SZÜLŐSÉG

Anyázó anyák: övék ott a tér?

2007. szeptember 5., szerda 08:19

Néha úgy érzem, az anyukák a pletykás vénasszonyoktól csak annyiban különböznek, hogy a rosszindulaton és irigységen kívül gyermekükért akár ölre is mennek, és vicsorogva hörögnek a homokozó túloldaláról, ha például rá mersz szólni kölykére, aki huszadszor önti a homokot a tied fejére.


A minap két anyuka esett egymásnak a játszótéren, amiért az egyik dohányozni mert diszkréten elvonulva az egyik kuka mellett. Olyan cifra káromkodások és anyázás vette kezdetét, hogy sokan lemerevedve álltak és nem tudtak mit kezdeni a helyzettel.

Aztán szép lassan kialakult egy kisebb csapat, és együttes erővel szapulták a dohányos anyukát, akit végül sikeresen elűztek a játszóról kölykével együtt. Ezek után folytatták a pletykálást.

A vicc az egészben az, hogy a módszer a hordán belül is működik, azaz ha a következő percben az egyik csapattag nem úgy viselkedik, ahogy az kívánatos lenne, azaz urambocsá’ finoman rászól az egyik gyerekre, hogy ne verekedjen, akkor ugyanaz az anyuka, akivel percekkel ezelőtt még egy követ fújtak, most felháborodva hőzöng, hogy mi jogon szól rá más a gyerekére.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.05 11:52:32B-

    Tjuca: teljesen egyetértek azzal, amit a hozzáállásról írtál.



    Egyébként nem tudom, miért furcsa az, hogy az anyukák teljesen ugyanúgy viselkednek, mint az átlagpopuláció?



    Ezzel együtt azon a játszótéren, ahova mi néha megyünk, semmi ilyesmit nem tapasztaltam. Ha konfliktus van a gyerekek között, akkor minden anyuka a saját gyerkőcét szépen eligazítja, ha muszáj, ha meg nem, akkor a gyerekek lerendezik maguk között. Igaz, hogy a legtöbb gyerek/anyuka ismeri a többit a közeli bölcsiből.



    Szerintem az a jó, ha a játszótéren az ember ugyanazokkal az emberekkel találkozik rendszeresen, mint a közeli közértben, bababoltban, sétaúton stb, és akkor kialakul egy kis közösségi szellem. Ha tudod, hogy hetente kétszer találkozol vele más élethelyzetekben is, akkor már nem szólsz be olyan könnyen, előveszed a szociálisabb énedet is.



    A felpofozós történet FELHÁBORÍTÓ, kívánom a hősi férjnek, hogy egyszer fogja fel, hogy mit tett. Szerintem ennél durvábbat nem is kell kívánni neki...

  • 2007.09.05 12:00:35Tish

    diaz, ez nagyon elszomorító! Szegény gyerekek:(



    Guruljka, az agressziót valóban kezelni kell tudni, magam is rádöbbentem a lányomnál. Nálunk sosincs veszekedés, kiabálás, és amikor először tapasztalta, hogy az anyósommal üvöltözött az aktuális papasa, teljesen megrémült, pánikolt, nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Mert nem volt tapasztalata, nem értette, hogy most mi történik. Ugyanez volt a helyzet, amikor a kb. egy fejjel alacsonyabb, 5 kilóval könnyebb lánytársa ütögette, rugdosta. Hagyta, mert "szegény olyan pici". Az óvónők is mindig mondogatták, hogy vigyázzanak rá, ne bántsák, mert sokkal kisebb, gyengébb a csoporttársainál. De azt miért nem fektették le aranyszabályként, hogy SENKI sem bánthatja a másikat? Szabad utat kapott a kislány, aki élt is a lehetőséggel!

    Úgyhogy szép, nem szép dolog, én bizony bíztattam a lányomat, arra, hogy VISSZAüssön. Mindig kicsivel nagyobbat, mint amit ő kapott. Csak a miheztartás végett. Kezdeményezni nem szabad, de megvédeni magunkat kötelező! Mert ha hagyja magát, duplán rászáll a kislány.

    Szegényke még így is hetekig vívódott, hogy mit tegyen a napi ütlegek ellen, amikor betelt a pohát. A kislány szó szerint teljes erővel, utcai cipővel alárúgott. Erre mikor kicsi lányom végre fel tudott állni a fájdalomtól, úgy megtépte a kislányt, hogy repült a haja, méghozzá csomókban. Az óvónők léptek közbe, és szedték le a lányomat róla. Azután nem próbálkozott többé.

    Sajnos nagyon fájdalmas tapasztalat tanította meg arra, hogy jobb az ilyesmit csírájában elfojtani. Még hetek múlva is kékesfekete volt a rúgás helye, és örültünk, hogy nem tört el a szeméremcsontja:(

  • 2007.09.05 12:11:30boribon

    Jaj ne, már megint egy játszóteres-riogatós poszt? Sose vonzottak különösebben a játszóterek, de a Porontyon olvasott pár cikk a témában végképp elvette a kedvem. Jidelének van igaza, marad a gumifalú szoba... :-)

  • 2007.09.05 12:21:12boribon

    Tish, ez nagyon durva, ami a kislányoddal történt!

    De szerintem nagyon jó, hogy nem TE teszed helyre az ilyen gyerekeket, hanem a lányodat tanítod meg, hogy hogyan is kell az ilyen helyzeteket kezelni. Mert attól már gyerekként is felállt a szőr a hátamon ha egy felbőszült szülő szidta-alázta másnak a gyerekét a sajátján esett sérelem miatt. Óvónőként meg végképp kínosnak éreztem a szituációt, hogy ugyan miért nem hiszi el a szülő, hogy én sem csokival jutalmaztam a verekedős gyereket... Elvégre az óvodában mégiscsak az óvónő dolga a fegyelmezés.

    Persze szülőként sokszor ott van az emberben a késztetés, hogy a fülénél fogva rángassa végig az óvodán/játszótéren azt, aki a gyerekét bántotta, csakhogy így arra kondícionálnám a gyerekemet, hogy én majd mindent megoldok helyette, mindentől megvédem, ez pedig még akkor sem jönne össze, ha tényleg erre törekednék.(Na jó, egyelőre még tényleg erre törekszem, de egy hathetesnél ez talán még elnézhető. :-) )

  • 2007.09.05 12:47:10B-

    boribon: ez szerintem nehéz kérdés, mert amíg a gyerekünk pici és tényleg nem tud egy csomó dolgot megcsinálni, addig nekünk segítenünk kell neki és meg kell védenünk. Persze a legjobb megvédés az, ha a viselkedésünk arra is rávezeti őt, hogy ő maga hogyan tudja majd megoldani a problémát, de ha pl ráugrik egy vicsorgó kutya, nem fogjuk hagyni, hogy "oldja meg maga, ezt is meg kell tanulnia". És ha a kutyától megvédjük, miért nem védjük meg a többi gyerektől, akik komoly sérüléseket is tudnak okozni neki?



    Meg aztán elvárjuk, hogy egy csomó dologban engedelmeskedjen, ne menjen a saját feje után, legyen "jó", ne legyen agresszív, szóval kicsit vazallusi szerepbe kényszerítjük, de a vazallusoknak kijár a védelem :-) Egy hatévesnek még nehéz lehet összeraknia, hogy nem szabad verekedni, de vissza lehet ütni, ugyanakkor "nem érdekel, hogy ki kezdte, ne verekedjetek és kész"...



    De ugye az én gyerekem még nem tart itt. Szerintem akkor már sokkal praktikusabban fogom látni ezt a kérdést, és lehet, hogy nem lesz ilyen erős bennem a késztetés, hogy mindentől saját kezűleg védjem meg.

  • 2007.09.05 12:48:20Guruljka

    Tish, ez nagyon durva... Light verzióban ez volt a fiammal. Egyszerűen annyira arra szoktattam, hogy nincs verekedés, ütés, rúgás, lökés, hogy amikor a játszón fellökték és kicsavarták a kezéből a (szintén nála kisebbek is) homokozó lapátot, akkor csak sírt, vagy frusztráltan dühöngött. Én is a visszaadás szabályára tanítottam meg.

    A mi sztorinkhoz hozzátartozik, hogy azért fojtottam el az úgymond természetes agresszióját, vagyis harci kedvét, mert állandóan nyünyögte a szomszéd a fülembe, hogy milyen agresszív. Ma már tudom, hogy baromság volt. Csak a szomszéd csajt frusztrálta, hogy az egyidős gyerekeink más tempóban fejlődtek, így az enyém, aki gyorsabb mozgásfejlődésű volt, jobban érvényesítette az érdekeit. Egy ideig. Mert utána a szomszéd kisskac harapott, ütött, vágott stb. Ilyet az enyém nem csinált. Tűrt, sírt. Na kitaláljátok mit mondott a szomszéd?

    Bingo! Az Ő fia csak azért csinálja, mert az enyémtől tanulta. Hogy mikor, hol? Hát mindig olyan agresszív volt az a gyerek…

    Ő szépen kivárt minden agressziót a sajátjánál, és amikor már én szóltam akkor szólt Ő is. Nehogy már nyámnyila legyen a gyerek alapon.

    Na ekkor már lent dörömbölt a húszfillér... Meg kell mondjam, kb. 1,5-2 év komoly igyekezetem van abban, hogy mostanra újra magabiztos a fiam.

    De nem a szomszéd vagy a másik kissrác hibája, hanem az enyém! Én hagytam magam!!! Remélem sikerül ezt a hibámat tényleg kijavítatnom, mert ez az a dolog, amit piszkosul bánok. Nevelésben elkövetett hibámnak tartom.

    De még valamit megtanultam és engem is nevelt ez által az élet.

    Ahogy boribon is írta, az a jó, ha maguk intézik el egymás közt. Egyet is értek.

    Mégis vannak kivételek. Vannak olyan szülők és olyan gyerekek akiket nem állítanak le, vagy nem állnak le.

    Ma már ilyenkor nem habozok közbelépni. Régebben ezzel nem így voltam. Soha nem szóltam, max. arrébb mentem gyerekestül és hagytam, hogy az erőszakosnak legyen meg az akarata. Viszont rájöttem, hogy ezzel már megint rossz utat mutatok: hogy aki kellően erőszakos annak mindent lehet.

    Hát nem!

    Én inkább vállalom, hogy bizonyos esetekben én legyek a megmondóember. Mindenki gondolhat amit akar. De pl. az udvaron nem hagyom, hogy a 8 éves gyepálja a 3,5 éves-t. Szólok. Mert ez nem az egymás között lejátszásról szól...

  • 2007.09.05 12:54:34Tish

    boribon



    Bennem is előtört néha a késztetés, hogy bemenjek, és leüvöltsem a haját.

    Hosszú órákat töltöttem a lányommal meseolvasás után, amikor megpróbáltam megértetni vele, hogy mik lehetnek a kislány viselkedésének a mozgatórugói. És hogy miért nem szabad hagyni, hogy ránktelepedjenek, bántsanak minket. De hiába volt minden szó, a lányom várt a visszaadással.



    Jeleztem az óvónő felé, hogy gond van a kislánnyal, agresszív, és bántja a lányomat. Sajnos még én kaptam, hogy nem agresszív, hanem túl erős benne a túlélési ösztön!!!! Mert hogy 1 kilósan született, mittudomén hány hónapra, és küzdenie kellett szegénynek az életben maradásért.

    ??? Baromira nem értettem, mert ha jól tudom, senki sem tört az életére, sőt pátyolgatták. A viselkedése után meg végképp nem hatott meg a története.(Bocsi érte!)És több koraszülöttet ismerek rajta kívül, akik hírből sem ismerik ezt a a fajta "túlélési ösztönt".



    Sajnos itt az óvónénik kényelmesek voltak, és megvárták amíg elszáll a probléma, néhány hajcsomóval együtt.

  • 2007.09.05 13:11:37Guruljka

    Tish, ezek az óvónői "érvek" pusztán a probléma szülői és pedagógiai tudomásul nem vételét és ebből adódóan a meg nem oldását igazolják. Ez a szegénységi bizonyítványuk.

    Te viszont nagyon jól oldottad meg a helyzetet. Büszke lehetsz magadra, komolyan. Én nagyon átérzem a problémát.

  • 2007.09.05 13:21:38begyszli

    Azon szerencsés kevesek közé tartozom, akiknek nincs rossz véleményük a játszóterekről. Panelrengetegben lakván nagyon sok hasonló korú gyerkőc + anyuka gyűlt össze egy-egy nap a játszóterünkön és mind a gyerekek és mind a szülők jól megfértek egymással. Megbeszélés nélkül mindig hozott valaki innivalót, más valaki sütit, s ha valamelyikünknek sürgős dolga akadt, vigyáztak a skacra a többiek. Már nem lakunk Pesten. Ez a része hiányzik. Itt vidéken nincs játszótér, ami van, oda meg nem jár senki, leszámítva a HVCS-kat.:(Lehet, hogy nem életreszóló barátságok alakulnak a játszótereken ki, de mi már 5 éve nem élünk abban a kerületben, de még mindig tarjuk a kapcsolatot a legtöbb szülővel (e-mail, telefon, gyerekzsúr).

  • 2007.09.05 13:51:50Tish

    Guruljka, köszönöm!



    Ne hibáztasd magad emiatt, lépj túl rajta! Megoldottad a problémát, felismerted azt, hogy másképp kell hozzáállnod az agresszivitáshoz. A fiad immár erős egyéniség, és az is fog maradni. Már kipróbálta mindkét oldalt, és tudja, hogy melyik jobb neki.

    Nem vagyok pszichológus, de lehet, hogy ez a problémakerülő hozzáállás a gyerekkorodból származik. És akkor meg végképp nem tehetsz róla. Félre ne érts! Magamból indulok ki. A mi sajátos családi körülményeink tanítottak meg arra, hogy nem szabad eltűrni a legkisebb agressziót sem, mert sajnos az nem szokott stagnálni. Sőt, egyre fokozódik, ha nincs ellenállás.

    Remélem átjön amit gondolok... még véletlenül sem szeretnék félreérthető lenni.

  • 2007.09.05 13:57:37Bisi

    Ugyi vagy Tish! Sajnos ebben az agressziv vilagban neha muszaj megmutatni, hogy vissza tudsz utni, mert maskeppen nem hagynak beken.

  • 2007.09.05 13:59:34mazsola84

    boglár



    "az a tapasztalatom, hogy ha rászólok egy dohányosra - udvariasan!, hogy most és itt nem kéne, vagyis inkább csak kérem, akkor mindig kikéri magának... vagy egy szó nélkül félrevonul, és onnan megvető pillantásokkal méreget."



    Én megértem, hogy utálod a cigit és, hogy nem illik játszótéren meg minden, de hogy már megvető pillantásokat se vethessen valaki a messzi távolból! Na ne már!

  • 2007.09.05 14:10:25Anyafarkas

    Guruljka, Tish!

    Minden elismerésem a tiétek! A mai világban időnként nagyon nehéz felismerni valakinek a valódi szándékát. Ti nagyon ügyesen kezeltétek a kialakult helyzetet. Sajnos sokszor nagyon nehéz úgy megvédeni a gyerekeket, hogy az mindenkinek jó legyen (vagy talán nem is lehet?!), de nektek mégiscsak sikerült jól kijönni a helyzetből.

  • 2007.09.05 14:27:38Guruljka

    Tish, értelek én:)))))

    Hát persze, hogy benne van az én egom és a neveltetésem is. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akire azt mondták többször gyerekkorában, hogy olyan erőszakos... Hát nekem mondták. El is hittem. Nem tudatosan, de valszeg ettől akartam volna megóvni Őt is.

    Másrészt sokat gondolkodtam azon, hogy miért nyaltam be a szomszéd dumáját. Rájöttem, hogy azt a klasszikus megítélési hibát követtem el, amit anno velem szemben.

    Adott egy gyerek, akinek minden, ami a szívén az a száján. Minden gondolata kiül az arcára. A mérgesség az irigység (kortünet ugye) stb. Gyakran nagy hangerővel el is mondja mindezeket.

    Erőszakos-e?

    Nem.

    De mégis hangosabb és jobban előtérbe kerül, mint mondjuk az a gyerek, aki csendben játszik, de ha akar valamit, szemrebbenés nélkül elveszi mástól, sőt csendben odacsap, odaharap, odarúg. Az tűnik erőszakosabbnak, aki hangosabb és megfogalmazza az akaratát, nem az aki valóban erőszakos eszközt használ..

    Na az én Nagyfiam a fenti eset (velem együtt) hangos típus, hogy úgy mondjam. De ettől még soha nem volt durva vagy erőszakos.

    Még friss élményem, hogy úgy tűnik a fiam meghaladta ezt a dolgot, úgyhogy még nem érzem a teljes bizonyosságot. Szóval lassan, de én is elengedem magamtól ezt az ügyet. De mindig, amikor felmerülnek az ilyen témák, erős késztetésem van leírni. Mert roppant tanulságos. Nem csak az én példám, hanem a szomszédé is!!!

    Mivel Ő annyira nem bírta a helyén kezelni a gyerekét, hogy inkább a környezetét okolta a problémáiért. Ez úgy gondolom azoknak intő példa, akik szerint mindig a másik gyerek a hibás.

    Kettőn áll a vásár. Az én fiamban az volt a "csúnyaság", hogy amíg a cimborája még csak ülni tudott, Ő már mászott és állandóan elcsaklizta a játékokat a másik elől. Most is kis hörcsög típus. Ezt igyekszünk is nyesegetni. (A kistesója egyébként ilyen szempontból nem hogy nem rosszul, de inkább jól hatott rá. Vele már majdnem mindent megoszt. De másokkal nem.:)

    Na szóval a lényeg, hogy tanulságos az eset szerintem.

    Én sokat tanultam belőle.

    Főleg arra vonatkozóan, hogy a Kicsivel mit kezdjek. Ő ugyanis a másik típus felé hajlik. Az ártatlan arccal kitekerem a két évvel idősebb bátyám kezéből a kisautót és amikor, az visítozva visszaveszi, még sírni is kezdek típus:)) Na én most már azt se kajolom be, hogy Ő meg egy csendes ártatlan gyermek:))))) De milyen fifikás nem?

    Na szóval imádom Őket, meg így is biztos elfogult vagyok én is a gyerekeimmel, de soha nem szeretnék szemellenzős se lenni ha a hibáikról van szó. És ez egy nagyon nagy kihívása a gyereknevelésnek.

    Szerintem.

  • 2007.09.05 14:37:54Tish

    Guruljka:)



    Olyan a kicsi fiad, mint én voltam:))) Egy-két évesen állandóan piszkáltam a bátyám, elvettem a kedvenc játékait, és amikor megkaptam tőle a jogos büntetésemet, bömbölve, szívettépően sírni kezdtem:) Anyu bejött, és megbüntette szegény bátyót, hogy miért bántja a kisebbet. Egészen addig nagyon jól elszórakoztam ezzel, amíg anyám egyszer meg nem leste, hogy mit is csinálunk mi valójában... aztán sajnos vége lett a szép világnak:DDD

  • 2007.09.05 14:57:29Guruljka

    Én manapság azon rötyögök jókat, hogy kezdik észrevenni a nagyszülők is, hogy miket csinál a Kicsi:))) Teljes döbbenettel, tágra nyílt szemekkel mesélik, hogy miket láttak. Mi meg a párommal csak azt hajtogatjuk, hogy Nekünk mondjátok:)))

    Így úgy tűnik, mindenhol kezd lecsengeni Neki a jóvilág:DD

    Másrészt azzal lenyűgöz a játszón, hogy először hagyja, hogy elvegyék tőle a játékot, amivel játszik. Utána keres valamit, ami nem érdekli és nagyon teátrálisan azzal kezd játszani. Na akkor 10-ből 9-szer ismét jön,aki az előzőt elvette (gyermeki természet ugye) ,hogy levadássza ami éppen nála van. Ráadásul itt csak nála nagyobb gyerekek vagy jóval kisebbek, babák vannak a játszón. Tehát az "ellenfél" rendszerint nagyobb. Ekkor átengedi neki a második játékot is és villám gyorsan lecsap az eredeti és immáron szabadon hagyott játékra. Elslisszol vele. Na ilyenkor már a nagyobb gyerekek szülei pirosat látnak, hogy miért szekírozza az Ő csibész gyermekük azt a kicsit, aki különben is olyan mint egy angyalka, hiszen két játékot is odaadott zokszó nélkül… és tutira közbeavatkoznak. Az én fiam meg elégedetten játszik azzal, amivel eredetileg is játszott. Egyszerűen hihetetlen... Semmi balhé részéről, a fizikai harccal a játék megtartásával nem is próbálkozik. Most 19 hónapos és jobb önérdek érvényesítő, mint az egész család együttvéve. Nem baj, majd tanulunk tőle:))

  • 2007.09.05 15:08:08Leona

    Nálunk a Kicsi habozás nélkül ráfog mindent a Nagyra, még akkor is, ha végigkövettük az eseményeket.

    Aztán meg van sértve, hogy nem hiszünk neki. :)

  • 2007.09.05 15:08:58Leona

    Tori: én is hiányollak ám!

  • 2007.09.05 15:09:56marywolf

    A dohányzás témával nekem az a a bajom, hogy ez példamutatás. NEm azzal van a baj, hogy az adott anyuka elvonult e vagy nem, meg nem az a tény a fontos, hogy nem zárt légtérben csinálta, hanem egyszerüen az, hogy a gyerek szeme láttára.

    Amit kijön a baba belőlem, aki most a hányásokat okozza, tuti, hogy senkinek sem fogom megengendi, hogy olyan helyen gyútson rá, amit meglát. Ok az sem egészséges, ha beszívja a füstöt, de az még gázabb, hogy ez mintaként szépen rögzülni fog, mert nem csak azt utánozza, amit a családja csinál. Láttam már totál antidohányos családban olyat, hogy a két/három éves gyerekeik a ropival olyat játszottak, hogy ők akkor most cigiznek. Szegény anyuka meg majdnem leesett a székről.

    Sógornőm dohányzik, de én tuti kitekerem a nyakát, ha rágyújt majd a gyerekem előtt, de ugyanez vonatkozik a hugomra is. Tudom, hogy ezzel nem érem el azt, hogy soha sem fog ilyet látni, mert segítenek neki mások, de akkor sem akarom, hogy abban a miliőben ahol felnő ilyet lásson és ebbe a játszótér is beletartozik.

    Ha már puffogok, akkor én az iskolában megszüntetném a tanári dohányzót, csak mert akkor már hamarabb meg lehetne szüntetni a diákok bagófalváját, vagy éppen hol hogyan hívják. És nekem senki se jöjjön olyan dumálval, hogy amit szebed jupiternek nem szabad a kisökörnek, mert tuti sírva fakadok.

  • 2007.09.05 15:11:14rati_viki

    Én abszolút elitélem az összes olyan anyukát/nagymamát, és persze apukát/nagypapát akik a gyerekük mellett dohányoznak. Úgy gondolom, hogy a gyerekünk egészsége mindennél fontosabb. Gondolom senki sem akarja 20-on évesen meghaljon a gyereke pl tüdőrákban. Sajnos láttam ilyet. tudom erre a dohányzó anyukák rendre megjegyzik, hogy xy is tüdőrákban halt meg, sosem dohányzott, dohányoztak mellette. De szerintem ez nem magyarázat... a gyerekekünk a legfontosabb és kész. Úgyhogy kérlek titeket dohányzó szülők, de dohányozzatok gyereketek mellett, más gyereke mellett .

  • 2007.09.05 15:23:46mije

    Jaj kedves rati_viki! Olyan könnyű ezt mondani, hogy ne dohányozzunk. Persze, én is tudom, hogy nem kellene, de ez nem egyszerű dolog, hidd el. Aranyszabály, hogy lakásban nem dohányzom, ez a minimum, sajnos nem mindenki ilyen. Az ovinkba jár két olyan gyerek is, akiknek a ruhája bűzlik a cigiszagtól, amit még én is büdösnek tartok. Ebből következik, hogy kedves szülők otthon dohányoznak sajnos. Én ezt nem teszem, ha lehet, a nikotinszintemet a dolgozóban feltornászom, de nem mindig sikerül. Persze, lehet azt mondani, hogy szokjak le. De sajnos még nem sikerült. Pedig Mark Twain is megmondta: "A dohányzásról nagyon könnyű leszokni, nekem is vagy százszor sikerült már". Nos, nekem csak háromszor, de nem adom fel.

  • 2007.09.05 15:27:46di

    Én sokszor elnézem a gyerekeket játszótéren, mi még nem tartunk ott, hogy megvédje/elvegye a játékokat. De lányomtól már vettek el,ilyenkor csak néz és nem érti mi történt. Nem tudom mikor alakul ki a játékféltés vagy mitől függhet. Azt viszont látom, hogy a fiúk sokkal "durvábbak", már most kicsiként is. De vannak lányok is akik mindent elszednek a másiktól. Ezt honnan hozzák? Otthonról ? vagy ők is a játszótéren tanulták? (gyerekek itt még nem ovisok, bölcsisek, nincs tesó)Én egyenlőre nem teszek semmit, nem mondom vegye vissza stb. Viszont marhára érdekelne mitől van.

    Egyébként miért nem lehetnek mostanában verekedősek a fiúk? Miért nem kapnak játék pisztolyt? Nem lehet egészséges szintet fentartani és a szűlő fél az eldurvulástól? Nem tudom, nekem lányom van, de a fiúkhoz vhogy hozzá tartozik, hogy roszcsontok a lányokhoz képest.



    A dohányzáshoz meg annyit, hogy lassan sehol sem tűrik meg őket. Én nem dohányzom, de kicsit kabaré amit művelnek velük. Engem speciel van ami jobban izgat, de az kemény falat, így le se meremírni pedig a múlheti hvg. is írta akinek megvan a 22.oldalon kis cikk. bocsánat, de nekem meg ez...

  • 2007.09.05 15:35:59anomália

    A dohányos is ember!!



    ...csak nem olyan sokáig



    egy pólón olvastam :-D

  • 2007.09.05 15:46:23sihaya

    di: a jövőképes népcsoportszázalékos? az engem is.

  • 2007.09.05 16:00:18Tish

    Guruljka, nagyon ravasz pöttömöd van!:)))) Megmosolyogtattál:) És ez nagy szó ebben a borzalmas időben, fejfájással tetézve:) Köszi!:)))

  • 2007.09.05 16:13:32di

    sihaya: igen igen

  • 2007.09.05 16:28:24boribon

    Csak nekem nem nyitja meg ezt a cikket a hvg online?

  • 2007.09.05 16:29:25boribon

    Ja,hogy zárolt, most látom csak. Akkor tényleg elég aggasztó lehetett a mondandója...

  • 2007.09.05 16:34:55NoCigi

    marywolf hozzászólása példaértékü. Tényleg az a baj a dohányzás látványával, hogy rossz példa a gyereknek.



    di hozzászólását meg nem értem. Miért kabaré abban hogy az ember nem szeretné, hogy dohányfüstben nőjjön fel a gyermeke?



    A játszótér nem dohányzóhely. Tényleg milyen borzasztó lehet, hogy már ott sem lehet mérgezni másokat?

    Sajnos lehet. Nincs rá törvény. Dombóváron és Szekszárdon van már helyi rendelet. Újpesten láttam még olyan játszótereket, ahol kiírják, hogy nem lehet dohányozni. A gyengébbek kedvéért.



    Ha egyszer megengedik a játszótéren, hogy 1 dohányos dohányozzon, akkor a többi is odamegy dohányozni és utána még nehezebb elintézni, hogy a játszótéren ne dohányozzanak. Ez van. Csak következetesen lehet a dohányzást visszaszoritani.

    "Egy parkban három órát ücsörögve valaki mellett, aki dohányzik, a nemdohányzó is elszív egy szál cigarettát."

    www.daganatok.hu/a-dohanyzas-es-a-rak/a-passziv-dohanyzas-hatasai

  • 2007.09.05 16:54:03Guruljka

    Tish:)) Örülök!

  • 2007.09.05 16:54:48NoCigi

    Én még nem láttam közterületest aki büntetett volna játszótéren dohányzásért. Dohányzó és csikket eldobó közterületest már láttam....



    Persze sok mindent nem láttam még és ettől még megtörténhetett a dolog.

  • 2007.09.05 16:59:37sóbálvány

    Én még csak várom a babámat, de már előre rosszul vagyok ezektől a játszótéri anyukáktól, akiknek lételeme a játszótéren való zsezsegés, a pletykálkodás és a saját -természetesen zseni és tökéletes- gyerekükről szóló végeláthatatlan áradozás és ha az ember nem is akarja, akkor is ráakaszkodnak a másikra beszélgetni.

    A sógornőm (1,5 éves gyerekkel) ugyanezt csinálja. Szerencsére távol lakunk egymástól, de a hócipőm is tele van, ahogy sztorizás közben átcsap agresszív játszótéri anyukába (hogy "Pistike elvette Gézukától a játékát,na én persze jól odaszóltam a kedves mamájának, hogy hogyan neveli a gyerekét", stb.).

    Istenem, remélem én nem leszek ilyen. :)

  • 2007.09.05 17:00:15Alvomacko

    marywolf: nagyon igazad van.

    Viszont eszembe jutott az "amit szabad jupiternek nem szabad a kisökörnek" elméletről valami.

    Hogy nagyon-nagyon nehéz tökéletesnek lenni!

    A fenti mondatot gyakorlatilag nem lenne szabad csak a dohányzásra vonatkoztatni.

    Csak néhány példa: a gyereknek nem adunk csokit, de mi eszünk néha. A gyerek ne nézzen TV-t, de mi nézhetünk. A gyerek ne káromkodjon, de nekünk néha kicsúszhat a számkon egy s más. És néha alkoholizálhatunk is (mértékkel!), de nekik még mértékkel sem lehet. Vagy nekünk lehet telefonálni csak úgy, nekik meg nem (merugye a számla). Nekünk lehet netezni, nekik meg nem, mert inkább játsszanak.

    Tudom, ezek sarkított példák, meg sokszor ezeket a dolgokat nem is a gyerekek előtt csináljuk. Pl. TV-t csak akkor nézünk, ha lefeküdtek. Igen, de egy idő után majd váratlanul felébrednek, kibotorkálnak a szobából és kész a lebukás. :-)

    És nagyon tudják ám mondani, hogy "de neked méééér lehet?" Ilyenkor vagy magyarázkodunk és holmi életkorról nyöszörögve vagy jön a tekintélyelvűség, hogy "csak". Utána pedig szégyenkezünk a "vizet prédikálunk, bort iszunk" viselkedésünk miatt. :-(

    Én nagyon igyekszem, hogy elkerüljem a "jupiter" "kisökör" konfliktust, de néha nem sikerül.



    Szóval, ti hogy vagytok ezzel a dologgal?

  • 2007.09.05 17:04:24sóbálvány

    Én nem dohányzom, de szerintem sokkal nagyobb gond egy játszótéren néhány, a szélbefüstölgő anyukánál az, amikor az jótékony sötétség leszálltával a lakótelepi kutyákat leviszik kedves szomszédok és lelkiismeretfurdalás nélkül engedik beleszarni ebjeiket a homokozóba.

    A szintén odahugyozó hajléktalanokról, bandázó kamaszokról nem is beszélve.

    Má' elnézést.

  • 2007.09.05 17:24:18Guruljka

    di, ez az elvevős dolog előbb-utóbb szerintem mindenkinél megjelenik. Kinél jobban kinél kevésbé. Van akinél évekig tart és van akinél csak hetekig.. Alapvetően szerintem két dologtól függ, hogy ez mennyi ideig tart és mennyire válik durvává.

    Egyrészt a gyerek vele született habitusától, másrészt a szülő hozzáállásától. Valószínűleg teljesen természetes és ösztönös dolog, hogy valami felkelti az érdeklődésüket, odamennek megnézik megfogdossák. És itt el is érkeztünk a nemek közti különbségekhez. A férfiak és a kisfiúk érdeklődése arra terjed ki leginkább, hogy mi hogyan működik. A nőké-kislányoké, meg arra, hogy mire való, hogyan lehet használni. Épp ezért a kisfiúk szerintem is hajlamosabbak kitekerni a másik kezéből a cuccot, mint a kislányok, mert a "hogyan működik" kérdésre a kézbevétel segíti elő a választ. A "mire való" kérdésre gyakran elég az elmélyült szemlélődés is.

    De természetesen mindkét nem képviselői között akadnak kivételek bőven. Vannak fiús lányok és lányos fiúk is. Sőt a két nemi szerep (az én sajnálatomra) egyre inkább össze is mosódik és ez is nyílván visszahat apránként.

    Másik kérdésedre, hogy miért nem lehetnek verekedősek a fiúk. Lehetnek meg nem is. Én úgy látom, hogy van egy csomó normális agressziószintet is elnyomó fiúcska és van egy csomó, aki meg egyszerűen el van vadulva. Szerintem azért mert szélsőségesek a mai szülők nézetei arról, hogy egy kis birkózás belefér-e vagy az is durva agresszió. Akit soha nem engednek az elfojtó lesz. Akit meg még bíztatnak is, hogy "légy férfi" az meg gyakran a hősies tettek közé sorolja a verekedést. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy apa milyen minta egy-egy családban. Az elfojtó gyerek is egyszer-egyszer kitörhet a vadóc meg áteshet a ló túloldalára. Így szerintem az a baj manapság, hogy nem tudjuk ezt olyan egységesen a helyén kezelni, mint régebben a szüleink-nagyszüleink, hogy volt egy kis bunyó. És ezek a „bunyók durvábbak is!

    Ezek persze elméletek. Abban viszont biztos vagyok, hogy a játékelvevés nem egy otthon látott dolgon alapul. Mert akkor nálunk nem alakult volna ki. És elárulok egy titkotJ én a fiamnak vettem egy pisztolyt mert megelégeltem, hogy a furulya, a kisautó, a légycsapó a könyv és az ég egyadta világon minden puska volt. Hogy honnan vette a puskázást? Fogalmam sincs. Könnyen mondhatnám, hogy a bölcsiből, de a nyári szünet közepén kezdte a dolgot a semmiből. Ilyen jellegű műsort pedig itthon nem látott. Máshol meg TV—t sem. Valahol látta-hallotta az biztos. És jól magába szívta.

  • 2007.09.05 18:46:24holla

    Én rá szoktam gyújtani a kisfiam előtt, de csak szabad téren, ha elég tévol van tőlem. Nem hiszek abban, hogy dohányzó emberek puszta látványa olyan mélyen berögzül, hogy aztán később ő is részokik... Az meg, hogy _eljátssza_, sztem teljesen természetes, hiszen mindent eljátszanak a szülők veszekedésétől kezdve, a valahol látott jeleneteket, talán még a játszón pletykáló anyukákat is. ;-)

    Engem a dohányzásnál sokkal jobban zavar a szmog (Bp.). Ha felelősségteljes szülők vagyunk, arra is gondolhatunk, hogy csak akkor üljünk kocsiba, ha nagyon muszáj. Sztem ezzel többet tehetünk a saját és mások babája egészségének érdekében, mintha leüvöltjük azt, aki elsziv egy cigit a közelben. Mondjuk látszik, valamenniyre elfogult vagyok a témában, de azért akkor is nagyságrendi különbségekről van szó... (jah, és játszón szemetelőre, csikket eldobóra ér rászólni/felévenni helyette - vérmérséklet szerint:-))

  • 2007.09.06 02:17:37sony

    Én nagyon nem szeretem a füstölőket. Apukám dohányzott (többnyire nem az orrom alá, nyílt téren) ennek ellenére ha dohányfüstöt szívok, órákig köhögök - szar érzés. Épp ezért úgy gondolom, a gyerekeimből senki ne csináljon passzív dohányost. A játszótérre simán ki kellene akasztani a dohányozni tilos táblát. Egyszerűen azért, mert sokan ugyan kulturáltan, félrevonulva szívják, de ha nekik szabad, a bunkó dohányosoknak is szabad, akik aztán nem nézik, hova, kire fújják a füstöt. Aki dohányzik, annak el kell fogadnia, hogy akárhogy fújja a füstöt, egy csoportba került a bunkó dohányosokkal, és az anyuka, aki a bunkó dohányosoktól óvja a gyerekét, nem biztos, hogy észreveszi a különbséget. Már csak azért is, mert nem töprenghet órákig, hogy az adott füstölő melyik csoportba tartozik.

  • 2007.09.06 08:31:31di

    Guruljka, ez érdekes volt. Szerintem jól teted, hogy vettál egy puskát. A gyerek nevelés nem könynű dolog. Szerencsére nekünk nincsennek okos szomszédainak, de akkor se hallgatnék rájuk, aszem.

    A nyári szünet alatt az iskolás gyerkőcökis sokszor lent voltak a játszótéren. Én legszívesebben jól kikoktattam volna párat, mert biztosan ti is látátok, hogy már 10évesen képesek cigizni!!!Nem értem mire jó a dohányzás én is ellene vagyok (anyósék ha rákezdék a lakásba, vágni lehetett a füstöt). De azért ők is emberek...

  • 2007.09.06 08:42:00Bisi

    NoCigi! Nagyon irigyellek, hogy ez az eleted legnagyobb problemaja!

  • 2007.09.06 09:11:58Hicudzsi

    Fura ez a cigis-balhé :)

    Most miért fáj egyeseknek, hogy mások utálják a cigit?



    Mikor bagóztam, megértettem azokat akik utálják, de akkoriban még senki nem beszélt a passzív dohányzás veszélyeiről, így utcán szívtuk menet közben, buszra várva stb., furcsa de azért már figyeltem arra, hogy várandós anyuka, kisbaba mellett a buszmegállóban se gyújtsak rá.

    Ha anyukám cigizni akar a játszón megkérem, hogy ne tegye.

    Tegnap voltunk nála a gyerekekkel és mmég most is bűzlik a lányom kabátja.



    Ha végigmegyünk az utcán Pesten vannak olyan helyek ahol szabályosan fuldoklom a sok füsttől...

    megyünk lassan vissza Angliába és ott már tiltva van az utcai bagózás, kíváncsi vagyok milyen lesz végigmenni a campuson ;) remélem a játszótéren sem lesz cigicsikk ezentúl.



    és hozzáteszem 16 éves koromtól bagóztam - amire nem vagyok büszke -, keményen és 8 éve szoktma le róla egyik napról a másikra, mert szerintem csak így lehet.



  • 2007.09.06 09:52:13Hicudzsi

    Anyatigrisekről eszembe jutott egy másik történet :)



    Bababoltban vásárolok, egy kassza működik a sor nagy. Előttem levő tetemes mennyiséget vásárol... Gyerekeket ebben a nyákos időben otthonhagytam, de nagyon kell sietnem vissza.

    Hirtelen kinyit a másik kassza is - az előzőmellett - így fordulok oda megkönnyebbült sóhajjal, mint soron következő, de mögöttem álló anyuka megelőzött, ugrik mint a nyúl...

    Mikor a csaj már számolja a kosarában lévő dolgokat, rámnéz és - jajj maga jönne, igaz? Elnézést... - szavakkal operál...



    Köszi édes! ezt üzenem neki innen a távolból. Tudom, hogy vele ott volta gyereke, de attól még nem erre kéne tanítania.



    HÚÚ de jó, most én is kipletyiztem magam :)))))))

  • 2007.09.06 10:35:52Guruljka

    di, ne is hallgass a szomszédra:)))

    Nekem még hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szomszéd csajszi és én, 2 hét eltéréssel szültük az első és azonos nemű gyerekünket. Így automatikusan egymás felé fordultunk. Enyhítő-súlyosbító (tetszés szerint választható:)))) körülmény, hogy Ő pszichológus egy nevelési tanácsadóban...

    Egyébként a felmerülő problémák ellenére is azt gondolom, hogy sokszor jót tettünk egymással és a gyerekeinkkel. Sokszor segítettük ki egymást. És a gyerekek is nagyon szeretik egymást a mai napig, pedig már elköltöztünk.

    Úgyhogy a tanulság: otthon mindannyian "csak" emberek vagyunk és nem szakemberek... De ez azt hiszem így is van rendjén. Csak meg kellett ezt tapasztalnom. Mondjuk jobb lett volna, ha nem a gyerek kárára...de ezen már nem tudok változtatni. Viszont tanultam:)

    Gyanítom, hogy Ő is sok mindent másképp lát már ebben az agresszió ügyben. Már csak azért is, mert később sok gondja lett a nagyfiával a témában, amikor a kicsit várta.

    A gyereknevelés tényleg nem egyszerű :)))))

  • 2007.09.06 10:44:28Guruljka

    Hicudzsi én tegnapelőtt már gyerek nélkül jöttem vissza az oviból. Bementem a pékhez kenyérért. Beálltam a sorba. Látom, hogy jön egy nagymama a babakocsis unokájával. Pattanok is szétnyitni nekik az ajtónyílást tatkaró átlátszó műanyagcsíkokat. Bejönnek. Visszaállok a sorba. Mikor sorra kerülnék, a kedves nagyi szemrebbenés nélkül kérni kezd előttem.

    Ő még az elnézést és a köszönöm szavakkal sem operált...

    Valszeg a gyerek sem fog.

  • 2007.09.06 10:48:32Cirmis

    Ez a cigi kérdés szerintem nem kisgyermekkorban dől el. Az én szüleim is dohányoztak amikor kicsik voltunk, sőt a nagymamám is, ennek ellenére az öcsémmel nagyon utáljuk a "bagót". A legtöbb dohányos ismerősöm kamaszkorában szokott rá, mert "a gimiben a többiek is cigiztek". (Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenki így szokik rá.)

    Biztosan többen emlékeztek a cigirágóra, azzal mi is sokat játszottunk.



    A fegyverekről meg annyit, hogy nekünk semmi ilyesmit nem vettek, se kardot, se puskát semmit, mondván, hogy attól milyen agresszív lesz a gyerek. Na bumm, az öcsém most Nato katona....:-)

  • 2007.09.06 21:30:06holla

    Hicudzsi

    "Fura ez a cigis-balhé :)

    Most miért fáj egyeseknek, hogy mások utálják a cigit?"



    Mert egyesek nem szeretik az emlitett utalat miatt feltoro indulatokat, es az ebbol esetlegesen fakado konfliktusokat, es feltik azt a maguk kis oromet. :-))



    Mas. mai napi jo dolog:

    ma a foldhivatalban (lehel piaci) voltam ugyintezni, es miutan kitoltottem a lapot es fizettem, a penztaros mondta, hogy menjek a biztonsagi or utan. nem ertettem miert, de mentem. erre kiderult, hogy mivel babaval voltam, ezert rogton en kovetkezhettem, es egy percet sem kellett varnom.

    sajnaltam a regebb ota varakozokat, de nagyon jol esett a dolog. ugy tunt, ez valami bevett szokas lehet, ennek kulon orultem.

  • 2007.09.09 17:25:45Eledh Laure

    "Mert egyesek nem szeretik az emlitett utalat miatt feltoro indulatokat, es az ebbol esetlegesen fakado konfliktusokat, es feltik azt a maguk kis oromet. :-))"



    És ha a másik szenved tőle?



    aki akar, dohányozzon, de ki nem állhatom, ha engem is rákényszerítenek a passzív dohányzásra. Most persze mindenki felhördül, hogy de ő sose fújna senkire füstöt, és mégis: állandóan megkapom az arcomba pöfékelést. Én is próbálok arrébb állni, de ez sok helyen nem lehetséges (sorban állás , zsúfolt buszmegálló, vagy mikor a barátaim közt vagyok, és én vagyok az egyetlen nemdohányzó. Olyankor én vagyok a sorból kilógó. Meg hogy ha velük akarok lenni, dohányos helyre ülünk pl. éttermekben. Csak sajna nekem fél óra után elkezd kaparni a torkom, fájni a fejem, és hamarosan könnyezik és viszket a szemem, nagyon kellemetlen. Nincs jó megoldás, mert nyilván nem mászkálhat ki miattam öt ember a téli hidegben az ajtó elé rágyújtani, csak rémes az egész.



    Azt már csak utolsóként említem meg, hogy azzal indokolják, hogy rászoktak, merthogy unják pl. a várakozást a buszra. Még ha együtt vagyunk is!!! Amikor beszélgethetünk, meg ilyenek. És akkor még hozzáteszem, hogy időnként két busz is elmegy, mert "ezt még elszívják". Én meg piszokul unom kivárni, hogy végre végigégjen.



    Uhh, bocsi mindenkitől, de a dohányos-nemdohányos témában tényleg nincs jó megoldás...

  • 2007.09.18 08:30:28andie

    Volt itt szó, még a kommentek elején a játszótéren dohányzásról, és szeretnék kicsit hazabeszélni:



    Október 1-jétől, a hódmezővásárhelyi közgyűlés döntése értelmében, tilos lesz a dohányzás az alföldi város valamennyi játszóterén.



    A határozat szerint különösen indokolt a dohányzás kitiltása a játszóterekről, mivel egyrészt veszélyezteti az ott játszó gyermekek egészségét, másrészt pedig helytelen és egészségtelen viselkedésmintával szolgál a kicsiknek - közölte a sajtóreferens. A közgyűlési döntés értelmében a játszótereken való dohányzás október 1-jétől szabálysértésnek minősül Hódmezővásárhelyen - tette hozzá.

  • 2007.09.18 10:05:00Guruljka

    andie:)))

  • 2007.09.18 10:16:52másutt

    Eledh Laure, andie

    :)

    De igen, van jo megoldas, es akarmennyire nem szeretik ezt sokan hallani, a vilag civilizalt resze abba az iranyba halad, Magyarorszag is...



    en 8 honappal ezelottig dohanyoztam, 18 evig, a pozitiv terhessegi tesztem napjaig. ebbol 17 evet az USA-ban ahol aprankent elcsipegettek a helyek szamat ahol ez megengedheto volt... a vegen mar csak az utcan menes kozben lehetett

    (mert barokban, ettermekben, a kapu elott Kaliforniaban es NY-ban mar evek ota nem...

    (ahol laktam ott betiltottak a parkban, jatszoteren, padon, kapu elott, kinti koncerten dohanyzast 1993-ban!)

    es meg egy lakast se adtak ki Neked ha bevallottad, hogy dohanyzol.

    Kibirtam, nem nyafogtam, kimentem az utcara, es emiatt konnyebb is volt leszoknom a vegen.

    Most itt Angliaban lett betiltva (Olaszorszag, Irorszag, Skocia, stb utan).



    Dohanyos koromban sem vallottam azt, hogy 'jogom van' masok elot dohanyozni. Nincs! Nem jobban, mint jogom van az arcukba kopni, vagy belejuk rugni!

    Egy gyerek elott meg... abszolut nem...



    Ja es hajra Hódmezővásárhely!



  • 2007.10.01 09:07:01jidele

    na, ezért jöttem ide, hogy ezt belinkeljem, de andie megelőzött.

    Azért itt a link: index.hu/politika/bulvar/bulvarhirek/328925/

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta