semmi tanulságértéke, de azért mégis. Valami mégiscsak motiválhatta a csajt. És ez biztató.



  • 2007.09.27 15:00:29Guruljka

    Vakmacska, szerintem az elitista szemlélet egyszerűen nem tesz jót. Pont az a lényeg, hogy az iskola hírneve nem határozza meg, hogy milyen minőségű ott az oktatatás. Inkább azt határozza meg, hogy hogyan néznek majd a gyerekre aki odajár. Erről bőves bőven vannak személyes tapasztalataim is. Hiába akarana arra statisztikát készíteni valaki, hogy elit gimnáziumba járó, vagy egy rossz hírűbe járó lesz-e sikeresebb, mert lehet, hogy NEKIK egészen más jelenti a sikert. Mondjuk egy közgazdásznak mi a véleménye egy színészről...

    Másrészt lii leírt egy igen fontos dolgot, az "otthoni programozást". Ami nem csak akkor káros ha nem buzdít az előrelépésre, hanem akkor is ha kötelezővé teszi az előrelépést. Gondolok itt arra, hogy gyakran az elit iskolába iratott gyerkeken sokkal nagyobb a nyomás a teljesítmény eléréséért. ez szerintem ugyanolyan hiba, mintha valaki egyszerűen nem foglalkozik vele, hogy mi lesz a gyerekből.

  • 2007.09.27 15:19:49Leona

    Guruljka: köszi. Bevallom, én sem a posztok miatt kacsintottam mégis vissza...



    Ha jövő hétre kifogyok a munkából, úgylehet még eleged is lesz belőlem :)))

  • 2007.09.27 15:28:52Guruljka

    Leona, azt nem hiszem:))))

  • 2007.09.27 15:44:26Vakmacska

    Guruljka, fene gondolja, hogy zseniképzőbe járjon a gyerek, mert csak ott lesz jó neki. De azért ne legyen ciki tanulni, és legyen is mit. Azért ezt fenntartom, ezt elitnek tekintett meg nem elit sulikban is el lehet érni. De ne változzon havonta az angoltanár, és ne két leckével járjon a nebuló előtt. És a sztorijaim kicsit azt is mutatták, hogy ketteshármasokból is lett később jó szakember, rendes ember, viszont a jó alapok miatt alig valaki kallódott el, azt nagyon megcibálta az élet máshol.

    A giminkbe jártak színészek, közgazdászok, kutatók és mezei háztartásbeli családanyák is, visszanézve a banda utóéletét. Akkor nem érezte a legtöbb mekkora nyomás lenne rajta, viszont mentesültünk az ideológiai nyomástól is, nálunk tanított a legtöbb volt egyházi meg máskéntgondolkodó tanár (majdnem ki is raktak 87-ben felvételiről egy meggondolatlan mondat miatt). Volt szuper énekkar és vízzel télen felöntött koripálya az udvaron. Egy télen heteken át matek helyett, mert tanár eltörte a kezét és valaki kijelentette, az elitsuliban, hogy akkor legalább sportoljanak a nyavalyások. Ott tanultam meg korizni a többiektől, előtte soha.



    Azt szeretném ha az iskolában se a tanár, se a gyerek ne szarja le azt, hogy ott lehet tanulni valamit, és tudni jó. Akkor is ha utána kőműves lesz, és akkor is ha atomfizikus. Onnan asszem nem ment ki funkcionális analfabéta, mi tanultunk még levelet címezni és húslevest főzni is, ma ez nagyon bizarrul hangzik, de elég öreg vagyok ezek szerint.

    Egyik ifjú rokonom a város egyik legdrágább kétnyelvűjébe jár, unatkozik, demotivált, randán ír, soroljammég? Nem a pénz, sok helyen valami egészen más hiányzik.

    És elég szomorú, ha hősnek vagy mártírnak kell ahhoz lenned, hogy tisztességes tanár legyél, itt (is) van kutyu elásva, és bűzlik is rendesen.

  • 2007.09.27 15:46:53lii

    Guruljka: ott a pont, már amit a mindenáron elit suliba iratásról leírtál.

    (épp akartam ehhez kapcsolódó témáról is írni, csak közbejött egy etetés + egy "aknamentesítés".)



    abszolút azon az állásponton vagyok, h. a gyerkőcöm legyen inkább egy szakmáját szerető, elégedett varrónő, kozmetikus vagy pék, mint egy helyét nem találó, megkeseredett diplomás. (de persze ha magfizikus vagy antropológus akar lenni, abban is támogatni fogom.)

    én egyetemre, de minimum főiskolára lettem predesztinálva otthon (lehetőleg humán irányultságú szakon), fel se merült, h. ne gimnáziumba menjek ált.isk. után. mert az istentől kapott tálentumot nem szabad elvesztegetni, ugye.

    és emlékszem, amikor harmadikban ott álltam a leadási határidő előtt 1 nappal, a megfejelt jelentkezési lappal a kezemben - épp csak a választott intézmény és szak neve nem volt beírva, mert arról fogalmam se volt, és nem is érdekelt igazán semmi. de tudtam, mekkora botrány lenne otthon, ha nem felvételiznék, ezért gyorsan kölcsönkértem egy felvételi tájékoztatót, és a ponthatárok mérlegelésével beírtam két alibi szakot (nem akarok senkit megbántani, ezért nem írom le, mit ;), amiknél biztos voltam abban, h. csont nélkül felvesznek. felvettek, de otthagytam mindkét szakot nemsokára, nem lett belőlem diplomás ember, és ezt azóta a családom is elfogadta. (munkába álltam, h. ne a szüleim kevés pénzén függjek, az isteni tálentumommal pedig megtanultam kezelni a fénymásolót és a kávéfőzőt. :)



    szóval ebben a konkrét esetben lehet, h. jobb lett volna elküldeni engem nyolcadikban egy pályaválasztási tanácsadóba, ahol kiválasztottam volna egy szimpatikus szakmát, szakképző intézményt - aztán ha esetleg később mindenképp rámjön a diplomázhatnék, akkor esti/levelező tagozat.

    bocs, ha kissé kategorikus voltam, de az egyetem teli volt oda nem illő, érdeklődést nem mutató, lógós, "mindegy, legalább még pár évig nem kell beállni a taposómalomba" hozzáállású emberkékkel. (de persze nem csak ilyenek voltak, mielőtt még.)

  • 2007.09.27 16:45:24Vakmacska

    Ölég baj, de a legtöbb kölöknek 14, 16, 18 éves korában fogalma sincs, milyen szakmák vannak-lesznek, és mi kell hozzá. igaz most már van www.milegyek.hu meg más felhomályosító kiadvány.



    ha a környékén nincs példaadó minta, akkor hát...és sajnos arról sem tudod soxor meggyőzni hogy ebből éhen fog halni, amilyen szakot választott az egyetemen. Nekem sem sikerült.



    Felnőttként munka mellett tanulni, tandíjat fizetni hajjjjaj....nem kívánom senkinek. Én a második diplomámba iskolai segítséggel (képtelen időbeosztás, átláthatatlan követelmények) és saját hülyeséghozzájárulással (utánanemjárás, halasztás) belebuktam, 5 vizsgám hiányzott és letelt az idő amikor még lehetett volna.



    Ma sajnos ez nagyon nehezen járható, ezért fosik mindenki, hogy még az iskolarendszeren belül hova fog járni a gyerek, és isten irgalmazzon annak, aki később meggondolja magát.



    Habár. Van egy ügyvéd barátunk, egyik nagyonmenő iroda tulajdonosa, már nyugdíjaskorú. Ő például harmincegynéhány éves koráig volt légiutaskísérő, aztán meggondolta magát.



    A szakképzéssel is kell sajna kicsit hivatalból foglalkoznom, néhány hely kivételével katasztrófa, ami utána demotiválja a maradék jelentkezőt.



    Meg az "iskolaszerű" elvárások - fogadott lányom azért hagyott ott valamit, mert nem tolerálták hogy már nem kislány, piercingje, tetkója és másodállása van, meg felnőttes modora, és nem húz magára tornadresszt. Ilyeneken múlott, meg hogy szakmát akart, nem a Bánk Bán elemzését. Az ilyenekkel sem tud az átlag középsuli mit csinálni, halálra idegesítik egymást.





  • 2007.09.27 17:10:47levendul

    Én arról, hogy 'nehogy már szar tanárokhoz járjon a gyerekünk a körzetesítés miatt' azt gondolom, hogy nagyon sok múlik a szülőkön, konkrétan azon, hogy mennyire tudják, akarják felvállalni a véleményüket, ha kell, akár egyes tanárokkal szemben is.



    Én pl asszem (persze csak innen a távolból :)) bee-lah esetében (a masszíroztató tanárra gondolok) nem álltam volna meg az igazgatónőnél.



  • 2007.09.27 19:08:57Guruljka

    És igen visszakanyarodtunk ahhoz a témához amit feljebb kezdtem pedzegetni, hogy vajh mit lehetne tenni az ellen, hogy a szakmáknak ilyen alacsony a becsülete. Igazság szerint mondhatom azt is, hogy klasszikus melónak nincsen becsülete. Nem normális ez így.

    Másrészt miért nincs a pedagógusok munkája elismerve még erkölcsileg sem? Persze nenm vitatom vanak rossz tanárok, meg rossz intézmények is. De nem lehet, hogy kívülről kibicként nem azt várjuk el a tanártól ami az Ő melója?

    Messzebb megyek nem lehet, hogy egyesek azért hiszik, hogy az átlag suli vacak, mert ők egy vacak suliba jártak? És nem lehet, hogy egyesek azért hiszik egyetlen üdvőzítő utnak a jóhírű vagy elit sulit mert Ők oda jártak és utána sikerült elvégezniük a következőket is?

    Szóval arra akarok kilyukadni, hogy ez a téma is előítéletekkel teletűzdelt terület.

    Sokszor azt érzem itt a Porontyon, hogy minden hozzáértés nélkül fikázunk embereket abban, hogy hogyan végzik a szakmájukat. És szerintem ez gáz. Különösen károsnak tartom, amikor a pedagógus társadalom szakmai tudását vonjuk kétségbe. Nem gipsz jakab tanárét hanem a tanárokat általában. Azért is nagyon rossz ez, mert ha mi ezt tesszük, akkor a gyerekeink is ezt fogják tenni és még alacsonyabb lesz a presztizse a tanároknak.

    Másrészt meg, ahogy levendul is írta, sokszor olyanok vagyunk mintha még mindig gyerekek lennénk és nem merünk azoknak az embereknek odalépni, akiknek meg nagyon kéne.

  • 2007.09.27 19:23:34lii

    tényleg, van arról vmilyen összefoglaló vagy tanulmány a neten, h. a mai gyerekek, fiatalok mik szeretnének lenni, ha "nagyok" lesznek? szívesen elolvasnám, csak úgy, személyes kíváncsiságból. (azt tudom, h. vannak hiányszakmák, elsősorban fiús melók, vasesztergályos, kőműves).



    (múltkor néztem egy pályaválasztással foglalkozó műsort (vagy csak egy riport volt a híradóban? nem tudom), ott egy tizenpár éves kisfiú nagy boldogan jött ki a tanácsadóból, hogy ő oknyomozó újságíró lesz, ezt ajánlották neki. :)

  • 2007.09.27 19:48:19Guruljka

    lii, ez az oknyomozó újságíró ez komoly?

    Vááááááááááááááááááá annyi az újságíró mint égen csillag. Mondjuk oknyomozni kevés tud, de most mirét kell mégegy generációt megetetni ezzel a médifossággal???

    Bassszus egy jó kőműves (mondjuk ez manapság oximoronnak számít) kétszer annyit keres, mint a diplomás művezető... És kinek is van kreatívabb munkája?

  • 2007.09.27 20:02:21lii

    Guruljka: ez a kisfiú b-terve volt, mert elsősorban történész szeretett volna lenni (és gondolom próbáltak egy gyakorlatiasabb munkát is ajánlani neki.) és nem pont ezekkel a szavakkal mondta, lehet, h. az oknyomozó nem volt benne pontosan, de kb körülírta, h. érdekes, tényfeltáró riportokat szeretne majd készíteni.

  • 2007.09.27 20:09:16zolnaid

    Mert a történész-szakma úgy el van látva csodálatosan lelkes és élvezetes írókkal és előadókkal, akik magukkal sodornak olvasót, hallgatót egyaránt, hogy kár lenne oda még egy, nyilván...

  • 2007.09.27 20:16:20Guruljka

    Remélem Ő lesz a világ legtehetségesebb újságírója tényleg... Én ettől eldobom az agyam, hogy gáz pedagógusnak menni, de ezzerel ontják az egyetemek az újságírókat, közgazdászokat, jogászokat. Ha valaki történyész szeretne lenni, akkor nem a történelem tanári pálya lenne a gyakorlatiasabb irány? Pfuj Guruljka már megint idealistáskodsz itt... Csak az a gáz, hogy van egy rakás újságíró barátom. Több olyan is, aki nem is számít középszerűnek. És ha engem kérdez valaki nincs valami jó életük. Mármint életminőségük. Én is író ember lennék a munkaköröm szerint, de hogy a való világban ez mennyire messze van az érdekes riportok írásától. Hát hogy is mondjam a kollégáim egy része arra készült, hogy majd érdekes riportokat fog készíteni. Én nem azt kerestem, úgyhogy én élveztem a munkámat, de ők, nagyon sokszor nagyon keserűek voltak és állandóan az újságot író újságírókat fikázták és nevezték tehetségtelennek. Na bhaa elkalandoztam. De ettől az újságíró, jogász és társai leszektől elguruljkázott a gyógyszerem. Hogy ez már ajánlott irány, ha valaki a történelem iránt érdeklődik...

  • 2007.09.27 20:29:41zolnaid

    Már én abba bele se merek gondolni, hogy esetleg egy kutató is lehetne belőle, vagy régész... Esetleg lehetne tényleg történész, és ismeretterjesztő cikkeket írna, vagy neadjisten korrekt tanulmányokat, jó, élvezetes stílusban... Na mindegy, ennyit a pályaválasztásról.

  • 2007.09.27 20:57:23lii

    lehet, h. a példában szereplő kisfiú lesz a világ legjobb riportere, de az érdekesség kedvéért utánanéztem, a felvi.hu adatai szerint tavaly 10802 jelentkező volt "kommunikáció és médiatudomány" szakra (összesítve állami + fizetős, alapképzés), ebből 2985-öt vettek fel. ezek alapján 4-5 év múlva kikerül ezekből az intézményekből jó esetben 2500 ember, akik jó riporterek, újságírók, tévés személyiségek akarnak majd lenni, gondolom, és nem a feliratozó gépet kezelni az esti híradóban. van ennyi felvevőkapacitása ennek a területnek? és ez csak a tavalyi év... de most csak hangosan gondolkodtam, és nem az adott szakma képviselőit szeretném ezzel savazni.



    zolnaid, abban igazad van, h. kellenek jó történészek, régészek, kutatók is (mondjuk ismeretterjesztő cikkek írásához, előadásokhoz kell egy jó adag tanári véna is, ebben szerintem Guruljkának igaza van, h. a tanár szaktól is el lehet indulni.)



    de az is érdekes kérdés, h. (szintén a felvi adatai szerint) mit fog kezdeni magával 4 év múlva az a 138 fiatal, aki az "ókori nyelvek és kultúrák" szakot választotta 2006-ban (lehet, hogy itt az összes ókori nyelvet egy kalap alá vették, a statisztikából nem derül ki). ennyi múzeumi, kutatói, tanári pozíció van?



    na, szépen elkanyarodtam az általános iskolai beiskolázódás kérdésétől. :)

  • 2007.09.27 21:19:05Guruljka

    lii, szerintem ez a szempont is hozzátartozik a mérlegeléshez, amikor elvárásokat támasztunk az általunk választott oktatási intézménnyel szemben. (hú de tudálékos mondat lett ez...)

    Én egyébként ezután a mai beszélgetés után megerősödtem abban a hitemben, hogy hajdani alsótagozatnak nevezett 4 évet a körzeti suliban töltik majd a srácaim. Hacsak nem lesz valami gebasz persze. Utána meg majd meglátjuk, hogy mi érdekli a csemetéket és miben lesznek jók. Egyszer már mondtam, hogy remélem túllépünk a tűzoltó és rendőr vágyakon, mert akkor állandóan aggódnék értük...

    De mindenesetre köszönet hannának a cikkért!!!

  • 2007.09.27 21:27:53Pumatex

    "Guruljka 2007.09.27 19:08:57



    Különösen károsnak tartom, amikor a pedagógus társadalom szakmai tudását vonjuk kétségbe. Nem gipsz jakab tanárét hanem a tanárokat általában. Azért is nagyon rossz ez, mert ha mi ezt tesszük, akkor a gyerekeink is ezt fogják tenni és még alacsonyabb lesz a presztizse a tanároknak."



    Guruljka - köszönöm, ez valahol itt volt a gondolataim mélyén, csak még magamnak sem fogalmaztam meg. ITT az alapprobléma, és Nálad a pont. :)

  • 2007.09.27 21:37:16Pumatex

    "Guruljka 2007.09.27 19:08:57



    Különösen károsnak tartom, amikor a pedagógus társadalom szakmai tudását vonjuk kétségbe. Nem gipsz jakab tanárét hanem a tanárokat általában. Azért is nagyon rossz ez, mert ha mi ezt tesszük, akkor a gyerekeink is ezt fogják tenni és még alacsonyabb lesz a presztizse a tanároknak."



    Guruljka - köszönöm, ez valahol itt volt a gondolataim mélyén, csak még magamnak sem fogalmaztam meg. ITT az alapprobléma, és Nálad a pont. :)

  • 2007.09.27 21:50:44Pumatex

    "Guruljka 2007.09.27 19:08:57



    Különösen károsnak tartom, amikor a pedagógus társadalom szakmai tudását vonjuk kétségbe. Nem gipsz jakab tanárét hanem a tanárokat általában. Azért is nagyon rossz ez, mert ha mi ezt tesszük, akkor a gyerekeink is ezt fogják tenni és még alacsonyabb lesz a presztizse a tanároknak."



    Guruljka - köszönöm, ez valahol itt volt a gondolataim mélyén, csak még magamnak sem fogalmaztam meg. ITT az alapprobléma, és Nálad a pont. :)

  • 2007.09.28 07:47:39Yuki

    A cikk egyébként azt sugallja, hogy a szülők/társadalom előítéletes, és sokan nem lesznek majd hajlandók roma / fogyatékos gyerekekkel egy suliba járatni a sajátjaikat.



    Nagyon örülök, hogy a hozzászólások erre egyértelműen rácáfoltak. Mert nem csak a tanárok szakmai tudásának megkérdőjelezése "divat" manapság, hanem az is, hogy a magyar társadalom (és benne persze én is, meg ti is) nagyon kirekesztő. Egy része biztos az. Én viszont sokkal több értelmes, felvilágosult, normális, korrekt stb. emberrel találkoztam (szerencsém van?), mint randa rasszistával. Persze attól még nem vonom kétségbe, hogy olyanok is vannak. De jó látni, hogy talán igazam van, és a többség mégis jó fej :)

  • 2007.09.28 08:16:21zolnaid

    lii: igen, az összes ókori nyelv egy kalap alá van véve, szanszkríttól ógörögig. Nyilván ők vagy konkrétan a nyelvvel, vagy pl. epigráfiával fognak foglalkozni, vagy hozzácsapnak egy régész vagy történész szakot. Nyilván nem lesz mindenkinek szakmábavágó állása - vagy ki tudja - de esély azért épp lesz rá.

    Azt utálom ebben a történészről- újságíróra cserében, hogy ha valaki egy kevésbé népszerű vagy divatos szakmát szeretne, miért kell lebeszélni róla, hiszen azért a legtöbbünk - tisztelet a kivételnek - inkább olyasmivel tud igazán szívvel-lélekkel és kiemelkedően jól csinálnii, amit tényleg szeret. Egyébként, szerintem a kétkezi szakmák is így járnak, de ott se értem, miért jobb, ha valaki egy nagyon jó ügyeskezű asztalos helyett inkább egy közepes vagy gyenge mérnök lesz. (Ugye azt sokan sejtjük, hogy az asztalosok is megélnek, aki ügyes, az ráadásul elég jól?)

  • 2007.09.28 08:55:46Vakmacska

    Az ügyeskezű asztalosok stb. akkor élnek meg, ha árajánlatot is tudnak értelmesen adni, megrendelővel tárgyalni, esetleg elgondolkodni azon hogy legyen-e weblap is mit is tegyenek rá.



    Máskülönben a nyakukra ül valami suttyó foxi-maxi végzettséggel de jobb matematikai tudássa és esetleg nagyobb görénységgel, jobb esetben csak üzleti érzékkel. Ez van.



    Gyerekek végignéztétek már hogy alapszintű végzettséggel mik a legnagyobb tömegben kínált munkák? szeretnétek ha valami ilyet csinálna szemefényetek a gyermek felnőttkorában?



    1. Árufeltöltő hiperben, három műszak, kosz, nehéz fizikai munka, minibálbérre jelentés 3 hónap próbaidő után. Ha beteg vagy terhes leszel már repülsz is. Szakképzettséggel ugyanott pénztárban, ha tévedsz, levonják. A te fizudból.



    2. Hűtőház, elektronikai szalag, 8-10 óra állómunka, zaj, napfény legtöbb helyen nuku, van viszont negyvenperces buszozás a gyárba, ha fürödni is akarsz, akkor lekésed. Szintén minimálbér, plusz-mínusz tizenöt százalék, ha abban a hónapban nem voltál beteg.



    3. Kisboltban, piacon eladó, feketén vagy minimálért, szombat-vasárnap, évente kétszer megpróbálnak kirabolni is esetleg.



    4. Kőműves, mázoló, stb. vállalkozó alkalmazottjaként, vagy feketén, ha szerencséd van, fél éven belül kifizet, ha már ráküldted kétszer a Bélát, aki 100 kiló, kopasz, és 3 marhanagy kutyája van, a sógora meg a helyi adóhivatalnál kisfontos.



    Továbbisvan mondjammég? Nem is soroltam még a kórboncnokot, a kórházi takarítót, a call center operátort és telemarketingest teljesítménybérben ésatöbbi. Tudom hogy ezt is el kell végezni valakinek, de ne gondoljuk komolyan, hogy ezekkel a pénzekkel és hozzáállással jelenleg ez vonzónak tűnjék bármely 18 évesnek, akinek az IQ-ja meghaladja a kalapméretét.

  • 2007.09.28 09:00:49Vakmacska

    Ja, engem megnéztek mint a kétfejű borjút az elitsuliban, ahol mindenkitől megkérdezték, hogy miért oda jelentkezik tovább, ahova, vagy ha sehova akkor miért nem.

    Záporozott a sok elhivatott vallomás, én meg felálltam oszt bemondtam "PÉNZT SZERETNÉK KERESNI." De legalább volt hozzá valami elképzelésem is, ami nagyjából passzolt ahhoz, amit meg is tudok tanulni meg csinálni.

    Lehet hogy nem nagyon szimpatikus, de többségünk pénzért dolgozik, ha szerencsénk van, akkor azért általában találunk benne valami élvezetet. Ezt muszáj valahol tudomásul venni, a szebb lelkűeknek is.



    Megaztán, nincs is rosszabb, mint pl egy abszolút hivatástudattal megáldott BKV-ellenőr. Én egyet ismerek úgy-ahogy, még ránézni is rossz:)))))

  • 2007.09.28 09:35:03zolnaid

    Vasmacska, az alapos mesterember, akiről én beszéltem, nem keverendő a betanított segédmunkással, a szalagmunkával, amikhez 8 általános kell.(Utóbbiak képességei különben sem hinném, hogy egy közepes szintű pl. programozóéval egyszintűek). Különben, azt jól el tudom képzelni, hoyg egy gyerek mindenáron fát akarna faragni, ismerek is ilyet, de hogy ki az aki árufeltöltésről álmodik, azt nem.

    Nagyon sok szakma van valóban, ami nem "elhivatottság-alapú", és termésszetes, hogy ezt el kell végezni, az se árt, ha jó pénzért, de ha már valakinek a szíve vágya az atomfizika, hadd legyen már az, és ne próbáljuk beleszorítani egy másik foglalkozásba azzal, hogy bezzeg programozóként mennyit kereshetne.

  • 2007.09.28 09:55:08Vakmacska

    Amit az elején írtam a hosszúnak, hogy sajna nagyon sok szuper mesterembert a felette álló könyvelők meg igazgatók nyúlnak le, meg a drága megrendelő persze aki elfelejt fizetni, ha az illetőnek üzletileg nincs helyén az esze és nincs valami alapismerete.



    Ami meg az atomfizikát illeti, pártunk és kormányunk most intézi éppen, hogy aki pl. nagycsaládból jön, az véletlenül se kapjon Masters fokozatot csak ha nyer a lottón, mert az úgynevezett államilag finanszírozott képzés is annyiba kerül+a gyerek eltartása. Add össze a szemeszterenkénti 100-150 ezreket, 5-7 évre szorozd fel, majd szorozd fel a kölkök számával, 3, négy vagy 5 esetén. Utána be lehet venni a szívinfarktus ellenit, na ezeket a szerencsétleneket küldik utána polcot pakolni, függetlenül attól hogy mi van az agyában.

    Van persze ösztöndíj meg hitel, az előbbi kevés, az utóbbi csalós (szívjál később), ha meg dolgozni mész mellette, akkor nem atomfizikus leszel, hanem esetleg laborasszisztens mellette.

    És én vakmacska vagyok, bár a hozzászólásaim alapján néha lehet hogy vasmacska....

  • 2007.09.28 10:24:21zolnaid

    Hoppá, bocs a név miatt. Egy szupi mesterembert nem biztos hogy lenyúlhat a felette levő igazgató, mert lehet azért egyéni vállalkozást is nyitni, igaz általában elég sok alaptőkével.

    Semmi gond különben, te így látod, én meg másképp tapasztaltam. A férjem munkanélküliekkel foglakozik, és valahogy az elmúlt négy évben nem találkozott munkanélküli mesteremberrel, ellenben volt nála rengeteg betanított munkás és hasonló 8 általánossal, illetve gimis érettségizettek más képzettség nélkül, és szép számban jogot, tanárképzőt végzettek, sőt, fizikus is. Ilyenkor el lehet gondolkodni rajta, van e értelme valakit végigrugdosni egy gyengébb eredménnyel pl. tanítónak, mikor tanulhatna kevésbé elegáns szakmát, amiből megélhet.

  • 2007.09.28 10:42:39Vakmacska

    Zolnaid, ezzel teljesen egyetértek, csak akkor nyomjanak a suliban vállalkozási ismereteket meg hogy honnan lenne a kezdőtőke (ami a kozmetikustól a fagyiárusig mostmár muszáj) és egyáltalán, hogy kéne elkezdeni és működtetni egy ilyet.

    És szegény egyéni vállalkozó is akkor él meg, ha tud szerezni ügyfelet, és időnként rá bír alapfokon nézni a könyvelő körmére.

    Az én uram meg pont középfokú mesterember nagyállami cégnél (most adják el majd), csinál középvezetői feladatokat is, azonkívül szerel mechanikusan és elektronikusan mindent, az alaplaptól a mennyezeti lámpáig, a pénztárgéptől a leszakadt ajtóig meg a távközlési hálózatig. Munkája van bőven, a székébe sem akartak nagyon ülni eddig. Az az apró szépséghibája a bulinak, hogy feleannyit keres mint én (rossz évben annyitse), ha a kölkünk ezt egyszer felfogja (még kicsi), akkor melyik irányba fog kapaszkodni?



    Mi is tele vagyunk tanárképzős pályamódosítottakkal, az ebédszünetben magyarázhatom az üzleti ismereteket meg az akkreditívet, szerencsére a többségnek jó feje van, és néhány hónapon belül már nagyon ügyesen elnavigál. De azért mégis...mire is fizetett állambácsi 4-5 évet tanárképzésre, bölcsészkarra? Hogy utána nekem legyen asszisztens, aki 3 év főiskolával meg ilyen-olyan utánképzésekkel rendelkezik?

  • 2007.09.28 10:46:09Vakmacska

    Ja, a nagykölök meg angol-esztétika szakra jár, rágtam a fülit sokáig pedig, meg mások is, hogy mi a fenét fog ezzel majd kezdeni. Pedig nem is elsőre vették fel szegényt, pakolta ő is a bútorokat egy évig, az én irodámban is lenyomott néhány hetet mint kiegészítő munkaerő, ebből annyi esett le, hogyha nem gyerebe a szekrénycipelés, akkor muszáj valahogy egyetemre menni.

  • 2007.09.28 10:48:30Vakmacska

    ...és ha hatodikban maradt volna a lakótelepiben, akkor ki tudja mit csinálna éppen, két sikertelen felvételivel meg esetleg egy harmatgyenge érettségivel a háta mögött. Akik maradtak, azok egy része most sorban áll a zurad előtt a munkanélküli-segéllyel kombinált átképzésért.

  • 2007.09.28 11:19:10zolnaid

    A zuram előtt nem, mert kicsit mást csinál - (nem a munkanélküli-hivatalban van) megjegyzem, ott is elég fura átképzések indulnak, mi a csodának egy megyébe évente 50 műtárgybecsüs? (a tudván tudott 2 db álláshelyre?)

    A vállalkozási ismeretek oktatását pedig nagyon fájó, hogy nem rakják a tantervbe. Volt pár éve egy ilyen nekibuzdulás, hogy legyenek ilyen órák is, anyám is elvégezte a pénzügyi főiskolát - ő matektanár különben - hogy ezt taníthassa, aztán kik kapták ezeket az órákat? (külön tárgy a legtöbb helyen nem született belőle) a mindenféle ismeret nélküli töritanárok. Hát ennek nincs így értelme, szerintem. A férjem többek között önéletrajzírást is tanít, az alappismeretek siralmasnak mondhatók, frissdiplomások - jónevű egyetemről - jönnek ki minden ezirányú ismeret nélkül.

  • 2007.09.28 11:43:01KajsaBlack

    Én még elég közel állok a sulis dolgokhoz, 3 éve érettségiztem. Az én történetem: fantasztikus 4 év általános NAT rendszerben, aztán 8osztályos gimi szuper tanárokkal. Ott álltam 18 évesen azzal a tapasztalattal h a tanárok hibátlanok...Na elkezdtem a fősulit ami kész katasztrófa ami a tanárokat illeti, tisztelet a kivételnek (azért akad). Ja és az én gimis osztályomból 1 lány ment tanítóképzőre, csak azért, mert a rendőrtisztire nem vették fel....

  • 2007.09.28 12:09:26Vakmacska

    Eegen, tele van a padlás nemzetközi cégekkel, akik a főnökasszonyom vállán sírják el hogy mimindent kell utólag a felvett frissdiplomásoknak megtanítani, hogy használható munkaerők legyenek.



    ...munkanélküli átképzés - szent isten, még mindig a virágkötő-műkörmös-műtárgybecsüs szakoknál tartanak????



    Töritanár vállalkozási ismeretekkel, esetleg harminc éve csak iskolában dolgozik....jujdegááááz....(majdnem olyan gáz, mint amikor az osztályfőnökök feladatává tették a szexuális felvilágosítást....)



    Van itt valaki, akinek a gyereke amúgy ki bírta tölteni egyedül az egyetemi felvételi dokumentációt? Nálunk a fiúk szépen kivárták míg ráérek (az apja is), oszt hiába a 20 év admin, még én is majdnem lefelejtettem valami csatolmányt. És ahol nincs segítsége a büdös külöknek, mert anyu-apu 8 általánost vagy aztse végzett?



  • 2007.09.28 12:25:53lii

    Vakmacska 2007.09.28 08:55:46

    a mi cégünknél a call center operátorok közt sokan vannak a saját területükön elhelyezkedni nem tudott diplomások, kiugrott tanárok és persze egyetemisták és fősulisok, akiknek jól jön az éjszakai műszakkal keresett pénz. telemarketingesként dolgozik olyan haverom, akinek megvan a büfé-ruhatár szakos diplomája, mégis ezt csinálja, mert jobban megéri neki, meg hát ahhoz nagyon ért, h. beledumálja a gyereket is az ember hasába. :)



    én egyébként pont arra akartam utalni, amikor helyét nem találó diplomásról írtam - h. megvan a szép papírja, amiért dolgozott 5 évet, aztán néhány próbálkozás után belátja, h. sajnos alulról kell kezdenie egy multinál. mert nem talál állást a választott szakterületén, vagy nem fizetik meg jól.(hallottam kollégáimtól 2 nyelvvizsgával rendelkező recepciós csajról biológia-nemtudommi szakos tanári diplomával, akit meg sok helyről azzal utasítottak el, h. túlképzett, és hamar lelépne.)

    mindegy, ez tényleg nem az ált.iskola hatásköre. :)

  • 2007.09.28 12:43:56Leona

    lii: szerintem a köv terhességed alatt max. egyszer dumálj ezzel a haveroddal :oD

  • 2007.09.28 12:55:27lii

    Leona :)))

  • 2007.09.28 13:01:08begyszli

    Azt képzeljétek el, hogy én még olyan tanyasi iskolába jártam pár évig, ahol elsőtől negyedikig együtt tanultunk. Egy tanítóval. Amígy az egyik osztálynak "hangos" órája volt, addig a többieknek "csendes" (pl. rajz, vagy önálló tanulás bármiből). Szuper suli volt, szuper tanítóbácsival és nagyon jó alapokat kaptam ott az élethez mind értelmileg, mind érzelmileg. (Ja, és ez nem száz évvel ezelőtt volt, csak harminc.)

  • 2007.09.28 13:07:10Vakmacska

    Begyszli, még az én anyám is tanított így a Viharsarokban! Szülői értekezlet az árokparton.



    Ja, és ő középiskolában képződött tanítónak, utána többév szakmai gyakorlat, és utána lett igazi. Nem azért, de ott több módszertan volt mint most elég sok egyetemen-főiskolán. Mert akik aztán gyakorlatra kerültek hozzá, azok az anyagot tudták, csak némelyiknek fingja nem volt, hogy kéne annak 25 8 éves kisgyereknek átadni.



    Lii, a világon semmi bajom a banki telefonos ügyintézővel, satöbbi. Csak azoktól a droidoktól mentsen meg az úristen, aki felveri délutáni álmából a lányom, csak hogy elhadarja "mostnyertegyálomutazást,mikorfáradbevégighallgatniamarketingelőadástcsakházaspároknak". Na, akkor a gyerek ébredtségi fokától és az én aznapi hangulatomtól függően küldöm melegebb égtájra vagy próbálom rávenni, tenyésszen inkább mangalicát, annak pár éven belül több hozadéka lesz.

    ja és talán a minisztérium is rájön tán, hogy kevesebb államilag fin. büfé-ruhatár szak kéne az adófizetők pénzén. Már úgylátom nagynehezen elkezdték, de most az intézmények tiltakoznak.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta