A bárányok hallgatnak Nyíregyházán

Zanza!

A nyíregyházi állatkert területe a budapestihez képest megközelítőleg kétszer akkora. Kis családommal jártam már egyszer a mostani látogatáson kívül is a parkban, ezúttal azonban felvérteztük magunkat, bejárjuk az egész állatkertet.

Klikk!

A múltkor ugyanis vert seregként távoztunk. Két gyerekkel ez nem kis feladat, természetesen most is hagytunk fehér foltokat a térképen, röhejes, hogy gőzöm sincs, hogy milyen állat maradhatott ki, hiszen annyit láttam.


Augusztus 20-án esélytelennek éreztük a békés állatkertezést, ugyanis már kívülről akkora tömeg látszott, hogy inkább elhúztunk más programot nézni. És milyen jól tettük, mert másnap szinte mi voltunk egyedül! Na jó, mi és az állatok.

Pont jókor érkeztünk, mert sikerült elcsippentenünk a jegesmedve látványetetését, ami felejthetetlen élmény volt. Mindig azt gondoltam, hogy ez csak olyan cirkusz, ami kell a népnek, mint sör meg kenyér a ligetben, de tényleg nagyon látványos volt. Az összes medence vize különben nagyon tiszta az oldalsó üvegekkel együtt, amit szerintem máshol még nem láttam. Így pedig gyönyörűen láttuk, ahogy a maci széttépi a csirkecsontot (autentikus étke a sarkvidéken) és azt, amikor a fóka kutya módra lasztizik.

Ekkor már valamelyest sejtettem, hogy az út innentől kicsit zaklatott lesz. A fiúgyermek ugyanis valami különös oknál fogva, megállás nélkül sárga motort keresett, a lány pedig kizárólag a kígyókat AKARTA! látni. És kapaszkodjatok meg, de a remek ember eltévedt, pedig ő a tájékozódás nagymestere! Így természetesen a Trópusi ház csak a legutolsó állomás lett, értelemszerűen tehát végig ment a sopánka a hátralévő úton.

Persze megcsodáltunk mi mindent, ami az utunkba került. A fehér farkasokat, a leopárdot, huszonnyolcezer madarat, amiből én körülbelül ötöt ismertem. A fehér tigrist, amely úgy nézett ki, mintha kihipózták volna. Most kapott a nőstény hím párt Angliából, így a mézesheteikbe pillanthattunk bele. Betévedtünk az állatsimogatóba is, ami mindig a kedvenc helyük a gyerekeinknek. Simogattak ezerrel a kölykök, nem volt tülekedés a kecske, feketebárány és racka körül.

A katarzis természetesen a Trópusi házban érte a csapatot, ahol kígyókat, értitek, óriáskígyókat láthattunk! Feküdtek és emésztettek, lányom szerint szépek voltak, erről megoszlanak a családban a vélemények. Láttunk cápákat, meg orángutánt, akire én úgy emlékeztem, hogy gorilla volt és rendkívül meglepődtem, hogy miért olyan fura a feje. Mindegy is, ez az én biológiai tudásomat dicséri. Amúgy nagyon hiányoltam a majmokat, lehettek volna többen is. Igaz lehet, hogy a park majmos része maradt ki, így legalább tuti visszamegyünk.

Száz szónak is egy a vége, elérkeztünk végül arra a pontra, amit minden kedves állatkerti látogató tapasztalhat néhány óra után. Agyunk helyén tömény vatta és az állatok már összemosódnak. Belül fájunk, mert még annyi mindent megnéznénk, de már csak a fagyi és a kávé segít eljutni a kijáratig. Anyagiak, megközelítés:

családi jegy 2 gyerekkel: 3900 Ft és szeptember elejétől pedig a fővárostól is autópálya visz Nyíregyházára, a park megközelítése pedig nagyon jól ki van táblázva a turisták részére.

A poronty tesztcsapatának értékelése: melegben és hidegben is egyaránt melegen ajánlott.
Blogmustra