SZÜLŐSÉG

Mássz vissza, mert szétütöm a szádat!

2007. szeptember 7., péntek 10:38

A minap játszóterezés közben ez a mondat ütötte meg a fülemet, a hang irányába nézve pedig 5-6 óvodás-kisiskolás gyereket pillantottam meg, akik egy terrárium körül tömörültek. A szóvivő kisfiú szájából csúnyábbnál csúnyább szavak bugyogtak, miközben egy szerencsétlen pókot próbált visszatuszkolni börtönébe.



Közelebb merészkedtem, és csendben figyeltem, ahogy egy másik pókot is belöknek az előző mellé és egymást túlkiabálva biztatják az állatokat a harcra. Kedvem lett volna megkérdezni, hogy „Erre tanítanak otthon?” Az én kölykeim csak lestek, nem értették, miért bántják a kis rovarokat a gyerekek. Nálunk ugyanis a pókok (bár fóbiámat nem sikerült még legyőzni) és a hatlábúk is ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint mondjuk a kutyák vagy a macskák.


Nagymamiék családi házában például a kamrába rendszeresen belógnak futrinkák, szarvasbogarak, a gyerekek pedig hősöknek érezhetik magukat, mert befőttes üvegben kimentik őket és elengedik a kertben. Ezután érdeklődve figyelik, hogy merre mennek el a kiszabadult állatok. Pötyi rendszeresen érez ellenállhatatlan vágyat, hogy megsimogassa a pókokat, erről általában sikerül lebeszélni. Sajnos a darazsakkal nem volt szerencséjük, többször csípték meg őket, ennek ellenére nem visítanak, ha meglátnak egy csíkos ízeltlábút.

A gyerekek természetes kíváncsiságát ki lehet elégíteni anélkül is, hogy kínoznák az állatokat. Én legalábbis arra nevelem a lányaimat, hogy tisztes távolból figyeljék őket és lehetőség szerint ne bántsák őket. Na jó, azért a szúnyogot agyon lehet csapni.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.07 11:18:58koaladia

    A helyes szülői nevelés ez, de egyrészt sajos nem mindenki így gondolkodik, másrészt, meg ha a banda jó része nem ezt a nevelést kapta, nem bizos, hogy az a pár gyerek, aki mégis, mer szólni, mert akkor a gyerekek, akik néhol elég kegyetlenek is tudnak lenni elképzelhető, hogy kicikiznék őket, vagy őket kezdenék el bántani, ha "csak" verbálisan is.

  • 2007.09.07 11:33:46Conodonta

    Hétvégén a dédinél a szőlőlugasban laknak békák, a levelek között egy tündéri leveli, a tövénél, a liliomok alatt meg egy kecskebéka. Édesanyám odaöntötte ki a zöldségmosóvizet, ezt a béka atrocitáslént értékelte és kiugrált a levelek alól. Körülálltuk, csodáltuk, milyen fényes a szeme, érdekes a mintázata, stb. Ekkor a békának sok lett, és ugrott, a legkisebbik lányom arcára....

    Szegény drágám, nagyon megijedt, sokáig emlegette, de sikerült meggyőzni, hogy csak azért ugrott rá, mert őt találta a legszebbnek, legfényesebb hajúnak, stb. Kiváncsi leszek, mennyire voltunk sikeresek a meggyőzéssel.

    Tanulság, ha kecskebékát látsz vagy egy méterről nézd, vagy legyen rövidebb a reakcióidőd, mint a békának.... :DDD

  • 2007.09.07 11:34:21Conodonta

    Nemcsak hétvégén laknak, ott bocsi...

  • 2007.09.07 12:48:57Los Alamuszi

    A lényeg, hogy nem bántunk semmilyen élőlényt (növényt sem!!!), ha nincs feltétlenül szükség rá. Azaz, még egy mezei virágot sem szakítunk le sima szórakozásból, csak, mert ott van. Ha csokrot szedünk a nagyinak, az más.

    Rovart sem kell írtani, lehet riasztani, de a kertben ugyanúgy ott a helyük (sőt, talán még inkább, mint nekünk)

    Mondjuk, nekem is pókfóbiám van, de a lakásba szökött bármilyen rovar egy papírtörölköző lap vagy papírzsebkendő segítségével ki van tessékelve a lakásból, és nem megölve...



    Már, csak arra lennék kíváncsi, hogy hogy került a terrárium a játszótérre, és miért van egy olyan gyereknek terráriuma, aki szemmel láthatóan nem szereti a lakóját...

  • 2007.09.07 13:32:06Lexy

    Én attól félek, hogy ezzel a kisgyerekkel hasonlóképpen beszélhetnek otthon, ahogy ezt ő most a pókkal tette, nem hiszem hogy magától találta ezt ki... engem sajnos ez is bagyon bánt,azon túlmenően, hogy az állatokkal hogyan viselkedik.

  • 2007.09.07 21:53:49subidubidu

    Nem vagyk biztos abban, hogy a gyerekek otthonról hozzák az állatokkal/növényekkel való bánásmódot. A gyerekeim pl. sosem láttak minket se bokrot verni, se levelet szaggatni, se bogarakat piszkálni, agyontaposni (molylepke, szúnyog, légy és csótány kivétel!), mégis csinálják. Kb. 4 éves koruk óta; előtte eszükbe se jutott, mi is békésen megfigyeltük az állatokat, növényeket, szagolgattuk a virágokat (jelzem, a másfél éves egyelőre nem is megy ezen túl).



    Egy ideje meg rongyosra beszélem a számat, magyarázok, ezredszer is elviszem őket onnan, megharagszom, büntetek és lepereg róluk. Mármint a két nagyobbról. És tudom, hogy ez nem kóros, meg hogy az erkölcsi érzék ennyi idősen nem követelmény, meg hogy felfedező fiúk, de attól még nem vagyok boldog tőle.

    Azért párviadalra még nem buzdítottak egy pókot sem (hálistennek nem beszélnek csúnyán - mi sem). Viszont több bodobács lelte már halálát a homokban miattuk, nem voltam elég szemfüles. :-(

  • 2007.09.08 01:35:51glad az egyetlen

    Pacifista vagyok felnött fejjel, de gyerekként "muszáj", volt szétszednem néhány bogarat, amig elhittem hogy az rossz.

    Mentségemre szolgáljon, hogy az élettelen anyagokkal is így voltam. Összetörtem sok tárgyat mire megtanultam bánni velük.



    De ez nem feltétlen marad meg, ma már sok lánynál jobban örzöm a természetet, pl azt se szeretem ha útszéli virágot letép valak, mert teszik neki. Jobb annak földben, de ezt egy gyerek feltétlen nem érti még.

  • 2007.09.08 08:16:55Alvomacko

    Nekem pl. nagy kedvenceim a darazsak. Nem félek tőlük egyáltalán és a szabadaban mindig kis csíkos barátainkkal reggelizünk. Mert imádják a húst. Kis párizsi, sonka darabokat szoktunk az asztal szélére rakni és olyan ügyesen harapdálnak belőle, majd a falatokat hazaviszik. És mindig visszatalálnak.

    Ettől függetlenül már engem is megcsípett jópár, meg idén nyáron a gyereket is, de általában rájuk lépünk és ekkor csípnek. Viszont a lányok már megtanulták, hogy hadonászni nem szabad és nem is érdemes, alapból nem bántani akarnak minket, csak érdeklődnek. De akármennyire nem félek tőlük, a lányoknak valahogy nem tudom átadni ezt. A nyaralás mindig visitozással, meg csapkodással indul, hogy "Jaj, darázs!".

    Csak ne lennének ilyen haszontalan jószágok. Ha kertes házam lenne, biztos én is kénytelen lennék kiirtani őket. :-(

  • 2007.09.08 09:47:47Matyko

    Mas kulturakban ilyen is van, tessek, ovis eloadas... Van, aki orul ennek, emiatt am erdemes atgondolni egy-ket dolgot...:



    www.youtube.com/watch?v=6WHdWgES-Uw



    Ezek utan mar nem felek a csunyan beszelo gyerekektol...

  • 2007.09.08 11:12:39koaladia

    Igen, érdekes dolog ez a mit nevelsz bele, és mit lát a pajtásoktól dolog. Mi mindig arra neveltüköcsémet, hogy a növény azért mert nem beszél ugyanúgy él, erre ahogy bekerült a suliba ugyanúgy, mint a többi gyerkőc hazafele belekapaszkodott a bokrokba, letépte a leveleit stb, egy ideig én is játszottam a durcit, meg magyaráztam, hogy az neki fej, aztán picit drasztikus módszerhez nyúltam, ahányszor letépte a leveleket, annyiszor egy pici hajhúzással illusztráltam neki, hogy mit érez a növény.



    Azt a mai napig nem tudom, hogy leszokott róla, vagy csak előttem nem csinálta többet :-))

  • 2007.09.08 11:13:39koaladia

    fej=fáj

  • 2007.09.08 21:59:06Ivan Kozirev

    "Nálunk ugyanis a pókok (bár fóbiámat nem sikerült még legyőzni) és a hatlábúk is ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint mondjuk a kutyák vagy a macskák."



    Atyaég, Ti papuccsal agyonveritek a kutyákat-macskákat és aztán kidobjátok őket az ablakon?! :)

  • 2007.09.08 22:17:39druantia

    Én kíváncsi vagyok, a gyerekre ki lesz nagyobb hatással: apám vagy én? Abszolút a két végletet képviseljük. Apám tud disznót, nyulat vágni, szerinte ezek az állatok azért vannak, hogy megegyék őket. Én húst nagyon ritkán eszem, ha felismerhető, hogy melyik állat, vagy legalábbis, hogy melyik testrész, akkor egyáltalán nem tudom leerőltetni a torkomon.



    A kutyának véleménye szerint az udvaron a helye, akkor is, ha vihar van vagy marha hideg. Félreértés ne essék, nem állatkínzó vagy kegyetlen ember, csak így gondolkodik. Én, ha rajtam múlna, egyáltalán nem tartanék kutyát, mert tudom, hogy nagyon kevés szeretetet tudok/tudunk adni neki. Sajnálom, mert magányos lehet, mert fázhat, mert bújni akar hozzánk és éppen nem lehet.



    Én a legyeket is inkább kitessékelem a lakásból, mint hogy agyon csapjam őket. A pókoktól irtózom, de inkább nem szólok apámnak, hogy láttam egyet, mert tudom, hogy ő agyoncsapná, én meg nem akarom. Ha muszáj, inkább nagy undorkodva ráterelem egy újságpapírra és kiviszem a kertbe.



    Szóval, így állunk, apám meg én. Apám már most mondogatja, hogy a Petit majd meg akarja tanítani nyulat vágni. Végülis falusi gyerek, errefelé természetes az ilyesmi, és én nem is akarom, hogy a fiam valami viráglelkű kis érzékenyke legyen. De azt sem akarom, hogy állatokat gyilkolásszon.

  • 2007.09.10 11:47:51mazsola84

    druantia, vigasztaljon az a tudat, hogy ahogy apád levágja a nyuszit az még mindig humánusabb, mint ahogy a nyagyüzemi vágóhídon csinálják.



    Egyébként nagyszülőknél nálunk is volt disznóvágás, és bár soha nem néztem, de máig emlékszem a sírásukra. A nyuszivágás meg különösen szar, olyan hangot tud adni, mint egy kisgyerek, a hideg kiráz tőle.



    Én félek minden állattól, aminek 4-nél több lába van, és/vagy testét nem szőr fedi. A madaraktól különösen, de attól még nem bántom őket. Mondjuk, ha lecsapok egy legyet, azért nem forgolódom álmatlanul éjszaka, hogy mi tettem. Nálunk apukám olyan ügyi, hogy mindenféle rovarokat el tud (még szöcskét is) kapni a kezével és kirakja őket a kertbe.

  • 2007.09.10 12:53:49druantia

    Mazsola84, ha gyilkolászás folyt, én vagy elmentem itthonról, vagy elbújtam. Disznóöléskor pedig teljes hangerőn Sepultura ment, hogy ne halljam azt a szerencsétlen állatot. Egyébként meg sorstársad vagyok, én is irtózom a madaraktól :).

  • 2007.09.10 15:11:16mazsola84

    Végre, az első ember, aki nem néz hülyének, mert nem vagyok oda a madarakért. Párom Horvátországban visítva fetrengett attól, hogy inkább le se tettem a fejem, de végig szemmel tartottam az összes sirályt, hátha valamelyik pont meg akar támadni.

  • 2007.09.11 00:29:53Turboanyu

    Mazsola: apukám nagy galambrajongó, ha talált egy töröttszárnyút az utcán, hazahozta és bekötözte. A legtöbb állatot szeretem vagy semlegesen érzek irántuk, de minden szárnyas jószágot gyűlölök és egyetlen formában vagyok hajlandó elviselni: megkopasztva, jól átsütve, sok majonézzel. Ha választanom kellene, hogy átsétáljak egy galambokkal teli téren vagy skorpiókkal teli verembe ugorjak, gondolkodás nélkül választanám ez utóbbit. Nem félek tőlük, csak utálom őket.

  • 2007.09.12 01:07:17glad az egyetlen

    Érdekes ez a nevelés dolog, mert néha úgy tünik, hogy a szülői példa pont ellentétes hatással van (vagy épp semmilyennel?)

    Egyik ismerősőm apukája állatorvos volt, de ő kinem állhtaja az állatokat (egyiket se, kutya/macska/hörcsög egyre megy).

  • 2007.09.12 07:40:06diaz

    gladdal egyetértek, ezen a téren szerintem sem hatásos a szülői példa. Nekem és az öcsémnek annak idején több nyáron át kedvenc játékunk volt a kerti levesfőzés, ami így nézett ki, hogy egy használaton kívüli kő virágtartóba vizet engedtünk, beleszórtunk fűsze gyanánt homokot, kavicsokat, zöldeket na és húst, azaz gilisztát, különböző bogarakat és lepkéket, de persze nem élve, nehogy megfulladjanak:) vagy inkább:(

    Pedig nagyon szerettük az állatokat, de nekünk az állatok a macskák, kutyák, malacok, madarak stb. azaz gerincesek voltak. Azt végképp nem értettük, hogy ha pl, a hernyót el lehet (sőt kellett, mert kárt tesz a veteményben) pusztítani, akkor a lepkét miért nem?

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta