Iskolaválasztás - csak közel legyen!

Amint a gyerek közeledik a hatéves korhoz, a szülők álmatlan éjszakákat töltenek azzal, hogy megtalálják gyereküknek a legmegfelelőbb iskolát. Úgy érzik, hogy egy életet meghatározó döntést kell a gyerekről, jövőjéről meghozni – és nem is nagyon tévednek.



Manapság Magyarországon az iskolák színvonala finoman szólva is hullámzó, és bizony a stabil alapok, a tanuláshoz való viszony, sőt, a tanulási és magatartási zavarok kialakulása vagy esetleg a megfelelő tanulási technikák elsajátítása ekkor történik, történhet meg.



És ezek bizony meghatározzák a gyermek további iskolai pályafutását, az meg a legtöbb szülőnek nagyon nem mindegy, hogy Pistike egy szakiskolában fog bukdácsolni, utálja a matekot és funkcionális analfabéta, avagy egy hangulatos gimnáziumban szerzi meg kis erőfeszítéssel az érettségijét, és végez el valami egyszerű, ám de praktikus szakképzését, majd érzi jól magát egy életen át a szakmájában. Mint ahogy természetesen a gyereknek sem mindegy. De az se utolsó, ha nem kap szem- és hátfájást a kicsi a mértéktelen mennyiségű cipeléstől és leckétől, valamint az ezzel egyenes arányban fellépő szaladgálás- és játékmegvonástól.

Nézzük meg, mi alapján választ az a pár szülő iskolát, akiket megkérdeztünk!

A legtalálóbb megfogalmazást Zsuzsi álnév mögé burkolózó olvasónk adta: az iskolaválasztás ártalomcsökkentés. Legfontosabb, hogy a suli közel legyen, legalábbis eleinte, hogy ne utazással teljen a nap. Ezért az alternatívok, bármily szimpatikusak is legyenek, kilőve – általában nem sok van belőlük, az se a város legfrekventáltabb helyein. Marad a pár hagyományos általános iskola - itt ki kell deríteni, milyen a tanító néni, ha szimpatikus, mehet, aztán ha gond van, akkor át egy másik suliba – legfontosabb, hogy szeresse a gyereket, és ne kínozzák a kicsiket túl sok mindennel. Jobb, ha békén hagyják, mint ha még azt se. Ennek egyik lényeges eleme, hogy ne kelljen napi 5 órát házit írni mondjuk.

Win, iskolasorozatunk írója szintén a kevés utazást tartja szem előtt. Az se utolsó, ha a gyerek korán kezd el nyelvet tanulni és az oviból többen mennek egy osztályba, tehát könnyebb a beilleszkedés.

Bucuska fedőnevű kisgyermekesünk jól ismeri magát, ezért a legközelebbi sulit választotta – elvégre vacak lenne, ha az ő felkelési tempója miatt késne el nap mint nap a gyerkőc. No és az önállóság is fontos: ha nem kell sokat közlekedni, hét évesen már egyedül sétálhat el az iskolába a kicsi. Ráér hatodikban menő sulit választani, hogy megalapozza a gyerek jövőjét. Ebben a korban a bandázást tartja fontosnak, hiszen neki épp ez hiányzott kiskorában a legjobban, ezért fontos a sok ovis ismerős és a jó napközi is – külön tanító nénivel, majdnem mindenki ott marad, így együtt írják a leckét is. És persze a szülőnek sem kell elrohanni a munkahelyéről nap közepén, majd magára hagynia a gyermeket.

Kata név mögé bújtattuk azt az olvasónkat, aki szintén a normál iskolára voksol az alternatívokkal szemben. „Az első szempont a tanító/nő személye volt, de ezen kívül az iskola közelsége, felszereltsége, híre, kinézete is számított. Végül több iskolát megnéztünk a környéken és egy tanítónőt választottunk, aki véletlenül pont a körzeti iskolánkban dolgozik... A következő gyereknél a helyzet és a szempontok hasonlók lesznek, persze ideális lenne, ha a pont megfelelő tanító vagy tanítónő az első gyerek iskolájában lenne (logisztikai szempontból).”

A titkozatos Ny anonimitásába burkolózó megkérdezettünk szempontrendszere talán a legkidolgozattabb, nem lehetett egyszerű megtalálni a megfelelő helyet: „1. ne legyen felvételi, 2. az első négy (kettő?) év legyen barátságos, minél kevesebb stresszel, szeretesse meg a tanulást, szerintem erre kell /lehet építeni aztán, 3. az iskola legyen lehetőleg közel, legyen udvara (fák, fű, tér), csendes helyen, 4. az igazgató személyéről benyomás, 4. a leendő tanító nénikről benyomás - elvileg ez a legfontosabb. Fontosnak tartom még : 7 éves kor körül kezdeni az iskolát, még akkor is, ha már 6 évesen tud olvasni. Aztán : amennyiben lehetséges "forgó" rendszerű (azt hiszem így hívják) tanítást választani, mivel ilyenkor két tanító néni van, akik megosztják egymás között a tantárgyakat, és felváltva látják el a napközit - ez azért is fontos, mert a napközis tanítót nem lehet előre megismerni, pedig déltől késő délutánig a gyerekekkel van.”

Hát igen, nem csoda, hogy a válaszok és saját, igen sok váltással tarkított iskolai pályafutásom fényében már most aggódom a gyerekem jövője miatt – pedig nekünk még csak hat év múlva lesz aktuális a kérdés.

Nektek mi a legfontosabb, hogyan választottátok ki a megfelelő iskolát?

Oszd meg másokkal is!
Mustra