SZÜLŐSÉG

A harmadik gyerek után elmúlik a para?

2007. szeptember 3., hétfő 08:23

Első terhességnél egy kiló cukrot nem mertem felemelni, be nem tettem a lábam strandokra, nehogy elkapjak valami fertőzést, paráztam a méhkeményedések miatt, kínosan figyeltem arra, mit eszem és végigstresszeltem a babavárást. Másodszorra nem volt időm a tünetekkel foglalkozni, a tízkilós gyereket cipeltem fel a lépcsőn a negyedikre, ettem, amit tudtam és már nem aggódtam annyi mindenen.


Amikor megszületett Málni, naponta tízszer fertőtlenítettem, külön mostam a ruháit, nem mertem letenni a földre, nehogy összeszedjen valamit és télen nem mentem vele olyan helyre, ahol emberek voltak, rettegtem az influenzától.

A fürdetések alatt, bár a férjem csinálta mindig (és még most is), éveket öregedtem, hússzor ellenőriztem vízhőmérővel, hogy kellemes-e a fürdővíz, felfűtöttük a helyiséget úgy harminc fokosra, nehogy megfázzon az a gyerek. Izgultam, ha túl keveset evett, folyton méregettem, hogy szopizott-e annyit, amennyi elő van írva, aggódtam, ha két napig nem kakilt, de képes voltam behatóan tanulmányozni a végtermék állagát is.

Folyton túlöltöztettem szerencsétlent, mindent tudományosan, könyvekből akartam megoldani. Az ételek bevezetése volt az egyik leggyengébb pontom. Mereven ragaszkodtam ahhoz, hogy egyetlen nappal se kapjon hamarabb abból az ételből, amit a gyerekorvosok csak később ajánlanak elkezdeni. Emiatt még a családdal is sikerült összeveszni.

A betegségekről meg ne is beszéljünk! Egy gyenge láznál is virrasztottam az ágya mellett és folyamatosan ellenőriztem, nem megy-e feljebb. A krupp-gyanúnál már a hajam is hullani kezdett és a végkimerültségig aggódtam magam.

Aztán megszületett Pötyi és mindent sokkal lazábban kezeltem. A fertőtlenítést a normális keretek között végeztem, a kisruhákat olykor a mieinkkel együtt mostam, és dehogy vettem már külön babaöblítőt! Nem védtem már a széltől is, úgy öltöztettem, ahogy kell, nem adtam rá nyolc réteget a hidegben sem.

Mivel igen kicsi súllyal született, eleinte méregettem, hogy eszik-e rendesen, de a mérleget is hamarabb visszavittük, mert már megbíztam a babában. Természetesnek vettem, hogy nincs minden nap kaki, és teljes nyugalommal dugtam fel a hőmérőt, ahogy tanácsolták egy hét után.

Kajaügyben betartottam a főbb irányvonalat, de nem kezeltem mereven a témát. Érdekes módon a 39.9-es láznál sem kapok már szívinfarktust, és rutinos játékos módjára oldom meg a helyzetet.

Kíváncsi lennék, hogy egy harmadik gyerek milyen változásokat okozna nálam. Mérleget nem is kölcsönöznék? Azért biztos találnék valamit, amin aggódhatok.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.09.03 08:35:24marcangoló

    Na, ez jó kérdés. Én úgy érzem, a terhességek egyre parásabbak utána meg klasszisokkal könnyebb. De az, hogy egészségesen szülessen, egyre jobban aggaszt...

  • 2007.09.03 08:51:33eszter

    Tünde, ez már Menta előszele?



    Én bár nem értem rá lábat feltenni, nem engedhettem meg magamnak, hogy ne emelgessek, mossak, ablakotpucoljak, szemetet hordozzak stb., a terhességek lelkileg egyre parásabbak voltak. Egyre több mindent el tudtam képzelni (na meg sokkal több mindenről tudtam, hogy rosszul alakulhat), hogy balul sül el. Az elsőnél fel sem merült bennem úgy komolyan, hogy esetleg nem egészséges. A negyediknél minden hétre jutott aktuális para, amivel a férjemet a sírba vittem. Ezek ilyen belső vívódások, kívülről hippimamának hatok/hatottam inkább.



    A gyerekkel viszont egyre jobb. Félkézzel szoptatás, a másikat a másikkal tisztába lehet tenni közben, mialatt a vacsora a lábaimmal elkészül stb. Már a 3. óta nincs kiskádunk, első hónapban nem fürösztöttünk, csak nedves pelussal áttöröltem a hajlatokat, később bevágtam őket a nagyok mellé a kádba. Vagy pl. a dolgok 90%-ának már tudom a terápiáját (leesett köldökcsonk utáni nedvedzés, pirosodó popsi, enyhe székrekedés, és hosszan lehet sorolni), ami miatt azelőtt 20 szakkönyvet nyitottam fel, és végigtelefonáltam az elérhető összes gyerekgyógyász ismerősömet, és táblázatba szedve mérlegeltem a válaszokat.



    Viszont amiatt rejtett (a gyerekek meg a közönség elöl rejtem) parám van, hogy mi bajuk eshet. De ezt hagyjuk, egy rémes hónap után a gyógyulás útjára léptem.

  • 2007.09.03 08:55:46marcangoló

    Eszter, ezt jól összehoztuk. :-)

  • 2007.09.03 09:21:12marcangoló

    Mi ez a pangás, fiatalok?

  • 2007.09.03 09:40:13opti

    Hááát ehhez én még nem nagyon tudok hozzászólni, mivel egy szem gyermekem van, de valahogy így képzelem a jövőt. Most határozottan úgy érzem, hogy talán a következő terhességnél marad némi eszem is, legalábbis nagyon bízom benne. A kisbabával viszont biztos, hogy minden sokkal jobban fog menni.

  • 2007.09.03 09:47:22druantia

    Nálam most több szempontból sem aktuális egy második baba, de azt biztosan tudom, hogy ha majd egyszer az lesz, akkor százszor annyit fogok parázni a terhesség alatt, mint a Petinél. Ha belegondolok, még most is végigfut rajtam a hideg, hogy mennyi mindent úsztunk meg. Nem vetéltem el, nem lett downos, nem lett edwardsos, nem született korán, a szülésnél sem volt nagyobb gubanc. Azelőtt fogalmam sem volt, hogy ilyen is előfordulhat, teljesen naivan vágtam neki a terhességnek. Igazából bele sem gondolva, azt hittem, egy baba csak egészséges lehet, maximum downos.



    Amikor olyan anyukával találkozom, aki valahogy mintha nem tudna igazán örülni a gyerekének, annyira ott a nyelvem hegyén, hogy örüljön már, van egy teljesen egészséges, gyönyörű, okos gyereke, miközben máshol esetleg máshogy alakult...



    Szóval, a terhesség szerintem parásabb lenne nálam minden egyes babánál, mert szokatlan lenne számomra, hogy mindig szerencsém van. A szülést nem tudom. Talán könnyebb lenne abból a szempontból, hogy most már nem félnék, hogy elviselhetetlen a fájdalom vagy hogy elvesztem az önkontrollomoat, mert a szülés már nem a Nagy Ugrás Az Ismeretlenbe. Viszont jobban aggódnék, hogy a baba ne szenvedjen semmiféle szülési károsodást.



    Arról meg, ami utána jön, fogalmam sincs, egy gyerekes szingli anyukaként el sem tudom képzelni. De biztos nagyon jó lehet :).

  • 2007.09.03 09:49:27B-

    Nekem már az elsőnél sincs mérlegem, nem érdekel, milyen színű-állagú a kaki, amíg a baba szemmel láthatólag jól van és szépen nő, az első naptól kezdve a mieinkkel együtt mosom a ruháit (nem vasalom) és csak a fejőgépet és a hozzá tartozó cumisüvegeket fertőtlenítem.

    Inkább lazán öltöztetem, mint túl és általában igyekszem nem parázni :-)

  • 2007.09.03 09:51:42B-

    Viszont egy parám azért volt: nehogy oxigénhiány alakuljon ki a szülés közben. Az UH alapján majdnem biztosan tudtuk, hogy egészséges a pici, kár lett volna, ha megsérül a szülés alatt...



    Nem is tudtam, hogy van olyan, hogy "edwardos", vajon jó lesz az nekem, ha most rákeresek az interneten?

  • 2007.09.03 09:54:21boribon

    Én is abban bízom, hogy a következő (2.) gyereknél már kevesebbet fogok agyalni, mert már most látom, hogy mik azok a dolgok, amiken az elmúlt hetekben fölöslegesen görcsöltem (eszik-e, alszik-e, lélegzik-e,stb. ) pedig még csak 6 hetes a Borim. De máris egy csomó dologról bebizonyosodott, hogy mindketten jobban járunk, ha lezserebben kezeljük.



    Szóval ez szerintem is jobb lesz a majdani kistesónál. Viszont amitől úgy érzem jobban tartok, az a következő terhesség és szülés. Ami ugye fura, mert most végig minden flottul ment, azt kéne gondolnom, hogy nincs mitől tartanom, bennem viszont megszólal a kisördög, hogy kétszer egymás után nem sikerülhet minden ilyen jól. És ez főleg a szüléssel kapcsolatban parám... Jaj, én asszem fogadok valami béranyát. :-) (na jó, valószínűleg még túl friss az élmény, talán pár hónap múlva máshogy látom.)

  • 2007.09.03 09:55:50marcangoló

    Druantia, nekem is pont a másodiknál kezdtek eszembe jutni, hogy miket tanultam az iskolában. ÁÁÁÁ! Meg hát az sem mindegy, hogy ha bármi lenne a harmadikkal, az már nem csak az én életemet befolyásolja, meg a zuramét...

  • 2007.09.03 10:02:01opti

    A terhességbe én is ilyen naívan vágtam bele, aztán majd megőrültem, hogy a csapból is az folyik, hogy három hónapig elvetélhetek. Aztán átléptünk a negyedikbe és fellélegeztem. Ekkor egyből rá is zendítettek, hogy jajaj, simán lehet downos, vagy csak szimplán háromfülű stb. Oké, hogy ezt el kell mondani, meg nem szabad hagyni semmiféle támadási felületet, ha netán baj lenne a babával, de valahogy nem értem az eüt, hogy ott az a sok sok kötelező és egyébb vizsgálat, ami nem kevés pénz, idő, energia egyik félnek sem, és amint túl vagyok az egyiken és örülök, hogy de jó, van két keze, két lába, máris az orrom alá kell dörgölni, hogy ettől még simán lehet hülye a gyerekem. Szerintem kicsit átlendültek a ló másik oldalára, és ez a folyamatos direkt paráztatás nem hinném, hogy jó a kismamáknak és a babáknak. Már az is megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne a következő gyereknél mindent kihagyni (persze én erre képtelen lennék, pláne terhességi para alatt), és boldogan várni őt és bízni benne. Amúgy is, ha gond van és kiderül, akkor könyörgöm, mit tudnak tenni? Semmit. Teljesen tehetetlenek. Oké vannak olyan esetek amikor valami rendellenesség miatt a szülés utáni gyors műtét életmentő, de akkor is túlzásnak találom ezt a sok vizsgálatot és a sok paráztatást. Persze megoldást azt nem tudok...

  • 2007.09.03 10:12:13B-

    opti: hát igen, ez bennem is felmerült sokszor, hogy mit tudnak tenni, ha kiderül valami :-(



    Mert mondjuk félidő után egy abortuszt szerintem az ember már-már csecsemőgyilkosságként él meg (sőt, nem is már-már) ((lásd druantia történetét "majd gondoskodunk róla, hogy ne élje túl a szülést")). Nem igazán tudom, hogy képes lettem volna-e elvetetni a picúrt ennyi idősen. Monduk lehet, hogy segít felkészülni, hogy ne a szülés után érjen a nagy sokk, de akkor meg a vizsgálatkor és a sokk... Szóval én sem vagyok benne biztos, hogy ennek a sok vizsgálatnak van valami gyakorlati haszna.

  • 2007.09.03 10:29:26opti

    B, egyetértünk, én biztosan nem lettem volna képes megszakítani a terhességet. Az is eszembe jutott, hogy hányszor van az, hogy minden vizsgálat szerint egészséges a pici, aztán pedig mégsem. Szóval ezek a vizsgálatok nem is annyira megbízhatóak, és gondolom volt ez már így fordított esetben is, hogy végül is egészséges lett volna a gyerek, csak félrenéztek valamit. Ez az én logikám, és ez alapján nem hinnék egy dokinak sem, hogy gond van.



    Pl az afp-m nem lett jó, egy hetet kellett várni a már nem tudom mire, az afp-vel együtt nézik, és ha az oké, akkor az afp-t nem is veszik figyelembe, vagy valami hasonló. Végül is az rendben volt, de az az egy hét olyan semmilyen érzés volt. Egyszerűen tudtam, hogy egészséges a babám, és nem értettem, hogy ez most mire jó? És a csavar az egészben, hogy ezt a helyi laborban csináltattam és értékeltettem ki, de a pesti dokim szerint teljesen máshogy kell nézni az értékeket. Ebből megint csak azt szűrtem le, hogy ahány hely, annyi szokás alapon dönt az eü, hogy egészséges lesz-e a gyereked. Hát elgondolkoztató.



    Viszont van egy ismerősőm, a hetedik gyerekét várta és pucolt is vele amniocentézisre, "hülye gyereket nem vihet haza" alapon. És meg is értem, ott már hat másik gyerek életéről is szó van. Szóval lehet, hogy a többedik gyerek után már máshogy állunk a vizsgálatokhoz is, és nem hinni nekik a nagyobb kockázat.

  • 2007.09.03 10:49:48Guruljka

    Konklúzió, amit én is érzek:

    A már meglévő egészséges gyerekkel egyre könnyebben és lazábban megy.

    A még meg nem született gyereket viszont egyre jobban féltjük.

    Szerintem azértt, mert úgy érezzük, hogy a fejlődési rendellenneségektől és a születéskor kilakuló komplikációkt nem tudjuk megvédeni.

    De ha már kint van MI képesek vagyunk arra, hogy vigyázzunk rá. Hiszen vigyázunk az elsőre, másodikra... is.

    Asszem

    No meg a szüléstől való para azért is nőhet, mert az 1. rosszabb volt mint képzeltük. nem kell ehez komplikáció sem csak több fájdalom vagy egy hosszabb folyamat is elég lehett asszem.

    Ha mindezektől még sem félnénk, akkor bizttos kreatívan kialakítunk magunknak egy másik félelmet:)))

  • 2007.09.03 10:52:06Guruljka

    Bocs a sok elütésért, de vacak a billenytűzetem, meg a fele agyam az első napos ovisom felé jár...

  • 2007.09.03 10:55:36Guruljka

    marcangoló, asszem azért van a pangás is, mert ma kezdődik ovi-suli-bölcsi...

  • 2007.09.03 11:16:48druantia

    Guruljka, nagyon jól megfogalmaztad pár mondatban, amit én is megpróbáltam mondani (és szokás szerint zavaros kisregény lett belőle :)).

  • 2007.09.03 11:19:51boribon

    Én pont azért parázom a 2. szüléstől, mert az 1. sokkal-sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Nem az az eufóriás-meditálós-fájdalommentes, de tök oké volt az egész. Semmi sem maradt bennem rossz élményként, csak tudom, hogy iszonyat fárasztó küzdelem volt.(Majd egyszer megírom az egészet ide szüléstörténetnek.)Nekem most még hatott az újdonság varázsa, de a következőnél félek, hogy csak csalódhatok, mert én ugyanezt a sima ügymenetet várom majd el.



    Néha azon gondolkodom, hogy szegény ketteskének teljesen ki fog maradni ez a varázslat, hogy ő A GYEREK, akit reggeltől estig csodálunk, aki körül forog az élet. Aztán mindig azzal nyugtatom magam, hogy kárpótlásul viszont jóval tapasztaltabb lezserebb szülei leszünk a kezdetektől, mint a kis elsőszülöttünknek. Remélem...

  • 2007.09.03 11:33:13Guruljka

    boribon, én most már úgy látom, miután a Kicsi is elmúlt 1,5, hogy amit az egyik oldalon elvesz az élet a másikon visszaadja.

    Ne aggódj emiatt én egy ideje már az elsőt sajnálom, hogy mennyivel jobban "korlátoztam" mint a KIcsit. Egész máshogy állok már egy csomó dologhoz.:)))

    De a leges legjobb, amikor Ők ketten együtt jjátszanak, bohóckodnak stb. Ez azttán mindkettőjüknek tisztat nyereség:)))))

  • 2007.09.03 11:52:09Tjuca

    Mások szerint: Kingát úgy kezeljük mintha a harmadik lenne. Tények: van mérleg dísznek a pincében, örököltük, de egyszer sem mértem, és lehajítottam a földre mászni, sőt az anyaföldre is, és nem mosunk külön, nem eszünk külön, együtt élünk.



    A terhességről: mivel előtte vetéltem, ezért a 14. hétig én az órákat számoltam, nem a napokat. Utána viszont vettem egy nagy levegőt, rilexkekszet ettem, és a legnagyobb nyugalommal vártam, hogy megszülessen. Hánytam, dagadtak a lábaim, de olyan laza voltam, mint a Rigalánc. Valahogy úgy voltam vele, hogy nem lesz baj. (Csak csendben jegyzem meg, ha lett volna is maradt volna, mert ez a mi egyezségünk Kofával, gyereket nem ölünk, akkor sem, ha beteg). Valószínűleg így lesz a következő terhességemnél is. No triplateszt, no 4d uh, csak rilexkeksz. :-) A szüléstől sem féltem, most már meg annyira sem. Csak jöjjön, és maradjon is a second edition. :-)

  • 2007.09.03 12:31:56marcangoló

    Guruljka, tényleg, az ovi/bölcsi! Most, hogy belegondoltam, hogy Lőrinc sem lenne ma már itthon, úgy örülök, hogy nem adtam oviba. Pedig ma már vagy háromszor kiakasztott. :-)

  • 2007.09.03 12:45:45manci

    Most így a másodikkal terhesen valahogy sokkal temészetesebben élem meg az egész folyamatot. Kevesebb bennem az aggódás és az is igaz, hogy kevesebbet is forog az agyam most a terhesség és a baba körül. Azon elgondolkodtam, hogy nem kellene-e emiatt lelkiismeretfurdalást éreznem, de úgy döntöttem, hogy nem. Ez így normális, így van jól, érthető, hogy egy 17 hónapos mellett nem járhat egész nap az agyam a kistesón.



    Talán azért parázom kevésbé, mert megértettem, hogy nem minden rajtam múlik. Nem tudom, szülésnél hogy fogok érezni. Most úgy gondolom, azt is természetesebben fogom megélni, kicsit ősanyásabban.

  • 2007.09.03 12:58:28B-

    Tjuca: a 4D ultrahangot mi sem "szelekciós eljárásként" használtuk, hanem 100%-ban babatévének :-)



    Én azért el tudom képzelni, hogy megszakíttassak egy sérült terhességet (pl a 12. heti UH után, ha szemmel láthatóan nincsenek végtagjai pl), de az a gáz, hogy a legtöbb gubanc tényleg csak félidő körül derül ki, és akkor már szó szerint más a baba fekvése... :-(

  • 2007.09.03 12:59:55Tjuca

    Manci!



    Nem is tudtam... gratulálok! :-)

  • 2007.09.03 13:05:19manci

    Köszi, Tjuca! :)

  • 2007.09.03 13:07:32Tjuca

    B-!



    Tudom, hogy a sokdés uh az mozi, de most lehet hülyének nézni, mi pont ezért nem voltunk. Olyan kevés jó meglepetés van már egy terhességben, és olyan jó volt, hogy nem tudom milyen a neme, hogy érzem a púpot, de konkrétan fingom nincs hogyan fekszik, hogy nem látom az arcát... Tényleg olyan érzés volt, hogy tök jó volt, hogy nő a hasam, és olyan természetes, hogy ott van. Persze azóta elképzelni sem tudom a mozgását, és ha látok egy képet a hasamról, nem érzem, hogy az ott volt. Akkor olyanok voltunk, mint a zöldbab, meg a héja-> a borsó, az más, mentem dolgozni, éltem, jártunk színházba, moziba és tök természetes volt a 2 in 1, nem akartam mozizni. :-)



    Asszem most sem megyünk "mozizni", majd ha kibújik, akkor jól megvizslatjuk minden négyzetcentóját. ;-P

  • 2007.09.03 13:43:27Alvomacko

    A második terhességemet alig vettem észre. Csak az utolsó két hónapban a kínzó vesegörcsök térítettek észhez. De akkor meg állandó fájdalomcsillapítón, meg görcsoldón éltem. Így nem fájt mindig és a panaszmentes időszakban pocak ide, pocak oda, szaladgáltam, emelgettem, háztartást vezettem.

    Egyetlen dolog miatt paráztam csak - ezt már írtam is valahol - hogy nem kívánt terhességem volt és féltem, hogy Valaki megbüntet bűnös gondolataimért. Szóval az UH-kon remegő gyomorral hallgattam az orvos kinyilatkozásait, hogy egészséges-e a gyerek.

    Szegénykémmel a pocakban csak este, lefekvéskor jutott időm törődni. :-)

    A szülésen nem paráztam valahogy, mert tudtam, hogy az első is kikerült onnan valahogyan. El sem jutott a tudatomig, hogy óriási baba laik ott bent, pedig minden orvos (körzeti, urológus, gyerekorvos) azt kérdezgette, hogy ikreket várok-e. Pedig, ha eljut, akkor biztos parázik, mert a 3800 gr-os gyereket is alig birtam megszülni. De egy UH-s orvos sem mondta, hogy óriásbébit hurcolászok (4560 gr).

    Ha most lennék várandós, most sem lenne időm parázni. Mert itt a munkám, otthon meg vár a családom. Ha meg már mindenkit lerendeztem, akkor meg vár az ágyikó.

    Na, jó. Egy dologtól rettegnék előre. A vesegyörcsök. Merhogy mindkét csajszi nyomta a vesevezetékemet, ettől olyan görcseim voltak, mint egy veseköves betegnek. Az első terhességnál meg kurvára félrediagnosztizáltak és 7 hónapo terhesen vesekatétert kaptam, szülés után meg a hülye urológus hólyagkatétert rakatott fel, amikor meglátta a kórlapomon, hogy lázas lettem. Aha, csakhogy az a tejtől volt. Buzi állat meg azt is megkérdezte, hogy miért van rajtam bugyi. Meg hogy a katéterrel azt nem hordhatok. Ha-ha-ha! Ez még nem látott szülő nőt. Az ilyentől kellene elvennie a diplomáját. Én meg zokoghattam a nővérkének, hogy ne tegyen fel katértert, mert csak tejlázam van. Szegény nem győzött vigasztalni. Én meg járkálhattam a zacsimmal. Fürödni is. Undorító egy dolog.

    A helyzet megismélődött a második terhességemnél is. Ekkor már kissé gyanakodtam és persze másik dokihoz mentem. Vittem a röntgent, elmondtam ez előzményeket. Bámulta az röntgen képet 5 percig, majd megkért rá, hogy ugyan mutassam már meg a kövemet. Én meg mutattam, hogy mit mutattak anno. Ő meg röhögött, hogy az csak egy árnyék. Meg azt kérdezte, hogy hogyan távozott. Mondtam, sehogy. Közölte, hogy nekem nem volt sohasem vesekövem.



    De ez már a múlté.

    És alapból optimista alkat vagyok. Miért pont én és miért pont most? - típusú. :-)





    Ááááá, elvonási tüneteim vannak. Rengeteg a melóm, így most csak ritkán tudok benézi. És az iskola is beindult. :-)

  • 2007.09.03 13:45:45nagbri

    Hát igen, most a második gyerkőccel én is többet paráztam a terhesség alatt! Végig izgultam, nehogy valami baja legyen, se odabent, se a szüléskor. Szerencsére nem lett! Vele már nem idegeskedem annyit, de amíg bent volt, hát az elsőnél nyugisabb volt, sokkal. Tervezünk egy harmadikat, hátha kiscsaj lesz, de attól már most félek, nehogy sorskísértés legyen! Mármint van két egészséges, mi lesz a 3-kal? Reméljük a legjobbakat, de már most azon agyalok, hogy vele tutira elmegyek magzatvízvizsgálatra! Pedig a második még csak 7 hetes! Elment az eszem?!

  • 2007.09.03 14:08:53esem37

    Van egy vicc, küldöm Nektek:

    Ha leesik az első gyerek cumija: lefertőtleníted

    ha leesik a másodiké: lenyalod,

    ha a harmadiké is leesik: majd a kutya visszahozza...



    szerintem ez pont így van :)

  • 2007.09.03 15:54:33mzperx

    Az normális, ha én az elsővel vagyok úgy, mint a többség a másodikkal?! :O :)



    /Kivéve anno a méregetést, de azt egy esetleges másodiknál sem fogom tudni levetkőzni magamról./



    Egyébként én egy második szüléstől sokkal jobban félek-félnék, mint az elsőtől.



    Egyrészt mert már kb. tudom, mi vár rám. Az első szülésnél -hiába voltam szülőszoba-látogatáson, hiába az utánaolvasás, a szülésfelkészítő tanfolyam- szinte észbekapni sem volt időm, annyira gyorsan ment az egész, illetve annyi új információ jött hirtelen.



    Másrészt, éppen mivel az első szülés gyors (bár nem meglepő módon nagyon fájdalmas) volt, szinte hihetetlennek tűnik, hogy a második is így sikerüljön majd....

  • 2007.09.03 15:58:24mzperx

    Ezt most jó zavarosan fogalmaztam, de sebaj... :)



    Szóval, mivel gyors és komplikációmentes szülésem volt, ezért ilyet kívánnék másodjára is. :) Másrészt tudom, hogy mennyire fáj, viszont az első szülés alatt ezzel valahogy nem is volt időm foglalkozni.

  • 2007.09.03 16:12:15druantia

    Mzperx, nálam meg fordítva működik a dolog. Én azért féltem a szüléstől, mert nem tudtam, mennyit bírok ki, milyen magas a fájdalomküszöböm. Most már tudom, hogy nagyon magas :).



    Attól rettegtem, hogy majd visítani meg fetrengeni fogok a fájdalomtól, hogy bepánikolok és eszemet vesztve, üvöltve száguldozom majd a folyosón :). Ehhez képest, hiába nem volt egy könnyű szülés, még jól is tudtam magam érezni közben és nemhogy nem ordítottam, de még csak meg sem nyikkantam. Magam is meglepődtem, hogy fizikailag és lelkileg is mennyire jól viseltem a várakozásaimmal ellentétben.



    Most már tudom, hogy a szülés fáj, de azt is tudom, hogy _mennyire_ fáj, és hogy ki fogom bírni, túl fogom élni. És annyira jó szülni, az a pillanat meg, amikor kibújik a baba, semmihez sem fogható.



    Mondjuk, én imádtam terhesnek is lenni, szülni is, nagyon jó volt még akkor is, amikor a terhesség első hónapjaiban gondolkodni se tudtam az állandó, nagyon erős hányingertől, vagy amikor a Peti születése után az első hetekben-hónapokban néha még zsibbadt is a halántékom a fáradtságtól. Nagyon jó lenne megint érezni ezeket, csak ha lehet, akkor most már "normál" módon, apukával, felhőtlenül nyugodt körülmények között.

  • 2007.09.03 16:13:29druantia

    És itt nem a hányingerre vagy a halántékzsibbadásos fáradtságra gondolok :).

  • 2007.09.03 16:23:11mzperx

    Druantia: igen, ezek a visítva-fetrengek-a-földön típusú félelmek megvoltak nálam is. Ahhoz képest egész jó a mérleg, mert csak férjemet haraptam meg, aki pár napig viselte is a karján ennek nyomát.



    Úgyhogy kívánok Neked a majdani második babához harapottkezű férjet! ;)

  • 2007.09.03 16:24:33mzperx

    ...illetve párt, pasit, (élet)társat, nemkívánt törlendő... ha jól emlékszem az egyik poszt utáni kommentekből, nem vagy házasulós típus. :)

  • 2007.09.03 17:01:54druantia

    Mzperx, ez a kézharapás nagyon aranyos! Sokkal kedvesebb "gesztus", mint azé az ismerősömé, aki a porraloltóval akarta agyonverni a pasiját szülés közben :).

  • 2007.09.03 18:25:58Dexter68

    A harmadikkal elmúlik a para. De megmarad az első kettővel: Felveszik-e a gimibe? Millen társaságba keveredik? Hazajön-e élve? Narkózik-e? Iszik-e?

  • 2007.09.03 22:05:47Anikó

    Viszonylag friss háromgyerekesként mondhatom (1 éves a legkisebb kölök), hogy az első kettő mellett egyszerűen nincs időd parázni a harmadik miatt, főleg, ha kicsi a korkülönbség (nálunk 2 illetve 2,5 év). A terhesség és a szülés ennek ellenére (vagy éppen a nagyobb igénybevétel miatt)jobban megviselt (visszerek, hányinger, infúzióval erősített fájások a szülésnél). A babával viszont tényleg sokkal lazábban elboldogultam. Simán szoptattam mondjuk, miközben a középső lányom fenekét töröltem a WC-n. Bár az első néhány nap otthon túl lazára is sikerült. A bébi vígan aludt 5-6 órát is egyhuzamban, én meg - gondoltam - addig megcsinálom még ezt, meg azt, meg amazt is. A vége az lett, hogy a kiskrapek kipisilt a pelusból, feláztatta a köldökcsonkját, ami befeketedett és már szagos is volt. Pánik, visszavittem a bébi a csecsemőosztályra, ahol a nővérkék kipucolták a köldököt. Hepiend. Azóta igyekszünk a lazaságot nem összekeverni a nem-figyeléssel.

  • 2007.09.04 09:44:21begyszli

    Nálunk ez fordítva működött. Az első fiamnál egyátalán ne aggódtam. Valahogy tudtam, hogy amit csinálok az jó, viszonylag hamar megismertem a jelrendszerét, szóval Vele semmi aggódás nem volt. Aztán a második fiam (koraszülött volt, 1570 g, 37 cm) már hozott egy kis parát, bár amint haza vihettük a kórházból, lazulni kezdtünk (csak a sterilizálásra fektettem nagy hangsúlyt). De, itt ez a picurka (már 2,5 éves!!!), és egyszerűen bekattantam. Már egy-egy köhhentésre ugrok, lázat mérek, orvost hívok...:) Kicsit megbolondultam:)

  • 2007.09.04 16:31:53harszi

    Én egyre jobban parázok. Az elsőnél még "normális" voltam, a 2. afp-je megijesztett + a 28. héten szeretett volna megszületni (végül szigorú fekvéssel 36,5-ig húztuk...) A 3-kal emiatt sokat feküdtem. Most ikreket várok és rettegek minden jeltől....

    Viszont amikor meglettek a "nagyok", egyere rutinosabbak voltunk. Most egyszerre kettővel biztosan nehezebb lesz, de addig el is kell jutni...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta