Négy láb rossz, két láb jó

Zanza!

A hétről csak annyit, hogy járok. A mama mondta, hogy pénteken sokat kell majd rohangásznunk, gondoltam, segítek neki azzal, ha én is felállok két lábra. Így elég sokat rohangásztunk tényleg, mert először elrohantunk valahova, addig a mama rohant, én a hasán lógtam, aztán amikor megérkeztünk, akkor én rohantam, a mama meg leült, aztán felpattant, és rohant utánam. Most már érti a mama, hogy miért mondta a blogger kollegája nyáron, hogy neki még arany élete van, mert a Samu mellett nem lehet nyugodtan kávézni.

Lea Velencén

Nem mellesleg életemben először ettem csokitortát a nagymamám szülinapján, illetve csokis piskótát, és nagyon ízlett. A mama szerint száraz volt és morzsálódott. Majd még eszem sokszor, hogy én is ilyen kifinomult összehasonlító elemzést tudjak végezni e téren.

Jutalmul, hogy járok, kaptam egy csomó játékot - végre elhitte a mama a papának, hogy azért rombolom szét a lakást, mert nincs mivel elfoglalni magam, elvégre a kiskori játékaimmal (puha macik meg csörgők, mégis minek néznek engem?!) már nem tudok mit kezdeni. Van activity padem és blocksom, meg egy zacsi kis szivacs izékkel, amiket meg lehet rágni és ki be lehet pakolni. A legszuperebb és legnagyobb dobozt, benne faládikával és kockákkal, a mama feltette a szekrény tetejére, mert csak egy hónap múlva kapom meg. Csak tudnám, akkor miért mutatta meg előre? Biztos ő is ki akarta próbálni.

A vásárlási őrület miatt vasárnap a nagyapám vigyázott rám, mert a mamáék elmentek a Babymarktra, ahol ugyan semmi nem volt, de mégis sok pénzt költöttek, szar volt a büfé, és lógó nyelvvel jöttek meg. Hétfőn a mama a külföldi haverjaival bulizott, aznap a nagymama vigyázott rám, majdnem egész nap, hét közben meg folyton lakásügyeket intézett vagy dolgozott, úgyhogy napi két órát beadott a nagymama bölcsibe. Nem csoda, ha kétségbeesésemben elkezdtem járni - hátha utolérem a mamát. Enni és aludni teljesen elfelejtettem, és volt nap, amikor csak négyszer tudtam szopni. Nem tudom, meddig lehet ezt csinálni egy ilyen kisbabával, de ha így megy tovább, kihívom a GYIVI-t.
Blogmustra