SZÜLŐSÉG

Micsoda? Nő ez a férfi?

2007. szeptember 8., szombat 09:34

Az alábbi szüléstörténet kereken hét éve íródott. Ahogy visszagondolok, nem is én voltam, olyan fiatal, naiv kislány lehettem még. Csodálkozva néztem mindenre, jé, terhes vagyok, jé, kórház, de jó, gyerek! Ma már rengeteg mindent másként tennék, meg máshogyan élnék meg, de hát az a jó, hogy akkor ezeket még nem tudtam és az is jó, hogy a második szülésemnél pedig már igen. De lássuk ezt a korai történetet!


Hajnal 4-kor elfolyt a magzatvíz. Vagyis egy adag, aztán semmi. És csak olyan rendszertelen fájásaim voltak, nem is nagyon foglalkoztam vele. Ez a kiírás előtt 3 nappal történt. De a víznél azért mégis elindultunk. Felvettek a szülőszobára, ctg-re kötöttek, meg amnioszkópizéltek (ez egy picit fájt, de nem annyira, amennyire mondják). A doki közölte, hogy nem is a vizem volt, meg zárt a méhszáj, szóval majd legközelebb, de felvesz az osztályra, mert mindjárt itt a kiírás. Lefeküdtem aludni, ismét elöntött a víz, akkor már elhitték. Apát visszahívtam a kórházba. Ekkor 1o óra volt.

Egyujjnyira voltam tágulva, soft 15 perces fájásokkal. Ez még nagyon vidám volt. Aztán szép csendben telt az idő, és fél négyig csak fél ujjnyit tágultam tovább. A rendszeres fájások pontosan egy órakor kezdődtek, ezek egymást 4-5 percenként követték. Ezt jól viseltük, a szünet elég volt pihenni. Apa kicsit türelmetlenkedett, nem is nagyon hitte el, hogy szülünk, mert nem fájt annyira. Aztán egyszer csak de...

Fél négykor indult az infúzió és az oxitocin, a fájások ekkor kezdtek igazán fájni, s ráadásul feküdnöm kellett. Aki már kapott, az tudja mit jelent, aki még nem kapott annak nem kell megtudnia. A gerincérzéstelenítőt az a doki adta be, aki kezdettől nem volt szimpatikus. Nem is sikerült neki. Végül az epidurál felét megkaptam, ami picit féloldalasan, de egy órán keresztül nagyon jól hatott csak bosszantott, hogy féloldalas. Ez legalább olyan rossz érzés, mint a csillapítatlan fájás. Kb. fél 6-tól 7-ig volt a pokol. Már álltam, kapaszkodtam az infúzióállványba. (Folyamatosan emelkedett az oxitocin adagolás.)

Ekkor kezdtem elveszíteni a fejem. Nem tudom, hogy éreztem-e tolófájást, mert annyira fájt, hogy hívni kellett a dokit, segítsen. Kaptam is egy nyugtató injekciót. Szóval a doki bejött, s azt hittem végem a fájdalomtól, megvizsgált, s jelezte a méhszáj eltűnt, lehet tolni. Egész nap csak mi voltunk a szülészeten s a szülés ténye nagy izgalmat váltott ki. Bent volt a doki, a szülésznő, az éjszakás szülésznő, a két vizsgáló nővér és két csecsemős nővér, jómagam, api, a postás, a rendőr, a villanyszerelő…

Az elemi tolásinger annyit jelentett mindössze, hogy beszorult a kaka. Ezt éreztem. Az első három fájás alatt összesen 9-et kellett tolni. (3 tolás per fájás, csukott szemmel, felemelt fejjel) Apa szerint az első 8 tolásra meg sem mozdult a pici, de a kilencedikre ráéreztem, és két fájás alatt kitoltam. A szülésznő hangosan mondogatta, Balázs gyere, Balázs gyere! S mikor megszületett: „Balázs, milyen szép kislány vagy!” Apa ekkor elengedte a kezem, és ment a lányához. 15 másodperc alatt a pici kiköpte szájából a vizet, kettőt nyögdécselt hangosan, majd elkezdte felmérni a világot.

Fürdetés apával, varrás a dokival. A gátmetszéstől ne féljetek, még a varrás sem fáj. Ügyesen elérzéstelenítik. A méhszájam is megrepedt, annak a varrása viszont fájt. Két óra megfigyelés, abból fél órát a baba is velünk volt. Mármint apánál, de aztán én is megkaptam. Kaptam a pocimra homokzsákot, s nagyon szép porcelán készletben fincsi teát. A két óra leteltével megfürödtem, apát visszaöltöztették, áttolt a szobámhoz, és reggel tértem magamhoz. Aludni tudtam volna, de visszamenőleg izgultam, és emésztettem, hogy anya lettem. A fájdalom hagyott volna aludni, és a gátseb is csak az első két napban zavart igazán. Nem szabad vele elfeküdni, hanem pörögni kell, akkor jobban gyógyul! A fájdalmak ellenére én, aki majrés vagyok, mondom, izibe hármat szeretnék még szülni, mert annyira jó volt.”

És az egész akkor és ott úgy volt jó. Kérdés, hogy végül miért nyomták ki belőlem a gyereket, hogy lila lett a hasam, miért hagyott a dokim reggeltől estig magamra teljesen, vagyis a szülésznőre és miért nem tudtam én akkor még, hogy a szülésznő a lényeg, nem pedig a doki.

A lányom gyönyörű és egészséges iskolás. Tudjátok mit? Visszafelé tök mindegy, hogy mi volt. És amiben nem halunk meg, attól megerősödünk.

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.10 13:10:25Különálló

    Csak biztatásul hadd mondjam el, hogy az én ismeretségi körömben csak egyvalakinek volt problémás a szülése, pedig legalább 15 szülésről van szó. Szóval azért nem igaz, hogy szülészet=hentesbolt, és az sem, hogy jobb lenne száz évvel ezelőtt, mert akkor bezzeg...



    Ezzel most nem azoknak akarok ellentmondani, akiknek rossz élményeik voltak, komolyan nem!

    De történészként azt is megjegyezném, hogy bizony az ókorban általános időnként 6-10%-os anyai(!) halandósághoz képest (ami az 1800-as évek kórházaiban 18-20%-ig is felment, és 1900 körülre is csak 1%-ra sikerült leszorítani) azért most sokkal jobb a helyzet (100.000 szülésből 10 haláleset, azaz 1 tízezrelék). Pedig az akkori anyukák állóképessége sokkal jobb volt, mint a mienk.

    Arról nem is szólva, hogy az 1900-as(!) statisztikák szerint 100 élveszületett csecsemőből 85 élte meg az egy éves kort. 15% meghalt.



    ((TELJESEN OFF:

    Ezt egyébként azért is akartam már leírni, mert állandó lihegés megy amellett, hogy "bezzeg régen", meg "természetes körülmények között", meg "csak bábával", meg "egészséges életmód volt akkoriban". Komolyan, az ilyen bezzegezőket szívesen áttenném egy-két hónapra jó kétszáz évvel ezelőttre. A születéskor várható 35-40 évnyi átlagos élettartamra, meg a fentebbi statisztikákra. Egészséges koszt és természetes körülmények ide vagy oda. Vékáp, vazze...))

  • 2007.09.10 13:21:48marcangoló

    Enahma, azért azt én sem mondom, hogy cserélnék anyámmal, csak azt, hogy akkor is volt olyan, ami jó/jobb volt, és most is van. Volt, akinek az akkori viszonyok között volt jobb szülni, volt, akinek ma. Azért talán lassan alakulnak a dolgok, és egyre több helyen fogják emberszámba venni az anyukákat és a babákat. És azért hadd vegyük már át azokat a dolgokat, amik tök jól működtek évezredeken át (pl. szoptatás), és helyezzük a mai viszonyok közé. Én pl. nem kívánok bokorban szülni, de elvárom, hogy ne csesztessenek szülés közben a kórházban, ha én nem akarom, és egyébként semmi gond nincs. Ez teljesen irreális gondolat?



    A problémás szülés meg teljesen más az anya és az orvos szempontjából. Lehet olyan szülés, ami orvosi szemmel problémamentes volt, mégis lelki válságot, depressziót okoz az anyának. És meg lehet élni objektíve nehéz szülést is tök jól.



    De abban abszolút egyetértünk, hogy ezek nem mindennapos dolgok. Nem kell, sőt nem is jó, ha az ember úgy készül szülni, mintha a vesztőhelyre vinnék. Nem derül ki ebből a néhány hozzászólásból, hogy hányan olvassák a történeteket, akik nem szólnak, de teljesen normális szülés áll a hátuk mögött.

  • 2007.09.10 13:24:41manci

    Enahma: az én ismeretségi körömben is viszonylag sima szülések voltak, de valahol a poronty is az ismeretségi köröm, itt meg rengeteg borzalmat olvastam. Talán több problémás szülést, mint simát. Azért ez elgondolkodtató.



    Persze én sem vagyok egy múltvisszasírós típus. Pl manapság legalább a dokik már mosnak kezet :)

  • 2007.09.10 13:30:18marcangoló

    Én a saját nagyanyám sem lennék. Pont a múltkor mesélte, hogy amikor a nagybátyám kicsi volt, és mentek a szőlőbe dolgozni, letették a sor végén egy takaróra a gyereket (gondolom, még kicsi volt, hogy elmászkáljon), aki elvolt, amíg ők kapáltak. Ehhez képest most...

  • 2007.09.10 13:32:15Különálló

    Nemnem, én nem valaki(k) hozzászólása ellen akartam én beszélni, csak meg akartam jegyezni, hogy egész mással nézünk szembe most, mint régen. A szülés nem gyerekjáték, sosem volt az, és az orvosok sem tévedhetetlenek, még a legjobbak sem.

    De azért mégis vigasztaló az a tudat, hogy csak egy tízezreléknyi esélyem van arra, hogy ottmaradjak - és nem 10%...

  • 2007.09.10 13:33:28marcangoló

    Bitos, ami biztos, én végrendelkeztem a zuramnak, igaz csak szóban,

  • 2007.09.10 13:34:33Különálló

    A posztjaimat egyébként a hozzám hasonló, még nem szült, első gyermekét váró kismamáknak írtam. Hogy nem mind horror, ami van, és legyenek csak nyugodtak - már ha még tudnak... :-)

  • 2007.09.10 13:37:15keknyul

    Egy kicsit mar banom, hogy ez igy kiszakadt belolem, mert tenyleg vannak szituaciok, amikor kell az oxitocin, kell segiteni nyomni a kismamanak, es amikor szulsz nem hianyzik, hogy meg azon is toprengj, hogy vajon most "szakszeruen" segitenek-e. Leona, Borcsika nalatok abszolult indokolt volt a csaszar (es en se ertem Borcsikanal mert vartak olyan sokaig..) Valoszinuleg az a megoldas, hogy az ember talal egy nogyogyaszt, akiben szaz szazalekig megbizik, plusz probal a "megerzeseire" hagyatkozni. Dr. Laufer Gabor irt itt egy "szulesi utmutatot" ami szerintem nagyon korrekt, es hasznos tanacsokat ad. Bar aki "otthonszulesre" keszul, annak egy kicsit ridegnek tunhet, de szerintem pont annyira szigoru es kemeny, amennyire kell. Mert szerintem valahol ez is problema manapsag, hogy mindenki arrol beszel, hogy "gatmasszazs, illoolaj, labdan ucsorges, tegyek a babat azonnal a hasadra" stb, es az valahogy elsikkad, hogy a szules, mindamellett hogy csodalatos dolog, NAGYON KEMENY MUNKA lesz, es k...ra fog fajni. Es Mazsola84 nyugi, mindezek ellenere szulni tenyleg nagyon jo!!! Az en kisfiam 16 ora vajudas utan szuletett, csak a legvegen kertem es kaptam epiduralt (akkor viszont jot) es rogton szules utan ugy gondoltam, johet a kovetkezo, mert ez tenyleg olyan mint valami drog..:)))

  • 2007.09.10 13:44:28Leona

    Enahma: épp ezért írtam fentebb, hogy mars a másik posztra :)



    Kéknyúl: ami azt illeti, én közvetlen szülés után azért bőgtem, mert azt hittem a császár miatt nem szülhetek többször :) Aztán meg vigyorogtam, mikor kiderült, mégis!

    De olyan jó, amit fentebb írtál! Részemről azt is fontosnak tartanám, hogy elmondják, normális a 24 órás vajúdást - ezt pl. eddig nem tudtam. És ezt akkor is és azóta is úgy fordítottam le magamban, hogy "alkalmatlan vagyok a szülésre". Szóval külön köszönet érte, hogy ezt is leírtad.



    És mégegyszer: szülnimárpedigjó! :)))

  • 2007.09.10 13:45:03manci

    Szerintem azért jó, ha az első gyereküket váró kismamák ilyneket is olvasnak, mert tájékozottabbak lehetnek egy halom témában. Így megkérdezhetik pl. az orvosukat olyan dolgokról, hogy mi a véleménye a méhszáj kézzel tágításáról, a hasbakönyöklésről és társairól, és az orvos esetleges rossz válasza vagy felháborodott rendreutasítása után el lehet húzni egy másik, normálisabb dokihoz.



    Vagy ha az orvos azt mondja, hogy ő nem császározhat, akkor mostmár tudjuk azt, hogy ez mindent jelent, csak jót nem.



    Vagy kiderül a fenti írásokból, hogy igenis van olyan kórház, ahol az anyuka megkaphatja császár után rögtön a gyereket. Ha valakinek ez fontos, tud ilyet keresni, vagy ha csak egy elérhető kórház van, akkor ott lehet megpróbálni kiharcolni, vagy más felfogású orvost, szülésznőt választani.



    De alapból egyetértek veled, Enahma: minden szinten jobb ma nőnek lenni, mint régen, akkor is, ha a több felelősség és döntés terheli is a vállunkat.

  • 2007.09.10 13:47:09Borcsika

    Én a kettes női klinikán szültem, hallottam rémtörténeteket, amiket a terhes pathológián meséltek. Annyira untam már, hogy inkább ki se mentem a társalgóba. Nem tudom, hogy ez mire jó. Biztos, hogy nem mindenkinek megy könnyen, és azt is elhiszem, hogy mindenki másképp éli meg ezeket a dolgokat, és meg is hallgatom, van is adott esetben véleményem, de azt nagyon durvának tartottam, hogy szülés előtt álló kismamák egymást riogatják a rémtörténeteikkel.



    Én különben azt vettem észre, hogy régen olyan természetes dolog volt, ha valaki babát várt, mára meg annyira nagy feneket kerítettek a babavárás körüli dolgoknak, hogy 9 hónapot végig stresszelsz. Bennem ez akkor fogalmazódott meg, amikor utolsó heteket tapostam, olyan voltam mint egy elefánt pingvin mozgással, hatalmas hassal, és folyamatosan azt hallgattam, hogy biztos hatalmas gyerek lesz, és majd így meg úgy lesz a szülés. És higgyem el, nem lesz könnyű. És ez volt minden egyes vérvétel, meg UH előtt, meg után, meg mindig.

  • 2007.09.10 13:54:28Hübele

    Sziasztok! Régóta olvasgatlak titeket, és most nem bírom ki, hogy ne írjam le az én történetemet.



    Nekem a 42. héten indították meg a szülést. Először próbálkoztak ballonnal, 9 órán keresztül semmi tágulás. Utána burokrepesztéssel (a szülésznő végezte, közben meg is jegyezte: jé, nem jön semennyi magzatvíz, na, vér az bezzeg jött – szerintem már itt elszúrhattak valamit). Ezután nagyon romlott a pici CTG-je, de 10 perc után valahogy stabilizálták, majd erre ráadagolták az oxitocint. 10 órán keresztül kaptam, ebből 8 órán át percenként egyperces fájásaim voltak. Piszkosul fájt, de ez volt a legkevesebb. Viszont éreztem, hogy valami nem stimmel. Férjemmel rá is kérdeztünk a dokinál, hogy nem lehet, hogy esetleg császár kéne, mert nem fogjuk bírni, sem én, sem a baba. Válasz: ahhoz a főorvos engedélye kéne. Persze eszébe nem jutott a főorvost hívni. Végül a vajúdás 22. órájában a picim eredményei borzasztóan romlottak (80-as, majd 60-as ctg, persze a férjem szólt a dokimnak, az nem nagyon nézett felénk, mondván, hogy még van idő), bejött a főorvos, és közölte, hogy mivel össz-vissz 2 ujjnyi a tágulás, azonnal SOS műtő. Toltak, altattak, vágtak. Mire a férjem előszedte a babruhákat a vajúdóban, már kint is volt a gyerek. Nyakán a köldökzsinór, szürke volt (idézet a zárójelentésből: „melegítés után rózsás” – na ja, azt le nem írnák, mi volt előtte) és csak nyöszörgött sírás helyett. Inkubátor, oxigén. Majd másnap átvitték másik kórházba PIC-osztályra. Kiderült, hogy a magzatszurkos magzatvíztől fertőzést kapott, és fél oldalt kidomborodott a mellkasa is, mert gond volt a légzésével. (Na, azt a pillanatot senkinek nem kívánom, amikor a szülés másnapján behozták hozzám a mentősök az inkubátorral, hogy búcsúzzak el tőle, még megsimogathatom, aztán vitték).



    Az oxigénhiánytól izomtónus-eltérés alakult ki. 10 nap után vihettük haza, addigra kigyógyult a fertőzésből, a mellkasi probléma spontán módon rendeződött, az izomtónus-eltéréssel pedig megkerestük a Dévényi Alapítványt. Balázsom most 4 és fél hónapos, és úgy néz ki, hogy végül semmilyen maradandó sérülést nem szenvedett, a dévényis gyógytornát lassan abba is hagyhatjuk, szépen fejlődünk és már hasra is gyönyörűen fordulunk:)))



    DE: folyton az jár a fejemben, hogy ha az orvosom nem ellenzi annyira a császárt (kifejtette, hogy ő a természetes szülés híve és persze a kórházban sem hívei a felesleges vágásnak), akkor esetleg már akkor megműt, mikor először gond volt a kicsi szívverésével, nem vár 12 órát – talán sok fájdalmas órát megúszhattunk volna.



    Egy ismerős mesélte, hogy a testvérét a 41. héten befektették a kórházba, és onnantól naponta ellenőrizték a magzatvíz állapotát. Ha magzatszurkos lett volna, akkor azonnal megindítják a szülést. Nálam még az se zavarta a dokikat, hogy burokrepesztéskor nem volt magzatvíz, az végképp nem érdekelte, hogy nem kakis-e. Pedig az volt, és ettől fertőzést is kapott a kisfiam.



    De legalább a mi történetünk szerencsére jól végződött, csak ezután lélekben elég nehéz lesz nekivágni a következő szülésnek. Azelőtt vártam a szülést, mint természetes, szép élményt, most bizony rettegek tőle:(((





  • 2007.09.10 13:55:25Borcsika

    Örülök annak, hogy itt bíztatják egymást az emberek, illetve szülő-jelöltek és szülők. A barátnőmnek is ajánlottam ezt az oldalt, de ő azt mondta, nem kíváncsi az okoskodásra (5 hónapos a kisfia). A multkor megmutattam neki, hogy itt szó sincs ilyesmiről, azóta fel-fel látogat, de még nem adta írásra a fejét.



    Visszatérve a témához, lehet, hogy azt mondjátok bamba vagyok, de ha lesz következő babánk, őt is annál a dokinál szeretném világra hozni (mert nem adtam fel a természetes szülésért folyó "küzdelmemet"), annak ellenére, hogy az első mutatványa nem volt brilliáns. Adok neki még egy esélyt, mert emberileg viszont nagyon szimpi.

  • 2007.09.10 13:56:55marcangoló

    Borcsika, azért ebben jókora üzlet is van. Aggódást kelteni, hogy a kismama menjen, és fizessen egy csomó vizsgálatért a terhesség alatt, hogy biztos legyen benne, hogy egészséges a baba. Meg menjen bébimozizni, és mindenféle tanfolyamra, hogy tudjon kommunikálni a babával... Vegyél kismamamruhát, haskötőt, melltartót, aztán majd mérleget, bébiőrzőt, cumisüvegmelegítőt, meg még megannyi felesleges, vagy éppen szükséges, de egyszerűbben is megoldható dolgot. (Persze a fentiek mindegyike lehet fontos, csak most ezek jutottak eszembe. :-))



    Az meg, hogy miért vannak a rémtörténetek, nem tudom. Biztos azért, amiért a gyerektáborban az éjszakai rémsztorizás. Közösséget formál, és borzongat.:-) Mondjuk tudnék találgatni komolyabb okokat is, biztosan a félelem is dolgozik az emberben ilyenkor, néha meg a fájdalom, hogy ez megtörténhetett. De azért egész más mondjuk itt leírni, aztán, aki nem akarja, nem olvassa el, és más, amikor az ember a nagy pocakjával már nem tud hova menekülni a kolléganők, rokonok, barátok hada elől, akik jönnek a sztorijaikkal.

  • 2007.09.10 13:59:37Guruljka

    keknyul, köszsönöm neked.

    Pontosan azt tartom én is a lényegnek, hogy mindenről szó esik csak arról nem, hogy baromira fog fájni és nagyon komoly feladat, amihez nem árt némi kondíció és ismeret a folyamatról.

    Azért nem ment elsőre mert nem voltam felkészült.

    Azért ment másodszorra mert nagyon felkészültem.



    Ennyi a jó szülés titka azthiszem.

  • 2007.09.10 14:01:46marcangoló

    Egyébként van is egy ilyen reklámokra vonatkozó pszichológiai elmélet, hogy egy kis ijedtség, feszültségkeltés után bemutatott terméket sokkal jobban el lehet adni. Asszem valami fogkrémet vizsgáltak. Jött a fogorvos, aki elmondta, hogy juj, nagyon kell vigyázni, mert elromolhatnak a fogak, ettől az embert jóóóól ideges lett, aztán mondták, hogy de nem baj, mert itt az új fogkrém.

  • 2007.09.10 14:02:43Borcsika

    marcangolo, asszem neked teljesen igazad van. én nem merültem bele ebbe a dologba ilyen mélységig, de abszolut megalapozott a feltételezés. hű de hivatalos vagyok:-)

  • 2007.09.10 15:54:59ildanyóka

    Azt hiszem az is a baj, hogy a szülés előtt állók a divatos szülési formákat akarnak, labda, meg bordásfal, stb. Én két szülés után is azt mondom, hogy engedni kell előtörni az ősanyát magunkból. Igen fájni fog, nagyon, de ha figyelünk a testünk jelzéseire, akkor a fájással együtt is fantasztikus élmény. Valaki írta, hogy drog. Igen. Én két hónapja úgy belőttem vele magam, hogy azóta is érzem a hatását.:) Mikor fog elmúlni?



    Ja, és ezt csak a problémamentes szülésre értem. ahol valami nem stimmel, ott lépni kell!! Tegyék a dolgukat, metsszék a gátat, vagy könyököljenek belém, vagy elő a szikét!

  • 2007.09.10 18:34:58negyven

    Húsz éves történet: Két héttel a kiírt időpont előtt kiszedték a varatokat a méhszájból, innentől bármikor lehet szülni. Hazamentünk a dokitól, a lift rossz gyalog 10. emeletre. Megebédeltünk, párom elment dolgozni én lefeküdtem aludni. Délután egyre többször bekeményedett a hasam. Kérdem a barátnőmet aki már szült és eü dolgozó is, hogy ilyenkor mi van? Mondta hogy hozd a táskádat megyünk a kórházba. Elindultunk, előtte az ő kisfiát beadtuk a nagyszülőkhöz. Papa kérdi hová megyünk, hát szülni. Papa: Ti nem vagytok normálisak azonnal hívjatok mentőt! Nem hívunk besétálunk, 15 percre laktunk a kórháztól. Szerencsémre dokim pont ügyelt, kérdi mi újság van. Mondom, hogy semmi különös bajom nincsen csak a hasam keményedik de a barátnőm azt mondta jönni kell. Erre ő: Ha már bejött szüljük meg ezt a gyereket. Én nézek bénán- ez így megy- jó szüljünk. Előkészítés stb. burokrepesztés ha akarok sétálgassak nyugodtan. Szombat késő délután ketten voltunk a szülőszobán a dokival. Barátnőmet elküldte telefonálni az apukának, én mondtam hogy még nem kell mert nincs semmi bajom és én nem fogok este nyolcra megszülni. Ő mondta, hogy na mibe fogadjunk, és tessék menni telefonálni. Sétálgattam a folyosón kb. olyan görcsökkel mint egy rosszabb menstruáció meg is kérdezték a kismamák, hogy te most tényleg szülsz? Mondom, azt mondták. Fél nyolckor szólt a doki, hogy mostmár bejöhetnék lefeküdni ha nem kint akarok szülni. Onnantól kezdve már fájt, de fél óra alatt megvolt a fiam minden horror nélkül, és jó hogy megindították a szülést mert a zsinórt a nyakára tekerte, és nem sírt fel rögtön amikor megszületett. Doko megkérdezte, hogy na hány óra van? Ugye hogy nyolcra meglett. Apuka is megérkezett, addigra ugyan elvitték a babát a csecsemőre de a nővér olyan rendes volt,hogy visszahozta és az ajtóból megnézhette. Első szülés volt.

  • 2007.09.10 23:39:18Magdus_

    Hű de sokáig tartott,mire behoztam a lemaradásomat a kommentekben :)!



    Kezdeném azzal Paramami,hogy tiszta szívből kívánom neked, hogy átéld a "természetes szülés" CSODÁLATOS élményét :)! Persze azzal mindenki tisztában van, hogy fájni fog, de a fájdalmak között is óriási különbség van!

    Hogy miért tudom átélni a császárosok történeteit is? :15 évesen 2szer műtötték a lábam, epidurált kaptam és mindkettő hosszú órákig tartott (itt megjegyezném amit Kéknyúl is írt, hogy epidurális érzéstelenítésnél folyamatosan lehet kérni a további fájdalomcsillapítót -amivel én éltem is,de harmadszorra már azért nem adták be, mert akkor nem éreztem volna a toló fájásokat. Nem is éreztem tolási ingert csak a hasamban a "késdöfőset"). Utána egy évig nyomtam az ágyat, majd kerettel, később mankóval jártam. 17évesen újra megoperáltak (szintén epidurál) és 18voltam mikor bot nélkül is tudtam járni. Sosem fogom elfelejteni amit akkor a dokim mondott: Magácskának a szülés ezek után gyerekjáték lesz!

    Terhességem alatt mindíg erre a kijelentésére gondoltam -és most itt egyetértenék Borcsikával a riogatás terén- és nem érdekeltek a rémtörténetek, leráztam magamról őket. Boldogan és dalolva vártam a szülés fájdalmait. Jóóóól meglepődtem és sajnos mindent tudtam csak dalolni nem.



    De tudjátok mit? Örülök, hogy így vártam a szülést és egyálltalán soha nem paráztam! Most viszont már igen, pedig még csak nem is "dolgozunk" a másodikon :)!



    Egyet biztosan tudok: Az elsőnél biztos nem lesz fájdalmasabb! Amint jönnek majd az "ismerős" fájdalmak azonnal kérem az epidurál (később egy barátnőm mesélte, hogy a második szülésnél még be sem lépett az ajtón már epidurált kért). Tudom, hogy ez meghosszabbítja, de nem érdekel. Természetesen mindenekelőtt a baba érdekei a fontosak, de tuttommal az epidurál nem árt neki,úgyhogy jöhet!



    A dokim két fájás között nagyon profin adta be és akinek még nem volt, írom: Ne féljetek tőle, mert bár egy pillanatig fáj (eltörpül a szülési fájdalmak mellett),de utána mennyei amikor fellazulsz a hatásától (utána is érzed a fájdalmakat, de sokkal tompábbak).



    Amit még bánok: Nem tettem mellre a picit amikor visszahozták megfigyelésre (3órát még a szülőszobán maradtunk hármasban:apa, baba és én). Én kis tudatlan csak a babaszobán kértem meg az éjszakás nővért, hogy segítsen mellre tenni (ami borzalmas volt mind nekem, mind a kisfiamank- másnap egy másik nővér említette az Avent bimbóvédőt amit a párom rögtön meg is vett vasárnap és ami rengeteget segített az első héten! Feltétlen vigyetek be magatokkal a kórházba! Egy dobozban 2van, úgyhogy a nővér folyton kérdezgette, hogy nem adnám-e el a másikat, mert soknak szüksége lenne rá. Nem mertem, mert tartalékban akartam hagyni a másikat ha netalán elveszteném az elsőt.)Szóval nálam nem volt "mellre kúszás" ösztönből,mert mire szopizásra került volna a sor kapott teát, tápszert :(. Ezt sem fogom engedni a következőnél.



    Legközelebb másik kórházban fogok szülni. Nem a doki miatt, vagy mert nem voltam elégedett az ott dolgozókkal (szüléssznőt nem választottam, de Égnek hála egy tündérit "kaptam" akiről meg vagyok győződve, hogy megmentette az életem. Bár mint már írtam volt hasbanyomás lila csíkmaradványokkal, de ő volt az aki végig bíztatott, mondogatta mit csináljak és valahogy kihámozta belőlem a babám).

    A szoba miatt. "Rózsaszín pokol"nak neveztük el a színe miatt és úgy érzem ha még egyszer meglátnám azt a szobát menten rosszul lennék.



    De inkább nem is gondolok rá. Akármilyen borzalmas volt a szülés a kisfiam Hál Istennek egészséges, jól fejlődik és tényleg ez a lényeg :).



    Valaki nekem azt mondta: "Ez az egyetlen fájdalom az életben aminek értelme van." Milyen igaza van...

  • 2007.09.10 23:40:03Paramami

    Negyven, ez nagyon szép volt!



    Enahma, a bezzeg régen-nel teljesen egyetértek, szerintem is túl van lihegve a természetesen mennyire jó téma. Igen, van, amikor az a jó, mert azért mostanra jó pár dolog elromlott(sosem fogunk olyan finom paradicsomot enni, mint amilyen 40 éve volt, mert a földet már teljesen bevegyszerezték, meg ilyenek), de van, ami sokkal jobb, mint régen.



    A saját "nagymamám" példája (apukám mostohaanyaja, én csak őt ismertem, nekem olyan, mintha vér szerinti nagymamám lenne): kilencszer volt várandós, nyolcszor elvetélt, a kilencediket megszülte időre, halva. Sosem lehetett gyereke, és ezt a mai napig nem tudta kiheverni. Szerintem ez ma már nemigen fordul elő, szerencsére. Úgy értem, van, akinek nem jön össze, de olyat nem nagyon hallottam, hogy ha meg tud foganni, akkor valahogy ne tudnák megtartani a nyolc várandósságból legalább az egyiket.



    Anyukámnál már úgy zajlott a dolog, hogy hármat vetélt, a negyediknél (én) adtak neki progeszteront, és én szépen időre születtem.



    Nálam már úgy nézett ki, hogy (vérvétel eredményeképpen) előre tudtuk, hogy progeszteron hiányom van, és ahogy pozitív lett a teszt, szedtem a progeszteront, és meg is maradt a kislányom! Hát erre mondom, hogy éljen a modern orvostudomány. (Tudom, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy régen természetes kiválasztódás útján anyukám progeszteron hiányos génjei nem örökítődtek volna tovább, de ezzel hadd ne értsek egyet, annál is inkább, mivel a második várandóssága anyukámnak már teljesen problémamentes volt, az első várandósság helyrerázta hormonilag. Egyébként meg a természetes kiválasztódásnál hol lehet megállni? Kapjon szívgyógyszert a szívbeteg? Nem folytatom...)

  • 2007.09.11 08:31:02Leona

    Magdus, tudod, mit?

    Elismerem, hogy a magam 25 órás vajúdásos, meg másodjára elájulokafájdalomtól császáros szüléseimmel sehol nem vagyok hozzád képest. Sőt, elismerem, hogy valószínűleg NEM tudom átérezni a természetes szüléssel járó viszontagságokat.

    Így rendben vagyunk?

  • 2007.09.11 09:53:19Borcsika

    A "Rózsaszín pokolról" eszembe jutott a szoba, amibe kerültünk.... Onnan indult a sztori, hogy abban a kórházban az a szoba az abortuszosoké, de mivel 2005-ben sok baba született, kevés volt a hely, ezért oda tettek be minket. Akkor még nem volt bent abortuszos, csak egy bolond nő, akinek valami hasmenéses vírusa volt, és végigkent mindent... Kibuktunk a barátnőmmel, akivel egyszerre kerültünk le a gyerekágyra. Közöltük, hogy mi abba a szobába be nem visszük a gyereket, akkor inkább hazamegyünk saját felelősségre (2 naposak voltak a fiúk. A nőt elpaterolták az egyágyas apartman szobába, ingyen (és nem tetszett neki, mert szerinte az hártányos megkülönböztetés, és csak azért van, mert ő cigány), holott mi felajánlottuk, hogy felmegyünk mi,ki is fizetjük 2 főre, tegyenek be még egy ágyat. Nem. Inkább tömény hypoval kifertőtlenítették a szobát, matrac csere, stb. Beköltöztünk, és délután 3-kor megjelet két picsusz. Az egyik abortuszra, ő hamar le is lépett, a másik gázosabb volt. 18 hetes, magzat elhajtás (a doki mondta, hogy ez a hivatalos megfogalmazás, mivel egy életképes, egészséges magzat fog meghalni). Ott cirkuszolt egész este, hogy ez neki mennyire fáj, és mi ahelyett, hogy örülhettünk volna a kis újdonsült jövevényeinknek, őt hallgattuk. Első éjjel direk kértük, hogy csak szopizni hozzák a babákat, hogy kipihenhessük magunkat az elkövetkező 2-3 évre. Ehelyett 11-ig ment a műsor. Akkor meguntuk, és szóltunk az ügyeletes orvosnak, hogy tüntesse el. El is vitték, és soha többet nem láttuk. Nálunk bent volt a szobákban a WC, meg a zuhanyzó. Amíg ketten voltunk, addig tiszta volt, de aztán jött egy csajszi, és ugyan ő maga előtt letekrította a klót Domestos kendővel, de a véres betétet nem volt képes a kukába tenni. Száz szónak is egy a vége, sajnáltam, hogy így alakultak az első közös napjaink a KisMukival.

  • 2007.09.11 10:09:08Magdus_

    Bocsi Leona, azt pont elfelejtettem kommentezni (pedig a fejemben volt csak elkalandoztam), hogy a 25 vajúdásod és császárod egymilliószor szörnyűbb lehetett mint az én sztorim, és azt, hogy végigcsináltad minden elismerésem.

    Egyébként tényleg mióta szültem minden anyára őszinte tisztelettel és csodálattal tekintek fel. És ha az anyukák emellett még karcsúak is, akkor megesz az irigység :). Egy ideje, hogy újra küzdhetek régi alakom visszanyeréséért, de ezek a kilók csak ragaszkodnak...de ez már egy más téma.



    Szumma szummárum, miután végigolvastam a történeteiteket rájöttem, hogy még "szerencsésnek" is mondhatom magam a szülésemmel és az egészséges kisfiammal :).

  • 2007.09.11 10:13:25Magdus_

    Borcsika: Nálunk két szobához egy mosdó járt. A második éjjelen valaki bedobta a betétjét a wc-be és arra ébredtünk, hogy a nővérek és járni tudó anyukák türcsivel próbálják megakadályozni a kakis, pisis víz beáramlását a szobákba (minimális sikerrel). Hajnali négyre meg is érkeztek a szerelők és valamikor a vizit előttre sikerült rendet csinálniuk. A szobákat kinyitották, úgyhogy a folyosóról áramlott be a hideg levegő (dec volt). Nem győztük mindenfélébe beburkolni a babákat. Ennyit a higiéniáról....

  • 2007.09.11 10:22:27Leona

    Oké, Magdus, szentabéka, bár azt még hozzáteszem: ÚÚÚÚTÁLOM a méricskélést. Nem, az én szülésem egyetlen fokkal sem volt roszabb/nehezebb másénál.

    Az én filozófiám az, hogy MINDEN szülés nehéz annak, aki végigcsinálja és mindenkinek jár érte az elismerés.



    Tudom, vannak olyan szülések is mint negyvené, de az meg olyan jó, megmosolyogtató érzés, meg az is amikor valaki minden nehézség ellenére azt mondja: de jó volt! Nem?

  • 2007.09.11 14:01:44negyven

    Igen, teljesen mindegy, hogy "könnyen" vagy iszonyú nehézségek árán, de a lényeg hogy egészséges gyermeknek adtunk életet, és élvezhetjük a róla való gondoskodást. Minden percét élvezzétek ki, mert nagyon gyorsan repülnek az évek és ha reggel ülsz a konyhában a kávéddal és előjön egy húszéves jóképű fiatalember a szobából és csak nézed, hogy istenem "tegnap" még itt szaladt el a konyhaasztal alatt a kis szőke fejével és le sem kellett hajolnia. Olyankor mindig kicsit visszasírom a gyeses időket. Életem legjobb három éve volt. Főleg amikor már beszélt is, soha annyit nem nevettünk olyan dolgokat bírt mondani. Szóval jó volt nagyon.

  • 2007.09.11 14:33:08Guruljka

    negyven:) és :( édes-keserű

    Azért gondolom ma is jó. Csak mások az örömök nyílván.

    Hjaj,nekem még kicsik, de mióta megvan a második én is úgy érzem, hogy express húznak el a napok, hetek, hónapok, évek. Néha rácsodálkozom, hogy a Nagy már tök önállóan öltözik, a Kicsi meg már egyáltalán nem baba...

  • 2007.09.11 14:46:07venszatyor

    Azt mondtátok, írjam le.Én leírom, de senki ne panaszkodjon:))))

    Első -és utolsó- gyermekemet 29 évesen szültem, előzmények nélkül, egészségesen. Medikaként tízenvalahány szülésben asszisztáltam, volt ilyen is, olyan is, valami fogalmam volt a dologról. Már akkor elhatároztam, megpróbálok úgy viszonyulni a témához, mintha állat lennék: a dolgok történnek velük, a természet irányít, és nincs fölösleges lelkizés.A hangsúly a fölöslegesen van!!! Ha valami

    nem világos, végiggondolom, mit csinálnak ilyenkor az állatok.Mit tenne egy macska?Vagy egy csimpánz? Főleg a hányingertől próbáltam ilyen módon megszabadulni, mert sok figyelemreméltő sztorit hallottam e témakörben, de pl. terhességtől hányó állatot még nem láttam. Úgy gondoltam, az állat inkább tartalékolja nehezen megszerzett tápanyagait. Ez a hozzáállás elég jól bejött, bár azért a hányingerhez a progeszteronszintnek is van némi hozzászólása, de kis émelygést leszámítva mindössze 2x dobtam ki a taccsot, mert a reggeli kávémban savanyú volt a tej, és lusta voltam újat csinálni. Nálam is jelentkeztek mindazok a kisebb-nagyobb gondok, amik egészséges fiataloknál is szükségszrűen előfordulnak, mert pl az okozza, hogy egy görögdinnyényi valami lesz lassan ott, ahol addig egy lapos has volt.De tudtam az okokat és a célt. Mégis, addigi életemben soha nem éreztem ilyen hosszú időn keresztül ilyen jól magam. Arra ügyeltem, hogy rémtörténeteket ne hallgassak. Ha valaki mesélni kezdett, "udvariasan, de határozottan" megkértem, várjon kicsit, míg távozom.

    Tudom, mikor fogant. A betöltött 40. hét után orvosom megkért, feküdjek be, mert egyrészt őt kiherélik, hogy hagy szabadon garázdálkodni, másrészt beteg van a családjában, és jobban tud intézkedni, ha már bennt vagyok, mert lehet, hogy el kell mennie. Teljesen jól éreztem magam, a gyerek vígan volt. Jártam terhestornára, ott sokan panaszkodtak a jóslófájásokra, amit érdeklődve hallgattam, mert én soha semmi ilyet nem éreztem.

    Tétlenül feküdni egy dög kényelmetlen ágyban 3 napig szörnyű volt. Egyszer az osztályvezető helyettes berendelt vizsgálatra. Mondtam, őt nem is ismerem, de orvosom kért, menjek, mert lehet, hogy ő fogja helyettesíteni. Rögtön megkértem, ne repesszen burkot, inkább kivárnám. Nna, óriási üvöltözés lett, hogy itt nem én dirigálok stb. Erre hangosan ordítottam, hogy mindenki hallja: csak közlöm, hogy nem engedélyezem a burokrepesztést. A nővér leordított, hogy merek így beszélni a főorvosúrral?!? Én meg azt üvöltöttem, hogy mernek így beszélni egy anyával?Ennek ellenére sem indult meg a szülés. Este a barátnőm azt mondta, péntek, 13 van, tessék szülni! Röhögjük ki a gyereket. Na, így is lett. Este 9 körül különös érzésem támadt:határozott székelési inger, melyet hónapok óta nem élvezhettem. Elintéztem, majd kisvártatva megismétlődött az apró csoda. Lefeküdtem aludni, de valami kis hascsikaráska-féle miatt nem igazán tudtam elaludni.Végül az éjszakás nővér kérdezte, mér nem alszom, majd beküldött a vajúdóba. Nagyon csodálkoztam, mert nem így képzeltem a szülést. A CTG-n nem volt szabályos fájástevékenység, ezért visszaküldtek aludni. Éjfél körül jött a nővérke, mért nem megyek szülni, várnak a vajúdóban. Mondok, nekem nem szóltak...A szülőszobán megismertem véd- és mentőangyalomat, a csodálatos Aranyhajú Margót. Addig sem féltem, inkább valami drukk volt bennem az újdonság miatt, de mellette hihetetlen nyugalom szállt meg. Megkért, figyeljem a kontrakciókat (fájások), és ment a dolgára. Sokáig üldögéltem és valami hascsikaráska-féleségen kívül(de az lent, a gáthoz közel volt)nem történt semmi. Jött Margó, mi van a fájással? Nincsenek. Az nem lehet, látta a CTG-n. Leült mellém, a hasamra tette a kezét és kért, szóljak ha érzem. Ottan üldögéltünk, nézelődtem, csodálkozva rámszólt, mért nem szól a doktornő, hogy fájása van? Nekem??? Nekem nincs. SEMMI ILYESMIT NEM ÉREZTEM. Biztos azt hitte, gyagyás vagyok: fogja meg, remek kontrakció, feszül az egész méhe. Tényleg. De egyáltalán nem fájt! A gátnál úgy éreztem, mintha valami súly nyomná lefelé. Azt mondta, az a gyerek feje, ahogy fúrja magát lefelé. Mind a ketten eléggé elcsodálkoztunk.

    Gyorsan elintézte a beöntést meg egyebeket és vitt a kisszobába, telefonált a nagytudásúért, én meg haza.Jött a doktor, azt mondta, 2 ujjnyi a méhszáj.

    Ez kb.4-kor volt. Aztán 5-kor és 6-kor ugyanaz. Közben annyit változott a helyzet, hogy a csikaráska-féleség erőteljes menstruáció-szerűséggé változott, a keresztcsontom egyre jobban feszült-de apuci masszírozta és az nagyon jó volt- és a gáttájon volt egy határozott feszülő-csavaró érzés, ami a kontrakciók alatt (amiket változatlanul nem éreztem) megerősödött. Hát ekkor kb elhittem végre, hogy szülök, de gyanusan egyszerűen ment. Eléggé fáradt voltam már, egész éjjel mászkáltam és álldogáltam, mert azt mondta valaki, ne feküdjek fel az ágyra mert az nagyon rossz. Fájásszünetben a férjemnek támaszkodtam és tartott meg melegített, fájáskor masszírozta a hátam.Végül fél hétre felgyorsultak és szabályosabbá váltak a kontrakciók, és szóltak, készüljünk fel a kitolásra. Tényleg, a méhszáj eltűnt, kezdtünk tolni. Kint volt a feje teteje. Kontrakció leállt. Fejecske visszacsúszott. Ez hatszor ismétlődött. Közben éreztem, a gyerek nagyon dolgozik. Forgolódik, néha rugdos. Egész eddig a magzatmozgásai a megszokottak voltak, de most valami változott.Nem vergődött, de más volt. Azt mondta a doktor, forgatja a fejét,keresi az utat a csontok között. Valamikor a 2-3. tolófájás alatt beadtak egy jókora injekciót, amiből csak egy apró szúrást éreztem. Olyankor a gát ráfeszül a baba fejére, és összenyomódnak az erek, ezért a fájás második felében szinte el van zsibbadva az egész és ezért nem fáj. A következő tolásnál vágtak. A mozdulatot éreztem, meg az olló érintését, de nem fájt. Ekkor még nem tudtuk, hogy nem jön ki a baba.

  • 2007.09.11 14:58:53Leona

    venszatyor: itt ülök összeszorult gyomorral, és várom a végét!

  • 2007.09.11 15:03:57venszatyor

    Hogy szült Vénszatyor - Part Two



    A következő tolásnál hallottam, mondja doktor Margónak, újra vágunk. Margó csinálta, inj, nyissz, mééég, szólt a doktor, mééég, nagyobbat!Majd kikapta a kezéből és nyissz. Ezeket a mozdulatokat pontosan éreztem, mert felfigyeltem a sutyorgásra. Éreztem is, de inkább csak nyomást. Az utolsó -bonusz- volt a kellemetlen, de az sem igazán fájt.Ekkor voltunk túl a hetedik tolófájáson. A következőnél kinyomjuk, mondták.Kissé megijedtem. Doktorom átrendezte a terepet, kitapogatta a gyereket, megfogta a fenekét, és várta a fájást, ami jött is. A férjem engem nyomott hátulról, én préseltem, a doktor meg megtolta a fenekinél fogva és hopp! megszületett a csodálatos Worcseszterova Omáska!Mint kiderült, leány. Vad rugkapálást éreztem belül majd a combom között, rémes röfögést hallottam, majd két kis lila kezecske csapkodott és felharsant az egészséges, diadalmas szirénahang. Ekkor hét óra volt, és a szülőszobába éppen besütött a nap.

  • 2007.09.11 15:14:01yuyu79

    venszatyor, minden jó ha jó a vége ;-)

  • 2007.09.11 15:14:58venszatyor

    A mesének vége, teljes a happy end. Mivel szó volt róla, hogy Down-os lehet, örültünk, h nem az. Az egyik szemhéja lógott kicsit kb fél éves koráig. 3,25kg volt és 50 cm - uszkveeee. Lemosás után mellre tették, de nem tudtam hogy kell szoptatni és gyorsan elvitték. Simán megszületett a placenta és 75 percig pitykézte a mester a fenekem. A nyoma nem látszik, de minden hidegfrontnál szaggat. A hasam nem kékült meg.

    A lány ép, egészséges, keveset volt beteg, nem lett hipoxiás, mozgáskordinálatlan, viselkedészavaros stb.

    Szép, csinos, okos és tisztességes. Megérte.

    Most eldugulok, a tanulságokat majd még összegzem később. Bocs a szófosásért, nekem jól esett, és azt hiszem, nem egészen átlagos a sztori (mármint a fájás nemérzése...).

  • 2007.09.11 15:26:17Leona

    Vénszatyor: kösz a szófosásért :)

  • 2007.09.11 15:26:54yuyu79

    hát nem... nekem nincs tapasztalatom, de nem hallottam eddig ilyet

  • 2007.09.11 15:38:06venszatyor

    Kösz a drukkot, Leona!

  • 2007.09.11 15:46:42Borcsika

    vénszatyor, ezt nagyon élveztem. nekem elsőre kiamradt a természetes út, remélem másodszorra összejön, de addig is táplálkozom a te történetedből. amikor írtad, hogy üvöltöttél őfődoktoságával, odaképzeltem magam, és jót rötyögtem.

  • 2007.09.11 16:03:50Magdus_

    Vénszatyor: köszi a beszámolót és is sok remény merítettem belőle :)

    Leona: én is utálom az összehasonlítást (főleg mostanság, hogy sok gyerkőcös anyukától hallom ki mit tud és még mit nem), de valszeg a szüléssel beleestem a hibába :(.



    Olvasva a történeteiteket egyre jobban úgy érzem jöjjön aminek jönnie kell most már bárminek örülni fogok (vagy legalábbis a pozitívumot kihámozni belőlük).



    Tényleg örülök nektek, kár hogy nem ismerlek titeket személyesen...

  • 2007.09.11 17:08:32Leona

    Magdus, akkor ezt megbeszéltük! (Mi vagyunk a két T.A.) :)



    Vénszatyor: ami azt illeti, ha lesz még egy szülésem, bejöhetnél hozzám! Én szülnék, te meg kiabálnál a személyzettel, ha kell :)

    (Második alkalommal sikerült nagyon bunkó szülésznőket kifogni. Az első szülésemnél tündér volt a szülésznő.)

  • 2007.09.11 17:09:30Leona

    Ja, és Magdus, gyere Szegedre és majd jól megismerkedünk!

    Én u.i. gyűjtöm a Porontyos nőciket!

  • 2007.09.11 17:20:53Magdus_

    Leona: Bocsi, de nem esett le mi az a "két T.A." :).

    A meghívást köszi, majd ha tudom, hogy megyünk Szegedre feltétlen írok :))).

    Vénszatyor: én is szívesen látnálak a következő szülésemnél kiabálás terén :))))

  • 2007.09.11 17:26:43Leona

    T.A: Tökéletes Anya

  • 2007.09.11 17:37:39szanna

    Vénszatyor!

    Az első gyerkőc nekem se fájt egy menstruációnál jobban. A szülőágyon telefonáltam még a családdal, közben néha lihegtem, anyám meg kérdezgette, hogy biztos, hogy szülsz? Fél óra múlva kint is volt a kis gazfickó. Ezért nagy árulásnak éreztem, hogy a lánykámnál ennél sokkal jobban fájt, és kétszer hosszabb időt töltöttem a szülőszobán (8,5 óra). Cserébe viszont aludtam közben. Azt hittem ez egyedi, de azóta itt a Porontyon 2-3 sztorit is olvastam, hogy anyuka el-elszenderedett a fájások között.

  • 2007.09.11 17:45:07marcangoló

    Vénszatyor, de miért nem jött ki?

    Azért hogy mennyire nem mindegy, hogy ki mit hall otthon, elmesélem. Anyukám szüléseiről szinte semmit nem tudok, jó is, hogy eszembe jutott, majd megkérdezem. De az unokanővérem gyorsan és simán szült három gyereket, a nagyanyámról meg egyenesen az a hír járta, hogy nem voltak fájásai, úgy szült. Na mondom, ez nekem nem fog menni (nem is, mert ahányszor beérek a kórházba, leállnak a fájásaim). A második szülés után aztán megkérdeztem, hgoy volt ez a fájás nélkül szülés, mire kiderült, hogy nem úgy van az. Elkezdődött a szülés (mindkétszer), megjött a bába, befektették a nagyanyám a szobába, odaült mellé az anyósa, az anyja, a bába, meg az összes öregasszony, aki ráért a faluban, erre totál leálltak a fájások. Vártak, vártak, a bába már elkezdett kötögetni, akkor aztán nagy nehezen újra megindult a szülés, és így lett meg a gyerek. :-) Szóval kell a pontosítás. :-) És már legalább tudom, hogy ki volt az a másik jókislány, akit megzavar, ha közönséget kap...

  • 2007.09.11 20:19:07venszatyor

    Marcangoló: Jó kérdés.Ezt én is feltettem a nagytudásúnak később, azt hittem, valamit rosszul csináltam.Azt mondta,ez nem fájásgyengeség volt és nem is nyomtam rosszul, azért akadt el a feje, mert az ülőcsontom nagyon belógott a szülőcsatornába és egy kis szűkületet okozott, amin nem fért át a baba feje, azért forgolódott, mert kereste az utat.Mikor megtolta - egyáltalán nem fájt-, amint átpréselődött szegénykém, szinte kirepült.Nem volt elnyomódva sem az arca sem a koponyája, mert forgott. Hogy mik manapság a korszerű módszerek, én már nem pontosan tudom, mert nem szülész vagyok. De az én tankönyvemben volt néhány borzalmas kinézetű eszköz (medencekörző), amik valójában teljesen ártalmatlanok, és arra szolgálnak, hogy kívülről kitapintva az egyes csontokat, meg lehessen mérni a csontos szülőcsatorna méreteit.Régen, amikor az angolkór gyakori volt, gyakran deformálódott a nők medencéje és ilyen mérésekkel ez pl. időben felfedezhető volt, ami akár a császár indikációját jelenthette / téraránytalanság: a gyerek feje nagyobb, mint a szülőcsatorna. Hát ez már kiment a divatból. Nem tudom, a mi esetünkben pl. a medencemérés előjelezhette volna-e a komplikációt?

    A babám feje nem volt túl nagy - teljesen normál arányú újszülött volt. Mivel terjed az otthon szülés, talán érdemes fehívni a figyelmet ezekre az apróságokra is.Ha valaki tudja, hogy a családjában voltak csontrendszeri problémák, vagy medencetörése volt,érdemes megbeszélni a szülésszel, esetleg ortopéd bevonásával tisztázni a csontos medence állapotát, még a fogantatás előtt.

    Összegezve: ha a szülés hormonális megindulását a bélműködés megindulása jelzi, ez kb. este 9-kor történt. A fájástevékenység szépen, fokozatosan erősödött,és végig bőven az elviselhetőség szintjén belül maradt.Mivel a méhszájam ép volt, lassan tágult fel.Ezalatt a gyermek is szépen tolta magának az utat.Nem rossz egy ilyen lassú tágulás egy első gyereknél.A méhszájam teljesen ép maradt. Hát a gátügy egy másik téma, de arra szükség volt.

    Ha tényleg a csontos seggem miatt volt a gond,ami persze sosem derül már ki, tök kellemes, könnyű, fontolva haladó szülés lett volna egyébként. Így is gyönyörű, meghatározó élmény volt, közös életünk csúcspontja, tökéletes.(Aranyhajú Margó,a szülésznő gratulált nekünk, és azt mondta,régen látott ilyen harmonikus együttszülést.Pedig nem egy lelkendezős típus)Hatalmas szerencsénk is volt, részben a csodás Margóval szültünk, belőle áradt a nyugalom. Másrészt az orvosunk is egy higgadt okos pasi.Legjobban attól féltem, hogy a fájdalmak hatására elvesztem a fejem, az önkontrollom, szorongani vagy pánikolni vagy hisztizni kezdek, de ez végülis fel sem merült.Nagyon sokat segítettek ebben a légzőgyakorlatok és a másodpercmutatós óra.Persze mindez semmit sem ért volna a párom és Margó nélkül!

  • 2007.09.11 21:28:51Guruljka

    szanna én is aludtam két fájás között! Mindkétszer. Mintha fejbecsűrtek volna néhány másodpercre:)

  • 2007.09.11 21:36:37druantia

    Én is, én is :). Először is, nagyon fáradt voltam, mert már többedik éjszaka nem aludtam (jóslófájások, azt mondták), meg hát ugye sikerült valami jó kis "elúszós" tudatállapotba kerülni. De én csak akkor aludtam, amikor már nagyon sűrűn jöttek a fájások. Kábé akkorra merültem bele teljesen a karomba épített rózsaszín vacakba :).

  • 2007.09.11 22:29:10anyamami

    Én viszont nem bealudtam a 3-dik szülésemnél, de nem tudom azt sem hogy "hol voltam". Labdán vajúdtam a szülésznő szólt hogy szeretne megvizsgálni, próbáljak felfeküdni mig megnéz hol tart a tágulás. 3 ujjnyi volt így hát szólt hogy még ha gondolom labdázhatok vagy maradhatok az ágyon. Leszálloknemmaradokinkább. Akkor az oldalamra fordulhatok. Elkezdtem fordulni és abban a pillanatban éreztem hogy jön a tolófájás és már nyomni is kell. Szólt hogy feküdjek hanyatt, igen ám de azt sem érzékeltem hogy hogy fekszem. A következő amire emlékszem szólt a doki vegyek nagy levegőt és tartsam vissza mert vágni fog, illetve már csak arra emlékszem hogy megszületett a pici fiam, mert megmutatták.

    A közben történt dolgokat már a páromtól tudom, és ő is mondta olyan volt mintha nem ott lettem volna.

    (Szülésznők jó akkor kezdjünk hozzá a doktorúr minjárt ideér. Doki fut majd felbukik.)

    A szülés után kb. 2. nap olyan volt mint aki hasizomgyakorlatot csinált és izomláza van. Kiderült a doki segített feltérdelt az ágyra és segített a kezével a kitolási szakban.

    Szerintem másképp nem is tudott volna segíteni. Itt nem az orvos sietett hanem a kisfiam.



    Arra gondolok mindez azért történhetett, mert igaz hogy 1,5 óra leforgása alatt megszültem de a fájások hosszan kitartottak és kimerülhettem. A másik lehetséges verzióm hogy nagyon megbiztam a szülésznőben és a páromban és igy teljesen el tudtam engedni magam.

  • 2007.09.12 13:00:59marcangoló

    Anyamami, én is szerettem volna ilyen elengedett lenni. :-)

    Engem az is megkavart, hogy a doki szerint másodszorra már sokkal lébecolósabb a vajúdás, és majd a kitolás lesz igazán fájdalmas. De sajnos ez azért nem igaz. :-) Vagy nálam nem.

    Tegnap kivallattam anyámat, és kiderült, hogy neki is simán leálltak a fájásai, amikor beért a kórházba. Úgyhogy aztán azért hajították ki a szülőszobáról, ert nem átallt vajúdás közben olvasni. ;-)

  • 2007.09.12 13:12:55druantia

    Marcangoló, pedig én is szükségét éreztem annak, hogy olvassak vajúdás közben. Muszáj volt, mindegy, hogy mit. Komolyan :).

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta