SZÜLŐSÉG

Terhesnapló: itt nem akarok szülni!

2007. augusztus 30., csütörtök 10:40

Én nem tudom, hol éltem eddig, valószínűleg álomvilágban, vagy legalábbis csukott szemmel, de én azt gondoltam, hogy a szülészetek csinos, fehér falú, tágas folyosós, világos, tiszta épületek, ahol Hófehérke és a hét törpe van a falakra festve. Valószínűleg unokaöcsém születése óta él bennem ez a kép, aki egy miskolci kórházban látta meg a napvilágot, és az a kórház valóban fehér volt és tiszta, ott volt a falon Hófehérke, vagy Bambi, már nem emlékszem, kétágyas szobák voltak, és minden olyan biztonságosnak tűnt, nem is lehetett megnézni az újszülöttet, csak egy kis ablakon keresztül mutogatta az anyukája. Elraktároztam magamban ezt a képet szülészet címszó alatt, és nem értettem, mért kérdezgetni mindig mindenki azt, hogy melyik kórházban fogok szülni? Nyilván valamelyik Bambisban, a lényeg pusztán azt, hogy ott legyen az orvosom – gondoltam én.


Aztán ezen a héten látogatást tettem egy másik szülészeten is, hogy családunk egy most érkezett újszülött tagját megtekintsem, és ez a kórház zöld volt, borzasztó zöld. Nem hittem a szememnek, amikor benéztem a szobákba, minden össze volt zsúfolva, a folyosón is rosszkedvű anyukák mászkáltak, akik elkezdtek velem kiabálni, hogy ne használjam az ő vécéjüket, pedig már majd’ be pisiltem, kezükben ordítottak a gyerekek és még a plafonról is látogatók lógtak, akik ott nyomorgatták a kisbabákat. A zsúfoltság nyilván a mostani kórházbezárásoknak tulajdonítható, az egészben azonban a legrosszabb a szag volt, az a tipikus kórházszag, amitől az embernek rögtön valami betegség jut az eszébe. Éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom meg a méhem, és az első gondolatom az volt, hogy én nem akarok szülni, én nem tudtam, hogy ez ilyen.

Sosem fordult meg a fejemben az otthonszülés, mert az orvosomban tényleg maximálisan megbízom, de hirtelen azt gondoltam, biztosan ez a kórházszag lehet az, amiért valaki úgy dönt, hogy köszöni, inkább otthon marad. Azt a kórházat, ahol szülni fogok, még nem láttam, jövő héten nézzük meg a szülésznővel, és szerencsére eddig többnyire jót hallottam róla. Remélem lesz néhány Bambi a falon.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.30 11:58:27andie

    Ja, és nem értem, hogy tehes vagyok-szülök-gyerekem van álmain miért olyan valóságosak, mikor nulla személyes tapasztalatom van e téren. Hmmm...

    És ilyenkor még véletlenül sem kívülről látom magam, mint máskor.

  • 2007.08.30 12:03:21druantia

    Ugyan, Kisisa, nem akartalak megijeszteni :). Nem olyan szörnyű ám, meg ahogy Meni is írta, szülés közben kicsit máshogy néz ki a világ, szinte mindegy, mi van körülötted, az a lényeg, mi van belül. Az egész úgyis csak pár óra, és minden perc megéri a babáért. A szülés után úgysem a szülőszobán kell eltölteni a hátralévő pár kórházi napot.



    Az egyetlen dolog, ami szülés közben is zavart, nemcsak így visszagondolva, az az, hogy csak arra a bizonyos íróasztalra lehetett támaszkodni. Ha már nincs kádas szülésre, EDÁ-ra, gátvédelemre lehetőség, legalább egy nyomorult bordásfalat felszerelhettek volna valahova. De tényleg csak ennyi.



    Meg elképzelhető, hogy olyan szülészetet fogsz ki, mint az unokatesóm, akkor meg majd abba sem fogod akarni a gyerekszülést :). Amikor mesél a kórházról meg az orvosokról, én mindig bele szoktam sárgulni az irigységbe egy kicsit.



    Most komolyan, tényleg nem volt szörnyű, csak el tudtam volna képzelni jobbat is. Az volt a lényeg, hogy bennem nyugalom és harmónia volt, anyám jelenléte biztonságot adott, és végig arra gondoltam, hogy az én kicsikém most mit érezhet. Meg hogy hamarosan találkozunk. Minden egyebet nagyon humorosan tudtam felfogni, az egész szülést végigvigyorogtam. Akkor csak nem lehetett olyan rossz :).

  • 2007.08.30 12:05:06druantia

    Abba sem fogod hagyni :). Ismét elnézést.

  • 2007.08.30 12:14:26Kisisa

    Lehetséges. :-)) Mindenesetre majd körbejárom a kórházakat, ha aktuális lesz. :-) Andie, lehetséges, hogy azért álmodsz ilyeneket, mert babát szeretnél, nem? :-)

  • 2007.08.30 12:27:21ready_real

    Nemcska a kórházszag . De a dokik viselekdése is kiválthat az emberben kórházundort. Én is majd otthon szeretnék szülni, mert én egy dokira rá nem bízom magam. Nem egyszer diagnosztizáltak már félre, volt már úgy, hogy csak azért mert gyalog ámbár majdnem összeesve estem a kórházba el sem akartak látni, és azt sem felejtem el, amilyen megvető pillantást kaptam mikor elvetéltem (nem akartam megtartani amúgy sem,valószínűleg tudtak róla) .

    Szóval inkább valami bábával otthon, mint kórházban. Egy ilyen fontos pillanatot nem bíznék kórházi orvosra, a babáért való "fizetést" meg nem prómótálom (értsd "hálapénz".)

  • 2007.08.30 12:28:52Pelikan

    Hat ez ismeros, minket a szulesre felkeszito tanfolyam reszekent bevittek Dublinban a szuloszobaba. Teljesen begorcsoltem, nagyon redben volt, de ilyen iszonyu korhazszagu, neon, epiduralishoz gep, baba vizsgalo, oxygen, meg egy csomo felelmetes fem ketyere.

    Tobb hetig paraztam, napokig gyujtottem a jo hangulatot generalo zeneket, amik nyilvan majd segitenek a kulvilag elfelejteseben, illatos masszazsolaj, minden beszerezve.

    Az igazsag az, hogy ha nem lattam volna "jozanul" a szuloszobat, nem is tudnam, hogy milyen. Az ember szules kozben kisse kevesbe figyelmesen perceptual. Nagyjabol annyira befordultam, hogy neha eszrevettem, ha a fejem a vizes poharat nyujtotta felem, de leginkabb meg azt sem. Se zene se masszazsolaj nem volt. De, mikor megszuletett a pufi tunder (akkor meg nem volt annyira pufi Hala Istennek) es nem sirt fol rogton, hirtelen jo volt, hogy ott volt az oxygen, meg ket gyerekorvos es a korhazi legkor megnyugtatott...

    Szoval Mother Mary, probalj meg nem parazni, de ez ugyis lehetetlen, ugyhogy inkabb talalj ki jo dolgokat, amik majd segitenek szules kozben es ezzel jol legalabb elfoglalod Magadat es kevesbe izgulsz, en iztos a masodiknal is ezt fogom csinalni (mondjuk Evian vizspray-t lehet, hogy mar nem vennek :-)).

  • 2007.08.30 12:33:03druantia

    Pelikan, én is készültem zenével (illóolajokkal nem - a szagoktól fel tudtam volna fordulni még szülés előtt is), de szerencsére otthon felejtettem minden cd-t. Annyira jó volt a csend, az, hogy hagytak békén befelé fordulni, hogy ha valaki benyomott volna akármilyen zenét, lehet, hogy leordítom a haját :).

  • 2007.08.30 12:37:25druantia

    Nekem a szüléshez a legfontosabb volt:

    - a vajúdásnál az ágy, mert fekve élveztem (ha lehet ilyet mondani) a legjobban a fájások hullámait és a fáradtságtól aludtam is egy-egy másodpercet közöttük,

    - az asztal (bármi jó lett volna, amire támaszkodni lehet),

    - és tényleg, az űrlapok. Ha legközelebb szülök, én biztos viszek be valami könyvet (rövid verseket vagy idézeteket), mert a fájások között nagyon jó volt kicsit belemerülni a betűkbe, ha másba nem, akkor az űrlapokba :).

  • 2007.08.30 12:42:41manci

    Évekkel ezelőtt kórházban töltöttem kerek egy hónapot iszonyú körülmények között, annál szakadtabb, koszlottabb kórházt életemben nem láttam. De az orvosban bíztam, meg is gyógyított.



    Azóta nekem ez valahogy a legutolsó szempontok között van, ha egy kórházról beszélünk.



    Amúgy az Istvánban szültem, ahol a szülészet szép, fel van újítva. A gyermekágyas osztályon meg van szép egyágyas szoba saját zuhanyzóval (ez fizetős, ennek ellenére ide szerettem volna kerülni, de nem volt hely), 3 ágyas szoba szintén zuhanyzóval (na itt sem volt hely), és 6 ágyas szoba folyosói koszlott zuhannyal és látogatókkal együtt használt Wc-vel.



    Szívesebben lettem volna kultúráltabb körülmények között, ennek ellenére, amikor a 2. nap felajánlották, hogy átmehetek egy 3 ágyasba, már nem akartam, mert összebarátkoztam a szobatársammal, ugyanis az első két napon csak ketten voltunk. 3. napra megtelt a terem, de mi már jöttünk is haza reggel.



    Szóval ha már kórház: legyen bababarát, ne vágják el a köldökzsinórt amíg lüktet, velem maradhasson a gyerekem a szülés után, legyen 24 órás rooming-in, ne tömjék a gyereket tápszerrel, elkísérhessem a fürdetéshez és a vizsgálatokhoz, az oltáshoz. Aztán ezek után lehet szép is, meg bambis.

  • 2007.08.30 13:00:49mamafáni

    Manci, egyetértek. Amikor terhesgondozásra jártam, soha nem tűnt fel, hogy a kórház kicsit omladozik, (bár kívűlről fel van újítva gyönyörűen), kicsit sötét a szülészet folyosója, sokan vannak egy szobában... Valahogy csak azt érzékeltem, hogy a dokim baromira kedves, az ápolónők barátságosak és segítőkészek, mire mentem, mindig ki volt készítve kartonom...

    A vajúdást végigülte velem a doki is és a szülésznő is(éjjel fél 3-kor mentünk be, és végül 7 kor született meg a baba császárral, nem tudott kibújni a nagy kobakjától -4500 gr), és bár a műtő tiszta, kórházszagú volt, az eszközök hidegen, fémesen csillogtak, de volt kád, labda, bordásfal, meg minden.



    Aztán mikor jötek a rokonok látogatóba, na, akkor ők rendesen elszörnyűlködtek, hogy micsoda ótvar a szülészeti osztály, és hogy mért nem kerestem szebbet, jobbat.



    Kérdezem, kellett volna? Mi a fontos, a szép külső, vagy az értékes belső? na ugye, mindenki az utóbbit választja.

  • 2007.08.30 13:07:59Alvomacko

    Én jártam az Istvánban a szülőszobán. A sógornőm éppen szült és telefonáltak, hogy valami SOS kellene. Mi vállalkoztunk, hogy bevisszük neki. Tényleg egyágyas hiper-szuper szoba volt. Ahol vajúdott, ott is szült, sehová nem kellett onnan elmennie. Az ágy is modern, átalakítható volt.

    Viszont a csajok kint vártak az előtérebeb és sosem felejtem el a megilletődött ábrázatukat, meg, hogy amikor megjelentem, akkor csak azt tudták suttogni, hogy menjünk innen. :-)

    Valaki éppen iszonyat üvöltött szülés közben.

    Én viszont kicsit irigykedtem az ottani körülményekre.

    A mi időnkben a vajúdó 6 ágyas volt, nem volt semmi alternatívkodás, csak kőkemény hanyattfekvés az állandó CTG miatt.

    A szülőszoba meg 3 ágyas volt, függönnyel az ágyak között. Az apák bent maradhattak.

    Mindettől eltekintve én szerencsés voltam, mert mind a kétszer tök egyedül szültem és a vajúdásom utolsó óráiban is egyedül voltam.

    A gyermekágyas osztályon meg 6 ágyas szobák voltak, közös zuhanyzóval. De látogató a lábát be nem tehette az osztályra. Kivéve a férjemet, mert a látogatásra a nővérke alig bírt összekaparni. Sok vért vesztettem. Igaz reggel 9 órakor szültem és 3 óra felé volt látogatás. A látogatás előtt jött, hogy látogatásra kész állapotba hozzon. Segített kiülni az ágy szélére, de amikor látta, hogy nagyon sápadt vagyok, akkor azonnal visszafektetett. Majd hozott hidegvizes pelenkát a nyakamra és újra felültetett. Majd megnézte, hogy megjöttek-e a rokonaim. Visszajött értem és kikisért. Mondta, hogy egy 5 perc múlva megnéz, hogy hogy bírom. Tényleg jött és én suttogva mondtam neki, hogy vissza szeretnék menni. Belémkarolt, de a második lépés után én szép csendben kezdtem összecsuklani. Na, akkor kiáltott a férjemnek, hogy jöjjön és kapjon el, mert nem bír megtartani. Végül nem ájultam el, de emlékszem rá, hogy úgy húztak végig a folyosón, mint egy darab rongyot. Nem bírtam lépni. Aztán visszafektetett és orvost hívott. Kiderült, hogy még mindig nagyon vérzek. Annyira, hogy lepedőt kellett cserélni, meg át kellett öltöztetnie.

    Soha nem felejtem el, ahogyan gondoskodott rólam, meg aggódott értem. Nagyon-nagyon rendes volt. De ott mindenki nagyon rendes bővér volt. A babámat is csak egy kicsit hozatta ki, hogy megszoptassam.

    Másnap reggel azonban mindez a múlté lett. Kutya bajom nem volt, szaladtam, mint a csík és el sem eresztettem a kicsi lányomat.

    De nálunk is elvitték őket éjszakára. Mi nem bántuk, legalább tudtunk egy kicsit pihenni. Reggel 6-kor meg hozták is vissza őket.

    Azt sosem tudtuk meg, hogy éjjel mit csináltak velük (mert ha érdeklődtünk, akkor mindig azt válaszolták, hogy mindegyik aludt :-) ), de akármi is történt a csecsemőosztályon az nem vált a babák kárára. Midegyik szopott mindig, mint a kisangyal. :-)

  • 2007.08.30 13:10:14Alvomacko

    bővér? Hát emmeg mi? Talán nővér! :-)

  • 2007.08.30 13:13:34Héttörpe (az igazi Fütymusz és Tarda-rajongó)

    Teljesen mindegy hol szültök. A lényeg, hogy a férfinak kell embert nevelnie a gyerekből utána úgyis!

  • 2007.08.30 13:18:32AMG

    Na, Héttörpe, ez olyan jó macsós beszólás volt megint! Hálát adok az égnek, hogy nem egy ilyen idióta a férjem!

  • 2007.08.30 13:22:36mokusmami

    Én teljsen meg voltam elégedve a kórházzal. Név nélkül: Margit Kórház, Budapest (:)). Sajnos, múlt időben beszélhetünk már csak róla. Nálunk sem volt Disney-összes, cserében volt viszont tiszta szülőszoba, ahol csak én vajúdhattam (férjemmel). Szülés után 3 személyes kórtermeken ismerkedtünk az Anyaság kezdeti fázisával. Nem volt a folyosón Bambi, de még egy Törpe sem. Voltak viszont A4-es méretben babaképek! :) Ez sokkal jobban bejött! Én azon a véleményen vagyok, hogy szülés után örül az ember, ha luk van a hátsóján és azzal foglalkozik, hogy mikor indul már meg a tejecske. Megmondom őszintén, dunsztom nincs, milyen színű volt a fal (inkább olvasgattam, hogy szegény Kispupák a legfelkészültebb mamit kaphassa :))...

    Ja, és tilos volt látogatónak betennie a lábát a folyosóra (volt egy társalgó rész, ahol le lehetett ülni beszélgetni).

  • 2007.08.30 13:29:34rnagy8

    Nálunk 2-3 éve újítottak fel, és alakítottak át egy régi épületet, minden nagyon szép új, vajszínű-bordó lett. A szülőszobákat a felkészítő tanfolyamon láttam, mind a négy kellemes pasztellszínű volt. Ki is választottam a sárgát magamnak (és be is jött).

    De mikor odakerültem baromira nem érdekelt semmi ezekből. Valamikor a tolófájások elején vettem észre, hogy jééé, egy labda is van a szülőszobán. Ctg miatt ugyanis én is végig feküdtem. Egyszer engedtek ki zuhanyozni, de nagyon hamar visszaparancsoltak, mert nyomnom kellett, amikor még nem szabadott volna. Szóval jól kialternatívkodtam magam. A gátolaj is a táskámban maradt, azt meg a dokim nem engedte.



    Viszont ilyen szuper csecsemős nővérek szerintem nincsenek a világon máshol. Nagyon sokat segítettek, és mindenki nagyon kedves, vidám volt az éjszaka közepén is, pedig akkor két hete már full teltházzal üzemeltek, és 41 fok volt nappal. Szinte mindent megtanultam a bent töltött 4 nap alatt, ami a baba ellátásához kellett, főleg a szoptatást (ott voltak gondjaim az elején).

    Vidékiként is volt választásom szerencsére, és nagyon jól döntöttem, hogy ezt a kórházat választottam.

    Alvómaci: egyszer félzombiként beadtam Violkát az őrzőbe, és a beadott babák nálunk is mind végig aludtak egyébként. Lehetett ott valami a levegőben. Talán cukros víz? :o)

  • 2007.08.30 13:33:09B-

    Neonatológus barátnőm mesélte, hogy teljesen egészségesen született csecsemőt, miután végigfogdosták a látogatók, antibiotikummal kellett kezelniük. Gondolhatjátok, hogy ez egy újszülöttnek milye megterhelő :-( Szerintem a gyerek apján és anyján kívül senki ne fogja meg a kórházban, főleg utcai ruhában!



    Vigyázzatok a picikre. Ha lehet, olyan helyet válasszatok, ahol nem jöhetnek be a látogatók. Én nagyon féltem, hogy hogy fogom bírni (egyszer voltam életemben kórházban, és végig bőgtem ((pedig nem a pszichiátrián voltam :-) )) )de nagyon jó volt, sokkal nyugodtabb, kellemesebb. És a baba egészsége szempontjából is sokkal jobb!!

  • 2007.08.30 13:50:21manci

    Nem teljesen értek egyet, B-.



    Én örültem, hogy a férjem gyakorlatilag egész nap velem lehetett, boldog voltam, hogy bejöttek a nagyszülők is. És nagyon szeretném, ha majd most a kislányom is mindennap bejönne hozzánk.



    És más látogatói sem zavartak egyáltalán.



    Egyébként meg úgy tudom, hogy a látogatást engedélyező kórházakban semmivel sem betegszik meg több baba, mint az azt tiltókban.

  • 2007.08.30 13:57:51B-

    Hát nem tom, amikor én kimentem a látogatóimhoz, és megláttam azt a rengeteg embert, akkor örültem, hogy nem jöhetnek be az üvegajtón... Főleg, hogy bent nem éppen idegen látogatókhoz öltözve flangáltunk, szoptattunk stb. Bár nagyon jó kórházban szültem, a látogatók között azért volt piszkos meg részeg is, meg amelyik majdnem rávakuzott az újszülöttekre...



    Szerintem az sem véletlen, hogy a kórházi dolgozók nem utcai papucsban, köpenyben vannak és az apukák is papucsban, zsilipruhában jöhetnek csak be.



    Az antibiotikumos sztorit neonatológus (tehát újszülöttosztályon dolgozó) barátnő mesélte. Arról meg, hogy hol betegszik meg több gyerek, nem hiszem, hogy létezne nyilvános statisztika...

  • 2007.08.30 14:04:44manci

    Az Istvánban mondták. Lehet, hogy csak vicceltek :)

  • 2007.08.30 14:06:51manci

    Amúgy meg tök jó, hogy van ilyen kórház is, meg olyan is, így legalább mindenki találhat kedvére valót. Illetve ez baromira nem igaz, mert ugye a legtöbb ember általában pont 1 db-ból választhat :(

  • 2007.08.30 14:07:23manci

    Ja, és tudom mit jelent az, hogy neonatológus. :)

  • 2007.08.30 14:09:04B-

    Bocs :-)

  • 2007.08.30 14:11:31Alvomacko

    B-: én is voltam látogatóban olyan helyen, ahol szabad bejárása volt mindenkinek a szobákba. Én éreztem magam kellemetlenül, mint látogató. Mert vagy 4-en bent voltunk a 4 ágyasban egy anyukánál. Egy másiknál is voltak 3-an, egy anyuka meg szoptatott. Szóval szerintem nem jó ez a megoldás. És nekem nem hiányzott az első napokban a férjem. Biztos mindig kérdezett volna valamit, meg azon aggódott volna, hogy nekem hol fáj, meg mit segítsen. Nem mindig szeretem a tutujgatást, főleg, hogy magam sem tudom, hogy mit szeretnék.



    Szóval az ilyen rooming-in-ben meg ki sem tudsz menni a vendégekkel, mert a babát nem jó egyedül hagyni a szobában, és a folyosón meg rendszerint csak állni lehet. Én láttam babát egyedül hagyva a nagy ágyban. Addig mocorgott, míg a párna az arcára billent. Én szedtem le róla. Ja, merthogy egyik anya sem fektetette a babáját a bevásárlókocsiba. Abban minenkinél a pelenkák, meg egyéb cuccok voltak. Ezt sem igazán értettem. Nekünk annak idején nem engedték meg, hogy együtt aludjunk a babákkal a nagy ágyban. Elméletileg csak szoptatás idejére lehetett odavenni őket. De persze így is volt egy csomószor, hogy a szoptatás végére anya és gyermeke is békésen aludt az ágyban. De ha tehettük beraktuk a kiságyba a gyerkőcöket. Úgy mégis kényelmesebb volt. Meg, ha fel kellett kelni pisilni, akkor biztos nem ébredt fel a gyerek a mozgásra. Óóóóó, önző anya! :-)

  • 2007.08.30 14:21:04Tabriz

    Ahol én szültem, ott is szabad bejárásuk volt a látogatóknak, én szerettem, mert olyan "normális" volt. Úgy értem, hogy kicsit kevésbé éreztem kórházban magam. Nem adtam a babát a kezükbe, de nézegetni lehetett. Anyukámék nagyon örültek neki és néha én is, mert általában megvártam, míg jött valaki és én akkor szaladtam el fürödni, WC-re, addig sem kellett a babát betolni a nővérekhez, hogy "idegenek" vigyázzanak rá.

  • 2007.08.30 14:32:24Guruljka

    Hát én az arany középút híve vagyok, bejárkálásban. Csak apa jöhessen be. A többiek csak kuksizzanak az üvegajtó mögül. Kibírják azt a pár napot nem?

    És nem csak a gyerek miatt, hanem azért mert az osztályon csupa szülés után éledező nő fekszik, ül, szoptat stb. Őket nincs jogunk a rokonaink szemének kiszolgáltatni. Az apukák, meg úgyis csak anyáig meg a gyerekig látnak el:))))), meg őket igazságtalan is lenne kihagyni ebből...

    Az Istvánban állandóan fullra volt a szobánk és mikor végre mindenki elment bevallottuk egymásnak, hogy mind utálljuk, hogy ennyi ember beözönlik a közös szobánkba. Az Imrében meg elvileg senki nem mehet be, de az ott dolgozóknak Apukáktat nem észrevevő szemük van:))))

  • 2007.08.30 14:37:45druantia

    Alvomacko, a babát nálunk ki lehetett tolni kiskocsistól, ha az embernek valami dolga volt (zuhanyzás, látogatók), vagy ha akár csak aludni akart egy fél órát. A csecsemősök nagyon szívesen vigyáztak rájuk.



    Az meg, hogy az látogatók bent tömegelnek a szobában, miközben valaki szoptat, szerintem pofátlanság. Elhiszem, hogy mindenki kíváncsi az anyukára meg a kisbabára is, de nem az ő kíváncsiságuk kielégítése a legfontosabb, hanem az, hogy mi a jó a babának meg az anyukájának.



    Nálunk a kórházban más osztályokon, ahol be lehet menni a kórterembe, ott is csak egy, max. kettő ember tartózkodhat bent egyszerre egy betegnél. A szülészet meg tényleg egy intim osztály, és a gyereknek sem használ, ha csesztetik. Zajokkal, bacikkal, egyáltalán. Az anyuka meg ki szokott tudni sétálni a társalgóig vagy valahova, ahol le is ülhet, ha tud ülni. Ha meg annyira gyenge, hogy nem, akkor én úgyis hagynám pihenni.



    A rooming-in szerintem egy abszolút jó megoldás, mert egy elsőgyerekes anyuka is tud így valamennyi rutint szerezni, biztonságban ismerkedhet össze anya és baba. A másik meg az, hogy amikor elvitték a gyerekemet, mert mondjuk vizit volt az újszülötteknek, akkor én kint toporogtam az ajtó előtt, annyira rossz volt, hogy ha csak rövid időre is, de elvitték tőlem. Engem éjszaka sem zavart volna, de lehet, hogy a másnap érkező, frissen szült anyukát igen.



    A rooming-in előnyeiről még csak annyit, hogy most szült az egyik ismerősöm felesége. Az egy dolog, hogy már a jóslófájásoknál üvöltött, a tényleges vajúdásnál le is kellett fogni és az egész szülést végighisztizte. Csak azt furcsállottam kicsit, hogy direkt kérte a személyzetet, ne hozzák ki neki a babát, csak ha nagyon muszáj. Nem akarta pelenkázni sem, mondván, hogy nem lehet az olyan bonyolult.



    Most meg, hogy küldik át a képeket e-mailen, teljesen ki vagyok akadva az olyan dolgokon, hogy pl. a kislányt úgy fürdetik, hogy csak úgy lerakják a műanyag kád aljára, aztán hajrá. Anyuka úgy alszik a babával, hogy a franciaágy szélétől harminc centire fekszik, a baba meg _kívül_. Elég lenne annyi, hogy kicsit megbillenjen az a gyerek... Rossz belegondolni is. Úgy vitték haza a babát a kórházból, hogy azt se tudják, melyik végét kell megfogni.



    Gondok vannak a szoptatással, a felemeléssel, mindennel. Nem főzték ki a cumijait, a kiságyban egy műszálas pléden fekszik a baba, és mézes teát főztek az egyhetes gyereknek. Többek között az ilyenek kiküszöbölésére lenne jó a rooming-in meg a kommunikáció :).

  • 2007.08.30 15:05:35ildanyóka

    Két hónapja szültem a városunk klinikáján. Már most gondot okozna, ha fel kellene idéznem, hogy milyen volt a szülőszoba fala vagy a padlója. Valahogy nem érdekelt, arra figyeltem, hogy mi zajlik bennem, ja és ott van-e mindenki, akinek ott kell lennie. Mondjuk az is igaz, hogy én gyorsan szülő vagyok, és most is éppen beértünk a szülés előtt egy órával.

    a vajúdó mellet most is csak elrobogtunk, pedig egyszer mostmár úgy megnézném! :)

    Háromágyas szobában voltunk, ami nemrég volt felújítva. Két szobának volt egy közös zuhanyzója és WC-je. És hogy miért is kell fertőtleníteni, hogy bűdös kórházszag legyen? Mert pl. nem mindenkinek van annyi esze, hogy maga után lehúzza a wc-t, ha nő létére egyáltalán beletalál.

    De nekem az volt a legfontosabb, hogy jó kezekben voltunk, az orvosok és nővérek rendesek voltak és segítőkészek.

  • 2007.08.30 15:09:54boribon

    Én is a Szent Imrében szültem, nekem úgy tűnt, hogy gyakorlatilag se jöhet be senki, apukák se, de lehet, hogy csak mi vagyunk túl kezdők. :-)

    Ezt kicsit bénának is éreztem, hogy a gyerek a férjem karjában töltötte élete első óráit, aztán meg 3 napon át csak egy üvegablakon át kukkolhatja.

    A Szt. Imrére egy rossz szavam nem lehet, Bambi nincs, de minden fullextrás, csak mostanság némiképp túlterheltek. (Mikor mi jöttünk haza, kétnapos babával is engedtek haza nőket, mert annyira nem volt már hely a gyermekágyas részen, hogy a nőgyógyászatra fektették a frissen szült nőket, az abortuszra és egyéb műtétekre váró nők mellé.)De a kórházi dolgozók munkáján én végig azt éreztem, hogy igyekeznek a maximumot nyújtani. (Mondjuk, ha már értékelni kéne, akkor azt hiszem ez a csecsemősöknek sikerült legkevésbé.)



    Mother Mary, ugye tudod, hogy a szülőszobát tehesen csak füldugóval szabad látogatni? ;-) Talán emlékeztek még, írtam, hogy én hogy bepánikoltam, mert ezen az ominózus körbevezetésen meghallottam amint valaki épp szült... Utána egy hétig nagyon nem akartam szülni.



  • 2007.08.30 15:11:58boribon

    tehesen=terhesen

  • 2007.08.30 15:26:39B-

    boribon: én kedves csecsemősöket fogtam ki, persze biztos ez is szerencse kérdése.



    Érdekes, engem nem ijesztett meg, amikor a szívhangvizsgálatra várva vajúdó nőkkel találkoztam. Biztos úgy voltam vele, hogy most már muszáj lesz szülni, jobb, ha megbarátkozom a gondolattal, mert ha még fel is heccelem magam, attól nem lesz jobb semmi sem :-)



    Amikor viszont szültem, a másik szobából hallatszott valami ordítás és sikítás között félúton elhelyezkedő artikulálatlan izé, először kicsit megijedtem, de aztán úgy voltam vele, hogy most már aztán tök mindegy, innen megszökni nem tudok, lesz, ami lesz :-) És végül én nem sikítottam, bár a kitoláskor adtam ki olyasféle hangot, mint a súlyemelők, de szerintem nem lehetett ilyesztő. Nem volt benne félelem vagy fájdalom, hanem csak 100% erőlködés. A vajúdás közben meg inkább nyögtem vagy motyogtam, szóval semmi éles hangot nem adtam ki emlékeim szerint.

  • 2007.08.30 15:27:08opti

    Az én véleményem, hogy semilyen kórházban sem jó. Bár még csak egyszer szültem, ott nem jöhettek be látogatók.

    A szülőszoba barátságos, a sarokban eldugva a műszer, bár először az alternatív szobában kezdtem, ott meg aztán semmi műszer, de volt kád, bordásfal, franciaágy, babzsák, szülősámli, mittudomén, én mégis csak az ágyon éreztem jól magam, de legalább volt lehetőségem másra is! Aztán a sima szülőszobán az állíthatós ágy jött be a legjobban.

    Szülés után kétágyas szobában voltam, saját wc-zuhanyzóval. Nemtudom máshol hogy van, itt a szülésznők gondoztak (de az is lehet, hogy volt köztük nővér is, nem tudom), én éreztem, hogy figyelnek rám, törődnek velem.

    A baba 24 órában velem lehett, de ha akrtam, éjszakára leadhattam (csak én nem akartam), a csecsemősök kedvesek voltak, segítőkészek.

    Ugye látogatók nem jöhettek be. Nekem viszont vidéki lévén messziről jöttek a látogatóim, és persze mindig akkor szoptattam, vagy fürdették, vagy én éppen aludtam volna amikor megérkeztek. Egy látogatás általában úgy zajlott, hogy min. egy órát vártak rám, aztán végre kijutottunk, akkor max tíz perc után fordulhattam is vissza, mert a fiam ki nem állhatta azt a műanyag kiskocsit. Ez alatt kb annyit tudtam megbeszélni mindenkivel, hogy aha, jól vagyok.

    Szóval nekem a kórházi napok kitűnő alapul szolgáltak a depresszióhoz, amit aztán hónapokig nyomtam. A terhesség alatt nem vizesedtem, de a kórházból hazajövet alig tudtam cipőthúzni, mellesleg itthon egy nap alatt rendbe jött a lábam.

    Ezzel együtt én is inkább emellett vagyok, hogy a látogatók ne jöjjenek be, max akkor, ha egyágyas a szoba. Viszont én még életemben nem voltam olyan magányos mint ott. És amikor én szültem, akkor még 5 napot kellett bent maradni.

    És hangsúlyozom, nem tudnék ennél jobb kórházat elképzelni, mindennel meg voltam elégedve, legközelebb is ott szeretnék szülni, de max egy nap és húzok haza ha lehet.

  • 2007.08.30 15:27:38B-

    Természetesen iJesztő. :-)))

  • 2007.08.30 17:01:55diaz

    Engem nem igazán érdekelt, hogy a kórház, ahol szültem, eléggé lepukkant volt, mert cserébe ott volt a dokim és szülésznőm, akikben maximálisan megbíztam. Az "alternatív" szülőszobában szültem - és azért tettem idézőjelbe, mert az alternatív azt jelenti, hogy semmi extra (na jó, a szokásos bordásfal és labda, hifi, amin azt hallgatsz, amit akarsz), csak éppen barátságosan, egyáltalán nem kórházi jelleggel van berendezve, fa bútorok, függönyök, vidám színek. Nem tudom, miért nem lehet az összes ilyen, nem kéne hozzá olyan hű de nagy anyagi ráfordítás.

    Egyébként ebbe a szuper szülőszobába jóformán csak a kitolási szakra mentem be, mert nekem a folyosón járkálás esett jól, egy-egy durvább fájásnál az ajtókeretekbe kapaszkodtam:) Aztán kipróbáltam a labdát és az isteni volt, a párom mögém ült és masszírozta a keresztcsontomat és mg széttárt lábakkal ringatóztam. Aztán burkot repesztettek és rámtették a CTG-t, így elvileg feküdnöm kellett volna, de az valami borzalmas volt, önhatalmúlag fel is keltem, de még mielőtt lecsesztek volna, már jött is kifelé a baba:)

    A csecsemőosztályon 24 órás rooming-in volt, de bármikor be lehetett vinni a babát a csecsemősökhöz. A látogatók hálistennek nem jöhettek be az osztályra, a társalgóban lehetett beszélgetni, persze a babát csak üvegen keresztül nézhették meg. Volt viszont egy külön kis szoba, ami az osztályról nyílt, oda ki lehetett vinni a babát és a közvetlen családtagoknak (apuka, testvérek) meg lehetett mutatni. 4 ágyas szobában voltam, valamelyikünk mindig szoptatott, a fene sem kívánta volna ilyenkor a látogatókat. Nekem ráadásul nagyon csúnya volt a gátsebem, így naponta többször is jegelni és "szellőztetni" kellett. Na most ez látogatók mellett elég érdekes lett volna...:)

  • 2007.08.30 17:31:07druantia

    Diaz, az utolsó két mondatodról eszembe jutott a barátnőm sztorija, aki a Jóistennek hálát adva mesélte, hogy az ő kórházukban sem engedték be a látogatókat a szobába. Ugyanis a hashajtó kicsit váratlanul hatott :). Elképzelem szegényt, ahogy éppen csorog végig a cuccos a lábán a másik anyuka famíliája előtt :). Meg tényleg, a jegelés...

  • 2007.08.30 17:31:48boribon

    B- , tkp. velem is kedvesek voltak a csecsemősök, nekem csak az volt rossz, hogy már majdnem 24 órája velem volt a babám, mire végre valaki megmutatta, hogy hogy is kell szoptatni úgy élesben, csak addigra már sebesre bénáztuk a babával a mellemet... Biztos én vagyok naiv, de én elhittem a szülésznőmnek, mikor mondta, hogy a csecsemősök majd megtanítanak. Én elolvastam egy csomó kiadványt a szoptatásról, de élőben mégsem ugyanaz. Pl. mindenhol leírják, hogy a baba lehetőleg az egész bimbóudvart vegye a szájába. Ezt én szépen megjegyeztem, aztán csak pislogtam, mikor rájöttem, hogy az én babámnak a fülén jönne ki a mellem, ha tényleg így járnék el. (Azért a bizt. kedv. megpróbáltam szegényt párszor belefullasztani a mellembe, szerencsére élénken tiltakozott.:-) )

    Szóval a csecsemősök is tökre rendben vannak, csak egy ilyen gyakorlatlan anyukának mint én, több segítségre lenne szüksége, amit ők viszont csak akkor tudnának megadni, ha többen lennének.

    (Ja még az volt vicces, mikor az egynapos gátsebemmel végül úgy kezdett szoptatni tanítani a cscsemősnővér, hogy: Akkor most üljön törökülésbe az anyuka...)

  • 2007.08.30 17:36:31Góci

    MInálunk vidéken,ami nagyon hasonlít druantia vidéki kórházára az a szokás,hogy látogatók a folyosón,apa is,kisablakon át lehet babát nézni.Igaz,hogy császáros szülés után,majd'meg pusztultam a fejfájástól és kicsit rosszul esett,amikor külön-külön szállingóztak a rokonok és mindenkihez fel kellett kelnem,a sebem ilyenkor azt hittem szét akar szakadni.De a nővérek aranyosak voltak,az egyik,az összes 8emeletet végigjárta nekem koffeinampulláért(a fejfájást enyhítendő)amikor ezért szerettem volna a zsebébe dugni egy kis pénzt,nem fogadta el,pedig le a kalappal az ezen az osztályon dolgozók előtt,nagyon nagy elhivatottság kell és erős gyomor.De nem tudom,nektek volt-e olyan szülésznőtök,aki,amíg én vajúdtam,a szomszéd ágyon ülve nyomta az sms-t,néha sóhajtott,hogy ez így nagyon unalmas,mármint én.Igaz nem választottam,ez jutott.Még az a szerencse,hogy hamar eltelt az a pár nap,ha ránézek az én kisfiamra,már nem érdekel.

  • 2007.08.30 18:57:45nyunyóka

    Én a Bajcsy-ban szültem, ott tapasztaltam hideget-meleget.

    A rossz az volt, hogy mivel a 33. héten megindult a szülés, először a nőgyógyászatra helyeztek "parkolópályára", ahol is - miután a szülészeten elfogyott a hely(!) - beraktak mellém egy frissen szült anyát a babával együtt. Namármost:

    1., a hölgy "színesbőrű" volt, ennélfogva az egész pereputty ott lógott az arcomban naphosszat, szóval pihenés nuku

    2., mint tudjuk, a gyereksírás motiválja a méhösszehúzódásokat, pedig pont az volt a cél, hogy még visszatartsuk kicsit a babát, szóval nem értettem, meg akarnak ezek ölni???

    Úgyhogy amint lehetet, menekültem egy egyágyas alapítványi szobába, mondjuk nem kevés pénzért, csak hogy idő előtt meg ne szüljek (még 2 hétig húztuk, most 5 hónapos a kisfiam, és gyönyörű egészséges :-))



    Ami jó volt, az maga a szülészet. Hiper-szuper új, külön szülőszobák, és egy vajúdószoba felszerelve mindennel, mi szem szájnak ingere.

    A szülésznők jók, a dokim szintén.



  • 2007.08.30 20:26:04Conodonta

    De jó, hogy emlegetted Okoska a nagymamákat! Drága Nagyikám, aki mellett a gyerekkorom telt lassan közelebb van a kilencvenhez mint a nyolcvanhoz, és a legendás fürgesége kezd lassulni, és már dolgozni sem tud annyit, mint amennyit szeretne. Mostanában mesél, sokat mindenről, én meg iszom szavait, és ajándéknak érzek minden percet, amit még velünk tölt.

    4 gyereket szült, az egyikőjük pár hónaposan meghalt, még mindig könnybe szalad a szeme, ha emlegeti. Mindegyikőjüket otthon szülte, a legidősebb nagynénémet még a szülei tanyáján, a fele rokonság összeszaladt, mindenki neki segített. A második nagynéném hamarabb jött, a második világháború végén, egyedül volt és megszülte. Farfekvéses volt, és a drága nagyim nem értette, mit tapogat, és míg ki nem bújt azt hitte, hogy torzszülött lesz.... (ettől mindig kiráz a hideg).

    A legnehezebb szülésnek mégis édesanyám szülését tartja, bár ott már bába is volt. Épp a napokban mesélte, hogy bedagasztotta a kenyeret, berakta a kemencébe, megszületett édesanyám, aztán kivette a kenyeret a kemencéből.

    Drága nagyim mindig rengeteget dolgozott...

  • 2007.08.30 20:44:30Meni

    Élménybeszámoló Jeruzsálemből:Rooming-in helyett sima kórterembe kerültem, mert az közelebb volt a koraszülött intenzivhez. Onnan vittem haza a fiam egy hét után, engem már a szülés utáni második reggel kiraktak. Itt a betegfelvételtől (!) számitott 48 óra után, problémamentes szülés után, kirakják az embert.



    Az anyákat itt 3 óránként hangosbeszélővel hivták a babákhoz, nagyon durva volt látni hajnali 3-kor, ahogy mint a zombik másztak ki az ágyból. Egy óra után - amig a nővérek jártak körbe, kinek kell segiteni - jött az újabb felszólitás: babákat vissza. Mondjuk ha valaki kérte, napközben kint hagyták nála.



    Látogatási idő végén, szopi-time előtt a biztonsági őr (lány) járt végig, hogy mindenki menjen ki az osztályról. Ne kelljen a piciket végigtolni a sok idegen között...

    Ez tetszett, a hangosbeszélőt utáltam...

  • 2007.08.30 20:50:58jidele

    olyan érdekes, hogy mindenkinek mások az igényei.

    A szülőszobák közül minden alternatív el volt foglalva, mire odaértünk, uh. maradt egy kórterem jellegű. Viszont itt tároltak minden ezsközt és itt is fertőtlenítettek. Így aztán míg én kedélyesn vajúdtam a szülészet teljes személyzete ki-be császkált. Az első rámorogtam, a többi már fel se tűnt.

    Azután kétágyasban voltam, nagyon jóban lettünk a másik lánnyal (szokott ide is írni néha Babzsák néven) az egyik első kérdése az volt, hogy nem én vagyok-e jidele;) És nekünk nagyon jó volt, hogy jöttek mentek a látogatók. Mondjuk ehhez tényleg kell, hogy a szobatársak normálisak legyenek. Nála is bucsujárás volt, nálam is, de nem zavartatta magát egyikünk se.

  • 2007.08.30 22:48:50hupli4

    Én szerettem, hogy nem jöhetett be látogató (csak Apa hiányzott). Ötágyas szobában elég sokan összegyűlhettek volna.Mondjuk én eleve kértem mindenkit, hogy ha jönnek, akkor lehetőleg csoportosan, hogy ne kelljen állandóan kiszaladgálnom. Volt olyan szobatársam, aki alig tudott pihenni, állandóan szaladgált ki, még a szomszéd néni is meglátogatta, totál kivolt, de senkit nem akart megbántani. Hát én bizony kértem a barátokat, hogy bocs, de ők be ne jöjjenek!

    Hallottam olyan rémtörténetet is, hogy a látogatók a szomszéd ágyra is ráültek (ahol úgye egy másik kismama feküdt) és ették a fűszeres házikolbászt, majd jól összevesztek és kiabáltak, úgy kellett őket kivezetni. Jó, ez nyilván szélsőség.

    Ami viszont béna volt a kórházban, az az , hogy a gyermekágy és a csecsemőosztály (ahova úgye naponta be kellett tolni a babákat fürdetésre) között van a lépcsőház-lift, ott szoronganak a látogatók, szóval, ha voltak későn jövők, akkor azok között kellett szlalomozni a bébivel. Frászt kaptam mindig, nehogy vki ráköhögjön, vagy vmi. Szerencsére nem köhögött. :))

    A szülőszobák szépek, bár sok alternatíva nincsen. Persze volt nekem is szülős kövem, illatom, zeném, minden, de végül császár volt toxémia miatt, úgyhogy nemtom hiányzott-e volna a spéci felszerelés.

  • 2007.08.31 07:56:48zeszter

    Én egy omladozó vidéki kórházban hoztam világra a kisfiamat (még a tévében is benne volt negatív példaként), nem volt Bambi se, csak 40 fok a kórteremben meg szörnyű mellékhelyiség.

    Ellenben voltak rendes orvosok, odaadó és áldozatkész szülésznők és nővérek, akiknek ezúton is köszönök mindent.

    Szerintem ez az, ami igazán számít...

  • 2007.08.31 10:10:32B-

    Azért mondjuk én gátsebbel biztos sírógörcsöt kaptam volna egy mocskos vécé vagy zuhanyfej nélküli, ragadós csempéjű zuhanyzó láttán... Amikor testileg-lelkileg ilyen törékeny az ember, jobban szereti a meztelen popóját zárható, látogatómentes és tiszta mellékhelységekben meresztgetni...

  • 2007.08.31 13:58:24Tjuca

    Eszter a kedvedért :-)



    Ilyenkor vagyok duplán dühödt, hogy már nincs Margit, szép kis rózsaszín függönyökkel, és bájos pink lasztijaival (amit nem használtam, csak bámultam.



    Szerintem én az árokparton is megszültem volna, csa legyen ott a dokim.



    Mellépisilés. Nos kérem én felnőtt vagyok, nem szokásom, de szülés után előfordult pár napig. Kitakarítottam Domestossal és kész. Ja azért a memóriám még megvolt és lehúztam a klotyit.



    A látogatók menjenek a látogatószobába, ha akarod kiviszed a gyereket, ha akarod nem. Így a kedves apuka sem lát idegen gátsebeket szellőzni, és a rokonság is szétcincálhat téged és gyerekedet is. Jé ezt is kitalálták a Margtiban. Még jó hogy megszűnt. Bár a jó kis ágyakat einstandolta a János cserébe a nagy semmiért. :-( Ez a látogatószoba egyébként miért nem működik az Imrében vagy az Istvánban?



    Ja és csatlakozom, nem Bambi fog érdekelni a szülés alatt. :-)

  • 2007.08.31 15:03:17Guruljka

    Tjuca, a Szt. Imrében is van látógatószoba a mamáknak, de a gyereket nem lehet kitolni oda. Állandóan dugig van. Én ott találkoztam a Nagyfiammal aztán nyomtunk egy sétát a kórházban. Szerintem ez jó volt így, de ez tényleg annyira ízlés dolga..

  • 2007.08.31 17:29:03nagbri

    A Bambi engem sem érdekel, de a jó doki és nővérkék igen. Vidéki kórház, a doki és a szülősznők rendben egyet leszámítva. A csecsemősök kedvesek, de túlterheltek! Egy volt éjszakára és egy nappalra a babákra, és a műtőbe! Hát gondolhatjátok! Sajnáltam őket, de ennek elléner kedvesek voltak.

    Rooming-in-ben voltam, most másodszorra is, kétágyasban. 5 nap volt, másnaptól bent volt velem Dani! Imádtam! Látogatók ablakon keresztül láthatták, apuka és a nagyfiam viszont bejöhettek. A férjem minden este dajkálta a picit, akárcsak az előzőnél. Ki nem hagynám soha! Így szeretném a 3-nál is! :-) Nem rooming-in-be soha nem mennék, utálnám, hogy egész nap mindenféle alakok ott vannak, sokan vannak, stb. Nem féltettem a baciktól, de az én bajaimat vadidegenek ne lássák, ha lehet!

  • 2007.08.31 18:09:31manci

    B-: én sem kiabáltam hallelujákat, amikor megláttam a wc-t és a zuhanyzót, a férjemnek ki is bosszankodtam magam. Ennek ellenére újra az Istvánban fogok szülni, mert a számomra igazán fontos dolgokban kiválóan megfelelt, meg ugye ott van orvosom is.



    És tényleg baromira nem vagyunk egyformák: én mindenképpen szeretném, ha a lányom, mint "nővérke" ott sertepeltélne a kistesó körül már az első naptól. Tudom, valakinek ez nem fontos, sőt olyan is van, aki meg direkt nem akarja, hogy behozzák a nagyobb gyereke(ke)t, merthogy sírhat, ha haza kell menni.



    Mindenesetre remélem, hogy legközelebb sikerül a komfortosabb 1 vagy 3 ágyas szobákba kerülnünk. De ha nem, 2-3 napot nagy kórtermekben is kibírok. Vagy hamarabb hazamegyünk, mint marcangolóék.



    De egyébként annyira gáz, hogy nem bírnak tisztán tartani egy zuhanyzót! Pedig ez nem pénzkérdés :(

  • 2007.09.02 21:44:26glad az egyetlen

    Én nem tudom, de nekem úgy tünik, mintha a cikk író egy kissé túl spilázta volna a nagy semmit.

    "...és ez a kórház zöld volt, borzasztó zöld. ..."

    Ezt pl sose tartottam hátránynak ha zöld egy korház, szép nyugtató szin.

    A bambi is max csak anyuka gyermeki lelkivilágát hivatott nyugtatni, mert a csecsemőnek oly mindegy, a falig se lát el.

    Ezután a "...minden össze volt zsúfolva, a folyosón is rosszkedvű anyukák mászkáltak,..." hajlamos vagyok már azt hinni hogy a cikk író torzitott látásmódján keresztűl nézet így ki.

    Az pedig nagyon is fontos hogy a belső wc-ket nehasználják az utcáról beeső idegenek.



    Szóval nem vágom mi volt itt a reális(!) rossz tapasztalat.

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta