SZÜLŐSÉG

Az anyák is balfaszok néha

2007. szeptember 12., szerda 10:50

Nem csak az apukák bénáznak időnként, például a bébiételes polc előtt, bevallom férfiasan, én is szoktam zavarbaejtően suta lenni. így történt ez tegnap is, amikor szerettem volna meglepni a családot egy finom vacsorával. A dolog igen rosszul sült el. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nő vagyok, így illene értenem a főzőcskézéshez is. Legalább annyira, hogy ne égessem szénné a kaját. Konyhatündérek jobb, ha nem olvassák el kalandomat.


Az egész úgy kezdődött, hogy ellenállhatatlan vágyat éreztem egy kis pepecseléshez a konyhában. Délután piacoztunk hát a lányaimmal, vettünk leveszöldséget, hogy megcsináljam a kedvenc zöldséglevesüket. Közben kitaláltam, hogy kifőzök egy kis durumtésztát és rittyentek mellé virslipörköltet, merthogy az milyen egyszerű.

Nem is értem, miért álltam neki egyszerre tésztát főzni, hagymát pucolni, és virslit vágni. A lavina abban a pillanatban indult el, amikor belezuttyantottam az összevágott hagymát a serpenyőbe, a lábosban pedig olajat tettem fel melegedni, hogy abba is teszek majd egy kis hagymát a leveshez. Szélsebesen virslit vágtam, rádobtam a hagymára és lefedtem.

Aztán nekiálltam zöldséget tisztítani, közben a gyerekeket kerülgettem, akik macskásat játszottak a konyhában. Mivel a fedő nem engedett ki illatokat, nem éreztem a közelgő bajt. Már csak azt állapítottam meg, hogy a hagyma a virslivel együtt alaposan megégett. Lehúztam a tűzről, közben a leveslábosba beleöntöttem a másik adag hagymát. Ekkor ordított bentről a lányom, hogy a kicsi bepisilt.

Kirohantam levenni a pisis ruhát, tisztát adni és feltöröltem a padlót. Mire visszaértem, természetesen ez a hagyma is odaégett, szerencsére csak enyhén. Rádobtam a zöldségeket, majd azon tanakodtam, hogy tudom megmenteni azt a szerencsétlen 10 virslit, amelyek oldala kicsit elszenesedett. Ráöntöttem egy pohár tejfölt, tettem rá sót és borsot, de sajnos az égett ízt semmi sem tudta elvenni. Kiborítottam az egészet a vécébe.

Ezek után észrevettem, hogy a levesbe elfelejtettem beletenni a zellert, sőt, mi több, borsot és sót sem adtam hozzá. Pótoltam a hiányt, és még épp forrás előtt sikerült lejjebb tekernem a tűzhelyet. Aztán felhívtam a férjem, hogy hazafelé hozzon vacsorának valót. Végül tejfölös tésztát ettünk. Azt legalább nem rontottam el. Viszont takaríthattam a romos konyhát.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.12 12:55:41manci

    Pénteken almás rétest csináltam. Először adtam egy evőkanál sót a reszelt almához. Aztán jó alaposan átmostam az egészet, mert nem volt itthon több alma. Igaz, így a gyümölcs ízének jórésze is elveszett, de sebaj, a lelkesedésem még vitt előre.



    Ezután konstatáltam, hogy zsemlemorzsa sincs itthon. Találtam viszont egy doboz mélyén búzakorpát. Gondoltam ez is jó lesz. Lehet, hogy jó is lett volna, de a réteslapra szólva erőteljes dohos szag ütötte meg az orromat. Csak ezután néztem meg a lejáratot: kb. fél éve ki kellett volna dobni.



    Leszedtem a felső réteg réteslapot, újat terítettem, átmentem anyósomékhoz zsemlemorzsát kérni.



    Ezt követően végülis már csak a happyend van hátra: csak egy kicsit égettem oda a rétest, az én drága családom pedig az utolsó falatig elfogyasztotta :)

  • 2007.09.12 13:48:29hopotty

    próbált már valaki zsemlemorzsa helyett búzadarában megforgatott rántott húst gyártani? aki még nem, ne is próbálja ki :)

  • 2007.09.12 14:00:05babó

    kedves ismerősöm (fiú) tejbemorzsát gyártott...

    (tejbegríz helyett). nem lett jó :))

  • 2007.09.12 14:13:21anita79

    Szerintem ez nem balfaszság, csak néha az ember lánya fáradtabb a kelleténél. Többször előfordult már velem is, hogy jobb lett volna ha aznap eltíltanak a konyhától.

    A legemlékezetesebb az volt mikor az öcsémet és a barátnőjét vártuk vendégségbe. Finom házi kakaós-, vajas-, és fahéjjas csigát akartam nekik sütni.Jól megkentem az amúgy tökéletes tésztát vajjal, hogy jó puha legyen, hát mondanom se kell, hogy mind kifolyt belőle és az egész nem volt más mint vajfürdőben úszó kakaós, fahéjjas trutyi.

    Egyik nap pedig feltettem melegedni a maradék levest, úgy gondoltam nem lesz baja és nekiálltam felporszívózni, nem kellett volna. Dobhattam ki lábosostól az egészet.:-)))



    hopotty : én már próbáltam, érdekes volt :-)))

  • 2007.09.12 14:14:39boribon

    Én is épp a múlt héten égettem tönkre egy lábost. Vizet forraltam benne... másfél órán át. Viszont a tegnap esti levest csak majdnem felejtettem el megfűszerezni, az utolsó pillanatban mégis eszembe jutott. Csak előtte kétszer is megkóstoltam, és sehogy se értettem, hogy miért nincs íze. Nagyon röhögtem, mikor rájöttem. Mentségemre szolgáljon, hogy közben háromszor mentem föl Bori szobájába fölhúzni neki a zenélős egeret, hogy nyugton legyen míg főzök.

  • 2007.09.12 14:26:36rnagy8

    Én még nem mertem nekiállni főzni, csak vajaskenyeret, de aprócska gyermekem Murphy lánya, és megérzi, ha a konyhában vagyok, egyből felébred. Ennek következtében párszor sikerült úgy kifőznöm a mellszívót és társait, hogy teljesen kifehéredtek a vízkőtől, és kezdhettem elölről az egészet.

    Kedves férjem ilyenkor azért oda szokta bökni, hogy "mert olyan sokfelé kell figyelned!" Nem, csak kétfelé, de ezek szerint ez is meghaladja a képességeim mostanában.

  • 2007.09.12 14:43:30hopotty

    egyik barátom felesége külföldi, nem nagyon ismerte a mákot, a mákostésztát meg aztán végképp nem. srácnak viszont kedvenc kajája volt, így aztán a leányzó megkérdezte az anyóst, miképp kell elkészíteni: főzd ki a tésztát, szűrd le, keverd össze cukros darált mákkal, és kész. nos hát, egészen jól indult a dolog, két teendő sorrendje cserélődött fel csupán: a leszűrésé és az összekeverésé...

    azóta már azért nagyon jól csinálja :)

  • 2007.09.12 14:47:37Leona

    hopotty: én igen !!! :)))

    (Igaz, voltam vagy 10 éves...) Eltartott egy darabig, míg rájöttem, mé' nem barnul már az a rohadt panír... Akármennyit sütöttem, mintha egyre csak fehérebb lett volna :)



    Én a sütiket szoktam kifolyatni a tepsiből. Legutóbb a szilvás lepényemet. De mikor Alvómackóék jöttek, akkor is valami túrós folyt :)

    Próbált már vki sütés közben sütőt takarítani? Mert én iggggen!



    Sajtmártással is jártam már meg. A hozzáadott lisztet kávéskanál helyett evőkanállal mértem, és sokáig tartott, mire rájöttem, mitől lett olyan sűrű bodag.



    Meg sütöttem olyan kalácsot is, amit a kutya sem evett meg. Csak fintorgott, és olyan szemeket meresztett rám, mint a Shrekben a macsek.



    Meg tojást is főztem már szénné.



    Ahogy így elnézem a listát, kezdek csodálkozni, hogy engem bárki is feleségül vett... Fentiekből nem látszik, de én jól főzök! Csak az a baj, hogy szeretek kísérletezni+szeleburdi vagyok.



    Azt már el sem kéne mondanom, hogy mindkét gyerekem első szülinapjára én akartam csinálni a tortát, amiben azért jó szokok lenni. Ezen két alkalommal azonban jól elbaszarintottam. Az elsőt csak "ronda de finom" szinten, a másodikat kanál nélkül nem lehetett a magunkévá tenni.



    Na jó, befejezem a felsorolást, mert kezd ciki lenni :)

  • 2007.09.12 14:57:10Magdus_

    Jó kis kommentek :))).

    Én várandósan voltam nagyon szeleburdi. Meghívtam egy holland barátnőmet és párját, hogy rittyntek nekik egy igazi kis bablevest,mert olyat még nem ettek. Igan gonddal és aprólékossággal készítettem el, de egész idő alatt olyan hiányérzetem volt. Mikor ettük a levest (egyébként mindenkinek nagyon ízlett) meg is jegyeztük a párommal: "valami mintha hiányozna ebből a levesből". Csak mikor elmentek a barátaink vettem észre pakoláskor, hogy a bab a szekrényben maradt. Az valahogy kifelejtődött :))))). Na nem baj, majd máskor bepótoljuk....

  • 2007.09.12 15:11:22animani

    Egyéves a gyerekem, nehéz volt megszokni, h. több részletben főzök: leveszem a félkész hagymát a tűzről, ha tudom folytatni, visszarakom stb... És igen, jóval több étel nem úgy sikerül, mint azelőtt. Meg oda is égett jópár. Az egyik csak kicsit és a férjemnek annyira ízlett, h. azóta mindig úgy kéri a tökfőzeléket,(nem tudja, h. odaégettem) :D Általában kapkodok, pedig egyre inkább igaznak bizonyul a mondás, h. lassan járj... Csak hát annyi mindent szeretne belesűríteni az ember az időbe, amíg a kicsi alszik. Ha meg nem alszik, még nehezebb, mert egy darabig szépen eljátszogat, de azért volt, h. a lányommal a karmon habartam a főzeléket.Most - ez a legfrissebb - a kenyérpirítóra olvadt rá a termosz teteje / pohara... Valszeg mindkettő kuka. :-(

  • 2007.09.12 17:06:32katampusz

    legutóbbi roncskajám a múlt heti tökfőzelék. (nagy tökfőzelékfanok vagyunk, nagyi recepje szerint készítem, mennyei eledel)

    szerencsére előre kivettem egy adagot a porontynak, majd szépen felöntöttem tejjel és tettem bele ecetet.

    csak megsavanyodott a tej, plusz megdőlt az ecet. mikor megkóstoltam, csillagokat láttam az ízétől. a vécében végezte az egész fazék.



    a poronty szépen bepapizta a saját (még nem elszúrt) adagját, egész délután finom kaporszag lengte körül.

    átminősítettem elég jó evőből kitűnő evő kategóriába. :)



    szénné égett rizs, elsózott leves, kanállal ehető torta nálam is van. havonta egyszer minimum. ehavi különdíjas háztartási ténykedésem mégis a gyerek _új_ cuccainak kimosása volt, melynek során 4 darab fehér body rózsaszínné változott...

  • 2007.09.12 17:48:27Borcsika

    Nekem az eddigi legnagyobb bakim egy krumpli főzelék volt, amit senki nem hisz ela környezetmben, mert hiresen jól főzök, ez nem öntömlyénezés, mások állitják. Szóval, ama ominózus főzelék igy utólag belegondolva azért lett olyan, amilyen, mert kevés volt a viz, kicsi a lábos, és túlfőztem a krumplit. Nos ebből keletkezett egy beton állagú végtermék. A gáz az volt, hogy azt másnapra főztem, és még melegen ki is mertem az edénybe, igy csak másnap délben a melegitéskor derült ki. Kiöntöttük a wc-be, mert a férjem nem mert a kutya elé önteni.



    Amikor terhes voltam, akkor meg mindig mindent elejtettem. Volt olyan nap, hogy a férjem arra ért haza, hogy a konyhában egy tálba szedegetem össze immár a 3. bögrét, mert mosogattam. Aztán azon a 7végén elmentünk, és vettünk egy mosogató gépet.

  • 2007.09.12 18:46:48martine

    Ez olyan jóóóó :))) Nem kárörvendés, a sorsközösség boldog átélése :) Terhesen még csak folyton mindent levertem, elfelejtettem, a hasamat bevertem - az igazi mélypontomat akkor értem el, mikor a kicsi született, a nagy meg 1,5 volt: képes voltam akár a vörös izzásig mindennap odaégetni még a teának feltett másfél liternyi vízzel teli kancát is, kimostam gépben Apa mobilját (két évvel később az enyémet ejtettem le a negyedikről) és annyi, de annyi hülyeséget beszéltem :)

  • 2007.09.12 19:02:09martine

    Hopp... hülyeségbeszélés nem marad még abba: szóval nem forraltunk sosem vizet másfél literes kancában, sem egyéb állatban :) Kanna, természetesen :)



    Közben eszembe jutott a legcikibb/legviccesebb balfaszságom :) A nagy épp leszokott a pelenkáról és gyakorolta a wc-re menést. Nekem persze csöngött a mobilom, volt egyetemi tanárom, hogy lenne vmi munka, néhány napos, vállalom-e? mondja a részleteket, én hallgatom nagy odaadással... A fiam közben a wc-ről nyifeg, hogy de neki nem csak pisilnie kell - mire én - vállamhoz szorítva a telefont, segédkezve neki a készülődésben belesuttogom a telefonba: "Hát akkor most húzd le a nadrágodat, édesem!" khm... :))) A telefont a vállammal nem sikerült igazán jól befognom - volt nagy döbbenet, aztán nagy röhögés a másik oldalon :))) Szerencsére vagyunk olyan viszonyban, hogy nem volt nagyon ciki, azóta együtt röhögünk azon, hogy gyes mellett telefonszexet is vállalok-e - mindenesetre azóta nagyon figyelek, hogy mi hallatszik be a telefonba :)))

  • 2007.09.12 20:21:44koaladia

    Az egyik haver specialitása a szezámmagos rántott tűzhely (szezámmagot akart pirítani, de az nem az edénybe végezte), illetve a mosószeres tojásrántotta (a vizet olajnak nézte és vígan sütött-főzött rajta tojást) :-)))



    Az én specialitásom tizenpár évesen az olaj nélküli rántotta (fene tudta, hogy kell bele, de mosogatáskor megvilágosodtam), illetve a kézimixer puloverre tekerve (mikor kihúztam nem kapcsoltam ki, mikor visszadugtam leugrott a konyhapultról és megtámadott, de olyan szinten, hogy totál letekerte rólam a garbót!) És mindez persze anyós szeme láttára, és akkor elhagzott életem leghülyébb mondata: "Sebaj, ez mindenkivel előfordulhat!"

  • 2007.09.12 20:37:19boribon

    Martine, könnyesre nevettem magam a "telefonszexes" történeteden. :-)

  • 2007.09.12 20:41:00Gézengúz_Évi

    És az milyen, hogy folytak a könnyeim a röhögéstől kora este miközben olvastam a hozzászólásaitokat, majd egy pukkanásra lettem figyelmes a konyha irányából, és miközben itt röhögtem rajtatok, elfőtt a tojásomról a víz, és szétduuurrant??????:))))))))))))))))))))



    martine, telefonszex rulezz:))))

  • 2007.09.12 21:05:21kandi

    Hát rég nevettem ennyit kommenteken, nagyon aranyosak. Én is sok kis hülyeséget csináltam már. Az egyik próbálkozásom a kenyérsütés volt. Akkor tudtam meg, hogy lisztérzékeny vagyok, gondoltam sebaj sütök magamnak kukoricalisztből. Na ha valaki ismeri, akkor az tudja, hogy olyant nem lehet. a fél kilós kenyér 1 cm magas 5*10 cm alapterületű cipőtalp lett. De azért megettem. Aztán gondoltam, mostmár nekem már csak ilyen kenyér jut. Aztán rájöttem, hogy azért szerencsére van jobb is.

  • 2007.09.12 22:21:05Turboanyu

    De jó olvasni ezeket a kommenteket! :-)



    Az én bénaságomat a nagyobb gyerekem örökölte - ő is képes a sima betonúton hatalmasat taknyolni, mert összeakad a két lábába. Olyanokról ne is beszéljünk, hogy mindent kiejtek a kezemből, nem húzom be a pénztárcámon a zippzárt, kiesnek az aprópénzek.... aztán ahogy szedem fel, leesik a kabátom... nyúlok a kabátomért, kiborul a táskám.



    De a legjobb 2 hete történt velem. Nem tudom, hogy bárkinek is van-e hozzámfogható tehetsége. Ugyanabban az időpontban egyszerre a világ két különböző pontján csináltam magamból komplett idiótát. Nem kicsit, nagyon. Történt ugyanis, hogy a gyerekek nagymamáztak, férj a világ másik végén, a barátnőmmel meg elmentünk beszélgetni. Az étteremben magamraborítottam az epershake-et. Totál telibe, melltől térdig. Rendesek voltak, beengedtek a személyzeti részre, ott álltam a wc-ben bugyiban és a kézszárítóval próbáltam elfogadhatóvá tenni a ruhámat. Megszáradt, de elől olyan voltam, mint aki összehányta magát, hátulról a lábam között(rózsaszín epershake) mintha összevéreztem volna magam. Mindegy hazasétáltam, mert nem akartam így metrózni.



    Otthon rendbeszedtem magam, bekapcsoltam a messengert, jelentkezett férjecske. Előzmények: a nyári balatoni fürdőruhás képek sokkoltak (miért nem mondta senki, hogy tehén vagyok????), így diétázni kezdtem meg eljártam karcsúsító kezelésre. Van egy kis digitális gépünk és ahogy fényképeztem a gyerekeket, csináltam magamról is két képet. Egyet oldalról, egyet előlről. Bugyiban, melltartóban. De nem abban a "dejónővagyok" pózban, hanem csak azt akartam látni, hogy pár hét múlva van-e változás. Tehát kinyomtam a domborodó pocakot, meg bevillantottam a rügyező narancsligetet. Háttérben a baszott nagy kupi - ruhák száradtak mindenhol, férjem bőröndje a nappali közepén, mellette ruhakupac, meg a gyerekek is szétszórtak pár játékot. A kis asztalról még nem szedtem össze a tányérokat a kajamaradékkal. Majd fényképeztem a gyerekeket tovább. Férj elutazott, vitte magával a gépet. Csakhogy elfelejtettük áttölteni a képeket a számítógépre. Megérkezett, összeszaladt a család - ott a szűk családi kör is minimum 3x annyi embert jelent, mint itt. Férjecske bekapcsolta a gépet, meglátta hogy van kép a gyerekekről (nem nézte végig, csak az első 2-3 képet látta), nosza azon nyomban összekapcsolta a gépet a DVD lejátszóval és bekapcsolta a diavetítést. Háááát, meglepődtek. A férjem mondta, hogy mire odaugrott volna, hogy kikapcsolja, már tovább is ment a vetítés és megint a gyerekek képei voltak a képernyőn. Szóval ahogy megszégyenülten gyalog hazaérkeztem a Plázából és leültem a számítógép elé, ez a jó hír fogadott, hogy imént mutatkoztam be a családnak. Kérdeztem, ki volt ott. Férjecske szerint "todos", vagyis mindenki. Ez anyóst-apóst, 3 hugicát, 1 sógort jelent. Mivel ezek ott kolóniákban élnek, tuti befutott egy-két nagynéni, nagybácsi vagy unokatestvér a messziről jött rokon köszöntésére.

    Szóval amíg bugyiban szárogattam a nadrágomat, ezek a hurkáimat csodálhatták. Meg hogy nem csak dagadt vagyok, de szar háziasszony is, aki nem tart rendet. Azt, hogy pocsék szakácsnő vagyok, tudták - bár ott kint egy ideig el tudtam titkolni, mondtam, hogy azokból az alapanyagokból nem tudok főzni, mert nincs tejszín. :-) Bepróbálkoztak, hogy azért van krumpli, rizs, hús meg mindenféle zöldség. Krumplitpucolni meg azért nem tudtam, mert csak kés volt, krumplipucoló nem. :-D

  • 2007.09.12 22:42:15Conodonta

    Turboanyu, minden részvétem a tied, marha kicsinek érzi magát a cikis helyzetek után.

    Vigasztalásképpen, csak annyit hogy nem vagy egyedül a világban! Tavaly karácsony, szenteste, minden rokon nálunk. Szerteágazó a rokonság, van benne egy kevésbé kedvelt nem nagyi (mostohaapám exanyósa)akinek eltérő az izlése a miénktől. Kaptunk tőle korábban egy olyan fenyőfás, vízesése, szarvasbőgéses olajfestményt, tutkó műanyag kerettel. Rendesek voltunk, megköszöntük és leparkoltattuk anyósomnák, aki tényleg örült neki, ki is pakolta a nappaliba.

    A történet természetesen azonnl törlődött a memóriámból, mert hát közmegelégedésre megoldódott.

    Jött az ominózus karácsony, és a nagyi megkérdezte, hogy hova lett az a tájkép. Nem ugrott be semmi, és élből elkezdtem szidni, hogy az a szörnyedelem, a közizlés elleni vétek, és még cifráztam....

    Ekkor megszólalt a nagyi, hogy hát az amit tőlem kaptatok, és megszólalt anyósom, hogy nem az ami nálam van?

    Égtem, mint a Reichstag. Kimagyarázni sem volt erőm, Életem Értelme pedig lakonikusan annyit közölt a fagyottan hallgató társasággal, hogy nem tetszett tovább ajándékoztuk. Végül is igaza volt.



    Nagyon, nagyon kicsinek éreztem magam utána. Ja, és szerencsétlennek is.

  • 2007.09.12 22:57:19levendul

    Tünde, ez jó ötlet volt :D



    Leona, sütikifolyatásban én is menő vagyok



    és a nagycicis szoptatós fényképeimet is sikerült már megmutatni a szomszédainknak

  • 2007.09.12 22:59:18andibandi

    Jaj de jó. Nem csak én vagyok béna.

    Legutolsó nagyobb húzásom az volt, hogy nekimentem egy nagy(üveg)tál meggyel az ajtófélfának.

    Mindenhol meggy és a szilánk.

    Leégetés, kisebb baleset mindennapos.

    Egyszer a 4 éves fiam szólt: " Anya, vigyázz el ne vágd az ujjad!" A férjem pedig gyorsan felajánlotta, hogy majd ő felvágja. Ennyire rosszul áll a kés a kezemben.

    Bár a férjemnek is vannak húzásai. A múltkor leégettem a zsemlemorzsát és odaállítottam a 2. adaghoz, hogy keverje egyfolytában. Amikor ránéztem szépen keverte folyamatosan, de már szinte fekete volt.... A 3. adag sikerült.

  • 2007.09.12 23:00:04landi

    Fúú, nálunk a hajnali pelenkázás fulladt néhányszor totális röhejbe: gyerek sír, felkelek, persze éjszakai fény mellett, nehogy nagyon felébredjen, aztán ne aludjon vissza. Alig látom, de valahogy kibányászom az ágyából a pelenkázóra, kitapogatom a hozzávalókat. Kibontom a bazi sok patentot a hálózsákon, a rugin és a bodyn, majd a pelenkát. Profin kicserélem alatta, visszapatentolom az ezer patentot. Mikor kész vagyok, gyerkőc betojik ismét. Oké, semmi baj, új pelus előbányász, patentok ki, popó töröl, új pelenka alá. Hopp! Gyerek még pelenkazárás előtt pisil, nagyjából a szoba közepéig (mert én rutinosan elugrom). Úszik minden, nagy villany felkapcsol, váltás ruha elő, gyerek teli szájjal vigyorog a pelenkázón, remekül szórakozik.



    A legdurvább hajnalon 4 db pelenka és 2 váltás ruha fogyott. :-) És ezt jópárszor sikerült eljátszania apuval is.

  • 2007.09.12 23:05:44andibandi

    Mondjuk akkor még középiskolás voltam...

    Felvettem a frissen vasalt rövidujjúmat és láttam, hogy az ujja még gyűrött. Gyorsan kicsit megvasalom.

    Persze a karomat is jól megvasaltam. Leragasztottam egy hatalmas ragtapasszal és elrohantam a suliba.

    Anyukám este már arra jött haza, hogy három hatalmas csík virít a karomon. Két ekcéma között egy égés...

    Azóta tudom, hogy a ragtapaszra allergiás vagyok.

  • 2007.09.12 23:08:52andibandi

    A múltkor az uncsitesóm egy poharat keresett nálunk. Mondtam, hogy olyan pohár már nincs. "De, lenni kell emlékszem tavaly nyáron még volt egy csomó!"

    Nehezen értette meg, hogy nálunk a pohár tényleg fogyóeszköz.

  • 2007.09.13 00:12:27anyaallat

    egyszer egy szupermarketben tiszta erőből lefejeltem a süteményes üvegpultot. meg akartam nézni a sütit közelről, de nem vettem észre hogy üveg alatt van. Ezek után az eladócsaj megkérdezte az uramat, hogy röhöghet-e....

  • 2007.09.13 01:06:46Turboanyu

    :-DDD



    Egyik jobb mint a másik!



    Egyszer a barátnőmnek akartam sms-t küldeni, hogy "Szerinted mit fog szólni az anyám ha megtudja, hogy hétvégére megnyerte a gyerekeket és egy élő nyulat is?" Majd elküldtem. De M mint Mari helyett M mint Mama számára.....





    landi: nekünk az a fajta pelenkázónk (mint ez a képen: www.babashop.hu/catalog/product_info.php?products_id=37)

    volt, aminek az oldalánál kihúzható egy keret, arra lehet rátenni a kiskádat. Egyik este csak kiöntöttük belőle a vizet, de nem toltuk vissza a keretet, csak ráraktuk a kádat. Ez volt a szerencsém. Ugyanis hajnal 6-kor tisztába kellett tenni a kicsit, és abban a percben ahogy levettem róla a pelenkát, egy hatalmasat f..sott spriccelve, beterítve a kiskádat. Ránéztem az immár barna kádra, és azt gondoltam: most felemelem a fejem és ha a falon is barna pöttyöket látok, kiugrok az ablakon...és akkor nem tudtam, hogy ez csak gyenge előjáték ahhoz, ami következik. A kicsi egyszer békésen játszogatott a fürdővízben, majd hívott: "anyaaa, tessék", nyújtotta a kezében lévő dolgot, hogy vegyem el. Én meg csodálkoztam, hogy nem is adtam neki barna hengerszerű tárgyat. Aztán megcsapott a szag. Ja, és egyszer összekente a saját kakijával az etetőszék tálcáját, majd átnyúlt az ebédlőasztalra és oda is kent...:-S



  • 2007.09.13 07:20:00Hicudzsi

    :)))

    Nagyon jóóó :DDD



    Azt hiszem beszállhatok a buliba.

    Én szimplán a szerencsétlen kategóriába tartozom.



    Ha összetörik egy pohár, akkor a hatodik felmosás, söprés, porszívózás után is tuti másnap reggel a talpamban akad egy üvegszilánk.



    Ha veszünk tutiszálkamentes halat/halrudacskát akkor biztosan az enyémben lesz szálka.

    A hajszálakról - amiktől eszméletlenül undorodom - nem is beszélve.



    Aki ismeri a Galaxis útikalauz azon részét amiben van egy kamionsofőr és akárhova megy mindenhol esik az eső, mert ő az eső ura, az érti miért becézget engem a férjem: a hajszálak és üvegszilánkok kicsíny istennőjének :)))))

  • 2007.09.13 08:33:03landi

    Turboanyu, micsoda távlatokat nyitottál meg előttem! Előre félek. Kornél most kezd érdeklődni a lejjebb fekvő részei iránt. Asszem beszerzek egy kádas pelenkázót és nem szerzek be etetőszéket.



    Amúgy a hajnali bénázás külön kategória, tiszta némafilm hasraesős poénokkal.



    Volt egy totál K.O. időszakom, amikor olyan fáradt voltam, hogy az éjszakai felkelés helyett csak álmodtam, hogy felkelek. Pl. faszán tudok szoptatni álmomban, amig a gyerek az ágyban ordít. Egyszer a férjem fel is kelt a kiabálásra (szintén elég koki volt) és csak nézett, hogy Kornél mögötte ordít, míg én előtte bizonygatom ezerrel, hogy de hát a gyerek már rég itt van mellettem az ágyban. Aztán reggel kimagyaráztuk egymásnak az esetet, hát vicces volt.

  • 2007.09.13 08:47:28Leona

    Kakakenés nálunk is megvolt: kisszék, kisasztal, kád, boldog gyerek. A kutyakakás sztorikat is írtam már párszor, ha van rá igény megismételhetem...

    Igen, nálunk is látta már az egész család a "cicis-szoptatós" és a "meztelen-gyerekekkel-fürcsizős" képeimet, bár ezek nem az én érdemeim, én következetesen rejtegetem őket (külön könyvtár, stb...), da Apa valahogy mindig rájuk talál.

    Hááát, telefonszex nem volt, de megesett, hogy leteremtettem egy munkát hosszasan ecsetelő főnökömet, hogy "na, most már aztán elég ebből, fejezd be azonnal!" Igaz, hogy a WC-imádó, WC-papírt ipari mennyiségben tépkedő, WC-be gyömöszölő másfél évesemnek szántam a mondatot, de azt már nem tudtam koordinálni, hogy mit hova mondok, és a telefonba sikeredett intézni a felszólítást.



    A nagyobbik lányom pedig mindennek nekimegy. Falnak, ajtófélfának, utcán mindenféle oszlopnak, plázában az üvegkirakatnak.

    Bár bevallom, utóbbi esetnél nekem nagyon rosszul esett, hogy amíg a fájós fejű, krokodilkönnyeket síró lányomat vigasztalom, addig mások röhögnek.

  • 2007.09.13 09:06:54Borcsika

    Nálunk az irodában teli üvegajtók vannak. Amikor vége lett a felújításnak, rendszerint nekimentem néhánynak. No ekkor döntött úgy a vezetőség, hogy jól mutatna egy-két matrica (logós természetesen) az ajtókon, lehetőleg szemmagasságban.



    Arról nem beszélek, hogy tíz éve, minden alkalommal, amikor elmegyek a zöldséges előtt, ugyan abban a gödörben megbotlom. Először a magassarkúra fogtam, de aztán rá kellett jönnöm, szimplán béna vagyok.



    A terhesség óta sok bénaságom megmaradt. Azóta például képtelen vagyok úgy beleönteni a vizet a teafőzőbe, hogy a fele legalább ne menjen mellé. Terhesen ráfogtam az ödémára, mert amiatt nem éreztem az ujjaimat. Aztán szülés után ez már nem állt fenn, ellenben továbbra se ment. Eleinte nagyon idegesített, de aztán belenyugodtam, hogy béna vagyok, és kész. A család jókat röhög rajta, és amikor összejövünk, mindig megkérnek, hogy főzzek teát, és drukkolnak vadul, hátha rájövök a technikájára. Ez már így marad.

  • 2007.09.13 09:09:15Borcsika

    Leona, nem nézték meg a kislányod szemét, hogy esetleg nincs-e gond a térlátásával? A sógornőm kislányánál is ez volt, és tágították a pupilláját, amitől sokat javult.

    Egyébként meg dögöljön meg az a szemétláda, aki képes kinevetni egy kisgyereket. Én inkább nagyon sajnálnám. Összeszorult a szívem, ahogy elolvastam az írásodat.

  • 2007.09.13 09:20:41Borcsika

    Nálunk a Törpe 6 hónapos koráig rendszeresen éjjel jelzett, hogy jönne bújni. Olyankor én bementem, kihoztam, és odatettem magunk közé. Édes volt az összebújás, de folyton arra kellett figyelni, nehogy valamelyikünk ráfeküdjön. Ezért állandóan félálomban voltam. Már annyira hozzá szoktam, hogy ott alszik velünk, hogy amikor már nem igényelte ezt a fajta közelséget, és végig az ágyában maradt, soxor arra ébredtem éjjel, hogy azt álmodom, óvatosan kell fordulni, mert ott a baba. És olyankor fel is keltem, és tűvé tettem az ágyat, hogy hova lett a gyerek. Volt olyan, hogy még az apját is felébresztettem, hogy hol a gyerek. Kellett legalább 2 hónap, mire megszoktam, hogy már nem jön. Most majd megint aggódhatok, mert áttesszük rendes ágyba, a rácsosat likvidáljuk, mert reggelente ki akar mászni, és félek, hogy leesik a pelenkázóról, vagy a rács tetejéről, úgyhogy inkább megelőzöm a bajt. Így viszont szabadon garázdálkodhat éjjel, ha felébred.

  • 2007.09.13 09:24:07Leona

    Borcsika, inkább azzal van gond, hogy a lány előre megy, de oldalra/hátrafele néz...



    Akkor és ott valami ilyesmit gondoltam én is, valamit be is szóltam, csak finomabb formában. Ráadásul ez közvetlenül azután történt, hogy a kisebbet fellökte egy nő, mert ő sem arra nézett, amerre ment (mármint a nő), aztán pedig neki állt feljebb, hogy "minek rohangászik itt össze vissza a gyerek". Én a gyereket arra tanítom, hogy a felnőttekre nekik kell odafigyelni, mert a felnőttek nem figyelnek a gyerekekre. Sajnos sok ilyen irányú tapasztalatunk volt, így a gyerekeim ezt nagyon hamar megtanulták. :(

  • 2007.09.13 09:33:15Borcsika

    Ez is egy vicc, hogy a kis törpéknek kell figyelni a felnőttekre. Nekik, akiknek most nyílik ki a világ, és minden olyan érdekes és izgalmas.

    Ezeknek nincs gyerekük? Vagy már elfelejtették, hogy milyen volt, amikor az övék ekkora volt? Ellenben azt továbbra is fenntartom, hogy nagyon paraszt az, aki egy védtelen kisgyereket kinevet.

  • 2007.09.13 10:27:28milu

    Csorog a könnyem!

    Köszönöm csajok, olyan nyomott voltam egész reggel, megyek teszem a dolgom...jókedvűen..:-)

  • 2007.09.13 16:51:43gida

    Na, itt van néhány újabb tevékenység, amit nem célszerű egymással párhuzamosan végezni: Csomagolás a családnak az egy hétre történő elutazás előtt, poronty olvasgatása, tésztafőzés. :)

  • 2007.09.13 23:02:30futballistafeleség

    Gyerekek, hiszitek, vagy sem, az első cikktől kezdve olvasom a Porontyot hozzászólásostul, egy kezemen meg tudom számolni, hányat nem olvastam el. De ez: csúcs volt. Olyan kikapcsolódós, hangosan (nyitott szájjal némán - gyermek alszik) röhögős téma volt. Ma már túl vagyok néhány egyéb indexes cikken, ahol bár némileg szórakoztatóan, de tömegében nyomasztóan cikizős, beszólós, anyázós, jófejkedős embertársaink esnek egymásnak, és már épp kezdtem volna nyugovóra térni, de ekkor rátaláltam erre a kiválóan mókás kis témára, és a saját sztorikra... Hát ez igazás jólesett!

  • 2007.09.14 12:48:19Guruljka

    Az alábbi sztorira nem vagyok büszke, de le kell írnom, mert tanulságos, hogy hova vezethet a "mocskos"szájúság, ha az ember nem bírja visszafogni magát. Ez az én "balfaszságom" is egyben.



    Velem ez sajnos néha előfordul és MINDIG a nyüves budapesti közlekedésben. Én nem tudom miért, de amikor gyakorlatilag majdnem naponta előfurdul velem, hogy egy-két gyerekemmel kézenfogva sétálgatunk, mindig van legalább egy ökör aki vagy majdnem elüt, vagy viccesnek tartja, hogy a zebrán 5 centire tőlünk áll meg. Na, ilyenkor nekem leereszkedik a lila köd és egy mocskosszájú büdös banyává válok, aki valszeg egyáltalán nem tűnik intelligensebbnek, mint az éppen általa "dícsért" autós. Szóval ez már van egy ideje, és próbálom lenyomni a bennem lakó közlekedési sárkányt.



    A héten egyik nap sétálunk haza az oviból hármasban. Egyik kezemet a Nagy, másikat a Kicsi fogja. Amikor is, nagy elánnal felhajt egy kb 70 éves bácsi a vén Wartburgjával a járdára, hogy be ttudjon menni egy a kapun. Tojva arra, hogy ott éppen mi gyalogolunk. Szabályosan úgy ugrok el előle a két gyerekkel együtt repülünk.

    Erre persze felszívom magam, de a vészcsengő már csilingel, hogy NEM SZABAD ROSSZ PÉLDÁT MUTATNI!!! Ekkor az én kisebbik gyermekem megpróbálja kitépni a kezét a kezemből, és visszalépni, nanaá, hogy a kocsi elé! Erre én, aki éppen vissza szeretném fogni magam, de legszívesebben üvölteni kezdenék a következőket mondom viszonylag visszafogottan:

    -Maradj itt, Kicsim, mert a Vadbarombácsi elüt az autójával!

    Ekkor megszólal ékes csilingelő és erős hangján a Nagy:

    -Nem anya. Nem a Vadbarombácsi, hanem a Vadbaromnéni ÉS A Vadbarombácsi üt el minket.



    Szóval ketten ültek a kocsiban...

  • 2007.09.14 21:29:44babesz

    Én a lányom második születésnapjára készített tortámat nem vettem le a sütőlapról, azzal együtt tettem a tálaló tányérra. Ahogy fordultam vele a torta a fizika törvényeinek engedelmeskedve nagy ívben repült a padlóra. Még szerencse, hogy a bátyám a Daubner mellett lakik, vele hozattam pótlást.



    Édesapám, aki egyébként remek szakács, a nagylányom születésekor égette le - szó szerint - a konyhát. Feltette pirulni a hagymát, közben telefonált a férjem, hogy megszületett a gyermek, és küldött át képeket. Apu meg otthagyta a konyhát és ment a számítógéphez képeket nézegetni. Oltani kellett. Még szerencse, hgoy nem csak a főzéshez ért, de már többször festette a lakást is, így mire anyu hazaért a munkából addigra csak a heveny füstszag emlékeztetett a reggeli eseményekre.

  • 2007.09.14 23:12:46koaladia

    Tényleg úgy örülök, hogy nem csak én vagyok nyomi :-D :-D :-D

  • 2007.09.14 23:13:20koaladia

    Persze kizárólag pozitív értelembe :-D

  • 2007.09.16 12:47:09beste

    Édes Lányom, a kívül szénné égetett - belül véres grillcsirkék királynője szól Hozzád. Ez piti dolog, amit leírtál. Tudsz úgy kávét főzni, hogy utána legalábbis meszelni ne kelljen? Én nem.... és még sorolhatnám.

  • 2007.09.16 12:47:16beste

    Édes Lányom, a kívül szénné égetett - belül véres grillcsirkék királynője szól Hozzád. Ez piti dolog, amit leírtál. Tudsz úgy kávét főzni, hogy utána legalábbis meszelni ne kelljen? Én nem.... és még sorolhatnám.

  • 2007.09.16 16:09:58méregzsák

    körözöttbe őrölt kömény helyett őrölt kardamom - sajátos íze volt...

    és persze én is égettem már oda egyetsmást, de ki nem?

    Amúgy a telefonszexen és a sütispult lefejelésén könnyesre röhögtük magunkat... Köszi mindenkinek a sztorikat!!!

  • 2007.09.16 16:36:36Moira

    A párommal jókat derültünk azon, h nem csak én tudok bénázni. Aztán tegnap este amikor hazajöttünk apáméktól a tőlük kapot kaját feltettők a tűzre, hogy párolódjon még egy kicsit.Aztán leültünk a tv elé, kajáltunk, etettem a kicsit, stb. Aztán eszembe jutott a kaja. Nem kicsitt égett oda bár a párom a nem kozmás részt lelkesen megette. A poén azonban az, h a kajában lévő krumpli még így(töbszöri főzés ellenére) sem puhult meg. :-))

  • 2007.09.16 22:32:18jidele

    írtam egy hosszút, elküldtem, csak épp nem vettem észre, hogy addig ficeregtem, amíg kihúzódott a gépből a net zsinórja. Így most nem fogjátok megtudni, milyen überbéna vagyok:D

  • 2007.09.16 22:35:28jidele

    na jó, a kedvencem elmesélem. Sokadik felvonása egy kezdetektől haldokló kapcsolatnak: randevú a Szódában (ez már eleve mindent elmond az ügyről, de mindegy...)

    válasz sms a nővéremnek: "most nem tudok a géphez menni, épp B-t próbálom elcsábítani." aztán néztem bután, amikor a srác elém rakta a telefonját ezzel a szöveggel...

  • 2007.09.16 22:57:53Moira

    jidele :-)))

    Én életem első szerelmének irtam eléggé khmm, erotikus tartalmú sms-t. Aztán jött a válasz e-mail, miszerint ő annyira ritkán használja a telefonját, h az anyja és a nővére is gazdasági okokból az övét használja....Azt mondta jót röhögött amikor a nővére hozta a telefont h üzenete jött.

    Én nem röhögtem.

  • 2007.09.17 21:48:39Turboanyu

    Ó én egyszer szétégettem a borsólevest. Addig melegítettem, amíg teljesen elpárolgott róla a leves és a benne lévő zöldség megégett.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta