Elefántvadászat Samunadrággal

Zanza!

A könyvajánlók kapcsán többször felmerült már az igény, hogy segítsünk tájékozódni az idősebb generációnak a jobbára ismeretlen kortárs verses-mesés könyvek rengetegében. Most egy halomnyi verses kötet következik, ábécé sorrendben, az iskolaszezonnak megfelelően osztályzatokkal.



Kántor Péter: Kétszáz lépcső föl és le, Móra, 2005. 1590 Ft.

Kántor Péter könyvét nehéz megunni. Aki a klasszikusabb magyar gyerekvershez vonzódik (Nemes Nagy Ágnes és társai), az is megtalálja benne az ismerős, de újra formált hangot. Aki inkább a hétköznapi hangütést, a sokszor svédnek nevezett prózaibb verstípust keresi, az is talál magának valót. Bár inkább Weöres Kisfiúk témáira ciklusával rokoníthatók a gyerekek témáira írt versikék. Sok a felsorolásra, ismétlésre építő, ami nagyon szórakoztató a gyerekeknek többszöri olvasásra is, mert el lehet merülni az ismétlődő részletekben, hasonlóságokban és különbségekben. A rímes-játékos, de klasszikus formák pedig fülbemászó dallamosságot adnak jó pár versnek. A kötet kiállítása kíváló: szépek a rajzok, a színek, nagyon jól találnak a versek hangulatához. Ötös.

Kovács András Ferenc: A víg toportyán, Koinónia, 2005.

Aki ismerei a szerző felnőtt verseit, nem fog meglepődni: virtuóz formaérzék, minden létező versforma begyúrása a saját stílusba és mindez nem laposul valamiféle unalmas, önismétlő játékká. A versek nagy része epikus, kis történetet mondd el (ld. Anyám tyúkja), ezért meseként is olvasható. Élvezetes, nagyobb gyerekeknek különösen, akik nem csak a dallamra, de a történetre is éheznek, ám azt ritmikus formába jobban tudják befogadni. A rajzok se rosszak, a versek szépen, szellősen vannak felrakva a nagy oldalakra, a színek lehetnének szebbek. Azért még ötös.

Kiss Ottó: Emese almája. Szép Szó Tár, Pagony, 2006. 1750 Ft.
Szellemes és ötletes, svéd gyerekverses stílust ígér a hátlap, de sajnos éppen a szellemesség az, ami teljesen hiányzik a kötetből. Míg KAF cseppet sem akar ötletes lenni, addig a felnőtt is élvezettel olvassa, ízlelgeti nyelvi bravúrjait – Kiss Ottó viszont nagyon akarna, de nála a hétköznapiság inkább laposság lesz, a poénok a versek végén nem csattannak, hanem puffannak. A kisfiú gondolatai egyszerűségükben inkább laposak, semmint a gyermeki nézőpont érdekes felvillantásai. A szótárszerű forma mindössze arra jó, hogy összefogja az egy-egy címben megjelölt témára írt verseket. Mint minden szótár, ez is világmagyarázat próbálna lenni (Zsebenci Klopédia – na ez szellemes, nem is Kiss Ottó, hanem Lázár Ervin agyszüleménye) – de felsorolássá satnyul. A rajzok jók, kellemesen lapozgatható a könyv. Kár, hogy a lapozgatásnak maximum alig pár olvasható versnyi eredménye van. A még vonzóbb című mese, a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután még rosszabb, különösen a rajzok, érthetelen, hogy épp azokkal nyert díjat a könyv. Kettes.

Kőrössi P. József: Elefántvadászat a gyerekszobában, noran, 1998. 500 Ft.
Kőrössi könyve valójában nem gyerekverses könyv. Azoknak a szülőknek ajánljuk, főleg versolvasó apáknak, akik szeretnék meghallgatni, hogy egy költő hogyan él együtt a lányaival, és mindezt az élményt hogyan forgatja versbe. Mit gondol, mit gondolnak a lányok róla, a családról, anyáról. Gondolkodós, jó szabad versek. Négyes.

Kukorelly Endre: Samunadrág, Kalligram, 2005. 1490 Ft.

Ennek a végén is ott van a svéd gyerekvers címke, úgy látszik, ha valami keveset rímel és hétköznapi témákkal dolgozik, arra már rá kell ütni. Pedig cseppet sem, ha valamire, akkor Oravecz már említett, Másképp mindenki más című kötetére hajaz a mű. Szemben Kiss Ottóval, Kukorellynek sikerül egy lebilincselő és autonóm gyerekfigurát megalkotni, saját nézőponttal, problémákkal és versnyelvvel – ő elég merész ehhez. A kötet minden verse ül, a poénokon nem röhögünk, csak magukkal visznek. A képek pedig anélkül, hogy leképeznék a verseket, hozzák ugyanazt a hangulatot, teljesen egységben vannak a kötet egészével. A címadás is zseniális: az egybeolvasott szavak a gyermeki nézőpontból megfigyelt felnőtt világ leképezői. Csillagos ötös.

Lackfi János: Törpe és óriás között, Móra, 2007. 1490 Ft.

Megint a gyerekek nézőpontja, megint a hétköznapok. Állítólag sok mindent megtudhatunk, ami nincs benn a tananyagban. Ez biztos így van, mégis, e tudás nem lesz maradnadó, mint ahogy a versek sem azok. Jók, olvashatók, de semmi olyan, ami igazán megragadja az embert – legalábbis engem. A rajzok is pont ilyenek: semmi rossz, csak éppen nem is visz sehova. Háromnegyed.

Szilágyi Ákos: Cet ecetben, Palatinus, 2003. 2200 Ft. (CD-melléklettel)
Inkább felnőtteknek, közülük is azonak, akik már a gimiben is kedvelték Apollinaire-t. Szilágyi Ákos verseiben rengeteg a nyelvi játék, a bonyolul vagy szokatlan szóhasználat, az ismétlés, az abszurd és a badar. Azok a gyerekek fogják szeretni, akiknek kicsi a történet igényük, de szeretik az erős ritmust és a kancsal rímet. A CD-melléklet ezért valóban szükséges a könyvhöz: ezek a versek kívánják a ritmikus, zenés előadást. Nekem nem ez lesz a kedvenc könyvem, de megteremt egy saját, vonzó világot. Négyes.

Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben, Palatinus, 1999. 1200 Ft.
Hát igen, Tandoriról ha bárkinek beugrik valami, az az öregkori bolondéria és az idegesítő érthetelenség. Amikor a kezünkbe vesszük ezt a könyvet, ezt rögtön felejtsük el. Igazi nagy szerző igazi nagy művét tartjuk ugyanis a kezünkben: ha elegünk van a vicces hétköznapokból, olvasgassuk Tandori mackóit: nekik ugyanis humoruk, személyiségük, életük és bölcsességük van. Árad belőlük a gondolkodó ember, akarom mondani mackó nyugalma és feszültsége. Kevés a rajz, de a szürkeség és a finom vonalas grafika illik a versekhez. Felnőtteknek és gyerekeknek nyugodt őszi vasárnap estékre melegen ajánlom. Csillagos ötös.

Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota, 2003. 2900 Ft.
Druantia egyik kedvence, de ő úgyis anglo- és teddymán. Bár ez esetben (is) igaza van. Igazi szórakozás, nagyon jó verselés és a Marci-versekből ismert gyereket ismerő felnőtt nézőpont jellemzi a kötet. A kiállítás külön figyelmet igényel: egy-egy vers egy-egy füzetkében található, mindet más  neves illusztrátor  illusztrálta, nagyon igényesek a rajzok és a színek  is. Az egész egy szuper nagy dobozba van berakva. Felolvasni, énekelni, ki-bepakolni is lehet. Nálunk ötös és a kiállításért meg külön egy dicséret.

Varró Dániel: Diótörő, Dió Stúdió, 2005. 2000 Ft.

Varró Danit már lassan elkönyvelik egy kötetes szerzőnek. Amilyen pozitív kritika érte az első kötetet, majd a gyerekeknek írt Maszat-hegyet, akkora volt a fanyalgás is, mondván, hogy egy ekkora tehetségnek illene valami komolyabba vágni azt a bizonyos költői fejszét. Amíg azonban úgy írja le a karácsony délutánt, hogy „Ellepték a kis német utcát, / s mind egyfelé cipelte cuccát”, illetve olyan rímeket irogat, mint: „meselény bús / életéről eseménydús…”, addig tőlem nyugodtan legyen komolytalan és írjon a gyerekeknek. Nála minden rím bravúros és hangsúlyos, a vers a dallamában él, de ugyanakkor az erős hangsúlyok miatt végig ott játszadozik a kedves ironikus félmosoly is a sorok közt, hogy egy ilyen nagyszerű képzavarral éljek. A kötet akkora gyerekeknek való, akik már be tudnak fogadni egy hosszabb, több idősíkkal operáló mesét is. A szülőknek meg igazi élvezet ilyen mesét felolvasni – a klasszikus Diótörő minden beporosodott unalmát elűzi a játszó gyerek-költő. A rajzok, illetve képek viszont katasztrofálisak: túl zsúfolt, túlértelmező és giccses. Miattuk csak négyes a kötet.

Blogmustra