SZÜLŐSÉG

Forrongó indulatok a fórumokon

2007. szeptember 18., kedd 19:32

Nemsokára elmondhatom, hogy kereken egy évtizede járom az internet kanyargós ösvényeit. Az elmúlt években kitágult előttem a világ, randiztam a netről, tanultam elrejtett tanulmányokból, chateltem, fórumoztam, vásároltam, kukkoltam, egyszóval a karosszékemhez jött minden és mindenki. És bevallom, én az a fajta vagyok, aki imád benézni a kivilágított ablakokon, így hihetetlenül élvezem mások életét figyelni. Az elmúlt tíz évben pedig volt mit!


Már fórumozásom hajnalán rájöttem, hogy a hálón az élet pont olyan, mint a 3D-s, hús-vér világban. Egy dolgot kivéve: mindenki azt mond magáról, amit akar. Ennek ellenére valahogy mégis kibújik a szög a zsákból, mert a nagyszájú, hangadó az nagyszájú és hangadó marad, a kis nyuszi meg aranyos kis nyuszika. Az pedig, hogy gőzünk sincs kezdetben, hogy Gizella76 hogy néz ki, csak külön jó. Itt jegyzem meg halkan, hogy minden fórum gyilkosa a topik-találkozó, de erre majd később visszatérek.

Csodálatos volt megfigyelni, hogy a különböző karakterek, hogyan törnek egy-egy topikon utat maguknak, vérmérsékletüktől függően. Mert ugye minden topiknak megvan a maga kis mikroklímája, pontosan úgy, ahogy az osztályközösségekben, a munkahelyeken. Van hangadó, helyeslő, békítő, bohóc, van, aki a háttérből csak néha bukkan fel, de akkor jól megmondja a magáét. Vannak, akik mondhatnak bármit, utálják őket így is, úgyis. És vannak a népszerűek, akiket évek múlva is örömmel fogadnak egy röpke bekukkantás után.

Kezdetben mindenki óvatos, aranyos és hálás hozzászóló. Véletlenül sem felejt el reagálni a hozzá érkező dolgokra, sőt az új ember képes egy egész oldalnyi szöveget begépelni, amit lássuk be, a kutya nem fog elolvasni, de hát hajtja őt a lelkesedés. Bocsánatot kér a legsúlytalanabb véleményéért is és ha netán valami indulat hullámzik a fórumon, elsőnek próbál csitítani. A friss embereknek a kemény mag olyan, mint az életben a celebek. Egy-egy nagy név sokáig maga mögé tudja állítani a közösséget, meg tudja osztani az egész fórum életét. Mert már a kezdetekben kialakul az is, hogy ki lesz az erős és ki a gyenge. A gyenge nick pillanatok alatt beáll az erős felhasználó mögé.

Így bomlanak fel és alakulnak a hasonló témájú, de párhuzamosan futó fórumok, amelyek erővonalairól csak azok tudnak, akik napi szinten jelen vannak a topikok életében. Mert akárhogy is nézzük, két dudás egy csárdában itt sem fér meg. Szerény meglátásom szerint, a női fórumok pont olyanok, mint egy tyúkól. Kicsinyes marhaságoktól kezdve a demagóg indulatokig időről időre felizzik a hangulat, kiszorulnak és új fórumot alakítanak a gyengébb hangadók, s az élet megy tovább.

Külön figyelmet érdemelnek a topiktalik. Én bevallom, egy ilyenen voltam, és megfogadtam, soha az életben nem megyek többet. Hiszen miért is internetezik szívesen az ember? Mert olyan jó dolog arc nélkül, őszintén beszélgetni vadidegenekkel. Olyan dolgokat árulunk el a fórumozóknak, amiket soha senkinek nem mondanánk el, a szexuális életünkről, a családunkról, múltunk mélységes titkairól. Aztán hónapokkal később jön egy kósza ötlet, valaki feldobja, szervezi a nép hetekig, sőt, akár hónapokig azt az egy nyamvadt estét. Pedig beláthatnánk, hogy így tulajdonképpen elrontjuk a játékunkat! Mert aztán kiderül, hogy Siva egy ápolatlan nőszemély és két mondatot nem beszélünk vele, Kunigundáról meg, hogy az életben ellenszenves és ostoba. Velük ezért nem fogunk többet vadul fórumozni, akik pedig egymásra találtak, beszélgetnek inkább magukban, mailen, vagy élőben. S a fórum kihal. Vagy jönnek újak és kezdődik minden elölről.

Amellett, hogy szoros barátságok kötődhetnek, kapcsolatok is mehetnek tönkre a hálózat fogságában. Az évek során szemtanúja lehettem olyan sztoriknak, amiket ha valaki mesélt volna, bizony isten nem hittem volna el! Cseréltek férjet látszólag ideális életet élő kismamák, buktak le chaten jól szituált apukák, ültek napokat webfüggő anyukák a gép előtt, férjet hanyagolva, s később elveszítve. Csábította el kismama a másik kismama férjét, hiába, olyan együttérzőek tudnak lenni a nők. S ami kívülről csak egy  szoptatós fórum, belülről kőkemény dráma, bohózat, vagy esetleg tragikomédia. Állítom, hogy jobb sztorik jöttek össze, mint egy brazil szappanoperában!

Ülök a gép előtt, már megint hajnal van. Visszatekintve az elmúlt tíz év virtuális életére, rá kell hogy jöjjek, a dolgok alapvetően nem változnak. Az viszont biztos, hogy engem felettébb szórakoztat. S végül is mi ez, ha nem drog?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.18 21:56:15jidele

    :D

    de ki az a Kunigunda? mindig vele példálóztok;)

  • 2007.09.18 22:44:16martine

    win: ez tetszik :) sajnos mindent tök jól leírtál, nem nagyon van mit hozzáfűzni :))) talán a topiktalihoz: én hat éve írok a fiam, öt éve a lányom topikjába kb napi rendszerességgel, volt ott is minden persze, ami a fórumokat jellemzi, de a többé-kevésbé rendszeres együttes gyereklegeltetés meg az időnkénti esti sörözések ott inkább összehozták a csapatot.

  • 2007.09.18 22:53:00andie

    Amikor a diplomamunkámat írtam, és alig jártam már be az egyetemre, volt egy fórumos életem nekem is.

    Egyetlen topik, ahol volt idősebb tyúkanyó, magányos pasas, úriember öregúr, kismama, én a legfiatalabb, meg a többiek. Nem volt nagy csapat, sőt kicsi volt. Minden nap fenn voltam folyamatosan. Hiába no, ültem egy hideg albiban, és a géphez voltam kötve.

    Reggel mindenki beköszönt, együtt kávéztunk, teáztunk, meséltünk, beszélgettünk, végig asszisztálták a jogsim megszerzését, és izgultak a vizsga alatt is értem.

    Aztán lassan elmaradtam, és egy idő után már nem is hiányzot.

    Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi. Ezt is megéltem.



    Azért szeretem a Porontyot, mert itt nem érzem a kényszert, hogy minden beszélgetésnek részese legyek.

    Elég csak olvasni, és már attól a részesének érzem magam.

  • 2007.09.19 08:20:29hupli4

    Egy anyukás fórum tagja vagyok.

    És igen, ott is van hangadó, visszahúzódó stb, szóval mindazok a karakterek, akiket win említett.Pocakosan kezdtük, találkoztunk is. Jó volt. Aztán szép sorban jöttek a babák és ismét találkoztunk, hol kevesebben, hol többen. Volt közös egyéves születésnap. Nekünk bejött, hogy személyesen is ismerjük egymást. És más fórumon összeismerkedett mamákról is tudok, akik civilben is jóban vannak. Lehet, hogy egy babás fórumon másképp van? Meg úgye, pl a Poronyt találkozó is jól sikerült, úgy tudom. Csak tudnak vmit ezek a babákok. :)

    Korábban, más fórumokon, amiket aktívan látogattam, sosem merült fel a találkozó gondolata. Szerintem is jobb így.

  • 2007.09.19 10:50:10Borcsika

    win, ez tényleg drog. nálunk ezért nincs otthon internet. amikor volt, vitáztunk, ki üljön le elé, ki-kivel chatel, stb. vettünk még egy gépet, és szépen lassan elkezdünk elhidegülni egymástól. titkok szegélyezték mindkettőnk életet, és mivel szerettem és a mai napig szeretem a férjemet, ezért kitiltottam a lakásból a számítógépet, és az internetet is. olyan nagy a kísértés, amikor már olcsóbban is elő lehet fizetni, de kitartok. talán a gyerekkel is jót teszek, nem 3 évesen lesz netfüggő, hanem mondjuk akár 7 évet is kibír nélküle.



    hupli4, szerintem más a Poronty, vagy egy babás fórum, mert itt attól függetlenül, hogy ki milyen, egy közös tuttira van bennünk, és az pedig, hogy mindannyian anyák vagyunk, hasonló problémákkal, ezért jól esik megdumálni személyesen is a dolgokat, és közben a cseperedők is új ismeretségre tesznek szert.

  • 2007.09.19 11:10:28Illatos nyár

    Van aki nem tart otthon TV-t. Erről is megoszlanak a vélemények.



    Szerintem nagyon süti, hogy a sulis gyerek tud keresni az interneten, ha nem ért valamit. Mi meghalnénk (nánk) internet nélkül. Egy ügyfélszolgálati iroda, egy internet bank, egy ügyfélkapu, egy webáruház heteket sporolt már meg mindhármunknak.



    Munkaügyben egy MSN vagy Skype csodákra képes.

    Olyan ez mint a melegvíz.



    lehet nélküle élni, de nagyon SPORTOS

  • 2007.09.19 11:14:13Guruljka

    Szerintem mindannyian valamit pótlunk az itteni életünkkel. De ebben lehet, hogy tévedek. Az viszont biztos, hogy én igen. Olyan ez a Poronty nekem, mint egy előkészítő. Segít visszaállni a felnőtt "iparágba", mert hamarosan mennem kell vissza. És onnan tudom, hogy a munkába való visszamenetelemnek tényleg eljött az ideje, hogy túl sok időt töltök itt, ahelyett, hogy a dolgommal foglalkoznék. Más fórunokról, blogokról nem igazán van tapasztalatom, de winnek biztos igaza van:)

  • 2007.09.19 11:40:11Sorsha

    Nem vagyok egy könnyen barátkozós, társaság lelke típus. Nekem az internet nagyon bejön ezért. A topictalikkal meg mindig az volt a bajom, hogy mire oda kerültem, hogy merszem volt odadugni a képem már volt egy mag, akik jobban ismerték egymást, hónapok óta inkább telefonon és személyesen tartották a kapcsolatot, szóval ott is kívülállónak éreztem magam. Mikor kismama lettem már hallottam jó pár internetes topikos rémtörténetet (amilyeneket felsorolt win is), ezért aztán távol tartottam magam tőlük. Nekem így a Poronty a blog formával, a hozzászólásokkal tökéletesen megfelel.

  • 2007.09.19 12:41:05kaposztalepke

    én még évvel ezelőtt IRC-n ismertem meg a páromat, aki azóta a férjem, gyerekeim apja..tény, hogy akkor még sokkal szűkebb réteg netezett, jobban csak egyetemisták és informatikusok...ma sokkal tágabb minden, és egészen más, de ugyanaz, merthát valóban, az emberi természet nem változik ;)



    Az egyetem alatt én is láttam sok iskolatársat, akinek az iskolája/élete ráment a netezésre...főleg azoknak, akinek az IRL életében vmi gond volt, és túlzott szinten kompenzáltak a "virtuális világban", akik nem tudták helyretenni a valós életüket, rosszul érezték magukat, komplexusaik voltak, stb..a neten azok lehettek, akik belül voltak/szerettek volna lenni.



    Nekem tetszik a cikk, 1-2 gondolatom van még...nekem bejöttek a személyes találkozók többnyire. És ritkán csalódtam. Valahogy elég jól sikerült előre belőnöm, hogy ki milyen lehet. Amúgymeg szerintem kell lennie egy egészséges szintnek, amit egy fórum/chat/virtuális társaság jelent. Ez nyilván életszakasznak meg élethelyzetnek megfelelően változhat, de hosszútávon a helyén kell lennie a mértékeknek. Ergo ha többet ülök itt bent egyedül a gyerekekkel, kevesebb a felnőtt kapcsolat, stb, akkor nyilván egy ideig nagyob szerepet kaphat egy fórum, vagy ha éppen érdekesebb téma van. De ha a "valós élet" máehogy hozza, akkor kicsit háttérbe szorul, és ez így helyes. Az az alkalmanként 1-2 ember, aki esetleg tényleg fontossá válik, azzal meg előbb-utóbb úgyis a személyes kapcsolat kialakul, és megmaradhat, amíg mindenkinek jó. Nekem régen is voltak "bandáim" a netről, akikkel egy időben együtt billiárdoztunk, buliztunk...sci-fi csatiról együtt mentünk rendezvényre, csatitaliról ismertem meg azt a srácot, aki utána megismertetett bennünket a falmászással, stb. De a netes életnek szerintem kell, hogy legyenek határai, hogy ne menjen -hosszú távon, nyilván intenzívebb időszakok vannak- a család, egészség, munka, stb rovására. Amit meg én személy szerint nem nagyon tudok megérteni (biztos hülye érzéketlen hideg dög vagyok:)) ), hogy néhány ember hogy tud nagyon megbántódni, ha "beszólnak" neki, bírálják, stb. Szerintem ha vkinek kvázi rendben van az önértékelése, akkor nem szabad, hogy egy "majdnem idegen" véleménye komoly fájdalmat/bánatot okozzon neki. Persze, lehet bosszankodni, meg ha vki oylan típus, az felkaphatja a vizet, de hogy sírás, meg komoly megbántódás legyen belőle, az sztem nem egészséges, és nekem furcsa is. Az ilyen emberek vajon akkor is egy hétig maguk alatt lesznek, ha a főnök szól be csúnyán, vagy egyik kolléga, vagy a hivatalban vki? Vagy a neten helyből az az illúzió, hogy szorosabbak a kötődések? Mert ha igen, akkor ez sztem illúzió, és könnyen hasonlókhoz vezet, ami a cikkben az utólsó előtti bekezdés is például..vagy egyszerűen csak csalódáshoz. Ez éve is fura volt nekem, hogy sokan pár csetelés stb után "jajj, ez meg az milyen jó barátom, hogy szeretjük egymást" stb. Vhogy -főleg aki nagyon vágyik a szeretetre, elismerésre- könnyebben többet belegondolhat netes kapcsolatokba, mint ami benne van, és könnyebben csalódhat is. Nagyon ritka 1-1 nagyon jó barátság alakulhat ki hosszútávon, az meg úgyis IRL is megvalósul...a többi az inkább olyan, mint amit andie is írt. Bizonyos élethelyzetben, bizonyos körülmények között néhány ember szorosabb napi kapcsolatba kerül..aztán változik az élethelyzet, és mindenki megy tovább. És nincs belőle "sírás", meg komoly hiányérzet. Ahogy pl egy mhelyváltással is. A jóbarát kolléga is egy idő után elmarad, vagy teljesen lelazul a kapcsolat, ha megszűnik a napi együtt töltött idő. De lesz helyette más. Úgyhogy valahol a net meg a valódi élet nagyon hasonló, csak neten egy darabig (akár sokáig is) lehet mást mutatni, mint ami van, lassabban éleződhetnek ki helyzetek, könnyebb magunkkal és másokkal is mást elhitetni; és magunkról és másokról is mást gondolni jóideig, mint a valóság, ezért lehet szépen arcra esni is. De szerintem szélsőségek ekrülése nélkül, egészséges esetben hasznosak ezek a lehetőségek, mint emberileg, mint intellektuálisan, stb.



    Még annyi jutott eszembe az új fórumozókkal kapcsolatban: nem mindenki aranyos meg szolid elsőre:) többen úgy robbannak be, hogy nagyon drasztikus, és látszólag teljesen ellentétes, provokatív és direkt véleménnyel robbannak be, keltenek felháborodást, elküldik őket melegebb égtájakra...aztán idővel és a vélemények részletesebb összevetésével kiderül, hogy valahol nem gondolnak teljesen mást a felek, és a mélyben sok az egyetértés..de elsőre megvan a vihar a biliben:)



    Aztán meg vannak azok az emberek (szerintem ez már betegség), akik direkt azt élvezik, hogy provokálják a fórumokat. Általában sok fórumra járnak, és mindenhol direkt beszólnak, csakhogy balhék legyenek...rengeteg időt töltenek gép előtt, és mindig a kavarással. És időről időre eljátszák a "nagy besértődést", és hogy "soha többet nem jövök ide", aztán a reményeikkel ellentétesen senki nem tartja vissza/könyörgi vissza őket, utána persze ők nem bírják, 3 nap múlva nyomják megint "nagy kegyesen" :) Szerencsére ez a csoport kevés emberből áll, viszont azok nagy felfordulást tudnak kelteni, főleg ha az adott fórumközösség új tagjai még nem ismerik, és elkezdenek vitatkozni/érvelni velük. Mert ezt élvezik igazán, ha senki nem szól vissza (sajna olyan nincs, vki mindig van, aki nem bírja ki), akkor eltűnnének ;)



    Na, még ennyit gondoltam. Mostanábansok az IRL dolgom, fiam ovit kezdett, meg egyéb mindenféle, úgyhogy most éppen a kevésbé intenzív fórumozós időszakban vagyok:) De mindenkinek nagyon jó szórakozást itt, aki éppen többet jön mostanában annak is, aki csak benéz annak is...szóval pá, és bocsi megint a kisregényért ;)

  • 2007.09.19 12:42:29kaposztalepke

    első sor kiegészítés...11 évvel ezelőtt (num lock) ;)

  • 2007.09.19 12:43:34cs1

    Jó a cikk :)



    Nálam is előfordult, hogy elmentem egy topiktalira és hányinger kerülgetett.



    Nem azért mert az emberek így vagy úgy néztek ki vagy így vagy úgy öltözködtek... hanem mert volt a "királynő" akinek a lábához leborultak az alattvalók, akik minden szavát szajkózták, akik kinyalták a sejhaját, akiket ő akármikor elküldhetett az anyjukba és ők még meg is köszönték - sűrű hajlongások közepette és akiket ő szerintem már évek óta iszonyúan kihasznált (energiavámpírkodás ezerrel).



    Ijesztő és undorító volt egyszerre.



    Hát igen. A fórumok sajátos - és néha szánalmas- világa... (ezzel együtt persze én is szánalmas vagyok mert ilyen virtuális baromságok is részei lettek az életemnek)



    (én azóta is gyűlölöm és kerülöm az olyan helyeket ahol hangadók vagy topikkedvencek vannak...)

  • 2007.09.19 13:16:28babó

    a fórumok néha valóban szánalmasak, de nagyon, nagyon tanulságos olvasni őket, remélem a pszichológusok megteszik :))

    mert itt sűrítve kerülnek elő a vélemények, sokkal keményebben fogalmazol, mint élőben, és csak a témával, illetve egy idő után mások elmeállapotával kapcsolatban.



    példa: poronty. azért szeretek itt olvasgatni, és néha írni is, mert nem kell azokat a hülye tiszteletköröket lefutni, mint a játszótéren. elolvashatom azokat a topicokat, amik érdekelnek a többit meg átugrom és kész. itt nem olyan erős a falkaszellem, nem kell mosolyogni, megdícsérni a másik csúnya és üvöltő gyerekét (bocs, mindegyik egy tündér...). nehéz összesúgni a hátam mögött, és mindegy mit veszek fel.



    bizonyos értelemben sokkal őszintébb a helyzet. persze más értelemben meg nem, hiszen tényleg elhitethetem mindenkivel, hogy egy magas szőke gyönyörű és tökéletes anyuka vagyok tökéletes gyerekekkel... de minek? :)) (nem vagyok az)



    és tény, hogy hamar megismerjük egymás személyiségét, kialakulnak az ellentétek, barátságok. de emberek vagyunk, mindenhol így megy. :))



    amúgy a poronty találkozó ilyen szempontból mit hozott azoknak, akik ott voltak?

  • 2007.09.19 13:26:48kaposztalepke

    cs1: igen, persze ez is ugyanaz, mint az életben...mhelyen, játszón, edzésen, stb előfordulhat, hogy van 1-2 olyan "vezéregyéniség", aki úgy iránytja a többieket, ahogy ez számodra ellenszenves. Akkor kerülöd ezeket a társaságokat. A fórum ugyanaz, itt is kerülöd az olyat.



    Amőgymeg én azt gondolom, hogy felnőtt emberek vagyunk, jó esetben kéne hogy legyen annyi önbecsülésünk, hogy ne menjünk bele olyan szituba, ami nekünk nem jó, ahol megalázottnak érezzük magunkat...ha meg valakinek jó (végülis sokaknak lehet az is jó), hogy valaki megmondja a frankót, ő meg csodálja és követi, hát legyen. ez sem feltétlen baj, ha vkinek erre van szüksége, ebből nyer biztonságot..ha meg nem jó, akkor meg változtasson. Sajna ez mindenkinek a saját döntése/felelőssége...hagyja-e magát kihasználni, vagy sem..persze az is randa dolog, ha vki kihasználja más gyengeségét..vagy tudatosan, vagy nem, de ez is egyforma az életben meg a fórumon.



    Különbségekből tetszenek babó által összeszedettek..

  • 2007.09.19 14:31:38hupli4

    Borcsika, igen, én is erre gondoltam. Első gyerekes anyuka lévén valóban jó hasonszőrűekkel nem csupán fórumozni, hanem találkozni is.

  • 2007.09.19 15:19:56marywolf

    Én mirc-eztem nagyon sokáig, volt egy társaság az #almafa chet en rajta. Az volt a különlegessége, hogy az új tagot mindig valaki hozta, de csak olyat, akit személyesen ismert. Ez nem volt feltétel, ez így alakult. Haltalmas beszélgetések voltak. És minthogy megvolt a szövevényes háló, valaki ismert valakit alapon, egyre több embert ismertünk meg személyesen is.

    Volt egy olyan eset is, amikor a könyvtárba mirceztem és valahogy észrevettem, hogy a pár asztallal arrébb ülő srác is, akit már ismertem a többiek révén, sokat kávéztunk. Erre kiderült, hogy ő az a dowan névre hallgató egyén, akivel egyész héten vitatkoztom különböző életbevágó leméletekről. Személyesen meg nagy haverok voltunk, de mircen mindig elkapott az indulat, ha feljött.

    Azóta is jóba vagyunk.



    A Poronty meg második otthon, olyan mint egy nagy könyvtár és mint egy jó bár, ahol mindig benn ülnek a legjobb haverjaim és én bármikor beszaladhatok elmondani a nagy híreket vagy a kis pletykákat.

  • 2007.09.19 16:11:27andie

    "A Poronty olyan mint egy nagy könyvtár és mint egy jó bár, ahol mindig benn ülnek a legjobb haverjaim és én bármikor beszaladhatok elmondani a nagy híreket vagy a kis pletykákat."



    Ez nagyon tetszik, és nagyon találó!

  • 2007.09.19 16:39:58lii

    biztos igaz, amit win írt, nem tudhatom, mert hiába a 10 évnyi netes tapasztalatom, ez az első igazán "csajos" hely, ahol megnyilvánulok. irc-s, gamer, blogger, vegyes fórumozó körökben zömmel pasikat ismertem meg, vagy fiús lányokat (mondjuk jópár évvel ezelőtt a netezés, számítógépezés inkább fiús dolognak számított). én nem emlékszem, h. a fent leírt jellegű fúrással-faragással találkoztam volna. persze az erővonalak, klikkek, viták, pletykák mindenütt megvoltak, de ezek egy irl társaságban is megvannak általában.



    a találkozókról is inkább kellemes emlékeim vannak, ma már kb fele-fele arányban vannak az irl megismert és a neten beszerzett barátaim, haverjaim.

  • 2007.09.19 17:30:58kaposztalepke

    lii: ez úgy általában igaz, hogy a pasiknál kevesebb a fúrás...direktebbek. Inkább egyenesen intézik a dolgaikat, de igen, ez is igaz IRL is. Én mérnökként férfikollégákkal dolgoztam, nálunk az irodában tökjó volt a hangulat, ha vmi zűr volt, max elküldték egymást melegebb éghajlatra, vagy megmondták szemtől szembe, de nem voltak nagy sunyi alátevések, és hosszú haragvások/durcik. Annyi, és kész. És nagyon jól éreztem magam. Női irodákban (pénzügy, logisztika, stb) persze mindig ment a hátamögöttpletyka meg mindenféle. Nagyon utáltam volna ott dolgozni.

    Ez nyilván neten is kijön, és valóban, nekem is az utóbbi években lettek női netes ismerőseim (leginkább innen, meg az egyszervolt.hu-ról), előttwe 95%ban pasik voltak.



    Amúgy jó sztorik voltak régen, amikor az IRCet kezdtem, a BME-n is még sokkal kevesebb netes gép volt, nálunk a koliban elsőéves koromban a gépteremben kb 5, csak DOS, és DOSos telnetprogival telneteltünk UNIX-szerverre, ahol irc-eztünk..grafikus felület persze sehol, csak karakteres, összes csati(szoba), msg (privi) egyben egymás alá pörgő sorokban...mindent paranccsal kellett megadni, nemám kattingatni, esetleg pár soros segédprogikat írtunk, hogy legalább az msg-ket inverzben lássuk, hogy időben feltűnjön, mert ugye csak jöttek a sorok, jöttek a sorok..;) Szóval elég szűk réteg netezett..és az egyetemen is egy-két gépterem volt, ahova jobban be lehetett jutni géphez.

    Így nagyon bírtam az olyan sztorikat,többször is megesett, amikor bezsélgetek vkivel IRCen már egy órája, mindenféléről csevegtünk, aztán kisült, hogy "mit is mondtál, BME-s vagy? Honnan netezel?" -"a D401-ből", -"kék pulcsi van rajtad?" -"aha" -"akkor fordulj hátra, két sorral mögötted ülök" :)



    de jártam úgy is, hogy beszélgettem egy sráccal, éppen Szegeden volt vmi szerepjátékos táborban, és aranyos gyerek volt, nagyon gátlásos, bizonyos doglokban meg ráadásul nagyon régimódian nevelték, egyidős volt velem, de magázott..mindenkit magázott alapból. Nagynehezen meggyőztem, hogy tegezzen nyugodtan (utána is majdnem mindig magázott, kivéve, ha nagyon rászóltam, hogy neeee), és rávágtam, hogy majd iszunk egyszer pertut. Mondta hogy oké, de teával, mert nem iszik alkoholt. Mondtam, hogy rendben, ha ráér, várom..persze ezer szmájlival...erre rábökte hogy ok, megy a vonathoz, hajnali 5 körül nálam lesz a koliban...azt hittem hülyéskedik, meg utána kilépett, hogy akkor rohan a vonatra. És hajnali 5kor megjelent a koliban a szobám előtt:) 8ig ült nálam, megivott 3 liter teát, nagyon gátlásos visszafogott srác volt, alig mukkant meg, én meg részben zavaromban, részben mert nagy volt a csend, jártattam hegyekben a számat, meg főztem az újabb és újabb teákat..:) aztán ment dolgozni. Utána azt hittem, hogy totál kiakadt, vagy az agyára mentem, meghogy hát meg sem mukkant, biztos sz*rul érezte magát, csak nem mert szólni..de aztán hetekig köszönte, hogy milyen jól érezte magát, milyen finom volt a tea, meg minden...ugyanazon a csatin voltunk, úgyhogy egy ideig néha beszélgettünk még...

    vagy amikor az egyik sráccal (ircop volt) megbeszéltük, hogy talizunk, és együtt kajálunk az egyetemen, előtte volt a szülinapom, és emlékezett rá, meg arra is, hogy imádom a tejszínhabot, és odaállított 3 doboz tejszínhabspray-vel a menza elé:) Szóval nekem jó emlékeim vannak:)))



    Persze anno egész más volt, sokkal szűkebb réteg volt, jobban ismert mindneki mindenkit legalábbis nagyjából...kevésbé volt "veszélyes" ismerkedni, mostmár sokkal bizalmatlanabb lennék, nagyon felhígult minden, ki tudja ki lóg már fent a neten, és tuti fele dologba nem mernék belemenni, amibe akkor igen:)



    Ahh, kezdek nosztalgiázni, azt hiszem öregszem:)

  • 2007.09.19 17:41:28Borcsika

    5-6 évvel ezelőtt is voltak bunkók, de nem volt ennyire széles a skála. akkoriban bepróbálkoztak, és nehezen ugyan de el lehetett hajtani őket. ezek az emberek, mivel a normálisak közé már nem mentek, mert nem foglalkozott velük senki, elmentek különböző aberrált fórumokra csetelni. és vagy ottragadtak, vagy valami topiktalin fenyársalták őket:-) VICC VOLT!!!!



    De a Poronty az tutti. Ugyan itt is vannak nézeteltérések, meg hergelők, de sokkal kevesebben.

  • 2007.09.19 17:44:06kaposztalepke

    Borcsika: igen, még 5-6 évvel ezelőtt is más volt..amikor én kezdtem 10-11 éve, meg pláne...hát ezvan:)

  • 2007.09.19 19:27:09lii

    off

    ó, a nosztalgia. :)

    kaposztalepke, nekem a teás sztoridról eszembe jutott egy irc-n megismert srác, akit elhívtam pécsre, bulizzon velem + a barátaimmal, csak úgy haverilag (nem randi célja volt a dolognak) mert elég sokat beszélgettünk online.

    hát az elég kiábrándító volt, kiderült, h. a srác hozott magával otthonról palackozott vizet, mert hátha pécsett nem iható a víz, majd amikor beültünk egy pizzériába, nem kért semmit inni, mondván, neki elég a jó hazai víz. a buli pedig abból állt, h. a barátaim leléptek fél órán belül a srác stílusa miatt, én meg hallgathattam a vonata indulásáig, h. bezzeg az ő szülővárosa mennyivel jobban néz ki, mint ez a vacak pécs. :)) szóval nemcsak fenékig tejfel volt akkoriban se az online ismerkedés.

  • 2007.09.19 19:40:02kaposztalepke

    lii: jaja, ez benne volt keményen persze akkor is :D

    Nomeg akkor sem ártott észnél lenni, saját hülyeségem és naivitásom miatt majdnem kerültem hülye helyzetbe is, persze ez is benne volt.



    Meg röhögtem is nagyokat, amikor koleszos barátnőim egymástól függetlenül randiztak ugyanazzal a sárccal (elfelejtettek infotcserélni, így a másik is belefutott), és mindegyik tök romokban jött meg, hogy milyen "randa, buta" stb..és utólag rakták össze, hogy két nap különbséggel ugyanazzal taliztak ;)



    Amúgy nekünk az egyik "törzscsatin" volt egy elég fárasztó srác, aki amúgy jószándékú votl, meg aranyos, de eszméletlen sok nehezen tolerálható hülyesége volt...pl feljött Bp-re pizzázni, és egyszercsak elkezdett izélni, hogy nemsokára megy a vonata, menjen-e, vagy még maradjon...hát, gondoltuk biztos nagyon ritkán megy vonat, és fél éjszakára ittragad, ha nem éri el...aztán úgy döntött, hogy még marad. MAjd egy óra múlva eljátszotta megint..és két óra múlva...minden alkalommal 10 perc hangos tanácstalanság...és kiderült, hgy óránként megy vonata...;) szóval persze benne van minden a pakliban :D

  • 2007.09.19 19:53:38nutika

    én nem nagyon próbáltam még más fórumot (na jó, egyszer-kétszer), de a Porontyot nagyon szeretem (bocs az OFF-ért: olyan, mint a Harry Potterben Lunának a DS szakkör: mintha lennének barátaim... ;-)). Itthon csücsülök a gyerekkel, alig látok kifejlett homo sapienst a páromon és a szomszédon kívül hetekig, a játszótértől meg mindig elriasztanak azok az anyukák, akik szemmelverik a fiamat, ha összehomokozza a loknis kislány pólóját ("szegény kislány, tiszta homok lett a ruhája" - akkor minek viszi a homokozóba???) - szóval jó tudni, hogy vannak még hozzám hasonló népek.

    Nekem a Porontytali is nagyon jó élmény volt - kedves, közvetlen embereknek tűntetek, kár, hogy olyan hamar le kellett lépnünk... Remélem, lesz még alkalmunk személyesen találkozni.

  • 2007.09.19 20:42:30babó

    nutika!



    jöhetsz a mi homokozónkba, lányom a fő homokbanhentergő, még egy kevés nem árt neki :)



    ui: írtam egy poént Lunáról a HP7-ből de kitöröltem hátha még nem olvastad... ;))

  • 2007.09.19 20:52:28gusztika

    Most utána számoltam, hogy hány éve is pötyögöm az üzeneteket a billentyűzeten. 14. Már tinédzser vagyok a kibertérben. :) És akkoron nagyon nem úgy nézett ki, hogy majd babamamapapa blogot olvasok egyszer. Sőt, azt se hittem volna, hogy anyukák topikjába fogok írkálni. Most be is párásodott a szemem. :)

  • 2007.09.19 21:21:47marcangoló

    Ó, nekem sikerült egyszer egy olyan onlány ismerőssel randiznom, aki apám lehetett volna. Ráadásul úgy nézett ki, mint Szacsvay László. :-) Soha többet nem csináltam ilyet. Szért a zuram is a netnek köszönhető. Csak áttételesebben.

  • 2007.09.19 21:37:52jidele

    marcangoló: ez nem az én napom, nem találom, hogy hopl offoltunk eddig. Szóval köszönöm, mindig annyira meg tudsz nyugtatni. egy naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaagy viruál ölelés:D

  • 2007.09.20 08:15:18AP

    a fórumos típusokkal egyetértek



    ezt is untam meg bennük..

  • 2007.09.20 09:01:47marcangoló

    Jidele, köszi, és bármikor! :-)))

  • 2007.09.20 23:33:40nutika

    Babó: köszi a meghívást, megnyugtat, hogy vannak normális anyukák! :-)

    hát már hogy ne olvastam volna! :-)

  • 2007.09.21 00:02:28kaposztalepke

    a mi törzsbandánk a kisjátszónkon tökjól összeverődött, kár hogy szétszéledünk, ovisak lettek a gyerekek, többen vissza dolgozni..



    én nem tudom, nálunk az anyukák játszani viszik a gyerekeket, ergo homokban ülni is, nempedig kiállításra, és koszos is mindegyik a végére, ahogy azt kell :D

  • 2007.09.21 14:06:27kovvacs

    hirtelen elkapott a romantika:

    énidén már a 11-ik évfordulót ünnepelem.

    Ráadásul hardkórban kezdtem:

    1996 október közepén elmagyarázta nekem az egyik kolitársam, hogy mi a csuda az az internet, ami immáron be van vezetve a koleszba. Másnap pedig megmutatta, hogyan működik az irc. Lehet, hogy eggyel több diplomám lett volna, ha nem történik meg velem ez a szörnyűség :P Innen nem volt megállás. Amíg lassú csövekre voltam kötve, maradt az irc, később a fórumozás, ennek mellékhatásaként pedig férjhez mentem :P

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta