És minket, nőket megértenek? Milyen elbírálásban lesz része egy olyan nőnek, aki csak pusztán az érzelmeire hallgatva, belemegy, vagy kezdeményez egy titkos viszonyt? Nos, ez a nő, minden lesz, csak fehérruhás szűzlány nem és soha az életében nem moshatja le magáról a skarlátbetűt.
Elképzelhető az, hogy valaki csak és kizárólag a férjével osztja meg cirka harminc évig a lepedőjét? És egészséges egyáltalán? Teljes szívemből sajnálom azokat, akik egész életükben egy pacákkal, nővel szexelnek csak. Annyi elfojtott vágy szorul beléjük, ami örökösen a tudatalattijukba fészkeli magát.
Gondoljunk arra, amikor sok idő után először, elönti az agyunkat a hormonháztartásunk, amikor úgy érezzük magunkat, mint kamaszkorunkban. Aztán hirtelen behúzzuk a féket, hogy hoppá, nekünk ezt nem lehet, mi tisztességes családanyák vagyunk. Tényleg nem lehet? Valóban le kell mondanunk arról a bugyibizsergetős, elolvadós, tombolós érzésről örök életünkre? Szerintem ezzel valójában nagyobb kárt okozunk, elsősorban azért, mert hazudunk magunknak folyamatosan.
Véleményem szerint senki nem uralkodhat annyira a másik ember érzésein, hogy ilyen mélyrehatóan rendelkezzen a másik felett. Mindenkinek legyen magánélete, legyen közös, boldog élete, de ha éppen úgy adódik, a saját életét hadd irányítsa az egyén. Persze úgy, hogy senki ne sérüljön igazán, mert nyilván nem a gyerekeink rovására kefélünk félre. Ugyanis az ember a saját fejére nem önti a szart.
De megoldható egyáltalán úgy, hogy ne akarjunk mindig mást? Vagy az örök fiatalság és energia titka az, hogy mindig kihasználjuk azt az energiát, ami a flörtökből, tesztoszteronból, nemiségünk kihasználásából származik?
bovaryné